A Piactér és Kikötőnegyed utcái, nem nevesített épületei

A Piactér és Kikötő között lévő utcák és terek adnak helyet számos kisebb-nagyobb üzletnek, műhelynek és a Kikötő felé közelítve a raktáraknak. Világos szerkezetűek, szélesek és napfényesek az utcák és az udvarok. A keresett üzletek és műhelyek megtalálásában cégérek segítenek. A növényeket kedvelőknek sem lesz itt nyomasztó érzése, mert ugyan annyi hely nincs, hogy kisebb parkokat alakíthassanak ki a kis tereken vagy fákat ültethessenek, ezért számos ház falára futtattak fel különféle kúszónövényeket, ezek jó része az év egy-egy szakaszában színes virágokat is hoznak. Egyes régi házakat annyira befutott már a növény, hogy a fal színét már meg se lehet állapítani, csupán ablakait és ajtóit és a falról kinyúló cégértábláját lehet látni.
Az épületek többnyire egy- vagy kétszintes házak, szinte mindegyik rendelkezik kisebb-nagyobb udvarral attól függően, szükséges-e nagyobb udvar a műhely tevékenységeihez. A ház hátsó részeiben illetve az emeleten a kereskedő vagy mesterember él a családjával, valamint a Kikötőhöz közelebb eső részen élnek a hajózással foglalkozó mesteremberek, és kereskedők. Akadnak egészen kicsi üzletek is, ezek jobbára egy-egy termek vagy szobák, olykor a sok árutól éppen csak egy-két ember tud bent megfordulni. Ezekben az utcákban lehet megvenni mindazon termékeket, melyeket a piacon nem árulnak, például a kézműves termékeket, köztük a híres dombtavi üvegeket, bársonyt és csipkét is. Továbbá fazekas-, kovács-, herbalista- és ékszerész-műhelyek találhatóak itt meg, és a város legjobb szabói, kelmekészítői is ezen a környéken élnek.

Még kezét az erszényén nyugtatva lép arrébb. Lendületben van, ezért az elébe kerülő árnyszerűnek tűnő alakot reflexből kikerüli egy oldallépéssel. Régi tolvajtrükk, művelték eleget, hogy rájöjjön. Nem mellesleg kiváló orvgyilkos technika is. A majdnem belé ütközőnek oldalt áll meg, egyik kezében az erszényével, a másik kezében a kolduskölyökkel, akit futtában még vállon ragad és visszaperdít.
- Ismered ezt a nőt? – kérdi szenvtelen hangon, úgyis tudja a választ, de kell egy kis megfélemlítés és némi blöff is. A kölyök nem reszket, csak tátott szájjal bámul végig a nőn. – Gondoltam. Na, tűnés! – engedi el a kölyköt, aki gyorsan eltűnik a szűk utcák homályában.
- Valóban az volt. – bólint rátekintve, közönyösen végigpillantva rajta, főként fegyvert és a mozgását felmérve a másiknak. A külső már rég nem hatja meg, látszódik rajta. – Legközelebb majd jobban sikerül. – feleli kétértelműen.
- Most, ha megbocsát…

*Szeme sarkából nézte a jelenetet, amire az imént figyelt fel, s pont kapóra jött neki, hogy befejezte a vásárlást, egész pontosan az előleg kifizetését a munkáért, mert így erszényével "bajlódva" fordulhat el és léphet sietősen előre párat. Mit adnak az istenek, hát nem pont és nem mellesleg abszolúte véletlenül beleszaladva feketébe öltözött félelfünkbe, aki épp csak elfordulhatott a kölyöktől?*
- Jaj! *Fojtott, egyébként nagyon is kellemes női hang adja hozzá a verbális aláfestést az ütközésnek, melynek során erszényt fogó keze félig, s teljesen ártatlanul öleli át Thalassa derekát, mintegy fogódzót lelve benne - hát nem pont az erszénye környékén? -, míg szabad keze a férfi mellkasához ér.*
- Ne haragudjon, figyelmetlen voltam. *Zavartan duruzsoló hang, melynek gazdája már fordulna is ki, hogy továbberessze a félelfet egy erszénnyel könnyebben. Az illető nő szöges ellentéte is lehetne a férfinak, egyedül ébenfekete, nagy hullámokban leomló haja az, ami hasonló a férfiéhoz. Az ébenfekete tincsek különösen szép arcot kereteznek, s van valami megfejethetetlen és megkapó a kobaltkék szemekben. Alkata sokkal inkább egy táncosnőhöz való, mégis a veretmentes fegyverövén egy szablya lóg. Öltözete homokszínű, bő és buggyos nadrág hozzá való sarukkal, felül homokszínű kaftán, de csak két gomb fogja össze középen, alatta jól láthatóan mélykék, nyakban megkötős fölső van.*

