Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

[Gwendir ante portas :)]

*A rövid mosolyra rövid mosoly a válasz, értette hát Rhae, s talán nem is haragudott meg érte. De többször már tényleg nem fogja említeni az ezüstelf követséget... Legalábbis ezen a héten, meg talán még a következőn. Aztán minden azon múlik, elmegy-e a férfi, akár a szép fokozatos módszer szerint. Egy pillanatig meglepetten néz Rhaere, miféle átalakításhoz kellettek neki mesteremberek, aztán rájön, hogy az ékszerészműhely lett átalakítva. Hű, micsoda kopácsolás volt! Remélhetőleg Gwendir jól bírja az ilyent, mert az elmondottak alapján bőven lesz rá lehetősége, hogy elviselje a munkálatok zajait.*
- Természetesen, mindjárt el is megyek Szeplős úrért, s szívesen elkísérem az Awizzi-ak házához, tudtommal, be is lehet menni, körbenézni. Csak felfutnék még egy vállkendőért, ha azt meg tudja várni. *Az átalakításban való segítésen meglepődik, sűrűn pislog is egy párat zavarában.*
- Attól tartok én csak a könyvtárszobában tudnék segíteni, mert könyvtáros, könyvkötő és csillagász vagyok, nem értek az építészethez vagy a kertészethez. De érjen bármilyen keveset is a segítségem, segítek. *Sosem tudott nemet mondani kedves kéréseknek, nem mintha fontolgatta volna most, hogy nemet mondjon. A tegezés felajánlásakor Rhaere pillant, neki ellenére van-e, majd vissza Gwendirre, s limonádés poharát nyújtja kicsit felé, hogy koccintással tegyék hivatalossá a tegeződést.*
- Szia. *Mosolyog hozzá.*
- Előbb akkor a mesteremberek miatt beszéljünk Szeplős úrral, vagy nyakunkba vegyük a Felsőnegyedet? *Kérdezi a két férfitól, hogyan tovább?*

- Köszi. *Köszöni meg csendesen a limonádé töltését Rhaenek. Rhaetől megerősítést nyert, hogy nem kérdezett hülyeségeket, s nem maradt ki egyelőre semmi, hogy szűkíthessék a kört, s kiderüljenek Gwendir elképzelései. Figyelmesen hallgatja, aprókat bólint hozzá. Az ezüstelf követség említésekor odasandít egy pillanatra Rhaere, mintegy némán üzenve, hogy látod, el kéne menned neked is. Már ajkaihoz emelte a limonádés-poharat, mikor eljut tudatáig, hogy két szalont is mondott a vendégük, amennyi itt is van. Na, ahogy folytatja a férfi a felsorolást, mi minden kéne az új épületbe, Tsitsa úgy kezd el egyre jobban csodálkozni, s nem kortyol a limonádéból, csak elveszi ajkaitól, s csaknem le van esve az álla.*
~ Ez őrült sok pénz...~ *Nem tudná megmondani, pontosan mennyi lehet, de úgy véli, rengeteg, és picit most meg is illetődött, hogy ennyire gazdag vendégük van, ő meg olyan bizalmatlanul bánt vele. Rhae is gazdag elf, valószínűleg ő is tudna házat építtetni magának, ha akarna, de nem zavarja őt Tsitsa szegénysége. Kicsit izgul, vajon Gwendirnek nem lesz-e ellenére Tsitsa társasága, jelenléte, ha kiderül, hogy ő meg tökéletes ellentéte a két férfinak az anyagiak szempontjából. A csillagvizsgáló említése lesz az, ami visszarázza őt a jelenbe, s újult érdeklődéssel tekint Gwendirre, alig bírja megállni, hogy rá ne kérdezzen a nyilvánvalóra: a férfi is foglalkozik csillagászattal? De marad illedelmes, s nem kotyog közbe. Jól is teszi, számos érdekesség és igény derül még ki. Valóban kihúzhatják a Kikötő-negyedet és az Alsónegyedet, ekkora épülethez és kerthez hely kell.*
- Hű, Ön nem fog unatkozni, mire egy ilyen átalakítást leszervez. *Minden elismerése Gwendirnek. Amilyen határozottan és részletesen vázolta fel a terveit, Tsitsa szinte látta szemei előtt a kész házat, s igencsak mutatós lesz.*
- Nagyon jól hangzanak a tervei, biztos vagyok benne, hogy szép lesz majd a kész ház. Még sosem láttam kék tetőt, remekül festhet! *Most végre kortyol ő is a limonádéból, s összevont szemöldökei tanúskodnak elgondolkodásáról, hol látott a negyedben ekkora üres házat vagy telket.*
- Talán az egykori Mancheza-villa elég nagy hozzá, nem? *Fordul Rhae-hez az ötlettel. Úgy dönt, kicsit körbeírja az épületet, hátha Rhae még nem tájékozódik olyan jól, így próbál jellegzetességet kiemelni.*
- Tudod, két utcával feljebb a vörös tégla burkolatú épület, de lehet annak a kertje kicsi. Vagy esetleg amit az Awizzi család árul? Amelyiknek a szép kőkerítés tetejére képesek voltak azokat a rémes aranyozott kutyaszobrokat tenni. *Húzza el a száját. Ha legalább aranyos kutyák lennének! Szerencsére, eltávolíthatónak tűnnek.*
- Azon talán többet kéne átalakítani, bevallom, nem tudom, milyen s mennyi munkálattal jár egy ilyen... *Pirul el kicsit zavarában.*
- ... de nagyon szép a rálátás a tengerre onnan.

