Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

- Van… - feleli zavarba jőve. Megbízik Tsitsában, hogy miként vágja le, de azért elővesz az íróasztal fiókjából egy papírt, tartóval és ceruzát, majd odaadja a lánynak, és illedelmesen, kíváncsi tekintetekkel ül le mellé az ágyra.
Beletekint a rajzba, és elmerül benne.
- Ez nagyon jól néz ki. – majd megsimítja félénken alkarját Tsitsának. – Nem a te hibád, hogy…. – legszívesebben teljesen rövidre vágná a haját, minél csúfabb lenne, annál boldogabb lenne.
A következő mondatra meglepődik. Tsitsának tetszik a hosszú haja? Elpirul. Talán mégsem kéne annyira levágni, mint ahogyan eredetileg ő akarta.
-Ha tetszik a hosszú hajam, akkor… hagyjuk meg. – pirul el. Most először érzi, hogy ez a fajta beleegyezés nem feltétlenül az engedelmes bólintás, hanem ő is szeretné, mert ő szeretne örömet okozni Tsitsának és nem azért mert kell.
- Lehet! – mosolyog vissza. – Nagyon tetszik a jelentése.
- Illik? – pirul el még jobban. – De hiszen én… - lehajtja a fejét. A nap a maga fényességével, tisztaságával és éltető erejével nem éppen őt jellemezné. A sötét éj annál inkább.

- Oké... van egy papírod meg egy ceruzád itt a közelben? Mert akkor felfirkantom, mit gondoltam. Vagy átfussak hozzám egyért? *Kérdezi, s választól függően cselekszik. Vagy Rhae mondja, hol talál ilyent, és beszerzi Tsitsa, vagy maga a férfi veszi elő és adja oda neki - mégse matasson a lány a holmijai között -, vagy átfut érte, mint mondta. Végeredményben visszatelepszik oda az ágy szélére, s kicsit a papírra hajolva felvázol egy fejet - annyira sematikus, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehetne benne egyéni vonásokat felfedezni, nemhogy Rhae karakterét -, s inkább a hajra koncentrál. Egy-két perc elegendő hozzá, nem lett kidolgozott rajz természetesen, de érzékelteti mire gondolt, Rhae felé is mutatja.*
- Ilyenre gondoltam. Így inkább néz ki divatból, kedvtelésből félig rövidre vágottnak, mint... véletlen balesetnek az ollóval. *Pillant le zavartan maga elé.*
- Igazság szerint nincs szívem levágni másik oldalt a hosszú hajadat, de ha szeretnéd... *Nem akar semmit Rhaere kényszeríteni... Csak majd egy hajnövesztő szert a herbalista műhelyből.*
- Köszönöm. Azt hiszem, azért kaptam, mert napnyugta után születtem valamivel. Vagy édesanyám megsejtette, hogy a csillagászat fog érdekelni. *Mosolyog.*
- A tied is illik hozzád, a név... annyira te vagy! És nagyon szívesen.
~ Éjfekete Nap.. Az én Éjfekete Napom...~ *Mosolyog belül, s e nevet megtartja magának. Nem birtokolni akarja a másikat, csak hozzátartozni.*

- Természetes, hogy elkészítem az ékszereket. – feleli mosollyal. Ez a legkevesebb, hogy befogadták és nagyon örül, hogy Ethyrlin úrfinak is viszonozhat belőle.
- Feltételezem, hogy különleges alkalmakra szeretné az ékszert készíttetni. Megkérdhetem, hogy alkalomra lesz az ékszer? Milyen jellemű a hölgy?
Arra, hogy milyen régen ismerhetik egymást az alkalomra adott válasz amúgy is megadja, így szükségtelen ebben a témában érdeklődnie.

-Szép estét neked is! – szólal meg gyorsan tegeződve, hogy emlékeztesse Rhaet, tegezik egymást.
-Remélem igen és szerintem inkább biztos vagyok benne. – mosolyog. Mert a kétértelmű mondatokat nagyon szereti.
– Egy kedves barátnémnak szeretnék ékszert készíteni, és reménykedem, hogy segítségemre leszel. Kifinomult ízlése van és egy sima bolti ékszerrel nem biztos, hogy illene hozzá.
Még szép hogy nem. Tsitsa egyedi. Csak még nem tudja, hogy Rhae neki fog készíteni egy szép ékszert. Miközben szépen kifaggatja. És reméli, hogy egyikőjük sem fogja letépni a fejét.
-Egy nyakláncot szeretnék, fülbevalóval. – minél több ok a vas csapdosásához.

