Ezüstelf Nagykövetség - Inalagol Ananair Erimhir Thallahír

- Köszönöm, én igazán, köszönöm, hogy ennyit segítesz. - Megszorítja Kath kezét. - Aztán pihend ki magad!
Kath nagy terhet vesz le a válláról, sőt egyszerre mindkettőről. Egyrészt intézkedik a foglyokról, akikről a gyertyalánghajú lány már megfeledkezett, másrészt a szülők értesítését is magára vállalja. Ráadásul még a pontos kóreseményt (végülis nem történet) is ismerteti, így neki nem kell a darabkák összeszedegetésével bajlódnia. Búcsút int kuzinjának, azután elindul befelé.
- Köszönjük.
Deira mindent felajánl, amire Lilinek még gondolni se volt érkezése. Habár átfut a fején, hogy most legkisebb aggodalma is nagyobb annál, hogy felfrissüljön.
Nem marad le, végig a hordágy mellett halad. Előbb megnézi Tsitsáék merre haladnak tovább, mielőtt belépne Lin ideiglenes szobájába. Királykék. Ez tetszeni fog bátyjának, csak ébredjen fel mihamarabb.
Megáll nem messze az ajtótól, nem akar láb alatt lenni. Ráadásul a tiszta, és pazar lakosztályban tudatosul benne, hogy valóban ráférne némi szappan és tiszta víz. No meg egy tiszta váltás ruha, mert lehet illatos a bőre, de a poros, piszkos, izzadt ruhákban ugyanúgy nem merne leülni a selyemhuzatú fotelbe, amit pedig már kinézett magának. Pont oda fogja tudni húzni Lin ágya mellé. Csak az első biztató mondatot várja még meg, addig nem tud elszakadni.
Akkor aztán Deira korábbi ajánlatán felbátorodva nem késledik tovább, ki tudja mikor végeznek a gyógyítók. Kilép az ajtón és keres valakit, aki segítségére lenne. Szerencsére a követség olyan most, mint egy hangyaboly, alig kell pár lépést tennie és máris vezetőre s segítőre talál. Gyorsan megtisztálkodik, ugyan kicsit nagy rá a kapott ruha, de nem törődik vele, feljebb hajtja az ing ujját és a nadrág szárát. Haját újrafésüli, majd egyszerű oldalcopfba fonja, és máris úton van a királykék lakosztály felé.
Egy kicsit megijed, hogy még mindig tart a vizsgálat, de figyelmét eltereli, hogy az ő sebét is újra el akarják látni. Végülis, ha van kapacitás az ő karcolásával foglalkozni, akkor olyan nagy baj nem lehet, így nem ellenkezik az ellátás ellen. A már kiszemelt fotelbe telepedve várja, hogy Naram hozzá lépjen. Rögtön felkel ültéből, csak szemeivel kérdez. Elsírja magát, míg az elf gyógyítót hallgatja.
- Nem is tudom, mihez kezdtem volna a többiek nélkül.. és önök nélkül. Köszönöm.
A Contevillák igen-igen sokkal, ráadásul pénzben nem kifejezhető mértékben sokkal tartoznak már így is, ez most csak tovább nőtt. Nem tartja fel sokáig Naramot, foteljét valóban az ágyhoz húzza. Egy kis ennivalót kér csak, másra nincs szüksége. Evés előtt, jóformán közben, és utána végig testvérén tartja, míg el nem alszik a fotelbe kucorodva.

-Ez csak természetes. Ha maradni szeretnének velük, akkor az önök számára is biztosítunk helyet. Ha szeretnék – ekkor tekint Ameliára és Tsitsára -, akkor ágyat is vitetünk az ápolandók mellé, hogy velük lehessenek. A szülőket és rokonokat pedig szívesen látjuk. – minél több lélek ad neki támogatást, annál biztosabb, hogy felépül.
-Miközben ellátják őket, fel is frissülhetnek. - tekint a ruhájukra.
-Magam fogom ellátni. – biccent. Reméli, hogy nem lett komolyabb sérülése.
Muszáj látnia az elfet. Tart attól, hogy nem túl jó lelkiállapotban van. Talán mégsem volt jó ötlet megkérni, hogy segítsen nekik. Magában sóhajtva fivérére pillant és a lovarda felé siet, közben az egyik inast a gyógyítós ládikáért küldi.
Mire a lovardához érkezik, a ládikát már hozzák a számára. Közben hálát rebeg, hogy Kathleent épségben hazavezették az istenek. Naram ott helyben … arra gondolni sem akar. Egyszer már elvesztette azt, akit szeretett.
Erylt keresi, és ha megtalálja, akkor finoman közelít hozzá.
-Köszönöm, Eryl Kyeern Amith´ar, hogy segítségükre volt. – és főleg, ha tudná, hogy kit is mentett meg. A hír megerősítése éppen aznap érkezett meg.
-Szeretném ellátni a sebét. – nem kérdezi, hogy szabad-e. Csak hagyja, hogy találjon magának helyet az elf, hogy elláthassa.
-Köszönöm, hogy Ethyrlin il Contevilla úr megmentésében is segédkezett. Örülök, hogy Ön is visszatért, épségben. - figyeli, miként reagál az elf.
Tudja, mennyire nehéz hozzáférni a lelkéhez. Majd Naramot is leküldi. A bátorítás és a köszönöm után még beszélgetnek, miközben finom mozdulatokkal ellátja a sebet, majd inkább távozik.
Tudja, hogy Eryl csak akkor fog lenyugodni, ha egyedül van.

