Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

- Szerintem attól fél anya, hogy megvágom majd magam, neadj’istennő az arcomat…
*Megvonja finoman vállát.*
- Pedig nem is vagyok olyan ügyetlen.
* Ezt nem kérdésként mondja, csak egyszerű tényként. Ezzel persze nem azt akarja elérni, hogy valami kardművésznek higgyék, csak hát na, mégiscsak tudja melyik végén kell megfognia a kardot.*
- Majd, ha lejössz megnézni legközelebb a gyakorlásunkat, megmondhatod, melyik megy jobban. Egyúttal te is megmutathatnád nekünk, hogy halad a te edzésed is, már nagyon kíváncsi vagyok rá. *Bátyjához fordul, mivel feltételezése szerint Rhae úgyis tudja már.* Tsitsa elkezdett lejárni és gyakorolni, Mas'ud foglalkozik vele, a balegyenesével egyenest vigyázni kell.
*A sok csacsogás után kivesz egy csücsürt a harmadik tálból. Már nem lacafacázik sokat, rögtön nyakon önti mártással és hozzálát. Elismerően hümmög és bólogat ennek a verziónak is, de nagy valószínűséggel neki a húsos lesz a kedvence.*
- Milyen mágiaággal kezdtél foglalkozni?
*Kérdi Rhaetől, mert ennyire rövidke válasszal nem éri be. Figyelemmel hallgatja majd a választ, fel is pillog közben az elfre, de emellett, valamint ezután az utolsó csücsürje elfogyasztására koncentrál rá, hogy nehogy ő legyen a kisördög az asztalnál. Szavát se hallani, míg nem birkózik meg az utolsó falatokkal.*

Érzékeli Kathleen tekintetén, hogy rájött, nem tud előle titkolni ilyeneket. Nem könnyű, ezt be kell vallania, de akkor nem is lenne jó gyógyító.
A köszönések után válaszol a kérdésre. Örül, hogy unokaöccse iránt ennyire érdeklődnek, néha annyira el tud szontyolodni.
-Nephir nagyon örülni fog, ha megtudja, hogy ennyire érdeklődtek iránta, köszönöm a nevében is. Nem mert eljönni, sok még neki egy társasági megjelenés. Üdvözletét küldi és elnézést kér, amiért nem lehet jelen.
Hazudhatna, takargathatna, de nem ilyen jelleműek. Nephir már nem fiatal egy bálhoz, de mindenre kiterjedő figyelmét hamar lemeríti egy bál és nagyon fél a tömegtől is még.
Kathleen kissé félrevonul, és figyelmét Ethyrlinre tereli.
A szavakat figyelemmel hallgatja. A férfi nagyon szeretheti a húgát, ha ennyire aggódott érte. A felé nyújtott kezet mosolyogva elfogadja.
-A húga kedves ember, jó látni, hogy van egy aggódó bátyja, aki mellette áll. Amelia kisasszony egyre jobban lesz.
Szeme azonban nemcsak Amelian van rajta, hanem Kathleenen is. Nagyon aggódik érte, de ezt igyekszik nem kimutatni.

Főnemesi mozdulatot tesz haján.
-Tán csak nem irigykedsz kedves kuzin? A hajam párját ritkítja, ez kétségtelen.
A sérójával ugyan nem annyira elégedett, annyira nem jó, mint szerette volna, de hát na, hibának is kell lennie benne, ettől lesz elragadó személyiség.
Kathleen is jó formában van, és láthatóan élvezi is a bált, aminek nagyon örül. Mindkettőjükre ráfér már egy kis jól érzés, és végre nem kell aggódnia folyton értük. Kathleenért is aggódik, számára ez természetes.
-Akkor jól emlékszem és hallottam. Ahá! – Lili szavaira fény gyúl benne. Jobban megnézi magának a fiatal srácot. Nem érti ugyan, hogy miért egyedül jött úgymond, a helyzetet azonban minek bonyolítsa.
Kérdezne még, de ekkor lép „közbe” a szőke elf. Megy fel a tekintete elég sokáig, mire elér a szemeihez. De tekintetét nem kerüli el, hogy Kathleen kezét mintha… egy lehetlenyivel… tovább tartotta volna a kezében. Nocsak. Mik ki nem derülnek, ha az ember jobban nyitva tartja a szemét.
-Ethyrlin il Contevilla, örvendek Naram Enyras a találkozásnak. – viszonozza a meghajlást. Tud úrificsúr, izé ember lenni, ha szükséges és Naramnak már azzal megelőlegezte a bizalmat, hogy meggyógyította húgát. – Csatlakozom, valóban örülünk, hogy el tudott jönni.
Észreveszi, hogy Kath félrevonja Lilit. Már biztos a gyanújában. Fiatal, szerelmes fruskák bújnak így az általuk szeretett férfi elől. Lehet, hogy csak félre értelmez valamit, de hát ő már csak ilyen: romantikus alkat, minden rossz emlék ellenére. És Lili mellett Kathnek is drukkol, hogy megtalálja szíve hercegét.
Mivel a lányok kissé félrehúzódtak ezért bizalmas közelségbe húzódik Naramhoz, hogy csak ő hallja, és közben kezét nyújtja neki.
-Nem is tudja, mennyire hálás vagyok, hogy meggyógyította a húgom. Nem volt alkalmunk sajnos találkozni, de mindenképpen szerettem volna megköszönni.
Hangjában a húgát féltő és óvó báty hangja hallatszódik ki, aki hálás azért, hogy Lia jobban van.

-Ugyan! Ha jól megy valami és még élvezed is, akkor hajrá! Bár az nagyobb öröm, amikor nehezebb feladatot megold az ember. – nem javítja magát, hogy félelf és elf.
-Ugye?! Mondom én.. – pillant Tsitsára egy köszönömmel, amikor a kardra terelődik a szó. Majd legyint. – Biztosan van neked is olyan fegyver, amit jól tudsz forgatni.
-Rendben, megadom magam. – emeli fel kezét megadóan. Nem akar húgának ebből kérdést és problémát csinálni.
-Igen, nagyon jó, szeretem is. – feleli Tsitsának, aki megjegyzi.
A következő csendes megjegyzésre odakapja tekintetét. Nem tudja ezt az elfet hova tenni. Szemben vele, csendes, mégsem lenézően teszi ezt. Aztán csak elgondolkodva bólint, köszönetképp.
A választ hallva felcsillan a szeme. Tánc! A zenéhez nem akar érteni, de a tánc a mindene, női szívek hódítására tökéletes.
-Tánc, azt mondtad tánc? És hogy annyira jó vagy benne, hogy még tanítod is? – kacsint Tsitsára köszönetképpen a helyesbítésért. – Ez nagyon jó hír.
Szeretne táncórákat, venni, hogyne szeretne. De egyelőre óvatos. Majd kipuhatolja, hogy merre hány méter majd utána jelentkezik a sötéthajú elfnél.
A pocak tele van, jóllakottan dől a székre hátra. Jóllakott kisgyereknek sem elégedettebb a képe, mint jelen pillanatba neki, de még szuszog egy keveset, hogy pár falat lecsússzon még.

