A Piactér és Kikötőnegyed utcái, nem nevesített épületei

A Piactér és Kikötő között lévő utcák és terek adnak helyet számos kisebb-nagyobb üzletnek, műhelynek és a Kikötő felé közelítve a raktáraknak. Világos szerkezetűek, szélesek és napfényesek az utcák és az udvarok. A keresett üzletek és műhelyek megtalálásában cégérek segítenek. A növényeket kedvelőknek sem lesz itt nyomasztó érzése, mert ugyan annyi hely nincs, hogy kisebb parkokat alakíthassanak ki a kis tereken vagy fákat ültethessenek, ezért számos ház falára futtattak fel különféle kúszónövényeket, ezek jó része az év egy-egy szakaszában színes virágokat is hoznak. Egyes régi házakat annyira befutott már a növény, hogy a fal színét már meg se lehet állapítani, csupán ablakait és ajtóit és a falról kinyúló cégértábláját lehet látni.
Az épületek többnyire egy- vagy kétszintes házak, szinte mindegyik rendelkezik kisebb-nagyobb udvarral attól függően, szükséges-e nagyobb udvar a műhely tevékenységeihez. A ház hátsó részeiben illetve az emeleten a kereskedő vagy mesterember él a családjával, valamint a Kikötőhöz közelebb eső részen élnek a hajózással foglalkozó mesteremberek, és kereskedők. Akadnak egészen kicsi üzletek is, ezek jobbára egy-egy termek vagy szobák, olykor a sok árutól éppen csak egy-két ember tud bent megfordulni. Ezekben az utcákban lehet megvenni mindazon termékeket, melyeket a piacon nem árulnak, például a kézműves termékeket, köztük a híres dombtavi üvegeket, bársonyt és csipkét is. Továbbá fazekas-, kovács-, herbalista- és ékszerész-műhelyek találhatóak itt meg, és a város legjobb szabói, kelmekészítői is ezen a környéken élnek.

Nem jókor jött, szinte csak lépésben lehet haladni a piac felé vezető kis utcán. Igazából meglepi ez a nagy nyüzsgés, azt hitte mostanra csitulni fog a piaci zűrzavar, de többen kavarognak kinn, mint mikor belépett a boltba. Magával sodorja a tömeg, de ez nem tetszik neki. Fejben átfutja a piac elnagyolt térképét, a gyümölcsösök a tér másik csücskében vannak.
Alsó ajkába harap, most mit csináljon? Egy fél élet, mire átverekszik oda, aztán mondjuk vissza már nem kellene, mert mehetne a főút felé. Mérlegeli, hogy mennyire akar most gyümölcsöt venni és vajon mennyi van otthon a konyhán. Idény-gyümölcs egész biztosan van, reggelire is volt. Majd csinál vagyis megkéri Szeplősnét, hogy csináljon gyümölcssalátát és majd máskor vesz valami különlegesebb gyümölcsöt.
Nagy levegőt vesz, ideje kiválnia a sodrásból. Hátraarcot csinál, és első lépésnél majdnem átesik egy göcsörtös boton, ami ráadásul tartozik is valakihez.
- Elnézést, ügyetlen voltam.
Mondja rögtön a szürke csuklyás alaknak, akit nem figyel meg alaposan, így hisz a látszatnak és idősnek véli. Egyrészt ott a bot, a csuklya, az ezüstszőke hajat pedig ősznek látja.
- Jól van?

Lili széles mosollyal arcán lép ki a könyvesbolt ajtaján. Kezében egy különleges könyv, amiből persze semmi se látszik, mert barna csomagolópapír védi. Tsitsának lesz a könyv ajándékba, ettől különleges, az eladó hölgy útmutatása alapján választott egy olyat, ami általában érdekelni szokta barátnőjét. Vagyis gyakran forgatja, ha benéz hozzá.
Most elsüllyeszti barna bőrtáskájába, amit aztán vállán átvet keresztbe. Fekete nadrágot, hosszúujjú, csuklójánál megkötött fodros végű homokszín blúzt visel. Mivel a blúz egyébként könnyű anyagból készült, ezért egy ujjatlan fűzős elejű ruhadarab is tartozik hozzá. Kabátra még nincs szükség, se kalapra. Haját fonott kontyba tűzte.
Még van ideje bátyja menetrendszerűvé vált látogatása előtt, így a piac felé indul. Valami különleges gyümölcsöt fog venni. Legalábbis tervei szerint.

