Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

- Köszönjük... *Bólint Erylnek, mikor mondja, hogy elmegy vízért.*
- Csak a hogyan továbbot nem tudom... *Suttogja vissza halkan Ameliának, míg elf léptékkel is hallótávolságon kívül van Eryl. Biztos, ami biztos, kicsit hátat is fordít annak, amerre az elf távozott, s láthatóan gondterhelt Kathleen. Lehet mégsem kellett volna eljönni? De már visszacsinálni nem lehet, maradnak, s reméli, nem ártanak majd vele ahelyett, hogy javítanának a helyzeten. Míg Amelia kérdez, Kathleen a bent lévő lovakat szemléli meg. Addig is Csakazért is békés türelemmel hagyja a vizsgálódást, a hozott vizet hálás kortyolásokkal fogadja. Növekvő szimpátiáját ki is fejezi azzal, hogy amikor elől vizsgálódik Eryl, fejéhez hajtja a fejét a ló, s szagolgatja haját, majd egyet játékosan fújtat borzolva kicsit Eryl haját. Kegyesen nem azon az oldalon, ahol a haj az átokbélyeget hivatott takarni, sőt mi több, még pár tincset át is fújt arra az oldalra. A hajborzoló fújtatás után vidáman prüszköl egyet röviden. Kathleen szeme sarkából figyelte ezt, s finoman elmosolyodik.*
- Szereti ezt csinálni. Meg a kalapot lepiszkálni az ember fejéről. Volt hogy egyszer el is futott vele! *Majd visszafordul a többi lóhoz. Leírásnak megfelelőt keres.*
~ Vajh melyik lehet Naram lova?~ *Sehol nem látja most, talán a túlsó oldalon van, Pankán, Csakazértisen és Erylen túl. Figyelmét azonban leköti hirtelen más, aminek hangot is ad.*
- Nahát, egy tarka ló! Még sosem láttam... *Lassan közelít a fekete-fehér lóhoz, de kérdőn pillant Erylre, meg szabad-e simogatni a lovat? Egyáltalán ajánlott-e? Lehet harapós, bizalmatlan típus.*

Kérdő pillantására egy aggódó pillantást kap válaszol… hát ezzel nincsenek kinn a vízből, meg is vonja vállát tanácstalanságában. Szerencsére a lovak nagyjából megmentik a helyzetet azzal, hogy nem ácsorognak szoborként, így végre megpillantja Erylt. A meghajlásra nem pukedlivel válaszol ő sem, csak fejével biccent. Ezt már gyakorolta egy nagyon kicsit a múltkori piactéri mulatságos pukedlije óta. Nem egy nagy kunszt igazából, csak azt kellett megjegyeznie, hogy mikor mennyire mélyen kell meghajtania fejét, attól függően kit szeretne köszönteni. Lin illem- és etikett tanára odáig volt meg vissza a kérdéseitől, nem csoda, bátyja ritkán jelenik meg a foglalkozásokon.
Kath magyarázatát hallva félre fordul s finoman megköszörüli torkát, ezzel próbálja leplezni félig kicsúszott csodálkozó hümmentését. A vízhozatalra csak bólint egyet.
- Azt hiszem értem, miért hívtál el.
Mondja susogva Kathnek, míg kettesben vannak. Érdeklődve szemlélődik, azután a visszatérő elfhez fordul. Ez igaziból csak annyiból áll, hogy fejét kissé a férfi felé fordítja, nem szeretné túlságosan feszélyezni, még annyival se, hogy teljes testével felé fordul… habár feltételezi, hogy már a jelenlétével feszélyezi a másikat, de ha már itt vannak, hát nem fut el. Akkor nem érne semmit látogatása.
- Hatalmas ez az istálló, mondja kérem, mennyi lovat gondoz itt?
Hangja továbbra is nyugodt, érdeklődése nem erőltetett, ez kihallatszik hangszínéből. Semmi mesterkéltség nincs benne.

Panka nyergébe kapaszkodik fel rögtön, amint kilépnek a követség épületéből. Alig várta végig, hogy útra keljenek, valahogy jobban érzi magát, ha nem csak beszélnek, hanem cselekszenek. Ezért is hagyta a többiekre a beszédet, a köszönéseket nem számítva nem szólt egyszer sem közbe. Pedig tudott volna, de inkább saját gondolatait kergette, így mindig meghagyta másnak a szó továbbfűzésének lehetőségét. Egyedül a gyógynövényeknél nem jelentkezett, mert nagyjából annyira ért hozzájuk, mint Lin. Igaz, ha értene is hozzá, akkor is inkább harapna a nyelvére, de úgy, hogy a vére is kiserkenjen, mint hogy Kath helyébe lépjen netán mellé... különben is, ha értene hozzá, akkor úgyse kéne magyarázat, szóval jól van ez így.
Tsitsa-Lin szóváltásra odakapja a fejét, de mire szólhatna már csak az előre siető Tsitsa hátát nézi. Feltételezi varázslata már megkopóban van, vagy már el is múlt... Nem jó, ha a széthúzás van a csapatban, de ezt még nem ítéli széthúzásnak, inkább egyféle feszültséglevezetésnek. Talán jobban beválik mint a varázslat... meg aztán a hosszú vágta alatt nem lesz idejük és/vagy energiájuk összeszólalkozni.
Ő érti Eryl problémáját, de Kath elsimítja a dolgokat, így végül neki csak annyi dolga marad, hogy végül mozgásra ösztökélje Pankát, amikor elindulnak. Amúgy is lefoglalja a maga problémája, ez a szorítás a szíve körül, amit már nem csak egy barát miatti aggodalom, meg egy másik barát aggodalma miatti aggodalom okoz, hanem saját bűntudata, amiért Rhae nagy vallomása óta nem beszélgetett el vele a dolgokról... Talán útközben kicsit múlik ez is.

