Főhadiszállás és börtön

A Főhadiszállás az erőd mindazon része, amelyet nem használnak gyakorlótérnek, azaz nem az udvar. A főhadiszállás részben az Erődben szolgálók lakhelye - utóbbi évtizedekben az egyik szárny már csak a lovagoké - és részben itt tartják a vezérkari tanácskozásokat a város védelmével kapcsolatban.
Nem egy világos hely az erőd belülről, mindent a praktikumnak rendeltek alá, így a dekoráció kimerül pár egyszerű faragású pillérben, falra feltett pajzsokban, fegyverekben, sisakokban. Ez utóbbiak mondjuk nem csak díszek, rendszeresen karban tartják őket, így kisebb fegyverraktár lett a falakra feltéve, csak hogy kéznél legyen minden gond esetén. Van természetesen külön fegyverraktár, nem is egy, s a dombtavi fegyvereken kívül jó eséllyel lehet ott más népek fegyvereit is megtalálni ott. Ajándékok voltak, vették vagy zsákmányolták? Már senki nem emlékszik rá.
A tanácskozást az egyik, félig pincerészben található hosszú teremben tartják, itt szinte mindig fáklyával kell világítani, hogy valamire való fény legyen a teremben. Két sorban hosszú asztal fut végig, s körülötte egyforma székek sorakoznak, kivéve egyet, ahova a fejedelem szokott ülni. Ha nincs valamiért jelen a tanácskozáson, azt a széket mindig üresen hagyják.
A Főhadiszállás leglakályosabb része a tanácskozási terem fölött van, az itt lakók egyik legfontosabb közösségi tere, ugyanis enni és inni itt lehet. A szobák egyszerűek és kicsik, többnyire egy ágy, egy ruhás láda vagy szekrény, egy kisebb asztal és szék az átlagos berendezés, s persze hely a saját fegyverek tárolására.

A kevésbé lakályos, ám legvendégszeretőbb rész a Főhadiszállás és a gyakorlótér alatt húzódik meg: a város és az erőd hírhedt börtöne. A törvénysértésért e szerényen berendezett cellák egyikébe lehet bejutni, ám kijönni onnan már sokkal nehezebb az erős rácsok és az állandó őrség lankadatlan figyelme miatt. Nem mintha ez gátolná a cellákba kerülőket vagy azok kinn maradt társait, hogy megpróbáljanak kiszabadulni vagy kiszabadítani valakit innen.

Hasonlóképp lepődik meg a magas elf megjelenésén, mint az írnok. A különbség csak az ok, no meg, hogy Lili hamarjában észbekap és illedelmesen elrendezi arcvonásait.
- Jó reggelt kívánok, Naram!
Nem cifrázza túl a köszönést, nem lehet túl jó úgyse az a reggel, amit a börtönbeli látogatással kell kezdeni. Hangjából nem tudta eltüntetni a meghökkenést. Nephir is itt? Aztán a kapitány igen precíz választ ad, mit is követtek el a jómadarak. Lili füle elkezd égni, mert hát sejti, hogy ki lehetett ennek az ötletnek a kitalálója. Nem kezd itt szabadkozni, ennek feltehetően amúgy is hosszabb kifutása lesz így, hogy Nephirt is belekeverte Lin, a szülőket is be kell vonni. Vesz egy mély levegőt aztán lassan kifújja. Bólint egyet a tények tudomásulvételét biztosítandólag.
- És csak hárman voltak, akik együtt ugrottak?
Kérdi, mert ha Tsitsa itt volt, elképzelhető, hogy Rhae is - legalábbis szeretné Lili azt képzelni, hogy barátnőjének volt az éjszakát kinek a karjaiban átvészelni. És mivel nem is látta Rhaet reggel, ezért még erősebb a gyanúja, hogy ő is itt van, csak ki tudja miért, nem akarta, hogy a család hozza ki őt is. Ami persze badarság, nem hagyná itt semmiféleképp, de ha nem tud róla, hogy itt van, ahogy Nephirről se tudott... jobb nem is belegondolni.
- Kifizetem.
Kissé megütközik a kapitány szavain. Mégis mi a csudáért jött volna el, ha nem azért, hogy kivigye a szeretteit?! Azért nem válaszol Naram nevében, ki tudja, hogy az elfeknél, hogyan mennek ezek a dolgok, habár nem feltételezi , hogy itt hagyná Nephirt -mert hát ugye mi másért jött volna el Naram is. Szoknyája zsebéből előveszi a erszényét, hogy egyelőre két főre számolja le a pénzt. Az őrt csak akkor követi az ajtón át, ha az elf gyógyító szándékában is ez áll, ellenkező esetben itt várja meg

