Ezüstgriff

A teljes nevén Ezüstgriff Szalon és Szálló a város legjobb, legelőkelőbb fogadója és vendéglátó helye, ami nemcsak a külcsínben, hanem az árakban is megmutatkozik. A piactér és a promenád sarkán álló épület kívülről illeszkedik a helyi építészeti hagyományokhoz, gondos karbantartására mindig ügyelnek. A falra felfuttatott növényeket rendszeresen metszik, az ablakokban virágládákban mindig színes virágok pompáznak. Szép cégér hirdeti a helyet, melyen mi más is lenne, mint ezüstözött bronzból öntött griff. Miért éppen griff? A dombtaviak kedvelt mitológiai állata, főleg az uralkodó osztályé.
Belépve a Szalonba jutunk először, első látásra is megállapítható, hogy a legjobb anyagokat használták fel. Kis asztalok körül két-három gyönyörűen faragott szék, a padlón hatalmas nagy, finom szövésű szőnyeg. Diszkréten, de az illendőség határain belül vannak elszeparálva az asztalok egymástól, hogy nyugodtan lehessen beszélgetni fogyasztás közben. Kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de a kettő között a földszinten ajtó vezet hátra, hova csak urak léphetnek be. Ezt a részt afféle szivarklubként is szokták emlegetni, noha a szivarozás egyáltalán nem kötelező program. E hely leginkább arra szolgál, hogy a megfáradt férjek tudjanak kicsit csendben ülni, távol feleségeiktől, vagy akár üzleti megbeszélésekre is kiválóan alkalmas.
Az Ezüstgriff kínálata elsőrangú, legyen szó bármely alkoholos vagy nem alkoholos italról, vagy akár ételekről. A városiak különösen dicsérik a grillezett kacsamájat birsalma szósszal - úgy tartják, a szárnyasokat itt készítik a legjobban Ederthinben -, vagy a szűzérmét szarvasgombás mártással s tésztával. Desszertek közül a csokoládékrémes, meggyes süteményről mondják, hogy azt egyszer mindenképpen meg kell kóstolnia mindenkinek.
A kétkarú lépcsőn felsétálva lehet feljutni az emeleti szobákba, melyek közül egyik sem okoz csalódást, ha ki tudjuk fizetni a borsos árat. A szobák igényesen berendezettek, vannak egy- s kétágyas szobák is, mindegyik tágas, világos, kényelmes s otthonos, elsősorban az előkelők igényeihez igazítva.

Kissé feszengeni kezd, amikor Naram mellé ül. Ha az elf nő a rokona, akkor a mellette ülő nagyon is magas elf is biztosan magas beosztásban van. Legszívesebben az asztal alá bújna. Tekintete többször irányul Deira felé. Még nem látott elf nőt és Deira szépségét páratlannak dicsérni, botorság lenne, mégis, a nő kisugárzása, teljessége és belső nyugalma még hozzá is átérzik. És mintha Naramból is ez sugározna.
Mire az italválasztás kerülne sorra, megnyugszik. Elmosolyodik az itallapot tanulmányozva Tstisa válaszán, hogy miért is almalevet kér, de megérti. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy mit válasszon, végül kér egy délvidéki fehéret és egy körtelevet.
Az után csendben ül tovább, úgy téve, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hallgatni. Ami számára így is van. Lelkesen hallgatja mindkét oldal felől a társalgást, és nagyon boldog. Tsitsa mellett lehet, egy közvetlen, jó kedvű társaságban, mintha régóta ismernék egymást. Pár évvel ezelőtt még csak meg sem fordult a fejében. Éppen ezért teljesen belemerül élvezettel a hallgatásba.

Magában örül, hogy Lili elértette pillantását. Mosollyal fogadja, hogy elfogadta. Elégedett sóhajjal foglal helyet, már most nagyon jól érzi magát. Várta, hogy Nephir meg fog illetődni, de hogy ennyire meg tud, az minden látványt megér. Tsitsán többször elidőzik tekintete, próbál emlékezni, hátha látta-e már valahol. Nem kerüli el tekintetét, hogy Naram kik mellett is foglalt helyet. Magában bólint, hogy legalább egyikük az elf férfi közelébe tudott kerülni, aki láthatóan ura a helyzetnek, mégis, mintha magányos lenne. Reméli, hogy csak rosszul látja. Csodálva tekint Kathleen hajára. Kevés vörös hajúval találkozik és neki mindig Nephirt juttatja eszébe.
-Igen, többször kéne rendeznünk ilyet. – feleli örömmel. Talán Nephir is jobban feloldódna ilyen helyzetekben. – Szólíthatlak Ameliának? Nyugodtan tegezz, kérlek és a Deira tökéletes lesz. – már előre élvezi, hogy nem kell kilométer hosszú névre figyelnie, holott már az elsőre is odafigyel.
Egy Rose-t kér, most nem vágyik buborékosra, bár Naram mindig is jól választott borok terén, irigykedni is tud rá.

