Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

-Ez ünnepi étel? – ízlelgeti a szót és a falatot is. – Nem is csodálom. Mennyei.
A többiről diszkréten hallgat, de csak most kezdi felfogni, hogy Tsitsa miért is ilyen sovány. Eddig arra gondolt, hogy ez csak amolyan női hóbort.
-Én a konyhában mindent csak tönkretennék. Szeplősné nem egyszer rohanna utánam sodrófával. – a konyha Szeplősné szent területe.
-Máris adom! – nyújtja át húgának a mártást. Előtte azért lenyeli a falatot, de amint átnyújtotta mosolyogva a mártást, már ismét nyúl a következő falat után.
Rhae udvarias válaszán egy kicsit fennakad. Nem igazán tudja hova tenni a dolgot. Egyrészt veszettül irigyelni kezdi. Ő az életben nem lesz ilyen kifinomult, igaz, nem is vágyik rá. A másik, hogy most már biztos abban, hogy csakis valami kitagadott főnemes csemete lehet. De honnan és hogyan? Na majd figyelget…
-Nem gondoljuk, így is teszünk! – tekint Lia-ra a menüvel kapcsolatban. Ezt tudná enni többször is. Még ha Szeplősné meg is sértődik. Majd előveszi kisfiús mosolyát és könyörgő kutyi szemeit és az ügy megnyerve.
-Tanára? Hmm…. inkább edzőtársa. És még hogy nem megy neki az edzés. Már a második nap legyőzött íjászatban…. – vág mű bánatos képet, de valójában nagyon boldog volt, amikor látta, hogy veszített. Pedig nem hagyta magát.
-Tsitsa… a könyvtárba ugyan keveset teszem be a lábam, örök bűnöm, de úgy hallom, hogy te ott dolgozol. Mivel foglalkozol?
El nem tudja képelni, hogy mi köthet le valakit ennyi papír és kriksz-kraksz, de talán majd most megtudja.

A terem felé lépked, miután kiszállt a hintóból. Mosollyal tekint körbe a kerten és a díszeken. Elég sokan megjelentek már, elindultak a csendes találgatások is már a nevezett hölggyel kapcsolatban is. Beérve a terembe, amely hatalmas és gyönyörű akusztikával rendelkezik.
Ruházatában nem tudja nagyon követni népének öltözködését, ezért köztes megoldásokat vezettek be. A hímzés és a hajfonat, valamint az ezüst füldísz, amely jobb fülének külső kagylóján végignyúl, a hagyományoknak megfelelő. A fonat mintegy kasként fogja körbe hajának egy részét, de díszek nem kerültek bele, csak egy díszesen faragott kagylócsont foglalat. A ruha fazonja azonban jóval szerényebb és nem annyira bonyolult, mint amilyet otthon venne fel. Így sokkal kényelmesebb is.
A Khaybar család már megérkezett, meghajol feléjük, köszönetképpen, de nem lép oda hozzájuk. Meglátja Kathleent is, felé is tesz egy üdvözlő meghajlást. Meg kell jegyeznie, igazán csinos ma este, bár eddig is mindig csinos volt, akárhányszor találkozott vele.

Igencsak kényes téma, ami szóba került. Nemcsak Asheh Haetonban található a hely, hanem Asheh Haetoniak ősei is alapították. Innentől kezdve nagy figyelemmel tekint ismételten végig a vendégen, mérlegelve jellemét és egyben mérlegelve a helyzet komolyságát. Ha ő erről tud, de nem tudnak az Asheh Haetoniak, akkor hosszadalmas diplomáciai magyarázkodásba kezdhetnek, amit egyáltalán nem akar.
A vendég nagyon is biztos szavaiban. Megvárja, míg válaszol Amelia kisasszony kérdéseire. Közben jegyezget, Nephirt tényleg elő fogja venni, hogy mondjon erről majd minél többet, már ha majd tud mondani valamit.
-Megkérdhetem, az Asheh Haetoniaknál nem érdeklődött? Talán még több információval is szolgálhatnak ebben a témában.
Érdeklődő hanghordozása semmilyen kétkedést vagy igazságtartalom megkérdőjelezést nem takar.

[A csücsür]

*Neki nem tűnik fel Rhae profi limonádé töltése, Tsitsának valahogy ez és az, ahogy Rhae eszik minden kecsességével és nemességével már természetes. Most ő is ügyel, hogy azért minél elegánsabban egyen, mégiscsak két nemes van a körükben. Egyébként mikor odafent étkezik - lecsúszva a vacsora időpontjáról késő este visz fel egy kisebb tányérnyit - akkor törökülésben helyezkedik el a széken és ölébe véve a tányért falatozik jóformán le sem véve a szemeit az éppen olvasott tanulmányról. Most viszont szépen eszik ő is, ahogy illik, még ha meg se közelíti azt a kifinomultságot, amit Rhae képvisel a körükben. S akkor nem rohan el a sóért, marad a fenekén.*
- Örülök, hogy ennyire ízlik nektek. *Mosolyog körbe.*
- Nem sokszor csináltam, ezt vagy nyolc éve nem is készítettem el. Többnyire zöldségesen készült, mert húsra nem volt pénz, s egyébként ez afféle ünnepi étel volt. Kicsiként szerettem a konyhában sürögni-forogni, főkóstoló lenni, főleg ha valami édes tészta készült! *Felel meg Ethyrlin kérdésére, s sikerül pirulás nélkül beszélnie róla, hogy mennyire szegények voltak.*
- Ha gondoljátok.. *Feleli Lilinekmosolyogva, hogy vetessék fel Szeplősnével azon képzeletbeli listára, amelyen az elkészítendő ételek sorakoznak. Ő nem fogja mondani a szakácsnőnek, nem dirigál ő senkinek. Ugyanakkor ez a sok bók nagyon jól esik neki.*
- Örömmel készítem el nektek máskor is. *Mosolyog rá Rhaere. Tsitsa tányérjáról lassabban fogy az étel, részben mert többet is beszél, részben mert nem akarja elenni a többiek elől az ételt, s részben mert főzés-sütés közben az illatokkal is telítődött. Rhae tányérjára pillant, hogy lássa, melyik zöldségesre is kérdezett rá.*
- Shiso-nak mondta az árus, ez egy vöröses-lilás színű, fodros levélszélű bazsalikom-fajta. *Felel meg erre a kérdésre is, majd a testvérpár felé fordul.*
- S hogy halad az edzés? Úgy hallom, Ön... khm, te lettél Lili tanára. *Kérdezi elsősorban Eth-et.*