*Meg kell hagyni, Ethyrlin is érti a módját, az ajkain végighúzott ujj... Nem tudja megállni, hogy ne kapja röpke - na jó, nem is olyan röpke - pillanatra ajkai közé a férfi ujját, legalábbis a végét. Nem félti a férfit, hogy könnyen asszociál-e egy kicsit más helyzetre ebből? Nehéz lesz elmenni egymás mellett, szó se róla.*
- Ó, ez aztán magabiztos volt! *Vigyorodik el aztán, mikor Ethyrlin nem nyilatkozik túl biztatóan családja szeretetéről. De Sally nem tudja, hogy már útban van ide Amelia, hogy kimentse a bátyját, még szülei tudta előtt, s ez már önmagában egy lovagi tettnek minősül. A két ébredezőre rámosolyog megnyugtatóan.*
- Jó reggelt nektek is. Jól vagytok? *A választ mondjuk látja. Csak a vak nem látná.
Közben a kapitány odakinn szúrós szemmel vizslatja Ameliát, még ha az udvariasság minden pontját be is tartja. Szíve szerint elküldené a lányt, amiért ilyen korán ideérkezett. Meglátása szerint a szőke úrfinak, na meg annak az ébenhajú nőszemélynek jót tenne még pár nap dutyi, de még egy óra minimum. A másik kettő más. Őket lehet ezzel az éjszakával sikerült elriasztani hasonló cselekedetektől. De a szabályok és a rend az élete, Amelia pedig szabályosan jár el, mire végeznek a papírmunkákkal és kiváltási díj is megfizetésre kerül, letelik az a fertályóra is, ami előtt hivatalosan nem engednek ki rabokat. Még a Fejedelemnek se. De, neki igen, csak mert ő a Fejedelem, s ő hozza a törvényeket és szabályokat, amelyeket a kapitány nagyon következetesen betart. Így Ameliát sem küldheti el megtévesztve őt. Már csak azért sem, mert Contevilla. Egyébként a kapitány agglegény, s mint legtöbb ilyen férfinak sejtelme sincs arról, hogy a kesztyű hiánya most illő vagy nem illő. Leginkább észre sem veszi a hiányt. Épp csak belekezdene a kapitány, hogy az írnok helyett feleljen meg a kérdésre, mikor az elf nemes is megérkezik. Az írnok szemöldökei magasra szöknek, álla pedig az asztaláig esik le. Másodjára ezen a reggelen. Előbb a stenere hölgy finoman kipirult, de üde és lenyűgöző szépsége láttán, most meg megdöbben az elf magasságán. A kapitány persze mintha átlagos embert látna, és Naram is kap a szúrós nézésből. Lehet mindig így áll a kapitány szeme. Üdvözlés követően fog bele a magyarázatba.*
- Mert megszegték a város törvényeinek 572-ben hozott 23. törvényét, mely egyértelműen kimondja, hogy a város falairól, beleértve az Erőd, azaz a Carlo-erőd falait is, valamint az őrtornyokat, szigorúan tilos a vízbe, legyen az az Ivesi-folyó vagy a Vörös-tenger, beleugrani annak életre vagy egészségre vonatkozó veszélyessége miatt. A szóban forgó személyeket rajtakaptuk, s a szokásos eljárás szerint egy estére benn tartottuk, IV. Castiarro hét évvel ezelőtti rendelete alapján. *Darálja el szigorú szárazon a szabályokat, melynek betartatásáért szentelte életét.*
- A... személyek... *Alig észlelhető a kis akadás, pedig úgy mondott volna elkövetőket! De nem akar itt hisztit steneréktől, követségtől pláne nem. Ezek az úri ficsúrok, meg külhoniak azt hiszik, semmibe vehetik a szabályokat, hogy rájuk nem vonatkozik...*
- ... kiváltási díja 50 arany fejenként, ahogy arról értesülhettek a levélben is. Kötelességem tájékoztatni ismét Önöket, hogy amennyiben nem óhajtják az összeget kifizetni, úgy további két napig tartjuk fogva a.. személyeket, és azután szabadon távozhatnak. *Azt még sem mondhatja, hogy ha nem áll módjukban kifizetni a pénzt, mert ez már-már sértő feltételezés lenne mindkét családról. Még azok a családok is megsértődnek az ilyenre, akiknek vagyonuk nem, csak nevük maradt, hát még akiknek vagyonuk is van! Amennyiben Amelia és Naram úgy döntenek, hogy fizetnek és hozták magukkal az összeget, úgy az írnok elintézi a szükséges iratokat, átszámolja a pénzt, mind Ameliának, mind Naramnak alá kell írnia, a végén pedig a kapitánynak és lepecsételi az iratokat. Ezután int egy őrnek, hogy kísérjék hátra a két hozzátartozót, ha nem itt akarják bevárni szabaduló rokonjaikat.*

*Hogy mire ébredt meg, azt nehéz lenne megmondani, mert csend kezdett telepedni így reggelre a börtöncellára. Biztos nem Ethyrlin és Sally beszélgetésére, s nem is Nephir halk ébredésére. De odakinn a Nap éppen csak elkezdte vörösre festeni az ég alját, mikor Tsitsa megszokásból is megébred. Ezt azzal jelzi, hogy először kinyújtja karjait maga fölé, s édesen nyöszörögve nyújtózkodik. Hirtelen ér véget, mert kézfeje leért a hideg kőpadlóra, s ettől hirtelen megijedt.*
- Nem lehetett álom... *Suttogja halkan, ahogy riadtan ül fel, de valahogy mégis csendben, nem mervén zajt csapni. Sötétbarna szemei ijedten, hitetlenkedve és értetlenül néznek körbe. Ahogy ismerős arcokra lel, akkor látszódik csak, hogy megnyugszik, hogy kezdenek beugrani a részletek, mi történt és hol is van, s ettől hirtelen elsápadt arcára pirulással tér vissza az élet. Zavartan túr bele a hajába, de szíve még mindig gyorsan ver az ijedtségtől. Ahogy rájött, hogy hideg és kemény padló van alatta, nem ágy puhasága, melynek kényelmét lassan egy éve élvezi, azt hitte, álmodta csak az egészet. Mindent, ami az elmúlt egy évben volt, mindenkit, akit megismert és akit megszeretett, és még most is ott él a nyomorult kis padlásszobában részeges és erőszakos apjával. Mennyivel jobban szereti ezt a kis börtöncellát is, mert ők vannak itt körülötte. Mert nem álom volt.*
- J-jó re-reggelt... *Dadogja zavartan, rekedten, de a múlt árnyai még ott lehetnek felette, mert úgy összehúzva ül a földre terített pokrócon a másik pokrócba bújva, mint aki fél, hogy bántani fogják megint.*