Pár lépést tesz csak meg, meg is áll mondanivalója közben. Nem rohangál ő senki után, legalábbis most nem. A szemvillanás és a mosoly szemrevétele után a közönyös tekintetek ismét a lány szemein pihennek. Kihívni. Nem hívott ő ki senkit.
De nem bánja, hogy visszafordult. Végre békén hagyja, ezt akarta az elejétől, most el is érte a célját. Egyik kezét zsebre dugva várja meg, hogy elhaladjon mellette a nő. Nem érzett vágyat, hogy megkönnyítse a nőt az erszényétől. Pár lélegzetvétel után megfordul és folytatja eredeti úticélját. Nem zavartatja magát, hogy a nő esetlegesen előtte halad. Majd az egyik kis utcánál lekanyarodik, követve úticélját.

*Ó, de tudta, hogy erre vissza fog fordulni a másik! Lustán emeli fel az alsóbb vidékekről a tekintetét a szemekhez. Kicsit sem zavarja, hogy Thalassa esetleg meglátta, korábban mit stírölt Sally, ha így hátat fordított neki.*
~ Gratulálok az első bővített mondataidhoz.~ *Villannak a szemek pajkosan, s hozzá illő mosolyba húzódnak ajkai.*
- Hiszen te hívtál ki. De most kapsz egérutat. Vigyázz az erszényedre, ki tudja, mikor csapok le rád! Légy jó! *Kacsint hozzá úgy, hogy az inkább rosszalkodásra kéri fel a férfit, de semmiképpen sem ösztönzi kedves, engedelmes, jó magaviseletre. Azzal Sally lesz az, aki most fordul és elindul az ellenkező irányba, amerre haladt volna Thalassa. Magában ismét megköti a fogadást annak valószínűségére, hogy utánaszól-e bármit is a férfi, s latolgatja azt is, vajon hol és mikor fognak újra összefutni. Nem fogja keresni direkt Thalassát, szereti ezt rábízni a véletlenre, sorsra vagy az istenekre - kinek hogy tetszik -.*

A kérdésre megáll. Visszafordul. A formás fenék, amelyre annyira nem, de régebben a fejére egyes vezetők nagyon is fenték a fogukat, eltűnik a látószögből, ahogy visszaindul.
- Ha akartál volna valamit már megtetted vagy elmondtad volna, ha akartam volna mondani valamit, szintén. Vagy neked más a véleményed?
Nyugodt, már-már közönyös hangon mondja, csak a szeme villanása jelzi, hogy nem érdeklik ilyen szójátékok. Az esélyt azonban megadja, mert valamit akarhat a nő. Talán csak az erszényére fáj a foga, pontosabban, hogy nem tudta elcsenni.
Ha nem válaszol neki a volt asztaltárs, akkor ismét megfordul és halad eredeti úticélja felé.

*Fegyveres harcban nem olyan kiváló, mint azt sejteni lehetne a nála lévő fegyverekből, de nem az a fajta, akit könnyű kibillenteni egyensúlyából. Így a lendület bár tovább viszi, nem kenődik fel a falra, hanem fordulva rögtön megáll és Thalassa felé fordul. A másik ügyessége lenyűgöző, de látott ő már ilyent, ha nem különbet, ráadásul embertől. Elsőre nem is hitt mondjuk a szemének, mozoghat valaki olyan ügyesen... és lehet olyan jó feneke.*
- Biztos az? *Szól utána, s ha már így alakult, meglesi Thalassa fenekét is, vajon ettől a fürgeségtől lesz-e olyan formás?*