~ Én...~ *Kezdene mentegetőzni, megszeppenni Ethyrlin cseppet sem barátságos szavaira, visszakérdezéseire. Miért kell ilyennek lennie? Tsitsának is vannak tervei, ötletei, de gondolta megkérdezi a tapasztaltabb kardforgatót. A válasz viszont beszédes, szeppentségén a logika átsegíti, s össze is vonja kicsit szemöldökeit, kedves, lágy vonásai is megkeményednek hangjával együtt.*
- Csak a vesztes csatákba nem fognánk bele, tehát úgy látod, nincs sok esélyesünk, s terved sincs. Értem. *Ennyit elég is volt hallania, inkább előresiet pár lépésnyit maga mögött hagyva Ethyrlint. Nem lehet vele szemrehányó, hiszen rögtön jött segíteni, mégis valahogy úgy érzi, a férfi inkább csak akadályozza, legalábbis ilyen szándékot érez benne. Egyébként is feszült a helyzet miatt, most már bosszús is lett, ami Eryl tiltakozása, lova elhúzása, mikor épp belekezdett volna a rúnamágia, nem javít kedélyállapotán. Élesen villannak a szemek Erylre, aki ebből valószínűleg mit sem lát az állandó szemlesütésnek hála. Míg Rhaenél és Nephirnél a visszahúzódás és félénkség gyöngédséget és barátságosságot vált ki a lányból, most Erylnél csak bosszantja. A heves fejrázásnál meglibbenő tincsek között észre veszi ő is az átokbélyeget.*
~ Áhá... De remélem, hogy nem a mágiára ható, még a végén nem tud majd nyomolvasó varázslatot alkalmazni...~
- Akkor ne maradjon le. *Fordul el Eryltől, ha nem gondolta meg magát, kissé harapós kedvében van Tsitsa nem nyújtva jó első benyomást. Megfordul a fejében, hogy Ethyrlinnel és Ameliával lefogatja az elfet, míg a lovát felruházza a megfelelő rúnamágiával, de még a végén nem jönne velük, s Deira is lehet rosszul venné. Így hát Nyuszihoz megy, s felrajzolja rá utolsóként a rúnát, aminél ahogy bezárult a vonal, felfénylik picit, majd lágyan beleolvad a ló bőrébe, szőrébe, semmilyen nyomot nem hagyva. A ló sem mutat semmi különlegeset, hogy ebből bármit észrevett volna. Jó volt a kis pihenés a varázslások között, és a frissítő, nem érzi fáradtnak magát. Nyeregbe ül Tsitsa is.*
- Minden jót! *Köszön el Deirától, nem jut eszébe az ide tartozó megfelelő elf formula, gondolatai máshol járnak. A többiekkel tart kifele a követségről és ki a városból.*

*Követte hát Naramot a gyógynövényesházba, ami külön kis épületrész ezek szerint, nem mint náluk, hogy a ház egy kisebb-nagyobb terme, az épület nagyságától függően. Kíváncsian pillant körbe, de közben nem marad le, nem időzik el a nézelődéssel és elragadtatott ámuldozással. Talán előző életében elf volt, hogy ez ennyire tetszik neki, vagy remélhetőleg a következőben az lesz. Nem látja nagyon nyomát a múltkori balesetnek, igaz, felületesen is néz körbe, s inkább Naram mellé lép a szekrényhez és asztalhoz. Míg a férfi beszél és mást keres a szekrényben, megemel egy-egy tégelyt, fiolát a dobozban.*
- Igen, ezeket valóban ismerem. *Bólogat rá, mert látványra felismeri őket, ami előnyös, tekintve hogy az elf szöveget nem tudja elolvasni. Igaz, Tsitsa és Eryl biztos tudna ebben segíteni, de így nem lesz rá szükség.*
- Papagájvirág két csepp folyadékba, egy csepp kenőcsbe, mérgek ellen. Csúcsos keresztvirág egy csepp folyadékba bénulás ellen, fél óra múlva megismételni. *Mondja vissza összefoglalva az elhangzottakat, miközben megforgatja kezében a fiolákat és beteszi a dobozba, jól megjegyezve melyiket hova tette. A kérdése, hogy ők is lovagi szempontból megkérdőjelezhető etikussággal lépjenek fel méreggel az elrablók ellen láthatóan okoz kis dilemmát Naramnak. Kathleen kivárja a döntést, legyen az bármi.*
- A papagájvirág és a csúcsos keresztvirág hatástalanítja ezt is? *Láthatóan nem akarja felelőtlenül használni, s ha baj történne, magukat sebesítenék meg véletlenül, akkor jobb, ha rögtön tudja, miért kell nyúlnia a dobozban.*
- Természetesen, idehozzuk... vagy Önért küldetünk kocsit, ha ez így megfelel. *Ez nagyban függ majd Rhae állapotától, meg a csapat állapotától is. De azt nem várja el, hogy Naram a Felsővárosba sétáljon, inkább kímélje az erejét. A feltételes mód kihagyásának örül, hogy utána egy másik mondatban való felbukkanásának még jobban örüljön.*
- Emlékszik? Megígérte, hogy velem lesz, ha majd eljön.. az időm. Tekintve, hogy Ön nem jön, én sem szándékozok ottmaradni. *Mosolyodik el kedvesen, kis tréfával ütve el szavaik szomorú élét. Tekintetében viszont látszódik a meghatódottság, Naram e pár szava ismét elért a lelkéig áthatolva azon a vastag és magas védelmi falon, amit maga köré húzott.*
- Conchita Maini áldja! *Válaszol az elköszönésre, ami fura volt füleinek, de tetszetős is. Közben megemelte a dobozkát, hogy emiatt is kéri a gyógyításért is felelős istennő áldását Naramra.*
~ Minket meg Caprac Arco segítsen!~ *Főhajtással viszonozza a meghajlást, majd ő is megy ki. Kicsit oldalra fordítja a fejét, de végül nem néz hátra vissza a férfira. Pedig annyira szeretne visszafutni és átölelni.*
~ Akkor aztán nem mennél te sehova, ha rajtad múlna. Gyerünk, már csak rám várhatnak!~ *Sóhajt egyet halkan, s sietősebbre fogja lépteit, s megy ki az udvarra, Erylre rámosolyogva, habár viszonzást nem vár. Nincs szerencséje az elfeknél viszonzás tekintetében.*
- Nem marad nyoma a lovon, látja, Csakazértis ide kapott rúnát. Ez afféle áldás a lovakra, csak rajzolni kell. *Kathleen könnyedén kitalálja mi lehet Eryl baja, hiszen ő már elkapta korábban az átokbélyeget a másikon. Megsimogatta lova nyakát a megfelelő helyen, aztán már rakta is el a gyógynövényes dobozkát, s lóra lendült.*
- Köszönünk mindent! *Köszön el Deirától, egy röpke pillanatig még eltekint felette a ház felé, önkéntelenül is keresve Naramot, de közben már fordítja is a lovát, hogy kivágtassanak. Reméli, ha úgy alakul, akkor valaki visszahozza őt és ő kibírja az utat még, hogy legalább Naram karjai között legyen vége...*

Érdeklődve tekint Tsitsára.
-Eddig sem ez volt a terv. Nem fogják olyan könnyen adni magukat.
A gyógynövényekkel sosem tudott mit kezdeni, kencéknek tartja, zöld és büdös szinte mindegyik, amit eddig a sérüléseire kapott, így aztán meg sem próbálkozik ezekkel.
-Meg akarod menteni Rhaet és most jut eszedbe ilyet kérdezni? – csóválja fejét, miközben inkább Liára pillant tanácstalanul. – Most meg akarod menteni vagy sem? Ha a csaták kimenetelét tudnánk, akkor nem fognánk bele. - ~…ha vesztésre állnánk.~ Bízik azért abban, hogy közösen el tudják intézni őket. Tény, hogy eszesek, de ugyanakkor nagyon ostobák is Rhae elrablói. Szerinte csak a pénz miatt jöttek Rhae után.
Erylt meglátva elcsodálkozik. ~De hiszen ez még fiú!~ De legfőképpen a félénk elbújás az ami miatt elgondolkodik, hogy valóban velük kéne, hogy tartson az elf. A bemutatásnál meghajol, amikor azonban Tsitsa elé ugrik, akkor máris szól.
-Tsitsa csak segíteni akart. – jegyzi meg csendesen. Egyáltalán nem érti az elfet. Meg úgy általában az elfeket.
-Menjünk. Köszönünk mindent, Eryl úrnak pedig a segítséget, hogy velünk tart. – meghajol Deira felé, majd maga is nyeregbe pattan, mikor mindenki megérkezik, útra készen.