A szokásos időben ébred, majd kel fel reggel, és egy üzenet várja a Carlo Erődből. Kibontja a levelet, majd húgának üzenetet hagyva indul el az erődbe. Nem tudja, pontosan mit is gondoljon az egészről.
A cselekedetére a reakciója mindenképpen azon múlik, hogy Nephir miként fog most viselkedni. Valahol büszke is rá, hiszen a szabályokkal szembe szegülés a tudatosság egyik jele. És Nephir pedig nem volt még lázadó korszakában, itt lenne az ideje. Főként, mivel komoly pozíciót fog betölteni itt, elég felelősségteljesnek találták eddig is viselkedését.
Nem teljes díszben jelenik meg, de jelzi követségi mivoltát, felvállalva ezzel azt, hogy felelősséget vállalnak tetteikért.
-Üdvözletem. Naram Enyras vagyok az Ezüstelf követségről. Nephir Erienlilért jöttem. Megtudhatom, mit tett? – kíváncsi. Másrészt bizalom ide, bizalom oda, kíváncsi, mit fog hallani a két oldal felől. Nephirt e nélkül is számon kéri.

Nem alszik túl mélyen. Folytonosan a beszakadt gödörben érzi magát, a nyirkos hidegével és a visszhangjával. A visszhangzódó neszek földben, üregekben élő állatok neszeivé változik. Felszínesen és szaggatottan lélegzik, néha verejtékcseppek ülnek ki. Az érkező reggelre kipattannak a szemei, hirtelen ül fel, de láthatóan nem tudja, hol van. Szemeiben rémület és csak lassanként ébred rá, hol is van valójában. Keze addig a földön tapogatózik. Majd egy halk sóhajt enged el. Nem mintha jobb lenne az, ahol most vannak, de innen reményei szerint ki is fog jutni hamarabb és nincs egyedül sem és fény is van. Összehúzza magán a pokrócot. Nem akar itt lenni.
-Jó reggelt. – suttogni mer csak.
Az üzenet közben megérkezik a követségre is.

Kipirult arccal érkezik az Erődbe, ki is lenne fulladva, ha végig szaladva tette volna meg hazulról az utat, de ebben a ruhában képtelen futni. Már akkor szidta magát, mikor a Parkot elérte, hogy nem öltözött át, de a bosszankodással sokra már nem ment, inkább folytatta útját világos bordó hosszúszoknyás ruhájában. A könnyű, nappali fűzőtől még a sietség is nehezére esett, de azért szedte a lábát végig az úton. Kapkodva indult el azon nyomban, amint megkapta az üzenetet, még kalapot és kendőt is elfelejtett magával hozni, vagyis nem ment fel értük a szobájába. Azzal megkockáztatta volna, hogy összefut a reggelizni induló szüleivel és akkor...
- Jó reggelt, Amelia il Contevilla vagyok, ezen értesítő szerint itt van Ethyrlin il Contevilla és Tsitsalyssine Itsli, értük jöttem.
Határozottan mondja el jövetele okát a főhadiszállás azon részén, ahol eddig még soha sem járt, vagyis városőrség börtönőri hivatali helyiségében. Kezében a reggel kapott üzenetet tartja, kesztyűt sem hozott magával, még szerencse, hogy jó idő van, így az egészségét nem, csak a jóhírét veszélyezteti, habár itt feltehetően máshogy értékelik az illemszabályokat. Nem tudja, hogy más ismerős is tartózkodik a rácsok mögött, nem is sejti, úgyhogy nem érdeklődik.
- Miért tartották itt őket?
Hűvös hangnemben érdeklődik, pirultsága is kezd eltűnni. A levélben erre a kérdésére nem olvasott választ, fogalma sincs, hogy mit követhettek el... Mert még ha csak Linről lenne szó, aki ugye szereti néha a határokat feszegetni, de Tsitsa? Így aztán meggyőződése, hogy itt valaki oltári baklövést követett el, amiért rossz esetben lefokozás járhat. Ez nem célja egyébként, csak szeretné mihamarabb kihozni szeretteit a börtönből. A gondolatra végigfut a gerince mentén a hideg.