- Ennek örülök, reméltük is, hogy csak még fáradékony vagy, s nincs ennél komolyabb baj. Csak annyian vettek körül, hogy nem akartam még én is odamenni hozzád.. *Itt bűnbánatos, bocsánatkérő pillantást vet barátnőjére, hogy ugye nem haragszik rá?*
- ... hogy kapj levegőt is. Tőled is annyit érdeklődtek Elena kisasszony és Rhaj úrfi eljegyzése után? Ahogy figyeltem, Eth-től és Kathleen kisasszonytól szinte folyton ezt kérdezgették. *Kérdezi Lilitől, nem mellesleg ő is kíváncsi a váratlan fordulatra, de nem akarja letámadni ezzel barátnőjét, főleg, ha látja, hogy terhes neki ez a téma.*
- Ó, azt a megállapítást elhamarkodtátok! Szegény Ethyrlin lábára egyszer ráléptem ,mert elvétettem a táncot! Nem panaszkodott rám? *Kérdezi aggódva és erőteljes pirulásnak indulva. Tényleg nagyon bánja a dolgot.*
- Egyébként igen, minden táncon táncoltam, nem is tudtam, hogy ilyen jók ezek a bálok. *Ezt már kicsit vidámabban, de még mindig pirulva mondja. Az öntudatos kijelentés és kiállástól elneveti magát.*
- Már csak Eth-et kéne megrajzolni, s lehetnétek Isteni Testvérpár is! *Kacarászik, s inkább leteszi a csészét, ki ne lötyögtesse magára vagy a díványra. A mappát átveszi, de az asztalra teszi le.*
- A tiéd ám. A mappát is odaadom, ha nem akarod az ajtódra kitenni a rajzot, hogy aki ide jön, tudja, mire számítson. *Vigyorog továbbra is, és most egy aprósütit támad le.*
- Mert akkor már nem is volt beesett az arcod, de úgy is szép lennél! De nem csak neki kéne szeretnie, hanem neked is őt... vagy nem így megy? *Kérdezi, tartván tőle, hogy hülyeséget kérdezett, majd eszébe jut a bál, s a kérdés, amellyel aggódva fordul Rhaehez. Kicsit tipródik magában, de csak kiböki.*
- Lili... ugye... titeket nem fognak... csak így... adni-venni, mint... ~a tárgyakat... ~... mint Elenát?

- Akkor jó. Ebédkor szóltam nekik, hogy két főre kérem a teát. Szép lett volna, ha dupla adag uzsonnát kapunk.
Biztos nem estek volna kétségbe, csak Lin szobájáig kellett volna menniük és biztos elfogyott volna a sütemény. Tsitsa állításával nem vitatkozik mivel még sose próbálta, hogy más munkájával foglalkozzon, hogy azután a sajátjához több kedve legyen. Egy kicsit el is szégyelli magát. Csak olyan elfoglaltságai vannak - a szó szoros értelemben véve még csak nem is munkái -, amiket szeret csinálni. Ha meg épp mégsincs kedve, hát nem csinálja, majd csinálja következő nap. Ilyenkor mindig eszébe jut, milyen szerencsés helyzetben van.
- Igen, jól voltam. Kíméltem magam, hogy a végéig kibírjam inkább, mint sem a bál felénél a táncparkett közepén összeessek. De így is élveztem, sok mindenkivel tudtam szót váltani. De téged sokat láttalak táncolni, nagyon ügyes voltál, Ethyrlinnel már a nyitótánc alatt megállapítottuk.
Válaszolja fel-felpillantva az istennői portréjából. Teljesen el is feledi teáját és kiválasztott süteményeit.
- Nem tudok az Isteni Pár gyermekéről, pedig ezután a rajz után nehezen adom alább.
Rettentő öntudatosan szegi fel állát és próbál rendkívül rátartian barátnőjére pillantani, csak hogy ő is kuncogásban törjön ki. Mikor lecsillapodik, becsukja a mappát és visszanyújtja.
- Pedig ha valaki szeretne, az se számítana, ha földműves volna. Köszönöm a rajzot, gyönyörű, nem változtatnék rajta semmit. Hogy is változtatnék, mikor így is jótékonyan nem beesett arccal rajzoltál le.