Rossz magában ezt mondania, de örül, hogy Kathleennek nem esett baja. Kő esik le a szívéről, mázsás súllyal.
Meghallgatja Kathleent, de tulajdonképpen tekintetével a nő látványát issza be.
-Köszönöm, hogy mindezt elmondta, sokat segít. És nagyszerű ellátást végeztek. – bátorítja Kathleent.
Közben hordágyra helyezik Ethyrlint és Rhae-t, hogy minél előbb ellássák őket.
-Biztosítunk a számukra lakosztályt, míg fel nem épülnek. Megtesszük, amit lehet. Az uraknál volt valami szer, vagy a hintóban? Azok alapján a pontos ellenszert ki tudjuk Rhae Squorian úrnak dolgozni.
Tsitsára azonban rácsodálkozik kissé. Mind megjelenésben, mind a szavaiban.
-Elismerésem kisasszony. Ethyrlin úrfi önnek köszönheti, hogy kibírta az utat. – nem akarta azzal rémíteni őket, hogy él, pedig a valóság ez. A vérzés elállítása is sokat nyomott a latban, a szilánkok kiszedésével együtt, de a sebláztól meghalt volna már útközben és a fertőződéstől.
- A világ minden kincséért se vegye le. – mosolyog rá.
-Jöjjenek velem. – elindulnak a csoport után, akik óvatosan viszik a vendégszárnyakba a két ájultat. Nem örül, hogy Kathleen elmegy máris. Szeretné átölelni, felkapni és úgy maradni jó ideig.
-Rhae Squorian úr még egy ideig aludni fog. A kérdés az lesz, hogy mennyire lett függő, ha adtak neki szert. – fordul Tsitsához. – Ezt majd figyeljük és kezeljük. – többet nem tud mondani, majd megbeszélik, ha Rhae-t is kezelésbe tudta venni.
Páran még érkeznek a gyógyítók közül.
Rhae-t és Tsitsát egy vörösesbarna lakosztályba vezetik, Ethyrlinéket pedig egy királykék lakosztályba. Naram elbúcsúzik Tsitsáéktól, és Ethyrlinékkel tart. A férfit az ágyra fektetik és három gyógyító is kezelésbe veszi.
A sebről leveszik a kötést, figyelmesen tekinti meg.
-Nagyszerűen kezelve lett.
Jó hosszú idő eltelik, mire ismét kötés kerül Ethyrlin fejére. Közben Amelia sebét is ellátják.
Naram kissé kimerülten szól Ameliához, miután távoztak a gyógyítók és ő bent maradt..
-A fivére meg fog gyógyulni, nem lesz nyoma. Ha … nem fognak össze, akkor nem tudtuk volna már megmenteni. A szilánk átment a csonton, és bármikor beljebb csúszhatott volna. Most már minden rendben lesz. Míg fel nem épül, szeretném, ha itt maradna. Nem kapott semmilyen mérgezést, már gyógyul. Magukra hagyom önöket. Ha fel szeretne frissülni, egy szolgálónk segítségére lesz, mint ahogy gyógyítónk is rendszeresen megnézi majd a fivérét.

Közben Rhae-t is ágyba helyezik és ha találtak bármilyen nyomot, ami alapján beazonosíthatják a drogokat, alaposan kivizsgálják, mint ahogy Rhaet is, hátha van sérülése. Tsitsától is megkérdezik, hogy ha van sérülése, elláthatják-e. Éppen az ellenszerek egyikével egyidőben lép be ő is a szobába, ahol Tsitsáék vannak.
-Örülök, hogy sikerrel jártak. Ethyrlin fiatalúr meg fog gyógyulni. Erős a szervezete. Sokat köszönhet az összefogásuknak. Rhae Squorian úrnak pedig éppen most készítették el a beadott szerek ellenszerét. Bágyadt lesz egy ideig. Viszont, ha magához tér, akkor kérem, szóljanak nekem. – nem hiszi, hogy a visszahúzódó lélek számára egyszerű volt az út.

-Igen. – biccent Kathleen felé és az említett lovakat nem viszi be.
Mások is jönnek segíteni, hogy a lovak minél előbb pihenhessenek. Távolabbra húzódik, a nyergelés után a beállókba viszi őket és miközben esznek-isznak, lemossa őket. Az elmúlt események már nem forognak benne, inkább a mostani teendőin és azon, hogy összepakoljon. Nem akar senkivel sem nagyon találkozni.
Fekete Felhő érzi a feszültségét, izmai meg-megremegnek és fújtat kicsit.
-Minden rendben… mindjárt megyünk és akkor pihenhetsz. – súgja neki halkan.

