Ezüstgriff

A teljes nevén Ezüstgriff Szalon és Szálló a város legjobb, legelőkelőbb fogadója és vendéglátó helye, ami nemcsak a külcsínben, hanem az árakban is megmutatkozik. A piactér és a promenád sarkán álló épület kívülről illeszkedik a helyi építészeti hagyományokhoz, gondos karbantartására mindig ügyelnek. A falra felfuttatott növényeket rendszeresen metszik, az ablakokban virágládákban mindig színes virágok pompáznak. Szép cégér hirdeti a helyet, melyen mi más is lenne, mint ezüstözött bronzból öntött griff. Miért éppen griff? A dombtaviak kedvelt mitológiai állata, főleg az uralkodó osztályé.
Belépve a Szalonba jutunk először, első látásra is megállapítható, hogy a legjobb anyagokat használták fel. Kis asztalok körül két-három gyönyörűen faragott szék, a padlón hatalmas nagy, finom szövésű szőnyeg. Diszkréten, de az illendőség határain belül vannak elszeparálva az asztalok egymástól, hogy nyugodtan lehessen beszélgetni fogyasztás közben. Kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de a kettő között a földszinten ajtó vezet hátra, hova csak urak léphetnek be. Ezt a részt afféle szivarklubként is szokták emlegetni, noha a szivarozás egyáltalán nem kötelező program. E hely leginkább arra szolgál, hogy a megfáradt férjek tudjanak kicsit csendben ülni, távol feleségeiktől, vagy akár üzleti megbeszélésekre is kiválóan alkalmas.
Az Ezüstgriff kínálata elsőrangú, legyen szó bármely alkoholos vagy nem alkoholos italról, vagy akár ételekről. A városiak különösen dicsérik a grillezett kacsamájat birsalma szósszal - úgy tartják, a szárnyasokat itt készítik a legjobban Ederthinben -, vagy a szűzérmét szarvasgombás mártással s tésztával. Desszertek közül a csokoládékrémes, meggyes süteményről mondják, hogy azt egyszer mindenképpen meg kell kóstolnia mindenkinek.
A kétkarú lépcsőn felsétálva lehet feljutni az emeleti szobákba, melyek közül egyik sem okoz csalódást, ha ki tudjuk fizetni a borsos árat. A szobák igényesen berendezettek, vannak egy- s kétágyas szobák is, mindegyik tágas, világos, kényelmes s otthonos, elsősorban az előkelők igényeihez igazítva.

- Nem égetted még meg magad, mikor ezeket készíted? A sok olvadt fém, meg a tűzzománcok.. ugye nem? *Érdeklődik még Rhaetől finom aggodalommal a hangjában.*
- Milyen fajta halból készült? *Kérdezi még ezt is Rhaetől, minthogy úgy tűnik Nephir nem vette magára a kérdés, tőle nem érkezik válasz. A férfi közelhajolása, a suttogott szavak... Onnan szemből, Liliéktől azt is lehetne hinni, hogy itt valami zavarba ejtő bókolás hangzott el, mert Tsitsa arca vörösödésnek indult, ami aligha fogható a gyümölcsleves fűszerességére. Le is hajtja a fejét, hogy leplezze ezt, aprót biccent Rhaenek válaszul, hogy értette. Mindez beleforrasztja a szót és a próbálkozást, míg a leves előttük van, de mikor azt elviszik, akkor is inkább Nephir felé fordul. Nem próbál már hármast kialakítani, de ha már választani kell, Nephirt választja. Az ő estéje ez, s ne üljön ott kukán, társ nélkül. Elkapva miről beszél Deira és Lili odaát, kíváncsian fordul a fiúhoz.*
- Sosem kérdeztem még, téged is tanítanak... oh, köszönöm... *Itt érkezik ki a főfogás, ami az ő esetében gyümölcsös csirkemell, utóbbi gyönyörűen aranybarnára pirulva a méztől, és ízléses halomra formált rizskupac.*
- ... szóval téged is tanítanak íjászatra vagy fegyverforgatásra? Lovaglásra?

-Igen, számomra is csirkeízű volt, de puha. Talán majd legközelebb azt kérhetnénk.
Édességben elég sok mindenben egyezik ízlésük. Érdeklődve tekint Kathleenre ismételten.
-Szeret süteményt készíteni? Van kedvence, amit szeret is megsütni?
Nem álérdeklődés, komoly érdeklődéssel tekint Kathleenre.
-A gyümölcsöket én is inkább magunkban szeretem. Jobban érezhető az ízük.
-Nem, biztosan nem.- de azért a hamiskás mosoly szintén visszacsillan a szemeiben.
-Amith’ar úr zárkózott és nem nagyon beszél senkivel. Tulajdonképpen senkivel. Ezért is lepődtem meg… kellemesen. – elismerés csillan a szemeiben Kathleen felé.
Meglepett csendességgel hallgatja, hogy mennyi minden történt. Talán ideje lesz majd jobban megnyitni Eryl felé a külvilágot, ha már ilyen jól sikerült. Nemrég eshetett ez meg, hátha a friss élmények segítenek a férfinek abban, hogy ismét legyen önbizalma.
-Igen, a lovak nagyon fontos részei az életünknek, és éppen ezért nem melléképületi rangban kapnak szerepet. Fekete Felhőt is megismerte? – elgondolkodik.- Tudja, még sosem beszélgetett ennyi ideig valakivel.
Az is meglepi, hogy már ezt is megbeszélték Kathleennel. Mosolyog.
-Megkérhetem egy szívességre? Hozza el kérem a lovát. Amith’ar úr biztosan örülne neki. Nagyon jól ért hozzájuk.
Legszívesebben átölelné Kathleent, hogy megköszönje neki, de még a kezét sem meri most megszorítani. A figyelmessége és kitartása eddig is felkeltette figyelmét felé, de ezt remélni sem merte.
-Az üvegházas sétát pedig reméltem is, hogy nem mondja vissza. – mosolyog.
A főfogás érkezik, a halat óvatosan kezdi meg. Ízlelgeti. Majd pedig hozzá a köretet.
-Ez nagyon ízletes.
Néha közben odapillant Nephirre, aki csendben ücsörög. Látta, hogy Tsitsa igyekezett bevonni a társalgásba, de mégis, mintha elhárította volna. Zárkózottság azonban már nincs benne. Már ez is egy nagyon jó haladás. Lassanként majd fel fog engedni.