Feszülten várakozik. Deira elbeszélése alapján tudja, hányan vannak és mik lehetnek. Legszívesebben elbújna az egyik box mélyén. Amikor megérkeznek, meghajol a bemutatásnál, de ahhoz előbb elő kell bújnia lova menedékéből. Nem mer rájuk tekinteni sem, de mosolyogni sem tud. Hajával már előre eltakarta a jelet arcán és kellő távolságra áll tőlük. Leginkább attól retteg, hogy bajt hoz rájuk. Mindenkire csak bajt hoz.
Tsitsa kérdésére bizonytalanul bólint. A következőkre azonban lova elé áll és hevesen rázza a fejét, hátrébb is lépteti, még a karját is széttárja. Senkit nem enged többet megjelölni. Az baj, nem jó.
A csomagot átveszi, majd a nyeregtáskába teszi. Ennyi személynek két hétre elegendő élelem van. A lovaknak pedig lesz ennivalójuk. Mélyen meghajol Deira előtt, tisztelete jeléül.
Útra készen a nyeregbe pattan. Nem akar a városba bemenni, de ha hamar túlmegy rajta, akkor kint már jó lesz.

-Kérem! – bólint mosollyal Tsitsa felé. – Egészségére váljon.
-Ha nem bánják, az udvarig lekísérem önöket.
Csendben hallgatja a beszélgetéseket, sokkal inkább Eryl miatt aggódik. Vajon tényleg jó döntés volt őt felkérni? Ő a legjobb nyomolvasó, de a legrosszabbul tűri a társaságot. Erylnek ideje nyitnia. Sóhajt magában. Ez most kiváló alkalom lesz.
Az udvarnál már ott van az elf, bemutatja őket egymásnak.
-Engedjék meg, hogy bemutassam Önöket egymásnak. Az úr Ethyrlin il Contevilla, a kisasszony Amelia il Contevilla, és Tsitsalyssine Itsli kisasszony. Ő pedig Eryl Kyeern Amith´ar úr. Kiváló nyomolvasó és íjász, nagyszerűen ért, nem csak a lovakhoz, de az állatokhoz is.
Megérkezik egy csomag, amit Erylnek nyújt át, de láthatóan mindannyiuknak szól.
-Engedelmükkel, pakoltattam az útra. Vizet és ételt is. Elf ételek, a hosszú utakra visszük magunkkal előszeretettel, mert helytakarékos. Eryl Kyeern Amith´ar úr szívesen el fogja önöknek készíteni. – mosolyog.
Megvárja, míg a csapat összegyűlik és kikíséri őket a kapuhoz.
-A szellők vigyázzák lépteiket és a csillagok őrizzék épségüket. – hajol meg és egyben áldását osztja isteneiknek. Szükségük van rá.
Egy ideig még néz utánuk, majd egy sóhajjal visszaindul. Nem látta Naramot, így csak egy helyen lehet. De még vár. Csak kis idő múlva jelenik meg alakja a szentély bejáratánál, hogy halkan beljebb lépjen, majd egy füstölőt meggyújtva, Naram mellé üljön és először rátekint, de imákba merül utána. Imádkozik a három elfért, a csapat sikeres mentőakciójáért. Majd végül keze fivére keze felé nyúl, alulról becsúsztatja a tenyerét és átkulcsolja ujjaival a nagy és mégis finom kezet.

Tsitsa válaszai elkomorítják. Érzi nála is azokat a mozdulatokat, tartást, amit Rhae-nél is észrevett. Nem egyszerű múltja van a két elvérűnek.
-Rendben. – bólint.
Meleg mosoly jelenik meg arcán Kathleen válaszára.
-Remélem, megfelelő is lesz.
Meglepve tekint húgára, mikor az belép. Ez túl gyors volt. Aztán eszébe jut, hogy mennyire sok közös vonás a két elf között. Hasonló hasonlót vonz. Bízik Eryl erejében és kitartásában.
-Köszönöm! – mosolyog rá.
-Kérem, örülök, hogy segíthetünk Rhae Squorian úr keresésében. – diplomatikus megfogalmazás a kiszabadításra.
-Megkérném rá. – tekint Kathleenre, tekintetében kevés tartózkodással, ami a hivatalos megnyilvánulásokra annyira jellemző.
Elköszön a többiektől, majd Kathleen mellett a gyógynövényes ház felé indulnak. Az épület mostanra már teljesen elkészült, kibővült némileg. Az egyik szekrényhez lép, kinyitja, kivesz egy ládikát és az asztalra téve, kinyitja. A kis rekeszek félig vannak, láthatóan alapkészletnél több holmi befogadására képes. További tégelyeket vesz ki.
-Amik a dobozban vannak, azokat mind ismerheti, itteni gyógynövények kivonatai, de otthonom növényeiből is van hozzá keverve, hogy még hatékonyabb legyen. – majd újabb fiolákat vesz ki és miután elmondta, a megfelelő helyre teszi.
-Ez papagájvirág kivonata, ebből két csepp egy pohárban megfelel mérgek ellen. Ha sebre akarják használni, akkor a kenőcsbe elég egy csepp.
-A csúcsos keresztvirág kivonat, így elég egy csepp, bármilyen pohárnyi folyadékba. A biztonság kedvéért egy fél óra múlva is itassanak meg vele egy adagot, ez segít oldani a bénulást, felgyorsítja a folyamatot.
Egy ideig Kathleenre tekint, majd benyúl a szekrénybe és egy kis tégelyt vesz ki.
-Ez egy keverék. Éjjeli jázmin, nyílgyökér kivonata van benne. Azonnali bénulást okoz sebhez érve vagy elfogyasztva.
Ezt nem lehet beszerezni, ők pedig kifejezetten nem kereskednek vele, ezt saját maguknak hagyták meg. Nem mindenben nyitottak és ezzel nem is kereskednek.
Becsukja, odaadja a dobozt.
-Rhae Squorian urat szeretném majd magam is megvizsgálni, amikor visszaértek. – kihagyja a feltételes módot, bízik abban, hogy visszatérnek. De más miatt is. Tekintetében aggodalom jelenik meg.
-Kérem… nagyon vigyázzon magára. Ha valami baja esne…- nem tudja folytatni. – A felhők és a vizek segítsék útját.
Kilépnek a gyógyfüves házból, de innen már nem akarja tovább kísérni Kathleent. Nehéz neki elválnia és nem tudja, hogy mennyire bírná még ki. Meghajol, szomorú mosollyal arcán, majd megfordul. De ne a ház felé megy, hanem a szentély felé. Nehezen bírja megállni, hogy ne forduljon vissza, de nem teheti meg. Az oltár előtt füstölőt gyújt, majd letérdepel és imádkozni kezd. Ha mással nem, legalább az istenek segítségül hívásával tudjon segíteni.