Várakozással tekint Kathleenre, miként fogja fogadni a sálat. A színeket még ő sem tudja, Deira és Nephir tudta csak, mivel mind Deira keze munkáját dicséri, de meg nem mondaná és nekik is megtiltotta. A színre meleg mosollyal tekint Nephirre. Igen, ez Kathleen. Még a rózsa hasonlatával is. Nephir átment a vizsgán.
Segít helyet foglalni Kathleennek, csak utána ül le. Továbbra is érdeklődéssel tekint Rhae-re is, nem emlékszik, hogy látta volna a követségen. Az itallapra tekintve érdeklődéssel tekint a dombtavi borokra. Egy pezsgőbort választ, ritka alkalmak egyike, amikor iszik belőle és ide nagyon is illik.
A kérdésre elmosolyodik.
- Nem érezzük elrablásnak, az önök társaságát nagyon is élvezzük. Nem hinném, hogy ez gondot okozna, köszönjük a figyelmességet. – a tekintetén látszik, hogy ez nem egy távolságot tartó mondat és válasz, még ha annak is tűnik.
- Nagyon köszönöm, hogy Nephirrel törődik. Fontos lenne, hogy megszokja a társaságot, de nagyon is kutató lélekkel bír, amely nem birkózik meg a nagyobb csoporttal. Remélem, sikerülni fog neki megszokni.

*Saját sála megcsodálása után a többiekre pillant és a többiek sálára. Milyen ragyogó színek! Tsitsa csak mérsékelten ért a ruhákhoz, de Amelia sáláról kapásból két ruha is eszébe jutott, amit Lili szokott viselni és amihez az istenien nézne ki, na meg Lili is, ahogy egy istennőhöz illik! Rhae-ére pillant, az a kék is de csodás! Kathleen feketéjén passog egyet-kettőt, aztán meglátja, hogy egyrészt az mégsem fekete, másrészt az ajándékozott úgy néz ki, örül neki, így ő is napirendre tér felette. Szépen elcsomagolja a sajátját, és leül, kedves mosolyt küld Rhaenek, aki végül mellé ült. Kicsit izgul, hogy most is mindent jól csináljon, és a férfi jelenléte megnyugtatja. Lopva ellenőrzi pillantásával az evőeszközök mennyiségét, hogy lélekben felkészülhessen, mennyiszer kell lesnie szomszédjáról.*
- Egy kicsit. *Mosolyog vissza. Igazából magán kezdi megszokni ezt a ruhát, de Nephir még furcsa neki ilyen elegánsan. Az itallapot ő is átnézi, tekintete lendületből átugorja az alkoholos italok listáját, s végül almalevet kér. A pincér kérdésére vagy kedves ajánlatára, hogy esetleg inkább almabort ajánlhat-e, elpirul és nemmel felel, na meg ekkor tűnik fel neki, hogy eddig mindenki, még Nephir is alkoholosat választott, így ő motyog valamit arról, hogy ő nem szokott olyant fogyasztani. Még ennek a helyzetnek a pírja lesz arcán, mikor Nephirhez fordul a holdfogyatkozásos kérdéssel. Ettől legalább kicsit fellelkesül és nem néz ki úgy, mint aki össze akar menni két centisre és eltűnni.*
- Van lestorony is? De klassz! Köszi! Ha vacsora után két órával jövök, az megfelel neked is? *Érdeklődik még, és már-már fordulna Rhaehez, megkérdezni, csatlakozna-e, de arra jut, hogy lehet a férfit nem érdekli, másrészt a helyszín nem a rezidencia teteje lesz, hanem a követség, oda meg jobb ha akkor megy Rhae, mikor felkészült rá. Mondjuk ettől még meg fogja kérdezni tőle, de majd később, például úton hazafelé, diszkréten, kettesben, ahol egy nemleges válasz kevésbé kínos a férfinak.*
- Kiöltözzünk majd ez alkalomból is? *Kérdezi inkább derűsen Nephirt, s közben azon jár az agya, miként lehetne Rhaet is bevonni a társalgásba? Igyekszik is úgy ülni, hogy az elvárt egyenes derék megmaradjon, de ne takarja el egymástól a két elfet.*
- Milyen egyébként a lestorony? Egy külön épület vagy a nagy épület része? Esetleg fára építettétek?

Lili is visszacsomagolja ajándékát, óvatosan, nehogy kárt tegyen a gyönyörűséges selyemsálban. Szíve szerint rögtön fel is venné, de annyit még ő is tud, hogy ehhez a ruhájához nem illene. Vagyis színben ehhez a ruhájához nem passzolna annyira, nem a ruha fazonjára értve. Annyira azért nem ért a ruhákhoz a gyertyalánghajú lány.
A váltott mosolyokat megjegyzi, már amelyiket sikerült elcsípnie, hogy aztán mindent híven elmesélhessen Linnek. A Tsitsa melletti egyetlen üres széket látva, azonnal hadvezérként kezd gondolkodni. Pillantása rögtön Rhaere villan - természetesen mosolyogva, az az álca- , hogy mégis hogyan ügyeskedje a neki szánt székre. Több terve is akad, de figyelmét Deira vonja magára. Elérti a pillantást, amire visszamosolyog és elindul felé. Úgy tervezné, hogy közben Rhaet is terelgesse, de elégedetten konstatálja, hogy nem volt szükség a hadmozdulatra.
- Pompás ez az este és még csak most kezdődik.
Mondja vidáman Deirának, miután leült és Naramék is elfoglalták helyüket. Gondolatban gratulál magának, az ültetés rendkívül jól sikerült. Szinte oda se figyel, mikor italt rendel magának. Kath rendelése cseng a füleiben, ezért aztán ő is vörösbort rendel, jó lesz az neki.