A kezének megsimítása megnyugtatja. Talán mégsem tett rosszat azzal, hogy átölelte Tsitsát. Feltekint a világot jelentő szemekbe, elmosolyodik. Hagyja, hogy próbát tegyen, nagyon élvezi, ahogy Tsitsa törődik vele és ahogy a haját igazítja. Majdnem felkuncog, ahogy Tsitsa ráncolja a homlokát, de csak a mosolya jelzi, hogy tetszik neki a látvány.
-Rád bízom. – feleli bizalommal. Tsitsa a hajával foglalkozik… nem tudja, milyen lehet majd az az aszimmetrikus haj, de bízik Tstisa ízlésében. Nem tudja, hogy Tsitsa mikor szeretne vágni a hajából, számára öröm is, mivel így valóban rövidebb lesz a haja, ahogy szerette volna, amikor kétségbeesésében nekiesett.
Meglepődik nevének jelentésén. Tudja, hogy a szüleitől kapta és feltételezi, hogy szép jelentésű lehet. Egy ideig csendben hallgat, ízlelgeti a jelentését. Sokat jelenthetett a szüleinek, hogy ilyen nevet kapott. Elmosolyodik az éjfekete Napra.
A csillagászati érdekességre felkuncog. Jellemző a lányra, amit nagyon szeret benne.
-Kelő Hold Fénye. – suttogja. – Gyönyörű. Illik hozzád.
Sosem fogja elfeledni a jelentését.
-Köszönöm, hogy utánanéztél. – feleli halkan.

*Halovány mosolyt csalnak ajkaira a visszasuttogott szavak, s kezd megnyugodni, hogy Rhaet nem bántotta meg. Nagyon reméli, hogy nemcsak eltitkolja, lenyeli ha mégis így van, hogy ezzel is halmozódjanak elfojtott érzései, bánatai.*
- Ugyan. Vicces. *Mosolyog vissza, abbahagyva orra dörgölését, ahol azok a rövid tincsek éles végei megcsikizték. A vörös fülek és arc láttán csak tovább mosolyog, s mielőtt a hajhoz érne, a kézfejet simítja meg finoman, jelezve, hogy tényleg nincs semmi baj. Nem is érti igazából. A csikizés jó dolog, a fürdőben is csinálták. A hajhoz óvatosan ér, nem akarja véletlenül sem meghúzni és fájdalmat okozni neki. Megpróbál a másik oldalról egy kevés hajat átfésülni a másik oldalra, hogy takarják a rövid tincseket és az árulkodó fülbevalós fület. Néha megnézi kicsit hátrébb dőlve a végeredményt, majd igazgat még rajta, homlokát ráncolja eközben a nagy gondolkodásban, de végül visszaigazgatja Rhae haját eredeti állapotába.*
- Megnéztem, át lehet-e igazgatni a hajat úgy, hogy ne kelljen többet vágni és takarjon is, de sehogy sem jó. azt hiszem, nem úszod meg, hogy még vágjunk a hajadból. Mit szólsz egy aszimmetrikus frizurához? Ha gondolod, gyors lerajzolom, mire gondoltam. *Kérdezi a férfit, mert nem akar ő semmit se csinálni a másik hajával, ami nem tetszik Rhaenek és utána rosszul érezné magát benne. Elmosolyodik, ahogy Rhae inkább Tsitsa neve után érdeklődik, de ezt fogja később megtudni.*
- Van bizony! S ne aggódj, szerintem nagyon szép a tied. A Rhae azt jelenti elsődlegesen, hogy Nap. De jelent még Napistent, fényt, éltető erőt is. *Mosolyogva nézi Rhae haját.*
- Egy éjfekete Nap. *Mosolyog.*
- A Tsitsalyssine jelentésén meglepődtem, le mertem volna fogadni, hogy elfeknél is valami macskás jelentése lesz a hangzása miatt, pedig az igazi jelentése a kelő hold fénye. Csupa csillagászati érdekességek vagyunk! *Vigyorodik el a végén. Nem is ő lenne, ha nem ez jutna eszébe.*

A gondolatai elől a munkába temetkezik. Segédei már régebben elmentek, így azóta az egyik zománcberakáson ügyködik. Nagyon aprólékos munka és ezt nem akarta otthagyni, mert akkor nagyon eltérő lesz a végeredmény. Újabb lemezkéket helyez a tárgyra, amikor hall egy hallja a kopogást.
- Szabad! – szerencsére most nem kell tölteni, éppen pihenő szakasz következik, így amint a lemez a helyére került, máris fordul az ajtó felé. Amint meglátja, hogy ki érkezett, azonnal feláll, arrébb fordítva a tartót.
- Szép estét! Tudok segíteni?

Ahogy Tsitsa viszonozza az ölelését, ismét a sírás kerülgeti. Nem lehet ennyire szerencsés, hogy Tsitsa ennyire törődik vele. Egy kicsit jobban összegömbölyödik az ölelésben, legszívesebben örökre így maradna.
-Ne kérj bocsánatot. – suttogja Tsitsa hajába. – Köszönöm, hogy itt lehetek veled. – sosem hitte, gondolta volna, hogy valakinek esetleg majd fontos lesz. Az öreg kedvelte, kivásárolta, de mint fogadott fiára gondolt és nagyon kevés ideig tudott a környezetéről. És érzi, hogy ez másfajta törődés is és reméli, hogy nem csak bebeszéli magának.
A hirtelen elengedéstől hátraugrik, felül, hiába hallja a kuncogást. Füle rettenetesen égni kezd. Biztos túllépett egy határon, ami Tsitsa számára kényelmetlen. Ezt nem akarta.
-Én… sajnálom…. – tekint csak egy pillanatra Tsitsára, majd még vörösebben tekint a saját térdére. Félszegen mosolyodik csak el a rövid tincsekre, úgy veszi, hogy Tsitsa csak indokot keresett a számára kényelmetlen helyzet elkerülésére. Nem kellett volna átölelnie még jobban… mekkora marha!
A kérdésre beleegyezően bólint. Lehet, hogy Tsitsa így szeretné az előbbi kényelmetlen helyzetet feldolgozni, így engedelmesen bólint. Hátha tud neki ezzel segíteni. Ha a lány kezei a hajához érnek, hagyja, már csak azért is, mert vágyik Tsitsa érintésére.
-Van a nevemnek jelentése? – kérdi érdeklődve, pillanatra elfeledkezve a helyzetről, majd ismét lesüti a tekintetét, visszarándulva a helyzetbe. – A te nevednek mi a jelentése?

