Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

- Nem erőltetlek. A gyakorlóudvar nem fog elszaladni. – veszi a rejtett visszautasítást, de nem az a fajta, aki ezen megsértődne.
Véleménye szerint a férfi feladata megvédeni a nőt, de azt nagyon szereti, ha egy nő is ért a fegyverforgatáshoz vagy a mágiához. Ha pedig mindkettőhöz, az a mindenség öröme.
- Ugyan! – legyint. – Mindenki ront, főleg az elején, ettől vagyunk egyediek nem igaz? – kissé előredől – Biztos nem azt fogom számolni, hogy hányszor – Rhaere majd Tsitára néz, hogy javítsák ki, ha téved. – üt félre vagy mi. Már most előre fogom élvezni.
- Nem-nem, nincs ott semmi ha. – ingatja ujját játékos komolysággal. – Eezzz.. finom volt, csodálatos, Tsitsa. – dől hátra elégedetten, mosolyogva.
- Nem kérek többet, köszönöm, és nehogy ugrálj, tessék csak szépen leülni és emészteni egy kicsit.
Mondja ő, aki már gyerekkorától kezdve az utolsó falattal a szájában már pattant fel falovacskázni, vagy fát vágni. Ezt most sem képes legyűrni. Pár perc ücsörgés után felpattan.
- Tsitsa…. köszönöm szépen. Rhae – fordul az elf felé – örülök, hogy megismerhettem.

Elmosolyodik. Semmi pír, semmi ugyan kérem… igen, ez Kathleen. Reméli, hogy nem bántotta meg ismételten szavaival.
- Nemcsak azt jelzi, hogy gyógyító vagyok - ~hanem pap is ~ -, hanem a társadalmi helyemet is, hogy melyik nép fia vagyok és hogy van-e családom. – mosolyog.
- Értem. Megjegyzem, köszönöm. – most már érti például, hogy miért nézték meg férfiként annyira, amikor a füldísz a fülén volt.
Önként elmosolyodik, amikor Kathleen keze finoman az övébe csúszik. Finoman fogja meg.
- Ez a tánc nagyon hasonlít az egyik ünnepi táncunkra. Csak kevéssé kellett újra tanulnom, hogy ismerjem az Önök táncát. Önöknél is fontos követelmény a táncok ismerete? Csodásan táncol és gyakorlottan. – érdeklődik, mikor ismét együtt táncolnak.
A következő körnél kissé tovább marad távol, és alkalma lesz megfigyelni, hogy Rhae és Tsitsa együtt táncol, valamint Ethyrlin és Amelia kisasszonyok is visszatértek és Elena kisasszonyt is felkérte a másik család férfitagja.

A válaszra meglepetten elmosolyodik.
- Igen, igazad van. – Talán ez is a múltjának leszámolását jelentheti, hiszen ott ritkán lehetett őszinte. Egy kövér, ronda vendégnek ugyanúgy el kellett játszania a szépségtől elbűvölt férfit, mint a butánál rá kellett csodálkoznia éleselméjűségére. Csak kevesen kértek tőle őszinteséget és kapott cserébe szintén őszinteséget.
- Inkább koccintsunk arra, hogy a múltat magunk mögött tudhatjuk. – boldogsága egyrészt itt van karjaiban, másrészt nem reméli, hogy bárki is viszont fogja szeretni. Tsitsa elbűvölő személyiség és tudja, hogy vele biztosan nem jár jól. Ki is szeretne belé?
- Igen. A virág még megvan. – mosolyog a lányra, nehogy véletlenül lesodorja a kezével.
Nem tekint környezetére. Jelen pillanatban csakis Tsitsa létezik számára és a táncuk.
- Lehet eltérő táncstílus, elképzelhető. – nevet fel halkan. – Jó tanár Amelia kisasszony és gyorsan tanulsz.
Szép ez a tánc, a páros tánc, amit az étteremben akkor Tsitsával táncolt…. szeretne még táncolni olyat. Tsitsával.
- Remélem, hogy Elena kisasszony boldog lesz majd az új családjával.
Ennek ellenére nem ért egyet az ilyen házasságokkal. Nem is szeretik egymást, elvégre eddig nem találkoztak, ráadásként nem a családjával lesz Elena, hanem a férje családjához kell majd költöznie. Együtt érez Elenával.

