Gyakorlótér

- Jól, köszönöm. Örülök, hogy tetszik a város.
Válaszol mosolyogva. Egy pillanatra átfut a gondolatain, hogy egy évvel korábban kezdett túljutni betegsége mélypontján, most pedig nagyjából visszanyerte régi erejét. Igen, most már tényleg jól van. A magázódás viszont megüti a fülét, kicsit zavarba jön.
- Nem tudom tegeződtünk-e a múltkor, de most szeretném felajánlani, ha elfogadod.
Feltűnik neki, hogy Gerard beszédmódja is változott, mintha megkomolyodott volna… de lehet csak a magázódás miatt érzi így, ezért nem teszi szóvá. Igazából egyébként se tenné szóvá, még nem ismeri annyira a másikat.
- Persze, nagyon szívesen válaszolok a kérdéseidre, átsétáljunk a főhadiszállásra?
Úgy tűnik, sok kérdésre kell válaszolnia, de nem akar a városba most kisétálni. Nem akarja, hogy Abertinnek várnia kelljen rá. Persze, ha nem most szeretné Gerard megvitatni a dolgokat, akkor még elcseveghetnek itt nyugodtan, nem kell menniük sehová.
- És mi lett a fogadással? – Kérdi mikor ébenhajú közös ismerősükre terelődik a szó. – Én találkoztam párszor Sallyvel, szeretnél találkozni vele?
Most nem fejti ki, milyen kalandot is köszönhet barátnőjének. Biztos benne, hogy össze tudna hozni egy találkozót, ha szükséges lenne.

Ha nem lenne Abertinnel megbeszélve egy gyakorlás, akkor talán az egész napot a városon kívül töltené. Ahogy a gyakorlótérre ér, rögtön konstatálja, hogy valószínűleg a legtöbben az ő gondolatmenetéhez hasonlóképp juthattak arra, hogy inkább a tengerparton, vagy a dombok felfedezésével töltik el ezt a szép napot. A hivatásosokon kívül polgárokat alig látni. Most már végképp nem bánja – nem mintha bánta volna egyébként, minden egyes edzés a lovaggal felbecsülhetetlen értékű – , mert így aztán jó sok helyük lesz a gyakorlásra.
Fekete nadrágban, puhabőr csizmában, valamint buggyos ujjú, csuklóján rövid szalaggal megkötött világoskék blúzban érkezik. Mintás mellényt vett az blúzra, ami követi alakját, és sűrű kapcsok fogják össze. Szőke haját bújtatott fonással fogta össze.
Még rengeteg ideje van a gyakorlás kezdetéig, tökéletesen fel fog tudni készülni rá. Habár nem kezd rögtön a felszerelése kipakolásának és a bemelegítésnek, mert egy ismerős szőke alakot szúr ki. Elsétál Gerardhoz, megáll mellette, félig árnyékot vet rá, de biztosra megy, ezért integet is, hogy változó fény-árnyék miatt mindenféleképp feltűnjön a lehunyt szemű fiatal férfinak, hogy valaki a közelében van.
- Szép napot, Gerard! Hogy vagy? – Gyorsan számol, eltelt az egész nyár, mialatt nem találkoztak. – Hogy tetszett a nyár a városban?