Még nem nagyon járt a bazár részen és úgy vélte, itt az ideje ott is szétnézni, de hamar ráunt, így az irányt egy fegyverkovács műhely felé veszi, már ha talál. Érdekli is, hogy jól megnézik, hiúságát nem legyezgeti, csak egy kicsit. Ruházata, mely tetőtől talpig fekete, a bőrcsizma és nadrág, valamint a fekete ing, cseppet sem tette ezt könnyebbé. Félelfként feltűnő jelenség, hamar letett a nyilvános alvilági terveiről, az éjjeleket nagyon szerette, amikor könnyedén jutott el egyik helyről a másikra, de sokkal jobban szerette a szálak összevarrását. És a balhékat.
Azóta változott vele a világ és lassanként kilépett abból a szennyből, és az idők folyamán szépen felküzdötte magát olyan helyre, ahová sosem sejtette, hogy eljut egyszer.
Érez egy finom lökést a derekánál. Villámgyorsan odakap és a csuklót megtapintva maga elé rántja a tulajdonosát. Utcakölyök, aki lopásból próbál megélni. Sajnálat nélkül ragadja meg a nyakánál az inget a fiúnak és emeli fel a levegőbe, hogy lássa, de elég messze, hogy ne érje el a kezével. Nézi egy ideig, hideg tekintettel, rezzenéstelen arccal.
- Húzz innen kölyök, míg szépen mondom. Ne lássalak még egyszer. – engedi el a grabancát a fiúnak a levegőben, érjen földet, ahogy tud, majd ott hagyja, miközben az erszényét már leellenőrizte, megvan és a tartalma is.

- Akkor jó, ha jó. *Mosolyodik, s valóban, a könyvhöz való ragaszkodásnak ez a kifejezése kellő meggyőző erővel bír a szavakkal együtt. Meg amúgy is szívének kellemes látni, hogy nem csak ő tud magához ölelni egy jó könyvet, hanem más is. A válaszon elneveti magát.*
- Rendben van! Hogy haladsz vele egyébként? Gondolom gyorsabban, minthogy tulajdonképpen csak ismételned kell, mert ezt már egyszer tanultad. *Reméli, nem mondott hülyeséget, s Lili valóban ugyanazt a mágiát tanulja, mint azelőtt. Beszélgettek róla beteglátogatásai során nem egyszer, s kínos lenne bevallani, hogy valahol elvesztette a fonalat, melyik mágia is lett végül a győztes befutó.*
- Nagyszerű, akkor meg is van az én ajándékom is. Vagyis el kell készíteni még, de megvan. *Örül meg ennek teljesen megbízva Amelia értékítéletében, s közben számba veszi, hogy minden hozzávaló megvan-e otthon. Ezalatt Amelia tud fizetni.*
- Mehetünk. *Bólint rá, majd Semiramishoz fordul, hogy elköszönjön.*
- Köszönjük, s minden jót!
- Minden jót, s Nap fényeskedjen az utatokon! Aztán ha legközelebb jössz, Tsitsa, remélem már pár példánnyal jössz a saját könyvedből. *Kacsint hozzá mosolyogva a idősödő nő, aki lassan a néni megnevezésre is rászolgál majd. Tsitsa szélesen s hálásan, ugyanakkor kissé zavartan elmosolyodva felel neki.*
- Igyekszem vele, a kézirat már készen van, már tényleg nincs sok hátra! *Azzal integetve ő is kilép a boltból. Nem túl széles az utca, mégis milyen tágasnak tűnik a bolt után!*
- Nekem sincsen. Az előbb végiggondoltam, s minden van otthon, ami kellhet a könyvjelző elkészítéséhez. Induljunk! Már alig tudom úgy is kivárni, hogy odaérjünk és megkérjük szépen Szeplősnét, készítse el megint azt a limonádét! *Csicsergi jókedvűen, miközben elindulnak hát hazafelé, a Palota-negyedbe. Ez egy jó nap volt, egészen feldobta a kedvét, s az egészet megkoronázza majd egy közös limonádé-iszogatás.*