- Köszönöm, Ethyrlin. S igen, a te hajad kapja a legtöbb bókot. Igazán tehetnél vele valamit, elvonja rólunk a figyelmet. *Finom csipkelődés, ahogy ezt a fiú már megszokhatta kuzinjától ráadásul abban a hangnemben, aminél alig különül el az irónia és komoly udvarias megjegyzés. Elégedett, de finom mosoly jelenik meg ajkain és tekintetében, mikor Amelia megjegyzi, hogy jó színben van. Eddig jól alakul minden, ahogy eltervezte.*
- Köszönöm. Ezt szerencsére rád is elmondhatom, Amelia. Boldog vagyok, hogy rendbe jöttél. *S ezt komolyan, őszintén mondja, nem üres udvariasság, se nem piszkálódás.*
- Lehet sűrűbben kellene bált rendeznünk, ha ilyen hatással van ránk! *Na azt nem meri mondani, hogy Amelia keserű orvosságos észrevételét közölje majd az amott álldogáló magas gyógyítóval. Jobb, ha nem hívják fel a figyelmet Kathleenre.*
- Magam is úgy hallottam, hogy alig valamivel több nálad. *Bólint aprót Ethyrlin szavaira.*
- Az öccse volna? S hol marad a báty? Vágytam volna már látni, hisz hetek óta annyit hallani Ibrahim al-Khaybarról, hogy igazán kíváncsi lettem, mi igaz róla? *Roppant különös, de úgy tűnik, Elenát legalább ez az apróságnak nem nevezhető hiány nem zavarja láthatóan, vagy ügyesen palástolja. Nincs ideje ezen elmélkedni, meg figyelni, miről vált szót Elena és leendő sógora, mert Naram lép oda hozzájuk.*
- Szép estét, Naram. Csatlakozom Amelia szavaihoz, örülünk, hogy elfogadta a meghívást. S valóban, unokaöccse nem tartott Önnel? *A kézcsók tökéletes kivitelezésű, melyre ismét egy olyan főhajtással reagál, mint mikor belépett a terembe a gyógyító. A különbség csak a pillantásban van. Érzékelte, hogy a szokottnál hosszabb ideig fogja a kezét Naram, azt nem tudja csak eldönteni, Ameliánál is így tett-e, mert nem figyelte, lehet Naram így szokta. De szerencsére mielőtt túl kedves lenne e lelkét már-már megérintő gesztustól, találkozik pillantásuk Narammal.*
~ Már tudja.~ *Ennek felismerése és az olyan ismerős tagadás lesz Kathleen tekintetében, melyet tán csak Naram lát s ért, többieknek hűvösen barátságos lesz a nő, mint mindig, ha nem rokonaival van. Tagad, persze, hogy tagad. Nagyon reméli, hogy nem akarja felzavarni a szobába a férfi egy butácska kis hőemelkedés miatt, s még inkább: nem akarja felhívni a rokonság figyelmét Kathleen most is gyakori gyengélkedéseire. Oly sok energiát fektetett bele, hogy megnyugodjanak, hogy itt más híre legyen, mint odahaza... Naram Ethyrlin felé fordul, vagy értve Kath pillantásának üzenetét vagy később akarja faggatni őt, nem tudja. Ő mindenesetre inkább Lili másik oldalára lép és tőle kérdezi halkan, ismét Elenáék felé fordulva.*
- Hogyan tovább? Csöppenjen az al-Khaybar család a mély vízbe, s menjünk mind oda bemutatkozni... vagy várjuk meg, míg Elenának eszébe jutunk? *Mintha halovány mosoly játszana Kathleen ajkain.*

*A meghajlásról rögtön eszébe jut mit felejtett el, s ezt rögtön korrigálja is egy pukedlivel, ahogy tanulta. Körbefordulás után a pirulást észreveszi, de betudja annak, hogy Rhae örül, hogy felvette az ékszert Tsitsa még akkor is, ha nem eredeti módján is.*
- Azt hiszem a szépségem neked köszönhető. Te is nagyon elegáns vagy, mint mindig. *Mosolyodik el a bókra. Ami azt illeti, nemcsak ruhára vagy hajdíszre érthető ez a mondat, mert bár Tsitsa nem tud róla, érthető okokból nem látja, de barna szemei és mosolya mintha kicsit jobban ragyogna Rhae közelében. Vagy ezt csak a reménykedő szív és az összeesküvők látja bele? Rhae karját mint eddig mindig, most is elfogadja. A bálra adott válasz után rögtön rájön, hogy de nagy marhaságot kérdezett.*
- Khm... nos... akkor első bálozók vagyunk mindketten. Nem gond, hogy elszakadtunk az uraktól? Nem akartalak elrabolni. Új ismeretség? *Kérdezi inkább ezt, idejében korrigálva a gondolatát, hogy ne régi ismerősnek vélje a férfiakat. De kínos lett volna! Annak viszont örül, hogy új barátokra tesz szert Rhae.*
- Igen, mind csodaszépek! *Nem veszi észre, hogy szemben saját rajongásával az illető hölgyek és ruházatuk iránt sokkal elragadtatottabb, s Rhae a szebb jelzőket neki tartotta meg. Arra viszont figyel, hogy véletlenül se jegyezze meg hangosan, hogy Elena ruhájának színe mennyire tetszik neki, még a végén Rhae azt hiszi, hogy olyan ruhára vágyik Tsitsa és költekezni kezd miatta.*
- Ó, Naram úr is itt van... Nephirt viszont nem látni. *Nyújtogatja kicsit nyakát lábujjhegyre állva Rhae mellett, de a vörös hajú elfet nem látja, márpedig a vörösöket könnyű kiszúrni.*
- Eth úrfi egészen más ebben a ruhában, nem gondolod? *Kuncog halkan, de nem bántóan.*
- Nem vagyok éhes, de egy italt elfogadok. Te mit innál? *Veszi le a tekintetét Elena és Rhaj párosáról, s úgy dönt, nem megy még most oda Liliékhez, nyilván sok kötelező körön, bemutatkozáson és hasonlón kell túl lenniük lehetőleg még az első tánc előtt.*

