Contevilla-rezidencia

Noha Contevilla rezidenciának nevezik, az épület és a hozzá tartozó szépen gondozott kert az il-Contevillák tulajdonában van, a család ezen ága az Adar ishiri tartózkodásuk és követségük során vették fel az ottani szokásoknak megfelelően a névhez az előtagot. Ugyan hazaköltöztek már, de a név így öröklődött tovább, a rezidencia pedig megtartotta régi nevét, hisz mindig is a Contevilla család tulajdonában volt.
A kétszintes épületbe szép előkerten át lehet bejutni, a hintók számára rövid, de nem fedett kocsifelhajtó szolgál. A kapu és a birtokot övező kerítés is szép kovácsoltvas munka.
Az épület nagy téglalap alaprajzú, az utca felé rövidebbik oldalát mutatja. Egy ugyanilyen formájú udvart ölelnek körbe a falak s szobák. Közepén kis kerti tó, pázsit, pálmafák és virágágyások díszítik. Az épület mögötti teraszról lehet a nagyobb kerthez lesétálni, főként a családtagok pihenésének, kikapcsolódásának színtere a hátsó kert asztallal és karfás székekkel, rózsabokrokkal és az éghajlatra jellemző gyakoribb és ritkább virágokkal, bokrokkal és árnyékot nyújtó fákkal. Lehetővé teszi a magánélet nyugalmának biztosítását és az elhatárolódást az idegenekkel szemben. Egy kisebb részen konyhakert (többnyire fűszerkert és gyógynövényes kert) található.
A világos, márványpadlójú előtérből kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de ha a földszinten maradunk tovább haladhatunk előre ki a kertbe, illetőleg jobbra vagy balra egy-egy ajtón át. Balra egymás után két szalon található, bál esetén a bútorokat kiviszik innen és az egymástól több széles boltívvel elválasztott helyiség egyben adja a báltermet. Míg az egyikben beszélgetni, enni és inni lehet, addig a másikban található a táncterem. Ha nincs bál, kellemes szalonoknak van berendezve, kényelmes kanapékon és karfás székekben lehet pihenni, félrevonulva olvasni, vagy éppen többedmagukkal társalogni, teázni. Tovább haladva a családi magánykönyvtárt találjuk a földszinten, ez is több kisebb teremből áll és a végében van berendezve egy elkülönített rész a családfő fogadó- vagy dolgozószobájának.
Az előtérből balra indulva az ebédlőhöz, majd a konyhához érünk, leghátul pedig a ház szolgálóinak, testőreinek szobái találhatóak.
Az emeletre felérve jobbra - a szalonok és könyvtár fölött - vannak a családtagok és fontosabb vendégek szobái, míg balra - az ebédlő és a konyha fölött - további vendégszobák.

Egy kicsit előrebiccenti a fejét, ami annyira még nem a legjobb dolog, de megteszi.
-Ha gondolod, akár én is lehetek az a testőr. – nagyon imádkozik, hogy Lia ne sikkantson fel nevetve, mert akkor oda a komoly él. Nem mer rápillantani, mert akkor meg ő maga kezdene el fuldokolni a nevetéstől. Egyszerűen nem hiszi el, hogy ennyire egy házban két olyan elfvérű, akik együtt képesek kitenni egy hadosztálynyi szendét.
A köszönömre azonban meleg mosoly költözik arcára.
-Kérlek.
A két lány azonban olyan hamar távozóra fogja, hogy csak pislogni tud egy ideig. Mikor már Lia is kivonult, szólal meg halkan, rájőve, hogy már senki nincs a szobában. A fejsérülés még okoz nála némi zavart, de most inkább a szokásos „nem tudom követni a csapongásaitokat” szakaszban van.
-De… hé…!! Még nem is mondtam, hogy lovon nyargaltam… - tárja szét a kezét. – Hogy ezek hova rohannak mindig… - dünnyögi az orra alatt. – Joriaaaan! – kiált. – Fürdőőőőt!
Azzal most jobban jár, mintha olyan talányokon töprengene, amit úgysem fog tudni megfejteni.

*Minthogy Amelia is nehezen választott ruhát, lesz dolga a két Szeplős-lánynak, mikor bemennek a Contevilla-hölgyek szobáiba rendet rakni, a nem megfelelőnek tartott ruhadarabokat visszatenni szépen a helyükre.
A kiáltásra fordul és pillant fel a lépcső teteje felé. Jól uralkodik vonásain, de családja körében több érzelmet enged kifejezésre juttatni, most is megengedi magának, hogy feljebb moccanjon a szemöldöke.*
~ Szoknya. Vagy nadrág. Igen, nadrág... Nadrág?~ *Figyeli Amelia ruháját, miközben rokona lesiet a lépcsőn. A furcsán redőző ruha, ahogy szinte örvénylik Amelia lábai körül, nem könnyíteni meg a választást.*
- El ne ess... *Mondja, de csak halkan, mert mire kimondta, Amelia már ott is van mellette-előtte.*
- Köszönöm szépen! Vagy ez ma baj? *Pillant le saját öltözékére. Valahogy Amelia rendkívül furcsa ruhája megfelelőbbnek tűnik, Kathleen meg túl elegánsnak. Mindegy, a fő, hogy Amelia jól érezze magát. Mire eldönti, hogy nem megy fel átöltözni hetedjére is, rokona egyik lába már az ajtóban, így sietnie kell, hogy felzárkózzon. Nem az ő tempójára találták ki a menet közben való kabátfelvételt, így már nemcsak a rezidencia épületét, hanem az első kertjét is elhagyják, mire rendesen rajta lesz a kabát és az utolsó gombokkal bíbelődik hűvös idő ide vagy oda.*
- Ethyrlin biztos Trein-nel van, talán beültek valahova inni egyet edzés után. *Osztja meg ötletét rokonával. Részint bánja, részint nem, hogy így alakult. Kár, mert azért Ethyrlin még így gyengébb állapotában is elég visszatartó erő tud lenni zaklató férfiak esetében. Testőrt meg egyikük sem akart vinni, túl feltűnően jelzi, hogy fontos személyek. De örül is, hogy nem jön Ethyrlin, a már-már barátként kezelt testőrrel jobban tud lazítani, mintha ő játszaná a testőrt a lányok mellett.*
- Egyébként.. Kamila tudja? *Kérdez rá mellékesen, út közben, tartva a tempót Ameliával. Vajon a szülők tudják-e tervüket? A vacsora alapján ő a nemre tippelne.*
- Áruld el kérlek, ez szoknya vagy nadrág? Az al-Khaybar rezidencián láttam hasonlót, bár nem egészen ilyent, de ott sem tudtam eldönteni... *Böki ki végül a kérdést, mert csak nem hagyja nyugodni a kérdés, s valahogy ez jobban izgatja, mint az, hogy Keith és Kamila tudja-e, hova indulnak így estefele? Arról nem is tud, hogy a ruhadarab Amelia keze munkája.*