- Ez igazán remek lenne, nagyon szívesen gyakorolnék veled. Természetesen csak, ha nem zavarok.
Lelkesedése határtalan, nem foglalkozik olyan gondolatokkal, hogy talán el kellene jutnia egy bizonyos szintre, mielőtt Deira elé merészkedne az íjával. Végülis nem versengeni fognak egymással. A végére azért odabiggyeszti az udvariassági formulát, aminek nem látja túl sok értelmét, különösen most nem, mikor Deira javasolta a közös gyakorlást, de hát nem neki kell újraírnia az illemet.
- Még a szigetekről hoztuk magunkkal a levesfőzés gyakorlatát. Nyáron nem eszünk minden nap levest, itt túl meleg van hozzá, de a hideg levesek jól esnek olyankor is.
Nem eszik gyorsan, de lassúnak se mondható. Amint befejezte, előle is elveszik a tányért. Az Ezüstgriffben nem csak a konyha első rangú, hanem a személyzet is érti a dolgát. Öröm nézni, ahogy az ételköltemények sorban érkeznek asztalukhoz.

Bólint a jókívánságra. A levesre koncentrál utána. Nem hallja, hogy mi hangzódik el vele kapcsolatban, a nyugalma azonban már kezd visszatérni. Nem sok az adagja, így az elsők között van, akik engedik, hogy elvegyék a tányért. Megköszöni és dícséri az ízét. A második fogás hamar megérkezik, így élvezettel tekint az ételre. A rizs az egyik nagy kedvence és a gomba a másik. Ennek ellenére illően megvárja, hogy mindenki elé odakerüljön a főfogás.
Elmerül addig abban, amit lát. A környezet kellemes és nagyon jó néznie, ahogy a társaság belemelegedett a beszélgetésbe. Neki még nincs bátorsága beszélgetést kezdeményeznie, még mindig gyereknek érzi magát ennyi felnőtt között. De már nem feszeng, mint nem is olyan rég.

- Meglepően kellemes íze volt, pedig mennyit húzódzkodtunk tőle eleinte! A csirkéhez tudnám hasonlítani, csak kicsit édesebb talán. Ön milyennek találta? *Ami azt illeti, Kath is csak pár falatot evett belőle, mert hát egy kígyón túl sok husi nincsen. Legalábbis azon a példányon nem volt.*
- Igen, kedvelem, persze a túl édeset én sem szívlelem. Többnyire természetes formájában, gyümölcsök képében eszem, süteményekben ritkábban. Azokat inkább készíteni szeretem, mint fogyasztani. *Felel meg Naram visszakérdezésére, s közben két dolgot is tesz. Nem mondja el, hogy a teát is sok cukorral issza a sok keserű, cukor nélküli gyógytea után, hogy átlagot hozza. A másik, meg hogy magában ezerrel jegyzetel, aláhúz szavakat mit és mennyire szeret a férfi.*
- Örülök, ha nem adtam rossz tanácsot a választásban. Az enyém is nagyon finom, s nagyon omlósra főtt benne minden. *Magában próbálja a fűszerezés arányait is megtippelgetni, miből lehet több vagy kevesebb ahhoz képest, mint ahogy ő tanulta. Kíváncsi érdeklődéssel figyeli Naram meglepettségét, hogy találkozott Amith'ar úrral, magában arra gondolva, hogy ezek szerint biztos rossz helyre tévedt be, ahol nem lett volna szabad járnia.*
- Némileg most megnyugtatott, hogy nem én ijesztettem meg Amith'ar urat. Mármint én, de... nem azért mert szúrós szemmel néztem volna rá. *Mosolyog hamiskásan Naramra, mert a férfi tudja, milyen Kathleen szúrós pillantása, éppen csak a gyógyító nem egy ijedős fajta, aki ettől megrettent volna. Sőt, rá valahogy ez ellenkezőleg hatott.*
- Úgy találkoztam vele, hogy lovak hangját hallottam, de egy szép épületből, nem egy egyszerű istállóból. Önöknél a lovarda is milyen szép! Tőle tudom, hogy így nevezik Önöknél, és hogy jobb időben kint vannak a lovak a szabadban, megismerkedtem Fekete Felhővel is. Milyen gyönyörű ló! S beszélgettünk még egy keveset például az én lovamról, és Fekete Felhőről, meg megmutatta hátul a futtatót is, s kérdezett, nálunk hogy tartják a lovakat. *Meséli mosolyogva, nem is gondolván, hogy ő milyen hosszú beszélgetést tett Eryl-lel. Ő csak örül, hogy új, kedves ismerősre tett szert.*
- S nagyon kedves Öntől, de megmaradok a saját lovamnál, remélhetőleg a héten meg is érkezik ide a birtokról. Nem akarok visszaélni a vendégszeretetükkel, de szabad lenne esetleg egyszer bevinnem oda őt s megmutatnom Amith'ar úrnak, ha már annyit meséltem neki róla? De mondjon nemet kérem, ha nem szabad, nem bántódom meg és nem fogom lemondani az üvegházas sétát! *Mosolyog a végén, s beszélgetésük közben ő megette a maga ragulevesét, hamarost a pincér is feltűnik, mikor már látja, hogy többen végeztek vele és elviszi az üres tányérokat, de nem sürgeti semmivel a még étkezőket.*

Kezd összeállni a kép, hogy Tsitsa talán mindkettőjüket be akarja vonni a beszélgetésbe. Figyeli Nephirt, eléggé zavarban van még, talán majd később be lehet vonni a beszélgetésbe, még zavarban van.
-Egy kicsit más technika, mint Kathleen kisasszonyé. Itt sokkal több lesz az áttört motívum, azt is megmutatom neked, hogyan készül.
A hallé és a hal melegen és illatozóan érkezik. Ahogy nézi, nem csak hogy kevés szálkájú halból, de még alaposan ki is van filézve, szabadon lehet enni. Reméli, hogy gyomra nem most ellenkezni a hal iránt.
-Jó étvágyat.
Ízleli előbb a levet, majd a halat.
-Nagyon finom lehet. A hallé is nagyon finom. Kellően fűszeres, de érződik a hal íze is.
Látva Tsitsa ismételt tanácstalanságát, finoman odahajol, hogy ne nagyon lehessen észrevenni.
-Kétfelé nehéz figyelni asztaltársaságban, ha mindkettő melletted ül. – suttogja.
– Egy picivel később, a főfogás vége felé szerintem már alakíthatunk hármast, ha ez így neked megfelel.
És azon is aggódik, hogy Tsitsa megint keveset fog így enni, ha állandóan beszél. Egyen csak, szüksége van sok tanuláshoz.

