Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

[Gwendir ante portas :)]

A műhelyben dolgozik elmerülten egy finom kidolgozású füldíszen. Nagyon babrás, a nyitott ablak mellett dolgozik, hogy jobban lásson. Még bőven van az adott munkafázisból, amikor az egyik segédje odaáll mellé és halkan megköszörüli a torkát.
- Uram, érdemes lenne a kapuhoz mennie. Lehet, hogy segítségre lenne szükség.
Szinte azonnal elsápad és megáll a kezében az eszköz. Ugye, nem érte jöttek? Nem akarják visszavinni? Idegesen nyel egyet. A papír mindig nála van, de belőlük mindent kinéz. Feltekint egy lélegzetvételnyi idő után a segédre, egy szöszke, tizennégy éves kislány, akinek boszorkányos ügyesség lakik a kezében, ha díszítésről van szó. Maga mellé vette, hogy kitanulja és mestere legyen a szakmájának, bár tulajdonképpen sokszor ötletel és próbálgat együtt a segédeivel, akik először nem értették, hogy miért teszi ezt. Mostanra már hozzászoktak és kifejezetten élvezi. Leteszi a szerszámot.
- Ez csak természetes. Köszönöm, hogy szóltál. – mosolyog rá, de tekintetében feszültség van.
Leveszi a kötényt, lemossa a kezéről a foltokat, majd kilép a kapu felé. Megkönnyebbülten vesz egy nagy levegőt. Nem arról van szó, amitől tartott. De vajon, jól teszi, ha odalép hozzájuk? Lehet, hogy Tsitsa fogad valakit. Így inkább még nem lép oda, de vissza sem fordul. Ha segítségre lenne szükség, akkor odaléphessen. Ekkor hallja meg az utolsó kérdést, így már tudja, hogy még csak nem is erről van szó. Odaszól még a segédjének.
- Ria, szólnál kérlek Szeplőséknek, hogy hozzanak innivalót és egy kis harapnivalót? A lugasnál leszünk. Köszönöm. – mosolyog rá.
Majd pedig a kapu felé lépdel, hogy tudjon segíteni, ha gond van.
- Tudok valamit segíteni? – lép végül oda, hol Tsitsára, hol Gwendirre tekintve.

[Gwendir ante portas :)]

*A meghajlásra ő is enyhe, óvatos meghajlással válaszol. Részben vigyáznia kell a könyvre, azzal egyensúlyozni kezében, részben Gwendir mégiscsak idegen, akiket jobb óvatosan kezelni, noha bizalmat ébreszt benne a fiú - vagy férfi? - modora és külleme.*
- Örvendek, Tsitsalyssine Itsli vagyok. *Mutatkozik be ő is kacifántos hosszú nevén, majd érdeklődve figyeli, mi járatban van itt Gwendir. Arra tippelt, hogy valamelyik Contevilla barátja lehet és hozzájuk érkezett, de erre hamar rácáfolnak Gwendir szavai. Tsitsa előbb felvonja szemöldökeit, majd zavartan körbenéz az előtérben.*
~ Hogyhogy nincs itt most senki?~ *Szíve szerint beinvitálná Gwendirt a Szalonba, hogy ott leültesse s másnem limonádéval vagy legalább vízzel kínálhassa, ahogy az illik. De ez nem Tsitsa háza, hiába lakik itt, ő is befogadott, s nem fogadhat idegeneket csak úgy kénye-kedve szerint. Ugyanakkor roppant udvariatlanság lenne a küszöbön várakoztatni Gwendirt. Az ajtó orrára csukása meg szóba sem jöhet!*
- Oh... nos... *Ajkába harap, még gyors jobbra-balra pillantás, de nem lát vagy hall közeledni senkit, akitől megkérdezhetné, mit tegyen most. Így végül odébb lép két lépést szélesebbre nyitva az ajtót.*
- Jöjjön be, kérem, ne a napon álljon. *Egyelőre úgy dönt, az előtérbe biztosan beengedheti az elfet, amíg ki nem találja hogyan tovább.*
- Üdvözlöm egyébként Ederthinben! *Mosolyog rá kedvesen.*
- Nem kérdez egyszerűt, régi város, üres telkek jóformán nincsenek is. Mondja, ebben a negyedben keresne vagy a város mely részei jöhetnek szóba? *Ő maga régen sokat kujtorgott a városban, hátha eszébe jut valami. Csak ne érezné ilyen kínosnak a helyzetet, hogy azt se tudja, hellyel kínálhatja-e a szomszédos Szalonban Gwendirt vagy sem? Egyáltalán szabad volt-e beengednie?*

- Igaz is, hogy erre eddig nem gondoltam! Egész biztos rutinművelet lenne neki egy picike kis karcolás eltüntetése, ezzel azt hiszem sikerülne megnyugtatni anyát is.
*Utolsó félmondatánál Tsitsáról bátyjára pillant kérdőn, vajon szerinte jó-e a gondolatmenet.*
- Akkor aztán biztos tanulnám mindkettőt, talán a mágia előtt, vagy ki tudja. Úgyis van annyi szabadidőm.
*Akár kétségbe is eshetne, hogy van, aki az ő korában már két gyereket is szült, neki ugye meg még udvarlója sincs, de alapvetően ugye derűs természet, inkább örül a lehetőségeinek. Rhae válaszára lelkesen bólogatni kezd.*
- De jó, nem csak engem érdekel ilyen sok minden. Amúgy az elmemágia gondolatával kacérkodtam idáig, de Lin bogarat ültetett a fülembe, úgyhogy elgondolkodtam az asztrálmágián. Félek, ha nem döntök hamarosan, vagy napolom el évekkel a döntést, akkor még a végén elkezdek a víz- vagy a levegőmágián is gondolkodni.
*A harmadik csücsür után kellemes jóllakottság uralkodik el rajta, kicsit el is pilled. Limonádéját kortyolgatja és Lin kérdése után neki is akad egy Tsitsáékhoz.*
- Apropó széles érdeklődési kör, elfelejtetted említeni, hogy tanulsz hangszeren játszani. Milyen hangszert választottál?