Szerencse, hogy ebédre olyan sokat evett, mert így nem kell félnie, hogy a Fátyolban majd korogni kezd a gyomra. Vacsorára ugyanis alig bírt lenyelni pár falatot, olyan izgatott volt. Ez eszébe juttatja az elsőbálozós heteit, akkor volt utoljára annyira izgatott, hogy nem tudott enni normálisan.
Szobája egy romhalmaz, köszönhetően annak, hogy most saját magának válogatta össze a ruhadarabjait. Nem volt egyszerű a választás, képzeletét az elején túlságosan a táncos lányok lepték el… pedig ugye nem is férfi. A kiválasztott ruhákat azonban túlságosan kihívónak vélte, még a végén őt is táncos lánynak nézik. Kalandos lenne, de erre az estére elég lesz egy kaland, az pedig a Tűzfátyol meglátogatása.
Végül egy olyan ruha mellett dönt, amit szekrénye mélyéről ásott elő. Igazából félresikerült varróleckéinek végterméke, kegyetlenség volt rögtön olyan finom anyaggal kezdenie… A ruha felsőrészét láthatóan nem ő készítette, az egyszerű, ujjatlan felsőrész hibátlan. Azonban a bonyolult (=elrontott) redőzésekből álló szoknyát nadrágnak is lehetne hinni, így aztán a Kath emlegette alacsony ülőalkalmatasságok sem okoznak majd problémát. A díszesen hímzett öv – ez sem saját keze munkája – egészen lenn a derekán fogja össze rajta a szoknyát. Rövid derekú kabátja világosbarna, csakúgy mint puha bokacsizmája. Haja kiengedve, loknikba sütve omlanak hátára. Talán túl világos az öltözéke, de már nincs ideje átöltözni, így is késik. Felkapja kikészített tőrét és erszényét, övére erősíti őket, felveszi világosbarna bőrkesztyűjét és elindul.
Lin szobája felé indul el a megbeszéltek szerint, de a kopogtatás után nem érkezik válasz. Újra próbálkozik:
- Lili vagyok..
Válasz azonban így se érkezik, kénytelen továbbindulni, még a végén Kath a keresésükre indul és elkerülik egymásra.
- Itt vagyok, jövök már!
Kiáltja, mikor megpillantja Kathet az előtérben várakozva. Az utolsó lépéseket futva teszi meg. Egészen ki van pirulva, de ennek semmi köze pirosítóhoz, de a futáshoz se.
- Milyen csinos vagy! Ethet sajnos nem találtam, szóval csajos esténk lesz. Mehetünk?
És már indul is, kérdése csak költői volt.

Természetesen nem ellenkezik a puszi ellen, sőt, mégúgy is biccenti a fejét, hogy Tsitsának könnyű dolga legyen. Megvárja, hogy becsukódjon barátnője mögött az ajtó, ha már nem indult el vele egyszerre, akkor legalább vár még egy szusszanásnyi időt, nehogy rábélyegezze valaki, hogy direkt nem akart vele menni.
- Azt hiszem én is megyek.
Nyújtózik egyet.
- Ráncba kell szednem magam vacsoráig. És ami azt illeti, ne vedd a szívedre, de neked sem ártana.
Bűbájos mosollyal mondja, mintha nem ők tartották volna fel az elmúlt fertály órában bátyját. Igazából örül, hogy Lin máris mozoghat annyit, hogy azután ráférjen egy kis frissítő fürdő.
- De végre ezt is megértük, új páros után kell néznünk.
Természetesen az ő fejében Kath és Naram képe jelenik meg, de nagyon reméli, hogy hamarosan ők is kikerülnek az összehozandók klubjából... és akkor aztán tényleg új alanyok után kell nézniük. Puszit nyom testvére arcára és hacsak nem tartóztatja, akkor távozik ő is.

*Hatszor öltözött át. Mégis, milyen ruhában jár az ember lánya a Tűzfátyolba? A múltkori alkalom nem mérvadó, mert nem tudta, hova sétál be, csak olyan elegáns, szép helynek tűnt. Aztán odabenn más nők nem voltak, ha eltekintünk a vékony fátylakba öltözött hölgyektől - s igazán nagy kegy őket hölgynek nevezni -, az ő viseletük mégsem lehet példa. Olyanban még ott benn sem tudna elvegyülni, hiszen viselkedése olyannyira más. Nem mintha elvegyülni vágyna.*
~ Legközelebb jobban át kell gondolnom, hogy miben fogadok Ameliával.. és átengedjek-e neki feladatot.~ *Sosem hitte volna, hogy egyszer arra fog panaszkodni a tükör előtt állva a tájképpel szépen festett paravánja mögött, hogy a ruhatára nem elég egyszerű, közönséges. Hajlott rá, hogy egyik lovagláshoz használt ruháját vegye fel, de ki megy lovagló ruhában olyan helyre? S különben is, még az a ruha is túl ékes. Az egyetlen biztos pont az öltözetében az a legyező. Valami mögé bújni kell. Ez egyértelmű.
Pár perccel később már az előtérben várakozik Ameliára és Ethyrlinre. Nem tudja, hogy a férfi is itthon van-e, elvileg ezt Amelia deríti ki, hogy velük tart-e? Ha nem vagy nem lelik, majd mennek nélküle, noha vannak kétségei, hogy ez jó ötlet-e? Ruhában végül hasonló összeállítást választott, mint mikor az Alsóvárosba mentek: nadrág, rövid szárú csizma, fehér ing. De mind árulkodóan finom anyagok, hiába kereste ki a legegyszerűbbeket ruhatárából. S még csak kölcsönkérni sem tud unokatestvérétől. Kellett neki ilyen magasra nőnie! A haja legalább egyszerű fonatba rendezve, s előre húzva egyik oldalt a mellkasára. A fényes, tört-fehér ing szépen kiemeli a haj gyönyörű mélyvörösét. Sminkkel nem bajlódott, ékszerrel sem hivalkodna, de nem tudta megállni, hogy legalább egy apró fényes ónix-gyöngy fülbevalót ne tegyen a fülébe, ami színben passzol a nadrágjához és a csizmához. Az övébe egy tőr és legyező egymás mellett rendkívül furcsán mutató párosa van tűzve. Meg némi pénz is van nála. Hátha komolyan gondolta Amelia, hogy táncot kell kérni ott valami fiútól.*
~ Miért pont az esti főidőben kell mennünk?~ *Elfojt egy sóhajt, tudván, hogy ha Amelia késik is, akkor sem ússzák meg a főidőt, hisz az csak most indul majd a Tűzfátyolban. Egy viszonylag egyszerű, fekete, karcsúsított szabású kabátkát fog a kezében, majd induláskor felveszi.*