- Hmmm, kedvem van, de lehet jobb, ha olyan tempóban haladok, amit kedves oktatóm diktál. *Na meg jobb esetben úgy is csak arra fog ráérni a közeljövőben. Ha összejön, amit kutat-tervez, akkor úgy is tengernyi ideje lesz rá, hogy valamire való fegyverforgatót faragjanak belőle és végigpróbálja a teljes kínálatot. Mindenesetre picit pirulva a visszautasítás és abból esetleg fakadó sértődés miatt, de mosolyog Eth-re. Azon meg jót kuncog, hogy a "nagyon jó vagyok" a szerény megállapítás.*
- Ahogy eszedbe jutottak, abban a sorrendben. *Mosolyodik el Tsitsa Lili szavain, remélhetőleg nem most zavarta össze teljesen a barátnőjét. A bemutató hallatán Rhaehez fordul, ő is beleegyezik-e, s elmosolyodik, mikor a válasz igenleges. Csak a végétől ijed meg kicsit, s süti le szemeit.*
- Ne dicsérj nagyon, mert mi van ha izgalmamban elrontom, s akkor magyarázkodhatsz nekik, hogy máskor jobban megy. *Pirulgat nagyon aranyosan, s még az időpontot meg se beszélték, ő már a lámpaláz tüneteit képes produkálni.*
- Egészségetekre, örülök, ha finom volt. *Mosolyodik el s pillant fel, mikor Rhae megköszöni és dicséri az ételt, de a testvérpár gesztusaiból is azt olvassa le, hogy legyűrhető volt a csücsür.*
- Biztos nem kértek még? Neked például enned kell, hogy megerősödj! *Ez afféle háziasszonyi-betegség lehet, hogy a jóllakott vendéget is aggódva kérdezgeti és tömné tele még jobban, így esett ennek áldozatául most Amelia, aki ugye nemrég beteg volt sokáig, kell neki az energia. Aztán fordul csak hasonló kérdéssel Ethyrlinhez és végül Rhaehez, még a limonádét is kínálgatva. Ha viszont senki nem kér, akkor Tsitsa feláll az asztaltól.*
- Ha biztos senki többet, akkor összeszedem a tányérokat, ne legyenek itt útban.

*Szerinte nem menekült, de nem is számolt le vele. Csupán sodródott az árral, mely elsodorta onnan és nagy szerencséjére ide hozta őt. De nem mondja ki, talán mert látja a szomorúságot a másikon, s megérti, hogy ő is ilyen akarna lenni.*
~ Vajon baj, hogy nem felelek meg az elképzelt képnek?~ *Vetődik fel benne, de mosolyogva s bátorítóan felel Rhaenek.*
- Te sem menekültél, különben én se tudnám, mi volt a múltad. *Megtehette volna Rhae, hogy eltitkolja, kitalál valami történetet a múltra és Tsitsa biztos nem firtatja, mert könnyen elhisz dolgokat. Ő mégis "egy életem, egy halálom" jelleggel elmondta.*
- Akkor ha legközelebb koccintunk, majd iszunk a boldogság megtalálására, mit szólsz? *Mosolyog Rhaere. Tulajdonképpen most is boldognak mondaná magát. Csaknem boldognak. Ha megtalálja a megoldást erre az életnyújtás dologra... Akkor már minden rendben lesz.*
- Ne sajnáld, tényleg. S köszönöm. Szerintem is, meg a virágomhoz is. *Szabad kezével óvatosan hátranyúl, ellenőrizni nem hagyta el valahol a zefírvirágokat, de megvannak még. Örömmel fedezi fel tekintetével Ameliát és Ethyrlint, ha feléjük pillantanak, megy az a széles mosoly nekik, egyébként Elenának is kijár egy, miközben megállapítja, milyen szépen táncol a lány. Mintha nem is érnék a lábai a földet. Vissza-visszanéz Rhaere, s mindig találkozik a tekintetük s ez újra és újra mosolyt csal arcára, miközben barna szemei ragyognak.*
- Vettem leckéket Lilitől, azért megy a tánc! Mondta, hogy itt nem csak az a keringő lesz, amit te tanítottál. Érdekes, ő egészen másképp tanított, például sosem hunyhattam le a szemem... *Meséli mosolyogva. Szívesen megkérdezné, Rhae hol tanult táncolni, ha nem mehetett bálba, márpedig ez olyan többszemélyes tánc, nem olyan kétszemélyes, mint az étteremben a keringő volt, de még idejében a nyelvére harap Tsitsa, hogy ne mondja ki a kérdést.*

*Mintha csak érezné, hogy tekintetét keresnék, Naramra pillant, fel a szemeibe, mit sem számít, hogy magara kell emelnie ehhez a fejét, mert közel vannak épp egymáshoz, vagy éppen pár lépés távolságból tekint a férfira kényelmesebb fejtartással. Ő már egészen kezdi megszokni ezt a magasságot, na meg kész szerencse, hogy ő maga sem számít picike hölgynek.*
- Kérem... *Ilyen szívből jövő szavak után milyen kurta és udvarias tud lenni Kathleen, mintha az előbbi éppolyan természetes lett volna, mint most e rövid szóhoz párosított finom kis biccentés.*
- Ez jelzi tehát, hogy Ön gyógyító? Jól értem a szavait? *Kérdez rá, de a saját válaszával várnia kell, mert épp eltávolodnak a tánc közben. Nem véti el a lépést, udvarias pillantás mindenkinek kijut, ki mellett el kell haladnia, hogy visszaérhessen Naramhoz, de figyelmét igazán csak ez a magas elf köti le. Nem nézi, Amelia vagy Elena kivel táncol, vagy hogy ők látják-e és mit szólnak, hogy végre valahára Kathleen is talált táncpartnert. Bár talán csak Elena tudja, hogy fiatalsága ellenére jócskán többet táncolt Kathleen-nél.*
- Amelyet ilyen alkalmakkor viselnénk? Hölgyek esetén a ruha színe és anyaga a meghatározó, valamint hogy ékszert vagy természetes virágot viselnek-e? *Kathleenen is csak két rózsa van, egy a dekoltázsnál a ruhára rögzítve, egy a kontyába tűzve.*
- A férfiak nem viselnek ékszert, legfeljebb láncot vagy díszkardot, illetve Caprac Arco papjai a napmedálos láncot. *Feleli, majd ismét kis eltávolodás, de rövidebb, hamar újra Naram kezében tudhatja selyemkesztyűbe bújtatott kezét. Puhán, lágyan.*
- Tudom, régóta él már a Fejedelemségben, de ha megbocsátja őszinteségemet, meglepett, hogy ilyen jól ismeri a táncainkat. Önöknél is van ezekhez hasonló tánc? Vannak ott is bálok? *Úgy tűnik, új témának megint csak a férfit választotta jól rejtett bókkal, illetve az országáról érdeklődik.*