- Nyem én? De jó... *Jön a nyöszörgés a takaróra még mindig a párnából, mert nem fordult oda Rhae felé a korábbi szavakra. Még mindig szégyelli magát és a hallottaktól ez erősödik. Hihetetlenül jól esnek neki, akárcsak a később megkapott ölelés is.*
- Meg sem érdemlem... *Motyogja, de a puszi lesz a pont az i-re, ami után egy pillanatnyi késlekedés után fordul és nagy lendülettel öleli át Rhaet. Ehhez mondjuk most elengedi a kezét, s szorosan öleli barátját hozzásimulva.*
- Bocsánat még egyszer és... Köszönöm és azt is, hogy itt vagy nekem... *Suttogja, s mozdulna feje, hogy puszit adjon ő is, szándéka szerint Rhae fülére, oda valahova, ahol az az átkozott fülbevaló is van... De kuncogva engedi el őt éppolyan hirtelen, mint ahogy átölelte és orrát meg egyik szeme alját dörzsölgeti még mindig kuncogva.*
- A rövid tincseid csikiznek! *Talán azok a rövid tincsek törtek meg valami varázst, mielőtt itt másba fordultak volna a dolgok még meghittebb közelségükből. Még ott a pír az arcán, még fátyolos picit a tekintete, meg legszívesebben sírt volna, hogy Rhaevel mit tett az éjjel, de valahogy már nyugodtabb és Rhae haját fürkészi elgondolkodva. A gondolkodás mindig higgasztja az embert.*
- Szabad egy picit? Kipróbálnék valamit, hogy állna... így nem maradhat a hajad. Már ha nem haragszol...*Kérdezi, miközben mocorogva az ágyon sarkaira ül, a takaró le is esik vállairól. Kezei Rhae haja felé akarnak nyúlni.*
- Egyébként... megnéztem a neveink jelentését az ezüstelfek könyvtárában. Kíváncsi vagy a tiedre? *Kérdezi mosolyogva, s úgy érzi, szíve kezd kicsit megnyugodni.*

-Oké. – Tsitsát Lilire bízza, jobban tudja, hogy miként lehet mindig egy kicsit előrébb lendíteni az úton. Ő meg majd kezelésbe veszi Rhaet. Úgyis mindig olyan csöndes…
-Köszönöm, kedves… - simít művészi teljes önértékeléssel a haján végig, mint aki egy esti nagy fellépésre készül, még az arca is olyanná válik. A puszit viszonozza, bár húga feltehetően kapott egy kis szúrós borostát is, amely a szőkesége miatt annyira nem látszódik.
-Jó lovaglást, vigyázz magadra! – simítja meg kezét Lilinek, majd feláll. – Megyek, és osztom a híreket!
Ismét nyújtózik egyet, de közben imádkozik az istenpároshoz, ha csak egy haja szála is meggörbül Lilinek, akkor….!!! akkor nem fognak kapni a borból…. márpedig az az élet egyik fő öröme… sok más mellett.

***
[Rhaet megkörnyékezve]

Jó ideig körözött most ő a szobában, miután kért egy kis nasit be a szobába és egy kis gyümölcslét. Amelyet a kiötletelés végig el is fogyasztott. Összerakta magában mindazokat a benyomásokat, amelyek Rhaeről vannak meg benne, akár elmondás, akár saját élmény alapján. Felkapva egy mellényt és egy felsőkabátot, lesiet a műhelybe, ahonnan a lépcső tetejéről visszafordul, mert a cipő lemaradt a kínálatból öltözéskor.
Aztán pedig már a műhely előtt kopog be. Előtte fülel rendesen, és figyel is egy ideig, hogy ugye, Rhae egyedül van a műhelyben. Eddig úgy véli, hogy igen. Akkor a hadművelet kezdetét veszi.

Igazán összedörzsölné elégedettségében kezeit, de nem akar ennyire előre inni a medve bőrére. Sose lehet tudni, mi jön közbe, ki tudja, Rhae és Tsitsa nem-e együtt vacsoráznak a csillagfényben. Mondjuk ez a verzió is kézdörzsölgetésre adhat okot Lilinek.
- Hát remélem sikerül beszélned vele este. Én hagyom, hogy Tsitsa aludjon minderre egy éjszakát, majd holnap beszélek vele.
Egyelőre több gondolata nem akad a tervhez. Olyan nagyon fellelkesült, hogy nem bír tovább egy ültő helyében megmaradni. Felkel székéről és új délutáni programot talál ki magának.
- Hagylak, hogy felkészülhess az esti nagy jelenetedre.
Puszit nyom bátyja arcára és az ajtó felé indul.
- Teljesen be vagyok sózva, úgyhogy kilovagolok. De este sokáig fenn leszek, amint beszéltél Rhaevel, gyere fel és beszámolsz, jó?