- Köszönjük a.. drukkot. *Mosolyogva pirul el, még ha zavarban is van, hogy ezek szerint nekik ennyivel előbb össze kellett volna jönniük? Tsitsa legfeljebb pár héttel helyezné korábbra, mikor Rhae először akarta megcsókolni. Akkor színt kellett volna vallania. De Eth szavai és Lili csendes egyetértése arra enged következtetni, hogy ők ezt már sokkal korábbra gondolták.*
- Á, vagy úgy, értem. *Bólogat párat, hogyan megy ez stenere-körökben, mert az ő abesserre-köreiben máshogy van olykor. Hamar megállapítja magában, hogy Eth marad ebben a házban, Lili meg új házba megy, mint Elena. Csak legyen ebben a városban az a ház, ha lehet ilyen apró kérésekkel zaklatni az isteneket? Vannak fenntartásai, hogy ezek után illő-e nekik Rhaevel itt maradniuk, de ennek nem ad hangot. Egyrészt örül az előrelátó törődésnek és nem akar hálátlannak mutatkozni, másrészt ez jelenleg csak egy felvetés, messze vannak ettől, hiszen ajkán égnek még az első csókok, egy órája sincs, hogy elcsattantak. Nagy boldogságában a szomorú árnyat nem látja meg Eth arcán, bár ő nem aggódik a testvérpár miatt. Lili jövendőbelijének igazán rátermettnek kell lennie, ez tiszta sor, és örökké istennőként imádnia Lilit és hűségesnek lennie, vagy kiderül, hogy Eth vagy Tsitsa tud szörnyűbb halált kieszelni. Eth pedig abszolút szerethető alkat, csak tűzről pattant lánynak kell lennie a jelentkezőnek, mert Tsitsa a maga részéről néha kicsit tud félni Eth-től. Főleg, mikor szigorú. Hamarosan biztos befutnak ezek a kérők - kinek-kinek a sajátja -, ezen nem aggódik.
Jelen problémája az, hogy a két őrt hogyan úszhatná meg, de Lilitől, mint pillanatnyi "pótanyukájától" sem kapja meg a kellő támogatást. Ki gondolná, hogy a szülői összhang ennyire tud hasonlítani a testvéri összhangra?*
- Jó, csak akkor is ott a tudat, hogy ott vannak... *Ellenkezik még egy kicsit. Diszkrét kísérő ide vagy oda, akkor is csak őket lesik... Azt meg eddig senki nem mondta, hogy a másik őr is diszkrét lesz. Meg így kell nekik friss levegőt szívni?! Tsitsa aggályoskodása viszont csak addig tart, míg Eth be nem dobja az érvet, amivel nem lehet szembeszállni. Le is süti Tsitsa a szemeit.*
- Igazad van, nem lehetek hálátlan. *Na meg szófogadatlan sem. Mégiscsak a patrónusai, mert il Contevillák. S ráadásul életüket tették kockára, hogy Tsitsa szerelmét mentsék. Tsitsa kénytelen így azt is elfogadni, ha annyi testőrt jelöl ki számukra Eth, hogy jönnek utánuk sorban, mint kiskacsák az anyjuk után.
Épp felpillant, így a kacsintást elcsípi és ez visszacsalja a mosolyt az arcára.*
- Köszönöm. *Majd pár másodperces hallgatás után hozzáteszi.*
- Mindent. Mindkettőtöknek. *Pillant Lilire is a végén. Drukkot, segítséget, hogy osztoznak örömében, hogy aggódnak épségükért, a megelőlegezett gondkoskodásért, mindenért. Felállva a székről előbb Lilihez, majd Ethhez lép, s ha nem ellenkeznek, egy-egy puszit is kapnak arcukra, majd elindul az ajtó felé.*
- Megyek, mert nem végzek vacsoráig a könyvtári teendőimmel. Sziasztok! *Márpedig a vacsorát ki nem hagyná. Étkezést még így nem várt a sovány lány, de nem is a menü érdekli...*

Jelentőségteljesen pillant Tsitsára, még a fejét is előrebiccenti.
-Nem-e? Ááá, neeem, csak mi itt a körmünket rágtuk le, hogy méltóztassatok már…. – zavartan megvakarja a tarkóját. Ennyire kártyát azért nem kéne kiteregetni. Inkább legyint.
-Amithar? Ja, az az elf. Bölcs gondolat. Egyet is értek vele. –
A kérdésre Lia megelőzi, ennek örül is, meg nem is. Szeretné, ha együtt maradnának, de tisztában van azzal, hogy új háztartásra van szükségük, ha házasságot kötöttek. Még ettől függetlenül is sokat lehetnek együtt, amihez ragaszkodik is. Nem felel semmit, csupán egy szomorúbb árnyék suhan át az arcán. Nem akar erre gondolni a jövőre nézve.
-Igen, ketten. – felkönyököl a karfára. – Ne aggódj, Lilinek igaza van, Torrone diszkrét, elvégre akkor nem őket mondtam volna. Már csak azért is, mert bizony teszteltem párszor. – dől hátra elégedetten. Látott már a derék testőr pár erkélyre mászást és utána várakozott kint az utcán elbújva, hajnalig. Nem mondaná, hogy nem kapta vissza utána a kedves figyelmességet, de Torrone nagyon betartja a testőri esküt. –Nincs kedvem még egyszer kiluggatni a bőrömet, csak mert nem figyeltetek oda arra, amit kértem.
Ez nála nagy szó, nagyfokú törődést jelent. Nem mindenki után ment volna, hogy segítsen kiszabadítani.
-Jó mulatozást! – kacsint egyet.