Elégedetten kezdi magát visszakormányozni a kiindulási helyre. Bibircsók asszonyságnál elhintette a bájport a foltjához. A csel bevált, érdeklődni kezdett, ami persze először tömény undorban és utálatban jelenik meg. Elégedetten lépett tovább a következő műmosoly reszortra. Mosolyogva szemléli a többi mesterkedéseit is, ebben igazán nagyon jó. Legalábbis reméli. Naram és Kath, meg tudná csókolni kuzinját, ahogy ott áll Naram közelében.
A zene megszólalására az első tánchoz. Elkezd visszalibegni a táncterembe, tekintetével Liát keresve. Amikor meglátja, mellékormányozza magát és karját felajánlva a terembe mennek és beállnak a sorba.
- Nézd csak a madárkáinkat. Hát nem nagyszerűek vagyunk?
Suttogja a fülébe, értve ez alatt a bibircsókosokat és Kathéket is egyaránt.

Kedvesen visszamosolyog Amelia mosolyára. Örül, ha tud segíteni és reméli, hogy valóban tudott. Hálás a családnak, hogy magához fogadta és itt lehet. Azért pedig külön hálás, hogy ilyen jólelkűek.
Magában mosolyog, miközben Tsitsa beszél a mágia tanulásának kalandos útjairól. Nem is Tsitsa lenne, ha nem történne ez vele. De így szereti és ettől lesz Tsitsa olyan, amilyen és talán ez az, amitől jobban megismeri a világot.
- Köszönöm a csücsürt, Tsitsa. Nagyon finom. – tekint köszönettel a lányra. Többet nem tud enni belőle, teljesen tele van.
Elpirul, amikor a hangszerekre kerül a sor. El is mosolyodik zavarában.
- Természetesen, lehet bemutatót tartani. Örömmel teszem. Megtiszteltetés. Tsitsa nagyon jól halad a gyakorlásban, az alapok nagyon stabilak.
Zavarban van, de ezt a kívánságot szívesen teljesíti, örül, ha tehet nekik, értük valamit.

Nem tudja, hogy most jót tett-e vagy sem. Nem érti az itteni nőket, kultúrát, nem mintha nagyon törné magát érte. Meglesz az esküvő és ő utazik vissza haza a szüleivel. Az itt töltött idő pedig ha nem is rémálom, de csak egy távoli emlék lesz. Egy sógornővel és az etikával azonban jó tisztában lenni és tisztelni.
A sorban meglát egy fekete hajú, hegyes fülűt. A másik pedig az az eszméletlen nagy. Nincs bajuk vele, bár a fekete hajúnak nagyon is tenyérbe mászóan jámbor képe van, a szőkére meg úgysem tud feltekinteni. Beletörne a nyaka. Reméli, hogy nem ugyanazt a képet vágja.
- Ó értem, akkor Önnek is nehéz lehetett megszokni az itteni időjárást. Ott az évszakok is másképp váltakoznak, ha jól emlékszem. – tekint kérdőn partnerére, miközben örül, hogy szüleit nem látja.
- A bátyja nagyon figyelmes. – jó lesz majd figyelni vele. Egy féltő báty … inkább nem gondol bele. Hímes tojásként fognak így is Elenával bánni, ebben már most biztos.
Mindezt akkor mondja már, amikor újra visszatérnek egymás mellé.
- Fél éve érkeztem ide, népemnek fővárosában láttam meg a napvilágot, ott is nevelkedtem. – feleli a szokottnál kissé méltóságteljesebben. Fontos nép az övé, a családja szintén fontos a társadalmon belül. Majd pedig eltűnik a kifejezés az arcáról.
- Nagyszerűen táncol. Nem volt alkalmam még elsajátítani az itteni táncokat, kérem nézze el nekem, ha néha lépést tévesztek. – a mondat bár mögöttes tartalommal rendelkezik, igaz. Gyakorlott szem azonban azt is észreveszi, hogy néha ritmust téveszt, de még időben korrigál.

*Egészen lefoglalja, hogy egyik kis társaságtól a másikig libbenjen és üdvözölje az ismerősöket. Ahova csak a házigazdai kötelesség miatt járult, onnan egy hajszálnyival hamarabb távozik, mint onnan, ahol a kedves ismerősök és barátok beszélgetésébe csatlakozhat be. Nem áll neki azért velük se megvitatni az élet nagy kérdéseit, arra azért nincs ideje. Ha úgy jön ki a lépés megérdeklődi jól érzik-e magukat, vagy a zenekarról fecseg vagy csak mond pár jó szót. Az M betűs hölgyet szívesen kihagyná, de egyrészt ilyet nem tehet, másrészt a kikötői titkos hadműveletet ideje elkezdenie. Hátha akkor már ma se mászik rá Linre.
Apropó Ethyrlin. A tánc hamarosan elkezdődik, érezni, ahogy a táncparkett felé sűrűsődnek a vendégek, és a zenekar is váltott a játékán. Tehát neki meg kell találnia bátyját, köti az ígérete. És az se utolsó tényező, hogy olyan társaságát élvezheti végre ezután az émelyítő társalgás után, akiét élvezi. Bármennyire is siet, nem könyökli ki magának az utat, majdcsak megtalálja Lint valahol, azt se bánja, ha utolsónak állnak be a párokhoz.*