*Teljes figyelme Rhae-é, így próbálja a test apró jeleiből kiolvasni, mit érez a másik. Az összerezzenés, az arca kiülő félelem szíven üti. Noha esze azt mondja, ez nem neki szól, Rhae még nem tudta elkülöníteni a fejében, hogy már nem a fogvatartóival van, a szíve mégis magára veszi. Nem tud szabadulni a gondolattól, az érzéstől, hogy Rhae is iszonyodni fog tőle. A simogatás viszont megnyugtatja Rhaet, hát ezt folytatja, míg meg nem érkeznek. Érti Eryl szavait, s tolmácsol is rögtön Ameliának.*
- Máris Naram úrért küldetett megüzenve, hogy sérültet hoz. *Gondolja, ez majd nyugtatja a barátnőjét, hogy minden gördülékenyen fog menni, mire a főépület elé érnek, már várják őket, felkészülhetnek. Segédkezik, ha tud, Ethyrlin kiemelésében otthagyva egyelőre Rhaet, már megint, kényszerűen. Kathleen szavait csak röviden egészíti ki.*
- A Gyógyítás kisebb rúnája. Lassan, de biztosan gyógyítja a sebet, egy napig él a varázs. Még úgy két-három órát kitart, de ha zavarja a gyógyításban, le tudom venni. A levétellel nem romlik vissza az állapota. *Tájékoztatja az elfeket, nem tudván, mennyire ismeretesek az elsősorban törpékhez köthető mágiában. Egyáltalán tudják-e, hogy Tsitsa rúnamágus félelf létére, említette-e Nephir? Nephir nem akadt ki rajta, reméli, Naramék szemében sem fog elítélést látni, mert ők is tévesen a Fekete mágiával rokonítják. A félsz, a lelki zaklatottság nagyon is kivehető Tsitsán. Megjelenése a hintóból igazán meglepő lesz. A rajta lévő ruha aggodalomra okot adhatóan csupa vér, noha már megalvadt. Hogy nem az ő vére, az két dologból kikövetkeztethető: a ruha sértetlen, és a félelf túl fürgén ugrik ki abból a hintóból. Hiába a lelkes átnevelési program a normál napirendre, a túlzottan sovány lány jól bírja az alvás- és evéshiányt. A lelki terhet viszont kevésbé. Várakozón néz Naramra, le kell-e venni a rúnát Ethyrlinről és kövesse ezért őt, vagy sem? És mi lesz Rhaevel? Őt ki és hová viszi? Ott is akar lenni, mikor magához tér teljesen, meg nem is.*
~ Mit bánom én, ha megutálnak örökre, csak legyenek jól mindketten.~

*Amelia egyetértésével hát a követségre mennek. Eryl szavait a követség kapujában nem érti, egyedül Naram nevét tudja kivenni. Egyrészt dobban a szíve erre, másrészt örül, hogy máris érte küldetnek, legalábbis gondolja ezt mondta az elf férfi. Mielőbb rá tud nézni Ethyrlinre Naram, annál jobb.*
- A két testőrét és az enyémet ne nyergelje le, ha kérhetem, még dolgunk lesz. Köszönünk mindent! *Mondja Erylnek, miközben leszáll Csakazértisről, és a hintóhoz lép, hogy kinyissa az ajtót. Bekukkantva jobban fel tudja mérni kuzina állapotát, s most már Rhaere is tud vetni egy pillantást. Az elsőnek érkező Naram felé Kathleen odafordul, rajta szemlátomást semmi sérülés nincs, csak sápadtabb, mint valaha. Ő maga még nem érzi a számos teendő miatt, de csak üljön le majd egy kicsit is pihenni, s éreztetni fogja a hatását, hogy jószerivel mióta elindultak nem evett, nem ivott, nem aludt, mi több, állandóan nyeregben volt.*
- Bár jobb körülmények között tehetnénk. *Felel a köszöntésre fejet hajtva finoman, mint mindig, bár ezúttal zöld szemeit lesüti egy pillanatra, vagy inkább elkapja Naramról, ami nem szokása. Önvád mardossa, szégyelli magát, s Naram láttán szíve rögtön helyet változtatott, s a torkába ment fel. Legalább ez utóbbinak semmi jele. Majd ha lesz nyugodt éjszaka valamikor, eleget fog álmatlanul forgolódva azon gondolkodni, vajon mit látott most Naram szemében és mi az, amit csak bele akar látni?
Közben természetesen félreállt a hintó elől, hogy ha érkeztek szolgálók hordággyal, akkor ki tudják emelni rokonát a hintóból. Deirának is főhajtással köszöni, de hasonló tulajdonságokat mutat ez is az előzőhöz önvád és szégyen tekintetében és szintúgy gyors, sietős.*
- Hagyd csak rám őket! Te maradj Ethyrlinnel és adj erőt neki. *A hintóból kilépő Amelia karjára teszi gyengéden a kezét, majd a testőrökhöz fordul.*
- Itt várjanak még! *Keményebb éllel szól a parancs az előbbi kéréshez képest, de reakciót nem is vár, már fordul is Naramhoz.*
- Nyílvessző találta el a halántékánál, s leesett a lóról. Egy szilánk beletört, de Amith'ar úr sikeresen kivette, elvileg nincs benne több szilánk. Vasfűvel a vérzést igyekeztünk elállítani, s kapott citromfüvet is a fertőződések ellen. Tsitsa kisasszony valami gyógyító rúnát is tett rá, ezt ő tudja megmondani pontosan, hogy mifélét, s bekötöttük a fejét... Mentse meg, nagyon kérem... *Jóformán egy szuszra darálja el az információt Naramnak, mert amit megtanult ennyi év betegeskedés során az az, hogy az orvosnak rögtön tudnia kell, mi történt, és mit alkalmaztak a betegen/sérültön. Az utolsó szinte suttogott mondat pedig nem is igazán kérés, hanem könyörgésszerű, s benne van minden hit és bizalom a hangjában az elismerés mellett, hogy ha valaki, hát Naram képes lesz erre. Legszívesebben a kezét is megszorítaná, nem mintha fogná. Ethyrlint vélhetően beviszik és megy vele Naram is, meg Amelia, ő a további kérdésekre biztos tud felelni, Kathleen így Deirához fordul.*
- Squorian úr megkapta az ellenszert, ha minden igaz, de még nincs magánál. Nekem mennem kell, a foglyokat el kell vinni az erődbe és szólnék Ameliáék szüleinek is. Nem bánják, ha ők is eljönnek? *Úgy illő, hogy megkérdezze, s Deira mint anya biztos érti majd, hogy ilyen helyzetben egy valamire való szülőt sem lehet visszatartani hat ökör vontatta szekérrel sem. A válasz után fordul a lovarda felé, de még megtorpan, s visszafordul a főpapnőhöz.*
- Küldene, kérem, egy gyógyítót a lovardába is? Erylt is megsebesítették az arcán. Vasfüvet és citromfüvet kapott ő is. *Azzal indul is a lovarda felé, maga után intve a két testőrt.*