Bólintok egyet Rhaj megállapítására, valóban alig ismerek valakit a rokonaimon kívül a fővárosban, de most minek ismételjem el még egyszer szóban, amit már egyszer úgyis elmondtam. Inkább mosolygok tovább. Az újabb bók hallatán egy pillanatra a földre sütöm tekintetemet szemérmesen és szinte csak lehelem a következőket:
- Ugyan, kérem, még zavarba hoz.
Szerintem pont eltaláltam a hangerőt, a báli zsivajban szinte hallani se lehetett a szavaimat, csak az, akinek kellett. Elfogódott mosollyal pillantok újra fel, kicsit ugyan keresni kell Rhaj tekintetét, de annyi baj legyen. A játékom hamar hamvába hol, egy kicsit megköszörülöm torkomat.
- Sajnálatos hír.
Nagyon-nagyon figyelek, hogy érzelemmentesen válaszoljak. Nem is tudom, mit érzek egyáltalán. Haragot? Megalázottságot?.. Megkönnyebbülést? Kell egy kis idő mielőtt újra meg tudnék szólalni. Nem is baj, legalább felül tudom bírálni a válaszomat, gondolom eléggé lerombolnám az eddig felépített látszatot, ha kicsúszott volna, hogy biztos a pokolba kíván, amiért a bátyját helyettesítve kötelező jelleggel kísérgethet engem.
- Legalább ismerkedhetünk egymással egy kicsit, így mindketten elmondhatjuk majd, hogy nem csak családtagjainkat ismerjük a városban, és én örömmel ismerem meg önt.
Elfog a gyanú, hogy többet tud, mint amennyit elmondott. A táncfelkérése is menetrendszerűen érkezik, mintha Kamila néni elintézte volna előre ezt is. Vagy csak jól nevelt. Gondolatban megvonom a vállamat, nekem végülis mindegy egyelőre, a lényeg a látszat. Ráragyogtatom mosolyomat.
- Épp most ígérkeztem el, önnek.
Kezemet nyújtom, hogy a táncparkettre vezethessen.

[Gwendir ante portas :)]

*Épp az előtéren halad át, miképpen másképp, mint egy könyvbe temetkezve. Kész szerencse, hogy hónapok óta itt lakik már és fejből tudja hol van egy szobor, hol egy asztal vázával, hol indul a lépcső az emeletre és hol vannak a márványoszlopok, így semminek nem megy neki, semmit sem ver le, s ami számára a legfontosabb: élvezettel tud olvasva haladni. A kopogásra felfigyel, s minthogy ő van legközelebb, mielőtt egy szolgáló, tán Szeplős Jani iderohanna, kinyitja az ajtót.*
- Szép napot! Tudok segíteni? *Egy alacsonyka, de mosolygó félelf néz fel Gwendirre, egyszerű piros, térdig érő vászonruhát viselve, régi-régi sarukkal a lábán, míg meglepően hosszú haja sajátosan magas copfba tornyozta fel. Barna szemek néznek kíváncsian az elfre, miközben a kezében továbbra is ott a nyitott könyv.*

*Naram válaszára bólint mosolyogva, de több szóval nem szaporítja Nephir meghívásának témáját. Utólag persze eszébe jut, hogy meg kellene jegyezni, hogy e meghívás természetesen Naramra is áll, de úgy véli, ha akkor nem jegyezte meg, most már nem fogja. Hülyén néz ki. Na meg úgy van vele, szerinte egyértelmű, hogy a felnőttet is hívják, ha az ifjút igen, de majd ha lesz konkrét időpont, akkor úgy is megejtik még egyszer a meghívás udvarias köreit.*
- Örömmel és egyaránt sajnálattal hallom, miért maradtak távol, de bízom benne, hogy legközelebb lesz szerencsém megismerni őket. *Meg is dőlt az elmélete, hogy nincsenek ezüstelf hölgyek. Nem bánja cseppet sem, inkább kíváncsian várja a következő alkalmat, vajon ők is annyira másabbak az ember nőkhöz képest, mint amilyen más Naram is a helybéli férfiakhoz képest?
Figyelemmel kíséri a szolgálólány leérkezését, megnyugodva látja, hogy megtalálta a kesztyűt. Még jó, hogy asztalon hagyta, mikor eldöntötte, ma melyiket veszi fel, így könnyebb volt elmagyarázni, mint hogy melyik fiókban. Eléggé benn van már Rhae és Tsitsa a tömegben, el-elhaladnak előttük, hogy alig látja, mi is történik? Elfogadja-e? Kínos lenne Kathleenre nézve, ha nem, pedig ő igazán nem akarta magát más dolgába beleártani, de tudja, milyen kíméletlen bírálók a nők, s kesztyű nélkül táncolni...
Ennek nagy kilesésében éppen tenne egy lépést oldalra, mikor valami eltakarja a kilátást, mikor észbe kap, hogy nem valaki halad el előtte nagyon lassan, hanem Naram állt meg előtte és mikor rá tekint Kathleen, meghajol és...*
~ Táncra kér?~ *Egy hosszú pillanatig a meglepetéstől késik a válasz, majd aztán rögtön, az illem szerint s nagyon kecsesen pukedlizik.*
- Nem érhetne nagyobb megtiszteltetés... *Feleli halkan, elfogódva, de szavait komolyan gondolva. Ha Naram felajánlja kezét vagy karját, Kathleen megfogja, s hagyja, hogy vezesse a táncolni vágyók felé, de magában még mindig nem fogta fel teljesen, miközben szíve hevesebben ver izgalmában.*
~ Életem első báli tánca...~