- Az a fontos, hogy továbbra is szereted a lovat.
Nem tudja, miért is adta fel Amelia ezt a célját, oka viszont komoly lehet. Késésben azonban még szerinte nincs. Nem feltétlenül kell profinak lenni benne, hanem élvezni, önmagunknak lenni. Számára ezt jelenti az elhivatottság. Ha nem érezte volna mindezt, nem lenne pap.
- Nézni? Ó nem-nem, jössz és gyakorlunk. Egy kis mozgás sosem árt és az íjászat különösen jó mozgásra és kikapcsolódásra is. Persze, csak ha van kedved.
- Ez érthető. A barátaid sokat segítenek majd mindebben, biztos vagyok benne. Ha pedig közben meggondolod magad, még mindig lehet változtatni.
- Jó étvágyat!
A zöldségleves krémszerű, fűszeres, átmelegítő. Élvezettel ízleli a megjelenő ízeket.
- Ez a leves nagyon finom. Mennyire megszokottak ezek az ételek nálatok? Finom, fűszeres és átmelegít. Még a legmorcosabb ember is mosolyra fakad.

- Az jó, remélem nem is fog történni. *Bólogat serényen, hogy senki nem szédült még le a magasból, s szívből kívánja, hogy ez így is maradjon.*
- De jó, már nagyon várom, hogy megnézhessem, hogy készül egy bross! Hasonló a technika ahhoz a brosshoz is, amit Kathleen kisasszony visel? *Kérdezi Rhaet, nem adva fel a próbálkozást, hogy valahogy szóra bírja hol egyik, hol másik szomszédját. Lehet túl sokat mesélt mindkettejüknek a másikról és így ismeretlenül is ismerik egymást és nincs mit kérdezniük, mondaniuk egymásnak. Tsitsa meg majd fontolóra veszi, hogy a desszertvillába dől. Kész szerencse, hogy a levest hozzák ki, a kanál nem jó célszerszám.*
- Jó étvágyat! *Kívánja ő is, majd megkóstolja a levesét. Talán ő az egyetlen az asztalnál, akinek nem kell fújnia a levest, mert hideg gyümölcslevest kért. Nagyon ízletesnek találja.*
- De jó, nem is túl édes, a ribizli fanyarabbá teszi. A tiétek is finom? *Pillant előbb Nephirre, majd Rhaere.*

- Milyen ízűnek találta? Sült kígyót csak egyszer volt eddig szerencsém enni.
Igaz, akkor is csak pár falatot evett. Nagyon nem vesz magához húst.
- Az epret kedvelem, a szamócát jobban szeretem, de arrafelé az csemege, a hidegebb tájakon jobban terem. Erősen csípőset szintén nem szeretem. És biztosan nem a válogatásra, hanem az egyéni ízlésnek tulajdonítom. Vannak tájak, ahol a fűszeresebb étel a főbb szereplő, és vannak, ahol a természetes ízeket részesítik előnyben. Nem tudom. Az édesség fontos. Ha finom, megeszem, a túl édeset nem szeretem. És ön? Kedveli az édességet?
Láthatóan megörül, amikor Kathleen elfogadja a lehetőséget. Mindketten szeretik a virágokat és egy szép virág virágzását látni öröm.
- Megtisztel, köszönöm, nagy örömmel vezetem végig. – vannak időszakok, amikor jobban ráér, de a késő délutáni órákban kezd illatozni a virág, így majd arra az időpontra keres üres helyet. És addigra már kevesebben is vannak ott, nyugodtabban nézelődhetnek.
- Figyelmességét köszönöm. – bólint mosollyal.
A levesbe felfelé szálló illatfelhőjébe finoman beleszagol. Ínycsiklandó.
- Köszönöm és szintén jó étvágyat.
Élvezettel nézi és élvezi az illatot is, mielőtt enne belőle. Tisztelettel adózik gondolatban az ételnek és készítőinek, hogy az étel elé kerülhetett. Majd vesz egy falatot és megízleli, majd ismét egyet. Elégedetten bólint.
- Fenséges a leves. Milyennek találja az önét?
Csendben kanalazgatja, Kathleenhez azonban figyelemmel fordul. A rendelésével megismeri ízlésének nagy részét, és az érdeklődést étkezési szokása iránt inkább faja felőli érdeklődésnek veszi, mintsem személye irántinak.
- Amith’ar úrral találkozott? – lepődik meg. Általában a legelső neszre elszelel, neki is csak ritkán van olyan bátor, hogy válaszoljon. – Amith’ar úr kicsit bátortalan, kérem, legyen vele elnéző. – reméli, hogy nem történt baj.
- A lovakhoz lehet menni, előbb érdemes valakit megkeresni, általában mindig van valaki az istállóban. Ha szeretne lovagolni, kérem szóljon, szívesen látjuk. – ember nem nagyon ült még az elf lovak hátán, éppen ezért fontos, hogy valaki legyen vele.

