Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

Színpadiasan végigsimít a haján és kihúzza magát, majd utána visszadől.
-Köszönöm! – majd Lilire mosolyog. – Te sem panaszkodhatsz. – majd halkan felnevet. Nem kinevetés módján.
Figyelmesen várja, hátha Lili tud valamit Rhae-ről. Amikor végül is megjön a nemleges válasz, először Lilit nyugtatja le.
-Valószínű, hogy ha akart volna róla beszélni, akkor már megtette volna. Mmmm…. nagyon rejteni akar valamit, amire nem szívesen emlékszik. – máris együtt érez Rhaevel. A szoknyák után való rohangálás számára neki a szívének a legjobb kúra és nem is nagyon beszél róla, csak Lili tudja mindezt részletesebben.
-Lehet, hogy itt van a kutya elásva. – töpreng. Majd felcsillan a szeme. Aztán megint elkomorodik.
-Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha megint összeülne a négyes és szembesítve lennének egymással? Mert, hogy ezzel így idétlen időkig elcsúszkálnak egymás mellett, az biztos. Vagy nagyon durva lenne? – néz rá Lilire. Rhaenek csak egy erős kéz irányítása segítene most, de Tsitsát nem tudja ilyen biztosra mondani.

- Nem kell irigykedned, te is minta úriember vagy, ráadásul nemesi vér csörgedezik ereidben.
Egy kis figyelmesség testvére felé, cinkosan mosolyogva. Tudja, hogy Lin nem komolyan irigykedik, de azért azt is tudja, hogy megszokta, hogy a figyelem középpontjában van. Ez persze teljesen érthető is, hisz most mondta, nemesi származású úriember, ráadásul a legjavából, furcsa lenne ha nem lenne középpontban.
- Mondasz valamit.
A múltat firtató kérdésen el kell gondolkodnia, de ez nem tart sokáig. Hamar rájön, hogy nem tud semmit Rhae korábbi életéről. Még csak azt se tudja, hogy hány éves lehet. 35 évesnél biztos idősebb, de ennél közelibbet nem tudna mondani, ugyanúgy lehet 36, 136 vagy 1036 éves.
- Fogalmam sincs, hogy hogyan alakult a szerelmi élete, sőt, hogy egyáltalán az élete hogyan alakult idáig. Tündértóról hazafelé ki kellett volna ezeket derítenem.
Mérgesen húzza el száját, pedig akkor nem tudhatta, milyen szerepet fog Rhae játszani barátnője életében és szó, mi szó akkor nagyobb gondja is volt, mint hogy nyomozósdit játszon.
- Lehet valami kitagadott nemesi sarj, az magyarázná az úri..elfségét és a tévhitet, hogy nem elég jó Tsitsának. Ki kell derítenünk a miérteket, azután könnyebben tudunk segíteni... vagy neked már van valami zseniális ötleted?

Megvárja, amíg kiünnepli Lili az örömöt és ki is pihegi.
- A hölgyeknek szükségük van valamilyen visszajelzésre. – bólint. – De ha a férfi is ennyire bizonytalan. Na, itt jövünk mi a képbe. Márminthogy… kimutassa végre az érzelmeit szíve hölgye felé. Annyi lehetőséget elveszíteni. – ciccent egyet, meglóbálva ismét a lábfejét.
Ahogy így Lili felsorolja Rhae tulajdonságát.
- Még a végén irigykedni fogok rá. Minta úriember…. elf…
De más is feltűnik neki. Ez mind mind a jelen. Mi van a múlttal?
- A kérdés az … történhetett valami a múltjában, ami miatt nem mer szerelmet vallani? Volt egyáltalán már házas, kapcsolata vagy bármi? - Dől hátra, állát dörzsölgetve.
- De szerintem ezen is tudunk segíteni. – mosolyodik el. Ha azt a két banyalelkűt össze tudják hozni, akkor őket meg pláne.

Nem zavartatja magát az örömtáncban, mikor meghallja Lin nevetését. Az uzsonna óta gyülemlő boldog feszültséget most ki kell adnia magából. Így megvan rá az esély, hogy nem fog az első adandó alkalommal Tsitsa nyakába ugrani és ott sikongatni és tapsikolni. Euforikus állapotában annyira azon se akad le, hogy nem is volt semmiféle baj, amiben lettek volna. Mármint nem tényleges baj, mint például, hogy Tsitsa vallomása kitudódott. Akkor biztosan nem mert volna Tsitsa szeme elé kerülni nagyon-nagyon hosszú ideig. A nagy ugrándozás után beleveti magát a másik székbe. Ideje megtervezni a haditerv második fázisát.
- Az egyértelmű, hogy Tsitsa miért nem mondott semmit idáig. Egyrészt még mindig nem tudja, ha érzi is, amit. Másrészt ő a hölgy, a hölgyek pedig általában nem vallanak színt először - ettől függetlenül persze rá kell ébreszteni, hogy majd amikor eljön az ideje, akkor tudja. De ami Rhaet illeti...
Tenyerébe temeti arcát míg elgondolkodik. Nem is jön rosszul a kis szünet, végre teljesen rendeződik lélegzetvétele a nagy ugrálás után.
- Én nem tudom, miért gondolkodik így. Amennyit én láttam belőle udvarias, kifinomult ízlésű, jóképű, tehetséges a szakmájában, tehát nem kell attól félnie, hogy majd nem tudja eltartani Tsitsát. Valahogy egy kis önbizalmat kéne csöpögtetni belé, meg tudatosítani benne, hogy lehetne Tsitsa hős védelmezője. Ötlet az önbizalom vagy mi növelésére?