A csomagok kibontásáig nagyobb izgalomban van, mintha ő kapna ajándékot. Nem mindenkivel találkozott eddig az ajándékozottak közül, így számukra a leírás alapján tudott csak választani színt. Reméli, hogy valóban örülnek neki, és valóban jól választotta a színeket.
- Igen, a színeket én választottam. – pirul el. Ennél jobb dicséretet nem is kaphatott volna, bizakodva tekint az vacsora elé.
Ezt is fontos tudnia. Nagyon megkönnyebbül, amikor látja, hogy sikeres volt a választás. Lassan rendeződni látszódnak az ülésrendek, nagyon hálásan pillant Tsitsára, majd Deirára, hogy közéjük ülhet. Tudja, hogy a vacsora kötetlen, de nem tehet róla. Izgul.
- Szia! Igen. – mosolyog Tsitsára. – Szokatlan is, gondolom neked is.
Nem veszi észre Tsitsa soványságát, ehhez annyira nem ért, az ismerős arc nyugtatja meg.
Megkapja az itallapot és böngészni kezdi. Nem ihatott nagyon eddig alkoholt, de ilyenkor illik inni, így egy könnyebb bort választ, fehéret.
- Gyere át hozzánk a lestoronyba. – feleli halkan, miközben kezében az étlap van és böngészgeti, de most lejjebb tette. – Már nagyon várom. – a holdfogyatkozást jobban szerette nézni, még akkor is, ha esetleg későn lenne. És Tsitsa nagyon sokat segített neki, ez a minimum, hogy meghívja.

*Elcsípi Naramtól az első mosolyt, ráadásul nemcsak szemlélőként, hanem címzettként. Visszafogott, de kedves s barátságos visszamosolygásából, pillantásából nem lehet látni aggodalmát, hogy talán már a többiek is meghallják mekkorákat dobban ilyenkor a szíve titkon. Ahogy teltek a napok-hetek, remélte, ez javulni fog, hozzászokik, de egyre rosszabb lesz. A bemutatkozások rendben lezajlanak, mind Amelia, mind Naram veszi a lapot.*
~ Vettem észre, hogy igyekezne gyógyító lenni.~ *Jegyzi meg magában, de csak szemében van apró mosoly, ahogy megenged magának egy pillantást Naramra, aztán máris Nephiré a figyelme, így a magas elf minden további pillantásáról lemarad, vagy ha leüléskor majd észre is veszi, nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget, és ő sem pillog a férfi felé különösebben.*
- Nagyon kedves, de igazán nem kellett volna. Köszönöm. *Ő is kibontja a maga csomagját, mikor mindenki így tesz. Meglepetten emelkednek meg szemöldökei a merészebb színválasztás láttán, ugyanakkor kedvére való, s meglepettsége is kellemes fajtából való. Kiemeli a selyemsálat a csomagolásból, s az elsőre komor feketének tűnő sálról így mások is meg tudják állapítani, hogy valójában nagyon sötét bordó, sokszor valóban feketének tűnik, de a fény vörösen törik meg rajta. Őszintén hálás és rajongó mosollyal néz fel Nephirre.*
- Önt illeti a dicséret a színválasztásért? Nagyon tetszik! Egyszer láttam ilyen színt rózsában is, azonnal beleszerettem, s arra emlékeztet. Köszönöm! *Mosolyogva csomagolja vissza a sálat, finoman végigsimítva rajta. El kell ismerni, hogy az elfek nagyon értenek a selyemfestéshez. Ahogy elnézte a többiekét, mindenki szép színűt kapott, s nem kerülte el figyelmét, hogy a színek mennyire illenek az ajándékozottakhoz. Még Rhaehez is, akit egyikük se ismert. Irigyli ezt az ajándékozási érzéket, neki sokszor még az is nagy fejtörés kitalálni, hogy családtagjainak mit adjon, nemhogy milyen színűt és pláne ismeretlenebb személyeknek! Mire elteszi az ajándékot az ülésrend is körvonalazódik. Látja, hogy Deira Ameliát keresi tekintetével, így ő maga elaraszol kuzinja mellett, hogy Deira mellé tudjon ülni, ő meg kuzinja másik oldalára... és a fennmaradó egy szabad hely meg a gyógyítóé lesz. Kicsit sem bánja, szereti a társaságát, még olyankor is, mikor nem szólnak egymáshoz. A pincér csak e jelre várt, hogy mindenki leüljön, máris ott terem, hogy az étlapokat kiossza előbb a hölgyeknek, majd az uraknak, felvegye italrendeléseiket és ha kell, ajánljon valamit a bizonytalankodóknak. Kathleen maga édes vörösbort fog kérni a Fejedelemség északi részéből, mondván egy kis hazai most jól esne.*
- Nyugtasson meg, kérem, hogy egyikünk országának diplomáciai ügyeit sem hátráltatjuk azzal, hogy elraboltuk Önöket ide. *Fordul Naramhoz, amikor már a férfi is választott italt, ennek átgondolásában nem akarta megzavarni.*

Bátorítóan tekint Tsitsára, hogy minden rendben lesz. Szeretne mellé állni és úgy bátorítani, de nem meri. Bemutatáskor meghajol és kis pírral az arcán emelkedik fel. A nagyon magas elfre némi tartózkodással tekint, még akkor is, ha mindig a kedvesség és a kiegyensúlyozottság sugárzik belőle. Van benne valami, amitől megnyugszik mégis. A bemutatásnál azonban elsápad. Főpapnő. Ha megtudja, ki is volt... és mellette még szép és elegáns megjelenésű... legszívesebben kiszaladna, annyira szégyelli magát. De tartja magát, hogy nem tesz ilyet. Így marad a helyén, mosolyogva.
Nagyon tart tőlük, ugyanakkor nagyon vágyik arra, hogy jobban megismerje őket és ez által talán saját magát is jobban. A csomagon meglepődik, elfogadja és kibontja. Királykék selyemsál köszön vissza a dobozban, tökéletesen kiegészítve megjelenését, bármit is vegyen fel hozzá. Zavartan tekint fel. Ez a holmi…. még sosem tartott ilyet a kezében. Ő nem érdemli meg ezt a kedvességet. Nem szól semmit, csak még jobban elpirulva meghajol, köszönetképpen.
Az ülésrendnél gondban van, de csak egy pillanatra. Helyet foglal Tsitsa mellett, futó mosollyal Lilire majd Nephirre tekintve, majd csendben meghúzódik, míg Tsitsa Nephirrel beszélget.