-Ahha. – somolyog vissza. De azért felfelé pillog párat, majd visszatekint.
Az ajakba harapás éppen hogy nem dühíti fel, sőt… még jobban felhorgad benne a vágy, hogy akarja. Most. Azonnal. Beharapja ajkát, ahol Sally megjelölte és a tekintetében vággyal és cinkossággal, csábítással teli nézéssel válaszol némán. Hüvelykujjával azért végigsimít a lány alsó ajkán, de hagyja elhúzódni. Mindketten értenek a játékokhoz és ez éppen megfelel annak, hogy legközelebb még csak véletlenül se menjenek el egymás mellett. Nekidől a falnak és térdére téve karját, úgy lógatja a kezét.
-Ebben nem kételkedem.
Szemérmetlen tekintettel nézi végig, ahogy Sally a takaró alatt átöltözik.
-Nem tudom. – rántja meg a vállát. – Majd kiderül.
Hogy mit fog ezért kapni, vegyes elképzelése van róla.
A kapitány közben elég vörös fejjel veszi tudomásul, hogy kik is kerültek a kalitkába. Saját kezüleg írja alá az értesítéseteket, a Contevilla rezidenciára, mi szerint Ethyrlin és Tsitsa tartózkodási helye és egyben kiváltási helye hol is található.

- Egyébként igen, csak nem akartam felvágni. *Mosolyog vissza legalább olyan hamiskásan. S örvendetes, hogy az erődöt ilyen jól megépítették, mert fejükre szakadna, hiszen se ő, se Eric, se Eth nem a szerény személyek mintapéldányai.
A suttogott válasz, mely lehet nem is a kalandnak szól, hanem szerénynek nem nevezhető személyének, mosolyra készteti. Mit van mit szépíteni az ügyön? Hízeleg a hiúságának. Az a csók nem csattan el teljesen, Sally játékosan belekap Ethyrlin alsó ajkába finoman harapva meg, inkább tovább korbácsolva a vágyakat, semmint enyhítve azokat. Annál is inkább, hogy utána elhúzódik - már ha Ethyrlin ennyiben hagyja az egészet -, s ujjai is elengedik a férfit. Gonosz játékot űz, inkább volt ez a kis harapás ígéret, előzetes, s kínzó űr tud utána maradni. Persze számára is, mert nem lehet tagadni a férfi ajkainak csábítását és édességét, nála is többért kiált az ajakharapós játék. De nem itt, nem most. Az meg csak hab a tortán, hogy odaát van Eric is, s ugyan nincs kimondottan köztük semmi, csak olykor-olykor élvezik egymás társaságát nemcsak beszélgetve is, azért nem akar olyan kegyetlen lenni, hogy előtte csókolgat másokat. Még a végén nem tud figyelni az információszerzésre!*
- Majd megtalállak a kaland kapcsán. *Kacsint hozzá, s nem kételkedik ebben. Biztos tudja mindenki a városban, hol laknak az il Contevillák. Feláll a padról, a rácsra felaggatott ruháiért lép. Meg is száradtak azok, így a pokróc takarásában ölti vissza magára őket. Több előzetes nem jár! Lassan odakinn az éjszakai sötétséget átveszi a pirkadat, s az ég alja egyre jobban világosodik.*
- Nemsokára véget ér a fogságunk... Ha szeret a családod. *Vigyorog át Ethyrlinre, mert öltözés után visszaült vele szembe. Átsandít a szemben lévő cellára, vajon Ericnek maradnia kell, vagy ki tudja őt is váltani majd Sally? Aztán a két fiatalra néz, hogy vannak, alszanak-e még?*

Hatalmasat vigyorog a bólogatásra, aztán legyint magában. Ráhagyja, legyen meg az öröme. Neki meg itt van a hölgytársaság.
-Óh, valóban? Azt hittem, hogy mindent tudsz. – mosolyog hamiskásan.
A szemei tovább csillannak a mondatra. A válasz már csak részben érdekli, különben biztosan visszakérdezne, hogy akkor csak ötven évig lesznek hatalmas mágusok?
-Igen. – suttogja.
Azok az ajkak nagyon csábítóak. Arcán már a szőke borosta ott virít és érezhető, ahogy végigsimít rajta a nő keze. Az az érintés még jobban felpezsdíti. Csak az ajkakra figyel már. Nagyon közel vannak. Annyira, hogy végül megteszi az utolsó lépést. Hagyja, hogy a nő keze állán vándoroljon és arcát simítsa, ajkaik azonban csókká forrnak össze és ha hagyja a lány, akkor az ő keze is odaér ahhoz az izgató, finom állhoz, a füle tövénél.
A játékhoz azonban ő is ért. A kellő pillanatban azonban szétválnak ajkaik, az övén mintegy máris hiányolva a nőét.