- Igen, minden nap meglátogatott.
Feleli, miközben Tsitsára pillant mosolyogva, még mindig hálás a törődésért. Kicsit rajtuk is felejti tekintetét, egyszerre tudja megfigyelni az épp szóban forgó Nephirt is, aki most már túl a bemutatkozásokon, ajándékozáson és beszéden egészen nyugodtnak tűnik - legalábbis Lili így látja. A Tsitsa-Rhae párost is figyeli kicsit, már csak így párban, nem külön-külön. Még mindig ugyanaz a különleges figyelem árad belőlük egymás felé, mint a csücsür-lakomán is. Látni persze nem látni, de Lili hiszi, hogy érzi. Azt viszont látja, hogy az amúgy többnyire csendesen üldögélő Rhae hogyan mosolyodik el, mikor Tsitsához szól. Nem létezik, hogy "több vasat tartana tűzben".
- Műlovarnő már nem leszek, arról már jó ideje lemondtam. De a lovaglásról nem, minden este kilovagolok egy órára vacsora előtt, nekem ez a kikapcsolódás.
Nehéz vállalkozás lenne elmagyarázni, miért mondott le a műlovarnői álomról. Kicsit benne van a megfelelni akarás a szülőknek, a társadalmi elvárásoknak, és a felfedezés csábítóbb álommá vált, amikor elkezdett kinyílni elméje a világra.
- Íjászat? Szívesen megnézném egyszer a gyakorlásodat, persze csak ha szabad és nem zavarok.
Talán ezzel is átlépett néhány illemszabályt, de túlságosan is elragadta a lelkesedés, hogy gondoljon rájuk. Legalább azt megállta, hogy ne rögtön közös gyakorlást javasoljon.
- Még az iskolában, talán végig ott tanulok majd, ezt még nem döntöttük el. Most mindent újra kell kialakítani az életemben.
A leves felszolgálása épp idejében történik, már az illata is jólesik a gombakrémlevesnek.
- Jó étvágyat!
Nekilát ő is az evésnek. A leves ízében nem csalódik, pont ugyanolyan finom legutóbb és, mint amilyennek ígérkezett már az illat alapján is.

- Nem nagyon. De eddig szerencsére baleset nem történt.
Mindig azon aggódott az elején, hogy akik éppen tisztították az üveget, nehogy leessenek. Jó párszor ő is megpróbálta és nagyon élvezte.
Kinyitja az étlapot vissza, ott, ahol látta, majd megmutatja.
- Igen, itt láttam. Te is azt választanád? Igen, nagyon jól hangzik. – bólogat.
Az ékszerekkel nem tud mit kezdeni, azon kívül, hogy nagyon szépek. De felőle üvegek is lehetnek benne és készülhet bármiből, nem tud rajtuk fellelkesedni. Udvariasságból azonban hallgatja a beszélgetést.
Bár nem kért levest, mégis kap egy kis bögrében krémlevest, a ház figyelmességeként. Mivel még mindig fejlődő szervezet és elég kukán tudna ülni, hogy mindenki eszik, ő meg nem, így megköszöni és kanalazgatni kezdi. Zavara már nem akkora, mint amikor bejöttek, valóban kezd megnyugodni.

~ Valóban ilyen rémisztő lennék?~ *Ötlik fel benne a gondolat, ahogy megszólítása hatására Nephir egészen elsápad ijedtében, holott Kathleen hangja nem keményen, élesen vágott oda a fiúhoz, pedig tudna ilyent is, ha a helyzet ilyen jellegű parancsokat vagy helyrerakást igényelne. De most semmi ilyent nem tervezett, eszében sem volt.*
- Megértem, nekem is az szokott lenni. *Nem szereti magát gyengének mutatni, de úgy vélte, talán Nephir is nyugodtabb lesz, ha tudja, nem egyedüli eset az ővé. És Kathleen már úgy is lebukott az éles szemű gyógyító mellett, így megengedhette magának ezt a mondatot. Utána figyelme visszatér eme gyógyítóhoz, megjegyezve minden egyes szavát, mégsem lehetne róla azt mondani, hogy issza a másik szavait. Megtanulta, hogy uralkodjon érzésein, mozdulatain, így csak az udvarias, de őszinte érdeklődést lehet rajta látni.*
- Húsok terén nem vagyok válogatós. Egyszer még sült kígyót is volt szerencsém enni. *Jelenik meg aprócska mosoly ajkain és szemeiben az emlékre.*
- A tökkel és babbal állok kicsit hadilábon, de ha új elkészítési módjával találkozom, meg szoktam kóstolni, megadom az esélyt neki. Kedvenc gyümölcs? Talán az epret emelném ki. Ó, és a kókuszt! Talán egy kicsit válogatósabb vagyok Önnél, mert én nem szeretem, ha egy étel túl erősen csípős vagy borsos. Legalábbis felénk a férfiak gyakran tesznek az ételekhez erős paprikát. Ezek Önöknél is jellemző? És... Ön édesszájúnak mondaná magát? *Érdeklődik újból, az étlapot visszaadva. Ő maga nem rendelt desszertet, majd még meglátja, lesz-e kedve. A virágról, virágzásról nem tud meg többet, Naram nagyon titokzatos, de nincs ellenére a dolog, mert most már hatványozottan fel van korbácsolva a kíváncsisága, így várja az alkalmat.*
- Nagyon kedves Öntől, jobb kísérőt nem is kaphatnék az üvegházban. *Őszintén mondja, szerinte Naram nagyon sokat tud a növényekről, így sok érdekességet tudhat meg tőle.*
- Üzenje vagy írja meg, kérem, mikor találkozzunk. Úgy vélem, én könnyebben igazodom az Ön szabadidejéhez. *Kortyolnia kell egyet a borból, mert majd kiugrik a szíve. A férfi nemcsak elhívja, hanem hosszabb időt is akar ott vele eltölteni! Nyugalomra inti magát azzal, hogy egy pár pillanatig figyel Amelia és Deira párbeszédére. Műlovarnő? Nahát, ezt nem is tudta a kuzinjáról! Meg hogy ennyire kalandszerető! Azt tudta, hogy jobban rokonlélek neki Amelia, mint Elena, de azért ez kellemes meglepetés. Akárcsak Deira íjászata. Mindig is irigyelte ezt a tudást, neki nincs érzéke hozzá, bezzeg a nővérének! Közben kiérkezik a leves is, amit megköszön.*
- Jó étvágyat! *Kívánja úgy mindenkinek körbenézve rajtuk, de halk szavait hallotta, aki hallotta. Magában meg reménykedik, hogy nem ajánlott rossz levest a férfinak. Sajátja legalább finom. Felmerül benne a kérdés, vajon az elfek beszélgetnek-e evés közben? Náluk szokás. Megkockáztatja, aztán a reakciókból majd úgy is le tud szűrni valamit.*
- S mondja, bűnben jártam, mikor pár nappal ezelőtt a lovardába betértem Önöknél? Vagy szabadon látogatható? Mert attól tartok és nagyon restellem, Amith'ar urat meglephettem hirtelen feltűnésemmel. *Amíg a válasz megérkezik, a levesét eszegeti.*

Még sosem volt ilyen jó érzés társasában lenni. Élvezettel merül az illatokban, hangokban és a látványban. Mindenki, mintha régről ismerné egymást, pedig eddig talán… senkivel sem találkozott nagyon a meghívottak közül. nem zavarja, hogy nem nagyon kapcsolódik be beszélgetésbe, Nephirre ráfér a bátorítás, és nagyon jól halad annak összeszedésében, Tsitsának és a többieknek hála.
Zavarral továbbra is küszködik, még ha nem is látni. Mi van, miként fognak hozzá viszonyulni, továbbra is ez foglalkoztatja. A töprengésből Tsitsa kérdése zökkenti ki.
- A kövekkel már készen vagyok, holnap kezdek neki a foglalatnak. Nemsokára meglesz az alap, amit tovább lehet dolgozni. – mosolyog.
Közben megérkeznek az első levesek, így elhallgat, hogy mindenki tudjon figyelni.