*Elmosolyodik Rhae válaszán. Tetszik neki. Márhogy a válasz.*
- Nem is vártam mást, mint ilyen bölcs választ tőled. De... miért is vagyok én bátor? *Újdonság számára ez, főleg, hogy úgy érzi, nem szolgált erre rá, s rajta lévő ruhák, ékszer vagy a zefírvirágok sem ruházzák fel e tulajdonsággal, mint a szépséggel.*
- Nagy, bizony. Adott pár építészeti könyvet, mikor felajánlottam, hogy segítek neki, amiben tudok, de szégyellem, ahhoz nem volt érzékem, így csak a makettépítésben segédkezem. Egész pontosan az összeszerelésben és kifestésükben. Nagyon csinos papír-pálmafáim vannak már, de láttad volna az első hármat... *Meséli jó kedvűen Rhaenek. Csillagvizsgálókhoz ő sem ért jobban, de a makettépítés szórakoztatja, meg szívesen hallgatja közben Nephirt, amint lelkesen mesél.*
- Az igaz. Úgy középtájon, mint bátorság és mimózaság terén? *Mosolyog lágyan.*
- Legyen igazad. *Bólint rá, maga is szurkol Elenáéknak, mit sem tudván arról, hogy akiknek szurkolnak még csak nem is a jegyespár. Rhae felnevetésén halványan elpirul, de nincs olyan nagyon zavarban. Nagyobb a lelkesedése, hogy táncolnak mindjárt, megint, újra.*
- A legnagyobb örömmel. *S érződik a hangsúlyból, hogy itt szó sincs udvarias válaszról, ami mögött nincs meg a kifejezett érzés. A meghajlásra újabb finom pukedlit hajt végre, s keze végül Rhae kezébe kerül. Így indulnak el a táncparkett felé a másik, ezzel a teremmel egybe nyitott terembe, de azért nagy a tömeg, amin át kell jutni, s mielőtt még abba a terembe léphetnének egy szolgálólány toppan eléjük. Tsitsa már éppen előzékenyen lépne oldalra, hogy utat engedjen neki, de őszinte meglepetésére őt szólítják meg és egy számára teljesen ismeretlen kesztyűt nyújtanak felé, hogy ezt fenn felejtette.*
- Köszönöm, de itt valami tévedés lesz, ez biztosan nem az én kesztyűm. Nekem nincs. *Siet tisztázni a félreértést, mire a kedves szolgálólány most már bevallja erősen hadarva, de szerencsére diszkréten halkan, hogy igazából ide küldték e kesztyűvel, egész pontosan Kathleen kisasszony, mert a tánchoz viselni kell. Tsitsa utólag el fog gondolkodni, vajon megköszönte-e a kesztyűt, mert meglepetten veszi azt át elrebegve-habogva egy bocsánatot és egy köszönömöt, s ahogy körbepillant a többi hölgyre, észreveszi azt, ami eddig fel sem tűnt: mindenki más visel kesztyűt. Kivétel nélkül _mindenki_. De kínos! Zavartan elpirulva pillant fel Rhaere, miközben felveszi a kesztyűt. Ahhoz képest, hogy Kathleen magasabb, a méret csaknem tökéletes, neki is hasonló pici keze lehet eszerint. Keresi tekintetével a hölgyet, hogy megköszönje, de nem leli hirtelen, s folytatni is kéne az utat a tánchoz, különben lemaradnak. Pirulva fog a helyére lépni.*

- Igazán köszönjük és Nephirnek továbbítom a kérést. És kihagynia sem kellene a kellemes társaságot.
Nephir mindig elfogódott a bálokkal kapcsolatban, egy kisebb vacsora sokkal inkább megfelelő a számára. És ha kéri, biztosan el fog jönni.
- Irlein úr nagyon elfoglalt, de úgy vélte, hogy mindenképpen megjelenik a bálon. Átadom az üdvözletet. A hölgyek éppen egy csoportos kiránduláson vannak, majd csak három nap múlva érnek haza, sajnálják, hogy éppen mostanra tették ezt a kirándulást.
Köszönettel bólint, majd továbbra is várakozik. Nem érkezik senki Kathleenhez, de ez az üresjárat nagy szerencse, mert valamit el tud intézni. Diszkréten nem figyel oda, de tekintete megakad a fekete hajú elf és Tsitsa együttesén. Elmosolyodik.
Majd Ethyrlin felé tekint és ismét Kathleenre. Közelebb lép és meghajol az itteni illem szerint.
- Felkérhetem egy táncra?
Nem könyörületből kérte fel, és nem is aggodalomból, bár utóbbi erőteljesen benne van. Úgy gondolja, hogy a kisasszony elég felnőtt már ahhoz, hogy ebben döntsön és ha úgy dönt, hogy ilyen állapotban bevállal egy bált, akkor tudja, mit cselekszik.