*Mielőtt elbizonytalanodhatna, hogy valóban Asheh Haetonnal kapcsolatban hallotta-e ezt a nevet, Naram is és Yakootah is megerősítik. Azt már nem hozza a tudomásukra, hogy arról már nem tudott, hogy egy afféle elveszett városról van szó. Habár expedíciót oda szokás vezetni, térképen lévő városba karavánt vezetnek.*
- Meséljen még, kérem, a városról. Miért néptelenedett el? És miért hagyták az Asheh Haeton-iak, hogy feledésbe merüljön?
*Őszintén érdeklődik, nem mindennap találnak elveszett várost a sivatagban, de mielőtt túlságosan beleélné magát és izgatottan tervezni kezdene, jobb megtudni a részleteket. Még a végén kirobbant valami háborút Asheh Haetonnal, mert az elfek ki tudja milyen szent földjére lépnek.*
- És milyen bizonyítékuk van rá, hogy megtalálta?
*Ezeken kívül van még egy fontos kérdése, de azzal még vár, előbb megvárja ezekre a kérdéseire a választ, majd azután deríti ki, hogy miért őhozzá jött Yakootah édesapja vagy Lin helyett.*

Érzékeli mindkét Contevilla tekintetét magán, amikor tölt a limonádéból. Magában kissé feszülten vesz egy mély levegőt, de megfogadta még a legelején, hogy ha múltjáért bajba kerül, méltósággal fogadja.
-Értem. – bólint csendesen Tsitsa válaszára, mint ahogyan sejtette, ezt is kapta meg válasznak. Nem feszegeti a kérdést, előbb-utóbb úgyis megismeri ezeket és Tsitsát sem akarja kényelmetlen helyzetbe hozni.
-Pedig ez nagyon finom, köszönöm, hogy ehetek ilyen finomat, főleg, hogy te készítetted. A só nem szükséges számomra, köszönöm. – feleli, illően lenyelve a falatot. Egész ülésén és tartásán nem tud már módosítani, így nem foglalkozik azzal, hogy egyenes derékkal, nemesek mozdulatainak kecsességével étkezik. Annyira belénevelték, hogy nem tud ettől elszakadni és eltérni.
Élvezettel fogyasztja, ízlelgeti, majd amikor az étel felénél túlhaladt a tányéron és Tsitsa tányérját is leellenőrizte, hogy ugye sokat megevett már az övéről, csak akkor kérdez.
-Ebben a zöldségesben milyen fűszer van? Nagyon kellemes.

*Míg várja, hogy mindenki szedjen, gyorsan átgondolja az előbbi kis jelenetet, aminek nagy örömére tanúja lehetett. Habár még nem biztos benne, hogy tényleg azt látta, amit vagy csak amit látni akart. Mindenesetre feljegyzi magának Rhae azonnali udvarias ajánlkozását a limonádé kitöltésére, hogy ezzel Tsitsán segíthessen. Majd lehet Lint is megkérdezi, látta-e, amit ő. Bátyjára pillant, aki épp nagy lelkesedéssel szedi a tányérjára a harmadik variációjú csücsürt. Hirtelen kétségei támadnak, hogy ilyen apró finomságokat észrevenne-e éhesen... nem valószínű. Azt nem tudja a gyertyalánghajú, hogy bátyjának is feltűnt a limonádétöltés mozzanata csak egészen más okból.*
- Jó étvágyat!
*Előbb levág magának három kisebb falatot, így elkerüli, hogy a forró étel megégesse a nyelvét. Az első falat utáni kettőnél már egészen belemerül az ízek analizálásába. Arca azonban nem szigorú, nem kritikus ő, mosolyogva élvezi a finom ebédet.*
- A fiúknak igaza van, nagyon finom lett. Fel kellene vetetni Szeplősnével az étlapra.
*Mielőtt jó étvággyal folytatná az evést, Lin szavai nyomán neki is eszébe jut a mártás.*
- A mártásról én is elfeledkeztem, kérem szépen.
*Nem kapja ki bátyja kezéből a szószos tálat, megvárja a sorát, utána kéri csak el. Óvatosan önti nyakon a csücsürt, nem szereti ha az ételei úsznak a mártásban.*

A fene nagy gond a nagy bulizós énje és az ilyen bálok esetén az az, hogy itt bizony adni kell magára. Szeret délceg nyalka ifjú lenni, na de ez a ruha…. De semmi gond, megoldja, délceg ifjú módjára, rendesen felöltözve, alkalomhoz illően jelenik meg Lili ajtaja előtt. Előtte ugyan félórát könyörgött a hajának fésűvel, vízzel és minden lehetséges varázslattal, hogy legyen szíves ne torzonborz lenni. Az utóbbihoz azonban elég rendesen ragaszkodott, így mérgében összekócolta a kezével majd hátrasimította. Amelyiknek kedve van szanaszét rohangálni, az tegye. Aminek azonban nagyon is fontos tényezője van, hogy miért is várja annyira nagy kitörő örömmel a fogadást, az az, hogy a húgával táncolhat. Sokat. Rengeteget.
Egy rövid várakozás után bekopog.
-Lin vagyok. Elkészültél? Mehetünk?