Kezdem egyre jobban érezni magam. Ez a jobban azt jelenti, hogy egyre otthonosabban és ennek Rhaj az oka. Ez az oda-vissza adogatott bókolós játék pont olyanná teszi az estét, mint az összes otthoni bál. Nem nyomja semmilyen plusz teher a vállamat, hogy a jegyesemet muszáj elbűvölnöm. Afelett nagylelkűen felülemelkedek, hogy a jegyesem öccsével játszunk. Sokkal felszabadultabban állok be a tánc kezdéséhez.
Végigpillantok a táncosokon. Igazán nagyon uralkodnom kell az arcvonásaimon, hogy ne áruljanak el semmit meglepetésemből, mikor megpillantom Kathleent. Próbálok visszaidézni olyan bált, amin táncolni láttam, de nem jut eszembe egy se. Lekésni meg nem akarom a kezdő taktusokat amiatt, hogy próbálok rájönni láttam-e már egyáltalán valaha táncolni. Még gyorsan kiszámolom, ki a párja, titkon Ethyrlin a tippem, a hős kuzin. De, nem. Majdnem kitör belőlem a vihogás. Az égimeszelő elffel fog táncolni. Szegény.
- Igen, itt, a nagynénéméknél lakok. Édesapáméknak a fővárosban nincs házuk, de sose bántuk, az északi vidék szebb, a város is újabb.
Nem mondok városnevet, ha nem igazán érdekelték Rhajt a fővárosi népségek, feltehetően az ország földrajzával se foglalkozott.
- A bátyám figyelt rám, mikor fáradni kezdtem, mindig megálltunk, így összességében sem fáradtam el.
A végét gyorsan kell elmondanom, mert a tánc megint távolabb vezet, legalább van időm újra szemlélődnöm. Vagyis nem is szemlélődni, csak gondolkodni. Nem jut eszembe annak a lánynak a neve – mellesleg honnan vette az ötletet sötétszínű ruhához?-, pedig még ajándékot is kaptam tőle. Kedves. És valami macska neve van. Mici? Majd eszembe jut.
- És ön a fejedelemségben született vagy csak pár éve költöztek ide?

- Ez igazán jó ötletnek tűnik, köszönöm. Meg is győztetek. Már csak azt kell kitalálni, hogy melyikkel kezdjem.
*Rhae-re mosolyog, igazán hálás a jó tanácsért. Talán magától is eljutott volna előbb vagy utóbb ide, de így fölös gondolkodnivaló idejét arra fordíthatja, hogy kitalálja, melyik legyen az első számú mágiaiskolája. Lin büszke mosolyára pillantva egyre erősödik benne az elhatározás, hogy az asztrálmágia legyen a győztes befutó.
Bátyja válasza nem lepi meg, mert amúgy is tudta rá a választ, de még ha nem is tudta volna, pont úgy van, ahogy a többiek mondják. Nagyon illik hozzá ez a mágiaág. Tsitsa véletlenül megtanult rúnavarázslatairól beszéltek már, így meghagyja a lehetőséget bátyjának, hogy rácsodálkozzon a szokatlan jelenségre és kérdéseivel bombázza a magascopfost lányt.*
- Mindenféleképp kérünk bemutatót. Nagy hiányosságom, hogy nem értek a hangszerekhez…
* Nem kezdi ecsetelni, hogy milyen botfüle van és ugyan meg tudja állapítani ha valami égbekiáltóan hamis vagy sérti a jóízlést, de ennél többre nem futja. Egyes egyedül majd a gyerekének lesz hajlandó altatódalt énekelni, mikor senki nincs a közelében. Ez a terv.
Üres poharát visszateszi az asztalra és kényelmesen hátradől, barátok között csak nem kell olyan nagyon tartania magát, hogy csak egyenes derékkal ülhet.*

- Azon ne múljék. Eljössz a gyakorlótérre és megismertetünk a fegyverekkel, kiválasztjuk a neked legjobban passzolót. Már ha van kedved hozzá. – ajánlja fel Tsitsának.
Büszkén elmosolyodik, amikor Lia elmondja, hogy sikerült a sugalmazás. Liának valóban jól „állna” az Asztrálmágia, bár ténylegesen nem szeretné befolyásolni a döntésében.
- Látod Lia, szerintem jó ötlet belekóstolni, egyetértek Rhaevel. Én szerencsére nagyon egy vonalban vagyok az Őselem mágiával, más nem is tudna lekötni, foglalkoztatni. A bókot köszönöm, vannak nálam ezerszer jobbak, bár van, amiben tudom, hogy szerényen annyit tudok mondani, hogy nagyon jó vagyok.
- A tüzet és a levegőt szeretem, de a tűz, az nagyon nagyon kedvenc. – töm be még egy csücsürt, hogy hagyja érvényesülni a csücsür ízét is és hagyja a nála nyilvánvalóan okosabbakat beszélni.
A lírát ismeri, elismerően bólogat, a másik kettőre viszont felnéz a már közben pohárra váltott csücsür felett.
- Érdekesen hangzanak. Meg is lehetne őket majd hallgatni? A hangszerekhez sajnos nem értek, de szívesen hallgatom őket.
Megissza az utolsó kortyot is a limonádéból, jóllakott, elégedett, a társaság csodálatos. Arcára elégedett mosoly ül ki.