- Naram mesélte, hogy mennyire törődő volt veled Tsitsa kisasszony. – mosolyog, sejtvén azt is, hogy jó barátok lehetnek. – Ó, igen, ez pontosan illik Nephirre is. Bevallom, nekem is fejtörést tud okozni egy-egy csillagos ég figyelése vele, de az alap csillagképekkel legalább tisztában vagyok.
Boldogan pillant néha Nephirre. Láthatóan zavarban van, de a dícséretek és a bátorítás biztosan erőt adott neki ahhoz, hogy tovább léphessen zavarán.
- Érdekel a lovaglás? Nagyon magas szintű a műlovarnő tudása a lovaglásról. Elismerésem. – bólint. – És fontolgatod továbbra is? – tekint érdeklődve Lilire.
- Felfedező? A kalandok… - nevet fel halkan. – Azok fűszerezik az életet. Íjászattal is foglalkozol? Azt magam is gyakorlom. – az asztrálmágiára felcsillan a szeme. Alapvetően a legtöbb elf fő mágiaágnak az asztrált választja, lelkületéből fakadóan.
- A belső hittel foglalkozom, vagy mondhatom úgy: a belső bizonyossággal. Papként ténykedem, akár csak Naram, ezt érzem úgy, hogy önmagam vagyok. És e mellett az asztrál és fehér mágia a fő területem, amiben mindig van csiszolni való rész. Íjászatot pedig minden nap gyakorlok. Kikapcsol.
- Találtál már mestert, aki eligazítja a mágia útján, vagy az iskolában tanulod?

*Figyelemmel hallgatja Nephirt, még akkor is, mikor nem teljesen arra válaszol, amit kérdezett, de amit mond, az is érdekes. Ahhoz képest, hogy Tsitsa is ederthini, még sosem figyelt fel rá, hogy a tenger felől jön az eső. A csillagok, a hold, a nap érdekelte. A felhők csak annyi ideig, esik-e belőlük, eltakarják-e az eget vagy sem. Hogy merről merre haladtak, az mellékes volt.*
- Nem tériszonyosoknak való munka lehet. *Mosolyodik el.*
- Hűűű, van barackos-almás? *Tér vissza rögtön az étlap-böngészéshez, mert amit Nephir említ az érdekesen hangzik. Közben válaszol Rhaenek is.*
- Igazából magam sem tudom, melyiket. Talán valami gyümölcsöset, legalábbis a leves gyümölcsleves lesz. Á, megvan, a barackos-almás! Mézzel pirítva a szárnyas és a gyümölcsök meg rizs, mmm. *A desszertet megint passzolja egyelőre, nem hiszi, hogy bele fog férni. Így is lassan két napi ételét eszi most majd meg. Vissza is adja a pincérnek az étlapot megköszönve.*
- És hogy haladsz a brossal? *Érdeklődik most Rhaetől.*

-Gyönyörű hely. És ízléses, otthonos a berendezés is.
Visszamélyed az étlapba.
-Valóban jól hangzik, köszönöm az ajánlást. Megkóstolom.
Azzal a rendeléshez még hozzátesz az említett levest is, megköszönve a pincérnek is, az étlapot is visszaadja.
Meglepi az érdeklődés, de máris válaszol.
-Tényleg finomak a halaik. Valóban kevés húst eszünk, ha igen, az szinte mindig hal. Akkor eszünk más húst, ha esetleg a vadállományban túlszaporulat van és nincs más megoldás mint levadászni pár példányt. Ekkor is keveset, mert szétosztjuk a zsákmányt. Nem vagyok túlzottan válogatós, ha erre gondol, kedvencem pedig nincs. Mindent el lehet finoman készíteni. Legalábbis eddig nem ettem rossz ízű ételt. Önnek van esetleg olyan étel, amelyet nem szeret? Vagy hús, melyet szívesebben fogyaszt, kedvenc gyümölcse?
Az érdeklődést természetesnek veszi, azonban Kathleennek nem csak megszokásból beszél erről és szintén nem megszokásból kérdez. Valóban, komolyan érdekli.
Elmosolyodik az éjjeli virágzás emlékére. Nagyon szép volt az az éjjel, mindig szívesen emlékszik rá.
-Ez nálunk lesz az üvegházban. Maga az üvegház szintén szabadon látogatható, azonban, ha nem bánja, nagy örömmel vezetném körbe.

Érdeklődve hallgatja Deira válaszát, amiről végülis nem tudja eldönteni, hogy meglepte-e vagy sem. Mivel még rendkívül keveset tud az elf hölgyről, így nem voltak irányában elvárásai, amihez képest meglephette vagy várhatta ezt a választ. Szóval abban marad, hogy csak elraktározza az információt, aztán talán majd legfeljebb legközelebb már ehhez mérten várhatja a választ. Mosoly bujkál szemeiben válasz közben.
- Úgy tűnik a csillagászok különös lelkesedéssel bírnak. Amikor gyengélkedtem, Tsitsa mindig meglátogatott, sokat mesélt a csillagászati munkáiról. Olyan lelkesedéssel tette mindezt, hogy még én is kedvet kaptam a dologhoz. De azt hiszem végülis megelégszek a csillagos égben való gyönyörködéssel.
Míg Deira az étlapot tanulmányozza, ő is hasonlóképp tesz. A főfogást már kitalálta, de sem levest, sem desszertet nem választott még. Választása egyszerű gombakrémlevesre esik és desszertnek pedig levelestésztán gyümölcshabot választ. Elég hamar meghozta döntését, de csak akkor csukja be az étlapot, mikor Deira kérdez tőle. Így biztos lehet benne, hogy nem sürgette a másikat a választásban azzal, hogy ő már végzett és maximum Tsitsával szemezhet(ne, ha nem lenne ő is elfoglalva), mert az fix, hogy a másik oldalán folyó virágnézésről szóló eszmecserébe a világ minden kincséért se folyna bele.
- Gyerekkoromban a műlovarnő akartam lenne vagy felfedező. Most még .. vagy már nem tudom, egyelőre tanulok, kardforgatást, íjászatot és majd valószínűleg asztrálmágiát. Amíg ezekből eljutok újra egy értékelhető szintre, addig még van időm kitalálni.
- És ha nem csillagászat, akkor mivel foglalkozol szívesen?