*Ő volt az, aki nem fárasztotta sokáig se Julcsát, se a többi cselédlányt, egyedül kontya elkészítésében kért segítséget és a fűzője hátul való enyhe meghúzásában. Szeret maga öltözködni a saját kényelmes tempójában, s most pláne úgy volt vele, hogy nem tartja fel a cselédeket, Elenának biztos nagyobb szüksége van rájuk, elvégre róla szól ez az est. Sóhajt egyet, s megigazgatja a kontyába tűzött csaknem teljesen fehér rózsát, majd a dekoltázs részéhez tűz fel egy ugyanolyant. Előre már gondosan kiválasztotta melyik két virág lesz majd, az udvar legszebbjei ebből a színből. Megnézi magát szobája egész alakos tükrében, körbefordul és közelebb lépve is alaposan megvizslatja magát, ekkor már leginkább az arcát. Zöld szemeit kiemelte egy hozzá illő színnel, de arcára nem tett fel pirosítót. Épphogy azon gondolkozik, hogy valamivel sápasztania kellene még a bőrét, de végül így hagyja. A hőemelkedés egészen egészséges színt adott az arcának, mely a folyton sápadt Kathleen esetében árulkodó is lehet. De talán nem ma este. Ma mindenki Elenával fog foglalkozni teljesen érthető módon, vele legfeljebb annyit közölnek, hogy örülnek, hogy ilyen jó színben látják végre. Ha észreveszik egyáltalán. Nem is bánja, néha az aggódás is tud terhes lenni...
Utolsó finomításként a saját készítésű rózsaolajból cseppent csuklóira, nyakára és füle tövéhez. Diszkrét, de nagyon kellemes, nőies illat. Fésülködőasztalához lép, előbb egy félhold alakú medált emel onnan fel, ajkaihoz érinti apró csókot lehelve rá néma és rövid fohászként az istennőhöz, majd leteszi és kesztyűit emeli fel az asztalról. Gondosan felveszi az ekrü színű selyemkesztyűket, még egy utolsó ellenőrzés a tükörben és elindulhat lefele...
A bálterembe büszke tartású, fiatal nő lép be. Ekrü színű ruhája két rétegű: az alsó rész egy sima selyemruha, a hosszú szoknya alján van csak finom, színben ugyanilyen hímzésű virágminta körbe, s ez a hímzés köszön vissza a kesztyűk szárainak végén is. A szoknya finoman eláll a fűzővel még karcsúbbra behúzott deréktól, a ruha alatt karton és szövet ügyes egyvelegéből készült krinolin tartja, hogy a ruha esése tökéletes legyen. Nem szereti a krinolint, sok vele a vesződség, de könnyebb viselet, mintha alsószoknyákkal akarná elérni ugyanezt a hatást. A kétrétegű ruha felső része egy nagyon finom ekrü csipkeréteg, mely a legújabb divat szerint nem ér elől végig az alsó rétegen, valahol térdig tart csak, míg hátul leér a teljes hosszáig. Szabályoknak megfelelően törékeny, szép vállait szabadon hagyja a csónaknyakkivágás, s ez után jön egy pici, bővebb rövid ujj, szintén csipkével bevonva.
Körbenéz a teremben, kik érkeztek már meg, rokonai leértek-e már, vagy beelőzte mindet? Ha ismerőst lát, nekik biztosan egy elegáns biccentéssel köszön is, példának okáért a család ékszerészének, aki amott áll.*

Nyugalommal, mégis várakozón ácsorog az egyedül álló férfiak csoportja között. Szerencsére hamar megtalálta velük a beszélgetés fonalát, ebben mester. A fogadás helyszíne gyönyörű, csak csodálattal tud körbetekinteni. Kényes és válogatott ízlésűnek nevelték, itt eddig minden tökéletes. Mondhatni elemében van, de visszafogja magát. Nagyon jól tudja, hol a helye. Készülődése is feltehetően tovább tartott, mint az itt jelen lévő hölgyek közül bármelyiké. Ebben főként a habozása is szerepet játszott.Végül sötétkék felöltőt vett fel, még sötétebb kék, gazdag hímzéssel a galléron és az előkén. Alá V-alakú kék inget, alá pedig egy ugyanilyen alakú kék inget. Mindkettőnek kilátszódik a hímzett gallérja. Ehhez haját szabadon hagyja, fekete, egyenes, mely a hát közepéig ér. Fülbevalóját gondosan takarja hajával, nehogy kínos helyzetbe hozza a Contevilla családot.
Tsitsa belépésére azonnal odafigyel. Nemcsak ő. Többen sugdolózni kezdenek körülötte, de ő még vár egy keveset, kíváncsi, hogy miket hall. Csak szépeket. Boldogan mosolyodik el. Majd elszégyelli magát. Megint, mintha magát látná, akit kiállítanak, mint egy lóvásáron és végigmustrálnak. Majd ismét elmosolyodik, mintha az előbb az a felhő nem is vonult át volna arcán. Majd kijjebb lép, a férfikoszorú szélére, de diszkréten megáll ott. Ha Tsitsát mégis kiszemeli egyik társa, akkor hagyja. Talán végre jó partit is talál. Erre ugyan összefacsarodik a szíve, de a lánynak csakis a jót szeretné kívánni, és nem éppen ő a legjobb parti számára… szerinte. Nem tudja mégsem tekintetét levenni róla és nemcsak azért, mert észreveszi, hogy a hajdíszt viseli, hanem mert…. gyönyörű.