*Na azt a négyezer aranyat ő sem hiszi, mint lószakértő tudja, azért minimum repülnie is kell tudnia annak a lónak, hogy annyit fizessenek érte, azzal meg könnyű lett volna a menekülés. De nem szól bele, hiszen nem lenne célszerű lebuktatni Ericet, mert oda a kaland. Márpedig kell hozzá innen a börtönből valami információ. A gavalléros témát hagyja is elülni, pedig kiváló módszerei vannak arra, miként csalja ki a férfiakból a gavallér-mivoltukat. De most inkább Ethyrlin felé fordul, s hagyja Ericet dolgozni.*
- Hátha van új a nap alatt, én se tudhatok mindent! *Meglepő szerénység tőle, már azoknak, akik ismerik Sallyt. Ugyanis a nő hajlamos kijelenteni, hogy ő mindent tud, s úgy mondani ezt, hogy bizonyos lehessen benne az ember, Sally nem gondolja komolyan, mint sok okostojás. Most viszont szerény szavaihoz olyan angyali mosolyt is vág, hogy már-már bevilágítaná a kis cellájukat a fény, ami nem létező glóriájából árad. Azt meg magában elégedett örömmel veszi tudomásul, hogy a férfi tekintetét kellően lekötik ajkai, aminek a hatására nem szégyell még egy lapáttal rátenni. Történetesen mintegy véletlenül, mintha kiszáradtak volna ajkai a sok beszédtől, megnyalva nedvesíti meg ajkait, ahogy oly sokszor tesznek a nők csók előtt. S ha tudná Ethyrlin vagy odébb Eric, hogy Sally tudná ezt még fokozni! De Eric csak dolgozzon, dolgozzon, azért van itt! A stenere szemeiben csillanó kalandvágy meg elég lesz neki bizonyságul.*
~ Pont így csillantak meg Amelia szemei is!~ *Hoz hasonlatot, mely nem kerül kimondásra, s nem kerül továbbgondolásra sem. Elég közel van a férfi két szép szeme, s szintén figyelemlekötő ajkai, markáns arcvonásai, hogy ne hozzon be e szép képbe valami másik nőt, s kezdje őket összehasonlítgatni, vajon egyforma-e az orruk, álluk vagy a fülük állása?*
- Röviden összefoglalva: gonosz, mindenre kész, igazi gazemberektől kellene megszerezni egy mágikus könyvet lehetőleg minél hamarabb, különben megtalálják vele az ötven évente kinyitható mágikus kaput és ők lesznek Montea leghatalmasabb mágusai. Nos, érdekel? *Kérdezi végén haloványan elmosolyodva. Közben nem vette el a kezét a férfi arcától - vajon most is borostás? - inkább finoman cirógatni kezdte a fültő alá csúsztatva fel a kezét. S mit van mit tagadni azon, hogy kicsit ő is hosszan beszélt a másik ajkainak.*

Önelégült vigyor jelenik meg a képén. Rosszfiúnak nem rosszfiú, sokkal inkább csibész.
-Majd egyszer megkeresed. – ajkai sokat sejtetően mozdulnak, vigyor kíséretében. Balhés, de arra mindig figyel, hogy tragikus vég ne legyen.
Figyelme Ericre terelődik és a lóra.
-Ó, 4000 arany? – enyhe gúny van a hangjában, a hiszem, ha látom hangsúllyal. Cukkolás sosem járt messzebb tőle és hiszi ám. Dörzsölt róka már annyira, hogy nagyjából a felére se gondoljon.
-Ugyan, elég sokat megfordulsz ilyen helyeken, pont én mondjam? – kacsint egyet.
Figyelme ismét Ericé, de újfent elvonja Sally. Ezúttal tartósabban. A benne fakadó kérdést így nem tudja feltenni.
A mozdulat, a hang extrém csáberővel bír, szemét az ajkakról nagyon nehezen tudja levenni, már el is képzeli, ahogy… aztán mégis a szemekbe tekint egy pillanatra és ott is marad. ~Itt más lesz.~ Az alvók felé pillant, láthatóan valóban lóbőrt húznak. Ha már lovakról volt szó. Majd tekintete először a csábító ajkakat, majd … a kalandra való felhívás lehet benne… a szemeket.
-A tuti balhék jó mókák. – mivel egy gyilkos akciót másként vezetnek be és más jelleggel is, sokkal inkább veszi kalandfelhívásnak. Szemében a kalandvágy csillan meg. – És milyen csodás tuti balhét tervezel? – nem tudja, hogy ki van még benne, pláne, hogy egy biztosan itt van a közelben.

- Rögtön gondoltam, hogy nem leszel olyan gavallér, hogy meghívj a Fürdőbe. *Szurkál vissza Ericnek, s nem siet tisztázni az időpontot, mikor is fürdőzzenek bárhol több mint meghitten. Perdig a Fürdőben is lehet kisebb medencéket lefoglalni néhány órára - igen népszerű szolgáltatás ez -, csupán pénz kérdése. De nem lesz ellenére, ha nem a Fürdőben ejtik meg, mert tudja ő, hogy adósa Ericnek. De figyelme most már Ethyrliné, legalábbis többé-kevésbé. Mert azért kis észrevétlen oldalpillantással látja Ericen a duzzogó féltékenység jeleit. Nagyszerű! Van is rá oka, a szöszke itt jóképű, kellően gazdag és van benne hajlam a rosszfiúságra. Pont Sally esete, habár ő kifejezetten a rosszfiúkat szereti, de azért Ethyrlin is jó eséllyel indul.*
- Legtutibb balhék? Talán van már saját trófeád a falon? *Érdeklődik vigyorogva, nagyon jól ismerve az Ördögfű sajátos trófea-falának kialakítási módszerét.*
- És miféle infóra van szüksége egy magadfajtának onnan? A következő bál időpontja? Melyik ifjú hölgy ledérebb az új bálozók közül? *Pimaszkodik Ethyrlinnel, mintha mást nem nézne ki belőle. Közben eszébe jut, Eric mit is keres itt igaz.*
~ Hát persze! A könyv! Mondta is, hogy be akar jutni a börtönbe!~ *Ez viszont több gondolatot is felvet benne. Egyrészt hagyja a férfit ott a másik cellában kibontakozni, s ehhez el kell vonni Ethyrlin figyelmét róla - ja és persze a féltékenységet is lehet ezzel növelni -, másrészt miért ne vonnák be a szöszkét? Kiderül, hogy csak a szája nagy-e, vagy olyan belevaló, mint Amelia? Ha tudná, hogy e kettő testvér! Odasandít a két alvóra, tényleg alszanak-e, majd nyúl is a keze Ethyrlin álláért, hogy Erictől finom erőszakkal maga felé fordítsa. De nem veszi el ujjait aztán se onnan.*
- És mit szólnál az évszázad legtutibb balhéjához? *Suttogja csak a férfi számára hallható módon, csábítón, mintha csak azt ecsetelné, mi minden remek ötlete lenne egy ágybeli kalandhoz. De pillantása csillogása egyértelművé teszi, hogy most nem erre gondol, hanem tényleg valami igazi kalandra, nem holmi tiltott fürdőzésre, tiltott vízbe ugrálásra vagy állítólagos lótolvajlásra.*