-Jöjjenek, örömmel látjuk őket is, biztosan szép lesz a látvány. – mosolyog.
-Nem, mert az eső a tenger felől jön, ahonnan tiszta vízzel érkezik, és elég magasan van ahhoz, hogy még a levelek se jussanak fel annyira magasra. Talán lehet, hogy eredetileg is ilyenre szolgált a hely. – persze, nem tudva, hogy főként miatta lett kialakítva ilyenre. – Jaj, hogy …. – esik le neki. – Rendszeresen tisztítják az üvegeket kívülről is… - pirul el ismét zavartan.
Amikor Kathleen megszólal, megijed. Hirtelen úgy gondolja, hogy valami rosszat tett. Az első mondatra a sápadtság még inkább látható. Elrontott valamit, biztos elrontott. Majd meglepődés és később öröm jelenik meg szemeiben, ahogy Kathleent hallgatja.
-Köszönöm szépen. – feleli halkan, de hallhatóan és megilletődötten.
Boldogan tekint utána ismét Naramra, majd később Deirára, azután az asztalra, maga elé. Felbátorodik a dicsérettől és attól, hogy ez szívből jött.
-Köszönöm. – pirosodik el már az arca is. – Nagyon szokatlan nekem még.
Az étlapot böngészve hallja meg Tsitsa kérdését.
- Baj van? – fordul hozzá. Majd meghallva a kérdést, megrázza a fejét. – Nem, nem voltam még ilyen helyen és itt sem.
Rhaere pillant a kérdése alatt. Elgondolkodva nézi egy ideig. Milyen nemes lehet, hogy ennyire kifinomult a megjelenése, beszéde, viselkedése? Nem ismerős még a neve sem, pedig az elf nemesekét már betéve tudja. Majd zavartan tekint az étlapjára.
- Nem tudom… a gombát nagyon szeretném megkóstolni, meg a … karfiolt. És van barackos-almás étel is.
Nem tudja, mennyire segítette Tsitsát ezzel, érdeklődve tekint rá, majd leadja a rendelését egy gombás-rizses paradicsomos főételre és egy barackos gyümölcskelyhet sült banánnal, almával és naranccsal. Ehhez megy a fehérbor, így kér hozzá fehéret még. És keverni sem szeretné.

- Ez esetben még jobban örülünk és még megtisztelőbb, hogy elfogadta a meghívásunkat. *Mosolyodik el, ahogy nagyon haloványan visszamosolyog Naramra akkor is, mikor megfogja a kezét számára váratlanul jóformán az asztal alatt. Tudja, hogy ez csak figyelmesség, Naram megláthatta a görcsös ruhába kapaszkodását - nem mintha az érintéstől ez bármit is változott volna - mégis szíve olyan titkos kis érintésnek fogja fel, melyről nem is tudja, hogy illő-e, míg esze hideg nyugalomra, racionalitásra, realitásra inti. Segít ebben Nephir köszöntőbeszéde is, amit mosolyogva hallgat és a két korty vörösbor után e mosollyal fordul Nephirhez a maga csendes módján, és csak ha nincs nagyon beszédbe merülve a fiú.*
- Nephir, ha tudtam volna előre, hogy ilyen jól mond beszédet, a sajátomat is Önre hagytam volna inkább. Szép volt, igazán. *Mosolyog kedvesen, aztán hagyja őt a félelf lánnyal beszélgetni.*
- Bevallom, magam is először járok itt. Mikor kiderült, hogy a rezidencián nem rendezhetjük ezt a vacsorát, Kamila néném javasolta az Ezüstgriffet. *Tekintete átfutja a töklevesek kínálatát, melyet amúgy automatikusan kihagyott.*
- A tökleves pirított tökmaggal jól hangzik. Odahaza meg gyakran készítenek almás töklevest is, azt én is szerettem, mert édesebb. Tartok tőle a tökök terén nem a megfelelő embert kérdezte meg, nem vagyok nagy rajongójuk. *Pillant Naramra enyhe mosollyal, de elnézést kérően, amiért nem tud igazán segíteni neki e döntésben.*
- Örülök, hogy ízlenek a halaink. Jól tudom, hogy Önök elvétve esznek csak húst, már amennyiben a halat nem számoljuk? S inkább zöldségeket és gyümölcsöket? Van kedvence... vagy éppen olyan, amihez a viszonya hasonló az én viszonyomhoz a tökökkel? *Érdeklődik, egyszerre próbálván megismerni az ezüstelfek étkezési szokásait, és azon belül a férfiét. Hátha egyszer még hasznos lesz az információ... és csak jobban megismerheti a férfit. Ő maga tárkonyos ragulevest fog rendelni, főételnek meg csirkemellet tésztával és almaszósszal. Vörösbor lesz hozzá újfent, majd ha a mostani elfogy. Ezt szereti és nem foglalkoztatja, hogy illik-e hozzá vagy sem. Pláne nem foglalkoztatja a bor, mikor Naram szóba hozza a bált és a táncot. Nem is számított rá, mert hogy egy nő megjegyzi élete első táncát, főleg ha nem is akárkivel táncolhatja, az egy dolog, de hogy Naram is visszatér rá... Illem, bizonyára. Semmi több.*
- Én is köszönöm, felejthetetlen élmény volt. *Feleli kedvesen, s érdeklődve hallgatja a virágról szóló szavakat. Ritkán virágzó növényt látni... Ilyen alkalmakat elkapni mindig különleges számára, olyan érzés, mintha tényleg élne.*
- A legnagyobb örömmel. Ha nem meglepetésnek tartogatja ezt is, kérem, meséljen még róla! A Park-negyed kertjében lesz? Számíthatok most is pillangókra napnyugta utáni virágzással? *Nagyon is emlékszik a fehérnek a virágzására. Amelyiket a mellette ülő nekiadott, azt is megőrizte lepréselve doboza titkos kis rekeszében.*