- Ha véletlen azt is te nyered meg, azért két zálogot adok.
Emeli a tétet továbbra is széles mosollyal arcán. Természetesen arra számol, hogy ő fog nyerni… három zálogot kiváltani, már trükkös feladatokon keresztül lehetne feltehetően, mert egyik meghozza Kathnek az ihletet a másikhoz, és akkor a harmadik zálog kiváltásához már csak pislogna.
Bólogat kuzinja szavaihoz, sokkal szebben és hosszabban köszöni meg a segítséget. Azért bólogat Lili, mert egyrészt abszolút egyetért az elhangzottakkal, másrészt Panka miatti aggodalma miatt ő most csak olyan kurtán köszönte meg. Az érződik, hogy itt most már a búcsú közelít.
- Igazán hálás vagyok a segítségéért, remélem hamarosan újra találkozunk. ~És remélem ezzel nem ijesztettem el..~ További szép napot kívánok!
- Rendben. - Bólint rá Kath szavaira. - Máris kitaláltad a feladatot?
Elindul Pankát vezetve, de mielőtt elhagynák a követség területét ártatlan kérdéssel fordul Kathleenhez, miközben az Ezüstelf Nagykövetség főépülete felé pislog párat.
- Mielőtt elmegyünk, nem akarsz beköszönni?

A városba érve már kifelé figyel, számolja a perceket, hogy Lint Naram kezei között tudja. Nem visszafelé számol, vagyis addig nem, míg Kath nem tájékoztatja őt a döntésről. Mivel így rövidebb visszaszámolásba foghat, természetesen nem ellenkezik.
- Már a Parknál vagyunk, nemsokára megérkezünk.
Mondja félig Linnek, hogy tartson ki, félig Tsitsának. Bátyja haját simogatja, de ujjai alig érnek az aranytincsekhez. Még véletlenül se akar a kötésbe belekapni.
- Végre.
Az elf szavak hallatán mély levegőt vesz, azután kifújja. Lin légzése még mindig erős, amit lehetett azt ők megtették, most már nem rajtuk múlik... vagyis nem csak rajtuk múlik a dolog. Addig nem moccan, míg nem érkeznek - feltételezi hordágyakkal felszerelkezve - , hogy kiemeljék a sérültjeiket a hintóból. Azután, hogy Lin feje nem ölében pihen, sem marad el mellőle.
- Vigyék meg a hírt haza, aztán pihenjenek.
Kiadja utolsó utasításait a testőröknek, de nem foglalkozik azzal, hogy valóban elindulnak-e, vagy valaki más felülírja szavait. Megszokásától eltérően most azt sem figyeli, hogy Kath és Naram, hogyan találkoznak. Később, ha már ezen túl lesznek, talán bánni fogja, milyen sokatmondó pillantásokat szalasztott itt el.
Meghajlással köszönti mindkét elfet, mosoly most nincs arcán. Csak azzal foglalkozik, hogy mindenkit ellássanak. Nem kezd siratószerű könyörgésbe, véleménye szerint az csak hátráltatná célját. Az eseményeket szedegeti össze, hogy ha kérdést kapna, azonnal tudjon felelni rá.

-Kérem. – lép azonnal hátrébb, hogy leszállnak a nyeregből.
A párbeszéd alatt csendben marad.
-Nem tartoznak semmivel. – mosolyodik el szégyellősen. – Ritkán látok ilyen lovakat. Én tartozom köszönettel.
Csakazértis és Panka nagyon szép és egészséges lovak, örömmel dolgozott velük.
-És hogy elhozzák őket ide többször is. – teszi hozzá, Naram kérésének megfelelően.
Nem tudja, mit szeretnének még, ezért megvárja. A vendéget sugallni, hogy távozzon udvariatlanság.