- Talán megengedik kuzinjaim is, hogy többesszámban fogalmazzak: mi is megkedveltük az unokaöccsét. S nagyon szívesen látjuk, annál is inkább, mert az ederthini báli szezon a leghíresebb a Fejedelemségben, vétek lenne kihagynia. *Hálás tekintetre kedves, finom mosoly és pillantás a válasz, nem udvariaskodásból mondotta sem ezt, sem pedig korábban a felvetést.*
- Mi köszönjük, hogy megtisztelt Irlein úr is a jelenlétével, s reméljük, legközelebb tovább tud maradni. A hölgyek a követségről nem éreztek kedvet? *Érdeklődik még, leginkább azért, mert felmerült benne a gyanú, ezüstelf nő lehet nincs is a követségen. A végén kiderül, nem is léteznek, s úgy nőnek az ezüstelfek a földből, mint a növények. Ez legalább magyarázatot adna Naram termetére hozzátéve, hogy kiskorában bizonyára bőséges esőzés volt a környéken.*
- Köszönöm, uram. *Biccentéssel köszöni meg, s némileg megnyugodva, hogy Naram nem akarja felkérni abbéli indíttatásból, hogy a "beteg" körül sündörögjön, se pedig kötelességből. De azért sem, mert szeretne vele táncolni. Ellenben nem megy sehova.*
~ És most?~ *Kínosnak érzi a beálló csendet közöttük, s nem is néz Naramra, a jelenlévőket nézi, de nem olyan jelleggel, mintha bárki is keresne. De csak visszapillant Naram, egy újabb apró biccentés, s egy-két lépéssel lassan odébb sétál, továbbra is a jelenlévőket figyelve. Tekintete hamar megakad az ékszerészükön is, aki meglepő eleganciával hajol meg a könyvtároslány előtt és kéri fel ezzel táncra. S most így hamar szemet szúr a túl sötét ruhaválasztás után az is, hogy hiányzik a kesztyű.*
- Legyen kedves... *Állítja meg az egyik náluk szolgáló lányt finom érintéssel a karján.*
- Fusson fel, kérem, a szobámba. Az asztalon lesz egy pár gyöngyházfényű kesztyű, hozza le és adja át a kisasszonynak ott a sötétzöld ruhában. Mondja, hogy ezt fenn felejtette a tánchoz. Siessen, kérem. *Közli a Kathre jellemző halk, de tőle szokatlanul gyors szavakkal, s elégedetten tekint a szolgálólány után, aki hamar letette a tálcát, s máris sietett fel az emeletre. Reméli, leér időben, a tánchoz még van egy-két perc, mire minden pár feláll a táncrendnek megfelelően. Követi tekintetével a szolgálólányt, amíg látja, majd izguló tekintettel várja a fejleményeket, ha majd újra előbukkan. Egészen elfeledkezik ez alatt arról, hogy ő maga is partnerre vár. Felkérni ő nem fog senkit, majd az utolsó táncnál, akkor van hölgyválasz. Persze, valamiért kikötés, hogy amelyik hölgyet nem kérték fel, az fel sem kérhet senkit. Ezt a szabályt sosem értette.*

- Valahol középtájt helyezkedik el a bátorságom. Te viszont nem kell, hogy pironkodj a bátorság hiánya miatt. – tekint rá mosolygós szemekkel.
- Csillagvizsgáló? Az nagy falat, de akkor biztosan nagyon jó benne.
Nem ért a … csillagvizsgálókhoz, de drukkol neki gondolatban. Számára eléggé meglepő volt itt azzal szembesülni, hogy legyenek bár nemesek és előkelők, kiválasztottak maguknak egy hivatást, amelynek szentelik idejüket, figyelmüket, pedig henyélhetnének is. Ethirlyn úrfit sem tudná lézengő ifjúnak mondani, hiszen akkor mindennap …. de rengetegszer látja a gyakorlótéren, mintegy komolyan véve a harcot.
- Nagyon jelentéktelennek sem a legjobb lenni. - ~Akkor csak kiszolgált bábok lennénk mások kezében…~ De ezt nem mondja ki hangosan. Házasság… elhessegeti a fájó érzelmeket. Bál van és Tsitsával van.
- Reméljük, náluk megmarad a szeretet legalább. – szurkol nekik. Ha ez előre elrendezet házasság, csak szerencse lehet, hogy egymásba szeressenek.
- Természetesen felkérés volt. – nevet fel halkan és önfeledten. Nagyon megfogta Tsitsa gondolatmenete és mindig minden nap örömmel csodálkozik erre. – Szabad? – hajol meg, majd nyújtja kezét. Ha elfogadja a kezét, akkor elindul a tánctér felé, oldalán Tsitsával.