[A csücsür]

*Jót mosolyog Ethyrlin térdcsapkodós nevetésén, noha első pillanatra egy picit megugrott ijedtében, de pont ilyen hamar meg is nyugodott. Rhae kínos hallgatása nem tűnik fel neki, lehet jobb is, mert azonnal jóvá akarná tenni meggondolatlan szavait - miután felfogta, mivel járhatott Rhaenek a székre kötözés -, s nem tudná jelen helyzetben hogy korrigáljon, hogy az ne legyen a testvéreknek gyanús. Így viszont Lilire figyel.*
- Hmmm, pedig szerintem a kard is nőies. Legalábbis a te kezedben nem tűnik idegennek. Az én kezemben egészen biztos másképp állna. *Nem bánja, megmarad a serpenyőnél, az a neki való. Meglepetten vonja fel a szemöldökeit először akkor, mikor Eth le lusta disznózza magát, majd mikor illemórákat említ. Bizonytalanul Lilire pillant, de nem meri megkérdezni, hogyan van az, hogy Eth ilyenekre jár, Lili meg nem? Pedig Lili a fiatalabb, elvileg neki is akkor még tanulnia kéne... vagy nem?*
- Lovasíjászat? Hű, az jó nehéz lehet! *Inkább erre reagál. Atán figyeli Eth és Rhae közti párbeszédet. Mivel foglalkozik még Rhae? Önkéntelenül is a férfira pillant, s Rhae nyugodt válasza meg is nyugtatja, de fel is háborítja.*
- Nem úgy van az! *Kotyog rögtön közbe.*
- Aki zenélni és táncolni tanul, az én vagyok. Te inkább a tanárom vagy ebben, hisz kiváló vagy bennük. *Remélhetőleg Rhae nem gondolta, hogy Tsitsa elárulja a titkát, eszében sem volt, meg ilyennel megijeszteni sem. Teljesen ártatlanul javította ki Rhae szavait. Aztán visszatér a csücsür elfogyasztásához, miután ő is kortyol párat a limonádéból.*

Nem kerülheti el, nem kerülheti ki és a kötelezettségeinek is eleget kell tennie. Elena megjelenése fenséges, sugárzó jellem… de… ugyancsak méltóságteljes. A szemei viszont gyönyörűek. Szülei után tekint, a szemek többségét azonban mégis rajtuk érzi. Nem hagyhatja itt Elenát és mivel nem is a vőlegény, egy kicsit másképp is viszonyulnak hozzá.
-Köszönöm, máris jól érzem magam. – üres bók, udvariasság, bár meg kell vallania a díszek és a hangulat a feszültségen kívül, kellemes. – Sajnálatomra még nem volt szerencsém találkozni velük.
Igen, az az idő is elérkezett, hogy megismerje a leendő sógorokat, sógornőket, unokatestvéreket és ki tudja még, kiket.
-A ruhája elbűvölő, kisasszony. – bár a hangszínben van némi él, az udvariatlansági szintet nem éri el, főként, mert bár igencsak kihívó ez a ruha, be kell vallania, Elena igencsak vonzó benne.

Csendesen mosolyog az étel szerénységére vonatkozó válaszon. Pedig ez az étel jóval ízletesebb, finomabb a legdrágábbnak titulált ételektől. Élvezettel eszi egészen addig, amíg szóba nem kerül a szék és a kötözés. Egy láthatatlan pillanatra megáll a villa a kezében, arcára ismét kiül a kiismerhetetlen mosoly, de csak azért, hogy újból kendőzzön rossz emlékeket, fájdalmakat. Vajon mikor fog mindez a múlt ködébe veszni? Szerencsére egy ideig nem foglalkoznak vele, így van elég ideje összeszedni magát és érzelmeit is. Gondolatai elterelésében Tsitsa válasza is sokat segít, főként, mert aggódva pillant rá. Ez rengeteg tennivaló, hiszen a könyvtár hatalmas. Majd elvállal rendszeres segítséget, amiben hasznos is tud lenni.
Ethyrlin úrfi válaszán már őszintén mosolyog. Szemmel láthatóan úgy viselkedik, mint akinek az égvilágon semmi gondja nincsen. Ebből gondolja azt, hogy a fiatalember valamit nagyon is rejteget, takargat, ami fájdalmas lehet számára. Volt pár vendége, aki csak beszélgetni jött el hozzá, ugyanilyen léhának mondható természettel, aztán kiderült apránként, hogy az élet nem is annyira fenékig tejfel. Az ilyeneknek azonban mindig tudott örülni. Nem a bánatuknak, nem azért, mert hozzá sem értek, hanem mert igyekezett eltanulni tőlük ezt a hozzáállást.
-Mindenkinek megvan a maga erénye. – jegyzi meg csendesen.
A kérdést visszakapta, nincs menekvés. Készült rá, mégis nyel egyet, leteszi a villát a tányér szélére, melyből már rendesen fogyott, úgy válaszol.
-Az ékszerek sok időt lefoglalnak. Zenélni, táncolni tanulok és mágiát, amit nemrég kezdtem el.
Örökös félelme, hogy ha kiderül, ki is volt és mivel is kellett foglalkoznia valójában, és hogy erre miként fognak reagálni, ismét előtérbe kerül.