A bemutatkozásnál ismételten pukedli, megfelelően. Kathleen ismételten a helyzet ura, oldja a feszültséget. Naramon azért csóválja magában a fejét, szerencsétlen Nephirt nagyon vizsgáztatja. De talán csak ő túl lágy szívű. Jegyezgeti a nevekhez az arcokat.
Amit legfőképpen élvez, hogy nincs előírás, nincs kötöttség, nincs kellem és jellem. Kevesen ismerik ezt az arcát, talán Naram a legjobban, amikor minden előírást félredob és úgy élvezi a pillanatot. Örül, hogy ha nem is teljesen kötetlenül, de kötetlenebbül élvezheti a jó és nagyszerű társaságot.
Az ajándékok kibontása közben figyel. Nephirnek kellett a színeket is kiválasztania, így igyekezett előre a küllemet és jellemet tippelni. Kellemes játék és elfoglaltság és úgy látja, hogy Nephir ebben nála mindenképpen átment a vizsgán. Az ajándékozás eltalálása nagyon fontos a szemükben.
Nem veszi észre Naram szeme villanását, Nephirét annál inkább. Leül mellé, majd Lilit keresi tekintetével, hogy ha kedve van, csatlakozzon hozzá.

*Mikor bemutatásra kerül, akkor Ameliához hasonlóan ő is pukedlizik. Deira Enyras neve ismerős neki, de még nem tudja, hogy honnan. Valahonnan régről, így ennélfogva lehet csak azt hiszi, hogy ismerős a név, mert egyébként arcra nem az. Annak viszont nagyon örül, hogy Kathleen kisasszony meg tudta jegyezni az ő hosszú nevét, jólesik neki. A második öröme az, hogy a megnevezett gyógyító - kinek szerény válaszán legalább olyan jót mosolyog, mint a bemutatásán - a két Contevillával és Nephirrel foglalkozik szemlátomást, őt nem szúrta ki. Néha határozottan szeret jelentéktelen lenni.*
- Köszönöm, Nephir. *A csomagot meglepetten veszi át és barátnőjére sandít. Ő is kibontja, így Tsitsa is így tesz.*
- Ez.. *Hogy ez micsoda vagy milyen, nem fog kiderülni, csak elkerekedett szemmel néz a smaragdzöld selyemsálra. Sosem volt selyemholmija. A tapintása ismerős, mert sok ilyent mosott, mikor mosólányként kellett dolgoznia.*
- Köszönöm, igazán nem kellett volna. *Néz fel hálás mosollyal a három elfre a követségről. Hogy ő is olyan ajándékot kapjon, mint egy Contevilla? Ráadásul nem is vendéglátó, hanem vendég ő maga is. Kellett volna neki is ajándékot hoznia? De Rhaenél sem lát, s így megnyugszik. Rhae mindig tudja, mi illő és mi nem. Helyet foglalásnál elkapja Nephir pillantását, rögtön el is mosolyodik, s lép oda hozzá, hogy a mellette lévő széket elfoglalja.*
- Szia! Ilyen csinosan még nem találkoztunk. *Mosolyog Nephirre, mert eddig mindig csak valami lazább hétköznapi ruhában találkoztak, főleg, mikor ragasztgatták a makettet. Elpillant a másik irányba, Lilire majd Rhaere pillantva. Rettentő dilemma, szíve szerint mindkét barátját maga mellé ültetné, de már csak egy szabad hely van. Az asztal közepére kellene ülnie, úgy lehetne igazságos... és elég botrányos is, így ez nem megoldás. Marad a gyáva módszer: nem ő dönt, hanem meghagyja ezt barátnőjére és Rhaere. Leoldja a vállkendőjét, melyet a pincér rögtön át is vesz tőle nem kis megilletődöttségére Tsitsának, majd leül és ha alkalmas időpontot talál rá, akkor rögtön Nephirhez is fordul izgatottan, de halkan beszélve, mégse suttogva, mert tudja, hogy az nem illő.*
- Holnapután este teljes holdfogyatkozás lesz. Ha nem lesz felhős az ég, nézzük együtt?

Kathleent megpillantva még jobban érzi magát. Szereti a Contevilla családot, nagyon élvezte azt az időszakot, amikor többször jelent meg, bár sajnos Amelia betegsége volt az oka, ami nagyon nem jó. Az első mosolyt is Kathleennek címezi, az után tekint körbe a meghívóikon, üdvözölve őket. Rhaen megakad a tekintete, de finoman továbbsiklik rajta, mintha természetes lenne, ahogy rápillant. A bemutatásnál, amikor neve említésre kerül, a közjátékra elmosolyodik. Kathleen láthatóan jól érzékeli, hogy ideje fesztelenebbül viselkedni, így ehhez alkalmazkodik.
- Igyekszek úgy tenni, mint ha az lennék.
De tekintetében és mosolyában melegség bujkál, ahogy Kathleenre és Ameliara tekint.
- Köszönöm.
Nem tekint Deirára, amikor Nephir zavarba jön. Hagyja, hogy egyedül oldja meg a dolgot, de ha úgy érzi, segítségre lesz szükség, közbelép. De megoldja Nephir, így erre szükség nincs. A pillantást Deirára még látja tőle, nem is várt mást, ő azonban lopva Kathleenre pillant és reméli, hogy egyik asztaltársa ő lesz, a helyet foglalásnál is úgy helyezkedik, meghagyva mindenkinek, hogy oda üljön, ahova szeretné.