*A függőséget okozó gyógynövénynél - ki sorolta ezt be gyógynövénynek? - és a kábító szereknél sötéten villannak Tsitsa sötétbarna szemei.*
~ Csak kerüljenek a kezem közé!~ *Ugyan sok nem nézhető ki Tsitsából, de az mindenképpen, hogy ha kell, macska módra halálra karmolja a gonosztevőket. Mire Deira visszaér, Tsitsa visszarakja a poharat a tálcára.*
- Köszönöm a frissítőt és a segítséget. Intézkedem akkor Amith'ar úr lováról! *Hajol meg először Naram úr és Deira asszony felé, majd utóbbi szavait a két ilContevillának intézi, miután Kathleen még kicsit hátramarad. Szívesen maradna Tsitsa is, hogy tudja, mi mire jó, melyiket kell beadni Rhaenek, hogy minél előbb leszokjon a függőségről, de mindenhol nem lehet ott Tsitsa sem, kénytelen lesz ezt a sápadt kisasszonyra hagyni. A két ilContevillával tart kifelé az udvarra a lovakhoz, s próbál nem arra gondolni, hogy vajon mivel jár majd Rhae leszoktatása, s mennyi időbe telik, s vajon éppúgy agresszív lesz, mint mikor alkoholistától az italt vonják meg?*
- Ha Rhaet kábultan tartják, akkor gyakorlatilag ki is húzhatjuk azt a lehetőség a listáról, hogy rajta ütünk a hintón és kilopjuk belőle őt és elsietünk, mert nem tud segíteni a saját szöktetésében. *Lehet Tsitsa túl sok regényt olvasott és nem tudja, mi a valóság, ha ezt ő lehetséges tartotta. De a könyvekben ő megbízik, s ha kisasszonykákat lehetett így megmenteni, akkor elf ékszerészt is lehetne.*
- Szerinted mik az esélyeink? Őszintén. *Néz Ethyrlinre kifelé menet, egyébiránt ha van terve, ő miként tervezte, az is érdekelné. Kiérve hamar megpillantják Erylt. Nyuszi az elftől a lehető legtávolabb áll, de kitartóan őt figyeli félénk kíváncsisággal. Tsitsa mit sem sejtve Eryl természetéről egyenesen odasiet az elfhez és lovához. Remélhetőleg, nyugodt pacija van neki is.*
- Jó estét, Ön Eryl? *Kérdezi tőle elfül, majd rögtön megkérdi, beszéli-e a dombtavit vagy a közöst, s a megfelelő nyelven elmagyarázza neki kissé sietősen hadarva, hogy rúnát varázsolna a lovára, hogy kitartóbb legyen. Elmondja neki is, mire kéne figyelni, s ha lehet, meg ha a ló is hagyja, akkor máris nekilát a rúnának.*

*Erylre vonatkozó válaszra bólint, tudomásul véve. Sokat úgy sem tehetnek, ha őt küldi a követség, akkor biztos okkal teszik, nekik meg szükségük van egy Nyomolvasó mágiát ismerő mágusra. Másnem addig szemellenzőt kap az elf is, mint a lovaknál szokás, míg ki nem érnek vele a városból. Tekintete kicsit elidőzik Tsitsán, mikor az ütések fajtáiról beszél. Néha nem ártana megismernie, kikkel lakik együtt, nemcsak mindig e ház környékén sertepertélni. De egyszerűen vonzza valami itt, s nemcsak valaki.*
- Adunk neki belőle. *Bólint aztán Naram szavaira, s mivel senki nem jelentkezett a feladatra, ő lesz a csapat herbalistája. Lehet így hasznosabb is, mert tud vívni, sőt kifejezetten ügyes is, csak hamar kifárad.*
- Nem szükséges szabadkoznia, így is sokat segítettek nekünk. *Mondja Naramnak, s mikor Ethyrlin rápillant, mintha megkönnyebbülést vélhetne felfedezni a zöld szemekben egy pillanatra, de az arc marad ugyanolyan kőszobor-nyugodt. Legalább Kathleennek nem kell a magas elfért aggódnia, ott lesz a nyugtató tudat, hogy - bocsássák meg az istenek, s pláne Naram elhunyt feleségének a szelleme ezt a kifejezést - az ő elfe biztonságban van.*
- Van elegendő, Szeplősné úgy készült, hogy egy hétre megyünk. *Jegyzi meg halovány mosollyal, mert a derék asszony bizony pár perc alatt kitett magáért és meglepően nagy pakkot kapott mindenki, még ha Kathleen kedvesen túlzott is azzal az egy hét megnevezéssel.*
- Örülünk, hogy csatlakozik ő is. *Mondja finom mosollyal Deirának, elismerően nézve is rá. Egyszer megkérdezi majd tőle, mivel vette rá a félénk elfet, de nem most van itt ennek az ideje. Kuzinja szavaira bólint.*
- Akkor Önnel tartok, ha szabad. *Áll fel, ahogy Naram is teszi, de csak akkor indul meg vele, ha szabad mennie. Nem akar visszaélni a vendégszeretettel, s hátha titkos, idegenektől elzárt helyen van az a műhely. Ugyanakkor nagyon szeretne menni. Kíváncsi, milyen itt egy műhely, mi van odabenn, s ha most akarna leszakadni megint egy gerenda, akkor elé vesse magát, mielőtt Naramot eltalálná. Ötlete nincs, ezt hogyan kivitelezné, de kreatív nőnek tartja magát. Ha nem mehet, akkor itt várja meg a férfit. Ha mehet, akkor útközben kérdezi.*
- Mit gondol, volna valami növény vagy szer, amivel mi lephetnénk meg Squorian úr elrablóit? Amire nem számítanak vélhetően, ha ők szereznek sérülést?

Hát most már komolyan érzi, hogy kezdenek neki elmenni hazulról. Hogy fog nekik egy városból ki nem mozduló elf nyomot olvasni? És miért tér olyan hamar vissza az elf nő a megfelelő válasszal? Vakarni kezdi zavartan a tarkóját. Lopva Kathleenre pillant, amikor Naram közli, nem tart velük. Nem, mintha számított volna rá. Látta az esküvőn, mennyire gyenge, nem hiányzik még nekik az, hogy rosszul legyen út közben. Egyre kevésbé érzi, hogy sikeres lenne-e a kimenetele ennek az egésznek.
-Ez jó hír. Ha nem bánják, lent várnánk be Kathleent és Amith´ar urat. Nagyon köszönjük az információt. És köszönjük, hogy segítségünkre siettek. – hajol meg.
Ezzel már indul is, hogy az udvaron várakozzon, nem szeretné tovább feltartani a két elfet.