Hagyja, hogy Lia összeszedje a gondolatait, ötleteit, neki is forog a kerék, hogy minél jobban végződjön (és minél hamarabb) az ügyködésük.
- Aham, igen, remélem, jól fogok hozzá. – amiben gond nem lehet, önbizalomban nála sosincs hiány, de nem szeretné, ha éppen ők ugrasztanák szét a párost. Majd árgus szemekkel figyel. És fülel.
- Én ma este máris nekifogok, mert addig üsd a vasat, amíg meleg. – nyújtózik egyet, majd észreveszi, hogy még nem gombolta be az inget, így gyorsan begombolja.
– Öööö….. hmmm…. este is szokott dolgozni… de este már nem láttam a segédeit sosem… - nyitott tenyerébe csap az öklével. – Ez a legjobb időzítés!
Teljesen boldog kép terül el arcán, hogy ennyire jól tudnak ügyködni. Rhaet remélhetőleg még ma ki tudja faggatni. A mai nap pedig nem lesz gond, mert amint látta, mindig késő estig fenn van....

- Nem kell szégyellned magad. Nagyon hálás vagyok, hogy mellettem maradtál. – az arca neki is pírba lobban.
Legszívesebben odanyúlna kezével és finoman maga felé fordítaná, hogy lássa, mennyi szeretet van éppen felé, a felé, akit a világon a legjobban szeret és a legfontosabb a számára. Számára már nem kétséges ez az érzés. Nagyon is bizonyos.
- Nem haragszom… nagyon jól esik a figyelmességed. Veled… veled jó együtt… bármikor…. már… nagyon régen volt ennyire pihentető az álmom… - ebbe még jobban belepirul. Úgy érzi, mindjárt kiugrik a szíve.
- Én takartalak be, félálomban… - erre még jobban belepirul, de aztán….
Vesz egy nagy merszet és átöleli Tsitsát. Pár percig így marad, majd suttogva mondja.
- Mindent… nagyon köszönök….nagyon… fontos vagy nekem… - megpuszilja Tsitsa haját.
Tsitsa illata, haja selymessége, a keze, amiből nem akar kiszabadulni, még mindig a kapocsnak érzi, mámorítólag hat rá, de tudja, hogy nem mehet ennél tovább… nem szabad…
Visszafekszik, kicsit mélyebben lélegezve, arca pirossága egészen szépen halad a vörös felé.

- Következetes, oké, az leszek.
Ha most lenne nála papír, egész biztos jegyzetelne és a következetes szót nagy nyomtatott betűkkel írná fel. Így csak becsukott szemmel ad magának egy kis időt, hogy felírja gondolatban magának, habár nem valószínű, hogy elfelejtené, ez nem is olyasmi, amit elfelejthetne.
- Jó, vegyítem, szerintem is az jobb lehet.
Kezd az ő fejében is összeállni a forgatókönyv, amihez ragaszkodni fog. A másik, már rég készen lévő forgatókönyvet nem használhatja, aszerint ugye visongva ugrált volna Tsitsa körül, de az használhatatlan. Nem is kalandozik el, Lin további terveire figyel.
- Jó lesz, az meg, hogy melyikkel kezdesz, majd hozza a helyzet is, meg a válaszai is majd mutatják az irányt.
Egyébként is, most meg végképp sajnálja, hogy személyesen nem ismeri olyan jól Rhaet. Talán akkor tudná, hogy volt-e egyáltalán múltbéli szerelme, így csak sötétben tapogatózik.

- Jó-jó-jóreggelt... *Dadog-habog zavartan, s talán a keze még mindig ott lenne a magasban nyújtózkodás közben megmeredve, ha Rhae le nem hozta volna. A mosoly és a puszi rá csak jobban zavarba hozza, hát még a szavak! Rekordsebességgel önti el arcát a pír, zavartan néz mindenfelé, csak Rhaere nem, majd inkább kicsit mozdulva hasra fordul és a párnába temeti el égő arcát. Legszívesebben azt is inkább a fejére húzná. Mintha azzal, hogy ő nem látja Rhaet, őt se lehetne látni és ezzel megoldódna a probléma. De a keze... az ott marad Rhae kezében.*
- Ne..ne haragudj, meg akartam várni... míg elalszol... én nem akartam... azokat után, amit tegnap mondtál.... mással... éjszaka... egész biztos vagyok benne, hogy nem takaróztam be... ne haragudj! *A mondandó felét érthetetlenné teszi a párna, amibe beszél Tsitsa, s hiába a látott mosoly, a kedves baráti pillantás, mégis fél, hogy Rhae haragudni fog rá, hogy úgy érzi, Tsitsa is kihasználta.*
~ A legrosszabb, hogy még igaza is lenne. Nem is kérdeztem meg, ő mit akar, maradjak-e vagy se, csak maradtam. És hogy kerültem a takaró alá?! Ennyire hülye nem lehetek.... Nem akarlak elveszíteni!~ *A kezet is elengedné és mégsem. A tegnap este óta meglévő kapocs most még féltettebb kincs lett, s tart tőle, ha elengedi, vége lesz mindennek. Mit sem számít, Rhae viszont szereti-e... de a barátságát nem akarja... nem akarta kockára tenni.*