- Látta, az idősebb épp összekészítette, hogy felhozza, én meg mondtam neki, hogy úgy is ide jövök, felviszem én. Meg néha jó kicsit másféle munkát is csinálni, utána a sajátodhoz nagyobb kedved van. *Vonja meg végül a vállát, illik vagy sem. Ő egy pillanatig sem gondolt azzal, hogy ez más dolga, s nem az ővé. Inkább az a fura, hogy itt nem kell főznie köleskását és más olcsó és egyszerű ételeket magára és apjára, hanem itt ellátják, ráadásul sokkal jobb ételekkel.*
- Igen. *Jegyzi meg mosolyogva az ebédre, azt bölcsen elhallgatva, hogy az ebéd nála kimaradt, tegnap volt olyan utoljára. Ma késő délelőtt kelt, s akkor már úgy volt vele, hogy reggelihez késő van, ebédhez nem volt kedve, megvárja inkább az uzsonnát, amit most meg is kap tea és teasütemény formájában.*
- Köszönöm. *Köszöni meg töltést, s egy kanál mézzel meg rengeteg citrommal ízesíti is.*
- Akkor megnyugodtam. Jól voltál azért, ugye? Láttam, hogy hamar leültél és keveset táncoltál, de nem volt semmi komoly, igaz? *Kérdezi rögtön aggódva, még a tea kevergetését is abbahagyva ez időre. Aztán kortyol csak aprót belőle.*
- Ha már játékból annyi ideig kellett mozdulatlanul ülnöd, az a minimum, hogy a vázlatból megcsinálom készre a rajzot! Biztos, hogy tetszik? Bármit megváltoztatok rajta, ha kéred. *Kérdezi még aggódva, nehogy csak udvariasságból mondják, hogy szép, közben pedig nem is az.*
- Ühüm, úgy bizony! Tegnap meg fejedelmien néztél ki, jól állnak neked az ilyenek magas posztok! Nincs megfelelő korban lévő - és egyéb jó tulajdonságokban bővelkedő - fia a Fejedelemnek vagy magának az Isteni Párnak? *Kuncog a csészéjébe halkan.*

- Értem, de igazán nem a te dolgod lett volna felhozni. Látta valamelyik Szeplős lány a ténykedésedet?
*Csak azért kérdi, hogy számíthatnak-e egy második adag uzsonnára is, vagy sem.*
- Lássunk is hozzá, régen volt az ebéd.
*Kitölti a teát a két csészébe, sajátját rögtön ízesíti is és egy kis tányérra vesz három süteményt is. Visszatérőben levő ereje megköveteli a magáét, vagyis farkasétvágya nem hagyja, hogy akár egy étkezést is kihagyjon.*
- Nehogy szégyelld magad! Nekem többségében minden bál után így telik a napom, nem volt ritka régebben a délutáni szundikálás programpont sem, de most nem tartott olyan sokáig a bál és nem is táncoltam végig.
*Befejezi az első sütemény illedelmes elpusztítását, mikor Tsitsa átnyújtja a mappát. Leteszi az asztalra a tányért, hogy átvehesse. Mindig szeret barátnője munkáiban gyönyörködni, kíváncsian nyitja hát ki most is a mappát, miután meggyőződött róla, hogy nem ragadnak ujjai. Elkerekednek szemei, mikor saját portréját pillantja meg.*
- Hű... nahát...
*Mosolyogva tanulmányozza a rajzot.*
- Azt hittem csak játszunk, nem gondoltam volna, hogy tényleg megrajzolod. Gyönyörű lett a kép. Meg kell hagyni, jól festenék istennőként.
*Még nem adja vissza a mappát, továbbnézegeti még.*