Jobban belegondolva, igazat ad bátyja logikájának és előrelátásának. Így rögtön biztosította Tsitsáék jövőjét azzal, hogy egy biztonságot adó választási lehetőséget adott nekik. Reméli, még az ő életükben eljutnak majd az összeköltözésig, akár itt, akár másutt. Ennek azonban nem ad hangot, már csak azért sem, mert Tsitsa érdekes kérdése megakasztja. Ezt még inkább előreszaladásnak gondolja, legalábbis saját szerelmi életének nem léte miatt. Linre pillant, rajta se látta az őrült, elvarázsolt szerelmet… így aztán csak elméleti kérdésként válaszol.
- Az a szokás, hogy az ifjú pár új házat kap, vagy valamelyik család egy üresen álló rezidenciájára költöznek, ha arra van lehetőség. Ettől el lehet térni, különösen, ha a szülők idősek, akkor az örökös általában megmarad a szülői házban, hisz úgyis az övé lesz.
Az utóbbi időben nem gondolkodott ilyesmin, így aztán saját magát lepi meg azzal, hogy most milyen könnyen el tud merengeni ezen a kérdésen. Habár nincs rajta túl sok gondolkodnivaló, egyelőre még mindig ugyanúgy látja a kérdést, mint eddig. Külön költözne, saját házat szeretne, saját háztartást vezetni, nem kalandozni a vakvilágba, egyedül… visszafojt egy sóhajtást, felesleges ezen gondolkodnia, szereti az életét, elég ennyi.
Lin döntésére a szigorú hang elégedetten morran fel fejében, míg a romantikus hang egészen elvékonyodik. Tsitsa ellenkezésére picit megrázza a fejét.
- Nem vagy senki terhére, ez a munkájuk.
Az sajnos túl átlátszó túlzás lenni, hogy Rhae miatt van munkájuk, hisz idáig is itt dolgoztak.
- És Linnek igaza van Torrone kellően diszkrét. Észre se fogjátok venni, hogy ott vannak. Nektek nem kell a biztonságotok miatt aggódnotok, nyugodtan… gyönyörködhettek a tájban, sokkal jobban fogjátok érezni magatokat, ők pedig szívnak egy kis friss levegőt, mindenki jól jár.
Reméli meg tudja nyugtatni barátnőjét. Kipillant az ablakon, lassan ideje lesz indulniuk.

*Lili szavaira még mindig ujjai közül kipislogva Ethre lelkesen, sűrűn és aprókat bólogat. Ne siessünk úgy előre! A rá mutogatástól meg csak még jobban zavarba jön.*
- Nem is vagyunk ilyenek! *Jön a méltatlankodó, ámde halk közbeszúrás, mielőtt Ethyrlin felé fordulna, de már nincsenek a kezei arcán, s látható, hogy bár zavarba jött és épp méltatlankodik, de mosolyog. Ethyrlinre nem tud igazán haragudni, főleg nem ilyen miatt.*
- Amith'ar úr is ezt mondta... *Jegyzi meg, mikor Eth azt mondja, legyenek minél többet együtt. Mindkettejüknek kijutott a szerelemből, s egyik tragikusabb, mint a másik. Valószínűleg igazuk van, nem lehet elég időt tölteni a másikkal. Bármi történhet, mint Naram úr esetében is. Talán emiatt is volt olyan komor, mikor a kutatásáról beszélt Tsitsa...?*
- Ti egyébként... mikor lesz párotok, szintén itt fogtok maradni a rezidencián? *Úgy sejti, egyikőjük mindenképpen, már csak azért is, mert öröklik, de örülne, ha mindketten maradnának... vagyis mindannyian itt maradnának egy nagy boldog családként! Tsitsának a boldog család nem jutott ki, talán ezért is vágyik erre, ezért is akarja ezt az idilli állapotot megtartani.
Ami a másik kérdést illeti, jobban jártak volna bizonyára azzal, ha Lili dönt egy remek köztes megoldással, mert Ethyrlin szigorú döntést hoz.*
- Még? Ketten?! *Teljesen meglepődik, ledöbben, és ha Eth-nek olyan érzése volt, hogy szinte apaként hozta meg ezt a döntést, hát Tsitsa most úgy néz rá, mintha méltatlankodva nyüszögné: "De apaaa!" S Lili sem marad ki a jóból, Tsitsa rögtön felé fordul segítséget kérve, ahogy kamasz lány fordulna ilyen esetben az anyjához, hogy segítsen már az "apja" szívét meglágyítani. Végén még kiköti Ethyrlin, hogy napnyugtára Rhae hozza haza Tsitsát (vagyis mindkettejüket), s egy perccel sem később!*
- Én igazán nem akarok ennyi mindenki terhére lenni.. És olyan kínos! *Már a gondolattól is feszeng, hogy valaki végig ott lesz, s hallja szavaikat. Azt is bárki láthatta, hogy a kertben miként jöttek ők össze, de azért az mégiscsak más.*