Ha délután ő volt pattanásig feszülten kíváncsi, most ugyanezt érzi Lili felől. Ő sem tenne másként, már az ajtóban biztosan bökdöste volna, hogy mondd már.
Látja a sápadást, még húga sem maradhat ki a teátrális bejelentésekből, de ezt nem is akarja tovább húzni. Lábfejét enyhén lóbálva felel. Amit azonban válasznak kap, főleg látványban, teljesen letarolja a székről: szétcsúszik a lába, teljesen hátradől és felnevet.
Aztán értelmesen, nagy békapislogással néz Lilire.
- Hát… nem is tudom… - gondolkodik el színpadiasan.
-Talán azért, mert ez a két jómadár tudja… sejti – utal az egyikre meg a másikra -, hogy sokkal fontosabb a másik egy egyszerű kapcsolatnál, de nagyon. Viszont, hogy egyik se mondja el nyíltan, mit érez, mert hogy a másik… - sóhajt fel.
- Vagyis az nem biztos, hogy elég lesz, szerelmet valljanak egymásnak. Túl… kevésnek tartja magát a fiatalúr Tsitsához. Pedig annyi figyelmet egy vakszerelmes sem ad senkinek. Szerinted mit tudnánk tenni? – tekint kérdőn Liára.

Most aztán visszakapja Lili a délutáni időhúzást. Soha ilyen lassan nem látott még senkit leülni, a lábátvetésről már nem is szólva. Nem feltételezi, hogy Lin direkt csinálja, elvégre ő maga se direkt húzta az időt, hogy kibökje ki szerelmes kibe, csak így jött ki a lépés. Most is megvan győződve arról, hogy túlságosan izgatott és azért tűnnek óráknak a percek, vagyis a pillanatok.
Ő maga nem ül le, az íróasztalának támaszkodik. Az első mondat hallatán aztán szó szerint leesik a lábáról. Még szerencse, hogy csak az asztalnak esik neki. Ezzel kicsit megtöri a komolynak szánt hatásszünet komolyságát, meg az azonnali visszakérdezéssel is.
- Bajban?
Kicsit el is kezd szürkülni az arca, szerencsére Lin még épp idejében folytatja, így nem jut ideje a tényleges fantáziálásra a bajokról. Lélegzetvisszafojtva hallgatja a folytatást, aminek hallatán felderül az arca. Mivel most nem kell visszafognia magát elkezd ugrálni -tisztes távolságban az asztaltól- és tapsikolni örömében.
- Tudtam-tudtam-tudtam! Úgy tudtam, hogy viszonozza. Meg azt is, hogy te majd kivarázsolod belőle a vallomást.
Mikor lecsillapodik, bátyjához fordul.
- De miért is vagyunk akkor bajban? A madárkáink egy pár, csak még nem tudnak róla.

Folyosóról nézve egészen mókás jelenet, ahogy berántja Lia.
- Hóó.. megyek én …. – de vigyorog, majd arrébb lép.
Látja arcán a várakozást. Tsitsa nagyon fontos lehet Lilinek, hogy ennyire várakozóan tekint rá. Ő pedig kényelmes tempóban leül a székre és átveti a lábát. Majd vág egy cinkos képet.
- Tudod, lehet, hogy bajban vagyunk ám.
Komoly hatásszünetet tart. Majd folytatja.
- Megvan minden, tánc, vacsi, csillagnézegetés. Szó szerint idézek: Tsitsával már megvolt a tánc és a vacsora is. De hogy nem veszik észre, hogy szeretik… - majd halkabbra fogva folytatja. – szeretik egymást.
Várakozón tekint Liára. Nem mondaná, hogy tanácstalan, de ennyire vak két ember, izé…félelf és elf… nem lehet csak így egymás mellett.