- Köszönöm. *Mosolyog továbbra is, derűs hangulatában most nem kezd el tiltakozni, hogy dehogyis olyan csinos, még ha valóban nem is érzi magát olyannak, s főleg nem mindig.*
- Gondoltam, ha már úgy is ide jövök ilyen időpontban, akkor felhozom a teának valót meg egy kis sütit hozzá uzsonnának. Vagy másra vágytál volna? *Kérdezi, készen arra, hogy rögvest hátraarcot csináljon és lemenjen azért a bármi másért. Egyéb esetben leteszi a tálcát az alacsony asztalra, ügyesen egyensúlyozva, a mappa sem zavarja. Amilyen könyvhalmokkal tud ő néha egyensúlyozni!*
- Köszi. *Le is ül a díványra ő is, amennyiben ott kínálták hellyel.*
- Megértem, nekem is dolgoznom kellene, de egyszerűen nem ment, szégyellem is magam érte. Ez minden bál után így szokott lenni? *Érdeklődik, hogy normális-e ez az érzet vagy sem.*
- Úgyhogy későn is keltem, s miután feladtam a dolgozási próbálkozást, befejeztem ezt... *Azzal a mappát nyújtja Lili felé mosolyogva. Ha Amelia kinyitja az A3as mappát, akkor saját magával találkozhat szembe. A mappával megegyező méretű lapon a nő lett lerajzolva finom krétarajzként, melyen nemcsak a vonások egyeznek Lili vonásaival, de ügyesen utánozta Tsitsa a dolgok anyagszerűségét és színét, így az aranyló díszeket is, pedig nem használt arany festéket. Amelia látható a képen, mintha csak istennő lenne, ezzel játszottak, mikor Lili kényszerű szobafogságra volt ítélve gyengélkedése miatt. A díszlet sem a szobáé, az is fiktív lett, de szépen illeszkedik az öltözethez és a csodás hosszú szőke hajhoz. Tsitsa ajkát is beharapva kíváncsian várja, tetszik-e barátnőjének a kész rajz.*

- Szia Tsitsa! Köszönöm, te is csinos vagy, mint mindig. De miért van nálad a tálca?
*Feláll a díványról, ahogy illik, de nem ácsorog ott, mint bálám szamara, hanem barátnője segítségére siet. Így lehetséges, hogy még nem szúrta ki a soványságot, illetve a leengedett vörösesbarna hajzuhatag igencsak figyelemelterelő. Szóval próbál segíteni az ajtóbecsukása műveletben, de Tsitsa megelőzi, csak félútig jut el.*
- Tedd ide, elteszem máris a vázát.
* A kanapé előtt álló alacsony lábakon álló asztalkára mutat, ami körül még áll két karosszék is. Elveszi a színes szárított virágokkal teli vázát, hogy legyen hova letenni a tálcát. Ha kell, tényleg segít letenni, vagy megfogja a szorongatott mappát. A művelet végén visszaül helyére és barátnőjét is hellyel kínálja.*
- Hasonlóképp aludtam el én is, kipihentem magam, mégse tudtam magam rávenni, hogy tanulással foglalkozzak.

*Meghallván a választ ismét elengedi bal kézzel a tálcát, benyit és jobban kinyitja az ajtót, majd beljebb is lép már szélesen mosolyogva.*
- Szia Lili! De csinos vagy ma is! *Állapítja meg rögtön, közben becsukja az ajtót és ismét két kézzel fogva a tálcát fordul barátnője felé. Kérdőn néz rá, hova rakhatja le a teát és az aprósütiket.*
- Sikerült kipihenni magadat? Én bevallom úgy elfáradtam tegnap, hogy alig hajtottam a párnára a fejem, már aludtam is. *Tény és való, hogy mintha Tsitsa soványabbnak tűnne, mint amikor Elena és Ovido érkezésének alkalmából kerestek ajándékokat a piactéren, de most ezt ellensúlyozza az, hogy jelenleg nincsenek sötét karikák szemei alatt.*

*Tudja jól, hogy az íróasztalánál kellene ülnie és az asztrálmágiáról szóló tanulmányt kellene olvasnia, sőt, jegyzetelnie. Már így is túl sok időt vesztegetett el az elmemágiára az elmúlt hetekben, de így sem viszi rá a lélek, hogy egy ilyen bál utáni napon rögtön dolgozzon. A nagy, kétszárnyú erkélyablak elé állított díványon ül, lábait kinyújtva és hol az ablakon néz kifelé elrévedve, hol ölében tartott novella- és versgyűjteményben mélyed el.
Egyszerű halványsárga ruhát visel fehér gallérral és kézelővel. Haját egyszerű oldalcopfba fonta, szintén fehér szalaggal megkötve. A kopogtatásra felkapja a fejét és felül normálisan.*
- Szabad, gyere be!
*Igen nagy összegben fogadna arra, hogy Tsitsa van az ajtó túloldalán, elvégre megbeszélték. Habár Lin is be futhatna, vagy valamelyik Szeplős lány az uzsonnával, amit ebédkor két személyre rendelt meg, ezért aztán nem fogad mégse csak várja, hogy ki lép be.*