A bemutatkozás után maga is meghajol.
- Rhae Squorian a nevem, kérem hívjon Rhae-nek. – végigtekint az ifjún. Nem tűnik veszélyesnek. – Értem. Kérem, fáradjon beljebb, egy kis frissítő bizonyára jól fog esni. – lép arrébb, hogy beengedje Gwendirt. Tsitsa mellé besorol és a kis sarokba invitálja a frissen érkezett vendéget.
- Üres telket keresne? – felel közben, de Tstitsa pontosabban válaszol, így megvárja, miként is felel a kérdésre, amit Tstitsa feltett. – Lehet, hogy nehéz lesz, de jól tette, hogy itt kezdett el kérdezni. Kérem, foglaljon helyet. – mutat az ülőhelyekre Gwendirnek, majd miután Tsitsa is helyet foglalt, maga is leül.
A Szeplős lány hozza a kancsót és a poharakat, valamint egy kis gyümölcsöt is.
- Köszönjük. – mosolyog rá, amitől a lány elpirul, kíváncsian a vendégre tekint, de aztán távozik. – Tölthetek?

Érzi, hogy Kathleen keze melegebb, mint amilyennek lennie kéne. Figyelmesen, mosolyogva tekint arcára, de nem érzi azt, hogy közbe kéne avatkoznia. A tekintet, amely Kathleentől eléri, egyáltalán nem betegségről árulkodik. Arról annál inkább, hogy maga is vágyik a táncra.
Partnere mozdulatai gyakorlott táncosról árulkodnak, aki nagyon is tisztában van a lépésekkel és odafigyel másokra.
Az utána következő mondatoknál először Ethyrlin fiatalúrra tekint, vagy legalábbis keresi tekintetével. Nem is várta másként, ahogy az a férfi a szemeibe tekintett, amikor a húgáról beszélt, komoly testvéri szeretetet és összetartást érzett mögötte. Nagyon értékes ez a kapcsolat, biztos abban, hogy egyáltalán nem fog ez változni a jövőre vonatkozóan sem.
Amit azonban utána hall, meghökken, de egyáltalán nem rossz értelemben. Figyelmesen Kathleen tekintetét keresi. Ezt tőle hallani… nehéz elhinnie. Ám a szavak komolyak és mélyről érkezők.
- Köszönöm szavait, nagyon jól esnek szívemnek. Hálás vagyok érte. Igyekszem tudásommal megtenni, amit lehet.
- Füldísznek nevezzük. Jelentéssel bír és díszít is. Társadalmi helyzetünket jelzi, a felelősséget, amelyet a közösségben vállaltunk fel. Önöknél van hasonló jelzés?

- Számomra az vagy. Képes voltál leszámolni a múltaddal, nem elmenekülni előle. – feleli csendesen, szomorúan és egyben örömmel mosolyogva. Tsitsa sok erőt adott neki ahhoz, hogy ha mégis szembe kéne néznie a múltjával, megtegye.
- Sokáig nem rendelkeztem semmi felett. – feleli, miután meghallgatta, mit is felel a lány, és nagyon eltalálta, miként érez. – Egyetértek veled, nagyon is. A boldogság az első, ha gazdag vagy de nem vagy boldog, semmit sem ér.
A legdrágább kelmék és ékszerek, ételek jutottak neki, élvezni mégsem tudta. Sem szabad, sem boldog nem volt.
- Ahogy látom, igen. – mosolyodik el, látva, hogy ki is kérte fel Kathleen kisasszonyt.
- Mégis, sajnálom. Szerencse, hogy jó a méret. – a finom kézszorításnak nagyon megörül. – Nagyon szépen nézel ki a kesztyűben és megy a ruhádhoz is. – bólint.
A tánc kezdetét veszi és nem bír elszakadni Tsitsa tekintetétől. Mosolyogva, az előbbi bakit látszólag feledve, csak rá tekint.
- Igen, nagyon jól érzem magam én is. És nagyon jól megy neked a tánc. Örülök, hogy jól érzed magad. – mosolyog felszabadultan rá.
Ez az összejövetel egészen más, mint amiben eddig volt része. Az öregnél sosem jelent meg az adott rendezvényeken, tartott attól, hogy hírbe hozzák jótevőjét és távol maradt a rendezvényektől, csak az emeleti kis ablak mögül merte nézni. Most részt venni ilyenben és felszabadultan, Tsitsával, sokat jelent.