*Kopogásra figyel fel ajtaján, s rögtön szól is, hogy lépjen be az illető. Szeplős Julcsa lesz az, végzett a kisasszonyok hajának elkészítésével, a ruhák felsegítésével, így eljött Titsához is megkérdezni, tehet-e valamit... főleg a hajával. Tsitsának van egy olyan érzése, hogy nagy, járó-kelő hajasbabának nézi néha a lány, de tulajdonképpen nem zavarja, sőt akkor már meg is osztja vele a dilemmáját: magas copfja nem illik egy bálhoz, de szeretné viselné a kapott ékszert, amit a copf töve köré szokott feltűzni...
Lelépeget a nagy lépcsőn s a bálterem felé veszi az irányt. Még az emeleten ellenőrizte megjelenését a folyosó nagy tükrében, de így is izgul. Őszintén örül, hogy csak egy a vendégek közül, ráadásul nem is fontos vendég, s pláne nem főszereplő. Néha jó kicsinek és jelentéktelennek lenni, de így is aggódik, hogy megjelenése megfelelő lesz-e? A ruha s a cipő ugyanaz, amit Rhaetől kapott. Nem tudja, hogy báli viselet-e, de nincs jobb ruhája, se pénze rá. A szép sötétzöld, a fent a testet követő, elől a dombtavi divatnak megfelelően fűzősen kialakított, csípőtől finoman redőzve bővülő, egyenes vonalú ruha jól áll neki. A szorosabb ruhaujjak csak könyékig tartanak, ott erősen kibővülve folytatódik még egy arasznyit és díszként lóg le valamelyest. A fűzőrész s egyben a dekoltázs fölött egyenes a ruha kivágása, noha maga az egész nyakkivágás csónak-kivágású, a bájait nem fedi fel, amitől Tsitsa csak roppant zavarban lett volna. Visszafogott és elegáns, amihez most a haja is passzol. Julcsának hála haja leengedve maradt, az oldalt lévő tincsek lettek megcsavarva hátrafogva s ott megkötve. A trükk benne, hogy e megcsavart részekre lett ügyesen rátekerve-rátéve a Rhaetől kapott ékszer új felhasználási módszerként. Középre pedig három, hófehér zefírvirágot tűzött bele, amelyek jól harmonizálnak a hajdísz apró ezüstvirágaival. Erről a szabályról legalább tudott Tsitsa, hogy fiatal, hajadon lányoknak kell természetes virágot viselniük a bálon. Arról viszont nem tud, hogy világos színű ruha kellett volna és kesztyű is kötelező elem kellene, hogy legyen.*
~ Vajon sokan vannak már itt?~ *Kíváncsian lépeget beljebb, már előre zavartan, nehogy túl sok szempár szegeződjön rá, ráadásul rosszallóan. Ajkaira Lili tanácsára kent egy halovány kis piros szájpirosítót, de ha sokat fogja ajkát beharapni, mint most is, rövid éltű egy smink lesz.*

Fáradtan, szomorúan és kissé mérgesen ül a hintóban. Fivérét kerestették, hogy a nagy vándorlásból minél előbb térjen vissza, hogy az eljegyzésre és az esküvőre megjelenhessen. Válasz a mai napig nem tért vissza és igencsak gond, hogy ha ezen a bálon nem jelenik meg. Szülein ugyan nem látszódik, családjuk hatalmának tudatában ülnek a hintóban, belül pedig feszültek azért, mi előttük áll most.
Maga is rangjának megfelelően öltözött fel. Méltón szeretné köszönteni leendő sógornőjét. Még ha nem is úgy alakult, ahogyan tervezték. Sötétkék, arany és ezüst hímzéses kaftánja alól világoskék ing gallérja és kézelője, amelyek szintén arannyal hímzettek. Nadrágja a hosszú felöltő alól szinte alig látszódik ki, a szintén arany hímzés hamar elbújik a drága bőrből készült csizma szárában. Ugyanilyen kesztyű feszül ujjaira is.
Fejére nem vett semmit most kivételesen, barna, dús hullámos haja a válláig omlik, frissen borotvált arccal érkezik. Arcán és tekintetén komorság és tekintély egyaránt megtalálható, fiatalsága ellenére tisztában van azzal, hogy melyik családhoz tartozik. Arányos és szabályos arcvonásai enyhén ferde vágású, barna szemet fognak közre.
A hintóból kilépve azonban, miközben szüleit várja, hogy kiszálljanak, már semmi nyoma nincs lélekviharának. Mögöttük lépkedve néz körbe.

Mosollyal fogadja, hogy Tsitsa nem fog azon megsértődni, tegeződésre kérte. Nagyszerű. Nemhiába mesélt Lia annyi sok kedveset a magas copfosról.
Pillog egy keveset, amikor meglátja, miként tölt Rhae. Ezek a mozdulatok nagyon profik. A csapos se tölt ilyen szépen. Zavartan megböki orra hegyét, de nem szól semmit.
Szinte ráveti magát a tányérra. Vagyis vetné. Húga előtt talán megtenné, de mások előtt nem nagyon. Illik, ami illik. Így élvezettel dobja be az első falatot. Becsukott szemmel ízleli, hogy forró-e, nem érdekli. Megszokta a nyelve a tortúrát és az ízre már kíváncsi is volt. És éhes, természetesen.
- Mmmm ez nagyon-nagyon finom. Tsitsa, ilyet minél többször kéne enni.
Aztán beleveszik az élvezetbe.
- Só? Ez pont jó.
- Ilyet sokszor csinálsz? Nem tudok betelni vele. Ajj, a mártást kihagytam. – azzal vesz a mártásból is egy adaggal és ismét elmerül az ízekben.
- Ehhez kifejezetten nagyon jó ez a mártás. – mutat a húsosra.