*Az idő már erősen közelít a délutáni tea- avagy uzsonnaidőhöz. Kipihenten s lelkesen halad az emeleti részen kilépve saját szobájából és a konyha felé nyargalva le. Kezét végighúzza a lépcső korlátján, s valószínűleg visszafelé is így tenne, ha akkor már nem lenne tele a másik keze is. Halkan dúdolgatja az egyik tegnap esti keringő egyikét, legalábbis egészen addig, ameddig meg tudta jegyezni a dallamot. Mikor ide ér el, megakad s kezdi elölről, de kedvét nem szegi ez egyáltalán. Az emeletre ismét felérve Lili szobája felé veszi az utat, ahogy azt megbeszélték korábban, s odaérve bekopog. Ehhez ügyesen egyik kezébe kellett fognia a tálcát, amelyen tea, csészék és egy tálka aprósütemény van, még a tegnapi bálról megmaradva. Ezt egyensúlyozza a kopogáshoz a jobb kezében, míg felkarjával testéhez szorít egy kisebb mappát is. A kopogás után bal kézzel is ráfog a tálcára és így várja a választ bentről. Tsitsa haja kivételesen teljesen le van engedve, most látszik, hogy derékig ér vörösesbarna haja. Télre való tekintettel egyszerű vászonnadrág és hosszú ujjú, sötétzöld ing van rajta.*

- Cseppet sem bánom, épp ellenkezőleg. Csak még egy pillanat! *Körbenéz, tekintete Ameliát keresi, ha még nem pihent le barátnője. Ha megleli, akkor a nő elfoglaltságától függően lép oda és köszön el tőle és köszöni meg, hogy ő is jelen lehetett e bálon, vagy csak innen távolabbról próbálja elkapni pillantását és mosolyogva biccent és integet neki. Így vagy úgy, hamar visszakerül Rhae mellé, s belé karolva mennek fel az emeletre, kicsit meglepődve, hogy nem a főlépcsőt használják. Összefogja ügyesen a szoknyáját, hogy a keskenyebb lépcsőn elférjenek egymás mellett, majd az emeletre érve elengedi, szobájuk előtt meg Rhae karját is elengedi.*
- Jó éjt, Rhae! Én is köszönöm, imádtam! *Fáradtság ide vagy oda, még mindig nagyon lelkes tud lenni Tsitsa.*
- Szia! *Köszön el, s belép a szobájába, becsukja az ajtót, s még mindig mosollyal az ajkain hajol le, hogy levegye a cipőket. Elégedetten sóhajt e tevékenység után, megmozgatva lábujjait, s megdörzsölve a lábát a sarka fölött. Szobájában szokás szerint mezítláb sétafikál. Átöltözik, óvatosan lerakja szép ruháját és ékszerét mint kincseket. Aztán az asztalához megy, s egy vastagabb jegyzetfüzetét veszi le a polcról, s a hajában lévő egyik zefírvirágot teszi lapjai közé, a lap aljára meg odaírja a mai dátumot, és hogy milyen alkalomból volt a bál. Mosolyogva nézi egy darabig, majd összecsukja a jegyzetfüzetet ezzel lepréselve a virágot, s visszateszi a polcra. Szokásos kis fehér ingecskéjébe bújik, amit hálóruhaként hord, elfújja a gyertyát és ágyba bújik, magához képest igazán korán.*

Elmosolyodik, ahogy Tsitsa ösztönösen belé karol. Lehetnének így többször is. Tekintete elkalandozik a hajdíszen, a hajon megcsillanó fényen és a ruha suhogását is hozzáhallja. Mindig legyen így….
-Úgy vélem, részemről is vége a bálnak és ha nem bánod, akkor elkísérlek az ajtóig.
Azzal az egyik hátsó lépcső felé veszi az irányt, hogy ott menjenek fel.
- Sokan voltak és még most is vannak elég rendesen. Jó bál, élveztem.
Az ajtó előtt elbúcsúzik Tsitsától, megállva addig előtte.
- Jó éjt, Tsitsa, nagyon köszönöm a táncokat, a beszélgetést, a társaságod. – mosolyog rá, majd az ajtaja felé veszi az irányt, kinyitva azt, fordul vissza.
- Jó éjt, szép álmokat!
Az ajtó mögött egy ideig még mosolyogva matat, majd lassanként lelohad a képéről. Majd leül az egyik fotelbe, töprengve és szomorúan. Talán jobb lenne, ha többet nem jelenne meg nyilvánosan. Mit mondanának a Contevillákra, ha kiderülne, mi is volt ő? Szégyent hoz rájuk. Felhúzza a térdét, úgy mered a sötétbe, gondolataiba merülten, míg el nem nyomja a fáradtság.