-Nem. – feleli egyszerűen, vigyorral.
Amíg eltrécsel a két jómadár, addig Tsitsára vet még egy pillantást, miközben a vörös hajú fiút is megnézi. Elérti a pillantást, éppen vetül rá annyi fény, hogy láthassa. Bíztató mosolyt küld felé, hogy megnyugtassa. Tudja, hogy mennyire félénk tud lenni, és Tsitsának, meg a fiúnak itt éppen semmi keresnivaló nincs itt.
-És ha ott meg az ellentétek vonzzák egymást érvényesült? Vagy mi is… - csücsöríti össze a száját egy pillanatra.
A dekoltázsvillantás hatásos. Hogyne lenne, amikor ilyen gyönyörű látványban ugyan van része, de Sallyé…
-Ott vannak a legtutibb balhék és a legjobb infók. Szórakozni is kell néha. – rántja meg a vállát.
A mellé szorosan ülő nő illata eléri, mint ahogy a melege is. Egészen kellemes így a cellalét.
-És legalább megérte volna a ló? – magában persze elkönyveli a férfit pancsernek, mert egy lótolvajt elkapni mindig nehéz. Bár akkor ő miért is hűsöl itt éppen a nő mellett? Az most nem is olyan fontos….

- Nem a nők dolga a titokzatosság? *Kérdez vissza vigyorogva, legalább olyan elégedetten, mint Ethyrlin. Eric válaszán aztán megcsóválja a fejét.*
- Ez bizony rosszabb, mi csak tiltott helyen fürdőztünk. Egyrészt. Másrészt viszont lovat lopni és elkapnak? Hát lovagolni is én tanítsalak meg? *Röppen át a másik cellába Sally pimasz, kissé kétértelmű válasza, s nem tudja eldönteni még mindig, be merje-e mutatni Ericet vagy sem? Na meg Ethyrlint? Melyik nevén? A nemesin vagy az álnevén? Na ezeket ráhagyja a férfiakra, döntsék el ők, meg akarják-e egymást ismerni. A lányra néz, épp látja a nagy ásítást és a macskaszerű összekucorodást.*
~ Kezdünk kidőlni.~ *Állapítja meg, s Etyhrlin kérdésére pillant vissza a férfira.*
- Óóó, hát mi is így ismerkedtünk meg, nemde? *Hajol kicsit előre bizalmasan halkabbra véve szavait, s keblei előtt összefogott pokrócból így mintegy véletlenül nagyobb dekoltázst mutatva, de nem mutatva mindent továbbra sem. Majd feláll és átül szépen Ethyrlin mellé szorosan. Egyrészt innen nem kell előre hajolva kinéznie, hogy szemmel tarthassa Ericet, hanem kényelmesen hátradőlve is mindent jól lát. Biztos benne, hogy ez a lótolvajlás ügy sántít. Eric ennél ügyesebben játssza ki a rend őreit. Másrészt így van alkalma feltérképezni jobban Ethyrlint is. Még mindig nem döntötte el, hogy jófiú gúnyájába bújt rosszfiú a srác, vagy magát rosszfiúnak kiadó jófiú? Talán az utóbbi. Harmadrészt, ha Eric ezt látja, talán nem árt neki egy egészséges féltékenység is.*
- Mondd csak, Rocco-m, mit keres egy magadfajta abban a kocsmában? Nem az Ezüstgriffben volna a helyed? Esetleg, ha nagyon zülleni akarsz, akkor a Tűzfátyolban vagy a Vén Csónakosban? *Kíváncsian csillannak meg azok a kobaltkék szemek, mohón firtatván a másik titkait, ha már ilyen titokzatos akar lenni, mint egy nő.*