Teljesen elolvad attól, ahogy Tsitsa közelebb húzza a kezét és… az ajkaihoz éppen az ő keze ér hozzá. A csodálatos érzéstől elönti a forróság, szaporábban kezd lélegezni. Belemerül a nézésébe…
Félig visszaalszik, Tsitsa közelsége, a nyugalmas csend, keze a lány ajkain…. ilyenben még sosem volt része. A madár csipogására kipattan a szeme, de nem mozdul meg.
A lassú ébredezés gyönyörűségében fürdőzik, csendben, mosollyal ajkain. Nyelve hegye megérinti kézfejét, szélesebb mosoly jelenik meg arcán. Hagyja, hogy emelkedjen a keze, könnyít azzal, hogy az irány megadás után tovább viszi a kezét, de el nem engedné. Legszívesebben egy hatalmas ölelést adna, de nem meri.
- Jó reggelt, Tsitsa. – suttogja halkan, mosollyal ajkain és szemeiben. A bánat és fájdalom már nincs a szemében, de a boldogság kissé más színezetet is kap, amely az utóbbi időkben költözött tekintetébe, a fürdő után. Puszit ad a kezére, finoman.
– Köszönöm, hogy vigyáztál álmaimra.
Megadja a lehetőséget a kibúvóra ezzel, ha esetleg más oka lett volna.

- Majd kitalálok valami nevet, amúgy is rengetegen voltak. Nagyszerű, hogy jó felé haladok! – vigyorog. Aztán kétségbeesett képet vág. - Csak a csaj leírását, oppárdon…. szívemnek kedves hölgy leírását el ne felejtsem megjegyezni. Majd valami ruha vagy hajbizgentyű lesz a jó.
- Csak legyél nagyon következetes. Amint látom, néha nagyon jól bele tud magyarázni olyat, ami nincs is ott. Mármint ahogy most ezt elmondtad nekem, nekem ez jön le. De ez nagyon jó lépcsőfok. Olyan… - nyújtja felfelé tenyerét magyarázatnak. – véletlenszerűen elejtve.
- Mmmm… lehet, hogy ha a kettőt valahogy összevegyíted nem? És akkor talán nem lesz annyira feltűnő. – lelkesedik fel ismét. Csak sikerüljön!
- Aztán majd Rhaevel szépen átevezek a barátnős témára, hátha ki tudok húzni belőle valamit. Elkezdjük a volt barátnőknél azt hiszem, aztán majd véletlenül bedobom a mostani barátnő témát. Vagy már egyből a mostani barátnő témánál kezdek. Majd kiderül, hogy melyik a jó. Szerinted jó így? – tekint Lilire. Amennyire nincs elkötelezve barátnő és nagy szerelem iránt, amelynek pernyéje még mindig a szívén van, annyira szeretné, ha ez a két jómadár összejönne.

*Régen aludt már ilyen sokáig, rendszerint meg szokta előzni a napot felkelésben. Most valahogy mégsem ébred meg rutinszerűen, s éjszaka sem ébredt meg, meg se moccant, mióta őt is elnyomta az álom. Dacára minden alvásnak, még mindig karikásak a szemei, de békésen alszik, még akkor is, mikor puszit lehelnek homlokára. Lehet ezt már érzékeli valamennyire, moccan kicsit, de csak azért, hogy kezét - és ezzel Rhae kezét is - közelebb húzza magához. A férfi finom bőre hozzáér vékonyka résnyire nyílt ajkaihoz, s Tsitsa alszik tovább.
Közel fél óra is eltelik, mikor egy madár vagy az erkély korlátjára vagy az ablak párkányára száll és onnan csipog hangosan társainak. Tsitsa is ébredezni kezd az éles hangra, szemhéja meg-megrebben, kiszáradt ajkait megnedvesíti finoman nyelve hegyével, majd résnyire kezdi nyitni a szemeit, s végül nagy levegőt vesz és ezzel együtt halkan nyöszörögve nyújtózik egy nagyot... Rhae kezét fogva továbbra is. Macskás nyújtózkodásával így Rhae karja is kiegyenesedik és merőlegesen magasan felettük marad, mert itt akad meg a mozdulat feszült dermedtségben. Tsitsa agyába eljutott mit látott lapos pillantásain át és most elkerekedett, ijedt szemekkel néz a vele szemben fekvőre.*
~ A holdra és az összes csillagra, elfelejtettem elmenni...!!! Elaludtam!~ *Se megszólalni, se megmozdulni nem mer, igazság szerint úgy néz ki még a lélegzést is beszünteti a pislogással egyetemben, de hogy minden álmosság egy szempillantással alatt eltűnt belőle, az is biztos!*