-Nagyon köszönöm, előre várom már a közös városi sétáinkat. – bólint köszönettel.
Megörül ennek a hírnek, remélhetőleg minél többször tudnak majd kiruccanásokat tenni és Kathleent sem tartja fel.
- Köszönöm. – feleli vissza halkan. Reméli, hogy valóban nem sértette meg. Emlékszik az első találkozásra, akkor is valamiért nagyon elragadtathatta magát, azóta nagyon vigyáz a szavaira.
- Köszönöm, Kathleen Contevilla kisasszony.
Megvárja, míg felér a lépcső tetejére, mosollyal biccent egyet, de csak akkor távozik, amikor Kathleen már eltűnik a folyosón. Ha lát valakit a vendéglátók közül, akkor, ha nem zavar, odalépve megköszöni a vendéglátást és a csodálatos bált, majd távozik. Lassan lépked a hintó felé, élvezi a kertet, a hangulatot és még mindig érzi Kathleen finom illatát. Mosolyogva sóhajt egyet, majd beszáll a hintóba és elhajtanak.

- Nem tudom elképzelni, hogy valaki rosszul érezhesse magát egy bálon. *Kissé naiv, vagy túlzottan optimista, de kétségtelenül boldog is, s a saját első báljával határozottan elégedett. És Rhae szavaiból arra következtet, a férfi is hasonlóan érez. A suttogott szavakra bármennyire is panaszosak voltak szavai, lebiggyedőek ajkai, most elmosolyodik, jó érzés, hogy Rhaevel ilyen sok érzését megoszthatja, mert egyezik a véleményük. Hasonló a hasonlónak örül.*
- Én is köszönöm. *Pukedlizik ő is szoknyája két szélét fogva. Rhaebe karol, míg lemennek ismét a tánctérről. Ezúttal mondjuk nem várta meg, míg Rhae felajánlja a karját, hanem Tsitsa önállósította magát. E tettnek ő nincs teljesen tudatában, örül és fáradt, s figyelme már nem terjedt ki arra, hogy felajánlották-e a karjukat vagy sem.*
- Te még lenn maradsz vagy te is elteszed magad holnapra? *Kérdezi, mert aszerint köszön el most Rhaetől vagy a lassan már szokott módon odafenn köszönnek el egymástól az egymással átlósan szemben lévő szobáik ajtajai előtt.*

- Szívből kívánom Önnek. *Felel a pihenésre, mosolyogva. Az ajánlat, hogy együtt fedezzék fel a várost, meglepi - részben mert úgy tudta, sok éve élnek már itt Naramék -, ugyanakkor nem tudja ezt visszautasítani, s nem mintha vissza akarná.*
- Akkor Ön igazán elfoglalt lehet valóban. Örömmel tartok Önnel, megtisztelő. *S látszik, hogy nem az udvariasság mondatja vele e szavakat, hanem valóban örül. Több oka is van erre, de közte van az, hogy igazat kell adnia a férfinak - ezt régen hogy utálta -, társaságban élvezetesebb a városi séta, még akkor is, ha Kathleen szereti a magányos sétákat is.*
- Se udvariatlan, se tolakodó nem volt, nem szükséges elnézést kérnie. *Feleli még tőle szokatlanul lágyan. Talán, hogy ezzel is biztosítsa a férfit, hogy komolyan gondolta szavait, talán a kezére kerülő kéz lágyította el őt. A lépcsőhöz érve elengedi Naramot, s a meghajlásra egy főhajtással válaszol - pukedlit ma már nem vállal -.*
- Szintúgy köszönettel tartozom ezekért én is, Naram Enyras úr. Örülök, hogy ismét találkoztunk. Jó éjt és szép álmokat Önnek is. *Köszön el kedves, s fáradt mosollyal, s fordul, hogy felmenjen a lépcsőn felcsípve egyik kezével csaknem földet súroló hosszú szoknyája alját, míg másik kesztyűs keze a lépcsőkorlát tetején csúszik finoman végig észrevétlen támaszként. Kecsesen jár, mintha semmi baja nem lenne. Részben a többi vendég miatt, részben saját családja miatt, s részben Naram miatt. Ne lássák gyengének. S akaratereje most is győzedelmeskedik teste fölött. A lépcső tetejére érve fordul, hogy a szobája felé induljon, de nem bírja ki, hogy ne pillantson még le a lépcső aljába, hátha ott van még Naram, még láthatja egy pillanatra őt. Ha úgy alakulna, hogy tekintetük is találkozik, akkor még egy mosoly is megjelenik Kathleen szája sarkában, egyébként csak halad tovább a szobájába.
Oda belépve becsukja az ajtót, s belülről neki támaszkodik háttal lehajtva a fejét. Egy percig így áll, majd elsétál a fésülködőasztalához, hol kevésbé elegánsan, ám annál fáradtabban rogy le székre, hogy kibontsa haját, kivegye belőle a rózsát, s sminkével együtt törölje le a meginduló pár könnycseppet. Ügyesen és gyakorlottan bontja meg ruhája fűzőjét, s öltözik át hálóruhájába. Jelenleg úgy érzi, egy csiga is lehagyná őt gyorsaságban, de még van egy kis dolga. Szobában lévő kancsó vízből tölt egy tálba, s a tölgyfafőzetet teszi bele, kendőt kerítve az ágyba fekszik, s az éjjeli szekrényre tett tálkában megmeríti a kendőt, s ezt használja borogatásként. Kellene a bodzavirágból és eperlevélből is, amit múltkor adott Naram, de nincs ereje most teát készíteni, majd reggel. Másnapra már jobban lesz, annak ellenére, hogy sokat nem aludt. Nem mozdul ki a házból, de a bál utáni második napon már teljesen rendben lesz és el is tud menni meghívni Nephirt a bálon kiötletelt vacsorára.*