*A felé nyújtott kéz illetve kar közül az előbbit fogadja el, arra teszi lepkeszárny könnyedséggel finom, s kesztyűn át megint jól érezhetően nem hideg kezét. Ezalatt a válaszra elmosolyodik finoman, s mintha nem csak a hőemelkedés színezné most pár pillanatig az orcáit egészségesebb színűre. Elhiszi, hogy nem volt művi, tartalom nélküli a válasz, mert... szeretne hinni benne. A felé pillantgató, egy pár kesztyűvel gazdagodó párosról meg is feledkezik, nem látja őket s nem is keresi már tekintetével egyiküket sem, hogy megnézze, mi lett a végeredménye a kis közbeavatkozásnak. Figyelmét teljesen lefoglalják most saját gondolatai és hevesebben verő szíve. Élete első báli tánca okozta izgalma szerencsére nem gátolja abban, hogy beálljon a helyére, s elrejtse a ezt a furcsa érzést: eddig mindig kívülről nézte a táncolókat, s elképzelte, milyen érzés lehet itt állni, s most itt van, nem árulja a petrezselymet. S elindul a zene, elindulnak az első lépések. Tökéletes eleganciával és kecsességgel, na meg tánctudással járja a táncot, s kellemes csalódás számára, hogy táncpartnere is csak magasságával tűnik ki a táncolók közül, nem pedig a tánctudás hiányával. Bár momentán még az se zavarná, ha minden második lépésnél a lábára tiporna Naram, mert végre táncolhat Kathleen. Ha fáradt is a hőemelkedéstől, ez nem látszódik rajta.*
- Igen. *Elmosolyodik Naram szavaira. Kellenek azok a hegyes fülek adta éles hallás a férfi számára, hogy a zenén át meghallja Kathleen halk szavait.*
- Úgy vélem, kijelenthetem, hogy szerintem nincs semmi a világon, amit Ethyrlin meg ne tenne Ameliáért, s ez fordítva is igaz. Nem volt nap, hogy Ethyrlin ne látogatta volna meg és ne kérdezte volna, tehet-e érte valamit. De nem csak ő, hanem az egész család hálás Önnek. Nagy áldás, hogy megismerhettünk egy ilyen lelkiismeretes gyógyítót... *Többnyire a többi táncolót nézi, de a végénél odapillant a férfira hamiskásabb mosollyal, finoman célozva rá, hogy nem is olyan régen ő csak Amelia miatt érezte úgy, hogy Naram jelenléte áldás, amúgy a lelkes gyógyítótól menekült de rendesen hasonló csipkelődő vagy bántóbb szavakkal. Ahogy fordulnak a táncban a tekintete megakad a fülkagylót díszítő ékszeren.*
- Még sosem láttam ilyen... lehet nevezni fülbevalónak? Bír jelentéssel, vagy csak díszítő jellegű, mint nálunk egy medál vagy egy bross? *Kérdezi kíváncsisággal a hangjában.*

- A józanság sem árt, igaz. *Bólint rá.*
- Miért, olyanra emlékszel, aminél kitűntem volna bátorságommal? Szerintem ebben én is középtájon helyezkedhetem el. *Mosolyogva néz Rhaere.*
- Jó kérdés. *Töpreng el egy kicsit rajta visszaidézve saját, régi életét, a teljes nélkülözést, a rendszeres veréseket és összehasonlítja ezzel a csillogó pompával, ami most körül veszi, s Elenára téved ismét a tekintete, aki nem választhatja meg majd kinek a felesége lesz, mert úgy tűnik ez a pompa ezzel jár sok más mellett. Vajon Rhae szabadon választhat? Hiszen ő is elég gazdag lehet. Arra a következtetésre jut, hogy Rhae sem vehet el bárkit, talán ezért is akar lejjebb lenni fontosságban. Együttérzéssel, s valami szomorúsággal tekint a másikra, de aztán észbe kap, hogy a válaszára várnak.*
- Nem is tudom. Nem vágyom különösebben a gazdagságra, persze a régi életemet se szeretném visszakapni, de nem zavar a szegénység, ha boldog vagyok mellette. Azt hiszem, ez a válaszom: mindegy hol vagyok e téren, csak boldog legyek ott. *Mosolyog, s ezzel a mosollyal mennek a tánctér felé, amiben csak a kesztyűk átvételére torpannak meg.*
- Igen, nagyon kedves és figyelmes tőle, hogy gondja volt rám. *Keresi ő is kicsit tekintetével, meg is leli, de pont nem néz feléjük Kathleen.*
- Nini, ő Naram úrral fog táncolni? *Igazság szerint Naram urat szúrta ki előbb, ami nem volt túl nehéz, valljuk be, s csak akkor látta meg a vörös tincseket mellette s valamivel lejjebb.*
- És ne kérj elnézést, Rhae, nekem kellett volna tudnom, nem neked. S most már semmi gond nincs, még a méret is jó. *Súgja vissza Rhaenek s a férfi kezében nyugvó, immáron kesztyűs kis kezével finoman megszorítja Rhae kezét, ezzel s mosolygó pillantásával próbálja csillapítani a másik vörösségét. Szépen néznek ki külső szemlélő számára: Mindketten erősen pirulva bizalmasan össze-összesúgnak.*
- Rendben. *Beáll ő is a nők sorába elengedve Rhaet, még a kezdés előtt körbenéz kíváncsian, kik táncolnak még? Itt van-e a közelben Amelia is? Ha meglátja, s találkozik tekintetük, egészen biztos küld neki egy széles mosoly csillogó szempárral, majd visszafordul Rhae felé, mert kezdődik a tánc, a férfiak meg is indultak az első lépéssel, amit ők nők követnek szintén, megfelelő közelségbe érve kezüket nyújtva a táncfogáshoz. Tsitsa láthatóan vett pár táncleckét, mert egyelőre jól követi, milyen lépések jönnek, még akkor is, mikor nem az előtte vagy éppen mellette lévőt lesi, mi jön, hanem Rhae szemeibe tekint.*
- Azt hiszem, szeretem a bálokat. *Jegyzi meg közben, mikor látja, hogy mások is beszélgetnek. Az tuti, hogy Tsitsa élvezi a táncot, le sem tudná tagadni.*