- Igen, van benne valami. No, de akkor majd kiderül, ki hova ül le.
*Kénytelen igazat adni Kath-nek, mert mit csináljon, ha egyszer igaza van kuzinjának. És lényegében neki jó is így, csak az a lényeg, hogy Tsitsa másik oldalán ott legyen Rhae, és úgy egészében véve, hogy a két páros valahogy egymás mellé legyen ügyeskedve. Ellép a székektől, hogy ha szükséges oda tudjon ülni, ahová kell a szent cél érdekében. Nehéz dolga lesz Lin szárnysegéd nélkül, de hátha sikerül.
Mosolyogva köszönti ő is a vendégeket, de amúgy nem törekszik, hogy előtérbe kerüljön. Élvezi a háttérből való figyelést. Mikor őt mutatja be Kathleen, akkor pukedlizik egyet, ahogy illik és mosolyogva figyeli a további bemutatásokat - vagyis úgy tesz, de igaziból Naramot fürkészi. Természetesen nem feltűnően, mindig az épp bemutatottra pillant, majd vissza a magas elf gyógyítóra, vajon tényleg úgy néz-e kuzinjára, ahogy Lin mondta.*
- Nahát, gyógyító? Valóban? *Veszi a lapot, elkerekíti szemeit, mintha valóban meglepődne. Azután melegen elmosolyodik, még mindig rendkívül hálás Naramnak. Feltételezi örökké hálás is marad.* - Nagyon nemes hivatás.
* Csak ennyit szól közbe, amúgy nem szólal meg, csak mikor átveszi Nephirtől a maga ajándékát.*
- Rendkívül figyelmes, köszönöm szépen.
*Megvárja, míg mindenki megkapja a maga dobozát és csak azután nyitja ki a sajátját, elvégre illik az ajándékozó jelenlétében kibontani az ajándékot. Egész elragadtatottan sóhajt fel a halvány rózsaszín selyemsál láttán.*
- Milyen gyönyörű.

A hely, ahol a vacsora lesz, nagyon szeparált, és mégis nagyon kellemes légkört adó. Némileg megnyugszik. Nem kell annyi mindenki között lennie és ha lebőg, akkor sem lesz annyira kínos. De hogy Deira és Naram is itt van, részben megnyugtatja, részben még jobban izgul. Tsitsára azonnal egy mosollyal tekint félszegen, majd az ajándékokat továbbra is a kezében tartja, üdvözlő fejhajtást tesz a megnevezettek felé. Rhae-n kicsit tovább időzik a tekintete, a követségen kívül elffel nem nagyon találkozott még. Majd pedig amikor bemutatják, ő hajt fejet szintén, a nevéhez érve. Amikor Kathleen bemutatja Naramot, elmosolyodik. Hangulata oldódik kissé.
- Igen, csillagászattal foglalkozom.
Majd mikor leülnének, zavartan pillog a kezében lévő csomagokra, melyek ugyan kis méretűek, de annál fontosabb ajándék van benne.
- Mielőtt… helyet foglalnánk, szeretném megköszönni a meghívást és kérem fogadják el ezeket köszönetképp. – nyújtja oda a csomagokat. Mindegyikben egy-egy finom anyagú selyem található, személyre szabott színekkel, amelyben Naram és Deira is segített kiválasztani.
A helyet foglalásnál is zavarba jön, de úgy véli, hogy az egyik hely megfelelő lesz. Közben kérdőn tekint Tsitsára, szeretne mellé ülni, Naram és Deira, valamint a többiek számára nagyon felnőttek. És mivel az egyik oldalánál Deirának kell ülnie az iratlan szabályok szerint, utána Deirára tekint.