Szomorúan hallgatja Tsitsát és egyben dühösen is magában. Hogy van képe ilyet tenni bárkivel is… bárkinek. Reméli, hogy meg fogja kapni a magáét alaposan és hogy a fekete hajú férfi épségben visszatér
Gondolatban, míg leért a lovarda részhez, minden lehetőséget végiggondolt, miként fűzhetné be Erylt, hogy tartson a csapattal. Éppen ezért teljesen ledöbben, hogy nem is kell olyan sokat noszogatni. Arra teszi mindezt, hogy szimpatizál a fekete hajú férfival, de még ezt is kevésnek tartja. Bár fivére többet beszélt eddig Eryllel mint ő. Magában nagyot sóhajt megkönnyebbülten. Mindig Rhae arca van előtte és Erylé, amikor idekerült. Annyira hasonlítanak kifejezésben egymásra… mindkettő beindította nála az anyai ösztönöket is.
Ötfős csapatot mond, amiben Eryl is van, úgy tudja, ennyien vannak, majd minden, az eddigihez tartozó információkat elmond, majd megszorítja Eryl kezét, akármennyire is tiltakozik, hogy megköszönje neki. Egyben reménykedik is, hogy nem fog megrémülni a fiú és egy kicsit ráébred arra, hogy annyira nem is rossz elfek és emberek, félelfek között lenni.
Útközben egy inasnak szól, hogy csomagoljanak hosszú útra ételt több főre. Speciális ételek, kifejezetten hosszú útra szokták magukkal vinni, amit kiszárítanak, hogy kevés helyet foglaljon, tápláló legyen és elég forró vízzel felengedni.
Még éppen időben csípi el a kiinduló Naramot, arcán mosollyal közli az eredményt.
-Eryl Kyeern Amith´ar úr önökkel fog tartani.
A gyors visszaérkezés talán meglepő lehet, mosollyal tekint továbbra is Naramra, és nem kerüli el a figyelmét, hogy feszült.

Még egyáltalán nem aludt, mikor mozgást hall az udvaron és azt, ahogy szólnak pár lovásznak, lássanak el most érkezett lovakat. Az egyik boxban van, kíváncsian fülel, de ki nem dugná az orrát. Nem akar új arcokkal találkozni.
Egy hosszú idő múlva azonban ismerős lépéseket hall, majd pedig meglátja Deirát is. Nagyon kedveli, mindig kedvességet kapott tőle. Az egyértelmű jelzésre tudja, hogy nem kerülheti ki, hogy odamenjen hozzá. Így egy idő után kilép a boxból, meghajol, de még előtte megint eligazítja az arca elé hulló haját, hogy ne látszódjon a jel. Megszokás és még Deira előtt is szégyelli. Bizonytalanul helyet foglal.
A szavakon elgondolkodik és rágódik. Saját élete jut eszébe, amit nem kerülhetett el. Így látatlanban is együtt érez az elrabolttal. A kérésre azonban sok kérdés és probléma felmerül benne.
A Contevilla név ismerősen cseng neki, és bár néha idegesítően a nyakára tudnak akaszkodni, rossz szándékot sosem érzett felőlük. Nem akarja, hogy bajuk essen, csak mert velük van. Hosszú ideig hezitál és mérlegel, majd végül bólint.
-Segítek. Hány fős a csapat?
Igent azért mond, mert úgy véli, ennyivel tartozik az Enyras családnak. De nagy benne a félelem is. Feláll és már menne, amikor rájön, mit felejtett el, gyorsan visszafordul, meghajol. Arcán ott a szorongás és a félelem is.
A lovak erejének és az út kibírására csomagol, fegyverek után néz, majd maga is az útra készülődik, hogy minél előbb készen legyenek. Ahogy látta, nem holnap reggel fognak elindulni, így útra készen várja csapatot.

-Azzal bármilyen nyomot lehet követni. – bólint.
Neki Eryl már sokat bizonyított ilyen téren, megbízik a képességeiben. Tény és való, hogy városban minderre nem képes, a természet elfje lett, aggódott is, hogy nem kéne a városba hozni, de egészen jól elvan. Legalábbis reméli.
-A városba valóban nem megy ki. A szabadban élt sokáig, nem tud a várossal mit kezdeni. – tekint figyelemmel Kathleenre.
Ott van elemében a férfi, de ott nem is kell attól tartania, hogy bárkivel kapcsolatba kelljen lépnie az állatokon kívül. És bízik annyira Deira rábeszélő képességében, hogy Eryl elfogadja a megbízást. És így legalább megint egy kicsit kényszerítve lesz arra, hogy közösségben legyen és rájöjjön, hogy nincs vele baj.
Tsitsa kérdésére elkomolyodik.
-Nem mondott semmi fontosan erről, egyedül a függőséget okozó gyógynövényről, aminek az ellenszerét szintén a csomagba fogom tenni. Ez pár nap alatt is képes függőséget okozni, mennyiségtől vagy sűrűségtől függően, ezért ahogy lehet, adjanak neki belőle. Feltételezem, bántani nem akarják majd, ezért inkább talán olyan szert kaphat, ami kábultan tartja az út alatt. Ezekre ellenszer az idő, hagyni kell, hogy a hatása elmúljon. A kábító anyagúakat akár használhatják önök ellen is, vannak szinte azonnal ható anyagok is, vigyázzanak, ha lehet, sérülést ne kapjanak. – bár tudja, hogy ezt alig tudják majd elkerülni.
-Nagyon szeretnék önökkel tartani. – ~Főleg, mert ön is megy, Kathleen…~ aggódik érte.
– De csak hátráltatnám önöket. Nem vagyok még olyan jól, hogy ilyen utakra vállalkozzak. – ettől pedig még jobban félti Kathleent. Ha hátráltat, akkor Kathleen életét is veszélyezteti. Szeretné Kathleent visszatartani, de mindenki maga dönt arról, hogy egyes helyzetekben miként cselekszik.
-Természetesen. Ha nincs más, amiben tudok segíteni, akkor kérem, jöjjenek velem. Van elég útravalójuk? – áll fel.
– Kérem, addig is frissítsék fel magukat, míg összeállítom a növényes ládikát. Eryllel is eltart, míg megbeszéli Deira Enyras a helyzetet, de annál hasznosabb lesz, ha önökkel tart.
A gyógynövényes műhelybe tart, ahol összepakolja a gyógynövényeket.