[A bál]

Elérkezett hát ez az esemény is, a követség épülete előtti kert minden sétányának két oldalán három lépésenként magas fáklya világít, az utat senki el nem tévesztheti a bejáratig. Az előcsarnok is fényesen ki van világítva s virágdíszek illatoznak mindenütt. Mindegyik előcsarnokot díszítő faliszőnyegbe a Fejedelemség és a Contevillák címerei vannak beleszőve. Minden tökéletesen van elrendezve. Igaz, nem kis előkészület előzte meg. A Domb-taviak követsége már egy hete olyan, akár egy felbolydult méhkas, amit megpiszkált egy éhes mackó, csak éppen az épületben nincs kár. Libériás inasok szaladgálnak, szobalányok néznek ki az ablakokon, hogy úrnőiknek jelentsék mi folyik az udvaron, s a lovászok is készen állnak a kocsik fogadására, s elirányítására arra a helyre, ahol a bál végéig megvárhatják utasaikat.
Egyedül a komornyik sétálgat teljes nyugalomban a ribillió közepette, ami csupán kívülálló szemszögéből kaotikus, az öreg szolga tudja, hogy ki merre és miféle feladatot teljesít, s jajj annak a cselédnek, akit henyélésen kap.
A bálterem kész, a zenészek hangolnak, az asztalok megterítve a vacsorának, s külön őrök ügyelnek, arra hogy amíg a díszes vendégsereg meg nem érkezik, senki ne járhasson be, csak akinek a terítésnél akad teendője.
Nagy esemény ez, s mint olyannak teljesen domb-tavinak kell lennie. Nem véletlenül küldettek még az esemény előtt jóval a tóvidéki ország területére fiatal zeneszerzőkért, akik a mostani divatos menüetteket komponálják. Mindennek passzolnia kell, elvégre az elvárás magas. Az il Contevilla család előkelő és elegáns, ezt sem al-Dzsahalban, sem pedig odahaza nem vitatja senki, de az otthonról érkező vendégek nem különben előkelőek, s il Contevilla asszony szélütést kapna, ha Elena húga azt írná haza becses szüleinek, vagy barátnőinek, hogy a család itteni ága nincs tisztában a legújabb divattal! Így aztán a nemes hölgynek alig húzzák meg a fűzőjét a szobalányai, s alig adják rá a ma esti, vacsorához viselt toilette-jét, máris szalajtja az egyik lányt a komornyikhoz, hogy megtudakolja, minden rendben van-e.
Fontos ez, hiszen a Contevilla testvérpár mellett al-Dzsahal minden előkelősége képviseltetni fogja magát az eseményen - aranyveretestől felfelé, természetesen - emellett a követségek képviselői, valamint a sivatag égkövének főbb papjai is itt lesznek, a szultánt képviselő tanácsadóról már nem is beszélve. Az est díszvendégei mégis Elena és Ovidio Contevilla s mellettük, az al-Khaybar család a jövőbeli eljegyzés okán, amiről már az egész város beszél hetek óta.

[A csücsür]

- Rendben, akkor szia Eth! *Köszönettel elfogadja a tegeződést, így sokkal egyszerűbb lesz, s nagyon jól esik neki a közvetlenség és barátságosság, amivel felé fordul Ethyrlin. S amellyel Rhae felé is fordul. Egyelőre jól indul az ebéd, ráadásul a limonádé sem lett túl savanyú. Legalábbis Lilivel akkor egyezik e téren az ízlésük, mert Tsitsa túl sok cukrot ehhez nem szokott használni, ahogy a teához sem.*
- Köszönöm. *Előbb Rhaenek köszöni meg, amikor átveszi a kancsót. Nem erőlködik, hogy magánál tartsa, így senki ruháján nem landol a limonádé egy óvatlan mozdulat következtében. Aztán még egyszer köszöni, immáron Lilinek a bókot.*
- Hisz mondtam... *Jegyzi meg csendesen, míg Lili választ, reagálva szavaira. Nem véletlenül faggatózott annyira a bazárbeli sétájuk során, hogy Lili mit szeret és Ethyrlin mit.*
- És a három verzió nem jelent háromszoros munkát. *Pillant Rhaere mosolyogva, s ez még csak nem is udvarias hárítás volt. Ha jól érzik majd magukat, az minden időt és munkát megért.*
- Jó étvágyat! *Kívánja még egyszer, s maga abból vesz, amelyik úgy tűnik kevésbé kelendő. Amelyik jobban bejön a többieknek, az maradjon csak meg nekik, neki magának meg mindegy melyiket eszi. Tesz rá a mártásból is, közben tekintete nem tolakodón, de finoman ide-oda rebben egyikőjükről a másikra, ki melyiket választotta, mi az első reakció, ki tett mártást és ki nem szereti azt? Jobban meg akarja őket ismerni. Az első falattal neki is feltűnik, hogy elég forró lett, de már késő szólni. Lenyeli ő is a falatot, s Rhae felé fordítva a fejét hálásan elmosolyodik.*
- Tényleg? Köszönöm! De nyugodtan mondjátok meg, ha nem ízlik. Ó, a sót nem is raktam ide, az lehet kellhet! *Azzal ha meg nem akadályozzák, már pattan is fel, hogy egy valamire való sószórót kerítsen.*