- Nem is a Nap, hanem a Hold... *Mondja ki, mire észreveszi a kacsintást, s megérti, Ethyrlin értette, mire céloz. Elmosolyodik ő is, közben elismerően tekint a férfira, hogy tudja, hogy a Nap az csillag, a Hold meg nem. Ezek szerint valami csillagászati mű a kezébe kerülhetett a férfinak, hiába állítja olyan sokszor és lelkesen, hogy nem ért hozzá. Rögtön Nephirre pillant, ő mit szól e felfedezéshez, de a fiú már alszik. Feláll a padról és odamegy, hogy kicsit jobban betakargassa őt, vigyázva, hogy nehogy felébressze. Nem ül vissza a padra, hanem a földre terített pokrócra ül le, azt közelebb húzva Nephirhez, a sajátját még mindig maga köré csavarja. Míg csaknem derékig érő haját tapogatja, mennyire száradt meg, figyel az emberek beszélgetésére. Eric kap is egy szúrós pillantást tőle, mikor kiderül, miért került ide. Tsitsának egyből eszébe jutott az ő Nyuszija, s nem akarná, hogy bárki ellopja, következésképpen elbátortalanító csúnya nézést próbál produkálni a férfinak - ami egy alacsony, vékony és törékeny lánykától kicsit sem hatásos -, majd Ethyrlinre néz, minden rendben van-e? Sallyről nem tudja megállapítani, de kétes társaságnak kezdi tartani, ha lótolvajokkal cimborál. Ásít egy nagyot kezét szája elé téve, s a földre terített pokrócon lassan eldől, elfekszik ott Nephir mellett, magzati pózba kucorodva. Egy idő után a pokróc egyenletes emelkedése és süllyedése mutatja, hogy elaludt ő is.*

-Tyű! Az szép látvány lehetett! – nevet megint.
-Milyen nagy fényes? A Nap nem látszódik éjjel. – kacsint Tsitsára még ha nem is láthatja esetleg. A megjegyzésre csak nevet Sallytől, csak a kérdésre válaszol.
-Ha minden titkomat elkotyognám, akkor mitől lennék titokzatos, hmm? - feleli elégedetten, somolyogva.
Nephir meg bealszik. Szélsőségesen nyugodt ez az elf, meg kell, hogy mondja. Egészen félreismerte a vörös hajút. Na, de sebaj, ez csak jó dolog.
A lábacska nagyon jó helyen van ott előtte, de csak a tekintetén látszódik mindez. Sally és az új jövevény közötti párbeszédre felfigyel. Az csak kicsit bosszantja, hogy a fiú figyelmen kívül hagyja. Az, hogy ismerik egymást, méghozzá nagyon is jól, most már nem kétséges számára.
-Nocsak. Csak nem hasonló hasonlót vonz? – kérdezi pimaszul Sallytől, de halkan, hogy fel ne ébressze az alvó vöröst.

- Ezt megkaptad! *Kuncogja ki Ethyrlint Tsitsa tréfás megjegyzése után. Aztán később meglepve, de elismerően pillant le Ethyrlinre.*
- Most igazán megleptél. Kevesen ismerik el ezt a macskákról és főleg nem a férfiak. Milyen titkaid vannak még? *Ül le a padra Ethyrlinnel szemben és szépeket pillog rá, amolyan "mesélj nekem" jelleggel. Nephirre is odasandít, lemondó sóhajjal együtt jelez a lánynak, hogy hagyja a fiút. Majd rájön Tsitsa is, milyen önfejűek tudnak lenni a férfiak, főleg abban a korban, amiben Nephir lehet. S akkor megmarad a Nephir megnevezésnél. Ezek szerint nem barátkozik a fiú, na sebaj. Figyelme már neki is a másik cella felé terelődik, s alig bírja elrejteni a széles mosolyát, hogy ismerősre lelt. Még a végén miket gondolnak róla, hogy micsoda börtöntöltelékeket ismer. Habár, mind a börtönben ülnek.*
- A hölgytársaságot biztos elirigyli majd! *Jelenti ki olyan hangosan, hogy azt szemben Eric biztosan meghallja és a hangot felismerje. Ha meg átpillant, mit ad isten, pont véletlenül akkor emeli Sally a lábát, amelyen a hennaminta tekereg a lábfej külső oldaláról felfutva a combra, hogy eltűnjön a pokróc takarásában a többi része. Egyszersmind mondjuk a szemben ülő Ethyrlin felé is nyújtózik az a láb pimaszul, s játékosan megmozgatja a lábujjait, mielőtt visszatenné a lábát a földre. Hangról s erről biztos felismeri őt a férfi. Aztán kicsit előrehajol Sally és átmosolyog a másik cellába.*
- Lám-lám, valaki rosszban járt? *Ezt lehet venni köszönésnek is. Felpillant az ablakra, majd vissza Ericre.*
- Cessi, úgy látom, átment köszönteni téged. *Nemcsak Sally, de a macska is ismeri a férfit. Igaz, a rácson át ott sem jut be a cica, de azért tiszteletét teszi a férfinál, főleg, hogy nincs vele az a Cessi szemszögéből bosszantó, nagy kutya.*
- Te nem vagy vizes... *Állapítja meg közben Sally végigmérve Ericet, tehát nem ugyanazért hozták ide be őt, mint őket. Ritkán tétova, de most mégis tétován pillant a szöszkére meg a másik két csillagászra - Nephir már alszik is, ahogy látja -, vajon Ericet bemutassa-e nekik? Mármint Eric jelenleg Ericként van jelen vagy sem? Néha olyan titokzatoskodó tud lenni.*