A szentélyben van. Mióta elmentek a fekete hajú elf után, minden idejét ott tölti, imával és fohásszal. Szeretné, ha az istenek óvó és segítő kezet adnának a megmentők számára.
A hangokat meghallja, főleg, mikor a hintó is beáll a lovardához. Érzi, hogy baj van. Belebújik topánkájába és úgy siet az érkezők elé, tán már ég ott is van bátyja és már régen rendezkednek. Most igazából csak Naram érdekli.
Illően meghajol és megvárja, hogy mit tud tenni.

Az irodában ül, a papírokat olvassa, hogy az ügyeket intézze. A hírrel érkező szolgáló szavaira görcsbe rándul a gyomra. A szokásosnál gyorsabban ugrik fel az asztaltól és hagy ott mindent. ~Kathleen! Mondd, hogy nem ő…~
-A sérültet vigyék a smaragd szobába. – aggódik. – Szóljanak kérem Deira Enyrasnak is.
Állapotához képest nagyon siet a hintóhoz, minél előbb tudni szeretné, hogy Kathleen jól van-e.
Előbb gyorsan felméri a helyzetet, csak azután üdvözli őket.
-Örülök, hogy visszaértek. – többet egyelőre nem mer mondani. Szíve a torkában dobog, gyomra görcsben, míg meg nem pillantja Kathleent.

A kéz érintésére összerezzen. Tudata nem tiszta, csak Tsitsát érzékeli valahol mélyen. Az érintés azonban ismerős, de még elég kába, hogy teljesen elkapja a kezét, az arcára kiülő félelem azonban egyértelmű. A szavakra azonban lenyugszik. A simogatásra még inkább. Visszasüpped az alvásba, a szer elég erős volt számára, hogy hiába szokott hozzá szervezete ezekhez, kiüsse. Ismét csak mély és nyugodt légzését lehet hallani, nem ébred fel a megérkezésre sem.

Kathleen szavaira bólint.
-Rendben. – megkönnyebbül. Nem kell még több ember és idegen arc között lennie és el tudja látni a lovakat is.
A kapun beengedik őket, amint meglátják.
-Szóljanak kérem Naram Enyras úrnak. Súlyos sérültet is hoztunk. – szólal meg a saját nyelvükön. Az őrök közül szó nélkül kiválik egy és elindul jelezni.
Oda áll, ahonann a legkevesebbet kell cipekedni.
-Addig ellátom a lovakat. Az önökét is, hogy felfrissüljenek és pihenjenek.
A lovak az elsők, utána jön csak önmaga.
Ha szabad az út, akkor az istálló felé viszi a hintót, a testőrök és a Contevilla ház lovait is, és ellátja őket, eteti, itatja őket és le is füröszti őket, hogy pihenjenek. Szükségük van rá.
Közben marja a bűntudat. Nem is fog lepihenni. Összecsomagol és elmegy. Így lesz jó, mindenkinek.

*Elkacagja magát.*
- No lám, csak nem két zálogot akarsz nekem adni? *Gonoszkodik kicsit Ameliával, hogy a visszavágót is ő fogja megnyerni.*
- Kiváló zálog! Míg kitalálom a feladatod, elteszem. *Ha nem probléma Ameliának, akkor felcsatolja Kathleen a nyakába a láncot, nehogy elhagyjon egy ilyen értékes zálogot. Míg megállítják a lovakat, megnézi az ékkövet is.*
~ Csinos medál, ki hitte volna, hogy Ethyrlinnek ilyen jó érzéke van az ékszerekhez?~ *Állapítja meg, majd már fel is néz Erylre, mi a szakvéleménye.*
- Köszönöm én is, hogy megnézte őket. Örülök, hogy Csakazértis jól van, így már nyugodtan lovagolok vele. S jó, hogy idejében kiderült, hogy Panka patkója nem megfelelő. Nagyon jó szeme van, hogy ezt így észrevette. *Leszáll a lóról, s megsimogatja vöröspej lova fejét.*
- Nem, dehogy gond! Szerintem elkísérlek haza, aztán kilovagolok egyedül, felderítek. Addig is lesz feladatod, vagy enyém a medál. *Kacsint egyet Ameliának, majd visszafordul az elfhez.*
- Miként tudnánk meghálálni a segítségét? Tehetünk valamit Önért? *Kérdezi tőle, valahol reméli, hogy tudnak valamit tenni az elfért. Kizárja azt a lehetőséget, hogy rendes, ezüstben vagy aranyban mérhető fizetséget kér, nem vallana a férfira. De vajon mást kér-e? Aztán már csak az elköszönés lesz hátra, na meg hogy kiossza Ameliának, mit kell tennie a medáljáért.*