Mind Kathleen, mind pedig Nephir köszöntője és megköszönése nemes jellemre vall. Látja a fiún, hogy eléggé zavarban van, mégis helyt áll. Bátor, nem futamodik meg. Örömmel emeli fel poharát.
Az étlapon figyelmességgel találkozik ismét: zöldségek és gyümölcsök is vannak a húsok mellett. A szervezete nagyon is jellemző fajára, a hal még amivel meg tud birkózni. Egy helyi zöldség különlegességet kér, hallevest és gyümölcssalátát. Nem nagy szám, de nem is szeretné megsérteni a vendéglátóit.
Először nem veszi észre, hogy Tstitsa őt is megkérdezi, majd meglátja és felé tekint.
- Még nem jártam… melyikekkel szemezel? Gyümölcsöt, halat, zöldséget ennél? – majd mindkettőjükre tekint, hátha Nephir tudja, hogy mit szeret Tsitsa.

- Köszönöm. – reméli, hogy nem nyúlt félre a névvel, tisztában van azzal, hogy itt megszokott dolog valakit a becenevén szólítani, ám Amelia neve nagyon szépen cseng és megbántani sem szeretné azzal, hogy rövidíti a nevét.
Kathleen beszéde szép, poharát örömmel emeli magasba a köszöntőre. Az izgalom és félszegség, remélhetőleg, messzire kerüli majd Nephirt, a bátorító beszéd támogatásával. Aztán Nephir áll fel, helyeslően tekint rá. Aztán Naramra pillant. Nagyon ráijeszthetett Nephirre. Reméli, hogy pozitívan hatásos, nem pedig csak az ijedtség beszél most belőle. Egy hatalmas kortyot iszik erre.
- Hasznos és érdekes tudománynak tartom. Azt nem mondhatom el magamról, hogy érdekelne, inkább a nem értek hozzá a tökéletesebb. De Nephir lelkesedése ragadós és az elmúlt évek nem úsztam néhány lelkes csillagnézős éjjelt és beszámolót. – hangsúlyában megrovás helyett kedvesség csendül. Először nagyon félt, hogy Nephir a gyász miatt temetkezik a csillagászatba ennyire bele. Az évek során azonban rájött, hogy csupán nagyon elhivatott a csillagászat iránt.
Az étlapról nehéz választania, a sok finomság a zöldségek és a gyümölcsök választékában káprázatos. Zöldséglevest néz ki és áfonyás-burgonyás cikóriasalátát fűszeres öntettel, almapürét tésztával. Desszertnek tápióka pudingot kér. Csak ez után tud Amielához fordulni ismét.
- Neked van szívednek kedves hivatás, melyet szívesen űzöl? – Naram elbeszélése alapján nem tudja elképzelni otthon ülőnek.

- Nagyon kedves tőled, köszi szépen, majd körbeérdeklődök. *Rhaet most már tuti megkérdezi, de ha igent mondott volna eddig is, akkor is megüzente volna Nephirnek, hogy hozhat-e még valakit magával, mert csak úgy váratlanul nem akar másod-, harmad-, többedmagával beállítani. És persze a Contevillákat is megkérdezi, ki tudja ki érez hirtelen kedved egy kis hold- meg csillagleséshez, még ha mélyebben nem is érdekli a téma.*
- Saját távcső? Mmmm... *Lelkendezik és próbálja elképzelni a lestornyot is.*
- Nem lesz koszos az a sok üveg eső után? *Kérdezi aztán eltűnődve, mikor eszébe jut, hogy remélhetőleg nem fog esni. Ő egész biztosan sűrűn fogja ellenőrizni napközben, gyülekeznek-e viharfelhők a tengeren errefelé tartva? Nem jellemző ebben a hónapban, de ki tudja? A válasz viszont késni fog, mert Kathleen kisasszony szólásra emelkedik. Elcsípi, ahogy Naram urat visszaülteti egy kézmozdulattal a nő, így ő sem áll neki lázasan, hogy felálljon. Az almalevét emeli ő is, majd figyelemmel fordul Nephir felé.*
- A barátságra! *Mondja ő is vidáman, s miközben kortyol a gyümölcsléből Nephirre pillant, majd a pohár fölött Lilire mosolyog és végül az ő különleges barátjára ott mellette, majd a többiekre.*
- Szép köszöntő volt. *Mondja aztán Nephirnek, s megköszöni a pincérnek az étlapot, aki épp most adja át neki.*
- Hajjaj, megint a bőség zavarában vagyok. *Jegyzi meg csendesen. A levesek közül még csak talált magának hamar megfelelőt, de a főfogások!*
- Ti voltatok már itt korábban? *Fordul két asztalszomszédjához.*
- S ti melyikkel szemeztek? *Kérdezi, s hátha így, hogy mindkettőnek meg kell szólalni, sikerül valahogy bevonni a hallgatag Rhaet is a társalgásba. Nehogy kirekesztettnek érezze magát itt bármelyikük! Na meg, hátha ők már választottak főfogást, és ez segítségére lesz Tsitsának is a döntésben.*