Buzgón helyesel, egész nap az ékszerész műhelyben nehéz lehet udvarolni. Persze tud arról, hogy vannak Rhaenek tanoncai és az egyikük ráadásul nőnemű, de mindezen információk birtokában se gondolja másképp. Rhae nem futkos szoknyák után. Igaz, szerinte Lin sem... ő csak egyszerűen szerelmi bánatból gyógyul épp, az pedig kényes folyamat.
- Úúú, ez nagyon jó. És mit mondasz, melyik lánynak csináltatod? Ha nem is név szerint fogja érdekelni, sőt ez biztos is, de a jellemzői biztos érdekelni fogják, hogy milyen izéket javasoljon az ékszer részleteit illetően.
Nincs képben az ékszerész szakkifejezésekben, de nem csinál belőle problémát.
- Szerintem előszöris azt kellene elmondanom neki, hogy a barátságnak nem csak szintjei vannak, de hogy át is alakulhat, másfajta érzelemmé.
Visszaidézi, milyen szakosan akarta Tsitsa bepasszintani a különleges barát kategóriát ebbe a hierarchiába. Az véletlenül se hagyta el a száját, hogy talán más ez, mint barátság.
- Aztán ha személyesebb vizekre evezünk, majd elmesélem a magam történetét, onnan meg egyszerű lesz átfordítani az ő érzéseire.
Amint kimondja a tervét, rögtön elhúzza száját, ahogy elbizonytalanodik.
- Vagy magába a nosztalgikus történet mesélésbe kéne beleszőnöm, hogy hogyan alakulhat át a barátság? Ez jobbnak tűnik, nem?

- Csak majd mi egyénenként fogunk morzsákat elhinteni. – szeme kezd belefáradni, ahogy Lia cirkál a szobában össze-vissza. Dörzsöli állát, elgondolkodik. Ők is morzsákat szórtak el eddig, de most nem hinné, hogy kisebb morzsák elejtése elegendő, de a nagy lavórt sem szabad rájuk borítani, mert alászorulnak.
- Mondjuk… érdekes is lenne ennyire bezárkózva csajok szoknyája után rohangálni. De hát… ízlések és pofonok. – elég ha ő rohangál szoknyák után….
Jön a komoly rész… Lia leült! Leveszi a lábát az asztalról, rákönyököl, összekulcsolja a kezét.
- Minél előbb. Mondjuuuk… ma este is akár. Tudod, amolyan friss báli emlék, meg hogy akarok egy ékszert tervezni egy lánynak, aki megtetszett és szépen csavarom a szálakat Tsitsa felé. Na, mit szólsz? És te? Miként tudnád Tsitsát tovább „puhítani?”
Már most fellelkesül a tervtől, szemei csillognak, még a haja is csálébban áll, annyira drukkol, hogy jó terv jöjjön össze. Persze, ehhez nagyban hozzájárul az éppen beletúró keze is....

- Emlékszek, persze.
Bólint egyet elgondolkodva, mert hirtelen nem érti, hogy ez hogyan is jutott Lin eszébe. Elvégre itt már egymásba vannak bolondulva a felek, csak ezt tisztázni kellene. Itt kicsit elbizonytalanodik, talán nem jól emlékszik és ott is hasonló volt a történet? Végülis, mire rákérdezne, már elkanyarodik a téma.
- Neeem.
Rögtön rávágja a választ, képtelen lenne Rhaet szoknyapecérként elképzelnie. Kell egy pillanat, mire ráébred, hogy ő maga lényegében alig ismeri, mégis egészen biztos a válaszában. Erre egy magyarázatot talál, mégpedig, hogy Tsitsa elbeszéléseiből ő is megismerte már az elf ékszerészt. Azért megerősíti válaszát, hogy nem csak reflexválasz volt.
- Nem hiszem, hogy Rhae olyan lenne.
Most már nem száguldozik fel s alá a szobában egy ideje, és most már ácsorognia sincs túl sok kedve, hogy a nagy izgalmakon túl vannak. Most a hideg számítás ideje jött el, ahhoz pedig inkább ő is leül.
- Egyetértek, ne húzzuk az időt. Mikor beszélsz vele?