*Büszkén vonul be Lin karjába fűzve fehér glasszékesztyűs balját. Természetes mosolya vidám, bátyja kis belépőjén mereng a lépcsőn lefele jövet. Ő sem pillant lába elé, de neki van támasza, aki megtartaná, ha megcsúszna. Mielőtt teljesen leérnének, végre elér hozzá a lágy muzsikaszó és a jelenlevők izgatottsága, s felrázzák merengéséből. Körbepillant a teremben, most még három lépcsőfokig magasabban van, így könnyebben tudja átlátni kik is jöttek el. Tsitsa és Rhae párosán neki is megakad a tekintete. A kesztyű hiánya nem, de sötétzöld ruha feltűnik neki is. Megjegyzi magának, hogy rákérdezzen barátnőjénél, ez-e az a ruha, amit az elf ékszerésztől kapott. Még látja, hogy szülei elindulnak a terem közepe felé, megérkezett hát mindenki és biztos Elena is nemsokára csatlakozik a társasághoz. Édesanyja és kuzinja percről percre megtervezték ezt az estét, egésznap csak erről beszéltek… ha Lili olyan lenne, még azt is feltételezné, hogy már korábban is erről leveleztek. Talán nem is lenne valótlan feltételezés, látva a díszítést, sárga virágok mindenütt.*
- Kath, jót tesz neked a bál, valósággal ragyogsz. Ezt kellene az gyógyítóknak felírni, nem keserű orvosságokat.
*Lili nem gyógyító, nem tudja, hogy kuzinja kipirult arca nem az egészség jele. Ő maga is hasonlóan kipirult, de ő izgatottságában. Elena bevonulása közben nem csicsereg, megadja természetesen unokatestvérének a tiszteletet. Nyomon követi később is, hiszen még a többség figyelme is Elena felé fordul.*
- Akkor biztos az öccse lesz, Rhaj. Elena említette, hogy ő vezette a fogadócsapatot is tegnap.
*Nem kombinál a dolog mögé semmit, habár furcsálja a leendő vőlegény távolmaradását. Mielőtt mindezt fojtott hangon felvethetné, megérkezik kis társaságukhoz Naram.*
- Szép estét, Naram! Örülünk, hogy el tudott jönni. Egyedül érkezett?
*Az elmúlt hónapok után már igazán fesztelenül tud csevegni az ezüstelf gyógyítóval. Neki már fel se tűnik, hogy milyen magas a férfi.*

Úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy most mindenki rólam beszél. A nők sárgulhatnak az irigységtől, a férfiak pedig epedhetnek utánam. Tökéletes volt a bevonulásom. Visszafogom önelégült mosolyomat és pukedlivel köszöntöm előbb a nagybátyjámékat, majd azután leendő anyósomat és apósomat. Le a kalappal Kamila néni előtt, ezt tökéletesen megkomponálta. Az egész főváros arról beszélhet majd holnaptól, hogy nahát, máris milyen összhang van a két család között.
Felvonom szemöldökömet, mikor a Khaybar házaspár elvonulása után ismerős arcot pillantok meg. Rhaj, Ibrahim öccse. Most végre látom az arcát idióta turbán nélkül is. Egészen más, hm, egészen helyes, és nahát, most látom csak, hogy világosbarna a szeme.. én azt hittem minden sivatagi népnek fekete szeme van. De hol van ez a rejtélyes Ibrahim? Igyekszek gyorsan kisimítani arcvonásomat.
- Rhaj úrfi.
Rettentő nehéz kimondanom ezt a nevet, kész nyelvtörő. Nem engedem, hogy a nehézség kiüljön arcomra, továbbra is mosolygok. Pukedlivel válaszolok a meghajlásra. Furcsa, hogy nem nyúlt a kezemért, még jó, hogy nem nyújtottam kézcsókra. Az kínos lett volna.
- A család nevében köszönöm, remélem jól fogja magát érezni. Ismeri a jelenlévőket?

*Jót nevet ő is a képen, ahogy Szeplősné Lin után iparkodik, majd egy székhez kötözi. Mindkét jelenetet nagyon szívesen megnézné, majd azután jelenleg nem létező naplójába fel is jegyezné, hogy öreg korára is emlékezhessen.*
- Annyira azért nem vagyok jó benne, csak anya erőltette, mint elsősorban hölgyeknek is elfogadható fegyvernem…
*Elfintorítja orrát, valóban nem az íjászat istennője, de mielőtt gyanakodni kezdhetne Linre és Ronelre, bátyja közbecsacsog és jobbat tesz Lili egójának, ha elfogadja azt a gondolatot, hogy újfent jobban tud koncentrálni.*
- De, lehetne egyszerre mindkettőt komolyan is tanulni, csak ha én a mágiatanulásra is időt akarok fordítani, akkor egyelőre azt hiszem csak egy fegyvernem fér bele.
*Válasza után Tsitsáról Linre fordítja pillantását, hátha van bátyjának hozzáfűznivalója a témához. Mindenesetre megjegyzi barátnője szavait a közel érő ellenfélről és a kard hasznosságáról… mert ha az elmemágiát választja, akkor ahhoz ilyen esetben jobban jön a rövidkardja.
A férfiak beszélgetésébe most nem csiripel bele, inkább elfogyasztja a tányérján levő csücsürt és iszik pár korty limonádét. Lin őszinte válaszára csak jót somolyog, azután a labda visszapattintásánál Rhae felé fordítja pillantását, hogy többet tudjon meg róla.*

Szinte azonnal jönnek hozzá köszönni és pár szót tenni, de Kathleen kedves mosolya és üdvözlése még mindig előtte lesz. Nem nehéz szemmel követnie a társaságot és a bevonulást, annak ellenére, hogy úgy helyezkedik mindig, hogy minél kevesebb embernek legyen feszélyezve a vele való beszélgetés során. Szívesebben ül, de ha nem megoldható, akkor jönnek a kis trükkök. Nagyon örül, hogy Lili is megjelenik a bálon, valóban jobb színben van.
Elena bevonulása fejedelmi, amin azonban megakad tekintete, az az, hogy a leendő férj családjában a vőlegény nagyon is fiatal. És mintha nem is így nézne ki. Reméli téved és nincs hiba.
Tekintete azonban Kathleen felé fordul. Az üdvözlések véget értek, és az út már szabad. Így az irányt Kathleen felé veszi, ideje üdvözölni őt és Lilit is.
-Szép estét! – először Lilinek köszön, majd Kathleenek, kézcsók formájában, az itteni szokás szerint. Nem ér a kézhez ajkaival, de Kathleennél akaratlanul is úgy kerül keze, hogy érezhesse, minél tovább. Ahogy sejtette. A bál csak félig kötött, annyira nem lesz gond, ha ideje nagy részét Kathleen mellett fogja tölteni. Nem csak azért, mert gyógyító. Szeret Kathleen mellett lenni. Ethyrlint mivel nem ismeri, ezért meghajol.
-Üdvözletem. Naram Enyras, az Ezüstelf Nagykövetségről. Örvendek a találkozásnak.