A meghátrálós kérdésre csak egy felvont szemöldök a válasz. Azt a körömrágást, amit Liával együtt vágtak le, hogy méltóztassanak már összeboronálódni, nem fogja még egyszer megtenni. Ennyit izgulni.
Mulattatja Tsitsa habogása. ~Na, ilyen egy szerelmes nő!~ Ő még idáig sem jutott, még mindig a sebeit nyalogatja. A másik féle sebeit.
-De. Előre rohanok. Még a végén az lesz a gond, hogy azért nem akarnak összeköltözni és mennek szét, mert nem merik mondani. – még a két kezét is Tsitsa felé böki, méltatlankodás közben, hogy aztán Tsitsa felé forduljon.
-Ami késik, sose múlik. Van erre lehetőség és majd eldöntitek, hogy ez nektek mikor jó. Legyetek minél többet együtt. - ~Hiszen az élet olyan rövid…~ legalábbis az embereknek. És ő bizony minden percét élvezni akarja.
A további kérdésen meglepődik, még a száját is becsukja. Tisztára olyan érzése van, mintha ő lenne a családfő, vagy Tsitsa apja. Ugyanakkor furcsa melegség is költözik a szívébe. Az utóbbi győz.
-Testőrrel. Torrone fog veletek menni. És tud diszkrét lenni. – a testőröknek ez a feladatuk. És Torrone nem csak lojális, de ért is az ilyenekhez. – Majd kiválasztja, hogy ki jön még vele.
Belül azonban szétveti a boldogság. Végre sikerült!

Teljesen meg van elégedve Lin reakciójával. Ő még mindig ugrálós-táncolós jókedvében van, de azért türtőzteti magát. Az viszont biztos, hogy egészen estig énekelni fog majd, szerelmes balladákat. Természetesen csak majd akkor, ha egyedül marad a szobájában, ugyanis énekhangjával nem kíván megkínozni senkit. Elvileg nem olyan borzasztó a hangja, de Lili meggyőződése, hogy senkinek nem szabad hallania hangját, mikor énekel.
Azon jót kuncog, hogy testvére máris ennyire előre szaladt. Ha ennyi ideig tartott, míg szerelmet vallottak, ki tudja mennyi időbe fog telni, mire a következő szintre lépnek. Egyelőre még nem tudja elképzelni, hogy ezután Rhae megtáltosodik önbizalom és kezdeményezőkészség terén... aztán ne legyen igaza, sőt, szeretné is, hogy ne legyen igaza.
- Ne rohanj annyira előre, most még az udvarlás ideje van itt.
Hangjában nincs semmi rosszalló, mikor Linre pillant. Igazából örül, hogy máris elmondta ezeket bátyja, így aztán ezen nem kell aggódniuk Tsitsáéknak. Így talán majd rögtön ebben az irányban kezdenek gondolkodni, ha eljön az idő, és nem az elköltözés lesz az egyetlen lehetőségük.
A kérdésre Linre pillant, ebben testvére szava dönt. Benne most úgyis két hang vitatkozik, a lágy romantikus hang egyedül engedné őket, nem kell gardedám, a szigorúbb féltő hang viszont igenis küldene velük testőröket. Talán össze kéne békítenie a két hangot és egy köztes megoldást kitalálni, de ezt Linre bízza.

*Nagy jókedvében nem jut eszébe aggódni azon, hogy Ethyrlin kevésbé mutatja a régóta drukkoló és most nagyon örülő ismerős képét, amit Lili nagyon is hoz, talán bátyja helyett is. Tsitsa gondolatai még mindig a csókok, ölelések és illatok körül járnak, mikor Eth hosszan fújja ki a levegőt, s ő már csak a mosolygós fejcsóválást látja, aminek azért is örül, mert nemrégiben ezek a mozdulatok még nem tettek jót a férfi fejének.*
- Miért hátrálnánk meg? *Emeli ki arcát ujjai közül és meglepetten, érdeklődően emelkednek meg kissé szemöldökei a komoly intést hallva.*
- Ö..összeköltözni? *Sikerült teljesen ledöbbenteni Tsitsát ezzel az ötlettel. Nagyon ritka érzés nála, hogy lassan forognak az agykerekek. Összeköltözni? Vagyis együtt aludni, ébredni, kelni, átöltözni, élni Rhaevel?! Ez újabb adag pirulásra ad okot, s akkor Tsitsa még csak az ilyen ártatlan dolgokra gondolt a maga ártatlan lelkével.*
- Mi... Mi nem beszéltünk még ilyesmiről. De köszönöm...köszönjük. Én is szívesen maradnék. Mármint veletek itt. Nem úgy értem, hogy vele nem költöznék össze. Mármint nem most rögtön! Hanem, ha úgy adódik majd... *Ez már egy tipikus Tsitsa-féle össze-vissza zavarban lévős beszéd. Nem tudja, Rhae ezzel hogy van, mit szólna ehhez, pláne az összeköltözéshez? Tsitsa zavarban van, mert nem tudja, miként kéne fogadnia ezt a gondolatot, miként kellene majd összeköltözve viselkedni, hiszen még az is szokatlan és új, hogy magukra eztán mint egy pára gondolhat ő is, meg mások is. De ennyire előre rohanni! Vagy ez a normális? Jelenleg csak annyit tud, hogy nem szeretne elköltözni a rezidenciából, Liliék mellől, s hogy erősen aggódik egy összeköltözés esetén mennyire lenne láb alatt Rhaenek?*
- De szeretnénk majd egyik nap elmenni kirándulni. Tudok egy jó kis helyet a városfal közelében, egyik bástyáról oda is látni... Gondolom ne is reménykedjek benne, hogy testőrség nélkül mehetünk? *Óvatos puhatolózás, egy próbát megért alapon. Előbb Lilire, majd a bátyjára tekint, ha már áment mindkét helyről megkapták mint Tsitsa "pótszüleitől". Bele se mer gondolni, mi lett volna, ha Ethyrlin ellenzi az egészet. Vagy Lili.*