- Csakugyan? Ez rád is igaz vagy te vagy a terem legbátrabbika? *Mosolyog hamiskásan a másikra, finoman ugratva kicsit, vajon mit fog nyilatkozni? Mimóza avagy bátor?*
- Igen, az könnyen lehet, hogy belelendült a csillagvizsgálójába. Meg is tudom érteni... *Teszi hozzá a végén. Ő is szívesen merülne vissza a kutatásaiba, de végülis jól van ez így. Ez a bál a vízválasztó, ő legalábbis ezt így fogalmazta meg magának. Eddig sok mindennel foglalkozott, ami el-elrángatta kutatásától, de holnap reggeltől ideje lesz már csak ezzel foglalkoznia, vége a láblógatásnak.*
~ Igen, ennek így kell lennie. Nincs sok időm...~ *Határozza el. Ethyrlinre tett szavakra bólint mosolyogva, s kortyol az italból.*
- Hm... néha jó egészen jelentéktelennek lenni, bár tudom, szerelmen alapuló házasságok sem tartanak feltétlen örökké. *Jegyzi meg csendesen, de azért csak örül neki, hogy ő nem nemes, s nem kell elrendezett házasságra lépnie, elvégre ő kinek nyújtana így megfelelő partit? Se neve, se rangja, se vagyona... S csak ilyen szép ruhában szép. Viszont Elenának, meg az Ibrahimnak vélt Rhajnak nagyon szurkol.*
- Fel! *Vidul fel rögtön a kérdéstől azonnal rávágva a választ, s teszi le a limonádés poharát, majd fordul Rhae felé letagadhatatlan lelkesedéssel.*
- Fel! Mehetünk! Vagy... ez még nem a felkérésé volt? *Amilyen lelkes volt, a végére elbizonytalanodott, hogy ez még csak engedélykérés volt a felkérésre nem pedig maga a táncra felkérés. Nagyon vágyik újra táncolni, s azt még maga sem tudja, hogy nem akárkivel akar táncolni, hanem barátjával.*

- Nephir nagyon örülni fog és nagyon köszönöm, hogy ennyire figyelmesek irányában. Minden bizonnyal örülni fog ennek a megoldásnak és élni is fog vele. Megkedvelte önöket. – tekint hálásan Kathleenre. Unokaöccse fontos szereplővé vált életében, sokkal inkább tekint rá fiaként, mint unokaöccseként.
- A család nagyon fontos Contevilla úr. – bólint komolyan, úgy tekintve, mintha a vállrándítást nem is látta volna. – Irlein úr jött még el, de nem fog tudni sokáig maradni. – tekint a megfelelő irányba. Az elf szemmel láthatóan idősebb hölgyek gyűrűjében van, kötelező köreinek megtételében. Egyedül nem akart eljönni, Irlein felajánlkozott, hogy jelen lesz egy órácskát és aztán visszatér a követségre.
- Megértem. A bál már most csodálatos, köszönöm. További kellemes köröket Contevilla úr. – tekint a fiatalember után, majd Kathleenre tekint, meghallva kérdését.
- Irlein úr is eljött, bár csak rövid időre tud jelen lenni. Ő is köszöni a meghívást. – mindezt úgy válaszolja meg, mintha nem is kellene másodjára ezt mondania. A bálok ilyenek és számára természetes. Kathleen érdeklődésére pedig örömmel válaszol.
A zene felcsendül, Kathleen pedig mintha ettől működésbe lépne a menekülő képessége, elengedi.
- Köszönöm, kedves Kathleen kisasszony, szintén jó szórakozást kívánok.
Bár láthatóan más színben fest Kathleen, nem lóghat a nyakán. Mindenesetre nem lép arrébb, hogy távozzon. A kívánságot elengedésnek vette ugyan, mégsem látta pillogni körbe az első táncot ígérő felé, mintha várná, mikor jelenik meg. Így nem meri szégyenben hagyni, meghagyja azt a lehetőséget, hogy esetlegesen az első táncot vele ropja. Ha mégis megérkezik közben a lovagja, akkor csendben arrébb húzódik.

A pirulásban igazán jó párost adnak, ha lehet élni ezzel a kifejezéssel. Mégis felszabadultnak érzi magát. Nagyon tartott attól, hogy kinézik, mint ahogy attól is, hogy esetleg megszólják. Tsitsa pedig egyenesen gyönyörű, majd még biztosan fogja párszor ma este mondani.
-És akkor ezek szerint nagyon jól. A férfiak igencsak mimózák pedig ezen a téren.
-Lehet, hogy elfoglalt. Ha jól emlékszem, mondtad is, hogy nagyon bele tud merülni egy-egy munkájába. Bár szívesen találkoztam volna vele.
A lábujjhegyre ácsingózás igencsak felderíti és úgy tesz, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-A mosolyáról biztosan felismerjük, de tény, hogy teljesen másképp néz most ki. – bólint Ethyrlin úrfival kapcsolatos megállapítás.
Az elkalandozott gondolatot a sok megjelentnek tudja be, így nem pillant érdeklődve a lányra. helyette elemel egy limonádés poharat és egy körteleves poharat. A felszolgáló lány ugyan néz egy nagyot a körtelére, de a kedves mosolyára már a múlté a meghökkenés.
-Igen, elég sok, sőt, szinte mindenki új. …. Egészségünkre. Oh, valóban, az első bálunkra.- mosolyog Tsitsára.
-Van, ahol ez megszokott. – csendben marad egy ideig. – Nem lehet könnyű. – jegyzi meg halkan.
Felcsendül a zene. Kortyol egyet a léből, majd Tsitsához fordul.
-Várjunk még egy keveset, vagy felkérhetem egy táncra?