-Ezt a finomságot megtartjuk magunknak. Ez csakis a miénk. – de azért belül megjegyzi, hogy Tsitsa egy kedves, figyelmes lány, aki nem mellesleg szerény is. Nagyon örül, hogy Lia ilyen barátosnéra tett szert.
A térdére csapva nevet fel, elképzelve, ahogy Szeplősné elkapja és a székez rögzíti.
-Az bizony nagyon marasztaló lenne. De megnézném, ahogy Szeplősné utánam szaladna.
A Lilinek intézett kérdés alatt igencsak nekilát az evésnek, mivel azért tudja, hogy egy kicsit csaltak a haverral, de annyira mégsem. Lilinek valóban jól megy az íjászat. Mintha összeszedettebb lenne.
-Mmmm… - nyeli le a falatot. – Tudod, szerintem nagyon jól ment, mintha.. jobban tudtál volna rá figyelni, de mindenképpen csak így tovább. – fecseg közbe.
A bizonyos könyv rész után Tsitsán marad a tekintete. Eddig nagyjából a felét értette meg. Az új könyvek megjelenésél pedig már a villát is leteszi, úgy figyel. Rhae nevének említésekor az elfre pillant, elgondolkodón. Ez dolgozik? Pedig nem úgy néz ki, mint aki bármit is meg tudna tenni. A csillagászat említésére pedig teljesen megadja magát gondolatban. Igencsak lusta disznó. Na de ha untatja a sok fekete hangya….
-Khm… - vakarja meg zavartan a tarkóját. – Asszem van még mit tanulnom. – azt nem mondja, hogy nagyjából a negyedét fogta fel Tstisa mondandójának és igencsak restelli magát, hogy ennyire henyél. Amit furcsáll, mert általában félvállról veszi ezt. Biztos van valami ebben a töltelékben. Forgatja meg a villán az ételt, majd nagy bátran bekapja. Nem baj, finom és ez a lényeg. Majd pedig majdnem félrenyeli a falatot, mert a kérdés elevenébe talál. Ezek itt tuti összebeszéltek ellene valamit. Időhúzásként iszik egyet a limonádéból.
-Most jelenleg ég a pofám, mert hogy hozzátok képest én egy lusta disznó vagyok. – az őszinteségért nem kell a szomszédba mennie, de ebben csak kevésnek van része benne.
-Hát, van még illemtan órám, meg kultúra órám. Mágiát is tanulok és diplomáciát. De a kedvencem a solymászás, kardvívás és lovasíjászat. – majd Rhaere tekint. – Te pedig ékszerész vagy, ha jól tudom. – amit ugyan nem tud összerakni, hogy miként tudott Tsitsának segíteni, de inkább nem kérdezi meg. – mivel foglalkozol még? – labda visszapattintva. Elégedetten veszi be a következő falatot.

Nagyon büszkén vonul le húgával. Sokan tekintenek rá, de nem rá, hanem a szépségre, aki mellette is van. Meg is haragudna, ha ő lenne a figyelem középpontja.
Körbetekintve jó pár ismerős arcot felfedez. Ami szembeötlik neki, hogy Tsitsát és Rhaet ismét együtt látja. A hangulat viszont már most jó, aminek nagyon örül.
-Szerény vagyok, ha azt mondom, hogy nagyon szép lett minden?
Tekint húgára. Saját magukat dicsérni nem a legjobb dolog, de ez tényleg tetszik neki. Naramot már messziről kiszúrja, mondták neki, hogy magas, na de ennyire? Hogy lehet vele normálisan társalogni állva? Vagy táncolni… nem irigyli…
Kath lép hozzájuk, nem bírja megállni.
-Szép vagy, kuzin. Aha, ezért bámultad a hajam ennyire. – csakazértsem növeszti meg, hogy ez a kócosság eltűnjön, de most tényleg zavaró. Kényes a sérójára. – Egyetértek, nagyon jó a bál.
Elena sem hazudtolta meg önmagát, a ruha, a haja….
-Hogy ki? – tekint oda jobban. – Nem tudom, szerintem igen, a ruházatból ítélve. De… Ibrahim nem idősebb? Úgy tudom, nagyjából annyi idős, mint én. Ez a srác meg nagyon fiatal lenne a leíráshoz.

Meghajolva üdvözli Tsitsát.
-Szervusz, jó estét Tsitsa. – mosolyogva tekint rá és közben csodálja.
Amikor megfordul, csak akkor veszi észre a zefirvirágot. Elpirul. Tökéletes választás a díszhez és Tsitsához is.
-Gyönyörű. Köszönöm, hogy felvetted. Csodásan nézel ki benne.
Karját nyújtja, hogy eltávolodjanak a csoporttól.
-Nem voltam. – igazán kínos lett volna, ha ott, bármelyik bálon megjelent volna. A feszült, kínos csönd, gyilkos pillantások felé… még belegondolnia is rossz. Magában sóhajt egy nagyot. Valóban hálás lehet a sorsnak, hogy ide sodorta. És azért is, hogy Tsitsát mellé.
-Kathleen kisasszony nagyon szép.
Elena levonulását is végignézi, majd ismét megszólal.
-Elena kisasszony is nagyon szép.
Nem véletlenül használta a szebb jelzőket Tsitsánál, nem azért, mert szépségben bármelyiket is előrébb helyezné. Tsitsa nála mindig is az első lesz.
-Egy italt esetleg? Vagy valami harapnivalót?

[A csücsür]