*Kathleen kisasszonynak bólint a köszönetre, Ethyrlin nézése pedig.. Mintha most is meg akarná őt szidni, de miért? Naram úrra néz inkább szavai hallatán, habár nem hozzá intézték.*
- Vagy nemcsak azzal. Jó helyre érkező ütések megteszik a hatást, hogy ne akarjon ellenkezni, s hosszútávon nyoma se maradjon. De legfeljebb ilyenekkel számolhatunk, hiszen Rhae... így kell nekik. *Hangjából kicseng, hogy tudja, miről beszél. Számos ütést s rúgást kapott ő is apjától, melynek mára nincsenek nyomai. Nála valószínűleg ez a szerencse volt a szerencsétlenségben, Rhaet viszont bizonyára szándékosan nem gyűrik orrba, nem döfnek kést belé, mert szépen, sármosan kell nekik. Csak Tsitsa nem merte e szavakat kimondani fennhangon.*
- Nem, köszönöm, most nem bírok enni egy falatot sem. *Hárítja el Deira udvarias kínálását, de hálásan tekint rá, amiért elnézte kissé modortalan stílusát, ahogy kért a frissítőből, mielőtt kínálhatták volna. Ugyanakkor láthatóan az italhoz is úgy kell erőszakot tennie magán. Főleg, hogy nyugtalanítja a gondolat, hogy nem lelik meg Rhaet, ráadásul ő is arra gondol, hogy lélekben mit okoz ez Rhaenél.*
~ Pedig már kezdett egyre nyíltabb lenni...~ *Komolyan tart attól, mivel jár az, ha a szabadság után visszakerül oda, ráadásul abban a hitben van a férfi, hogy Tsitsa állja a szavát, s nem megy utána. Amilyen kishitű, meg lehet győződve róla, hogy a Contevillák se mennek utána. Valószínűleg rosszabb a szabadság megízlelése után visszakerülni oda, mint úgy élni, hogy nem ismerte a szabadságot. Arra csak bólintani tud, hogy Rhae nem fog lázadozni. Figyeli a párbeszédet az Eryl nevű elffel kapcsolatban. Nem ismeri, de bízik benne, hogy a varázslat elég, s nem kell ismerni mi van a városon kívül. Ami azt illeti, Tsitsa sem tudja, mi van a falakon kívül, ha az nem az Ederthin melletti népszerű tengerpart.*
- És mit gondol... *Fordul Naram úrhoz, miután Deira távozott.*
- ...mivel élhetnek Rhae ellen, ha nem erőszakkal rabolták el? Mondott Rhae valami szert, amit szedettek vele, amire rászoktatták... Gondolja, hogy újra rászokik? S ezeket használhatják-e ellenünk is? *Nem meri megkérdezni, mi lesz akkor, ha nem érik utol időben Rhaeéket, hogy mit tehetnek vele, hogy betörjék újra? Nagy kortyokban nyeli le az ital maradékát, láthatóan nem esik jól, de kell az energia.*

*Figyel a válaszokra, vagyis figyelne, de épp akkor lép be Tsitsa, így előbb az ő mondandóját hallgatja meg.*
- Köszönöm. *Bólint neki hozzá, jelezve, hogy az instrukciókat tudomásul vette és figyel majd erre. Nem szeretné Csakazértist végkimerülésig hajszolni, de az előny számukra a hintóval szemben, hogy nem kell időt tölteni a váltáslóval való bajlódással.*
- Mi is ettől tartunk, hogy nem Grottocelloba vagy Awinziába viszik, vagy ha oda is, nem lelünk rájuk. Emiatt gondoltunk Természet-mágiában jártas személyre. Egyikünk sem az, pedig jól jönne, aki ismerni a Nyomolvasást. Ha azzal lehet hintót, kocsit is követni... *Egészíti ki Tsitsa szavait, mert arról még nem esett szó. Nem tudja egyébként, hogy mik a nyomolvasás varázslat határai, csak gyalogos vagy lovas embert lehet követni, vagy nincs ilyen kikötés. Az viszont aggasztó, hogy új információkkal az elfek sem tudnak szolgálni. Hajlik Ethyrlin véleményére, hogy ha meglesz Rhae, kivallatják az utolsó személy leírásáig az elfet. Eryl nevére meglepetten tekint Deirára, röviden Amelilára pillant, majd vissza a két Enyrasra.*
- De ő... a városba se megy ki... *Bátorkodik megjegyezni, mert amennyit beszélt az elffel, abból egyértelmű volt, nem tudja, mi van a városban, s a környékét sem ismeri. S nem mert, nem érdekli őt, mi van kinn, hanem fél. Mit csinál egy ekkora csapatban, ha a két Contevilla jelenléte is soknak tűnt a múltkor. Ha tudná Ethyrlin, hogy nem egy vérszomjas elfet fognak kapni... Mindenesetre csak ennyiben jegyzi meg fenntartásait Kathleen, egyébként megbízik az elfek döntésében. Ezt is csak azért merte mondani, mert látta Deiránál is, hogy habozik. Finom főhajtással köszön el a nőtől, majd Naram felé fordul. Vajon csak beképzeli, hogy többször tekintett felé Naram?*
~ Csak mert sokat beszéltem. S mert orvosként aggódik értem, látván a mellvértből és rapierból, hogy megyek.~ *S nem is ezzel kéne most foglalkoznia.*
- Ezek szerint Ön nem tart velünk...? Megmondja ez esetben melyik gyógyfű mire való, ha valamelyiket nem ismerném? *Naram tudja, hogy Kathleen is foglalkozik herbalizmussal, habár sok minden csak úgy ráragadt a sok-sok gyógyító mellett. Ennek a dobozkának a kezelését elvállalja, ha nem lesz köztük rátermettebb személy.*

Tsitsára tekint, legszívesebben a fülit rántaná meg. Gondolhatta volna, hogy nem véletlen volt akkor a rosszulléte sem. Rhaet fogja kijelölni most már ténylegesen és véglegesen Tsitsa mellé, ez most már biztos. Csak előbb annak is a helyére teszi a fejét. Elég vak és süket volt, most már nem lesz az. Bár most inkább mérges. A felkínálásra állva marad, mert láthatóan nem mindenki ül le, és hölgyek előtt nem fog ücsörögni, ha állnak.
-Rendben. – tekint nagyon hosszan Tsitsa szemeibe.
A kapott válaszok alapján rájön, hogy ezzel annyira sokra nem mentek. De nem hagyhatták ki, mert mi van ha mégis tudnak valamit mondani.
-Akkor viszont a lehetséges úton kellene haladni, hogy utólérjük őket. – mintha Tsitsa a gondolataiba látna, máris felteszi a kérdést. Érdeklődve tekint a két elfre.
A nevet nem ismeri, sokat nem fog neki mondani, de ha jó nyomkövetésben, akkor mindenképpen szükség van rá. És nagyon reméli, hogy mind e mellett jó harcos, vagy fegyverfogató is. Tsitsa gyenge, Kathleen sem a bal horgáról ismert, Amelia is éppen hogy helyre jött. Felsóhajt magában. Elég gyenge csapat.
-Köszönjük. – aztán csodálkozva tekint Deira után, de meghajol. Kissé értetlenül tekint a többiekre.