- De mennyire, kuzin, remélem, legközelebb te csinálod meg az én hajamat is. *Somolyog Ethyrlin szavaira, majd Naram érkeztével Kathleen figyelme is a magas elf felé fordul.*
- Talán adnunk kellene kisebb vacsorát, hátha úgy Nephir úrfi jobban megszokja a társaságot és kevesebb ismeretlennel futna össze egy ilyen bálon s nem érezné kényelmetlenül magát. De cáfoljon meg kérem, ha úgy véli, unokaöccse nem örülne. Semmit sem szeretnék erőltetni. *Szavai első felét még Ameliának és Ethyrlinnek intézi, de a végén már Naramra pillant, mindhárom féltől várva a választ, mit szólnak a felvetésre. De az sem gond, ha erre később térnek vissza. Ő odalép Amelia mellé, mit sem sejtve milyen téves gondolatokat vált ki ezzel Ethyrlinben. Jobb is így.*
- Akkor bízzuk Elenára, másnem majd a bál felénél Kamilla úgy is bemutat minket, ha addig nem történik meg. *Mosolyog, s ki nem mondaná, de ő arra tippelne, Kamilla asszony fogja bemutatni őket az al-Khaybaroknak. Kedveli Elenát - bizonyos fokig -, de ismeri már. De hát Kathleennek is vannak hibái. A kötelező bemutatkozási és köszönési körökre bólint egyet, ő már a javán túl van, szerencsére. Ennyi előnye volt, hogy hamar leért. Már ő is azon van, hogy akkor távozik, magára hagyva Ethyrlint és Naramot, mikor kuzinja beelőzi, s ő lép előbb a távozás mezejére. Ő rá hárul hát a feladat, hogy szórakoztassa Naramot az első tánc kezdetéig, hacsak nem folytatja köszönési körét az elf is.*
- A követségről vagy a családjából köszönthetünk itt esetleg másokat is? *Kérdezi a férfitól, ha nem távozik Naram, véletlenül sem reagálva arra a korábbi pillantásra, amelyben kiderült hőemelkedéséről, hogy mindketten tudják, hogy a másik is tudja, hogy tudják. A válasz viszont érdekli - nem hallotta, hogy hasonlót kérdezett előtt kuzinja is -, hisz a követségről gyakorlatilag csak Naramot ismeri, meg egy icipicit az unokaöccsét. S felcsendül az első táncra hívó zene... Pókerezhetne is Kathleen, olyan hűvös nyugalommal, rezzenéstelen pillantással veszi tudomásul, hogy ezt a szituációt akarta elkerülni: kettesben Narammal, mikor táncra kéne felkérni a hölgyeket. Hazudna és becsapná magát, ha azt mondaná, nem akar táncolni, csak ne kötelességből vagy szánalomból kérjék fel. Vagy orvosi szemmel tartás miatt, hogy elkapják, ha elájulna vagy győzködjék valami keserű löttyről, ami segítene.*
- Magam is jó szórakozást kívánok Önnek a bálhoz. *Nagyon finom pukedli, jobbára csak főhajtás, s ezzel jelzésértékűen elengedi Naramot, ne érezze azt a férfi, hogy fel kell kérnie Kathleent a táncra. Nem lesz sértődés vagy harag, ha ő is elköszön és tovahalad. Kathleen meg majd tervei szerint lassan körbesétál a teremben, s reménykedik a csodában: valaki felkéri, s nem kötelességből. Csak abban bízik, nem előzte meg őt a híre, s nem erősítették meg ezt azzal, hogy ennyit beszélt egy gyógyítóval.*

Tsitsára tekint majd Lilire.
-Ez igaz, a kard is jól áll a kezedben. - mosolyodik el. – De szerintem tanuld meg mind a kettőt. Ha nem most, akkor később. Mert az ideg nem vág be. De hát…anya már csak ilyen.
-Lovasíjászat? Ugyan, dehogy nehéz, gyere te is és kipróbálod. Majd meglátod, mennyire fogod élvezni. És milyen fegyverrel gyakorolsz? – pillog kettőt a balegyenesre, önkéntelenül megsimogatja állát. – Ajjaj. Akkor is vigyázni fogok. – mosolyog Tsitsára. Kapott már meglepi ütéseket gyengének tűnőktől, így hangjában valóban vigyázat van.
Aztán a félős állsimogatás átalakul töprengővé, amikor Tsitsa tovább dicséri a fekete hajú elfet. Meglepi, hogy mennyi minden érdekli a mágiák közül, igazán elszánt lehet.
-Nekem ennyitől megfájdulna a fejem. Az őselemek, az való nekem. – veszi el végre álláról a kezét és megissza a maradék limonádét, hogy újabbat töltsön és vegyen még egy kis adagot. Természetesen a húsosból.
-És ti, miken gondolkodtok, vagy gyakoroljátok? Hátha összefutunk némelyik előadáson vagy gyakorláson.
Még egy falat, boldogság terül szét az arcán, de közben figyeli is a választ.