-Kellett volna? – meglepődik. – Pedig mondtam, hogy edzeni megyek. – megvakarja tarkóját. – De lehet, hogy csak Shence-nek mondtam. – vagyis a lónak. Legyint egyet. – Mellékes.
Szavak híjján a szemei lesznek a nagyon sürgetőek. Már csak egy hosszú forradás a bal halántéknál jelzi, hogy miből épülget. Idővel szépülni fog, de most még mindig nem nyújt szép látványt.
Pislog párat értelmesen, amikor Tsitsa kijelenti, ő mondta meg, hogy szereti. ~Hát az a bolond még mindig nem vallotta be? Istenek az égben, ilyen mamlaszt…~ nagyon a nyelve hegyén van, amit gondol, a mosolygás kiesik a látószögből.
Már csak a pirulásra mászik vissza a gondolataiból. ~Hát ilyet! A nő valljon szerelmet a férfinak és akkor végre méltóztatik elmondani. Hát hol tanulta az a bolond elf az udvarlást!~
Legszívesebben most felpattanna és megmosná az elf fejét. De még hagyja egy kicsit a rózsaszín ködben ténferegni. Rá fér.
Viszont amit most lát Tsitsán, azon az álla leesik. Ez tényleg az ő komoly, könyvtáros tudós patronáltjuk?
Jó hangosan fúj egy adag levegőt, mint aki megkönnyebbül. Mert így is van. Kicsit lejjebb is süllyed a kanapén, majd hirtelen felül.
-Azt hittem, már sosem fog megtörténni. – csóválja mosolyogva a fejét. Majd komolyan felemeli a mutatóujját. –De most aztán meg ne hátráljatok. – a térdére teszi a kezét. Azt be nem fogja vallani, hogy miként ügyködtek Ameliával és hogy mennyire reménykedtek.
-Ha majd össze szeretnétek költözni, mert remélem, hogy azért velünk maradtok, akkor vannak nagyobb lakrészeink, ahová be tudtok költözni.
Megint sóhajt egyet és visszadől a kanapéra. Ezzel áment is mondott tulajdonképpen a két elfvérű kapcsolatára. Arcán a boldogság ott tükröződik, mint ahogy kék szemeiben is a jókedv és az öröm jelenik meg.

- A szobádban kellett volna lenned, akkor nem néztünk volna rád ilyen meglepetten.
Vonja meg a vállát nagy vidoran. Egyet bólint a jelképes ajakzárásra, végre elmondhatja Tsitsa a nagy hírt. Biztatóan pillant barátnőjére, ha a felvezetés és a kis mágikus trükk nem lett volna elegendő. Amint Tsitsa elkezd beszélni,rögtön visszafordul bátyja felé. Nagyon kíváncsi a reakciójára, és nagyon reméli, hogy azt nem teszi szóvá, hogy miért nem Rhae vallott színt először. Nem akarja, hogy egy fél szó miatt is akár, elromoljon Tsitsa virágos jókedve.
- Ugye hogy jó hír?
Kérdi csillogó szemekkel, lerí róla, hogy milyen boldog a fejleményeknek köszönhetően.

*Hát szó, ami szó, Ethyrlin nem úgy néz ki, mint aki drukkolna neki. Legfeljebb azért, hogy megszólaljon végre Tsitsa. Talán már nem drukkol, mióta majdnem ottmaradt, csak hogy Rhaet mentsék? Amelia vigyorgására megszeppenten mosolyodik el, s elkél mind a varázslat, mint Ethyrlin noszogató kézmozdulata, hogy úgy nézzen ki, Tsitsa még megszólal a mai nap. Pedig olyan komoly és komor Ethyrlin, mintha azt akarnák bejelenteni Lili minden előzetes felvezetője ellenére, hogy Rhaenek megint lába kélt. És egy pillanatra megfordul Tsitsa fejében, hogy Eth már nem jönne olyan szívesen. Ha meg nem is értené teljesen, de elfogadná, ha úgy adódik. Vagy fordítva? Ethyrlin jelképes ajaklezárása inkább Tsitsáét zárta le, amit Amelia varázslata old fel.*
- Én... *Még ő is hallja, milyen félénk és remegős a hangja, mintha tényleg baj lenne, így kis torokköszörülés után folytatja.*
- ... elmondtam Rhaenek, hogy szeretem őt, és... *Összefont ujjait nézi, s nem a komor-komoly Ethyrlint, aki még sosem idézte arcvonásain kívül ennyire a családfőt. Hogy mégsincs baj a folytatást illetően, az jelzi, hogy Tsitsa mosolyog, s egészen más a kisugárzása, még ha haloványabban is megszeppentsége miatt.*
- Ő is azt mondta, hogy szeret már régóta... és.. *Itt felpillant mélyen elpirulva.*
- ...megcsókolt! Sokszor és hosszan... és olyan finom! *Itt ajkai, s félig arca elé emeli kezeit, elrejtve zavarát, boldog kuncogását. Utóbb említett jelző talán sokkal inkább való barátnői füleknek, mint Ethyrlinének, de nem tudta nem kimondani. Ilyen kajlának is ritkán látni a lányt.*

Pislog a döbbent tekinteteken.
-Mi az? Nem… nem haltam meg, nem a szellemem az … - nagyot sóhajt és megrázza a fejét. Nem tetszik neki a két lány arca, tekintete.
-Tehetek róla? – süllyed bele a kanapéba szinte, rákönyökölve az állára oldalt. – Úgy néztetek rám, mintha én lennék a hóhér… - egyre jobban nem tetszik neki a leendő családfő szerep. Régebben sosem volt ilyen.
A végigmondásra szája elé teszi a mutató és hüvelykujját és jelképesen lezárja.
Végül Tsitsára pillant, nagyon is várva a hírt. Ha nem kap rövid időn belül választ, a szabadon lévő kezével, felfelé nyitott tenyerével ki is bök, sürgetve.