- Igen, láttam rajta. *Bólint Amelia szavaira, s csak gondolatban teszi hozzá, hogy Ethyrlin legszívesebben biztos a Tűzfátyolba szervezte volna a vacsorát, mondván, ott biztos jobban oldódna az elf fiú, úgy is elég nagy már ehhez. Szája sarkában mosoly bujkál.*
- Lehet Tsitsa kisasszonynak kellene Nephir úrfi mellé ülnie, mégiscsak ők ismerik egymást a legjobban. *Picit meglepetten néz egy pillanatig Ameliára, Naram nem díszvendég, legalábbis ő nem így tudja, mert hát akkor már Deira is az. Szerencsére nem mélázhat ez azon, mi volna jobb? Naram mellett ülni, vagy úgy ülni, hogy ha rápillant, az nem feltűnő? Tudja, hogy ez Nephir estéje, de nem tudott nem gondolni arra, hogy Naram is itt lesz - s nem tudott nem aggódni azon, mi van, ha közbejön neki valami követségi intéznivaló? -, s mikor meglátja a belépő vendégeket, köztük az igen magas elfet hosszú aranyló hajával... Anyja nagy elégedettségére hamar elsajátította, hogyan rejtse el érzelmeit, ha kell, majd ugyancsak az ő bosszúságára ezt tökélyre vitte. Most Kathleennek nagy segítségére van, hogy szokásosan kedves, de hűvös fala mögé rejtse megdobbanó szívét. Kedves mosollyal fordul vendégeik felé.*
- Szép napot Önöknek is, egyáltalán nem késtek, magunk is csak most érkeztünk. *Ahogy illik, megnyugtatja a vendégeket, még ha azok órákat késnek is. De most legalább igazak is voltak az udvariasság e szavai. Üdvözli Deirát is egy főhajtással s mosollyal, akárcsak Naramot, egyiket se emelve ki a hármasból jobban a másiknál, vagy ha igen, akkor Nephirt. Az ajándékokra nem tekint, ahogy az illő.*
- Meglehet én ismerek itt mindenkit, így enyém a megtiszteltetés, hogy bemutathatom Önöket egymásnak. *Fordul először az Ezüstelf követségről érkezőkhöz kedvesen, finoman mosolyogva, és sorba bemutatja azokat, akik vele érkeztek.*
- Hadd mutassam be Önöknek Amelia il-Contevillát, unokatestvéremet. Valamint Tsitsalyssine Itsli kisasszonyt, könyvtárosunk és csillagászunk, és Rhae Squorian úr, aki mint ékszerész él velünk. *Most pedig a megnevezettekhez fordul és a három elfet mutatja be.*
- Itt pedig van szerencsém bemutatni Deira Enyras Bohreaht...Főpapnőt. Őt pedig elsősorban neked mutatom be Amelia, biztos nem ismered: Naram Enyras, gyógyító. *Mosolyog Ameliára, majd mosolyogva villan a tekintete Naramra, gondolta, kezd túl komollyá válni a bemutatkozás egy baráti vacsorához, így megkockáztatta a hangulat oldását picit.*
- És végül, de nem utolsó sorban rokonuk, Nephir Erienlil úrfi, aki csillagász, ha jól mondom? *Fordul kérdőn, kedvesen mosolyogva Nephir felé.*
- Imént döntöttünk úgy, hogy szabad székfoglalót tartunk, így kérem, foglaljanak helyet, ahol tetszik. Én addig ezt levenném, ha szabad. *Ajánlja vendégeiknek, na meg kérdez is a végén, még ha csak formaiság is. Egyébként kigombolja kabátkáját, hogy levegye.*

Magában félszegen, de amúgy nyugalommal áll az asztal mellett, Tsitsa közelében. Nagyon is emlékszik még arra az étteremi táncra és arra, ami utána következett, a parkban. Ha Tsitsa rápillant, mosollyal igyekszik nyugtatni. Nagyon meglepődött, amikor meghívták a vacsorára, tart még most is az egésztől, de elfogadta, már csak azért is, hogy támogassa lélekben Tsitsát.
Feszült még azért is, mivel még nem volt a követségen és tart attól, hogy sor fog rá is kerülni beszédtémában. De állni fogja a sarat.
Kathleen és Amelia figyelmessége még most megjelenik abban, hogy miként üljenek az asztalhoz. Amikor azonban meglátta Tsitsát, összeszorult a szíve. Valami baj lehet, nagyon vékonynak és kimerültnek tűnik. A ruhát nem ilyenre szabatta, nagyon jól emlékszik rá. Aggódik érte, ezt néha szeme villanása is jelzi. Valamit tenni kell, reméli, minél előbb fog tudni majd valamit tenni.
Tsitsa örömének örül, elmosolyodik, amikor meglátja, miként csodálja a terítéket. Ha tudná, hogy Naram és Deira milyen pozíciót töltenek be, biztosan kitalált volna valamit, hogy ne jelenjen meg.

Az elmúlt idők folyamán rengetegszer jegyezte meg testvérének, hogy gonosz, Nephirnek vajmi kevés lehetőséget adva, hogy kikerülje mindezt, de egyben meg is érti. Nephir nagyon félénk, de egy követségen dolgozó nem lehet az, és egy elf sem. A „nevelést” most Naramra bízta, addig intézkedett a többiről, nevezetesen a ruhákról. A baráti meghívás egyben lazább megjelenési lehetőséget adott, amelynek mindig szívesen adózott. Így derékig érő haját csak egy szimpla kontyba fogja, egy mályvavirág tűzővel fogta össze, és egy testhez simuló, derékban lefelé bővülő, uszály nélküli halványkék ruhát vett fel, amelyben ugyanolyan színű hímzések díszlettek. Egy vékony alsószoknyát is vett alá, hogy lebegő, de mégis tartással ruházza fel az alsó részt. Szaténcipőt húzott fel, ugyanolyan színűt. Ékszere egyedül a nyakában díszelgő családi ékszer, egy fehér drágakő, ezüstfoglalattal, vékony ezüstláncon.
Nagyon megkedvelte a Contevilla családot, külön hálás, hogy Narammal és Nephirrel is ennyire foglalkoznak.
- Szép napot!
Üdvözlése nem formális, baráti, ám mégis rangnak szóló.

Deirával már azóta beszélgetnek arról, hogy Nephirnek valóban illő lenne nagyobb nyilvánosság előtt megjelenni, amikor a báli meghívót megkapták. Nephir akkor annyira kuka lett, hogy jobbnak látták nem erőltetni. Nagyon tud izgulni és még inkább félni a tömegtől. Majd szépen, apránként. Jövőre viszont már nem bújhat ki a kötelezettségei alól és tudták, hogy ezt a fiú is tudja.
Nagyon figyelt arra, hogy megfelelően öltözködjön az alkalomra. Elf öltözéket vett fel, ebből is az egyszerűbbet. Sötétkék, magasított nyakú, V-formájú felső alatt egy halványkék ing bukkan elő, a felső rész egészen a térdéig ér, merevebb anyagú, míg nadrágja nem is látszódik ki nagyon, a magas csizma szárától.
Hagyja, hogy Nephir legyen a középpontban, meg kell szoknia, így csak akkor köszön, amikor sorra kerül. Legutoljára. Deira az első Nephir után.
- Köszönjük a kedves meghívást.
Megvárja, míg Nephir odaadja az ajándékokat, ezt is neki kellett megszerveznie. Kíváncsi, hogy miként sikerült megoldania.