Hol Sallyre, hol Gerardra pillant, nem tudja eldönteni arcukról olvasva, hogy mit is gondolnak döntéséről. Túlságosan kevéssé ismeri őket, de testtartásukból következtet. A fegyverek felvételét nem a harc újrakezdéseként értelmezi, Sally egyenest rá is támaszkodik a botra. Sejti tehát, hogy nem fognak újabb kört harcolni, de a hatásszünetet neki is ki kell várnia, ami még neki is majdnem idegtépő, úgy, hogy ő nem kötelezett fél.
Az ébenfekete hajú lányra pillant, mikor beszél. Ezek szerint jól következtetett. Gerardra vezeti tekintetét, hogy ő elfogadja-e, de itt sincsenek úgy igazán kétségei a választ illetően. Mondjuk a tanulni kívánt mágiaágat firtató kérdés válaszát már tippelni se tudja, így kíváncsian várja.
- Nagyon szívesen, jó móka volt.
Neki móka, a másik kettőnek fogadás éles tétekkel, de hát nem ő erőltette rájuk a dolgot. Nem zavartatja hát magát a szóhasználat miatt.
- Hát ööö...
A hozzá intézett kérdésen el kell gondolkodnia. Igazából az Ezüst griffet ismeri csak jól, de azt nem meri ajánlani. Nem tudja, hogy pontosan mennyibe is kerülhet ott pár napra a szállás... és persze Sally még lehet egy gazdag kereskedő lánya, aki megengedhetné magának egy barát szállásának fizetését...
- Talán a Vén Csónakos jó lehet... A nagyobbak közül.
Az Ördögfüvet nem fogja ajánlani, oda még ő se tette (tehette) be a lábát. A Tűzfátyolt nem tartós szállásra találták ki, kicsit bele is pirul a gondolatba, hogy oda kéne költöznie Gerardnak. Persze lehet élvezné, a férfiakat nem igazán tudja kiismerni a gyertyalánghajú lány.
- Ha ismersz kisebb, házi szállást, akkor az is megfelelő lehet.

*Nem folytatódik hát a küzdelem, Amelia a végét jelenti be. El is engedi Gerardot, és lihegve fordul a hátára, mit sem törődve azzal, hogy ruhája és ébenfekete haja poros lesz.*
- Ah... én is neked! Ez a végén... ez nem semmi volt! *Pillant szeme sarkából a fiúra elmosolyodva, aztán igénybe veszi Amelia kezét, hogy felülve segítse magát talpra húzni s leporolni. Így hallgatja meg ő is bírájuk ítéletét, s kérdőn néz Gerardra, mit szól hozzá. Kérdő pillantás néz vissza rá, amitől újból csak mosolyognia kell. Nem szól egy darabig, előbb felveszi ő is a botot, s rátámaszkodik. A csípőjét szépen beverte földre érkezéskor, de nem vészes. Ellenben kihasználja a feszült csendet, mert ő ilyen gonosz.*
- Nos, te is szeretsz nyerni, én is szeretek. Amelia megoldása mindkettőnknek kedvező. Szóval te jössz nekem eggyel, én meg fizetek neked szállást és segítek mágiát tanulni. *Érdeklődve tekint a fiúra, neki ez így megfelel-e?*
- Melyik mágiaág érdekel amúgy? *Kérdezi, mert nem mindegy. Vagy a templomok papjaihoz és papnőihez kell irányítania Gerardot, vagy ha úgy van, ő maga is tud neki segíteni. Kérdés csupán, akar-e tanítványt, s ha a jövőbeni tanítvány akarja-e Sallyt mesterének? Aztán Amelia felé fordul és kezét nyújtja.*
- Köszönöm, hogy segítettél eldönteni a küzdelmet. *Mosolyog a nőre.*
- Mit javasolnál, melyik fogadóba fizessen be a másik győztest? *Kéri ki még ebben a véleményét, s közben megdörgöli a csípőjét. Jó lesz majd rá valami borogatást tennie, de lehet még úgy is kék-zöld lesz egy ideig.*