Ezt a jó elfet legszívesebben vállba döngölné. Ennyire jószívet… vagy figyelmességet… vagy profi diplomatát? Nem érdekli. Naram meggyógyította Liát, a szíve csücske hugit, és ezért még a diplomatikus figyelmességen is hajlandó nem fennakadni. Jófej elf.
-Nem tagadom, szeretem a húgom. – rántja meg kissé a vállát, annyira nem udvariatlanul. – Akkor ezek szerint Ön egyedül érkezett?
A kérdés ártatlanul figyelmes és kétértelmű. Ha egyedül jött, akkor Kathre uszítja. Ha már annyira odaragadt az elf férfi keze kuzinjáéra. Ha pedig nem egyedül, akkor… először lecsap a hölgykíséretre és utána, közben, előtte, ráuszítja Naramot Kathre. Mindkettő jó móka lesz és…
-Ez csak természetes, Amelia! – mosolyog húgára. Fene azt a formaságot, hogy teljes neven kell mindenkit szólítania, bár Lia neve mindenhogyan szépen cseng. És húga nem feledkezett meg kötelességéről, amiről ő igen. Körbe kéne udvarolni még jó pár megjelentet. Például azt a bányarém, bibircsókos némbert is, egy vonalban Naram háta mögött és M asszonyság őmilédisége is nemsokára belibben a maga károgó hangján. Kirázza a hideg. Inkább gyorsan túl akar lenni az egészen. De lehet, hogy unalmában összehozza zsákfoltjával, hátha még esküvő is lesz belőle. A jelölt férj már úgyis megérkezett…
-Erről jut eszembe…. sajnos nekem is tovább kell hajóznom. További jó szórakozást, remélem jól érzi magát majd a bálon. És még egyszer köszönöm.
Azzal tovalibeg, egy időben hagyva ott magára Kath-et és Naramot. Össze tudnak még beszélni Liával, nagy mesterei ennek. Hamiskás mosoly jelenik meg arcán, amikor kikerül arca a látószögből. Hogy aztán lehervadjon és műmosoly jelenjen meg. A kedves bibircsók asszonyságnak.

Elmerül egy pillanatra Elena szemeiben. Ami néha lecsúszik a dekoltázsra. Csábító és egyben visszataszító. Förtelem, hogy ennyire kitakarják magukat, de nem szólhat érte. Mellesleg… egészen mutatós is…
-Nem minden eseményen jelenek meg. A hivatalos ügyekkel pedig nem én foglalkozom. Így ritkán találkozom velük. Akkor ezek szerint ön is teljesen ismeretlen arcokkal találkozott, kedves rokonain kívül.
A művi locsogásban egészen jó, bár a helyzet eléggé feszélyező.
-Önhöz mérten csak szerénykedhetem.
Az él kettős, a hangszín is. A következő kérdést azonban már várta. Csak nem Elenától.
-Attól tartok, nem lesz olyan szerencsénk, hogy eljöjjön. Addig be kell érnie velem, kisasszony. – hajol meg ismételten kissé.
Nem tudja, milyen tiszteletköröket kell még lerónia Elenának, azt tudja, hogy neki a háttérbe kell húzódnia majd, leendő sógorként, de megszólal az első táncra hívó zene.
-Hölgyem, ha már a bátyám nincs itt, felkérhetem az első táncra? Vagy már elígérkezett?

- Nekem édesanyám mindig azt mondta, azzal foglalkozzak, amit szeretek, mert ha a lélek egészséges, nagy gond már nem lehet a testtel sem. Meg, ki tudja, lehet Naram úr hegeket is tud gyógyítani, eltüntetni. *Amelia gyors és szép javulása csak növelte Naram jó hírét, ó és persze az elvárásokat is vele szemben. Az edzésre való látogatásra lelkesen bólogat helyeslően, hogy szívesen, aztán a falatot lenyelve kommentálja azt a bal egyenest is.*
- Hááát, az én igazi erőm abban rejlik, hogy míg kiröhögi magát az ellenfél, én le tudok lépni. *Jobb ezt most tisztázni, mielőtt túl nagy elvárásokkal lesznek feléje. Ethyrlin kacsintásán elmosolyodik, majd Rhae felé fordul.*
- Most mondanám, hogy de, jó vagy benne, de azt hiszem a tökéletességre való törekvés viszi előbbre a művészeket, szóval... *Nem fejezi be, csak mosolyog Rhaere, a fülhegyen való pirulás meg nagyon tetszik neki. Amikor a mágiára terelődik a szó, akkor ő falatozik tovább, úgy is le van maradva, mert sokat beszélt. Másrészről meg jobb, ha hallgat, mielőtt kiderülne, ő milyen tudományokat kezdett el tanulni. Addig jó, míg őt nem kérdezik. Azt viszont érdeklődve hallgatja, Rhae mik közül választana, s eltűnődik rajta, hogy tényleg nehéz lenne megmondani, melyik illik jobban hozzá. Amelia felé is érdeklődve tekint. Ethre is kérdően néz, kíváncsi lenne, melyik mágiát választaná a férfi, de nagyon félő lenne itt is egy visszakérdezés majd, hogy "és te?".*

Nem tudja, miért pironkodik néha Tsitsa az illem terén, a pukedli tökéletes. A férfiak egy része halkan összepusmog a hátuk mögül, ő pedig magában elmosolyodik.
-A szépség mindig belülről fakad. – mosolyodik el immár láthatóan. Tsitsa gyönyörű.
-Köszönöm. – pirul el. Tsitsa dícsérete szívből jövő és önzetlen. Ezt hallani pedig zene a szívének.
-Igen, még én sem voltam ilyen bálon. Semmilyenen. – mosolyog és bár szégyellni való is lehet ez, tulajdonképpen örül. Ha ez még a másik helyen lett volna, inkább kitalál valami mentséget, csak hogy ne kelljen részt vennie. Tsitsa figyelmessége pedig jól esik neki.
-Igen, sokan most vannak elsőnek vagy másodjára itt. Jobban izgulnak, mint a hölgyek. – mosolyog. A ruhád pedig valóban gyönyörű, irigykednek rád jó páran.
Ami igaz, és ez látszódik is rajta.
-Nephir úrfi nem jött el. Ő vörös hajú, ugye jól emlékszem? –tekint jobban szét. De nem lát vörös hajat.
-Igen, valóban, de még a megjelenése is. – pillant Ethyrlinre. Mintha nem is ő lenne, még a tartása is más. – Ennyire más lenne? – ritkán lát ilyet. – De ez sem áll neki rosszul. Csak szokatlan. – mosolyodik el.
-Valami gyümölcslé megteszi. Te mit innál?- sorol az italos asztal felé. Ha pedig odaérnek, akkor odanyújtja neki a poharat. – Egészségünkre.
Közben Amelia kisasszony már elindult az üdvözlő körökre.
-Rengeteg új arc van itt. Nagy gondban lennék, ha nem lennél itt.
-Egészségünkre, kedves Tsitsa. – nyújtja a poharat koccintásra.