- Rendben, köszönöm. Rhae megfelelő lesz. – biccent mosolyogva a tegezés kérésére. Nem szokása ellenkezni, nem ezt nevelték belé. Tetszik neki Ethyrlin fiatalúr közvetlensége és őszintesége, nyíltsága. Mindkét testvért jószívűnek és szimpatikusnak tartotta már első látásra.
A kancsót kiveszi Tsitsa kezéből mosolyogva.
- Majd töltök én.
Azzal finom és nagyon gyakorlott mozdulattal tölt mindenkinek, majd a kancsót az asztalra teszi.
Méretes adagokat mutat nekik Tsitsa és az illat alapján elképzelt étel nem egészen ez volt, amit kigondolt neki. Figyelemmel hallgatja, hogy melyik milyen töltelékkel van ellátva, majd amikor sorra kerül, vesz a gomba nélküli zöldségesből.
- Tsitsa nagyon köszönjük a figyelmességedet. Rengeteg munka ezt elkészíteni.
Csak sejti, és egyben szégyelli is magát. Nem tudja, hogy mennyi idő és munka és tudja, hiába kérdezné meg Tsitsát, kedvesen hárítana. A mártásból nem vesz és a dzsahím fűszerre is kíváncsi. Valahol nagy szerencse, hogy úgy jöhetett ebbe a városba, nem kellett az itteni ízekhez hozzá szoknia.
Megvárja, míg mindenki vesz.
- Jó étvágyat.
Beveszi az első falatot a szájába. Kíméletlenül forró, elfelejtette. Nem nyikkan fel, nem kezdi legyezgetni a száját. Nem szabad. Így kissé több időbe kerül, hogy jobban kihűljön az étel a szájában és csak utána ízleli meg. Mindez nem sokkal több idő. Az íz meglepő és nagyon finom. Szokatlan neki, ízben azonban utolérhetetlenül finom.
-Ez nagyon finom. A fűszerezése fantasztikus.
Mosolyog köszönettel Tsitsára.

Az út a sivatagból egészen idáig problémamentes volt. Az idegessége és a feszültsége azonban továbbra sem csökken. Minden árnyasabb helyre gonddal pillant. Végül megpillantja a Contevillák kapuját. A kapu elé érve az elől lévőkkel együtt az érkezők két oldalára csoportosulnak. Lovával ismételten a kísértek ajtajához léptet, majd meghajol a nyeregben.
- Örömünkre szolgált, hogy épségben eljuttathattuk Önöket idáig. Üdvözöljük Önöket al-Dzsahimban, megérkeztünk az Önök rezidenciájához, feladatunk itt véget ért. Kívánom, hogy érezzék jól magukat a városunkban.
Még egyszer biccent a fejével, majd választ sem várva kiad saját nyelvén egy egyszavas parancsot hangosan, majd megfordul lovával és elindul a saját rezidenciája felé. Testőrsége egységesen becsatlakozik mögé és hamarosan eltűnnek a forgatagban, ahogy az előlük félreállók ismét folytatják tennivalójukat, miután elhaladnak mellettük.
Az arcán lévő kendő mögül elégedetten mosolyog. Kényes és nem egyszerű feladatot teljesített most és büszke magára. Elena úrnőnek nem esett baja és kíséretének sem.

[A csücsür]

*Tartja a poharát, hogy könnyebb legyen beletölteni a limonádét. Míg Tsitsa visszaszalad a konyhába az ebéd főfogásáért, bele is kortyol, de arca nem rándul össze fintorogva. Véleményét közli is barátnőjével, mikor újra feltűnik az ebédlőben.*
- A limonádé nagyon finom lett.
*Visszateszi poharát az asztalra, mielőtt véletlenül teleinná magát a finom innivalóval még evés előtt. Akkor aztán magyarázhatná, hogy nem azért eszik keveset, mert nem ízlik neki. Odafigyel, hogy melyik tálban, milyen csücsür pihen.*
- Ejha, három félét is csináltál, el vagyunk kényeztetve.
*Nehéz a döntés, melyiket is válassza. Mind nagyon jól néz ki, az illatuk is mennyei... nehéz dönteni, mert dönteni kell. Csak ha két órát ülnének az ebédlőasztal mellett, akkor tudná csak végigenni az összeset. Mivel láthatóan neki kell először szednie, meggyorsítja a döntés folyamatát.*
- Én egy hagyományossal kezdek.
*Kiszedi magának, és tovább adja a tálat. Addig nem fog hozzá az evéshez, míg mindenki nem szedett magának.*

- Ó, ez nagyszerű! Kedves hölgyem, szabad? – nyújtja karját húgának, majd az asztalhoz vezeti.
~Lüszin, Aliszin…~ memorizálja a nevet, majd rettentő mód megkönnyebbül, hogy nem kell majd Tsitsa teljes nevét kimondania.
- Örülök a találkozásnak kedves Tsitsa. Szeretném, ha tegeződnénk. – pofátlanul udvariatlan kérés ez, de a laza dologkezelés egyik előnye, hogy nem kell egymás csipkeszélű alsószoknyáját kerülgetni majd beszélgetéskor. Formaság csak hivatalos ügyben. Vagy akkor sem.
- Jobban szeretem, ha Ethnek szólítanak és kérlek, te is tegezz. – nagyon visszafogott ez az elf, majd elhívja egy-két solymászásra, hadd engedjen ki. A karót nyelt társaság és a görbült testtartás hihetetlenül tudja ingerelni. Erre a… srácra meg igazán ráférne egy kis lazítás.
Értetlenül tekint először a cukorra, majd leesik neki.
Az ínycsiklandó finomság vészesen körel kezül hozzá és éhes hasához. Az illat még intenzívebb, amitől már alig várja, hogy vegyen belőle.
- Fantasztikus! Én mindegyikből … kérek. – a zöldségestől ugyan frászt tud kapni mindenféle formában, de most… most nem bír neki ellenállni. Szemei csillogva merednek a finomságokra. A hugi az első, így rátekint, hogy szedjen. Akármennyire is éhes és legszívesebben kézzel tömné a szájába, egyrészt illemet sulykoltak belé, másrészt mindenben a húga az első számára. Így türelemmel megvárja, amíg vesz, majd pedig mindegyikből vesz. Legszívesebben telepakolná a tányért, de annyit vesz, amennyit illik. Bánatára. Majd továbbítja a finomsággal púpozott tálat, hogy más is vehessen belőle.