Kritikus szemmel nézi a küzdő feleket, pedig bottal még életében nem harcolt. Najó, talán egyszer vagy kétszer, de hamar kiderült, hogy túl sok érzéke nincs hozzá, nem is erőltették. Nem magát a technikát elemzi, inkább azt próbálja felmérni, hogy melyik küzdőfél az ügyesebb a botharcban. Sally nyitótámadása és lendülete láttán elismerően bólogat, ahogy azután Gerard hárításán és kontratámadásán is. Ezután felhagy az ügyesség felmérésével is.
Azt se próbálja latolgatni, hogy vajon melyikük nyerheti meg. Drukkolni se drukkol egyik félnek se, ilyen szempontból tökéletes szituáció, hogy nem ismeri egyiküket se, így nem húzhat szíve egyikük irányába se. Nagyon koncentrál, hogy mint bíró, nehogy lemaradjon valami kulcsfontosságú mozzanatról.
Egészen visszafojtja a lélegzetét, mikor Sally sikeresen beviszi a kaszáló támadást. Gerard fegyver-eldobási és azutáni akcióján viszont majdhogynem leesik az álla. A földön fekvő pároshoz szalad.
- A harcnak vége. Szép meccs volt.
Határozottan jelenti be, még kezeivel is integeti, hogy vége a meccsnek. Megvárja, hogy felkeljenek a porból, sőt, segítőkezet is nyújt nekik, ha igénylik és felhúzza őket. Hacsak nem pihenni akarnak, mert akkor bejelenti a végeredményt.
- Mivel együtt értetek földet, ezért a végeredmény döntetlen. Mivel erre az esetre nem állapítottunk meg irányadó elveket a téteket illetően, ezért ez alku tárgya lehet még, de mivel végülis mindkettőtöknek sikerült az ellenfélt a földre vinni valamilyen úton-módon, ezért az én meglátásom, hogy mindketten behajthatjátok a nyereményt a másikon.
Ez volt az ő optimista megfogalmazása, mert úgy is mondhatta volna, hogy mindketten vesztettek és most teljesíteniük kell a fogadás rájuk eső részeit. De mennyivel vidámabb, hogy mindketten nyertek, hát nem? Azt mondjuk nem tudja, hogy elfogadják-e javaslatát vagy egyáltalán az ítéletét. Legfeljebb újrajátszák, Lilinek végülis mindegy, még egy kör bíráskodása beleférhet -feltéve, hogy újra akarják játszani és újra őt bízzák meg a bíráskodással.

*A szúrásokat ügyesen védi Gerard, ezért is fog Sally ahhoz a kétes sikert ígérő megmozduláshoz fordulni, amellyel a talajt akarja kihúzni a másik alól. Fel van készülve rá, hogy hátát, karját, talán még a fejét is fájlalja majd utána, mert oda érkezik majd egy-egy ütést a két bot által. Neki ez lett volna a logikus, ha már nem ugrik el a fiú és mással nem védi ki a söprést. De az őszinte meglepetésére szolgál, hogy a fiú inkább elhajítja a két botot, és őt ragadja meg.*
~ Mi a...~ *Túl későn jön rá, mi a dolog lényege, egyébként is nagyon lendületben volt már ahhoz, hogy bármit is módosíthasson is a saját vagy Gerard tervein. Következésképpen a fiú elkaszálva borul a földre, s vele együtt Sally is. Sally nem ragaszkodik már a bothoz, ő is elengedi, s próbálja visszafordítani úgy a dolgot, hogy Gerard éljen előbb földhöz. Ajkain nincs, de szemeiben ott a mosoly, mely visszavillan a másikra... elismerően. Az meg bírójuk feladata lesz, hogy megállapítsa, vajon melyikük ért előbb földet, s ezzel vége-e a párbajnak, vagy folytatásra ad parancsot. Ha folytatás lesz a vezényszó, akkor Sally egy pillanatot sem késlekedik majd, hogy Gerard karját megpróbálja elkapni és ráfordulva leszorítani őt a földre. E lábbal körülfont fordulást a kéz leszorításával már nagyobb rutinnal csinálná, mint a bottal való harcot. Igaz, e megmozdulásokhoz az ágy kényelméhez szokott, de nem új a padló keménysége sem számára.*

*A terve jobban bevált, mint amit remélt tőle. Kár, hogy nem látta, csupán a hirtelen bennszoruló levegő okozta nyögést hallja, s ahogy fordul máris meg, akkor látja, hogy amúgy milyen közel volt hozzá Gerard és általa a biztos vereség is. Most viszont fordult a kocka, s hát Sally nem egy lovag, mint akik amott gyakorlatoznak, hogy megvárja ellenfele állapotának javulását, s csak akkor folytassák a harcot. Ellenkezőleg, máris indul előre, s próbálja mellkason vagy vállon bökni a fiút, ahogy hátrafelé szökdécsel, hátha így kibillentheti egyensúlyából is. Már ha talál egy kis rést az X-alakba tett botok között. Ha nem válik be, hát megpróbálja egy kaszáló mozdulattal kihúzni Gerard lábait alóla. Meglesz ennek is a kockázata, mert a szúrásokhoz, bökésekhez képest itt lényegesen közelebb kell engednie magához a másikat és kissé lefelé is görnyednie. S ki tudja? Lehet okoz még fájdalmas vagy kellemetlen meglepetéseket a fiú, miközben Sally már-már a győzelem édes ízét érzi a szájában. Talán elhamarkodottan.*