*A mosolyra mosollyal felel Rhaenek, majd Ethék felé fordul.*
- Ünnepi, de azért ne rakjátok be majd az ünnepi ételek közé díszvacsora esetén, mert a helybéli előkelők még a végén lefordulnak a székről, ha megtudják, milyen közrendű étket szolgáltattok fel nekik. *Mosolyog szélesen, de nagyon örül, hogy a jelenlévők nem ilyen sznobok, mi több, vállalkozó kedvűek, ha gasztronómiai utazásról van szó.*
- Nem hinném, hogy megkergetne. Inkább csak lekötözne egy székhez. *Ja és persze megtömné étellel Ethyrlint, mert hiába eszik a férfi derekasan, ez egyenesen arányos Szeplősné azon sopánkodásával, hogy nem főzött eleget és bizonyosan éhes maradt az úrfi. A mártás sikerének pedig Tsitsa örül, s közben elfogyasztja a tányérára szedett csücsürt, így vesz még egyet, ezúttal a húsosból, mert ő szereti azt, hiába hasonlít külsőre nagyon egy elfre. A szószostálat ő is elkéri, és kellemesen nyakon önti a csücsürt a tartalmával.*
- Nem is mondtad, hogy ilyen jó vagy íjászatban is! *Néz rá csodálkozva Lilire, mikor megtudja, az edzések hogyan alakultak. Azt nem meri mondani, hogy vagy Ethylrlin lenne ilyen rossz? Még a végén megbántaná kis ugratásával, így inkább előrébb húzza azokat a határokat a véltnél, s nem lépi át.*
- A kettő együtt nem megy? Mármint szoktam látni a városban olyan harcosokat, akiknek íj meg tegez van a hátán, s oldalukon kard. Gondolom ha elfogy a nyílvessző.. vagy túl közel van az ellenfél már.. *Bizonytalanodik el kicsit a hangja, s pillant a hármasra, hol egyikre, hol másikra, hol a harmadikra, feltételezvén, hogy ők jobban értenek a harchoz. Ethyrlin kérdésén ő nem akad fenn, mint Rhae, a lehető legtermészetesebben válaszol. Ezzel jó időre abbahagyva az étkezést, mert hát a könyveiről szeret beszélni Tsitsa.*
- Sok mindennel. Rendben tartom a könyvtárat, hogy minden rendszerezetten legyen a helyén, könnyen lehessen keresni könyveket akkor is ha csak egy bizonyos könyv érdekel, vagy ha nem keresel konkrétan egy könyvet sem, csak egy témakör érdekel és megnéznéd, milyen könyvek vannak itt abból. Aztán feljegyzem kinél melyik könyv van, hogy tudjuk, valamint figyelem az új könyvek megjelenését meg azokat a helyeket, ahol régi, többnyire magánkönyvtárak gyűjteményét adják el, hogy van-e köztük olyan, ami hasznos lehetne az itt élőknek. Emellett könyvkötő is vagyok, ha valamelyik könyv már szétesőben van, akkor újrakötöm. Ebben Rhae is segített, sok gyakran forgatott könyvet és tanulmányt megerősített fém rátétetekkel, így sokkal lasabban kopnak el. *Pillant oldalra a mellette ülő megnevezettre mosolyogva, majd vissza Ethyrlinre.*
- Meg csillagászattal foglalkozom még üres időmben. *Fejezi be a felsorolást, mielőtt halálra untatná a hármast.*
- Köszi. *Feleli Rhae limonádés megjegyzésére, s kihasználja, hogy most Rhae kérdez Ethyrlintől, s Tsitsa elégséges étkezése iránt aggódva érdeklődők legnagyobb megnyugvására folytatja a csücsür elfogyasztását Tsitsa. Közben meg arra gondol, hogy milyen jó, hogy Rhae is kérdezett, csendessége miatt már kezdett attól félni, hogy nem éri jól magát.*

-Nagyon köszönjük. – pillant hálásan Tsitsára.
-Érdekes neve van, köszönöm. – tekint az ételre, majd bevesz ismét egy falatot, ízlelgeti.
~Shiso… bazsalikom…~ Nagyon új még neki az itteni fűszervilág és jegyezgeti a nevet, valamint a hozzá kapcsolódó ízt is.
Hallgat az edzés megbeszélése alatt. Ethyrlin úrfi nagyon fesztelen, igazi társaságbeli, ha jól érti, amit lát. Majd figyel erre.
A kérdésen azonban kissé meglepődik, de nem mutatja ki. Rátekint Tsitsára, majd biztatóan elmosolyodik. A falatot lenyelve a pohár felé nyúl és illendően inna pár kortyot, de jól esik a hűvös víz és az íz is.
-A limonádé is nagyon finom pedig. Így tökéletes. – jegyzi meg halkan, ha már válaszolt Tsitsa az úrfinak.
-Mivel szeret… szeretsz a legjobban foglalkozni, mi iránt érdeklődöl? Az íjászaton kívül, természetesen. – tekint Ethyrlin felé.

*Beljebb sétálva futólag néz körbe, nem mutatván, hogy keresne bárkit is, csak a ismerősöknek köszön biccentgetve, köztük a most magas copfját nélkülöző könyvtáros lánynak is.*
~ Világoszöld kellett volna...~ *Nem látja teljesen őt, takarják, így egyelőre csak ennyit tud megállapítani, de nem kárörömmel teszi ezt. Inkább féltésből. bár talán annyira nem kell félteni a lányt, milyen lendülettel megy át a fél termen, csak hogy a család ékszerészével szót válthasson. Kis mosoly jelenik meg ajkain, aztán tovább sétál pár régi ismerős hölgy felé. Velük fog beszélgetni, természetesen a négy főt számláló kis csapat úgy helyezkedik el C alakban, hogy mindannyiuknak remek rálátása essen a bejáratra. Szemmel kell tartani ugyebár kik jelennek meg, kivel és persze, milyen ruhában. A belépő Naram is e női kvartettben találja meg Kathleent, aki a meghajlást finom mosolyú főhajtással viszonozza, zöld szemeiben mintha valami kedves csillogás is lenne. Aztán rögtön hölgytársaságai felé fordul, akik élénken érdeklődnek, ki ez az enyhén szólva is szép szál fiatalember. Még jó, hogy ezt a beszélgetést azok a hegyes fülek nem hallhatják. Mégis, Naramnak később is meglehet az a határozott érzése, hogy valaki figyeli, s ha Kathleenék felé tekint, gyakran kaphatja el Kathleen pillantását, de csak az övét a társaságból és akkor, mikor leveszi róla hűvös nyugalommal a tekintetét. Hűvös és nyugodt, nincs benne már ott a köszöntéskori kedvesség, s így már az is tán csak káprázatnak tűnik. Társalog még az ismerős hölgyekkel, majd elnézést kérve elindul tőlük... de a belépő kuzinjai felé. Őket kedves, meleg mosollyal üdvözli.*
- Lili, Ethyrlin... Szó nincs rá, milyen jó ez a bál már most is, mindenki dicséri, pedig igazán még el se kezdődött. Mesésen festetek. *Ugyan Ethyrlin haján elidőzik picit a tekintete, de egyébként jókedvű Kath, még ha sok erőt is emészt fel takarni a kezdődő fáradtságot és a hőemelkedés jeleit. Elena érkezésére figyel aztán fel, mint mindenki a teremben. Figyeli a le- majd bevonulást, s elégedetten állapítja meg a tökéletességet. Ruha, járás, tartás, az udvarias mosoly... minden stimmel. Aztán az Elenához odalépő családra figyel fel, köztük az ifjú Rhaj-ra.*
- Ők lennének az al-Khaybar család? A szülők mögött meg Ibrahim al-Khaybar, a leendő jegyes? *Kérdezi halkan a testvérpártól, hátha ők tájékozottabbak nála.*