- Igen, egészen biztos jó lesz. Tényleg szépek az illusztrációk, a kötése is igényes, a leírások se elavultak, egy szó, mint száz, ez a legjobb választás.
*Már nem is adja ki a kezéből a könyvet, szinte magához öleli, nehogy a slampos könyvtartásból Tsista némi kombinálás után arra jusson, hogy igazából nem is akarja megvenni, csak miatta mondja azt amit.*
- Jó te takarod az én szememet, én a tiédet. Még véletlen se szabad új könyvet vennem, amíg nem fejezem be másodjára is esszé olvasását jegyzeteléssel együtt.
*Ez bizony még nem holnap lesz, mivel még az első olvasáson sincs túl. Annyira nagyon nem is kell varázsolniuk, hogy a már most csomagokkal teli kezükkel eltakarják egymás szemét ééés mindeközben semmit ne is verjenek le vagy borítsanak fel. Újabb ajándék ötlet vár kitalálásra.*
- Szerintem ez rendkívül jó ajándék lenne, szépen kiegészítik egymást, úgy mint a kalapszalag és a stóla.
*Lelkesen bólogat beszéd közben és már látja is a két kettős ajándékot, sőt már a kuzinok reakcióit is elképzeli egy füst alatt. Még ennyi mosolygós arcot egy képzeletbeli jelenetben! A valóságban is kénytelen mosolyogni.*
- Nem, köszönöm most ez lesz csak. Csomagolást kérek.
*Nem szívesen vinné végig a városon a könyvet csomagolás nélkül, még a végén a szép kötés bepiszkolódna vagy homok menne a lapok közé... na az mondjuk új szintre emelné a városi leírásokat. A csinos csomagolást megköszöni és kifizeti a könyv árát.*
- Mehetünk?
*Kérdése Tsitsához szól, ki tudja, hátha elcsevegne Semiramisszal. Lili mindenesetre elköszön és kilép a boltból, nehogy ő gátolja meg a csevegést. Ha már mindketten kinn vannak az utcán, újabb kérdéssel fordul barátnőjéhez.*
- Most már nincs hiányérzetem, indulhatunk haza?

*Az asszonyság, valóban a tulaj és a bolt névadója, Semiramis nem is zavarkolódik, csak visszamegy a pult mögé mosolyogva, hogy ott elmerüljön egy csendes foglalkozásban: könyvből tanulva kötöget. Meglehetősen csálé mintában és elborzasztó színekben teszi mindezt, de e hiányosságokat óriási lelkesedéssel pótolja. Közben az üzlet hátuljában Lili és Tsitsa megvitatják a könyv sorsát. Hogy Tsitsa jókedvű-e? Naná! Barátnőjével van és könyvek illata veszi körbe (valóban egyik gyerekkori "játszóteréről" van szó). Ha belegondolna még fel tudna sorolni egy-két személyt és dolgot, ami még tökéletesebbé tehetné a pillanatot - s tizedennyi hely sem lenne a boltban -, de jelenleg e kettős: Lili és a könyvek tökéletesen elegendők a boldogsághoz, ami ott tükröződik a barna szemekben. Hát még hogy úgy tűnik, meglett Ovidio úr ajándéka is!*
- Jó lesz? Biztos? Mert kereshetünk ám másmilyent is... *Pillant vissza a könyvespolcokra, nehogy rossz legyen az ajándék, csak mert "rábeszélte" erre Ameliát.*
- Nem, ezúttal nem, s figyelj rá, hogy becsukott szemmel menjek ki, nehogy meglássak valamit, amit nem tudok itthagyni. *Vigyorodik el, egyébként nemlegesen megrázza a fejét, hogy ő nem szándékozik ezúttal körbenézni. Különben is tegnapelőtt járt itt.*
- Én mit adhatnék Ovidio úrnak? Szerinted ha készítek egy könyvjelzőt, az jó? Vagy valami jobb kéne? Ér annyit az, mint egy szép kalapszalag? *Ezen való töprengés lefoglalja legalább, hogy barna szemei ne járjanak jobbra-balra a könyvekre míg előremennek a pulthoz fizetni, amennyiben tényleg jó lesz a könyv. Semiramis asszony máris súlyát meghazudtolva pattan fel a székről, teszi félre a kötést és tudakozódik az után, adhat-e mást és becsomagolja-e a könyvet? Ez a csomagolás láthatóan a háta mögött lévő alapanyagokból kiindulva egy egyszerű, nyersszínű papírt jelent spárgával átkötve majd ízléses masnival. Csak így egyszerűen, felár nélkül, mint megtudják a reklámbeszédből. S ad egy kis kedvezményt is Ameliának, burkoltan azzal a célzattal, hogy remélhetőleg máskor is visszatér ide a kisasszony vagy ajánlja a helyet.*