*Elvigyorodik Gerard magabiztosságán és eltökéltségén. Be kell vallania magának, szimpatikus vonásnak látja ezt a másikban. Akárcsak az, hogy nem vág kerek, kétségbeesett szemeket, amikor Sally előre lendül támadásba, hanem azonnal reagál és jól. Ahogy felüti Sally botjának azon végét, mely a has tájék felé indult el, Sally hagyja is továbblendülni a botot, egész pontosan megforgatva, hogy a lent átlendülő másik végével üsse félre a combra érkező ütést. Mondjuk igyekszik biztosra menni és odébb is lép, hátha nem jön be a számítása, s ne legyen már úgy odacövekelve a gyakorlótérre. Annál is inkább, hogy combját súrolja még így is Gerard ütése, ha el nem is találja, mert azért erősebb nála a fiú, semhogy a lendületét megakassza Sally félreütése.
Nem hagyja eltávolodni nagyon Gerardot, azonnal megy utána, s balról jobbra indít meg nyakmagasságban egy lendületes sújtást vízszintesen a bottal. Ha el nem találja a fiút, vélhetően tovaviszi fordulásba Sallyt a lendület, de mikor háttal van, tudja ő is, mennyire kiszolgáltatott helyzet, így ekkor hirtelen rántja vissza a botot fordítva rajta és jobb karja alatt szúr hátra, ha esetleg közel merészkedne Gerard. Lehet nem a legjobb ötlet, de hát nem is képzett harcos Sally, s úgy volt vele, egy kis gyakorlás nem árthat. Ha tud, persze igyekszik nem sok időt hátast tölteni a fiúnak, mert egészségesre ártalmas.*

- Két botocska? Most Lakkoról beszélsz vagy lábaidról? Karjaidról? *Fordul vissza még a fegyvertár felé menet és kiáltja vissza a fiúnak vigyorogva. Ez már egyértelműen a másik cukkolása, ám mire visszaér Sally, azt kell látnia, hogy Gerard eddigre lenyugodott egészen. Messziről volt alkalma kicsit megfigyelni a fiút, amint pörgette a botjait.*
~ No, lehet ez nem lesz olyan sima győzelem...~ *Ebben annál biztosabb lesz, mikor Amelia kiköti, nem lehet mágiát használni. Nem tiltakozik Sally, nem akar lebukni még, na meg így lesz igazán érdekes. Egy elismerő, meglepett és kérdő pillantást vet a nőre, mintha csak kérdezné, hogy ő szabad idejében gyakran bíráskodik párbajoknál, mert nagyon profi szöveggel vezette fel.*
- Ha én nyerek, ő jön nekem eggyel, melyet bármikor behajthatok rajta a jövőben. Ha valami csoda folytán ő nyerne... *Húzódnak ajkai pimasz mosolyba. Nem volt kikötve, hogy mentálisan nem lehet megdolgozni az ellenfelet. Legalábbis próbálkozni vele.*
- ... akkor három éjszakát vacsorával együtt én állok neki a város egyik fogadójában.. és segítek neki mágiát tanulni. *Kis hatásszünet után ezt is hozzáteszi. Hallotta ő a korábbi kérést, s beleegyezik. Nem tudja mondjuk milyen mágiával szimpatizálna Gerard, talán még maga Gerard sem, de majdcsak lesz valahogy. Megvárja, míg rábólint erre a tétre a fiú is, Amelia is, aztán amint véget ér a nyitómondat, Sally nem tétlenkedik semennyit, máris lendül előre. A kezében a botot egyelőre úgy tartja, mint egy lándzsát, s a megfelelő távolság elérése után előreszúr Gerard hasa felé, kóstolgatva a másikat, mit tudhat.*