Már az Ezüstfgriff előtt vannak és nagyon feszeng. Nem a ruhája miatt, amelyet erre az alkalomra vett fel. Mivel étterembe hívták meg őket, az elf ruhatár kiesett, nem szeretett volna feltűnést még jobban. Ezért egy közepes zöld színű, hagyományos ederthini felsőkabát alá fehér inget és az itteni divat szerinti sálat vette fel, fekete nadrággal és csizmával. Vörös haja már némileg megszokta, hogy helyre van igazítva, főként, hogy kissé megnövesztette. Ezüstszín szemeiben az elmúlt napok aggodalma és feszültsége van. Örült a meghívásnak, nagyon nagy megtiszteltetésnek vette, de amikor megtudta, hogy végül étterembe mennek, összecsuklott a kanapén, miután kiesett a könyv a kezéből. Sokan lesznek, rengetegen és mindenki őket fogja nézni és beszélgetni kell és mások is lesznek és… Unokatestvérei azonban megnyugtatták. Másnap már jelentkezett, hogy nézzék át, milyen az étkezési illem. Nem sikerült valami fényesen, de inkább az eltérő illem volt a probléma számára.
Izgulva, kezében az ajándékokkal lép be a helységbe és követi a főpincért a Contevillákhoz. Arca annyira pipacspiros izgalmában, hogy a haja színe megirigyelhetné.
- Szép napot! Elnézést, hogy késtünk. – bár percre pontosak voltak, illő így kezdeni a belépést.
Az ajándékok odaadásával gondban van, nem tudja, hogy egyenként adja oda most, vagy közben adja oda a pincérnek, aki leteszi az egyik asztalra, állványra, míg beszélgetnek az asztal mellett.

- Ő is nagyon sajnálja, hogy nem lehet itt.
*Mély meggyőződéssel mondja, beszélt is erről Linnel, de amúgy is tudná. Ismeri a bátyját, egy kötelező üzleti jellegű vacsora helyett inkább lenne velük. Ha lehet, bátorítóan megpaskolja Kath kezét és rámosolyog. Tudja, milyen sokat dolgozott ennek a vacsorának a sikeréért kuzinja, a legkevesebb, hogy támogatja.*
- Nagyon ízléses az asztal és a szeparáció is.
*Átlavírozik a kerek asztal másik oldalára. Nincs nehéz dolga, nem abroncsos szoknyában van. Ruhája sötét levendulaszínű, elegánsan simul alakjára. Most már szépen megteli ruháját, nem beesett arca sem már. Gyertyalángszín haját fonott kontyba tűzték, lila ékköves kontyfésűvel díszítve.*
- Baráti vacsora, nem kell nagyon szigorúan vennünk az ültetési szabályokat. De, mivel te vagy az est szervezője, szerintem az est díszvendége, Nephir és Naram úr között kellene ülnöd.
*Lili kezd nagyon belejönni a hadműveletekbe, akkor is, ha szárnysegédje jelenleg nincs mellette. Mutogatja is kit hova ültetne.*
- Azután Nephir mellé Deira ülhetne, hogy a közvetlen közelében is legyen valaki ismerős. Azután Rhae és Tsitsa, én pedig bezárom a kört. Mit gondolsz?
*Szép sorminta lenne, a legszebb akkor lenne, ha valóban itt lenne Lin és akkor egy hölgy- egy úriember sorrendben ülhetnének, de ő nem bánja, ha Tsitsa mellett ülhet, sőt. Nem ragaszkodik ehhez a tervhez, csak egy ötlet, Kath-re bízza a döntést.*