- Akik szívükön viselik a sorsotokat, még szép, hogy drukkoltak. - Tsitsa kis zavarára csak legyint egyet. - Kívülről az ember mindig sokkal okosabb.
Keze már a kilincsen, sőt már résnyire ki is nyitotta az ajtót, hogy hangja tisztán hallatszódjon benn, valamint Lin válaszát se értsék félre. Az tehát nem lepi meg, hogy Lint kristálytisztán hallják, ellenben a hang iránya. Na az meglepi. Lendületes fordul ő is, még az ajtót is becsapja, így aztán nyithatja ki újra, hogy besorjázzanak rajta mindhárman.
- Köszi.
Leül az egyik fotelbe, rögtön maga alá húzza lábait és enyhén előredől. Tsitsát szuggerálja, hogy jelentse be a nagy hírt, de nagyon hamar rájön, hogy talán nem jól indítottak. Bátyja felé fordul, de pillantását csak késleltetve veszi le barátnőjéről.
- Nincsen semmiféle gond, ne fesd Kardantalt a falra!
Igyekszik hamar eloszlatni az esetleges aggodalmakat.
- És nem is segítségért jöttünk, szóval hagyd, hogy elmondjuk. Vagyis Tsitsa elmondja. Nagyon jó hír. - Nem bírja megállni, csak vigyorogni bír. - Nagyon-nagyon-nagyon jó hír.
Újra Tsitsára pillant, látja, hogy milyen szertartásosan ül. Na, most mégis elkezd aggódni, talán mégse kellett volna barátnőjére erőltetni az egész bejelentős-dolgot. Egy csipetnyi bátorságot sugároz Tsitsa felé, mert a bolond felvezetője után már úgyse táncolhatnak vissza. Ráadásul nagyon hamar ki fog úgyis derülni a dolog, akkor meg majd Linnek fog rosszul esni, hogy nem mondta el neki.

Használt varázslat: Bátorság

- Drukkoltatok? Tényleg? *Meglepődik, s mosolyog. Nagyon hálásan, szeretettel néz most Lilire. Nem jutott eszébe az, hogy barátnője elárulta volna mindazt, amit a Palota téren beszélgettek, de talán nem is haragudna, ha kiderülne, hogy Ethyrlint beavatta. Egyrészt ma ehhez túl jó a kedve, másrészt meg Ethyrlin olyan megbízható-fajtának tűnik. És mégiscsak testvér.*
- Szerintem azóta csak Rhae nem tudta... *Jön egy kicsit zavarba, mikor kiderül, hogy Kathleen kisasszony is sejti. Mindenkinek olyan jó szeme van ehhez! Neki miért nem adatott meg?
Meglepve perdül meg, mikor számára váratlanul hangzik fel mögülük Ethyrlin hangja. Ő úgy számított rá, hogy az ajtó túloldaláról fog szólni, hogy talán a kis résen át meg is pillantják őt. A váratlan felbukkanást követő határozott beinvitálás, a csüccs vezényszó megteszi a hatását. Tsitsa engedelmességgel vegyes kis félelemmel lerakja magát az első székre, amit talál, maga előtt összefonva ujjait összezárt térdein. Mi a gond? Kérdőn és segítséget kérőn néz Ameliára. Olyan határozottnak és szigorúnak tűnik Ethyrlin, amitől Tsitsa megkukult, s egészen biztosan nem nyit egy olyan vallomással, hogy Rhae szereti őt és hihetetlenül jól csókol!*

Csak nem olyan rég kezdhetett megint edzésbe. Már alig bírt itthon a fenekén megmaradni. Hangos patacsattogással érkezik meg és ugrik le a nyeregből. Megpaskolja a ló nyakát, miközben halad befelé.
A korábbi sápadtsága már tűnőben, a mozgástól és a lovaglástól kipirult arccal lépdel felfelé. Megtorpan, amikor a két lányt az ajtaja előtt látja toporogni.
-Gyertek, bár én éppen nem vagyok benn. Még.
Beengedi kettejüket, becsukja mögöttük az ajtót.
-Csüccs. Mi a gond? – beledobja magát az egyik kanapé mélyére. – Miben tudok segíteni? – pillant egyikre és másikra. Amikor utoljára ez volt, akkor eléggé csúnyán végezte a végén. Nem engedheti meg magának ezt még egyszer.

*Nagyon örül, hogy Lili ennyire vele tud örülni a boldogságáért, s hogy nem óvja Rhaetől, vagy a múltbéli Rhaetől. Belecsípést nem kap, de nem baj, nem kell ide fájdalom, hiszen most annyira boldog! Az egyetlen ami fáj, hogy nincs itt most is Rhae, pedig olyan jó volt a karjaiban, olyan jó volt érezni az illatát. Elpillant az ajtó felé, mint aki azon gondolkodik, hogy most rögtön lemegy egy újabb csókért, mert nem fogja kibírni így vacsoráig. Az még három teljes óra! Meglepve kapja vissza fejét és tekintetét Lili felé.*
- Ho-hová? *Egy pillanatig azt hiszi, ki is mondta, amire gondolt, vagy Amelia asztrálmágiában annyira fejlődött, hogy gondolatot is olvas. Bár várjunk, olyan varázslat nincs is! Mindenesetre engedelmesen áll fel arról a székről és hagyja magát húzni vagyis inkább vezetni, részben még abban a hiszemben, hogy Rhaehez mennek. Csak amikor a folyosón nem arra fordulnak, akkor zavarodik össze, bár ettől még megy barátnőjével.*
- De ki? *Még mindig nem érti, annak ellenére, hogy sejti, hogy Eth szobája előtt stoppolnak le.*
- Azt mondod, örülni fog? *Nem ellenkezik, még ha kétségei is vannak, mivel Eth eléggé haragudott Rhaere, amiért nem vitt magával testőrt, s amennyire tudja, Rhae múltjáért sem repesett. Pedig Rhae nem lett amiatt rossz ember vagyis elf. Így kicsit kétkedik Tsitsa, viszont most annyira boldog, hogy világgá akarja kiáltani a boldogságát! Így hát Tsitsa Lilivel együtt, egyszerre fog bekopogni.*