Egyre többen lesznek, amitől egyre feszültebb lesz. Igyekszik nem kimutatni. Közben nézelődik a jelenlévő hölgyek megjelenésén. És hüledezik, háborog és …. odatapad egy-két dekoltázsra. Igencsak bátran mutogatják magukat a dombtaviak, reméli, hogy… de mindegy. Neki ez is tetszik, még ha anyja néha aprókat sóhajt, szörnyűségét kifejezve. De attól neki is biztosan meg lenne a saját véleménye, ha párja így öltözködne. Vagy nem.
Egy idő múlva azonban elapadnak a gondolatai és csak figyel. Láthatóan a figyelem egyik középpontja az övék, majd amikor megjelennek a Contevilla család képviselői, akkor tapintható lesz a feszültség, főleg, hogy részükről eggyel kevesebben jöttek el. Igazán kellemetlen. Végigtekint rajtuk és elgondolkodik. Egyáltalán nem úgy öltözködnek, mint akik jelét adnák a családjuk felé a tiszteletnek, de ha jobban belegondol, akkor ők sem. Pontosabban ő maga talán, mert nem vette fel a fejére a turbánt. A szőke, hosszú hajú szépség azonban igencsak odavonzza a tekintetet magára.
Majd újabb hosszú várakozás után megjelenik a leendő menyasszony is. Nyel magában egyet. Most jön a kényes menet.
Végigbámulja rejtve, hogyan jelenik meg, majd vonul le Elena. Egy csepp hiba, annyi nem volt a levonulásban. A ruhára nem tud mit mondani, talán ha valaki lefordítaná saját ruhanyelvükre értené, de a körülötte sugdolódzó hölgyek szavai alapján a ruha tökéletes választás. Amivel egyet kell értenie, bár egy kicsit talán mintha alig lenne ujja annak a ruhának. Egy biztos, van megjelenése.
Az illemnek megfelelően a szülők mögött várakozik, majd amikor az alkalom arra hozza, akkor üdvözli. Meghajol.
- Elena kisasszony. A fogadás csodálatos, minden dicséretem a Contevilla családé.
Ekkorra már eltűnik a feszengés belőle, ismét a Khaybar öntudat jelenik meg benne, mint ahogyan a hangjában is.

*Zavarba jön rögtön az elején, nem hitte volna, hogy ennyien fognak felé fordulni, s tán Rhae társaságában lévő férfiak a legkevésbé zavaróak ebben, szemben a már jelenlévő hölgyek pillantásaival, akik természetesen azonnal kiszúrták a "botrányos" kesztyű-hiányt és a túl sötét ruhát. Részben ez maguknak megnyugvás is, hisz az ő megjelenésük tökéletes, még ha a férfiak ilyen apróságokat nem is vesznek észre. Rhaet hamar kiszúrja, ami nem csoda, hisz maga sem volt ennek teljesen tudatában, de tekintete rögtön őt kezdte el keresni, s aggodalmas ajakharapása csak akkor múlt el, csak akkor nyugodott meg, mikor megláthatta a barátját. A mosolya egy pillanatra bizonytalanul indul, mikor látja Rhae arcán is feltűnni a mosolyt, majd egy kicsit tovatűnni, de mikor újra megjelenik a férfi mosolya, akkor az övé is határozottabbá válik. E mosollyal köszönti Rhaet, s fut végig rajta tapintatosan a tekintete. Igazán elegánsnak találja a másikat, s a leengedett, kibontott hajnak valamiért külön örül. Körbenéz, de nem találja még itt barátnőjét, így egyenesen Rhae felé veszi az irányt.*
~ Remélem nem lesz gond, ha odamegyek hozzá...~ *A férficsoport zavarja kissé, nem tudja, mik ilyenkor a szabályok. Amelia ugyan elsorolt egy rakást mikor megtanított neki egy új táncot, de Tsitsa érzése szerint a felét sem tudta átadni ilyen rövid idő alatt a szükségeseknek. Vagy Tsitsa felejtette el, mert mint mostanában gyakran, gondolatban máshol járt.*
- Szervusz. *Ér oda végül Rhaehez, neki széles mosoly jár most is, míg a többi férfinak a közelében, ha felé tekintenek, félénkebben biccent és kíván Jó estét. De figyelme hamar újra a fekete hajú elfé lesz.*
- Nézd csak, Julcsa ötlete volt. *Fordul meg egy pillanatra, hogy megmutassa a hajdísz új felhasználását, nem tudván, hogy Rhae már látta. Tsitsa viszont örömet akar neki okozni azzal, hogy most is viseli és tényleg nagyon örül ennek a megoldásnak.*
- Te voltál már bálon? *Kérdezi halkabban aztán tőle visszafordulva vele szembe, s amennyiben nem zavarja a férfitársaságot. Pillantása sokszor ingázik a bejárat és Rhae között. Kathleen, a még mindig megdöbbentően magas Naram, és végre, egyike azoknak, akiket várt: Lili a ruhában, amit már látott ugyan Tsitsa, de mégsem a lányon. Szegény Eth-et alig veszi észre mellette, pedig kedveli a fiút. Mikor eszébe jut, hogy megnézze, akkor érkezik meg Elena kisasszony, a másik, akire kíváncsi volt. Igencsak elcsodálkozik rajta, egyrészt a szépségén, másrészt hogy lepillantás nélkül le tudott jönni a lépcsőn. Ő bezzeg felcsippentette a szoknyája alját és nagyon nézett a lába elé, mielőtt túl hatásos belépőt produkál egy legurulással. Akivel találkozik a tekintete, annak jókedvű mosollyal biccent, ha nincs köszönési távolságon belül.*

[A csücsür]

- Köszönöm.
*A szószos tálat visszateszi helyére, miután a saját ízlése szerint leöntötte a húsos csücsürjét. Szépen, szakosan levág magának ismét pár falatot, hogy meghűljenek, azután megkóstolja újra az ételt a mártással ugye és mintha tényleg új ételt enne.*
- Igazad volt, tényleg nagyon finom a szósszal.
*Egészen leköti az evés, csak Tsitsa kedélyes csacsogása a régi életéről szorítja össze a torkát. Az a természetesség, ahogy erről Tsitsa képes beszélni, mindig meglepi és most se tud mit mondani. *
- Bizony.
*A menüre való felvétel viszont már könnyedebb téma, képes visszatérni az evéshez is. Befejezi a húsos csücsürt és kiszemel magának egy zöldséges, különleges fűszerezésűt. És most már Rhaenek köszönhetően már a fűszer nevét is tudja. Ez is nagyon ízlik neki, komolyan fontolgatja, hogy megkóstolja a harmadik félét is.*
- Csak szeretne olyan jó lenni, hogy a tanárom lehessen.
*Tsitsa kérdésén jót nevet, nem fél ugratni bátyját, elvégre barátok között van. Aztán elgondolkodik, valóban feltűnően jól ment a gyakorlás.*
- Pedig nem is az íjászat a kedvencem... lehet felül kellene vizsgálnom ezt a dolgot és félretenni a kardot.
*Ezen most el fog gondolkodni, ahogy a mágiaválasztás is nagy kérdés most az életében. De nem most, nem akarja kivonni magát a társalgásból.*