Lili is kipirul a verseny hevében, a leintéskor szívből jövőn kacag. Még akkor is, mikor reaálizálja, hogy bizony Kath nyert.
- Visszavágót akarok.
Természetesen nem most, Eryl sétálós instrukcióját túlságosan keresztbe vágná. Közben máris kapcsolja nyaklánca kapcsát kifelé.
- Lintől kaptam.
Átnyújtja kuzinjának, nem gondolja, hogy esetleg záloga nem ütné meg a mércét, így, hogy tudja kitől kapta. Vagyis egyértelmű, hogy a vékony arany nyakláncon kék ékköves medál kedves a szívének, mindent meg fog tenni, hogy zálogát visszaszerezze.
Meglepik Eryl szavai, idáig a legnagyobb nyugalomban volt, hogy Pankával minden rendben van. Leszáll a nyeregből, így jobb lesz beszélgetni. Rögtön rábólint az újrapatkoltatásra.
- Hát persze, nagyon köszönöm a segítségét.
Már most tudja, hogy ott fog állni a patkolókovács felett, míg el nem végzi a munkát, ezúttal helyesen. Persze nem fogja tudni, hogy tényleg jól csinálta-e, nem ért a patkoláshoz, szóval feltehetően újra fel fogja keresni Erylt. Erről a tervéről azonban nem világosítja fel az elfet, még a végén elbújna előle.
- Nem lenne gond, ha így ma nem mennénk ki lovagolni?
Fordul Kathleenhez, reméli nem borítja fel nagyon kuzinja terveit ezzel, de most nem szívesen terhelné tovább Pankát. Lelkiismeret-furdalása támad a verseny miatt is, pedig hát hallotta, hogy hosszú távon okozna gondot a nem megfelelő méretű patkó.

Figyeli a lépéseket, a tartásokat. A lovak is lenyugodtak és kellően lehűltek.
-Köszönöm, megvagyunk. – szólal meg, amikor mellé érnek.
Leugrik az állványzatról, onnan jobban látott mindent. Hozzájuk lép.
-Panka és Csakazértis egészséges és jó tartású. Pankánál… - mutat a bal mellső patára. – újból patkolják meg, de figyeljenek arra, hogy a megfelelő patkót kapja meg. Ez nem jó rá. Kihat a térdére és a talpára hosszabb távon. Amúgy minden rendben és egészségesek.
Nem lép közelebb. Szeret a lovakkal foglalkozni, de az emberektől és mindazoktól, akik követségiek, nem szeret a közelükbe menni.

*Az integetésre Eryl felé pillant, de az elf nem integet vissza, de legalább nem is menekült vissza a lovarda egyik oszlopa mögé. Ez végülis sikernek tekinthető.*
- Köszönet érte! *Mosolyog, mikor Amelia mutatja, hogy lakat a száján. Persze el lehetne mondani Rose úrnőnek, de hát csak bosszús lenne, hogy nem mondták el korábban, s bepótolva az elmaradt időt csak jobban aggódna, ha Kathleen lóra száll. Így is aggódik, de úgy még jobban.*
- Rendben! *Azonnal rábólint a tétre, nagyon is tetszik neki. A verseny izgalmával figyeli hát a jelet, s amint megkapják, máris gyors vágtába fogja Csakazértis-t, s Kathleentől ritkán látható ragyogó mosollyal és tekintettel versenyzik, még ha továbbra is sápadt. Csak akkor fogja ő is vissza a lovát, mikor Eryl ismét jelez.*
- Jó is lesz a verseny után a séta... *Bólint rá Eryl szavaira, s lépésre fogja a vöröspejt.*
- Na és mi lesz a zálog, mit kapok? *Fordul a séta közben rokona felé felé.*

- Megértelek. Lakat a számon.
Még mutatja is vidoran, ahogy bezárja száját, majd eldobja a képzeletbeli kulcsot. Minek is mondaná el? Hiszen nem történt semmi baj, Kath itt van, nem sérült meg.
Aztán eszébe jut, hogy az akadályugratás nem egzakt tudomány, bármilyen rutinnal is rendelkezzen valaki, balesetek bárkivel megtörténhetnek. Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben az a bárki nem mindig valaki más.
Magában leszögezi hát, hogy jobb is, hogy van már ugratópálya a lóversenypályán, mert baj esetén rögtön ott a segítség. Míg egy patakparton... Inkább nem is gondol bele jobban, még a végén megszegné korábbi szavait.
- A vesztes zálogot ad.
Rögtön benne van a versenyben, de mit ér a verseny tét nélkül? Izgatottan kezdi figyelni ő is a jelet, aminek láttán vidám kiáltással ösztökéli Pankát vágtára, vissza se fogja, míg Eryl "le nem inti" a versenyt.

|1+0=1|

Az integetésre Améliától, csodálkozik, de elfogadja. A jelt megadja, csendben figyeli a vágtát. Teljesen elmerül figyelemmel a mozgásukban. Amit érzékel, hogy az összhang ugyan megvan a lovak és a lovasok között, azonban, mintha nem olyan régen, történt volna valami, főleg a szőke lovasnál.. Ameliánál. Tudomásul veszi.
Akkor int, amikor látóközelbe érnek, jelezve, hogy leállhatnak.
-Kérhetek egy kis sétát? Ne szálljanak le kérem. – kéri tőlük udvariasan.