[A csücsür]

~ Remélem, te is jól fogod érezni magad.~ *Mosolyog csendesen.*
- Köszönöm. *Mosolyog Lilire, noha tudja, hogy nyomába se érhet csinosságban barátnőjének, még ha nincs is éppen kiöltözve. Hát még ha ki lenne! Ethyrlinnek meg felírja pirospontként, hogy rögtön vette a lapot, beszállt a mókába és aszerint válaszolt neki. Láthatatlan noteszt néz meg Tsitsa egy pillanatra.*
- Máris nézem... á igen, itt is van az asztaluk. *Invitáló mozdulat a hosszú asztal megterített vége felé, de aztán visszakapcsol "normális" körülményekhez és kis főhajtás keretében ő is bemutatkozik.*
- Örvendek, Eth. Tsitsalyssine Itsli vagyok, szólítson csak, kérem, Tsitsának. *A tegezést nem meri javasolni, mert hiába ő a nő, akárhogyan is nézzük, Eth az egyik munkaadója, így neki kellene ezt felajánlani... Vagy nem? Végül csak megbizonyosodik ebben, mert Ethyrlin is tegezi Rhae-t, míg Rhae magázva válaszol.*
- Akkor négy limonádé lesz. Kis türelmeteket kérem. *Már meg is vissza a konyhába. Ugyan a limonádét el kell készíteni még, de szerencsére gyorsan dolgozik és nem egy bonyolult italról van szó. Meg remélhetőleg addig hármasban el tudják egymást szórakoztatni, s nem volt hülye ötlet a részéről több vendéget hívni. Hamar megjelenik a kancsó limonádéval, de előbb a magával hozott tégely cukrot teszi le.*
- Ha valakinek nem lenne elég édes. Ebben nem vagyok olyan ügyes, mint Szeplősné... *Halovány pír jelenik meg arcán. Van kanál is a cukorhoz, így megoldható, ha a klasszikus, kellemesen, de nem torokfájdítóan hűvös limonádé túl savanyúra sikeredett volna. Majd szépen körbejár tölteni a poharakba, hacsak valaki nem akarja kivenni a kezéből a kancsót. Aztán serényen máris a konyhában jár újra, hogy ezúttal egy szép nagy tálcával térjen vissza, rajta három tállal. Ügyesen odaegyensúlyoz vele az asztalhoz, a tálca egyik végét az asztal végére rakja, hogy kitámassza, majd leemelgeti róla a tálakat és az asztalra teszi. Egyiken sincsen már ott a fedő, mely eddig melegen tartotta az ételeket.*
- Hölgyeim és uraim, bemutatom Önöknek a csücsürt. *Jelenti be az ételt. Mind a három tál tartalma látszólag egyforma, kevés különbséget mutatnak. Nagyjából féltenyérnyi méretű töltött tésztapárnácskák vannak a tálakban. Lepakolás után a tálcát félreteszi.*
- Ez egy nagyon egyszerű és népszerű dzsahimi étel a... nos a köznép körében. A klasszikus csücsür ebben a tálban van. Párolt zöldségekkel és bárányhússal, a tészta pedig... hát... a palacsinta tésztájához hasonlatos, de nem egészen az. A második tálban már nincsen hús, annak, aki nem szereti. Mindkettőben van egy kis gomba, de tényleg csak kevés. A harmadik tál meg csak zöldséges, de gomba nélküli, ha valaki nem bírná, és abba tettem egy fűszert, ami a Domb-tavi fejedelemségben használnak gyakran: Domb-tavi bazsalikom avagy shiso, hátha jobban ízlik majd hazai ízekkel. A mártás pedig zöldfűszeres tejszínes mártás. *Mutogatja sorra a tálakat és a két szószos tálat is. Próbált figyelni arra, hogy mindhármuknak más az ízlése és így találjanak remélhetőleg maguknak valót, és nagyon is jól emlékszik arra, ki nem ehet sok gombát, így erre is felhívta a figyelmet, na meg ki az, aki sok húst szeret. Amelia javaslatára azt viszont elhallgatja egyelőre, hogy mindháromban van egy kevés aszalt paradicsom. Hazai ízek meg... Tudja, hogy Liliék itt nevelkedtek, Rhaenek meg nem az a hazája, de előbbiek csak oda tartoznak, utóbbi meg csak olyan ételeket evett eddig. Vagy bejön az ötlet, vagy nem.*
- Jó étvágyat kívánok hozzá! *Sorol be végül ő is egy székhez. Az asztalon ott vannak a szedőkanalak, de ezt átengedi vendégeinek. Még mindig izgul, és készen áll ara is, hogy ha valaki nem talál fogára valót, akkor tüstént kerítsen a konyhában neki is valamit, ne maradjon éhen.*

Látja Tsitsa arcát, amint felsorolja, hogy mit is tett érte. Akkor talán mégsem volt annyira rossz ötlet. Csendben, hálás mosollyal tekint rá.
- Örülök, hogy jól érezted magad. – feleli csendesen.
A fejrázásra ő is hitetlenül megrázza a fejét.
A belépő nő valóban csinos és szemmel láthatólag jobban van már. Ennek nagyon örül, aggódott érte. Kíváncsian és némi tartózkodással tekint a testvérére. Még nem találkoztak. Észreveszi a vizsgálódást, de nem teszi szóvá, ez természetes. Elfogadja a felé nyújtott kezet.
- Rhae Squorian, örvendek, uram.
Illedelmesen helyet foglal, miután Amelia is leül. Szívszorító és egyben kedves látvány, ahogy Tsitsa sürög-forog. De inkább nem akarja a lányt kényelmetlen helyzetbe hozni, csak a tekintetén látszódik, hogy nagyon szívesen menne.
- Én is egy limonádét kérnék, köszönöm.

