Környezet, éghajlat, városok

Földrajz
A Dombtavi Fejedelemség Montea közép-nyugati partvidékén terül el. Nyugatról a Hűs-tenger határolja, északon az ezüstelfek a szomszédjaik – határkövekkel jelzett keskeny gyepűt hagyva meg az országok között -, keleten a Zordhegység és az Ak’khírok birodalma határolja, délkeleten az Éjtestvérek okoznak számukra sok bosszúságot, déli partjait a Vörös-öböl mossa.
A Fejedelemség a Lag'go-dombságon terül el. A legmagasabb pontja az Accqa-tó fölött emelkedő Elto-dombtető, magassága 467 méter, de eltörpül a Zordhegységhez képest, mely uralkodón emelkedik a Fejedelemség fölé. A tengerparti szakasz mind nyugaton, mind délen keskeny síkság. A közvetlen tengerpart homokos, néhol apró-kavicsos, pár méter után hirtelen mélyül a vízben a talaj.
Az egyetlen jelentős folyó a hat tavat köti össze, melynek elnevezése  szakaszonként változik, mindig a „forrás”-tó a névadó. A legvégén Ivesi-folyó-nak hívják, mely delta torkolattal ömlik a Vörös-öbölnél a Hűs tengerbe. A folyó a torkolattól a forrás utáni első tóig (Voda) kiválóan hajózható kisebb hajókkal.
A hat tó (sorban): Voda, Vatna, Accqa, Pocco-Accqa, Maji, Ivesi.
A forrástó, a Voda, a legnagyobb kiterjedésű, 24,9 km2 . A legmélyebb a Maji 36 méteres mélységével.

Éghajlat
A Fejedelemségre a mediterrán éghajlat a jellemző: Az évi középhőmérséklet 10-20 °C, a csapadékmennyiség maximuma ősszel van. Jellemzői a viszonylag meleg tél (a hőmérséklet 6-10 °C) és a meleg, száraz, 4-5 hónapos nyár (mely során nem ritka a 40 °C). Ez alól kivételt az ország északi részén, az Elto-dombtető és a Zordhegység lábainál lévő területek képeznek: itt a négy évszak kicsit élesebben elkülönül. Ugyan a nyár szinte megegyezik a déli és nyugati területek nyarával, a tél valamivel hidegebb, elérheti a 0 °C-ot is, havazás ritkán, de előfordul.

Élővilág
A természetes növénytakaró keménylombú erdő. Jellemző fafajták: magyaltölgy, olajfa, fügefa, citrusfélék, ciprusok, babérfa, mandulafenyő, paratölgy, szelídgesztenye és törpepálma. A cserjeszintet gyakran szúrós és/vagy illatos levelű növények alkotják.
A tavakban igen gazdag a halpopuláció, az erdők pedig vadakban gazdagok.

Ederthin - A Fejedelemség fővárosa délen található meg, az Ivesi-folyó deltatorkolatának bal oldalán. Éghajlata tisztán mediterrán. A városban található meg a Fejedelem palotája és több főbb intézmény itt csoportosul, például a Fejedelemi Főkönyvtár és Irattár, valamint az egyik könyvnyomda. Legnagyobb lakosságú város: a lakosok száma megközelíti az ötvenezret. Négy részre osztható fel a város:

- Felsőnegyed: a város dombjaira épült a Fejedelem palotája, s a stenerék avagy a gazdagok fényűző villái, rezidenciái.
- Parknegyed: Nemcsak a város legnagyobb egybefüggő zöld területe, a Park található itt meg, hanem a fürdő, a templomok, a követségi épületek és tudomány területe is ez a negyed. Ráadásul a méltán híres Mulatónegyedként elkeresztelt terület is ehhez a negyedhez tartozik.
- Kikötőnegyed: A kikötő, a piac és a kereskedelem helyszíne, s itt található a híres és hírhedt Carlo-erőd is.
- Alsónegyed: A közép- és szegény-réteg lakhelye, az alvilág elsődleges központja.

Swyncresco - Az északi fővárosként is szokták emlegetni az Accqa-tó északi részén épült várost. A második legnagyobb város a Fejedelemségben, körülbelül húszezer főt számlál. Félig dombra épült, de a város leér a tóig, a tavak közül itt van a legnagyobb kikötő. Swyncrescoban található a másik könyvnyomda. Az éghajlat errefelé már kicsit másabb, mint a fővárosban, ugyanis itt jobban elkülönül egymástól a négy évszak, s télen a hőmérséklet jobban megközelíti a 0 fokot, még ha igazi fagyok nincsenek is.

Crestias - A Fejedelemség keleti oldalán a Voda-tó alatt található meg. Harmadik legnépesebb város a maga tizenöt ezres lakosságával. Jelentősége abban rejlik, hogy a keletről, más népektől érkező áruk ezen a városon haladnak át. Kereskedőváros, valamint híres a fogadóiról is, tekintve, hogy itt szállnak meg többnyire a karavánok, utazók, hogy innen folytassák útjukat az ország belsejébe vagy éppen kifelé.

Grottocello - A nyugati partvidéken a Fehér-öböl kikötővárosa, a főváros után ez a város bonyolítja le a legnagyobb hajós forgalmat, számos tengeren érkező áru (amit nem Ederthinbe vagy Crestiasba szánnak) ide fut be, vagy innen fut ki. A kalandorok egyik kedvelt helye, nincs hét, hogy ne lehetne hallani valami titokzatos kincses térképről, melyek többsége ugyan hamis, de úgy hírlik, vannak köztük igaziak is. Nagyjából tízezer főt számlál a település.

Alaevilla - A legnagyobb sziget keleti partján lévő város, mely a szigetről kapta a nevét. Többnyire nyaralás céljára használják, mely elérhető az alsóréteg számára is, igaz, kevésbé magas színvonalon nekik. A gazdagabbak számára bérelhető szép villák állnak rendelkezésre, s a buja természet, a puha, fehér homokú tengerpart remek kikapcsolódást tud nyújtani. Körülbelül ötezer fő az állandó lakossága.

Awinzia - Tündérszigetnek is nevezik az Alaevilla-szigettől északnyugatra lévő szigetet, mely saját tóval is rendelkezik. Mi más is lenne a neve, mint Tündértó? A név nem véletlen, varázslatosan szép a sziget, s ugyan ez a Tündértó a leghíresebb és legnagyobb a szigeten, több kisebb tavat is lehet találni csodaszép vízesésekkel és barlangokkal. A gazdagok a tó körül lévő kevés, bérelhető villákba is szívesen eljárnak nyaralni. E település neve Awinzia, állandó lakossága pár ezer fő. Sokan keresik fel - már akik meg tudják fizetni - a gyógyulás reményében is a szigetet. Nemcsak a gyógyulni vágyók és a gyógyítók, hanem a mágiakutatók és kalandorok figyelmét is gyakran felkelti ez a hely, állítólag sajátos mágikus jelenségeket lehet itt megtapasztalni nem minden kockázat nélkül.

Wallamento - A legészakibb említésre méltó település a Fejedelemségben, s egyúttal a legkevesebb (alig kétezer) lélekfővel rendelkező város. Sokan összeépült halászfalvak csoportjának tekintik, mely közülük a legnagyobbról, Wallamento-ról kapta a nevét. A halászat továbbra is fő profiljuk, s ezen felül az elfekkel való kereskedelem elsősorban Wallamento-n keresztül történik.