Mosollyal válaszol Kathleennek.
-Ugyan, kérem, bizonyára fontos dologról van szó.
Szusszant magában egy mérgeset, arcán azonban ez nem látszódik.
-Ezért még hajnalban, a legédesebb álmunkból is felverhetnek. – aztán fivére veszi át a szót, jelentőségteljes pillantással tekint rá, tudja, hogy mennyire fontos kutatásban van most mindezzel kapcsolatban. És ha kiderül mindaz, amit feltételeznek, akkor két elf életet jelentősen meg fog változni, családjukkal együtt. Erről azonban hallgatnak. Nem is tudja, mit tenne, ha szerettével tennének ilyet.
Bólint a szavakra, és közben felidézi azt a kevés információt, amit ki tudott szedni belőle. Szerette volna, ha többet jön hozzájuk, nem véletlenül. Reméli, hogy Nephirrel jó barátságot tudna kialakítani, de két bátortalan lélek csak még jobban erősíti egymásban mindezt. Azt azonban nagyon észrevette, hogy Tsitsa most miként viselkedik.
-Persze, kérem, a gyümölcsöt is kóstolja meg, saját termés. – tekint Tsitsára. Tekintetét nem kerüli el a lány nagy soványsága. De vajon végig tudja-e vinni, hogy az elf után megy?
-Sajnos többet én sem tudok ennél mondani. Természet mágiával rendelkező tagunk van… - habozik, Naramra tekint, de végül is, miért ne?
-Eryl Kyeern Amith´ar úr ért a természet mágiához, máris szólok neki. – tekint Naramra inkább, mint a vendégekre. Tudja, mennyire zárkózott a fiatalelf, de reméli, hogy segíteni fog.
-Bocsássanak meg, intézkedem. – áll fel, közben végigsimít a ruháján, majd egy meghajlás után távozik is.

***

A lovardába tart, hogy megkeresse Erylt, aki bizonyára már felfigyelt a mozgásra az udvaron. Ha megtalálja, akkor leül egy padra vagy lócára, és megvárja, hogy Eryl is így tegyen. Szegény fiú, mindig megpattan a legelső alkalmakkal.
-Szép estét, Eryl Kyeern Amith´ar úr. Sajnálom, hogy most zavarom, egy nagy kérésem lenne Önhöz. – megvárja, míg valahogy visszajelez a fiú, majd folytatja. – Tudja… van egy kedves barátunk, aki a Contevilla család pártfogását élvezi. Elrabolták. – tekint a szemeibe. Hogy megtalálják, egy nagy tapasztalattal rendelkező nyomolvasóra lenne szükségük. – ezután csendben várakozik, hogy Eryl megeméssze a dolgot.

Deira is megérkezik, rá is rá mosolyog, tekintete azonban többször tér vissza Kathleenhez. Ethyrlint úrfit is figyelemmel nézi meg, sajnálja, hogy a vacsoránál nem lehetett ott, az esküvőn pedig sokáig nem tudott maradni.
Elkomorodik az arca a válasz hallatán. Rhae ugyan nagyon szófukar volt, ám testbeszéde, tekintete annál inkább, no meg egy kis mágiát is kénytelen volt használni, ám észrevette, hogy ösztönösen, mintha az elf megérezte volna, így felhagyott vele. A bátorságot is nem sokkal előtte merte venni, hogy a füléből kiszedjék a gyűrűt. Fájdalmas és gyors, képzett gyógyítókra volt szükség, de meg tudták tenni. Nagyon örült ennek.
-Rhae Squorian úr már szabad elf. Akarata elleni elfogása szintén hozzátevődik az illető bűnlistájára. – abban nem kételkedik, hogy a most érkezők megbizonyosodtak arról, valóban elrablás történt. Elgondolkodik.
-Nem láttam rajta fizikai sérülésre utaló nyomokat a fülgyűrűn kívül. Ha elvitték is, nem fizikai erőszakkal. – tekint Deirára, hátha neki mondott valamit.
-Grottocello valószínűbb. Mivel Rhae Squorian úr beszélhetett arról, hol volt, oda nem viszik vissza most. Viszont mivel feltételezni kell azt is, hogy rájövünk, ő kicsoda, Grottocello mellett még máshova is vihették.
Aggódik Kathleenért, reméli, hogy nem fog a csapattal tartani, bár, ahogy öltözködött, nem úgy látja. Mint ahogy azt sem meri még mondani, hogy az ilyen tett, amit az elffel tettek, beteg emberre utal, és bármi lehetséges.
-Elég szűkszavú volt, bár messze menőkig udvarias. Túl sokkal nem tudok többet, azt viszont igen, hogy jellemre, Rhae Squorian úr engedelmes, nem fog lázadozni és menekülni, csak, ha nagy esélye lenne. – sokkal inkább tart mástól, a teljes lelki összetöréstől.
– Összeállíttatok egy kis gyógyfüves dobozkát, benne a lehetséges ellenanyagokkal, amiknek láttam nyomait, elképzelhető, hogy most is használni fogják nála.
Nagyon szeretne velük tartani, de még ahhoz nagyon gyenge.

*Tsitsa kinn maradt még a többi lóval. Míg a többieket bekísérték, ő csak utánuk néz röviden, merre mentek, de egyébként most Kathleen kisasszony vöröspej lovát kapja el. Kész szerencse, hogy mindenkinek ilyen nyugodt lova van, s jól bírják a számukra idegen Tsitsa közelségét, sőt ujjainak finom rajzolgatását magukon. Csakazértis meglehetősen furcsa nevű ló után a velük jött két testőrét is felvértezi egy kis mágiával, majd megsimogatja Nyuszi fejét.*
- Téged majd induláskor... *Átadja a lovászoknak, majd a többiek után siet. Valószínűleg mellészegődik egy elf is, mégse kóboroljon egyedül, habár Tsitsa jól tájékozódik, elégszer látogatta már hozzá Nephirt, meg egyébként is. Kathleen hagyta épp abba a beszédet, mikor betoppan ő is a társalgóba, s siet a többiekhez, megtorpanva hajol meg Deira és Naram felé elf nyelven köszönve szép estét és kér elnézést a késésért, majd társaihoz fordul.*
- Mindannyiótok lova megkapta a vándor kisebb rúnáját, enyém majd induláskor, addig pihennem kell kicsit. Ne feledjétek, hogy egy napig most vágtázni tudnak folyamatosan a lovak, s rávarázsolhatom ismét rájuk, de nagyon kimerültek lesznek, ha vége a varázslatnak, s meg kell majd itatni és etetni őket. Most nem fogják érezni ezek hiányát, de akkor igen. *Számol be róla, mit ügyködött eddig, s mire számítsanak a hátasaiktól többiek. Jogosan merülhet fel a többiekben, hogy Tsitsa lehet ezt magára is alkalmazta párszor, mikor a könyvtárban elszántan kutatott összeesésig. Közben eszébe is jut valami, lehet kettőt kell varázsolnia induláskor.*
- Van Természet-mágiás? *Néz a Contevillákra, majd az Enyrasokra, vajon honnan érkezik a válasz, egyáltalán ez már szóba került-e? Tsitsa nem ül le, talán most még az elf istenek is kevesek lennének, hogy nyugton tudják tartani egy széken Tsitsát.*
- Szabad? Segít visszanyerni az energiát. *Mutat az egyik frissítővel teli pohárra, amiben ránézésre valami cukros vagy mézes ital lehet. Nem kívánja az italt, de kell az energia, főleg, hogy nem vacsorázott igazán. Ez amúgy látszódik is rajta, vagyis látni, hogy nem állt még helyre a szervezete a rendszertelen étkezésből és az alvás teljes megvonásából, habár a követségiek már a javult verziót látják. Egyébként a kérdést inkább Deirához intézi, Naram szeme elől próbálna eltűnni, ha ez lehetséges volna. Furcsa ellentét a törékeny lánykához az a veszedelmes, fűrészes pengéjű kard az oldalán.*