- Gyere. Gyere-gyere-gyere!
Szinte felrántja az ajtót és ha Lin nem elég fürge, hogy azonnal beljebb lépjen, akkor Lili fogja kézen fogva beljebb segíteni. Még lovaglóruhában van, nemrégen ért csak haza, a szobába pedig csak percekkel ezelőtt. Ezért is tudta olyan fürgén kinyitni az ajtót, két lépésnyire állt csak tőle épp a csizmáját vette le.
- Na, mi volt? Sikerült beszélned vele?
Ha lehetséges, most még izgatottabb, mint délután volt. Pislogás nélkül fürkészi Lin arcát, hátha úgy hamarabb kap választ, mint szóban. De mégiscsak észbe kap, nem lehet ennyire szeleburdi. Becsukja az ajtót, kulcsra, nem lehetnek elég óvatosak. Az egyik székre dobta kalapját, most azt is elveszi, hátha Lin oda akarna ülni és nem a szobában található többi karosszék valamelyikére, netán a kanapéra. Idáig futotta, ismét Lint szuggerálja pislogás nélkül.

Együtt érzően rátekint Ethyrlinre. Mégis csak jól sejti, hogy ez lehet a háttérben. Csalódás.
-Értem, rendben, akkor így fogom igazítani.
Zavarában nem látja, hogy a mellette ülő milyen képet vág. Inkább azon bajlódik, hogy miért is mondta el. Nem szeretné Tsitsát se kényelmetlen helyzetbe hozni, sem pedig rákényszeríteni olyanra, amit nem akar, nem szeretne. Neki az is megfelelő, ha látja: Tsitsa boldog, még ha mással is az.
Mélyen elgondolkodik. Teszi össze az eddigieket. Továbbra is úgy gondolja, hogy ez akár sima barátkozási körbe is beletartozhat. De honnan tudja Ethyrlin, hogy nem volt ellenére a lánynak? Aztán igazat ad Ethyrlinnek. Lehet, hogy….? Nem, biztos nem, mert akkor már… A hölgyválaszt pedig feltehetően azért kérte tőle, mert másokat annyira nem ismert a társaságból. Igen, biztos benne, hogy ezért.
-Én..- de nem tudja tovább folytatni, nem, egyáltalán nem biztos benne, hogy Tsitsa őt választaná. Számára Tsitsa a legfontosabb. Éppen ezért nem fogja elmondani, nehogy…. nem fél, nem tart a visszautasítástól. Megérdemelné. De tudja, hogy Tsitsa mennyire figyelmes másokkal és inkább nem utalgat semmire.
- A tervek három nap múlva készen lesznek. Ha megfelelőek, akkor…. négy hét múlva elkészül a fülbevaló és a nyaklánc is.
Az összeget nem mondja, véleménye szerint teljesen magától értetődő, hogy a családnak nem számol fel semmilyen összeget. Egyben megkönnyebbül, hogy nem folytatja tovább az úrfi a kérdezősködést, bár már így is nagy bajt hozott Tsitsára, hogy végül mégis elmondta, nagyon fontos neki.
A távozást látva feláll és meghajol.
- További szép napot!
Viszonylag sokáig ül még, a vázlatokkal a kezében, töprengve mindazon, ami az elmúlt beszélgetés során elhangzott. Szereti Tsitsát. Nem fogja maga előtt letagadni. Minden egyes percet kincsként őriz, amit vele eltölthet. De jobbat érdemel, mint ő.
Majd sóhajtva, mosollyal az arcán fog neki folytatni a munkát.

- Gondolod? Én is remélem. – majd legyint. Nem miatta vannak itt, hanem a Tsitsa-Rhae páros kérdésében ügyködik.
- Felelősségteljes a vidámsága ellenére és fiatal is. Legyen inkább… elegáns és nemes. De ne amolyan pávatoll rázogató.
Sejti, hogy az ügyködése és a nagy rámenőssége csak be fog érni. Nem akarta elhúzni a következő találkozásig, mert akkor el fog bizonytalanodni Rhae. Sejtése szerint. Éppen ezért teljesen felé fordulva, sőt, könyökével felé nyitva figyeli, hallgatja. Elégedett vigyor jelenik meg képén, amikor végre….. kimondja a nevet. Legszívesebben odarángatná most azonnal a félelf lány elé, hogy addig nem mozdul el, míg szerelmet nem vall neki.
De amilyen kis félszeg mókus mind a kettő, nekik kell csavarni a dolgokat. Leával.
- Nagyon helyes! – bólogat, az elégedett vigyort letörölte a képéről. – Nem hinném, hogy ellenére lenne, elvégre elfogadta a meghívásokat, nem keresett se az alkalom előtt sem közben kibúvót, hogy megléphessen. – művi elgondolkodás, holott már jól tudja, mit fog mondani. – És a hölgyválaszban is veled táncolt. – néz jelentőségteljesen az elfre. El nem tudja hinni, hogy hogyan lehet valaki ennyire vak. Hatásszünet, hagyja, hogy eméssze a férfi.
– Tsitsa jó lány és nagyon fontosak vagytok egymásnak. – finoman hangsúlyozza a többes számokat.
Többet azonban mára nem mond, ennyi éppen elég. Megnézi a rajzot. Tökéletes lesz Tsitsának.
- Igen, szerintem megy is mind a kettő egymáshoz. - ~ és Tsitsához. ~ Nyújtózkodik egyet, mint aki jól végezte dolgát.
- Mikorra lesznek meg a tervek? De tudod mit? Rád bízom, azok alapján, ahogy láttam a rajzaidat, kétségem sincs a felől, hogy szép lesz.
Feláll, a mappákat az ülőhelyére teszi.
- Nagyjából mikorra lesz kész és előleget, mennyit adjak az anyagokra? A dátum számomra nem kötött, nem feltétlen egy eseményre készül. És akkor én megyek is. Jó munkát, mert szépnek gyönyörűek. – és azzal ki is libeg az ajtón, magában dörzsölgetve a tenyerét, hogy megvan. Már csak tovább kell göngyölíteni. Ezzel a vigyorral kopog be húga ajtaján is.
- Lia? Lin vagyok. Bemehetek?