Érzi, hogy elkapja a nő a kezeit, villámgyorsan ráfog és oldalt lépve ezzel egy időben kiszabadítja kezeit, de nem támad ismét, de a nőt lendületében hagyja, sőt, kissé tovább is lendíti, hogy hadd menjen tovább. Utánafordul, hogy neki szemben legyen.
Nem tudja, mennyire is legyen hálás anyja örökségének, amiért gyorsabb és fürgébb az embereknél, de sokkal könnyebben is megjegyezni. Ezért is tudtak annyi esetet Eneydrosban és még jó pár helyen a nyakába varrni, mert olyan fürgén ember nem mozog és hangtalanul. Az alvilági erőkkel való cimboraságot apja vérével kapta, mindig is vonzotta az ilyen. Ezen a kettősségen való marcangolási időszakon régen túl van.
Egy rövid pillanatig méregeti, majd sarkon fordul.
- Értem. – feleli, elindulva a másik irányba.
Ha akart volna valamit a nő tőle, már elmondta volna, így nincs mit mondaniuk egymásnak.

*Hogy így belebotlott Thalassába, meglepi, s az is, hogy hirtelen elkapják, s a falhoz szorítják. Két dolog is az eszébe jut. Ha kell, egy tűzlabdával fogja lepörkölni a férfi haját és szemöldökeit, s ropogósra sütögeti hegyeske füleit. A másik, meg hogy valahogy így járt el Eric is a kikötő egyik sikátorában, igazán buja percek következtek akkor, ami szintén megért volna pár nap börtönt - lehetőleg közös cellával -. Thalassa viszont nem ér annyit, az elfek meg elffélék sosem voltak az esetei, bár kétségkívül elfvére ellenére van valami rosszfiús kisugárzása Thalassának, s ez pirospontként fel is írta. Kár, hogy lefogta előbb a kezeit a férfi, biztos megpróbálta volna még egyszer azt az erszény-ellopó hadműveletet, csak a poén kedvéért. Mikor ellép Thalassa, Sally lendül előre, s ő fog rá a másik kezeire, s ha befordítani nincs is esélye a férfit, a szemközti falhoz oda szándékozik tolni Thalassát és egy pillanatig ott tartani, majd elengedni.*
- Az attól függ, te mit akarsz.

Mozdulatlan nyugalommal, zsebre dugott kézzel álldogál a falnak támaszkodva, amikor meghallja a futásnak induló lépteket. Nem is várt mást, elvégre meghívatta magát a férfi társasággal, azok tudta nélkül. Ostoba fajankók, megérdemlik, miattuk nem akar súlyos testi bántalmazásért rács mögött hűsölni. Majd az élet elintézi helyette.
A szó szerint belé botló nőnek nem áll útjába, de a lendületét felhasználva elkapja és háttal a falhoz szorítja egy pillanatra, de azonnal el is engedi, ellép tőle. Keze visszaszáll a zsebébe, ugyanolyan egyenes, mégis fesztelen nyugalommal és szenvtelen arccal tekint a nő szemeibe.
- Mit akarsz? - közönyös, színtelen hang, éppen olyan, mint a hang tulajdonosának arca és viselkedése.