*Megy Dyrien után a társalgóba, de az ott felszolgált frissítőkhöz és gyümölcsökhöz nem nyúl, várja Naramot. Addig is szórakozottan figyeli a helyet, de gondolatait leköti, mi vár rájuk, vajon az elfek mi újat tudnak nekik mondani. Reméli, lesznek új és hasznos információk, amelyek szűkítik majd a keresés körét vagy reményt adnak nekik. Főleg a könyvtároslánynak.. hova is lett? Amikor az ajtó nyílik, azt hitte Tsitsa érkezett meg, de mégsem. Reméli, csak ő érezte és hallotta, hogy dobbant meg a szíve, mikor az elf végül belépett a szobába, ahogy meglibbent aranyló haja.. és azok a zöld szemek... Mikor tekintetük találkozik Kathleentől ismerős, kimért főhajtással üdvözli a férfit.*
- Üdvözlöm, köszönjük. *Él a helyet foglalás lehetőségével, közben aggódva észleli, hogy Naram fáradtan tűnik. Részben szomorú emiatt, mert nem nyerte akkor még vissza az erejét a férfi, amikor még a fáradtság legkisebb jele nélkül is az éjszaka közepén lepte meg a lázas Kathleen a konyhában. De részben örül, mert így csak nem fog velük jönni, nem kell érte aggódni. Vagy mégis jönne még így is? Aggasztó gondolat.*
- Szép estét, Deira! Ne haragudjanak, hogy csak így Önökre törtünk ilyen kései időpontban. *Mondja, mert az illem azért ennyi udvarias kört megkövetel, mielőtt Ethyrlin a lényegre térne. Főleg, hogy valami meglepettséget, s mintha valami számonkérés félét is ki vélne hallani Naram hangjából, hogy miért érdeklődnek egy náluk élő elf miatt. Valahol még jogosan is. Kuzinja szavait egészíti ki.*
- Mi annyit tudunk, hogy akik fogva tartották, Gottrick családhoz tartoznak, amelyik még viselheti a címert, másik ágától már elvették emberkereskedelem miatt a rangot. Awinziában és Grottocelloban van székhelyük, s az eddigi értesüléseink szerint a Parkból rabolták el Squorian urat, s hintóban vitték el. Mivel nem a kikötő felé, feltételezzük, hogy Grottocelloba vitték, vélhetően az óvárosi részbe. *Foglalja össze röviden, mit tudnak eddig ők, hogy ne menjen azzal az idő, hogy Enyrasék elmondják ugyanezeket, hanem az új információra tudjanak koncentrálni, ha van. Láthatóan Kathleen is megy a két il Contevillával, noha sápadtnak és gyengének tűnik, ebben versenyezhet mint Tsitsával, mind Narammal.*

Annak kifejezetten örült, hogy Tsitsa nem ágált az ellen, hogy a követség felé vegyék az utat. Kínosnak, de hasznosnak tartja az idejövetelt. Hagyja, hogy Kathleen mondja el végül jöttük okát. Kelletlenül, de leszáll a nyeregből, hagyja, hogy elvezessék, őket pedig a társalgóba. Kissé türelmetlenül várakozik, míg megérkezik végre az égigmeszelő elf. Megfelelően üdvözli, majd helyet foglal, de csak, ha testvére, kuzinja és Tsitsa is helyet foglalt. A közben befutó testvért is üdvözli, bevallja, többször megakadt rajta a tekintete. Kevés elf nőt látott és Naram testvére jelenség.
-Rhae-t, feltételezésünk szerint elrabolták. Nem tudom, mennyit tudnak a múltjából, de az, akihez tartozott, visszajött érte és magával vitte. Reménykedünk, hogy esetleg önöknek is elmondott dolgokat, amik alapján utána tudunk menni. Kapun át távoztak, de inkább azt szeretnénk tudni, hogy mire számolhatunk, ha utánuk megyünk, ezért érdeklődünk.

-Azt a kezed a másik ujjába tett. Így… látod? – segít bebújni az ingbe a legkisebbnek. – Igen! – szólal a kopogásra. Figyelemmel hallgatja, egy pillanatra megijed, azt hiszi, hogy fivérével történt valami, de megnyugszik, amikor kiderül, nem erről van szó.
-Máris megyek, előbb felvesszük az inget. – fordul vissza, begombolja az inget. – Így már jó. – mosolyog. – Készen vagyunk.
Simít még egyet az ingecskén, majd feláll, hogy a társalgóba siessen maga is, a megszokott, nyugodt lépteivel. Fűzöld ruhát hord, finom uszálykidolgozással, mely nem ér a földig. Haját szokása szerint kontyba fogta s díszt is tett bele.
-Szép estét! – üdvözli szintén őket, nem sokkal érkezhetett a bátyja után, ahogy látja, akire azért egy óvatos pillantást vet. Csendben leül mellé és figyel. A fekete hajú elf nagyon furcsa volt már az első találkozásnál is, de megkedvelte. Kíváncsian várja a beszélgetést.

A kapuban álló egyik őr üdvözli az érkező csapatot.
-Üdvözlöm Önöket a rezidencián. Megkérdhetem, kiket jelenthetek be a főtitkár úrnak? – a nevek megkapása után ismét meghajol. – Értesítem jöttükről, Dyrien addig a társalgóba vezeti Önöket. – mutat szinte szakasztott mására, pedig még csak nem is testvérek, csak nagyon hasonlítanak egymásra. A lovakat is átveszik tőlük.
A könyvtárszobában pihen, még mindig sok ez a munka számára, de akkor is helyt szeretne állni. Egy könyvet pihentet az ölében, már nem tudja követni a sorokat sem. A kopogásra felfigyel, de távol van az ajtótól, így megvárja, míg megérkezik az, aki az ajtónál szeretett volna belépni.
A nevekre elfelejti fáradtságát, Kathleen neve mosolyt csal arcára.
-Megyek. Szóljon kérem, Deira Enyrasnak is. – áll fel és megy az őr után. – Frissítőt és gyümölcsöt is hozzanak.
Fehér inget és kék nadrágot visel, saruval, haját csak egyszerűen kiengedve hordja. Ha már közben odaérkeztek a vendégek, akkor üdvözli őket, tekintete ösztönösen keresi Kathleent.
-Üdvözlöm önöket, kérem, foglaljanak helyet. – leül, már viszonylag fáradt. – Történt valami, hogy Rhae Squorian úr felől érdeklődnek, akik az Önök vendégszeretetét élvezi? Húgom nemsokára megérkezik, csak mi ketten beszélgettünk Rhae Squorian úrral.
Nem érti, miért éppen őket kérdezik dolgokról.