-A bizonytalanság… igen, nagyon tartok attól, hogy valami olyasmit mondok, ami neki rosszul esne, vagy megbántódna. – gondolkodik el, de érzelmei, ahogy Tsitsa felé terelődnek, nagyon is tiszták.
Ethyrlinre tekint, nem hinné, hogy nőies traccspartinak ültek neki, egy szemhunyorítás. Azt sem tudja elképzelni, ahogy a mellette ülő komolyan viselkedik, valahogy árad belőle a gondtalanság. Ami akár álca is lehet, egy komoly életbeli eseményé. Ezért nem szokott hamar véleményt alkotni senkiről. Az utolsó mondatra csendesen rá is tekint. Nem is tudja, hogy mennyien voltak…
-Majd te is meg fogod találni az igazit. – feleli csendesen, őszintén kívánva. Remélve, nem bántja meg a férfit.
Alaposan megtekinti a rajzot, bejelöli és egy kisebb lapot vesz elő, jegyzetel.
-Igen, ezeket be lehet rakni. Legyen könnyedebb, vagy legyen komolyabb? Rendben, azokat is felírtam.
Csendben megjegyzi, hogy nagyon jó ízlése van a férfinek és hogy tudja, milyen is ékszereket ajándékozni.
-Igen, ez… szerintem is az lehet. – nem tudja megakadályozni, füle hegye szép pírban kezd el égni attól, hogy valóban jól érzi, amit érez. Bár a szívek területén is nagyon jártasnak kéne, kellett lennie, a saját szívén nem tud eligazodni, ismeretlen terület számára.
-Már…- elgondolkodik. – Tsitsával már … - kimondta…. kimondta!!!! füle égni kezd, kezével ösztönösen mocorogni kezd a ceruzán – vacsorázni is voltam és táncoltunk is… - boldog mosoly jelenik meg az arcán és a szemében is. Majd a szégyené. - Nem érdemlem meg. Sokkal jobbat érdemel, mint a magamfajta... - suttogja, hallgatva egy ideig.
Sosem gondolta, hogy majd valaki iránt így fog tudni érezni. Hogy valóban szeretne hozzá tartozni, az élete részévé tenni. Tsitsa ezt jelenti számára, de tudja, hogy nem teheti ezt vele.
-Ilyenre? – rajzolja meg a javaslat alapján a fülbevalót.

Ezért a mosolyért egyszer fog neki küldeni egy adag bort. Tovább figyeli, keresve az apró rezdüléseket.
- Pontosan ezt teszem én is. És ritkán rontom el. De a mostaninál habozok. Talán mert fontos lehet nekem. Szerinted, ha valaki fontos lesz neked, akkor… elbizonytalanodsz, hogy … egyáltalán jó-e, amit teszel vagy mondasz neki?
- Aha, a tennivalóid. – majd sóhajt egyet, legyint és a mappa felé fordul. – Én sem voltam mindig ilyen szoknyabolond. Ez afféle… csakazértis. A hölgyek pedig biztosan epekednek utánad.
Hogy ő maga mikor fogja ismét megtalálni a nagy szerelmet nem tudja. Most még a dackorszakban van.
-Ilyenre, de …. - lapoz tovább. – Szerintem ez jobb. Megvannak az ékkövek, megvannak a formák és megvannak a…. ezt lehet zöld, fekete és aranybarna kövekkel berakni? Vagy… neked mik lennének hozzá az ajánlataid? Három színt szeretnék, hogy… - felidézi Tsitsa képét. – hogy szépen kihangsúlyozza a bőrének színét és a hajét. Na és a szemet is. A színárnyalatot rád bízom, biztos jó lesz.
-Aham… - fordul kíváncsian Rhae felé. – Igen…..- majd felcsillannak a szemei. – Igen!!! Ez pontosan az! Ó, tehát mégis van valaki… - feleli örömmel és egyben rámutatva, hogy Rhae bizony valaki iránt nagyon is táplál érzelmeket.
- Tudom, hogy senki sem szeret tanácsokat kapni, de …. elvitted már vacsorázni? Táncolni…? Egy kis romantikus csillagnézésre nagyon tudnak bukni a lányok és sétára. – bólogat. – Bár előbb a csillagnézéses trükköt javaslom. Az olyan ismerkedős, de ha nem jön össze, akkor felejtős.
Mint akinek fogalma sincs, hogy a páros már réges rég végigjárta ezt az útvonalat. Ártatlan tudatlanságot és nagyon baráti és drukkolós képet vágva. Csak bökné már ki a nevet….
- Igen, ez így nagyon jó lesz. – mélyed bele a skiccbe, hozzáképzelve Tsitsát. – Csepp formájúra nem lehetne? Olyan hosszabbra gondoltam. Két oldalán szeretnék egy nagyobb követ, amelyek között kisebbek vannak.