- Örvendek a találkozásnak, Gerard. Ha nem bánod, tegeződjünk mi is.
Ha már Sallyvel tegeződnek, akkor Gerarddal is szeretne. Nem akarja veszni hagyni azt a közvetlenséget, amit Sally hozott magával a legnagyobb természetességgel. Ráadásul ha jól nézi, tényleg nagyjából egykorúaknak tűnnek mind, akkor meg minek körbemagázódni. Természetesen van erre válasz az illemkönyvekben, tudja is Lili fejből, de most olyan nagy élvezet elfeledkezni róla.
Aztán ahogy kettesben maradnak, van ideje végiggondolni az eddig látottakat és hallottakat, mivel Gerard láthatóan már a párbajra koncentrál és nincs cseverészős hangulatban. Megerősíti magában a feltételezését, miszerint nem testvérek - nem is igazából a fogadás módja, hanem a tétje az, ami a nyomravezető volt. Azt nem tudja, hogy most a második tét él-e vagy sem, ezt még pontosan tisztázni kell a párbaj előtt. Gondolatban átfutja az általános szabályokat, azután már csak Gerard gyakorlását figyeli, különösen az érdekli, amikor a botot szétszedett állapotban forgatja. Sally visszaérkeztével előrelép.
- Rendben, lássuk a szabályokat. A harc addig tart, míg egyikőtök a földre nem kerül és a bíró, vagyis én ezt meg nem erősítem. A földre került személyt tovább támadni tilos. Csak a most kiválasztott fegyverek használhatóak, elvesztése esetén pusztakézzel folytathatja a küzdelmet, ha/amíg vissza nem tudja szerezni azt. Egyéb segédeszköz és mágia alkalmazása nem megengedett. A küzdőtér ez az udvar, elhagyása nem jelent automatikus vereséget. Kérem a pontos téteket.
Azt nem tette hozzá, hogy a bíró személye sérthetetlen, nem érzi magát veszélyben, legfeljebb majd elugrik ha véletlenül útban lenne. Mivel Gerard már kellően eltávolodott, ezért ezt a részt kihagyja. A pontos tétmegnevezés után maga is elhátrál három lépést, azután jöhet a szokásos nyitómondat.
- Tisztességes, tiszta harcot szeretnék látni és győzzön a jobbik!

- Persze. Mondjuk nem árt, ha van hozzá tehetséged. Olyasmi ez, mint a fegyverforgatás... vagy a zene- vagy rajztudás! Egy alacsony szinten tehetség nélkül is el lehet lenni, de jó csak tehetséggel leszel. *Feleli még, mondjuk lehet az a kezdőmondata, vagyis kezdőszava csak tovább bosszantja Gerardot, de a többi talán megnyugtatja. Tanulhat, onnantól meg rajta múlik majd.*
- Hmmm.. *Hunyorít közben a fiúra, míg végiggondolja a lehetőségeket. De nem tart sokáig, pár pillanat alatt dönt.*
- Legyen a padlóra döntés. És a bot megfelel, vajon hasonlít a széklábbal való küzdésre? *Teszi fel a végén a költői kérdést, melyről nehéz eldönteni, vajon tényleg nem túl jártas a botos harcmodorban, vagy csak Gerardot akarja behúzni a csőbe, elhitetni vele, hogy ez egy könnyű győzelem lesz.*
- Micsoda méltányos ajánlat! *Gúnyolódik most ő, hogy az ígéretért cserébe a másik ígérete elég kevés. Egyébként kacsint egyet mosolyogva, aztán ebből döntse el Gerard, hogy most mi az ábra.*
- Örvendek Amelia, s igen, Sally vagyok. Ő pedig Gerard. *Mutatja be a fiút is, aztán felé fordul.*
- Te a saját botoddal leszel? Mert akkor csak én megyek fegyvernézőbe. *A választól függően indul el a fiúval vagy nélküle az Amelia által mutatott irányba. Ott aztán válogat egy kicsit a botok közül, mígnem talál egy strapabírót, kevésbé leharcoltat, mely remélhetőleg nem törik el az első ütésnél. Ezzel tér vissza Ameliához és Gerardhoz, avagy ha jött a fiú is, akkor Gerardot bevárja.*
- Részemről kezdhetjük. *Tekint a bírójukra, ha össze akarja foglalni a szabályokat, rendes párbaj-keretet adni a dolognak csak úgy mókából, most itt az idő.*