Csak azért nem üti össze lelkendezve tenyerét, mert nem szeretné Tsitsát kizökkenteni a mesélésből. Mondjuk az nagyobb kihívás a lánynak, hogy ne ugorjon fel megint és kezdjen ugrálni fel s le dalolva. Olyan nagyon örül Tsitsáék boldogságának, olyan régóta drukkol már nekik. Helyesebben szólva, drukkolnak, Linnel együtt.
Legszívesebben azt mondaná, hogy azt nem hiszi el, hogy ennyi ideig tartott, mire elérkezett ez a vallomás. De hát végülis mindennek eljön a maga ideje, úgy tűnik Rhaék ideje még csak most jött el, és még mindig jobb pár héttel, talán hónappal később, mintha sohase. Igaz, akkor Linnel biztos közbeléptek volna, talán még Kath is szárnysegéd lett volna a műveletben, vagy akár kapitány, ha már, ugye.
- Persze, hogy igaz, hidd csak el!
Lelkes bólogatással nyomatékosítja szavait.
- És most menjünk!
Felpattan, tényleg be van sózva, megfogja Tsitsa kezét és ha hagyja, akkor húzza maga után kifelé a szobából.
- Van itt ám még valaki, aki nagyon fog örülni a hírnek. És szeretnék ott lenni, mikor megtudja.
Eltéveszthetetlenül haladnak Lin szobája felé. Ha barátnője ellenkezne, vagy akár csak vonakodna, akkor nem erőlteti a dolgot...viszont akkor kénytelen lesz kerülni bátyját, mert nem bírná magában tartani az örömhírt.

*Mosolyog azon, ahogy Lili nem tud nyugton ülni a székben, folyton helyezkedik és úgy várja a folytatást, mintha ez siettetné a választ. A folytatást megelőzően még mélyebben elpirul lepillantva maga elé a földre, de mosolyog, s ajkaihoz emeli egyik kezét ujjbegyeivel érintve ajkait finoman, a válasz első szavait pedig jóformán csak suttogja, mintha félne tőle, hogy ha hangosan mondja ki, megtörik a varázs, s meg nem történtté tenné az egészet.*
- Megcsókolt. Hosszan és mélyen. Életem első csókja! És.. azt mondta, nem szörnyeteg vagyok, hanem az, akibe szerelmes. És hogy szeret! *Még mindig ajkain vannak ujjbegyei, ahol még mindig ott égnek a váltott csókok, s mosolyogva néz fel Ameliára. Sugárzik a boldogságtól, s ez képes annyit szépíteni rajta, hogy jótékonyan elrejti a szépségbeli hiányosságait: karikás szemeit, túlzott vékonyságát.*
- És képzeld, mikor a kutatást említettem, azt mondta, örökre a karjaiban akar tartani! Ő is akarja! *Emeli el ujjait ajkaitól, és ezt már széles vigyorral mondja. Rhae támogatja a kutatásban, s ez rengeteg erőt ad neki. S nemcsak erőt, de célt is. Célt, amiért érdemes lesz küzdeni, amiért ha elbukik, akkor is feláll majd újra és újra próbálkozni fog. Mert Rhae azt mondta... S ez elég.*
- Alig tudom elhinni, hogy ez az igaz... Te el tudod? *Megerősítést kérve néz Lilire, hogy igazolja, ez a valóság. Részéről akár bele is csíphet, azt se bánná.*

Elragadtatottan hallgatja barátnőjét, szereti a romantikus történeteket. Ez persze nem olyan habos-rózsaszín, mint a könyvekben, elvégre a hősnők ritkán vallanak előbb szerelmet, mint hogy a hőslovag nyilatkozna, de ettől ugyanúgy élvezi. Egyedül amiatt tudna háborogni magában, hogy ezt a vallomást már réges-régen megtehették volna, de boldogságában nem háborog most Lili semmin sem.
- És aztán mi történt? Hogy reagált a vallomásodra?
Felhúzza maga alá lábait, törökülésben ül tovább, most nem kell finomkodva figyelnie testtartására. Kissé előre is hajol, mintha úgy hamarabb hallhatná a folytatást. Azt azért megjegyzi magának, hogy egy későbbi beszélgetés során majd hozza fel a kiszabadítási akciót, nem szeretné, ha Tsitsát rossz érzések gyötörnék.

*A lényeget tudja akkor Amelia, a többi meg úgy is ki fog derülni a most történtekből.*
- Oké! *Vigyorog, mikor Lili belibben a paraván mögé, s Tsitsa nem zavartatva magát a paravánnak és a mögötte rejtőző barátnőjének mesél tovább.*
- Erre nem is gondoltam, ebben van valami. Azt hiszem, igazad lehet. *Bólogat rá a visszatérő Lili szavaira, s megnyugszik, hogy ez biztosan ékszerész-sajátosság. Rhae is mindig olyan jól ráérez, mi bántja Tsitsát vagy éppen mi okoz örömet neki. Rhaenél ez ráadásul nemcsak ékszerész-érzékenység lehet.*
- Istenekre, dehogy! *Kerekednek el a szemei a kérdés hallatán.*
- Biztos, hogy egy szót se tudtam volna kinyögni, ha ők is, vagy bárki más jelen van. *Így is alig bírta bevallani az érzéseit, egy idegen előtt, ráadásul két furcsán mosolygó idegen előtt nem ment volna.*
- Kimentünk a kertbe és leültünk a padra az olajfa mellett. Visszaadtam neki a zsebkendőt meg az erszényt, amit elrablása napján hagyott el. S elkezdtem neki elmondani, hogyan kedveltem meg egyre jobban, hogy szerettem bele... és hogy meg miként rá minderre, meg hogy te nem tudtad, hogyan mondd el nekem, mit is érzek. Még most is zavarban vagyok, hogy mennyire vak voltam! *Teszi két kezét pár másodpercre kipirult arcára, megrázva a fejét, de a mosoly nem tűnik továbbra sem az arcáról.*
- Azt meséltem neked, hogy azt mondta nekem Elena esküvőjén, hogy tetszem neki? Azt hittem, annál boldogabb nem is lehetek! Amikor aztán a követségen meg akart csókolni, egyszerre voltam még boldogabb, de ijedt is, mert előtte olyan elítélően beszélt az elrablóiról, akik hidegvérrel gyilkoltak... Én meg ugye... szintén. Csak ezt ő nem tudta akkor, én meg nem tudtam, hogy mondjam el, csak most szedtem össze a bátorságot hozzá. *Kicsit megáll a mesélésben, hogy ha Lili valamire reagálna, legyen lehetőség. Meg ha kérdezne, azt is tudjon, mert tudja magáról Tsitsa, hogy izgalmában képes összeszedetlenül beszélni.*