*Mosolyogva s bizakodón tekint Ameliára, szerinte meg lehetne vele nyugtatni Kamila asszonyt, ha nem is maradéktalanul, mert egy anya sosem nyugszik meg teljesen, ha talál bármi apró dolgot, amiért izgulhat a gyerekéért. Ilyeneket pedig nagyon könnyen találnak.*
- Igazság szerint még egyik fegyverrel sem gyakorlok. Egész pontosan ezek inkább olyan önvédelmi leckék, semmint támadóak. Fegyvert még nem tudok forgatni. *A balegyenes kiváltotta állsimogatáson elmosolyodik, s egészen meglepi, hogy Ethyrlin tényleg komolyan mondta a szavait. Pedig Tsitsa nem hiszi, hogy komoly károkat tudna okozni, Ethyrlin simán és seperc alatt le tudná fogni őt.*
- Mindegyik őselem, vagy van kedvenc esetleg? *Kérdezi Eth-től. Majd befejezi a saját csücsürjét és egyben ezzel az ebédet, s ahogy a többen az asztalnál, ő is limonádét kortyol rá. A mágiára való visszakérdezés, noha számított rá, mégis váratlanul éri.*
- Véletlenül megtanultam pár rúnamágiát, de még nem tudom, kitartok-e mellette... *Zavartan mosolyodik el, s nem is pillant fel egészen addig, míg másra nem terelődik a szó, például a hangszerekre.*
- Nemrég óta tanulok újra, mert kiskoromban is tanultam egy picit, csak aztán abbamaradt. Líra-tudásomat elevenítjük fel jelenleg, de szeretnék utána egy másik hangszeren is megtanulni. *Rhaere pillant Ameliáról és Ethyrlinről és az érdeklődő, de bátorító pillantástól csak szélesebb s bátrabb lesz a mosolya, ahogy visszafordul a többiek felé.*
- Sok csodás hangszere van, nálam itt lépett fel a bőség zavara! Még mindig nem tudtam dönteni a koto és a biwa között. *Kíváncsian pillant a testvérre, ők ismerik-e ezeket a hangszereket, mert Tsitsának újak voltak.*

[Gwendir ante portas :)]

- Oh, ha szabad kérnem, akkor lehetne inkább Tsitsa, mint Itsli? *Kérdi elpirulva. Bemutatkozáskor kénytelen használni a családnevét, pedig legszívesebben elhagyná. Már éppen felelne és töprengene, hol lehet ebben a negyedben üres telek, mikor Rhae tűnik fel a színen, őt rögtön elmosolyodva köszönti, s egyben meg is nyugszik, hogy nincs tovább egyedül.*
- Szia! Hát lehet... *Legalább abban, hova tegye Gwendirt. E kérdésben bízvást fordul Rhae felé, mert ha Tsitsa elakad az illemben, Rhae az, aki biztosan tudja mi való. Gwendir rögtön be is mutatkozik, így hagyja, hogy Rhae is bemutatkozzon, s nem ő mutatja be egymásnak a két felet.*
- Nem hinném, hogy baj lenne belőle... *Feleli, de azért kitekint oldalra, Rhae felé, megerősítést vagy cáfolatot kérve, na meg tanácsot, mi legyen most?*
- Csak tudja, nem az én családomé a ház, így nem én rendelkezhetek bizonyos kérdésekben.. *Elhalkul a hangja, s inkább átvált a házkereső témára, minthogy ez a másik kezdett nagyon kínos lenni, ő legalábbis így érezte.*
- Bevallom, nem tudok róla, hogy a negyedben lenne üres telek, így hirtelen nem jut eszembe egy sem. De üresen álló házak akadnak, azok nem érdeklik esetleg?

Mosolyog és tiszteli Tsitsában a bizalmat, amit a gyógyító felé mutat. Tény és való, hogy lelkiismeretesen állt Amelia kisasszony gyógyításához. Mint ahogyan a mondat is megérinti, amit a lány még édesanyjától kapott. Bölcs nő lehetett.
A bal horogra adott válaszra is csak enyhén felvonja szemöldökét, nem szól semmit.
Gondolkodik Amelia töprengése felett. Majd bólint.
- Valóban nehéz választani – mosolyog rá – úgy gondolom, hogy mindegyikbe belekóstolok egy kicsit és azután döntök. Utána is visszatérhetek a többihez. Lehet, hogy nálad is megoldás lehetne, nem tudom.
- Biztosan mestere vagy annak mágiágnak, nagyon jó varázslatai vannak. – bólint Ethyrlin úrfi felé elismerően. Nem is tudna mást elképzelni hozzá.
Tsitsa felé tekint érdeklődve, hogy ha esetleg nem jutna eszébe a hangszer neve, akkor segítsen és közben bátorítóan tekint rá. Az étel elég volt számára, a limonádés poharat veszi kezébe.