*Izgatottan pillantgat körbe-körbe, mintha legalábbis az udvarlóját várná, de mindig hamarjában visszakormányozza tekintetét és figyelmét a kis társaságára, elvégre nem akar neveletlen lenni. Mindenestre ő lemarad a hosszantartott kézcsókról és a pillantásokból kiolvasott titkokról. Kellett neki azt lesni, hogy Tsitsa és Rhae hogyan válnak le a csoportról, hogy kettesben beszélgethessenek. Azt viszont már nehéz lenne nem észrevennie, hogy Kath átirányozza magát a másik oldalára. Kérdőn pillant rá, majd a kérdést hallva Elenáékra vezeti tekintetét.*
- Nem is tudom, anya nem közölt velünk kötelező programot, úgyhogy szabad a vásár.
*Újra visszapillant Kathleenre és a halovány mosoly láttán ő is szélesen elmosolyodik.*
- Talán rá kellene bízni, mégiscsak ez a bemutatkozása a fővárosi társaságba. Habár így az is lehet, hogy soha nem fogunk bemutatkozni az al-Khaybar családnak.
*Nem bántani akarja ő a kuzinját, de a tény, hogy mióta leért szinte csak és kizárólag Rhaj al-Khaybarral foglalkozik… mert még ha Ibrahimmal tenné. Megvonja vállát, pedig jól tudja, hogy anyja frászt kap ettől a szokásától, gyorsan körbe is sandít. Megnyugodva fújja ki a levegőt, nem bukott le. Ellenben észrevett sok mindenki mást.*
- A leendő rokonságon kívül is lehet sok mindenki másnak lehet köszönni. Azt hiszem ideje körbejárnom és lefutni a kötelező köreimet.
*Ezt csak kuzinjának mondja, de hamarjában a férfiakhoz is fordul.*
- Ha megbocsájtotok, üdvözlök néhány ismerőst. Ethyrlin, ne feledd az első táncot!
* Hangsúlyából érződik, hogy csak a társaság miatt nem szólította becenevén bátyját, szó sincs itt semmilyen haragról. Pukedlit produkál és már megy is.*

Mély levegőt veszek és engedélyezek magamnak egy röpke pillantást mások felé. A mosolyom természetesen levakarhatatlan, csak egy egészen röpke pillanatig válik pengevékonnyá az ajkam. Bosszantó népek ezek, majdnem mind folytatják a beszélgetéseket és egymás üdvözlését. Még ámulva kellene figyelniük, apró sóhajtással fújom ki a levegőt és pillantásomat újra Rhajra emelem. Legalább ő még rám figyel. Szerencsére nem egy égimeszelő, meg is őrülnék és inkább árulnám a petrezselymet, ha olyan magas lenne mint az a szőke elf, akivel Ethryrlin beszélget épp.
- Nahát, akkor nem én leszek az egyetlen, aki alig ismer valakit itt a teremben. Valamiért én azt hittem, már itt él a városban évek óta és ismer mindenkit a társaságban.
Lelkesen csacsogok, ha már nincs itt a vőlegény-jelölt, akkor kénytelen vagyok az öccsét elbűvölni. A bók hallatán megváltozik mosolyom, ismét viaskodok arcizmaimmal, nehogy túlságosan önelégültnek tűnjek… de meg kell hagyni, ez könnyen ment. Igaz, mintha lett volna a hangjában valami más is… Á, mindegy, még a végén megráncosodik a nagy gondolkodásban.
- Köszönöm, ön is rendkívül fess. Mondja, kérem, a bátyja is tiszteletét teszi ma este a bálon?

Csendben eszegeti tovább a csücsürt és közben élvezettel hallgatja, hogy miként beszélget egymással és egymáshoz a két testvér. Teljességgel hiányzik ez az életéből és nagyon élvezi a kettejük beszélgetését.
Mosollyal tekint Tsitsára az edzéssel kapcsolatban. Csak nemrég kezdett el mágiával és kardvívással foglalkozni, de az íjászat is egészen jól megy. És arra a bal horogra igazán kíváncsi.
Az sem kerüli el figyelmét, ahogy a csendes megjegyzésére odakapja a fejét. Talán hiba volt kimondania.
-Köszönöm a kedves bókot, de annyira nem vagyok jó benne. – bár sosem fogja elfelejteni a kíméletlen tánc és zeneóráit sem, amit még ott kellett tanulnia. A figyelmessége és kedvessége a lánynak azonban mindenképpen látszódik rajta. A füle hegyén is. – Tsitsa ismerkedik a hangszerekkel és azok közül tanul játszani.
-Nehezen tudok választani. Eddig három ág nagyon érdekel és nem vagyok abban biztos, hogy csak egyet fogok választani. Az asztrálmágia, a mentálmágia és az élet is nagyon foglalkoztat. Megkérdhetem, mit választottál a mágia irányzatai közül? – tekint Amelia kisasszonyra.