Türelmesen megvárja, míg dűlőre jutnak a fegyvernemet illetően, addig legalább meg tudja nézni magának a párost. Mindig az épp beszélőre pillant, így egyikőjüket se vizslatja feltűnően, az illetlenség határait még távolról se súrolja. Abban már most biztos, hogy nem testvérek. Talán unokatestvérek, elvégre az ő unokatestvérei között sincs olyan szőke hajú, mint Lin és ő. Sőt, egyáltalán, nincsenek is szőkék. Úgy tűnik, hogy ha a bárói címet nem is az ő águk örökölte, a hajszínt viszont igen.
- Ha botokkal szeretnétek küzdeni, akkor az elülső fegyverraktárba menjetek, itt föl a lépcsőn, aztán át az kis udvaron és a középső ajtó lesz az szemben.
A fogadást hallva elbizonytalanodik a vérségi köteléken Sallyék között, de fogalma sincs miért. Elvégre ők is szoktak Linnel fogadni egymás között... talán ahogy egymással beszélnek, az lehet az árulkodó Lilinek, de nem biztos természetesen a dologban és nem is kell annak lennie, majd kiderül vagy nem.
- Szívesen leszek a döntőbírátok, Sally. Sally, igaz? Én Amelia vagyok.
Mosolyogva vállalja el a kitüntető posztot, üdítő változatosság lesz a napjában. Aztán legfeljebb nem lovagol ki ma már, ha sokáig nem dől el ez a fogadás. A bemutatkozás kicsit faramucira sikerül, mert már elcsípte egyikőjük nevét. Először Sallyhez fordul bemutatkozni, majd Gerardhoz, mert az ő nevét még nem tudja.
- Itt megvárlak titeket, rendben? Addig pontosítsátok a téteket.
Nem akarja cókmókját itt hagyni, habár a városőrök központjának közepén feltételezi, hogy nem rabolják ki. Azon felül nem akar Gerardékra akaszkodni, beszéljék meg nyugodtan a fogadás tétjét négyszemközt.

*Meglepetten kerek szemekkel néz Gerardra a kifakadáskor. Egészen másféle reakcióra számított a varázshasználókkal kapcsolatban, aztán kapcsol és elmosolyodik.*
- Te jó ég, honnan jössz te? Mindenesetre akkor a legjobb városba jöttél. Nemcsak találkozhatsz velük, de akár tanulhatsz is mágiát! Naaa, ehhez mit szólsz? *Azt még egyelőre nem árulja el, hogy máris kipipálhatja Sally személyében egyik legnagyobb elhatározását a fiú. Mondjuk kérdéses milyen mágiaágat választana Gerard mert így lehet nem Sally lesz az, akivel találkozni vágyott.
Amelia közvetlennek bizonyul, ennek megörül, mert ránézésre, s ahogy beszél, a szőke haja miatt Stenere-osztálybelinek tippelné meg, azok meg sokszor olyan magasan hordják az orrukat!*
- Hmmm... milyenre is? Te bottal lennél vagy keressünk valami rendes fegyvert? *Kérdezi Gerardtól, miután elpillantott az Amelia által mutatott irányokba. Majd Ameliához fordul röviden, de alaposabban végigmérve kicsit sem zavartatva magát. Azon gondolkozik, vajon mennyire érthet a nő a fegyverekhez és a harchoz, vagy csupán valamelyik lovag kedvese, s egyben cuccainak őre?*
- Tudod, fogadtunk, ha le tud győzni, én állom a fogadó költségeit három napig. Lennél döntőbíránk? Rendes párbajhoz jár egy.. *Azért odasandít a fiúra, ellenére van-e a dolog.*