Gondolatban már tudja, hogy biztosan Nephirrel együtt lesz. Ha nem a kutatásáról van szó, akkor Nephir nagyon ragaszkodik még, hogy ő is vele tartson. Egyéb esetekben inkább testőrrel járkál, nem is engedné el másképp. Majd ha nagykorú lesz, akkor már nem szükséges mellé kísérő, bár amilyen megfontolt ilyen téren a fiú, már most sem adna mellé kísérőt.
- Ők is sajnálják, de biztosan lesz még alkalom találkozniuk, ebben biztos vagyok. – mosolyog vissza.
Ha észrevenné se venné észre diszkréten, hogy Kathleen figyelme máshová is kalandozik, de ő is pásztázza a társaságot tekintetével. A beszélgetések már javában zajlanak, rendeződnek a csoportok, amiből szinte megint meg lehetne állapítani a kapcsolatokat.
Kezét, majd karját nyújtva kiegyenesedik.
- Köszönöm, hogy elfogadja a felkérést, boldoggá tett. – nem művi válasz. Kathleen nagyon is fontos lett számára, és nem csak megfejthetetlen természete miatt. Van benne valami, ami ébren tartja érdeklődését iránta.
Beáll a sorba, majd halad a lépéssel. Sokat gyakorolta a táncokat, és a mostani nagyon is hasonlít egyik otthoni táncukra, még ha kissé másmilyen is.
- Ethyrlin fiatalúr nagyon kedvelheti a húgát. Látszott rajta, ahogy Amelia kisasszonyról beszél.

-Inkább józan válasz. – ha gyáva lenne, sok mindent nem tudott volna megtenni, de nem is elég bátor ahhoz, hogy a múltjával teljes egészében le tudjon számolni éppúgy, mint egyes rossz beidegződéstől.
- Miért lennél bátortalan? – tekint Tsitsa szemeibe mosolyogva. – Nem emlékszem semmi olyanra, amitől azt mondanám, hogy bátortalan vagy.
- Már makett is van? Akkor nagyon mehet neki. Meg lehet majd tekinteni, a papírfáidra különösen kíváncsi vagyok. – nevet fel halkan, de nem kinevetve.
- Egy kicsivel lejjebb. A fontossággal mások is járnak éppúgy, mint az alsóbb szinten levéssel. És te? Hol szeretnél ezen a téren lenni? – mosolyog vissza.
Mosolyog, amikor elfogadja Tsitsa a felkérést. Talán mégsem volt annyira rossz az az éttermi vacsora.
Értetlenül áll Tsitsa mellé-mögé, amikor eléjük toppan egy szolgálólány, nehogy elsodorják őket. Csendben marad, arcát átalakítja a szokásos udvarias mosollyá, hogy ne keltsenek feltűnést. Eljut a fülébe a két hölgy beszélgetése, gyorsan végigtekint a megjelent hölgyeken és valóban, mindenkin van kesztyű. Ezt elfelejtette. Nagyon is. Elvörösödik szégyenében, majd tekintetével Kathleen kisasszonyt keresi, hogy hálás szemekkel köszönje meg a figyelmességet. Nagyon nemes és jószívű, bátorítóan tekint ez után Tsitsára, hogy vegye csak fel.
-Köszönjük Kathleen kisasszony kedvességét és figyelmét. Hálásak vagyunk érte. – mosolyog a szolgálólányra.
- Kathleen kisasszony nagyon kedves. – mosolyog a lányra, miközben haladnak a táncsor felé. – És sajnálom, ezt én sem tudtam. Látszik, hogy nem voltam még bálban, sajnálom. A táncban segítek, elég ha követed a mozdulataimat vagy azét, aki előtted van. – súgja oda halkan Tsitsának.
Beáll a sorba, Tsitsával szemben, majd elindul a lépéssel, amikor a tánc elkezdődik.

- Nem áll szándékomban zavarba hozni. – mosolyodik el. Igazán ért a vele szemben álló nő az illemhez, minden esetre.
- Számomra annyira nem. Kedves társaságra találtam az ön személyében.
Ha tudná Elena, hogy egyáltalán nem akart eljönni, csak a miatt vesz részt, hogy ne hagyja egyedül a szüleit, amikor megkérdezik, bátyja hol van. Meg aztán, egy alkalom és feladat teljesítve. Azért az be kell vallania, hogy nem kellett nagyon megerőltetnie magát, hogy kimondja a kedves társaság jelzőt. Van ebben a fiatal nőben valami, ami arra késztetni, hogy ne csússzon tovább a tekintete róla.
- Igaza van és egyet értek ezzel.
Bár eléggé távolságtartó a másik, nem mintha ő nem lenne a csupa udvarias máz mintapéldánya, amihez egy nagy adag büszkeség is jár, mindkét oldalnál.
- Örömmel kísérem táncba akkor hölgyem, megtisztel. – nyújtja a kezét, hogy a táncot elkezdhessék, miután a táncparkettre vezette Elenát.
Ezer szerencse, hogy ismeri az itteni táncokat is, sokat kellett gyakorolnia, volt amikor egyáltalán nem tetszett neki az, hogy néha nagyon is közel vannak. Beáll a férfiak sorába, hogy indulhasson a tánc.
Lassú lépésű tánc, hogy közben a kezdő beszélgetések elindulhassanak. Azt is figyelnie kell, hogy ki kivel állt párba, így lopva végigpillant a soron. Tekintetét azonban nagyon is leveszi a szüleiről, akik még továbbra is a fogadó család vezető tagjaival vannak együtt. Nem jó jel. Ennek ellenére kedvesen mosolyog, amikor elkezdődik a tánc.
- Ön is a rezidencián lakik? Fárasztó volt az út?
Kérdezi, amikor a lépések Elena mellé vezetik hosszabb időre.