- Igazán kár, hogy Ethyrlin nem tudott eljönni arról a vacsoráról erre a vacsorára. *Szólal meg már az asztalnál, ahova odavezették őket az iménti belépésük után. Másodjára jár itt, először akkor volt, mikor asztalt foglalt és megbeszélte a részleteket. Elégedetten állapítja meg, hogy nem volt hasztalan. Megfelelően nagy asztalt kaptak szépen elszeparálva a többi jelenlegi és leendő vendégtől magas növényekkel és elsőosztályú anyagú és festésű paravánnal. Mintha mindig is itt álltak volna ezek, olyan ügyesen rendezte el a személyzet, teljesen természetesnek hat.*
~ Remélem nem érzi majd Nephir kellemetlenül magát.~ *Pillant aggódón körbe, mely a pincérnek már-már szigorúnak is tűnhet és így most már ő is aggódik. Nem különösebben lelkesedett az ötletért, hogy itt legyen a vacsora. A hely kellemes, előkelő, semmi szégyellnivaló nincs benne, mégis Kathleen aggódott, mert azért rendezték volna a vacsorát, hogy Nephir kisebb tömegben ismerkedhessen, most meg idehívták őt egy nagy étterembe és fogadóba. Bált is adhattak volna ennyi erővel. Nem tetszésének másik oka, hogy szeretett volna készülődni a vacsorára, már a fél menüt ki is találta, pedig ez nem kevés utánajárással járt. Nem lehetett volna ederthini szokásokat tartani. Kathleen megjegyzett minden szót, amit akkor Deira mondott az étkezési szokásaikról, de még így is kevésnek bizonyult az információ, így kellett némi utánajárás, ötletelés Szeplősnével... és mielőtt kész lett volna a menülista, jött Szeplősné, hogy nem jó az időpont, Keith úr üzleti vacsorát tart azon a napon pont. Más időpont meg nem volt alkalmas, így is nehéz volt ennyi embert összeegyeztetni, s Ethyrlin kuzinja még így is hiányzik. Nem mutatta ki csalódását, amiért nem készülődhetett.*
~ Majd legközelebb.~ *Mondta magának. Legalább most szerez nagyobb tudást arról, mit is szeretnek az ezüstelfek enni. Elmosolyodik magában, ha arra gondol, édesanyja de boldog lenne, ha láthatná ezt az igyekezetét, mert fiatalabb korában Kathleen nem igyekezett ilyen téren, sőt. Csak idősebb fejjel nőtt be a feje lágya... vagy megtört, nézőpont kérdése. Egy nyugtázó pillantással adja tudtára a pincérnek, hogy megfelel a terítés és a hely. A sarokban jázminvirágos cserépvirág van, enyhe finom illatot adnak fehér virágai, de nem tolakodó vagy nyomasztó. A megbeszélteknek megfelelően az asztalon egyenlő távolságban kis cserepekben örökzöld, alacsony növénykék lettek elhelyezve. Nem akart cifra vázában magas virágokat, csokrokat tenni az asztalra, őt mindig is bosszantotta, ha nem látott valakit emiatt, pedig nem mondható alacsony nőnek. De akkor is, milyen már, mikor a beszélőből semmit sem lát, vagy a fél feje például egy nagy azáleacsokor? Ezek most diszkréten elegánsak, nem is puritánok, de nem is túlzásba vitt díszítés.*
- Tartsunk ülésrendet, vagy kinek ahol kényelmes? *Fordul a többiekhez, tekintve hogy az asztalfőt Ethyrlinnek kellene elfoglalnia, hivatalosan, de minthogy baráti e vacsora, lehet jobb ha eltekintenek ilyen formaiságoktól. Nephir is talán kevésbé lesz feszélyezett. Talán még el sem foglalják a helyeiket, mire befutnak a vendégeik is. Sötét kékeszöld, zöld szemeihez illő színű ruhát, alatta finoman húzott fűzőt visel, mint mindig, sosem szerette túlhúzni, de szerencsére nincs is rá szüksége. A ruhán azt a borostyánkő-brosst viseli, melyet az ékszerészük megjavított neki, pontosabban újratervezett: a kőben ott a belekövült kicsi virág, körülötte az ezüst borostyánlevelek. A sötétszínű ruha szépen kiemeli ezt is és vörös tincseit is, melyet elegáns kontyba rendezett. A ruha négyzetes nyakkivágású, s Kathleenre jellemző módon magasított, álló nyak jár hozzá, akárcsak az ugyanilyen színű és anyagú, derékig érő, szűkített fazonú kabátkának, melyet a kinti hűvös időre való tekintettel viselt. Csak nem kéne megfázni és köhögni a vacsora alatt.*

A teljes nevén Ezüstgriff Szalon és Szálló a város legjobb, legelőkelőbb fogadója és vendéglátó helye, ami nemcsak a külcsínben, hanem az árakban is megmutatkozik. A piactér és a promenád sarkán álló épület kívülről illeszkedik a helyi építészeti hagyományokhoz, gondos karbantartására mindig ügyelnek. A falra felfuttatott növényeket rendszeresen metszik, az ablakokban virágládákban mindig színes virágok pompáznak. Szép cégér hirdeti a helyet, melyen mi más is lenne, mint ezüstözött bronzból öntött griff. Miért éppen griff? A dombtaviak kedvelt mitológiai állata, főleg az uralkodó osztályé.
Belépve a Szalonba jutunk először, első látásra is megállapítható, hogy a legjobb anyagokat használták fel. Kis asztalok körül két-három gyönyörűen faragott szék, a padlón hatalmas nagy, finom szövésű szőnyeg. Diszkréten, de az illendőség határain belül vannak elszeparálva az asztalok egymástól, hogy nyugodtan lehessen beszélgetni fogyasztás közben. Kétkarú lépcső vezet fel az emeletre, de a kettő között a földszinten ajtó vezet hátra, hova csak urak léphetnek be. Ezt a részt afféle szivarklubként is szokták emlegetni, noha a szivarozás egyáltalán nem kötelező program. E hely leginkább arra szolgál, hogy a megfáradt férjek tudjanak kicsit csendben ülni, távol feleségeiktől, vagy akár üzleti megbeszélésekre is kiválóan alkalmas.
Az Ezüstgriff kínálata elsőrangú, legyen szó bármely alkoholos vagy nem alkoholos italról, vagy akár ételekről. A városiak különösen dicsérik a grillezett kacsamájat birsalma szósszal - úgy tartják, a szárnyasokat itt készítik a legjobban Ederthinben -, vagy a szűzérmét szarvasgombás mártással s tésztával. Desszertek közül a csokoládékrémes, meggyes süteményről mondják, hogy azt egyszer mindenképpen meg kell kóstolnia mindenkinek.
A kétkarú lépcsőn felsétálva lehet feljutni az emeleti szobákba, melyek közül egyik sem okoz csalódást, ha ki tudjuk fizetni a borsos árat. A szobák igényesen berendezettek, vannak egy- s kétágyas szobák is, mindegyik tágas, világos, kényelmes s otthonos, elsősorban az előkelők igényeihez igazítva.