Nem tekint végig az egybegyűlt társaságon, de szeme egyből Rhaere ugrik. Érdekes csendben ül, mint aki kint is és bent is van a társalgásban. Majd ismét Kathleenre tekint.
-Nephir részéről már is nagy szó, hogy elfogadta a meghívást. Örülök, hogy kezd kinyílni és nyilvánosan is elvállalja a szereplést. És hogy Önök felé ekkora bizalommal van. Még sosem tett ilyet.
Amikor Kathleen feláll, ő is elkezdene, az illemnek megfelelően, de érzi a simítást a karján, amitől megdobban a szíve, de érti a mozdulatot és visszaül. Rendezgeti magában ezt az érzést, miközben Kathleen elmondja a köszöntőt. Látja Nephir pillantását, és finoman biccent egyet. Logikája még ilyen helyzetben is működik és látja, hogy mire kérdez tekintetével Nephir.
Csak félig látja Kathleen kezét a szoknyán, ahogy kapaszkodik az anyagba. Kezét azonban csak akkor teszi rá köszönettel, amikor Kathleen már befejezte a köszöntőt. A mozdulat rövid, finom, figyelmes, a mosoly is. Felemeli a poharát és koccint a mellette ülőkkel, majd iszik egy kortyot.
A fiút elégedetten hallgatja végig, mégiscsak jól tette, hogy felkészítette arra, hogy beszédre is készüljön. Tanulja az illemet és az itteni szokásokat az elf mellett, de még szüksége van bátorításra. Elégedett mosolyt küld Nephir felé, hogy megerősítse, miután ismét kortyolt egyet az italból.
Az étlapon elkezdi böngészni, hogy mit is rendelhetne. Egy idő múlva érdeklődve tekint Kathleenre.
-Tudna valamit ajánlani? Keveset voltam még itt, idő hiányában, de ahogy nézem, a tökleves többféle van. Kóstolta már valamelyiket?
A főfogást már kinézte magának, a halak közül a heringet fogja választani, vegyes zöldség és saláta körettel.
-Az itteni halaknak más ízük van, mint otthon, mégis határozottan karakteres és nagyon finom. Nem tudom betelni velük.
Majd a rendelés után visszaadja az étlapot, mellé kér egy fehér száraz bort.
-Szeretném ismét megköszönni a táncokat, a bál csodálatos volt. – a hirtelen eljegyzést kivéve, de arról tapintatosan hallgat. Majd eszébe jut Deira kérése, amit nem tudja, miért kötött a lelkére, szólna Kathleennek mindenképpen.
-Jövő héten virágzik egy nagyon ritkán virágzó növény, érdekes, piros színű. Legalább egy hétig virágzik, ha gondolja, megnézhetnénk, ahogy virágzik.

- Köszönöm, Deira, megtisztelsz.
Mosolya töretlen, és igazán megtisztelve érzi magát, hogy Deira felajánlotta neki a tegeződést. Így még kötetlenebb lesz az este, habár egyáltalán nem esett volna nehezére továbbra is magázódni.
- Igen, az Amelia tökéletes lesz.
Szereti a nevét, mégis ritkán hallja, otthon leggyakrabban Lili, vagy Linnek Lia. Igaz, most változik majd ez a dolog, kevesebbet lesz otthon, többször fogják a teljes nevén szólítani.
A beszédeket kezében a borospohárral hallgatja végig, Kathleenen majd Nephiren tartja pillantását. Az elf fiút most veszi először alaposabban szemügyre, idáig nem találkoztak és tudva, hogy milyen könnyen megilletődik, idáig nem akarta feszélyezni ismerkedő pillantásaival. Most sem az a célja, hogy zavarba hozza, egyszerűen csak kíváncsi és most büntetlenül figyelheti kicsit. Már látatlanul is szimpatikus volt neki Nephir, most ez megerősödik benne. Reméli javára válik majd ez az este, a beszéd már jól megy neki.
- A barátságra!
Emeli ő is poharát, immár másodjára és belekortyol italába. Nem kell csalódnia, kitűnő minőség, finom, testes bor. Ehhez már azt is tudja, hogy mit fog rendelni. Báránysültet, azzal tökéletes lesz. Leteszi poharát és Deirához fordul.
- Téged is vonz a csillagászat, mint Nephirt?

A pírt az izgalomnak tudja be, de ő is eléggé zavarban van még azért, így nem nagyon mer és tud bátorítani.
-Igen…
Deira neki alakítatta ki, még mielőtt Narammal akár el is indult volna ide. Ezt csak jóval később tudta meg és elég sokáig zavarban volt, hogy mennyire merje megköszönni Deirának a kedvességet. Sok időt töltött az elején a toronyban, majdhogynem fordított életet élt, nappal nyomta el a fáradtság és éjjel kutatta az eget.
-Két órával utána tökéletes lesz, még utána is van idő figyelni, hogy mikor kezdődik el. Nem késünk le semmiről. – bólint mosolyogva, kissé belelkesülve a témába.
-És… ha valakit még érdekelne, nyugodtan szólj neki is… - pirul el. – Biztosan élvezni fogja.
Nincs hideg és nincs szél, a kilátás viszont tökéletes. Irigy pedig sosem volt, ha mások is jöttek éjjel, mert tudtak a távcsőről, akkor megosztotta velük a figyelési időt. Igaz, akkor elég kuka tud lenni…
-Érdekesen néznénk ki. – mosolyodik el a kiöltözéssel kapcsolatban, majd rövid ideig hallgat, hogy miként is tudná összefoglalni a tornyot.
-Igazából nem csillagászati lestorony, de ott van a távcsövem, ahonnan szoktam nézni az eget. Nagyon jó üvegkupolája van és oda költöztettem ezeket a holmikat, semmi sem akadályoz a teljes kilátásban.
Folytatná, szinte belelkesül, ekkor szólal fel Kathleen. Megijed, mert hogy neki is illene egy köszönömöt vagy valami ilyesmit mondania. Zavartan Naramra tekint, hogy jöhet-e majd utána ő is. Kathleen üdvözlő szavaira félszegen, de boldogan elmosolyodik. Kellő idő kivárásával, kellő mennyiségő gombóccal a torkában, feláll. Kicsit remegő kezekkel nyúl a pohár után, de megfogja és maga elé tartja majd kissé fel, ahogy mutatták neki.
-Nagyon szépen köszönöm a vacsorát, nagyon figyelmesek. A hely, a társaság…. lenyűgöző. Kívánom, hogy legyünk együtt így még többen és remélem, hogy Ethyrlin úrfi és Elena kisasszony velünk lesznek majd legközelebb. – hangja kissé ugyan remegős, de ahogy szedi össze a bátorságát, ha csak egy hajszálnyival is, de csökken a remegés. – A barátságra! – emeli fel poharát, amelyet már csak egy hajszálnyi szorítás választott el az összetöréstől. Lehül, boldog mosollyal, hogy ezt is sikerült neki, pedig ettől félt a legjobban, amikor Naram elmondta neki, hogy készüljön egy esetleges beszédre is. Boldog mosollyal tekint Naramra, majd Deirára is, majd iszik egy elfes adagot a poharából.