A sápadás alapján ítélve feltételezi, hogy Ethyrlin úrfi talán siet, így rövidre fogja fogni a válogatást, majd maga rajzol skicceket. De aztán mégis elveszi a mappát és lapozni kezdi, így odaül mellé és figyeli, hogy min akad meg a tekintete.
A következő mondanivalóra teljesen ledöbben. Ennyire nyíltan csak nagyon közeli barátok szoktak, egy két bennfentesebb vásárló talán, de…. ennek ellenére udvarias mosoly ül ki arcára.
- Megfigyelem, milyen ékszereket, milyen ruhákat hord, milyen jellemű, ahhoz igazítom az ékszereket. Nem történt baj. – hajol meg kissé a fiatalúr felé.
- Nem voltak barátnőim, a … tennivalóim nagyon lefoglalnak. – ami igaz, csak nem a mostani tennivalóra gondolva.
Legszívesebben mindig Tsitsa mellett lenne. Még ha csak könyvet pakol vagy olvas. Órákig el tudná nézni. A fürdőben tett felismerése csak erősebb lett idővel, letagadni pedig nem akarja magának, hogy Tsitsa nagyon is tetszik neki.
- Ilyenre? – néz bele a mappába, majd tovább lapoz pár oldalt, ami már jobban hasonlít az elképzelésre.
– Barátnő most? Aki kedves nekem? – nem tudja, hogy el merje-e mondani, de meggondolja magát. – Eléggé elfoglalt vagyok, de … talán az, ha valakivel szeretnénk minél több időt együtt tölteni, annak számít, akkor igen, van. Így is mondhatjuk.
Összeszedi érzelmeit és gondolatait. Számára Ethyrlin úrfi nagyon kedvesnek és közvetlennek is tűnik, és nem akarja se megsérteni, se megbántani.
- Kedves és figyelmes. Nagyon megértő és együtt érző. – pirul el. Elővehetné a nagyúri arcát, de Tsitsa esetében, még ha csak róla is van szó, nem tud ilyen lenni. Őszinte akar lenni, és reméli, hogy egyre inkább önmaga.
- És ha megnyújtjuk? Mondjuk… így? – rajzol egy skiccet, majd átnyújtja neki.

Előbb elsápad, majd gondolatban összedörzsöli tenyerét. Időt nyert, még dumálhat.
- Rendben. – és legalább meglátja, hogy miként is dolgozik.
Ölébe veszi az első mappát és miközben lapozgat, a szája is jár.
- Tudod, annyira nehéz néha eltalálni, hogy mire is van kedve szíved hölgyének. Neked is voltak ilyen gondjaid a barátnőiddel vagy csak én vagyon ennyire…nem is tudom milyen. Te honnan tudtad, hogy mire vágyik? Meg.. vagyis tudod… tényleg zavarban vagyok, biztos most is van barátnőd. Szép szál legény vagy, minden ujjadra biztosan akad legalább három gyönyörű leányzó…
Elmerül a mappában, hagyva időt Rhaenek, hogy válaszoljon. A hangsúly ugyan zavarban lévő egyéné, de igyekezett úgy csavarni, hogy választ is kapjon.
- Ez megfelelő lesz. Ilyen elrendezést képzeltem el, de …. kerekebb medálokkal és a közepén lenne a nagyobbik. – mutat az egyik rajzra. Ha Rhae megjegyezte, akkor lapoz tovább, tovább csavarva a kérdéseket.
- És van valaki, aki most kedves neked? Biztos, hogy van, ne tagadd. Nem kell nevet mondani, csak úgy írd le, milyen. – meghagyva a diszkréciót és egyben „utasítva”, hogy de! elmondod. Mindezt csupán érdeklődő és ártatlan tekintetekkel.
- Nincs olyan fülbevaló, amelyik… lógós fülbevaló, de hosszúkásabb. Ez jó lenne, de ez nem menne a nyaklánchoz. Abba is szeretnék köveket, több aprót.