- Vigyázz, ez már szemezésnek minősül.. *Jegyzi meg halkan, de nem akkor, mikor ők ketten megint farkasszemet néznek egy egyébként nagyon kiegyenlített küzdelemben, hanem mikor Thalassa a neki beszóló férfi szemeibe tekint. Sally még mindig nem mozdult az asztaltól, az asztalról, csak akkor ül vissza hátradőlve a székre, mikor elindul lefelé a félelf. Sally ekkor megfogja kupáját, kiissza az alján maradt utolsó két-három csepp bort, csak hogy adjon valami kis előnyt is a férfinak. A megújuló csábításának a másik asztaltól most már meglesz a hatása is, legalábbis úgy tűnik, mert Sally elmosolyodik, feláll az asztaltól és amott már várják is őt, egyik egy üres széket húz oda egy asztaltól, másik a combját paskolja, hogy oda helyezze inkább formás fenekét a hölgy. Ő viszont a fogadósra pillant csak, aki épp kiviszi nekik a rendelt italokat.*
- Akkor amiben megegyeztünk. *Köszön el e végszóval tőle és a férfiaktól, s a teraszról lefutó Sally még kap pár hőbörgő megjegyzést, hogy hova fut, megijedt tán? Aztán majd kap szebbeket is, mikor leesik nekik, hogy tulajdonképpen Sally nem fizetett, hanem az ő fogyasztását is rájuk hagyta. Sally ezt már nem fogja hallani, hacsak nem jönnek utána, ő biztos, ami biztos, futva távozik a helyszínről és Thalassa után ered. Mintha amott látta volna eltűnni, azon a zegzugos részen... Be is veszi a kanyart, majd kis híján, ezúttal tényleg véletlenül, beleütközik a férfiba.*

A fogadós hirtelen nem tudja eldönteni, hogy ez most neki jó vagy a berendezés és az étkezde hírneve fogja bánni, de mivel még tettlegességre utaló jelek nincsenek így, csak áll és hallgatja az ajánlatokat és jelzi, hogy máris hozza.
Közben ő pedig az erszényéből előhalássza az összeget és egy kis szokásos borravalót, utána nyúl ismét a kupához. A fogadós azonnal eltünteti az érméket és megköszöni.
A kacérkodásra sem szól semmit, feltételezése szerint gyakran él ezzel a nő. Neki is vannak húzásai, bár nem éppen a kelletés az, amivel rávett másokat, hogy pénzhez jusson. Azon nem is gondolkodik el, hogy az ki se fakadt, mikor kiderült, nem hívta meg, nem állja a cehhet.
A látómezőbe bekúszó kobaltkék szempárra az övé meg se rebben, továbbra is hidegen tekint bele, farkasszemet nézve, míg kortyol. A kupát az asztalra téve feláll, csak akkor veszi le a tekintetét a nőéről, belemélyesztve egy másodpercre a beszólongató férfinak. Semmi halálos fenyegetés, hideg lenézés nincs a szemeiben, a közöny az, amitől egy pillanatra elhallgat a másik, hogy újra kezdje. A fogadós háta mögött távozik a lépcső felé, ahonnan már az őt ócsároló, lekezelő szavak indulnak meg, nagy röhögések közepette. Zsebre dugott kézzel villámgyorsan leér a lépcső aljára, hogy nyugodtabb tempóban folytassa.
Nem tudja, asztaltársa követi-e, de mivel nem szólt hozzá, nem mondta el, miért kereste meg, feltételezi, hogy követni fogja. Éppen ezért az irányt zugosabb helyek felé veszi, hogy az egyik mélyén hátát a falnak támasztva, várjon egy rövid ideig.

*Szerencse, hogy Thalassa nem kérdi meg, mit akar tőle Sally, elég nehéz lenne megfogalmaznia. Míg fojtottan nevet a férfin és a kapott ajánlaton - nem mellesleg a másik asztalnál a felszólaló mellett ülő két férfi a felszólalótól a székük arrébb húzásával elhatárolódnak -, kíváncsian les valami emberibb reakciót a másiknál, de amaz jóformán meg sem akad, mintha nem is hallotta volna, amit jóérzésű férfiember nem tűrne el. Aztán a fizetés kerül szóba, s Sally úgy gyanítja, azzal reagál a férfi, hogy távozik.*
- Majd ez lesz egybeszámolva... *Mutat magára meg az odább ülő férfitársaságra. Természetesen amazok hallottak mindent, nagyon megörülnek az ingyen pia lehetőségének, így Sally átcsábításának hadművelete új erőre kap és közben újabb megrendelések záporoznak a pincérnek, hogy kihasználják az alkalmat. Sally kacéran odamosolyog, nem rest még kacsintani is, de mutatóujja felemelésével jelzi, hogy még nem ül át, majd mindjárt.*
~ Naivak...~ *Kommentálja magában, s megeszi az utolsó szem szőlőt is, az utolsókat kortyolja a borából továbbra is Thalassát figyelve. A szőlő tányérját arrébb tolja, üresen koppan kupája az asztalon, és az asztalra hajolva karjaira hajtja fejét, úgy pillog a férfira, bepofátlankodva oda, amerre a férfi néz.*