[A csücsür]

*Egy nagyon kicsit zavarba jön az öleléstől, vagyis egészen pontosan Lin kitörő örömétől. Ezekben a napokban érzékeli igazán, hogy mennyire aggódtak betegsége heteiben érte. Persze, tudta, hogy szerettei nem közömbösek az egészségi állapota iránt, de egyszer se mutatták előtte, milyen nagyon megijeszti őket gyengesége. Ha mindezt tudja, megpróbált volna még hamarabb meggyógyulni, mintha csak az akaraterején múlt volna a dolog. Tsitsa bókjára aztán még jobban zavarba jön, mert egyáltalán nem is öltözött ki, így meglepi a lelkes dicséret.*
- Köszönöm, te is nagyon csinos vagy.
*Tsitsa és Lin éttermes-pincéres játéka oldja zavartságát és a végére jókedvűen mosolyog csak. Helyeslő bólintással követi nyomon bátyja egy hajszálnyival komolyabb hangvételű bemutatkozását.*
- Szép napot!
*A meghajlást nem viszonozza most pukedlivel, az túl formális lenne, ráadásul Lin is érkezik, hogy Rhaenek is bemutatkozzon, így úgyis lekerül róla a figyelem.*
- Köszönöm.
*Mosolyogva köszöni meg Linnek a leüléshez való segédletet.*
- Egy limonádé nekem is jól esne.

[A csücsür]

Legszívesebben öles léptekkel Liához menne és megölelné. De mit is legszívesebben! Még szép, hogy odalép hozzá és átöleli.
- Úgy örülök, hogy jobban vagy.
A fességre kihúzza magát, majd pillogva Lia után tekint. Nem fejezte be… ajjaj…
- Öhm… ennyire látszik?
Az ebédlőbe lépve még mindig nevet Lia belépő mondatán.
- Nem is tudom, ki éhesebb. És ez az illat… - beleszippant a levegőbe, becsukja szemeit, majd kinyitja – mennyei…
Majd kihúzza magát, amikor Tsitsa a pincérek szokásos kérdését teszi fel.
- Az il Contevilla család ifjabb tagjai. Vagyis… az éhesebb tagjai… igen volt, egy kedves hölgy invitált bennünket eme finomságra…
Végigtekint Tsitsán. Elég soványka, talán sokszor beteg is. Ő lenne az, akiről Lia sokat beszélt és sokat van mellette. Nagyon hálás ezért Tsitsának. Visszavesz a lazaságból és átávált egy normálisabb, továbbra is kedves hangnemre.
- Azt hiszem, mi még nem ismerjük annyira egymást. Ethyrlin vagyok, de kérem, szólítson Ethnek.
- Ugye?! Annyira jó. És a bálon is sokat tudnk akkor majd táncolni. – mosolyodik el.
Figyelme a társaság negyedik tagjára vándorol. ~ Ez krapek?! ~ Ha ő a negyedik tag, akkor ő lehet… inkább nem gondolkozik a néven. Jobban megfigyelve, észreveszi a hegyes füleket és az arcélt. Mintha az a gyógyító arca lenne, meg nem. Ez csakis ő lehet. Odalép hozzá.
- Szervusz, Eth vagyok. Örülök, hogy találkoztunk. – nyújtja a kezét Rhae felé. Úgy véli, illik így köszönteni az elfet.
- Én kérek egy… limonádét, ha van. – majd segít leülni húgának, de maga csak finoman ül féloldalast a széken, elvégre Tsitsa is asztalhoz fog ülni.

[A csücsür]

- Még hogy semmit! Lássuk csak... kaptam tőled egy meseszép ruhát, olyan helyre vittél finomakat enni, ahova magamtól aligha juthatnék el, mindig súgtál, hogy ne tévesszem el melyik evőeszközt kell használni, és megtanítottál táncolni is. Mi többet tehettél volna még értem? *Kérdez vissza mosolyogva, de míg mondta, nem Rhaere nézett, hanem maga elé elmerengve, visszaidézve a történteket. Igazán jó este volt.*
- Köszönöm. *Köszöni meg még egyszer a teríték dicséretét, a mosogatás ilyen lelkes vállalására meg kuncogni kezd, s csak megrázza a fejét. Még ha él is benne a gyanú, hogy nem fogja ezt a szándékát Rhae elfelejteni ebéd utánig.*
- Nagyon szépen köszönöm! *Köszöni még meg a poharakban nyújtandó segítséget, tudván, hogy a legjobb személyre bízta azt rá. Neki biztos nem jutott volna eszébe kétféle poharat kirakni, ott toporgott volna a tálaló előtt mindenáron ki akarva választani egy fajta poharat. Hogy ital nincs az asztalon, az szintén Tsitsa feledékenységére utal, na meg hogy ő hajlamos keveset inni. Tesz-vesz a konyhában egészen addig, míg meg nem hallja a újabb érkezőket, amire rögtön mosolyogva kerül elő a konyhából.*
- Máris! Szabad a nevüket? Volt asztalfoglalásuk? *Kérdi vidoran, s tekintete rögtön végigsiklik Amelián.*
- De gyönyörű vagy! *Őszinte lelkesedés hallatszik ki a hangjából s csillogó szemeiből. Már tegnapi fürdőzésükkor is volt alkalma megnézni, hogy barátnője ereje valóban visszatérőben, ha nem tért vissza már teljesen. Sajnos ezen idő alatt Tsitsa is lebukott, hogy mintha soványodott volna, de ma kivételesen nem karikásak a szemei. Ethyrlin felé csak félszegen mosolyog, neki is illene vajon bókolnia valamit? De mit?*
- Foglaljatok helyet mindannyian! Mit hozhatok inni? Aztán hozom is a híres-neves-rejtélyes csücsürt. *Ha akarná, se tudná letagadni a lelkesedését és izgalmát. A terítékre felkerült poharakra pillantás után Rhaere mosolyog a segítségéért.*