- Sokan dicsérik a Tündértó környékét, gondolkodom rajta, hogy az lesz majd az első úticélom. Remélem, megadatik nekem ez a pihenés. – biccent mosolyogva.
- Sajnálom. – nevet vissza halkan. – Akár közösen is felfedezhetjük a várost. Egyedül nem élvezet, és önnel örömmel ismerném meg a várost. Nem nagyon volt időm a városban körbenézni, bár térképről jól ismerem. Pár parkban voltam eddig.
- Elnézést az udvariatlanságomért. Nem akartam tolakodó lenni, sajnálom.
Érzi a finom szorítást a karján, puhán ráhelyezi a saját kezét, jelezve, hogy értette.
- Köszönöm a kedvességét. Még egyszer, elnézést kérek.
A lépcsőig elkíséri, de úgy véli, hogy ettől tovább nem kísérheti, így megáll, hogy elbúcsúzzon. Nem csókol kezet, de meghajol ismételten.
- Nagyon köszönöm a táncokat és a beszélgetést, élveztem a társaságát, Kathleen Contevilla kisasszony. Jó éjt és jó pihenést. Vigyázzon magára. – feleli lágy mosollyal.

- Tündértó környéke, ahol szegény Amelia olyan szerencsétlenül járt, nagyon szép vidék. De a legnagyobb szigetünkre is érdemes elmenni, sokan járnak oda pihenni. Csak ne mondja el úti célját előre majd, még a végén ott is megtalálják munkaügyben. *Mosolyog hamiskásan, s persze, lázasan.*
- Lássuk csak, még a legkisebb tavat és környékét mondanám még kedvencnek, olyan szép erdőt, mint ott, még nem láttam sehol máshol. *Meséli, s a változásra bólint. Ő sem bánja, hogy újra fel kell fedeznie a várost, mi több, megelégedéssel töltötte el, így kalandosabb, azt meg ő szereti.*
- Ezzel nem könnyítette meg a dolgomat! *Nevet fel halkan.*
- De tudja mit? Ha találok itt a környéken szép helyet, amiről úgy vélem, érdemes lehet a figyelmére, megüzenem. S ha szépen kérem, Ön is így tenne? Ha jól tudom, régebb óta él itt.. *Inkább kérdés ez, mint kijelentés. Az utolsó szólamoknak is vége, s elengedik egymást, hogy meghajolhassanak egymás felé. A pukedli közben érzi, mennyire gyenge is lett, mennyire sokat segített észrevétlenül Naram, s azt sem tudja, hogy fejezze ki emiatt a háláját. A suttogva mondott kérés. Nem tudja, lesz-e elég ereje. S ha őszinte akar lenni, nem a felmenetelhez kell az erő, hanem az ajánlat visszautasításához. Ha csak betegként tekint rá Naram, akkor is... elkísérné az ajtóig, még nem most kéne búcsút venni egymástól. Hirtelen az is mellékesnek tűnik, hogy sokan vannak még itt a bálon, s micsoda pletyka indulhatna erről is.*
~ Talán van valakije, s csak nincs tisztában az itteni illemmel, annak ellenére, hogy azt mondja, tudja mi illik és mi nem. Mégis.. nem tudja milyen élesen bántó tud lenni az emberek nyelve, ha szájukra vesznek valakit. Nem hagyhatom... Akkor sem, ha nincs senkije. Nem lehetek önző.~ *
- Részemről vége a bálnak, igen, köszönöm mind a két táncot ismét. S ne aggódjon, van elég erőm még felmenni, hála a kíméletes táncnak... Pillantásával jelzi csak, hogy rájött, de örül neki.*
- Nem fogadhatom el, de nagyon köszönöm. Tényleg. *Finoman megszorítja Naram karját, de nem siet kibontakozni ebből. Valószínűleg a lépcső alja felé fogják így venni az irányt.*