Sally ajánlására, hogy üljön fel, hevesen megrázza vörös üstökét. Innen nem eshet lejjebb, a föld egyszer nyugtalanítja és nyugtatja. Még jobban átkarolja a térdét.
- Nephir… - suttogja szinte csak a karjai mögül. Jól esik neki, hogy becéznék, még senki sem becézte, de a nevek tiszteletéről nem tudott leszokni. Amikor megtudta Tsitsa teljes nevét, csak azért használja azóta is a rövidebbet, mert Tsitsa így kérte és nem akarja megbántani.
Tsitsa válaszára visszafojtott nevetést hallat. Szereti a holdat nézni. És Tsitsa válasza nagyon frappáns. Kérésére ismét megrázza a fejét, mosollyal, ami talán látszódik is a gyér fényben. És azt is, hogy már nagyon hosszúakat pislog. Homlokát ráfekteti homlokára, majd a halántékára fordul, ahogy Sally a macskához lép. Naram macskája jut eszébe, aki, ha lehet, mindig ott van vele, de a könyvtárba is szívesen jön inkább hozzá, mint Naramhoz és összegömbölyödve horpaszt, amíg ott dolgozik.
Az újonnan érkező zaja már kissé homályosan ér el hozzá, hogy aztán a többit elnyelje a kimerültség, a helyből fakadó félelmeinek szorító bizonytalansága, amely inkább most a jótékony alvást választja. Karját térdein fekteti, úgy fordul vissza homlokával és alszik el.

*Sally szavaira helyeslően bólogat, miszerint, hogy üljenek a fiúk is a padra, ne fázzanak meg. De hát nincs szerencséjük, legalábbis Eth-tel.*
- Majdnem térdig ért. Egyébként a bajsza is. *Felel meg Ethyrlinnek mosolyogva. Nephir felé fordul, s az ő történetén Tsitsa mosolyog a legjobban. Mint csillagász igazán tudja értékelni a történetet. Ethyrin szavaira mosolyogva pillant oda, s Tsitsától ritkán hallható incselkedés fog következni.*
- Az a nagy kerek fényes nem csillag ám... *Szavai után rögtön elnézést kérően néz és mosolyog a férfira, remélvén, hogy bántotta meg őt. Nephir felé pillant, s Sally szavaira bólint. A megmaradt plusz egy pokrócot máris elkezdi leteríteni akkor oda a földre a két pad elé, hogy le tudjon dőlni Nephir, ha már a padot nem részesíti előnyben.*
- Ülj át, kérlek, erre... *Kéri lágyan a fiút, mert elég ezzel a helyzettel elszámolni Naramnak vagy Deirának, nem akarja ezt még tetézni azzal, hogy Nephir most fázik meg. Mert hát magát okolja Tsitsa, de túlzottan anyáskodó sem akar lenni, mert tudja, hogy az milyen bosszantó. A nő felugrására figyel fel és hátrafordulva néz fel az ablakba s elmosolyodik a macska láttán.*
- Szép cica. Kár, hogy nem fér be a rácsok között... *Nézi tűnődve, s mosolyog a történeten elképzelve a sárgán pislogó szemeket a hóban. Ő biztos elsőre frászt kapott volna. Ebből a szemben lévő cellából szűrődő hangok zavarják meg, s észlelve a férfi érkeztét, biztos, ami biztos, ismét bebújik a pokrócba állig.*
- Én azt a vacsorát nem irigylem el tőle... *Jegyzi meg csendesen, Eth mögül bátortalanul kisandítva Eric megmaradt ételére, melyről innen nézve még azt sem tudja megállapítani, hogy leves vagy valami főzelék egyáltalán? De igyekszik nem nagyon megbámulni, nehogy kötekedésnek vegyék.*

-Az ápolgatás mindig jól jön. – vigyorog szemtelenül. Nem mondhatná, hogy valamennyire zavarja a két fiatal elfvérű jelenléte. Elvégre nemes és neki tudnia kéne viselkednie. De aki egy városfalról ugrál le, nem éppen a mintapéldányok egyike. A nézésre pedig egy helyes, kópés kölyök képet vág, De ül továbbra is ott, ahol van.
-Na, ezt tényleg megnéztem volna. – nevet fel. Szeret tréfálkozni, és a spontán tréfáknak tud örülni a legjobban.
A szakállon is jókat vigyorog.
-És milyen hosszú volt a szakálla? Jól lebeghetett hosszú oszlopban! – megnézte volna örömmel.
-Hát én szerintem a térképet tartanám fordítva. Pár csillagot még be tudok azonosítani… - tetszett ez a történet is, bár nem szokott eltévedni vagy helyet téveszteni.
A felpattanásra megfeszülnek egy pillanatra izmai, aztán elernyednek, mikor meglátja, hogy miért is. Már éppen kiadna egy mérges cöh hangot, de aztán meggondolja magát. Szép látvány az a formás lábacska, ami kikandikál és a finom kéz mozdulata.
-Nem is csodálom. És bolond, aki azt mondja, hogy a macskák nem ragaszkodnak.
Az utolsó mondatába csörren bele az újonnan érkező zaja. Odafordul.
-Nahát, neki még vacsora is jutott. Kész luxus. Bár ha úgy vesszük, nekünk több hely jutott és kedves hölgytársaság is. – vigyorog a másik cellába tuszkoltnak. Válaszul rámorrannak.
-Jó’van, jó’van. – emeli fel a kezét, de amint eltűntek az őrök, még egyet int.