- Hát... jó. Pedig szívesen megcsinálom ám. *De a kedves kézfogás meggyőzi, nem erőlteti.*
~ Mire nem gondolsz... elmenni lapátért, seprűért, összeseperni a hajat, majd a lépcsőfordulóban észrevétlen egyet a zsebedbe tenni... Ez nem is én vagyok...~ *S míg e gondolat megszületik, addig leguggol, kezével seperve összébb a tincseket, ne hordják szét, addig Rhae is elgondolkodik az éjszakai alváson. Felsandít rá, s mikor nem figyel a férfi, egy tincset a zsebébe töm a lány. Ha ezt látta volna valaki külső szemlélőként, még talán meg is lenne lepődve, micsoda természet adta tehetséggel nyúl le apró dolgokat a lány. Még vihetné is ezzel a tudással valamire. De Tsitsa ennek nincs tudatában, s ha lenne is, lelkülete másmilyen. Még e levágott, kidobásra ítéltetett haj miatt is bűntudata van. S be sem vallhatja, ez most az ő lelkét fogja nyomni az éjszaka felfedezett érzéseivel együtt. Vajon segít, ha beszélne róla valakinek? Lilinek?*
- Látod, ki kéne próbálnod máskor is. Ennyi ember nem tévedhet. *Vigyorodik el idézve a piaci kofák egyik kedvenc szavajárását, mikor meg akarnak győzni valakit valamiről.*
- De.. *Kezdene bele, de nem hagynak esélyt és lehetőséget az ellenkezésre. Aztán mielőtt megszólalhatna - talán bevallva mindent a zavart és hálás tekintet láttán, a kézre adott puszi után - gyomra szólal meg előbb, hangosan kordul egy nagyot.*
- Oké, nyertél! *Neveti el magát, s elindulnak együtt kifele, de az ajtón kilépve már kihúzza kezét Rhae kezéből és belekarolva megy. Nem mer többet ennél, fél, hogy elárulja magát. S ki ne essen zsebéből a hajtincs! De mázlija lesz majd, vissza tud majd menni reggeli után a szobába úgy, hogy nem bukott le. Ott gyorsan az emlékei és rajzai feljegyzésére szolgáló füzetkébe teszi a tincset - előtte orrához emelve, hogy még egyszer érezze illatát -, s a lap aljára a dátumot írja, meg odarajzol egy apró napocskát beszínezve feketére. Mosolyogva teszi el a füzetet.*

Csendben hallgatja, figyeli, hogy milyen leírást kap.
-Van pár tervrajzom, az alapján ki lehetne választani a formákat, és hogy konkrétabb legyen az elképzelés. Vázlatot is rajzolok közben, ha szabad.
Feláll, majd két mappát vesz ki, az egyik Tsitsa keze munkáját dicsérő kötésben. Kincsként őrzi. Majd elővesz még egy mappát, amely üres lapokkal van tele, majd ceruzát.
-Ezekben nyakláncok, ezekben pedig vegyesen nyakláncok és fülbevalók találhatók. Ha találsz benne olyat, ami megközelíti az elképzelést, tudok vázlatot rajzolni.
Türelemmel megvárja, hogy végignézze a mappákat. Ha nem szeretné, akkor az elmondás alapján vázlatot rajzol.

Kíváncsian és engedelmesen fordítja meg egyik, majd másik oldalra fejét. Nézi a tükörben a haját és arcképét. A rövid nagyon megtetszik, de legszívesebben még annál is rövidebbre vágatná.
- Igen, nagyon ügyesen vágtad. – tekint köszönettel a lányra.
A cuppanós puszira elpirul. Legszívesebben ismét átölelné, de nem meri megtenni.
- Ne, kérlek, hagyd… majd összetakarítom. – még a kezét is megfogja, ha esetleg mégis távozna a lapátért és seprűért. Nem fogja erősen a kezet, a kérés a fogásban és hangjában az, ami reméli, hogy vissza tartja majd.
Elgondolkodik, figyelve arra, hogy miként is érezte magát éjjel és most. Felderül az arca és egyben meglepett is.
- Nagyon pihentető volt. Teljesen frissnek érzem magam. – amihez Tsitsa jelenléte és keze sokkal jobban hozzájárult. – És… valahogy sokkal jobb is. – amit ért is és nem is.
- És te? – érdeklődik vissza mosolyogva. Tudja, hogy Tsitsa izgő-mozgó, Nappal kel, és késő estig munkálkodik. Rengeteg energia van benne.
-Szerintem menjünk reggelizni. – bár zavarja a haja, úgy véli, hogy jobb, ha túl lesz rajta. – Nem ellenkezel. Ez a minimum, hogy segítettél nekem. – elhal a mosoly és zavar és hála kerül a helyére. Tsitsa akaratlanul lett tanúja kínlódásának, de ha nincs, akkor rosszabbul is végződhetett volna. Még napokig kissé zaklatottabb és lassabb is lesz így is, de ha nem lép be Tsitsa.... inkább nem gondol bele.
- Köszönöm. – megfogja Tsitsa kezét és egy puszit lehel rá, majd az ajtó felé indul, el nem engedve a kezét. – Menjünk.