- Sokfelé járt akkor. Volt kedvenc helye? – elgondolkodik. – Igen, elég gyorsan változik a város képe, de talán ettől olyan érdekes. – bólint.
Mivel Kathleen fiatal, feltételezi, hogy a szülei miatt kellett ennyit utaznia. Ezért abban a kérdésben nem faggatózik még tovább, igyekezve csak a jó érzéseket előhozatni.
- Bármilyen éghajlat érdekel, mindegyiknek megvan a maga sajátossága és szépsége.
A táncot köszönő meghajlás után, miközben karját nyújtja Kathleennek, hogy levezesse a parkettről, halkan odasúgja.
- Tudom, hogy nem illik, szeretném megkérdezni, felkísérhetem-e, ha úgy gondolja, az ön részéről vége a bálnak? Csak felkísérném és távoznék, nem kívánnám tovább háborgatni nyugalmát. Kérem…
Tiszteletteljesen kérdezi, nem szeretné megsérteni Kathleent.

Halkan felnevet.
-Lehet. De remélem, hogy mindenki ilyen jól érzi magát az első bálján. – nem érdekli, hogy hányan néztek rá és érintették meg a mostani estén a hölgyek közül, ha Tsitsával foroghat pár kört a parketten.
A következő kérdésre legszívesebben magához szorítaná a lányt, kimondta a gondolatait, érzelmeit. Még jobban piruló füllel suttogja.
- Én is ugyanígy gondolom…
Szíve hevesebben kezd dobogni, még ha tudja is, hogy hiába reménykedik. Tsitsa jobbat érdemel.
- Igen, nagyon élveztem és nagyon el is fáradtam, szintén.
A zene véget ér, a tánc befejeződik. Meghajol.
- Köszönöm a táncot, nagyon élveztem.
Szomorúságot és örömöt is érez. Tsitsa a hölgyválasznál vele táncolt, de annak vége is.

*Előbbi képzete arról, hogy figyelme és beszédkészsége rendbe jött, most erősen szertefoszlóban van. Nem tudja eldönteni, hogy Naram most nem válaszolt direkt a kérdésre, vagy ő maga fel sem tette a kérdést? Előbbit nem feltételezi a másikról, még ha diplomatikusan - hisz diplomata - át is siklik bizonyos dolgokon, e kérdésekben szerinte nem volt semmi indiszkrét, amit még ismeretségük jelenlegi szintje ne engedne meg. Marad az, hogy Kath csak gondolatban tette fel a kérdést, és csak azt hiszi, hogy kimondta. A legrosszabb esetekre nem is akar gondolni: hogy ő volt az, aki nem válaszolt, s mindent gondolatban válaszolt meg, vagy éppen a választ bambulta el. Újra megkérdezni meg kínos. Nem marad más, mint most nagyon odafigyelni, hogy nyissa ajkait és azon hang is jöjjön ki.*
- Csaknem mindenhol a Fejedelemségben, de azon kívül még nem. A tavak környékét különösen ismerem, de néhány szigetre is eljutottam. Ederthinben is jártam már korábban, de akkor még nagyon kicsi voltam, sok mindenre nem emlékszem, s amire igen, az sincs már úgy. *Mosolyodik el. Azt meg nem teszi hozzá, hogy nemcsak a kalandvágy miatt jutott el ennyi helyre, hanem a gyógyulás reményében úgy lett küldve. Ahogy ide is azért küldték, mert remélték, a déli tengeri levegő jót tesz majd neki.*
- Többé-kevésbé hasonlít. Az éghajlat közel azonos, bár az első pár tónál a hegyek közelsége miatt kicsit másabb. Viszont minden helynek megvan a maga varázsa. Ha megmondja, milyen jellegű helyeket részesít előnyben, szívesen ajánlok párat, ha találok olyant. *Közben lázasan igyekszik figyelmen kívül hagyni elméjével azt, amit a fülével hall. Ennek a táncnak is ilyen hamar vége? Régen őrjítően hosszúak voltak a bálok, vagy itt délen rövidebbek?*

Figyelmét Kathleen tartására és a ritmus követésére fordítja, nem veszi észre, hogy nem igazán ezt szerette volna oknak, de azt be kell vallania magának, hogy Kathleen közelsége furcsa, rég elfeledett érzéseket kezd ébreszteni benne. A haja, mozgása, finom illata még jobban érződik, ahogy kissé közelebb húzza magát.
- Sokfelé járt már? Mennyire hasonlít a többi hely az itteni környezetre? – érdeklődik figyelemmel. Elutaznia nagyon még nem volt ideje, de tervezi, hogy lassanként itt az ideje körbeutazni a Fejedelemségben.
A tánc kezd végéhez közeledni, amit szomorúan vesz tudomásul. Ezen is meglepődik. Már régen élvezte a táncot bárkivel is és a beszélgetést is.