~ Hát még a végén téged is irigyelhetlek...?~ *Simogatja meg az egyik elf ló fejét, miközben hallgatja, miben másabbak azok a lovak. Talán nem látja senki a lovon kívül a szomorú fényt a zöld szemekben.*
- Így már értem, köszönöm. *Köszöni meg aztán finom mosollyal a tájékoztatást, magában meg arra gondol, hogy szerencse, hogy az elf lovak magasak, Naram egy kisebben roppant furán nézne ki, végén még leérne a lába. Kuzina szavaival meg csak egyetérteni tud: gyönyörűek az itt lévő lovak.*
- Egyszer mi is kipróbálhattuk Isabellel, egymás mögött ülve a lovon ketten már elbírtuk a gyakorlókopját és eltaláltuk a szalmabábut. *Meséli Ameliának mosolyogva, tökéletesen megértve, miért nem erőlteti a kopját. A lovasíjászat valahogy jobban elképzelhető a lányhoz.*
- Igen, épített pályákon is gyakoroljuk meg kinn a vadonban patakokon át, kidőlt fák törzse fölött átugratva. S feltétlen nézzünk el akkor a lóversenypályára! *Csillannak fel zöld szemei a hír hallatán. Ő erről nem is hallott, de nem vonja kétségbe Amelia értesüléseit.*
- Máris! *Felel ő is Eryl utasításaira, s előbb akkor vezeti, majd pedig nyeregbe száll ő is. Tartása most is megmarad elegánsnak, mégis kecsesnek és karcsúnak. Míg sétálnak a lovak nyergében ülve hallgatja Amelia válaszát, s elneveti magát kicsit a sikertelen első íjászatot hallva.*
- Ne is add fel! Én az akadályugratást úgy kezdtem, hogy Csakazértis nem, de én átjutottam az akadály fölött. Sose mertük anyának elmondani. *Somolyogva fordul a sápadt arc a rokona felé, bízik benne, hogy ő sem lesz elárulója. Csakazértis meg nyerít egyet, mintha maga is nevetne. Közben oda-odapillant Kathleen Erylre, nehogy elszalasszák a szerény, visszahúzódó elf vélhetően ugyanilyen jelzőkkel illethető jelzését a vágtára.*
- Ha jelt ad, egy rövid versenyt, kedves rokon?

- Olyan gyönyörűek.
Nem túl szakmai hozzászólás az elf lovakhoz, de amit tudni kell, azt már Eryl szakértőn elmondta. Persze Lili szerint mindegyik lófajta szép, mind a maga módján.
- Próbáltam annak idején gyakorolni, a lovagi felkészülés jegyében, de már a gyakorlókopját se bírtam el.
Évekkel ezelőtt volt, de még most se lenne meg hozzá az ereje. Nem ezért mondott le a lovagi tervekről, de ezt a részét sose bánta, hogy kihagyja.
- Akadályugratás?
Pillant kuzinjára, erről még nem mesélt neki Kath. Úgy tűnik ő meg a lovasíjászat említéséről feledkezett meg. Igaz, ő szánt szándékkal.
- A lóversenypályán szoktak ugratópályát felállítani, legközelebb elnézhetünk arra. Szó volt róla, hogy állandósítják az év nagy részében, utána érdeklődhetünk.
Kinn az instrukcióknak megfelelően előbb vezeti Pankát, majd mikor a következő utasítás érkezik, nyeregbe száll.
- Rendben.
Mosolyogva integet is Erylnek, hogy jelezze, amint megkapják az engedélyt vágtázni fognak. Addig viszont kényelmesen tud válaszolni Kathnek.
- Nem, Deirától. De még túlzás, hogy tanulom, inkább figyelem a technikáját. Határozottan nem tartok még a gyakorlatba ültetésnél, a múltkori kipróbáltam, te, ne tudd meg, katasztrófa volt. De majd egy szép napon.
Nem vesztette érdeklődését egy kis nehézségtől.
- Abertinnel a kardforgatást gyakorlom, mivel ő annak a mestere. Meg a szálfegyvereknek, de ahhoz azt hiszem végképp semmi affinitásom nincs.

-Nem. Vannak vadlovak a birodalomban, belőlük szelídítünk meg, hogy változatos legyen a faj.
Büszke a munkájára, de szavai félénken hangzanak.
-Hosszabb ideig élnek az emberek lovainál. Magasabbak, de sokféle testfelépítésük van, hogy a környezetet kibírják. – szekerek elé fogják. De mivel nem fogják be őket nehéz munkákra és nincsenek nehéz vértjeik sem, így az ilyen jellegű lovakat nem tenyésztik.
-Értem. – bólint a válaszokra. Most már megvan, hogy mikre figyeljen.
A vállon bökésre komoly arccal fordul a ló felé. Kinyújtja kezét és a fej alatt megvakarja egy helyen, miközben továbbra is a szemeibe tekint. Tudja, hogy nem bántani akarta.
-Önök… kimennek a lovakkal, vezetik egy szakaszon és én közben figyelek. – pirul bele a szavakba. Nem türelmetlen, de az emberekhez nem szokott.
Sétálás közben velük tart, tisztes távból, majd az egyik belső részhez áll és onnan nézi, oldalról.
-Megkérhetem, hogy most szálljanak nyeregbe? Sétáljanak velük és majd szólok, hogy mikor vágtázhatnak. – hangja ne kiabáló, mégis elér a két nőhöz. Izgul.