Nem hagyja el figyelmét az, ahogyan fogadja Sally a beszólásokat. Úgy ülnek itt, mint tűz és víz, pontosabban jég. Még mindig nem tudja, hogy mit szeretne tőle, ő pedig nem kérdezi meg, egy gonddal kevesebb az életében, így is van elég.
Az ajánlatok Sally felé már a bor élvezete közben érik el, de nem pillant oda, arcizma sem rándul. Sally nem úgy reagál az ajánlatokra, mint ahogy általában szokás egy sértett nő részéről.
A fogadós kijön a másik asztalhoz, hogy felvegye a rendelést. Éppen akkor int oda neki, amikor a nem éppen úri ajánlat a részére is címzésre kerül. Rájuk sem pillantva folytatja a mozdulatot, mire a fogadós hozzájuk is lép.
- Fizetek.
Nem foglalkozik a fogadós megkönnyebbülő arcával. Azért még megkérdezi, hogy egybe lesz-e, mire megrázza a fejét. Nem hívott meg senkit és messze van még ő az úriembertől.
A másik asztalnál ülők hangosan felröhögnek, és különböző megjegyzéseket tesznek a bátorságával és úriemberi mivoltával kapcsolatban. Érdekli is. Továbbra is nyugalommal ül, mintha semmi sem zavarná. Ez részben igaz, de ezekért a beszólásokra már rég nem reagál.

~ Ki gondolná, hogy ilyen kis úri ficsúr...~ *Fut át fejében a gondolat, mikor látja a száj nagyon akkurátus megtörlését. A szőlő is rendesen fogy, bár nem siet vele. Csak szeme sarkából pillant az érkezőkre, de igazán csak akkor pillant oda, mikor a füttyentést hallja. Ekkor nyúl a kupához, megemeli azt feléjük, s kacér mosoly kíséretében kortyol az italból. Noha nincs szüksége ilyesfajta megerősítésekre, a hiúságát csak legyezgeti. Kortyol a borból még - ezt legalább halkan teszi -, ismét Thalassával törődik, s ez az, ami valószínűleg felbátorítja a másik asztaltársaságot, hogy magukra vonják Sally figyelmét. Miért is ne, Thalassa elég ridegen viselkedik, mintha nem ülne senki Sally székében. A hangosabb átszólás, melyre Sally még mindig nem pillant oda, felbátorítja a többit is, és több ajánlat hangzik el Sallynek, legenyhébb és legúriemberesebb verziója az, hogy üljön át oda hozzájuk. Kevésbé enyhe és úriemberes megnyilvánulás is elhangzik, Sally részéről reakció nélkül hagyva, egészen addig, míg nem hangzik el egy ilyen ajánlat Thalassának is. Ekkor Sally hang nélkül, de kuncogni kezd, félig-meddig elfojtott röhögésétől válla is rázkódik.*

Bár a saját rágásának belső zaja csak részben nyomja el jó hallását, nagyon jól hallja, ahogy asztaltársa ropogtatja a szőlő héját. Nem zavartatja magát, jelét sem adja ennek.
Az utolsó pár falatot eszegeti, amikor a teraszra mások is érkeznek. Egy férfi társaság, akiknek a szemeik egyből megakadnak a vele szemben ülő nőn, halkan füttyentenek is, majd a közeli asztalhoz ülnek le, továbbra is megjegyzéseket fűzve néha rá.
Nyugalommal eszi meg az utolsó falatokat, majd hátradőlve, kényelemmel mozdul a keze a kupa felé, miután a kendőben megtörölte illően ajkait. Egy pillantással felméri a másik asztaltársaságot, de nem sokra tartja őket.
Az egyik már nem bír magával és hangosabban átszól hozzájuk, megjegyzéseket fűzve női asztaltársaságára. Nem reagál rá, mit sem törődve velük, meghúzza a kupát.