*Hátizsákja mellett ül a gyakorlótér földjén, vagyis a földre terített köpenyén. Mivel nem a gyakorlótér közepén ül, így nincs útban a derék városőröknek. Tehát nyugodt szívvel ad még magának öt perc pihenőt a hazaindulás előtt. Enyhe téli nap, még Ederthinhez képest is enyhe. Ebből kifolyóan két dolog következik, egy: nem fog megfázni, kettő: a város zöme -már aki megteheti- a promenádon vagy a tengerparton élvezi a jó időt. A sok egyenruhás, páncélos katona között tehát ma nem nehéz kiszúrnia két, hozzá hasonlóan civil polgár érkezését. Néhány pillantással megnézi magának őket, azután azzal a gondolattal, hogy biztos nem testvérek, a lánynak túl fekete a fiúnak túl szőke haja van, tovább is terelődik gondolata. ~Lin vajon hogyan festene fekete hajjal?~
Bal válla fölött előrehúzza hosszú szőke tincseit, hogy újra befonhassa. Csak egy pillanatig gondolkodik el azon, hogy milyen lenne ő fekete hajjal. Fura. Alig fonja be a haja negyedét, mikor árnyék vetül rá, felpillant. Gyorsan megköti haját ott, ahol tart és felkel ültéből.*
- Szép napot nektek is! Milyen fegyverre lenne szükségetek?
*Tetszik neki a közvetlen stílus, néha igazán körülményes a sok magázódás, pláne mikor egykorúak nagyjából. Kíváncsiskodása nem céltalan.*
- Több fegyverraktár is van az erődben. A civilek előtt kettő van nyitva, Cowar Naldot kell keresnetek, ha itteni fegyverekkel gyakorolnátok.
*Mutatja is merre van egyik majd a másik fegyverraktár. A cicát nem szúrja ki, napozása kiesik egyelőre a látóteréből.*

- Ez is igaz! *Ad igazat Gerardnak, majd mosolyogva figyeli a hirtelen lelkesedését a fiúnak.*
- A városőr könnyebb út, a lovagokat több szabály köti, de bármelyik lehetsz. Ha jól tudom, nem fejedelemségbeliek is lehet azok, pláne azon belüliek. *Nem tudja pontosan, hogy való Gerard. Vidékről jött fel vagy egészen más országból.*
- Ne félj, amíg engem látsz. Ha baj is lenne, kidumálom magunkat. *Kacsint hozzá, jól érezhető módon nem most csinálna ilyent először. Bátran lép beljebb ő maga, s ha feléjük is néz valaki a gyakorlatozók közül, nem különösebben törődnek velük, s senki nem néz csúnyán a jelenlétük miatt.*
- Rendben, akkor ebben megegyeztünk! *Mosolyog Gerardra, s már éppen kifejezné lelkesen, hogy naná, hogy vannak mágiahasználók, mikor szembesül azzal a komor tekintettel. Hát.. amúgy is titkolni szokta, de főleg nem most fogja így bevallani, hogy egy vérbeli mágiahasználóval beszél a fiú.*
- Mint a világ minden részén, igen. Baj? *Hátha megtud többet is, mi a komorság oka. Ahogy a gyakorlótéren körbenéz, kiszúr egy pihenő alakot is, főleg a szőke hosszú haja miatt feltűnő.*
- Kérdezzük meg őt, hol tudunk szerezni valami fegyvert, mit szólsz? *Mutat Amelia il-Contevilla felé, s ha nincs Gerardnak ellenére, akkor felé sétálnak, s mosolyogva, minden félénkséget mellőzve szólítja meg.*
- Nap fényeskedjék! Nem tudod, lehet itt fegyvert kölcsönözni valahol? *Cessi közben kiszemelt egy napfényes helyet, s a halával oda telepedik le. Nincs is ott útban és nézelődés közben tud napozni a gyenge téli napsütésben és enni is.*