Felidézi magában a báli ruhát, amit Tsitsa viselt.
- Kellően nyitott, hogy egy szép ékszert megmutasson. A haját többnyire feltűzve hordja, és szerintem a lógós fülbevaló tökéletes lenne neki.
És akkor most jön az első adag elcseppentése.
- Tudod, milyenek a nők… szeretik a pompát és a szépséget. De nekik jól is áll. – majd úgy tesz, mint aki elgondolkodik.
– A következő bálba remélem, el fog jönni, most éppen elutazott. – sóhajt egyet.
- Szereti a… a kövek nevével bajban vagyok. Színre ahogy elnéztem, szereti a zöldet és az aranysárgát vagy méz színt. Nem a nagyot részesíteném előnyben, hanem a finom jelleméhez megy. Tudod, több kicsi, de nem olyan apró, hogy elveszik benne.
Legalább is ilyet képzelne el Tsitsának.

*Megköszöni mind a fotelnál, mind az olló előhorgászásánál a segítséget, így aztán pláne igyekszik lovagias barátjának szép hajat vágni! Mégis nagyon izgul, vajon tetszik-e neki a végeredmény.*
- Ha most erre fordítod a fejed, meg tudod nézni magadat rövid hajjal, ha arra, akkor hosszúval. Úgyhogy még később is el tudod dönteni... *Mosolyog, miközben a tükörre vesz egy pillantást. Így is nagyobb az a kis kézitükör, mint amit ő "teljes alakos" tükörnek használ. Már egészen megtanulta, hogyan nézze benne végig az öltözetét, mikor meg kell valahol jelenni.*
- Tetszik? Biztos? Nagyon szívesen. Jajj, te! *Rhae utolsó mondata váltotta ki belőle is azt az utolsót, na meg, hogy egy nagy puszit adjon Rhae arcára, hogy az csak úgy cuppant!*
- Megyek, hozok lapátot meg seprűt! Egy perc is itt vagyok. *Meg sem látszik rajta, hogy hasa már korog egy ideje, mert tegnap csak egy darab kekszet evett, s követeli nemcsak a ma reggelit, hanem a tegnapit is ebéddel és vacsorával. Honnan szerzi az energiát Tsitsa az olykor rejtély, de vidáman s energikusan libben máris az ajtó felé, hogy az említett dolgokat beszerezze és azokkal térjen vissza, hacsak meglepő módon nem tart ilyeneket Rhae a szobájában. Neki is lát majd összesöpörni a lehullott kisebb-nagyobb tincseket.*
- És... milyen érzés volt egész éjszaka aludni? *Pillant mosolyogva a férfira, mert tudja, hogy ez évtizedeken át nem adatott meg neki, s nem tudja, mióta szabad, volt-e erre példa.*

- Bálokra lesz. – bólint, jelezve, hogy megjegyezte. Egyúttal az egyik sarok felé invitálja Ethyrlint, hogy ott foglaljanak helyet.
Megjegyzi a nevet. A kedves mosolyra még inkább elmosolyodik. Ethyrlin úrfi számára kedves személy lehet, nem csak mert ékszert készít neki.
- Tehát akkor egy szolidabb ékszerre gondolsz, mégis legyen egyedi, hogy rá tekintve passzoljon hozzá. Nyitottabb van zártabb ruhát visel? Ennek megfelelően lesz kialakítva a nyaklánc hossza is. – feleli magyarázatként.

A fotelt nem engedi arrébb ráncigálni Tsitsának, mert az eléggé súlyos berendezés, maga teszi arrébb, még ha üggyel bajjal is.
-Jó… - majd egy másik asztalhoz lép, mely kisebb méretű és az egyik fiókból elővesz egy puha hajkefét. A székre ül le, nekikezd kifésülni, ahogy mindig is szokta, majd meglátja, hogy min ügyködik Tsitsa.
-Előhalászom én…. – végül is miatta került oda, ne Tsitsa másszon és nyújtózzon.
Letérdepel a szekrény elé és alányúlva kihúzza az ollót. Ennek következtében haja szétterül a földön, furcsa hurkokat vetve.
-Tessék. – adja át mosollyal.
A székre visszaülve ismét belekezd kifésülni a haját. Hagyja, hogy beállítsa a fejét és később is hagyja, hogy úgy igazítsa, ahogy neki megfelelő. Türelemmel várja és élvezettel szippantja be, ahogy Tsitsa néha odalibbenve felé irányítja illatát. De türtőzteti magát.
-Máris.
Egy nagyobb méretű kézitükröt vesz a kezébe, abban figyeli a haját. Egy kicsit más arc tekint vissza rá, még sosem látta magát rövid tincsekkel. Haját meghagyta Tsitsa hosszabban, de a rövidre vágott tincsek formára vágva és szép átmenetet képeznek a hosszú felé. Szemlélőnek fel sem tűnik, hogy baleset eredménye, a rövid haj egy része is takarásban van.
-Tsitsa, nagyon szép lett, köszönöm! Sajnálom, hogy ennyi kellemetlenséget okoztam neked.