*Kicsit se zavarja, hogy női varázsa, mely egyik legfőbb fegyvere, nem hat a másikra. Per pillanat nem is akarja elcsábítani, se ezzel elérni nála valamit, bár kétségtelenül egy végigmérés elég életszagú reakció lenne, de nem az igazi. Most nem. Ugyanakkor ennek elmaradása nem sérti hiúságát. Tisztában van vele mennyire vonzó nő is ő, nem szükséges ehhez Thalassa megerősítése.*
- Köszönöm. *Pillant ismét a pincérre, mikor kihozza a kért italt, s biccent is hozzá elemelve állát a tenyereiből. A borhoz egyelőre nem nyúl, inkább hátradől kényelmesen a székben, most ő az, aki egyik kezével a karfára könyököl, és lazán pihenteti kézfején a kezét, míg bal, barna hennamintával kacifántosan megfestett kezével egy szemet szed le a szőlőfürtről. Az első szem elfogyasztása után jön az ötlet, máris nyúl a következő szemért, amit már nem egybe kap be, hanem kettéharapva, hogy csak úgy roppanjon! Majd a következőnél is. Vajon idegesítő ez a jobb hallású félelf számára?*

Ugyan még mindig nem érti, mi a csudát ül itt a másik, de egyszer majd csak kiböki, mivel neki nincs semmi közölni valója, így falatozgat tovább, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy valaki szemközt éppen pimaszul nézi. Aki ráadásul vonzó jelenség, de ezek szerint az éppen vele szemben ülő tökéletes vakságban szenved. Pedig nem az, csak a külső már nem hatja meg. Legalábbis mások külseje.
A rendelés leadása alatt is éppen olyan nyugalommal falatozgat tovább, mint előtte. A fogadós bólint, majd visszaindul, hogy rövid időn belül ismét megjelenjen egy nagy fürt fehér szőlővel és egy kupa vörössel, leteszi Sally elé, vet pár pillantást érdeklődően kettejükre, hogy kérnek e még mást.
Ismét tölt a kupába, és falatozgat, egyenes derékkal, fel sem pillantva az ételről, mintha ők ott sem lennének. Pedig nem így van, gyakorlott és jártas szem észreveszi, hogy nagyon is tudatában van annak, hogy mi is zajlik körülötte.

*A legtöbb embert zavarja, ha evés közben nézik őket. Thalassa lehet nem ilyen, mert Sally ugyanolyan lelkesen és pimaszul nézi őt, igaz, pislog is most már néha, s legalább nem úgy nézi a férfit, mintha kienné a szájából a falatot, ahogy egy szegény utcakölyök tenné. Per pillanat nem is éhes, legfeljebb csak egy könnyed gyümölcssalátát enne most. Vagy epret.. sok tejszínhabbal. E csendes tevékenységében, Thalassa nézésében a pincér zavarja meg őt.*
- Egy kupa édes vöröset. És egy fürt fehér szőlőt. *Pillant fel a pincérre a végén, fejét egy centit sem mozdítva, majd visszatérnek a kobaltkék szemek Thalassához.*
- Egyébként megvan mindenem, köszönöm. *Mondja ezt úgy, mintha a mindent a férfi jelentené. Láthatóan Sally nem feszült, s nem érdekli, hogy a pincér mosolya nem őszinte. Csak akkor fog újra a pincérre pillantani, ha az nem indul el az asztaluktól - igen, asztaluk, nem Thalassa asztala - a rendelt italért.*