*Lili teljesen fellelkesült, jó hangulatát fokozza, hogy Tsitsa is élvezi ezt a délutánt vele. Ovidio ajándékának körvonalazódása óta mosolyognak mindketten, mint a vadalma, ebből szűrte le Lili, hogy barátnője is jól érzi magát. Mondjuk lehet, hogy ebből nem kéne még messzemenő következtetések levonni, elvégre egy könyvesboltba tartanak, az lenne a furcsa, ha Tsitsa lógatná az orrát.
A jövőre való tekintettel megjegyzi merre mennek, ki tudja, mikor jön jól egy kiváló könyvesbolt. Amikor megérkeznek a bolthoz, eszébe vési a mélykék címfestést, mert ha az útvonalat tudja is, de aztán elsétál az üzlet előtt, akkor nem ért semmit az egész.*
- A Nap fényeskedjen Önnek is!
*Reflexszerűen köszön a feltételezett tulajnak. Még azt a tényt dolgozza fel, hogy nagyon úgy fest Tsitsa köszönéséből, hogy a magascopfos lány gyerekkori játszóterére érkeztek meg. Lili mindenesetre barátnője nyomában marad és vigyáz, nehogy felborítson egy könyvoszlopot.*
- Köszönjük.
*Mondja mosolyogva a segítség felajánlására, de amúgy nem igazán folyik bele a rövid párbeszédbe, ez itt láthatóan Tsitsa haza pályája. A szekrény tartalmának különleges összeválogatását tanulmányozva megérti, hogy barátnője, miért akarna itt mindent újrarendszerezni. A kérdéses könyvet magához vételezi és belelapoz, de igazából már eldöntetett a könyv sorsa.*
- Tényleg szépek a rézmetszet illusztrációk, szerintem ez el is dőlt. Te néznél még valamit magadnak?

- Igen, a legújabb szökőkutak nem lesznek még benne, de egy kis felfedezés meg meglepetés neki sem árthat, nemde? *Kérdezi mosolyogva, éppúgy költőien, mint a rézmetszetes kérdést Lili, amire azért serényen bólogat. Örül ő is, hogy sikerült megtalálni a megfelelő ajándékot, még ha egyelőre csak elméletben is. De ha ez a könyv mégsem lesz megfelelő, hát ott lesz még jó pár másik, remélhetőleg lesz közötte tetszetős. Most már csak neki kéne kitalálnia, mit adjon majd Ovidio úrnak, mert az úgy járja, ha Elena kap, a bátyja miért maradjon ki a jóból? Már legalábbis az ajándékozás örömének jóságából, de hogy az ajándékok jók lesznek-e, az egy egészen más kérdés.*
- Akkor erre menjünk. *Javasolja rögtön a rövidebb utat röpke körbepillantás után belőve, merre is járnak éppen. Séta közben pedig mesél a boltról.*
- Nem nagy, de helyes és régi bolt. Az mondjuk biztos, hogy én ott azzal kezdeném, hogy mindent kipakolnék és újrarendszerezve tenném a helyükre. *Szólal meg benne a könyvtáros. Az utcát hamar elérik, valóban nem volt túl messze. Az üzlet már kívülről nézve sem túl nagy, s az ajtó fölött lévő nagy fatábláról a mélykék címfestés már erősen megkopott. Nem pár éve áll itt az üzlet, de még csak nem is ebben az évtizedben nyílt.*
- Itt is vagyunk... Csókolom! *Mondja előbbit Lilinek, a kedélyes üdvözlés meg már az ajtón belépés közben hangzik el, még azelőtt, hogy egyikük is láthatná, kinek köszön így Tsitsa. Egy felnőttesebb köszönés is jó lett volna, de ezt szokta már meg kiskorából. Hogy nem először jár itt, az a visszaköszönésből is kitűnik, mert már névről ismerik őt.*
- Szervusz, Tsitsa aranyom! ... A Nap ragyogja be az útját, kisasszony! *Ez utóbbi köszönés már Lilinek szól, ha bejött Tsitsával együtt az üzletbe, ebben az esetben azonnal felismerték benne az előkelő hölgyet, akit illő főhajtással együtt már másképp üdvözölt. A bolt tulajdonosa könyvekkel agyonpakolt pult mögül kerül elő, az illető egy alacsony, de terebélyes asszony, tipikusan az a fajta, akit könnyebb átugrani, mint megkerülni. Ez viszont cseppet sem akadályozza őt abban, hogy fürgén vevői elé siessen - az inkább meglepő, hogy tud ilyen jól lavírozni a szűk polcsorok és könyvhalmazok között - és mosolyogva invitálja őket beljebb. A középkorúnál lassan idősebbnek mondható, láthatóan helybéli nő fekete hajában már sűrűn keverednek az ősz hajszálak, ruházata egyszerű, de jó minőségű, ékszert csak gyűrűt visel, de abból szinte minden ujjára jut legalább egy.*
- Tudok segíteni vagy ismered a járást úgy is, Tsitsa?
- Már ismerem, ne aggódjon... Erre, hátra! *Mosolyogva válaszol Tsitsa és ezzel a mosollyal invitálja az üzlet hátsó része felé Ameliát, elhaladva számos roskadásig rakott polc mellett. A rendszerezetlenséget - vagy nagyon sajátos elgondolású rendszert - mi sem bizonyítja jobban, hogy Tsitsa megáll az egyik szekrény előtt, s megfejthetetlen marad, miért vannak itt a városról szóló szép könyvek keveredve szakácskönyvekkel, botanikai könyvekkel és számos mesekönyvvel.*
- Ez lenne az. *Veszi le a korábban említett könyvet Tsitsa s nyújtja Ameliának. Roskadásig pakolás és kuszaság ide vagy oda, a könyv kiváló állapotú, a sarka sincsen megtörve.*

