Gyakorlótér

A Carlo-erőd nevét a legelső város védelmére kinevezett parancsnokról kapta még az első fejedelem idejéből. A rossz nyelvek szerint a parancsnok idősebb korára komoly üldözési mániával küzdött, s mindenhol ellenséget látott, s emiatt adta ki az erőd felépítésének parancsát. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért azon a parancslevélen a fejedelem aláírása és pecsétje szerepelt.
Akárhogy is volt, bámulatos gyorsasággal, hozzáértéssel és precízséggel épült fel az erőd, s még teljesen kész sem volt, mikor az udvarán már neki is kezdtek az őrség gyakorlatozásainak. A parancsnok az erőd felépülése után pár évvel elesett egy harcban, valamikor ez után kapta meg a nevét az addig csak Erődként emlegetett erődítmény. De nemcsak a nevében maradt itt a parancsnok szelleme, ugyanis megmaradt a hagyomány, hogy az erőd udvarára bárki bemehet gyakorolni.
Gyakorlótársra mindig lehet itt lelni, hisz az őrség a mai napig itt gyakorlatozik, s az utóbbi évtizedekben a lovagok tartják felügyeletük alatt az erődöt, s ők is a széles, nagy udvart használják gyakorlásuk helyszínéül. De az erőd hátsó részénél kisebb udvarok is találhatóak, amelyeket szinten rendszeresen befognak a városiak gyakorlásra. Azért csak óvatosan itt a belépéssel, mert nem csak fegyverekkel harcolnak itt, hanem a varázsigék is csak úgy záporoznak!

- Veszélyesebben. Nem adod fel, míg mozog a két lábad és kezed. Ez nem bölcs élet, hanem veszélyes. Mondjuk ettől még lehet hosszú. *Mosolyog a végén, mert van, amikor ő sem adja fel, pedig érzi, hogy kéne. De a veszteség nem súlyos, pár száz arany vagy ezüst ide vagy oda nem számít. Nem is pazarol e gondolatra többet, sokkal jobban leköti a figyelmét a két bot, mert mint kiderül, nem is egy van Gerardnál. Sallynek nem egyszerű újat mutatni, a fiúnak mégis sikerült most. Érdeklődő és meglepett az arckifejezése, ahogy figyeli miket csinál Gerard. Már a pörgetés is szakszerű, de hogy a két botból egy lesz, arról hirtelen le is marad.*
- Ejha! Ezt hogy csináltad? Hogy lett egy? *Kíváncsiskodik rögtön, nagyon tetszik neki.*
- A legjobban védhető hely a városban, ha arra kerülne a sor. Egy erődítmény, vastag falakkal, robusztus bástyákkal. A városi őrség meg lovagok laknak ott, meg ott gyakorlatoznak, de a városbeliek is szívesen járnak oda, ahogy megfigyeltem. Mindkét osztályból. Ja! És a tolvajok, gyilkosok is oda jutnak, csak ők a pinceszintre, ott a börtön is. Látod, meg is érkeztünk! *Befordul egy sarkon az utca hirtelen térré szélesedik és máris szemük elé tárul az erőd.*
- Csak utánad... *Mutatja a széles kapu felé, lépjenek csak be rajta.*
- Hmmm... úgy is áll az alku, ha azt mondom, adósom leszel? Úgymond, jössz eggyel. Ha én kerülök bajba, te segítesz vagy hát legalábbis megpróbálod. *Nem olyan szőrös szívű kalmár Sally, hogy ne enyhítsen, mielőtt még itt rabszolgatartással megvádolnák, s mehetne le abba az említett pincerészbe.*

*Kulacsából nagyokat kortyol a gyertyalánghajú lány. Elégedetten sóhajtva zárja vissza a tetejét és visszadobja hátizsákjára. Elégedetten is néz körbe a városőröktől és lovagoktól nyüzsgő gyakorlótéren. Nem a gyakorlótér nyüzsgése miatt ilyen elégedett, hanem saját magára a mai napi teljesítménye miatt. Kimerészkedett a családi gyakorlótérről, egy kis szusszanást hagyva Ronelnek és a fegyvermesternek is, hetek óta most először nem velük gyakorolt és jól sikerült. Csak egészséges fáradtságot érez, ami normális is ha egyszer órákon keresztül próbálja elsajátítani a rohamozás fortélyait. A segítségére levő tiszt kellően türelmes volt, ugyanakkor hajtotta is Lilit, mintha a bálon nem táncoltak volna. Talán nemsokára már tudja majd használni ezt a technikát. Nem is fogja otthon gyakorolni, csak itt, hogy majd meglephesse Ronelt vele.
Még nem akaródzik hazamennie, élvezi a gyakorlótér lüktetését, különben is jól fog esni egy kis pihenés és nézelődés, mielőtt hazaindulna. Hogy kényelmesebben nézelődhessen, feltűri sötétkék inge ujját, leoldja nyakáról a sötétnarancssárga kendőt, de a mellényét nem oldja ki, most nem szeretne újra beteg lenni. Fekete nadrágja szára be van tűrve a lábszárközépig érő csizmájába, amit most újrafűz, nem kell már annyira szorosnak lennie.*

A Carlo-erőd nevét a legelső város védelmére kinevezett parancsnokról kapta még az első fejedelem idejéből. A rossz nyelvek szerint a parancsnok idősebb korára komoly üldözési mániával küzdött, s mindenhol ellenséget látott, s emiatt adta ki az erőd felépítésének parancsát. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy azért azon a parancslevélen a fejedelem aláírása és pecsétje szerepelt.
Akárhogy is volt, bámulatos gyorsasággal, hozzáértéssel és precízséggel épült fel az erőd, s még teljesen kész sem volt, mikor az udvarán már neki is kezdtek az őrség gyakorlatozásainak. A parancsnok az erőd felépülése után pár évvel elesett egy harcban, valamikor ez után kapta meg a nevét az addig csak Erődként emlegetett erődítmény. De nemcsak a nevében maradt itt a parancsnok szelleme, ugyanis megmaradt a hagyomány, hogy az erőd udvarára bárki bemehet gyakorolni.
Gyakorlótársra mindig lehet itt lelni, hisz az őrség a mai napig itt gyakorlatozik, s az utóbbi évtizedekben a lovagok tartják felügyeletük alatt az erődöt, s ők is a széles, nagy udvart használják gyakorlásuk helyszínéül. De az erőd hátsó részénél kisebb udvarok is találhatóak, amelyeket szinten rendszeresen befognak a városiak gyakorlásra. Azért csak óvatosan itt a belépéssel, mert nem csak fegyverekkel harcolnak itt, hanem a varázsigék is csak úgy záporoznak!