Mivel sem a nő, sem a fogadós nem lép, nem tesz semmit, az étel pedig kárba vész, ha kihűl, így leteszi a kupát és komótos falatozgatásba kezd.
Felőle aztán mindegy, akár estig is ülhet a nő. Nem mondaná, hogy érdektelen számára a nő, ígéretes kísérletezgetés volt nem is olyan rég az utcán, de a falvédő és ő, mármint az onnan lejövés, két külön dolog. Az cseppet sem zavarja, hogy megkínálja asztaltársát. Ha éhes rendel, ha szomjas rendel. Nem olyan elveszett bárányka az, mint amilyennek adja magát.
Nem riasztja el, de nem is marasztalja, ezt részéről lehet érdeklődésnek is venni, habár ezt külső szemlélő számára faragatlan módon teszi.
Érdekli is őt. Senkinek nem pesztrája, pláne egy eszes és fifikás nőnek. Első benyomása ez, ezért a nyugalom alatt éberen szemmel tartja a másikat.
A fogadós, tartva attól, hogy esetleg jelenet lesz a vége, végül is odalép az asztalhoz és érdeklődve megkérdezi Sallytől, hogy mivel szolgálhat. Közben idegesen törölgeti a ruhába a kezét, a nyájas mosoly a feszült tekinteteket nem tudja ellensúlyozni.

*Két dologra számított. Az egyik, hogy kivált valami érdemi reakciót a másikból, legyen az felháborodás, mosoly, vagy intés a pincérnek még egy pohárért. Erre nem nagyon fogadott volna, míg a másikra, hogy éppolyan közönyös és nyugodt marad a férfi, na erre nagyobb összegekkel fogadott volna. Amilyen természetességgel ült le Sally, éppolyan természetesnek veszi ezt a férfi is, mintha mindennapos lenne, hogy vadidegenek ülnek le a másikhoz s azzal nem kéne törődni.*
~ Ez jó játék lesz!~ *Kétféle reakciót vált ki Sallyből az ilyen alak, legyen férfi vagy nő. Vagy menekül előle, nem bírja a mozgó fadarabokat vagy köveket, vagy pedig sportot űz abból, hogy valami reakciót kiváltson belőlük, legyen az pozitív vagy negatív, de valami életszagú. E játszma jelenleg ott tart, hogy Sally ajkain töretlen a pimasz mosoly, miközben most csendben farkasszemet néznek. A pincér meg amott még nem döntötte el, hogy ide merjen-e jönni, mert azt még ő is látja, hogy nagyon furcsa a páros annál a asztalnál, s neki most a hölgy rendelését kéne felvennie, vagy javasolnia egy másik asztalt?*

Pár falat húst kényelmesen elfogyaszt, amikor észrevesz egy mozgó alakot a teraszon. Nem zavartatja magát, bárki jöhet ide enni, majd ha gyanús mozdulatot tesz, talán odafigyel. Kényelmesen ül a székben, nem akar sehova sem ugrálgatni, a finom, fűszeres húst pedig itt hagyni. Bort tölt éppen a kupába a kancsóból, amikor az előbbi alak az asztalához lép és szó nélkül leül. Zavartalanul folytatja a bor kitöltését, majd a kupát a kezébe fogja és úgy könyököl a karfára, kényelemmel és nyugalommal. Lenyeli a falatot, iszik pár kortyot, úgy nézi a nőt, aki idő közben már könyökölve őt stíröli a szemben lévő széken ülve, hamiskás mosollyal az arcán. Kívánatos, titokzatos és idegen. Legalábbis mások szemében, a ruházatot azonban nagyon is ismeri, elég sokat ügyködött arra egy időben, élvezte az ottani kalandokat.
Felkönyököl az állára a karfán szabad kezével, úgy tekint rá, hűvös nyugalommal. Nem szólal meg, élvezi a kihívásokat. Apránként kortyol a kupából.