*Felcsillannak Lili szemei, mikor Tsitsa is egyetért abban, hogy a könyv pompás ötlet volt. Mielőtt azonban a zseniális gondolattól egyből magát is zseniálisnak gondolná, sőt még gondolatban vállon is veregetné magát, lelohad virágos jókedve. Lehet nagyszerű ajándék a könyv, de ha csak elméleti ajándék, azzal nem sokat ér. Nagyot sóhajt a szokások gyűjteményének hiánya miatt és máris minőségi bort áruló helyek után kutat emlékeiben. Teljességgel elfeledkezett a könyvek másik csoportjáról, a városról szóló csoportról. Magascopfos barátnője azonban emlékezteti rá, ő pedig csak issza a beszámoló szavait.*
- Igen, az nem árt, ha nem elavult.
*Rossz lenne belegondolnia, hogy egy ötven évvel ezelőtti városképet ismerne meg Ovidio. Szegény kereshetné mondjuk az Igazgyöngy fogadót, de csak simán a Gyöngyöt találná. Nem, nem, jobb nem is belegondolni ilyesmibe.*
- Ez nagyon jól hangzik. A rézmetszet illusztrációkat pedig ki ne szeretné?
*Költői kérdésén ő maga is jól szórakozik, virágos jókedvének oka igazából az, hogy végre kitalálták a tökéletes ajándékot. És nem is kellett hozzá háromszor körbemászkálniuk a Bazárt. Az már kimerítő lett volna és felettébb lelombozó.*
- Nem ismerem azt a boltot, mutasd az utat kérlek.
*El is indul azonnal Tsitsa nyomában, léptei ruganyosak, mintha bizony nem egy órája kóricálna a városban csomagokkal megpakolva.*

A Piactér és Kikötő között lévő utcák és terek adnak helyet számos kisebb-nagyobb üzletnek, műhelynek és a Kikötő felé közelítve a raktáraknak. Világos szerkezetűek, szélesek és napfényesek az utcák és az udvarok. A keresett üzletek és műhelyek megtalálásában cégérek segítenek. A növényeket kedvelőknek sem lesz itt nyomasztó érzése, mert ugyan annyi hely nincs, hogy kisebb parkokat alakíthassanak ki a kis tereken vagy fákat ültethessenek, ezért számos ház falára futtattak fel különféle kúszónövényeket, ezek jó része az év egy-egy szakaszában színes virágokat is hoznak. Egyes régi házakat annyira befutott már a növény, hogy a fal színét már meg se lehet állapítani, csupán ablakait és ajtóit és a falról kinyúló cégértábláját lehet látni.
Az épületek többnyire egy- vagy kétszintes házak, szinte mindegyik rendelkezik kisebb-nagyobb udvarral attól függően, szükséges-e nagyobb udvar a műhely tevékenységeihez. A ház hátsó részeiben illetve az emeleten a kereskedő vagy mesterember él a családjával, valamint a Kikötőhöz közelebb eső részen élnek a hajózással foglalkozó mesteremberek, és kereskedők. Akadnak egészen kicsi üzletek is, ezek jobbára egy-egy termek vagy szobák, olykor a sok árutól éppen csak egy-két ember tud bent megfordulni. Ezekben az utcákban lehet megvenni mindazon termékeket, melyeket a piacon nem árulnak, például a kézműves termékeket, köztük a híres dombtavi üvegeket, bársonyt és csipkét is. Továbbá fazekas-, kovács-, herbalista- és ékszerész-műhelyek találhatóak itt meg, és a város legjobb szabói, kelmekészítői is ezen a környéken élnek.