*Érdeklődve hallgatja a lovakról szóló beszélgetést. Nem is tudta, hogy van olyan, hogy elf ló. Azt tudja, hogy a nomádoknak másféle van, valamivel alacsonyabb, szívósabb fajta, s hogy vannak olyan lovak is hegyekben élőknél, amelyek nagy darabok, dúsabb sörénnyel. Most megnézi tüzetesebben az egyik elf lovat is, ha már így alakult, keresvén a megkülönböztető jegyeket.*
- Segítsetek ki kérlek, miben másabb egy elf ló? *Fordul Ameliához és Erylhez. Kuzinjához is, mert úgy kérdezett rá az elf lovak keresztezésére, hogy úgy tűnt, neki természetes, hogy vannak elf lovak és azok másmilyenek.*
- Ugyanezt mondhatom, bár meglepve hallom, hogy a kopjatörést még nem próbáltad ki Pankával. *Mosolyog rá Ameliára, emlékezvén régebbről lovagi tervekre. Igaz, azok mostanra kalandorivá váltak. Valahol jogos is, bizonyos szempontból azok érdekesebbek, mint egy lovagi torna. A lovasíjászat viszont neki is új.*
- Én Csakazértis-sel a tengerpartra biztosan lenézek. Odahaza tó van csak, messze a tenger, de szeret a vízpart közelében lenni, a sekély vízbe belemenni. Mi inkább az akadályugrást gyakoroljuk a lovasíjászat helyett. *Magyarázza Erylnek, miközben a lova érezve a fújás után ijedtséget kicsit közelebb hajol és orrával finoman megböki Eryl vállát, amit lehet bocsánatkérésként értelmezni. Kathleen pedig megsimogatja a vadló fejét, tetszik neki a tehenekhez hasonló foltossága, csak a lónak jobban áll.*
- Ezt örömmel hallom! *Nem üres formula, tényleg látszódik az öröme, hogy Csakazértis jól van. Mondjuk maga is így látta, de valóban nem árt, ha egy hozzáértőbb ezt megerősíti, főleg ha ez a hozzáértőbb több száz vagy ezer éves tapasztalattal rendelkezik. Ő is megfogja a lova kantárszárát, s vezeti ki a lovat, aki nevével ellentétben engedelmesen jön is ki arra a futtatóra.*
- Kitől tanulod egyébként a lovasíjászatot? Abertin lovagtól? *Kérdezi Ameliát, hogy míg tesznek egy kört, addig egymással beszélgetnek, na meg ne lógjon ki annyira a lóláb, hogy Eryl miatt jöttek igazából.*

Érdeklődve hallgatja Erylt, mély levegőt vesz, hogy újabb kérdést tegyen fel, mikor realizálja magában, hogy az elf lovász egy levegővel még fel sem tett kérdéseire is válaszolt. Tehát mind elf ló, felcsillannak szemei. Feléjük ritkán látni, vagyis Lili látott ritkán... szóval lehet, hogy csak a gyertyalánghajú lány volt mindig épp rosszkor, rossz helyen.
- Gondoltak már arra, hogy valamilyen nem elf lófajtával keresztezzék?
Ellép Panka mellől, hogy megcsodálja az egész istállóra való elf lovakat. Végül Kath mellett állapodik meg a vadló előtt.
- Úgy együtt, hogy így négyesben? - Röviden Kathre pillant, ha nem jól mondja, egészítse ki nyugodtan. - Sétalovaglásokat szeretnénk tenni a városon kívül.
Ha Eryl nem így gondolta kérdését, akkor se jön zavarba, különben is folytatja még, teljes körű ismertetést ad, pedig nem is Panka vizsgálása miatt jöttek. Még fedősztori szerint sem.
- Én Pankával egyedül is ki szoktam menni, általában a tengerpartig. Néha gyakoroljuk a lovasíjászat alapjait.
Erylre mosolyog, azután, hogy a kérésnek eleget tegyen, visszasétál Pankához, hogy kivezesse az istállóból. A víztől felfrissülve Panka ellenkezés nélkül indul el Lili mellett kifelé.

Figyeli a lovakat és zavarban van. Tudja, hogy beszélni kéne a két vendéggel, Naram kifejezetten a lelkére kötötte, hogy legyen kedves bárkivel, aki hozzá betér, de nem hinné, hogy éppen ő lenne a megfelelő.
Amelia kérdésére felé fordul, tisztelettel. Reméli, hogy a helyzetet meg tudja menekíteni.
-Tizenheten vannak, kisasszony. Mind elf ló, van, aki már itt született.
Közben már finoman futnak az ujjai végig Csakazértis izmait, keresve a hibákat, csomókat. Szemei s követi.
-Miket szoktak együtt csinálni Csakazértissel és Pankával? – kérdezi, a lovakra értve, fel sem merül benne más vagy másvalaki.
A hajának birizgálására először elmosolyodik halványan, nem hajtja el a fejét, a fújásra megijed, tart attól, hogy a bélyegről lekerül a haj, de szerencsére nem ez történik.
A patákat is megnézi, van, hogy azokkal van komoly gond, de a járásuk alapján nem feltételezni. Közben azonban nem gondolkodik kérdéseken és párbeszédeken, a lovakra koncentrál, éppen ezért rezzen össze a felkiáltástól is.
-Igen, ő egy vadló, betegen került hozzánk és itt maradt. Kézhez szokott. – látható a türelme és kíváncsisága Kathleen felé, fejét is nyújtogatja felé.
-Nem látok rajtuk olyat, ami betegségre vagy másra utalna. Sétálunk egyet kint velük. Megkérhetem, hogy vigyék ki egy kis sétára? – a lovassal való séta egészen más, mint, ha ő vezetné őket. És így legalább látja is a mozgásukat.
Arrébb húzódik, nem merne a két Contevillához érni.