*A párhuzamos utcán halad, de minthogy ez nem túl praktikus hosszú távon, visszamegy arra az utcára, amelyen Thalassa is sétál. Kapóra jön, hogy betért valahova a férfi, mert így viszonylag közel, de mögötte haladhat Sally. Minthogy nem néz hátra a félelf, hanem felfelé nézeget már egy egyébként nagyon is kellemes teraszra - meg kell jegyezni ezt a helyet, ha nem fogják most kitiltani innen -, Sally gond nélkül tudja követni. Csak lent áll meg néhány méterrel lemaradva, látszólag fazekasmunkákat véve szemügyre, s vár pár percet. Takarásban van, a férfi fentről nem láthatja, Sally is csak arra vár, hogy kiderüljön, csak beugrott oda a férfi, vagy hosszabb ideig fog ott elidőzni. A pár perc után, nagyjából akkor, mikor kivitték Thalassának a bort és az ételt, Sally is megjelenik a teraszon. Ha épp nem a lépcső felé fordulva ül a férfi, akkor csak arra fog felfigyelni, hogy az asztalánál a vele szemben lévő széket kihúzzák és a már ismerős nő ül oda le, minden kérdés, engedélykérés nélkül a legnagyobb természetességgel. Mindkét kezével az asztalra könyököl és állát a tenyereibe teszi. Pimasz mosolya és hamiskás pillantása tökéletes kiegészítői a látványnak.*

Mások talán megkönnyebbülten mennének tovább vagy éppen pénzüket még jobban félve, hogy épségben mielőbb végcéljukhoz érjenek.
Ettől nem fog reszketve haladni tovább az utcán, már csak azért sem, mert az a pénz, ami nála van, nem túlzottan sok, de elvből szereti, ha nála van. Hallja a gyenge hangfoszlányokat, nem is képzelte másként, de majd ha kedve lesz és találkoznak, akkor játszadoznak kicsit. Pár lépéssel arrébb már már úgy lépked, mintha meg sem történt volna az incidens.
Tekintete éberen fogja az utcákat és a bejárókat, ám mégsem cikázik ide-oda. Betér az egyik herbalista műhelybe, ahonnan kis idő múlva egy kis fémfiolával a kezében lép ki, amelyet a zsebébe süllyeszt. Úticél teljesítve, most már a ráérő időben zsebre tett kézzel, nyugodt, de fürge ütemben halad tovább előre. Az egyik kis üzlet előtt egy lépcső vezet felfelé, ahol egy kis teraszon kis vendéglő szerényen pár asztalnál adja kínálatát. Könnyedén felsuhan rajta, hogy aztán hangtalan elhúzva egy széket, kényelemmel helyet foglaljon. A fogadós kijön, a rendelést leadva, pár perc után kijön egy kancsó borral, pohárral és egy kis pecsenye-kenyér kettőssel. Mindeközben mosoly ugyan nem hagyja el száját, de a hideg vonások inkább zárkózott, komolyakká válnak.

*Lepillant a kölyökre meglepetten, ugyan mi köze lenne nekik egymáshoz? Az erszény sokak számára célpont. Neki mondjuk bizonyos szempontból az erszény mellékes. Tele van pénzzel, így nem szorul rá, csak a móka kedvéért akarta elcsenni, aztán meglátta volna, miképp adja vissza.*
- Kérem... *Bólint rá kedélyesen mosolyogva, s ahogy szépsége nem hat Thalassára, őrá úgy nem hat a másik közönye. Mintha lepattanna róla, vagy direkt ezzel lesz érdekes a férfi.*
- Elfogadom a kihívást... *Mondja ezt már csak magának kaján hangszínhez illő kaján mosollyal, szinte hang nélkül formálva a szavakat, s ha visszafordul is rá Thalassa, hogy jól hallotta-e, azt láthatja, hogy Sally már az ellenkező irányba halad az utcán, majd befordul egy udvarba. Ez az udvar a párhuzamos utcára is nyitott, így ezen át tud sietni Sally, hogy aztán máris Thalassa nyomába eredjen emitt, keresve a megfelelő alkalmat. Hogy miért? Csak hogy ne unatkozzon.*