*Csendben kivárja, míg Rhae átgondolja, miként is lenne jó a haja. A határozott kijelentés meggyőzi, nem is sejtve, hogy akaratlanul is engedelmességre kényszerítette a másikat. Pedig rövidre is levágta volna, igyekezvén valami szép frizurára, ne úgy nézzen ki Rhae, mint aki fejjel előre beleesett egy ollókkal teli ládába.*
- Rendben... *Meglepi az újbóli ölelés, de alig egy pillanatnyi késlekedéssel viszonozza is.*
- Ugyan, nincs mit sajnálnod és szívesen. *Simogatja megint Rhae hátát, majd lassan kibontakozik az ölelésből.*
- Gyere, akkor kicsit igazítunk a hajadon. Ülj erre a székre. *Kicsit odébb tolja a fotelt és helyére egy egyszerűbb széket tesz. A földön ott vannak a tegnapi levágott tincsek, jó lesz ide szemetelni, s majd feltakarítja a végén egyben.*
- Megfésülöd addig a hajad? *Nem tudja hol a fésű, ő addig a tegnap elhajított olló után néz. Becsúszott egy szekrény alá, úgyhogy most azt horgássza éppen elő. Ha ezzel megvan és Rhae is elkészült, akkor visszamegy hozzá, beállítja szépen, gyengéden egyenesre a fejét és nekiáll a fodrászkodásnak. Nem megy olyan gyorsan, a rutinja mérsékelt, saját haján gyakorolt eddig. Beletelik vagy egy fél órába is, mire már nem ráncolja a homlokát nagy gondolkodva hátra-hátralépve, hanem kezd elégedettebb arcot vágni, míg végül megszólal.*
- Azt hiszem, kész. Nézd meg a tükörben, milyen így? De őszintén ám, bírom a kritikát!

Meglepve pillant a kérdésre. Láthatóan zavartan kutat érzelmeiben.
- Még sosem volt rövid hajam. – feleli halkan. Saját maga felől olyan sokáig nem dönthetett, még külsőben sem, hogy nem tudja, mi a jó számára. – Nem tudom, hogyan lenne jobb.
Majd győz a mások felé adott engedelmessége. És Tsitsának szeretne tetszeni. Erre a gondolatra elpirul.
– A hosszú maradjon. – feleli határozottabban.
Csendben marad a kedves megrovásra. Tsitsának igaza van.
- Igen, ezt a szüleimtől kaptam. – elkapja a kacsintást, elmosolyodik. – Köszönöm.
- Maradjon így a hajam. Hosszan hagyva. - ~Hogy neked örömet okozhassak.~ Átöleli. – Nagyon köszönöm és … sajnálom, ne haragudj.

- De, Rhae, az számít, hogy neked tetszik-e a hosszú haj? És.. most felejtsd el, hogy neked ez ismertetőjegyed volt-e vagy sem, hogy mi volt a... a vendégeknek a véleményük róla. Arra gondolj most csak, hogy te szeretted-e, hogy hosszú a hajad, mert jól áll, vagy fel tudod tűzni abba a laza kontyba, mint múltkor, meg ilyenek...? *Láthatóan nem akarja befolyásolni Rhaet. Igen, ő szereti a hosszú a haját, mert látványra is szép, és bár ez nem tudatos nála, de szerette azt is, mikor odabújt a vállgödrébe sírni, vigasztalást keresni, ott el lehetett bújni a tincsek sűrűjében, s azok finom illata megnyugtatta. Persze abban is biztos, hogy rövid hajjal is éppúgy szeretné Rhaet.*
- De hiszen te, de hiszen te... *Csóválja meg a fejét, de közben finoman mosolyog.*
- Az mind nem számít. Ezt a nevet a szüleidtől kaptad, ha jól emlékszem, igaz? Csak ez számít, ők tudták, mit csinálnak. *Keresi Rhae tekintetét, hogy láthassa a végén a barátja Tsitsa kacsintását.*

-Különleges? Igen, úgy is mondhatjuk. – ha egy báli esemény, vagy esetleg egy jelentősebb, mondjuk az ő leánykérésük…. na, az a fontos, a többi nem számít. – mindenképpen bálokra készülő ékszer lesz.
-Milyen jellemű? – úgy tesz, mint aki gondolkodna, pedig azt már megtette a szobában. Keresett Tsitsára hasonlító személyt, külsőre, hogy aztán a belsőt rá tudja húzni.
-Irina a neve, visszahúzódó jellem, de nagyon jó beszélgetőtárs. Ráérez az ember jellemére és mindig segítőkész. Nagyon tanult és okos. Kedves a mosolya.