Hallgatom a lentről felszűrődő zajokat, igencsak megváltoztak a hangok az egy órával ezelőttihez képest. Sehol egy ideges kiáltás, már nem hangol a zenekar, a szobalányok se szaladoznak egyik készülődő hölgytől a másikig. Benn tartom a levegőt, amíg tovább hallgatózok. Ó, igen, hallom már, lágy muzsika szól a háttérben, egészen kiváló a zenekar, ajánlom, hogy a tánczenéket is ilyen jól játsszák, mint a beszélgetéshez az aláfestő zenét. Meg akarom mutatni a fővárosi bugrisoknak, hogy táncolnak az északi lányok.
Amelia és Ethyrlin most indultak el lefelé. Én még várok negyedórát, nem többet, nem kevesebbet, pontosan negyedórát. Most már jóformán mindenki megérkezett, van idejük szót váltani egymással rólam, a Contevilla kuzinról és mielőtt nem bírnák tovább az izgalmakat, megjelenek a lépcső tetején és csatlakozok hozzájuk, hogy jelenlétemmel emeljem az est fényét.
Belepillantok a tükrömbe, és ha volt is bennem idegesség, az most biztos elszállt. Öntudatosan szegem fel állam és forgatom el fejemet előbb egyik majd a másik irányba. A loknikba sütött hajam tökéletesen van feltűzve, szépen szabadon hagyja arisztokrata magasságú homlokomat, a halványsárga aprószirmú virágok pedig jól mutatnak a sötétbarna hajamban. Nincs szükségem festékre, a szemöldököm tökéletes ívű, a szempillám elég sötét. Egy kis fény a szemhéjamra és az ajkamra, több nem is kell.
Hátrébb lépek a tükörtől, hogy ellenőrizzem ruhámat is. A vajszínű báliruhám tökéletesen emeli ki az alakomat. A fűző és a krinolin az istennő két legcsodásabb ajándéka a nőnek, amit valaha adhatott. Furcsa, hogy szinte alig van ujja a ruhának, de majd megszokom, ha egyszer ez a divat.
Letelt a negyedóra, megigazítom fehér bálikesztyűm szárát és felemelt fejjel elindulok. A lépcső tetején megállok, veszek egy mély levegőt, mosolyt varázsolok arcomra, és elindulok lefelé, úgy, hogy egyáltalán nem nézek a lábam elé. Visszafogottan mosolygok is, még most is, mikor leértem. Nem lépek oda senkihez, egyelőre felmérem a környezetemben állókat.

Először ideges lesz, hogy nem kap választ. Talán rosszul van Lia? Bekopog még egyszer.
- Ugye nincs go…???
Ekkor nyílik ki az ajtó, látványosan leesik az álla, nem csak tetteti. Tágra nyílt szemmekkel nézi, ahogy húga előtte megfordul. Már nem olyan beteges színű, a mozgása is már nagyon hasonlít ahhoz a Liához, akit ismer.
- Elnézést, eltévesztettem az ajtót. Én Liát keresem, a húgomat és erre bekopogok egy gyönyörű, elragadó hölgyhöz. Elnézést a tévedésért. – meghajol, majd úgy tesz, mint aki menne, majd visszafordul.
- Fantasztikusan nézel ki. Mindenki irigykedni fog rád, hidd el nekem. Szabad a karját, hölgyem?
Nyújtja a kezét húgának. Ha elfogadja, akkor így lépnek be a bálterembe, közben tekintete többször végigidőzik húgán.
- Azt hiszem, alulöltöztelek… - majd felveszi a szokásos mosolyát, ahogy belépnek a terembe.
Rengetegen jelen vannak már, de húgára bízza a vezetést.

*Lili lassan vagy egy fél órája készen van és egyedül jár-kel szobájában. Leülnie nem szabad, még a végén összegyűrné szoknyáját. Idáig az ablakán kémlelt kifelé, de a vendégek érkezésének figyelése bosszantóvá vált. Most már ő is csatlakozna a társasághoz, ahelyett, hogy csak figyeli őket.
Szerencsére nem kell próbára tennie türelmét, ha jól számolja Linnek hamarosan meg kell érkeznie érte. Ideje tehát ellenőrizni, hogy minden rendben van-e a megjelenésével. Nem bízza a véletlenre és a szobájában álló nagy állótükörben tanulmányozza tükörképét. Tisztában van a gyertyafény jótékony hatásaival, de saját magát nem tudja becsapni holmi fényjátékkal. Magasságához képest egy kicsit még mindig soványabb a kelleténél, de ez már nem szembetűnő az egyszeri szemlélőnek. Kulcscsontjánál nincs már mély árok, szép feszes a bőre, arca sem beesett, azt meg úgyse tudja senki, hogy fűzőjét még könnyedén be tudták fűzni a kívánt méretre. Az még talán jó is így.
Kagylórózsaszín ruhája klasszikus szabású, egy kis bolondsággal megfűszerezve. A ruha ugyanis csípőig követi a test vonalát, s csak utána bővül uszályosan -de igazi uszály nélkül. A szoknya tökéletes esését krinolin biztosítja, amiért a hétköznapokban nem rajong Lili, de elfogadja édesanyja ítéletét, báliruha csak krinolinnal ér valamit. A csónaknyakú felsőrészhez fényes fátyolanyagú, ejtett rövidujjak csatlakoznak, így vállait nem fedi semmit. Ugyanebből a rózsaszín fátyolanyagból készült fodrok díszítik a szoknyarészt.
Haját fonott kontyba feltűzték, a kontyfésűk láthatatlanok, frizurájának díszei két élénk rózsaszín rózsa, mindkettőt jobb oldalról erősítették hajába. Szempilláját feketére festették, hogy hangsúlyosabb legyen a szeme, ajkára kis ajakfényt kent, valamint a Kathleentől kapott különleges variációjú rózsavízből tett két-két csöppet a füle mögé és csuklójára.
A kopogtatásra nem felel, csak felmarkolja legyezőjét és máris kinyitja az ajtót.*
- Mit mondasz, szerinted megjelenhetek így a tisztelt vendégek előtt?
*Szép lassan megfordul, hogy Lin véleményt alkothasson. Csillogó szemekkel, mosolyogva várja az ítéletet.*