A kéz simítása a hátán, amely Tsitsa keze, semmivel sem ér fel. Halványan elmosolyodik.
Érzékeli még a homlokát érintő puszit és Tsitsa finom, szívét körbeölelő illatát, amitől biztonságban érzi magát.
Halkan felnyöszörög, amikor a takaróért megmozdul Tsitsa, hogy kihúzza alóluk, de nem ébred fel, a lány közelsége, ahogy ismét megsimítja és illata ismét megnyugtatja. Érezheti az ösztönösen megfeszülő izmokat még az elején a hátán a mozgásra, az kezébe ösztönösen jobban kapaszkodik, de aztán ismét elenged a fogás, nyugalom ül ki ismét arcára.
Az ölelés álmában éri, jólesően fészkelődik egy kicsit, öntudatlanul igazodva a lányhoz, légzése még jobban mélyül, a halvány mosoly ismét kiül arcára és ezúttal ott is marad.
Éjjel egy időre félig felébred. Érzékeli, hogy van még mellette valaki, és azon nincs takaró, így félálomban a lányra is borítja finoman és óvatosan, majd visszamélyül az álma.
Hajnali virágillat és madarak éneke jut el először a fülébe, majd mellette még más is. A biztonság érzése, a finom illat, mely még őrzi Tsitsa ittlétét. Elbűvölten lélegzi be óvatosan, majd lassanként kinyitja a szemeit. Tsitsa alvó arca tekint rá, azonnal elmosolyodik. Ezért érezte ennyire. A kedvessége, mosolya, a szíve továbbra is ott van arcán. Elmerül szemlélésében.
Tsitsa vele aludt…nagyot dobban a szíve. Nem érdemli meg, hogy a lány ennyire foglalkozzon vele. Az érzés, amire a fürdőben ébredt rá, nap mint nap csak erősödött benne. Most, hogy mellette van, legszívesebben átölelné és soha el nem engedné.
Ahogy végigsiklik tekintete ismét az alvó arcon, eszébe jut az előző nap. Nagyon szégyelli magát. De ha nem lép be Tsitsa…. finoman puszit lehel a homlokára, szinte alig érintve. Ezen kívül nem mozdul, nem akarja felébreszteni.

*A megkönnyebbülés amit a másikon lát, megerősíti, hogy jól válaszolt, mikor megígérte, de továbbra is biztos benne, ha arra kerül a sor, meg fogja szegni adott szavát. Majd utána esedezik Rhae bocsánatáért, de nem tudna itt nyugodtan élni tovább. Magában azért fohászkodik, hogy Rhae ezt ne lássa rajta, de inkább lássa meg, csak ne vigyék el őt.
Nem lesz nehéz alvásra sarkallni Rhaet függetlenül attól, hogy ilyenkor még bőven fenn szokott lenni a férfi, még ő maga is. De kimerült Rhae, ráfér az alvás, ő meg mindjárt megy.. Mindjárt...*
- Én is köszönöm... Szép álmokat, Rhae. *Suttogja halkan, s finoman simogatja a férfi hátát az ágyon ülve mellette, miközben őt figyeli. Nézi, ahogy lassan lecsukódnak a szemek, hallja a sóhajt, érzékeli, ahogy elernyednek az izmok. Menni kell... Kellene...*
~ Csak egy puszi és megyek...~ *Hajol közelebb és jó éjt puszit ad Rhae homlokára olyan lágyan, hogy fel ne ébressze az alvót. Ahogy közel hajolt, érezte megint Rhae illatát és közelről nézte arcát, lehunyt szemeit, lepillant az ajkakra...*
~ Mások miért nem látják benne azt a csodát, amit én is? Hogy mennyire különleges... És gyönyörű...~ *Még mindig ott van odahajolva néhány centi távolságban az archoz, s egyszerre retteg attól, hogy Rhae fel fog ébredni és mit mond neki majd, és egyszerre vágyik odabújni hozzá és vele aludni.*
~ Vajon milyen érzés lehet? És milyen érzés mellette ébredni? ~ *Nem tudja levenni tekintetét egy ideje már a másik ajkairól, azok vonásairól, formáiról, a szájzugról... Valami húzza oda.*
~ Még sosem éreztem ilyent. Nem vagyok benne biztos, hogy ő különleges barát a számomra...~ *Erőt vesz magán, s leveszi róla a tekintetét, s elhúzódik, a takarót finoman-óvatosan kiszabadítja alóluk egy kézzel és betakarja Rhaet. Végigsimít még egyszer a hátán, alig érve hozzá.*
~ Csak egy picit... és megyek.~ *Módosítja korábbi egyezségét, és ugyan nem a takaró alatt, hanem afölött, de odadől Rhae mellé, az ágy szélére. Fogja továbbra is a kezét, míg a másikkal lazán öleli át. Nem tudja, mennyi idő telt el, míg gondolkodott, talán órák is és egyre csak Rhaet nézte.*
~ Az nem lehet... nem, Rhae barát, nem lehet...~ *Kicsit zaklatottabban lélegzik, még jó, hogy Rhae ezt nem látja. Megijedt és bűntudata van. Rhae az imént mesélte el, hogy miként bántak vele, hogy miként kellett akarata ellenére együtt töltenie az estéket másokkal. Még ha az mást is takart, mint ez az este. Akkor is, nem teheti ezt vele...*
~ Nem tudom, mi ütött belém...~ *Nem biztos benne, hogy Rhae különleges barát a számára. Pedig szeretné. De... ha hű marad a szívéhez... Reméli... Tényleg azt kívánja, hogy ezek valóban olyan romantikus érzések legyenek. S ahogy nézi őt, egyre jobban így érez. Ez az a pillanat, ahol felül. Felülne. Nem tud megmoccanni, csak leveszi az ölelő kezét Rhaeről, de a másik marad Rhae kezében. Úgy dönt, ha lehunyja a szemét, és nem néz fel elég ideig, akkor el tud majd szakadni Rhae látványától. Sikeres próbálkozás, elszakadt Rhae látványától, csak éppen elaludt...*

Nem érti a választ, de örül, hogy ezzel kapcsolatban nem faggatja tovább, még akkor is, ha most éppen a vallomás idejét éli.
Aggódó tekintettel, visszafojtott lélegzettel várja a választ. Megígéri? Látja a mosoly eltűnését és a habozást, nem győzi magát korholni, hogy elárulta. Még akkor is, ha sejti, a fülbevalója alapján előbb vagy utóbb megtalálják a nevelőjét. Neki addigra már tényleg mindegy, az meg sem fordul a fejében, hogy bárki utána menne, annyira semminek tartja magát, hogy nem hinné, utána jönnének, még az sem tűnik fel neki, hogy éppen Tsitsa az, aki keresné. Annyira félti a lányt, hogy ez most meg sem fordul a fejében. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait a válaszra.
- Köszönöm.
Egy ideig csendben hallgat, a pillogások megnyúlnak, de nem engedi el Tsitsa kezét. Majd bólint egyet, bár nehezen engedné el Tsitsa kezét, fél attól, hogy továbbra is abba az őrületbe kerül. Érzi a finom bátorítást, nem is kell nagyon noszogatnia Tsitsának. A beszűrődő holdfény megvilágítja arcát és arra az oldalára fordítja kissé fejét, miután hanyatt fekszik, finoman oldalra fordulva, amelyiknél rövidebb a haja, így a hosszú tincsek a másik oldalról a vállára omlanak.
- Tsitsa….nagyon köszönöm… - emeli kezüket a homlokához és érinti meg, majd teszi vissza.
Pillog még egy ideig, de a szemén látható a kimerültség, így hamarosan a pillogás után nem nyílik fel a szeme. Egy mély lélegzet után nagyot sóhajt, pár perc múlva a lány kezébe kapaszkodó kéz fogása is lazul, de még mindig fogja a kezét.
Holnapra némi szégyenérzet lesz benne, de az árnyak, amelyek szívét és lelkét nyomták évek óta, a könnyekkel együtt távozott.

- Szívesen máskor is. *Mosolyog csendesen.*
- Hmmm... *Csak ennyivel reagál a fülbevalóra. Ennek a válasznak megörül és egyúttal aggódik is. Gyógyítót, méghozzá jó gyógyítót találni már nem olyan nehéz, kapásból Naram úr neve ugrott be neki. Még külön jó is, hogy gyógyító kell, mert őket köti a titoktartás, s az a hihetetlenül magas elf becsületesnek tűnt. Ugyanakkor tudja róla Lilitől milyen más pozíciót tölt be a férfi a követségen, és sanda gyanúja támadt, hogy Rhae megretten majd, ha megtudja, hogy "megyünk kiszedni a fülbevalót, ja, amúgy annak követségnek majdnem főfejese szedi majd ki, ahová félsz elmenni".*
~ Nem egyszerű ez...~ *Gondolkodásából az arcát érő simításra pillant fel, s elmosolyodik, de hamar eltűnik az a mosoly, mikor megtudja, mit kell megígérnie.*
- Még hogy akkor már úgy is mindegy... *Próbál egy kis időt nyerni, hogy tud ebből úgy kijönni, hogy ne kelljen megígérnie, de látja, hogy ez mennyire fontos Rhaenek, így kénytelen beadni a derekát.*
- Rendben van, megígérem, hogy nem foglak keresni. *Nehéz volt kimondani a szavakat, még akkor is, ha gondolatban hozzárakta az apróbetűs részt.*
~ Én nem is, de majd a többiek igen. Nem kereslek, de megtalállak. Ezt megígérem.~ *Momentán még nem tudja, kik azok a többiek, de nem számít. Ha kell, megszegi ezt az ígéretét, és maga megy el Nyuszi hátán Rhaeért.*
- Köszönöm! *Megnyugvást jelent számára Rhae ígérete, hogy többet ilyent nem tesz. Mosolyogva nézi Rhaet, az egyre hosszabb és laposabb pillogásokat. Annyira megbabonázza ennek látványa, hogy elfelejti felfogni, mit is jelent ez. Hogy lehet távoznia kellene és hagyni Rhaet pihenni, aludni. Csak percek múltán jut el ez a tudatáig. De egyszerűen nem tudja levenni tekintetét a férfi arcáról. Még sosem látta álmosnak, vagy mikor aludt volna és nem tudná megmondani miért, de annyira szeretné látni. Csak egy picit.*
~ Megvárom, míg elalszik, és utána megyek.~ *Egyezik meg magával, nem is sejtvén, hogy még mennyit fog egyezkedni.*
- Aludj egy keveset, jót fog tenni... *Még Rhae kezét fogja még mindig, ha a férfi sem húzza ki a kezét kezéből, s finoman próbálja úgy terelni az ágyon, hogy fejét a párnára tudja hajtani Rhae. Hogy a takarót hogy fogja kiszabadítani alóluk, azt még nem tudja, de egyszerre csak egy lépés. Azok a sötétbarna szemek nagyon-nagyon nem tudnak elszakadni Rhae arcától, melyet a gyenge holdfény világít csak meg egy kevéssé.*