Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Zord-hegység

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Zord-hegység

    Témanyitás  Montea on 2013-02-25, 11:32

    First topic message reminder :


    A Zord-hegység keletről határolja a Dombtavi-fejedelemséget s természetes határt képez a dombtaviak és a nomádok között. A hegyvonulat nem véletlenül kapta a nevét: sziklaképződményei és a hegyen uralkodó gyakorta ködös idő legtöbbször annyira megnehezíti a közlekedést rajta, hogy az átkelést nagyon kevesen kockáztatják meg, inkább vállalják az időigényesebb megkerülést.
    Akadnak mégis vállalkozók, akik a magasba törnek, a hegyen élő griffek gyógyító erejű tollait és nagy értékű tojásait megszerezzék. Ez azonban nem veszélytelen, nemcsak a griffek őrzik féltékenyen a területüket, de a hegyvidéken könnyen bele lehet futni worgur- és hirish-csapatba és hegyi sárkányba is. A hegyen sok a barlang, itt a barlangi rovarkígyó és a zirinnis okoz nem kis kalamajkát a bemerészkedőknek.

    A Zord hegység északi részénél található portál egyben a bejárat is az elfek által lakott Ezüst-völgybe, következésképpen ha látni nem is mindig látni, de állandó elf felügyelet alatt áll.
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-07-16, 16:18

    A dög nehéz, kis híja, hogy le nem rántja a nyeregből, de ellentart. Torz vigyorral veszi tudomásul, hogy terve beválik, ismét pártolja a szerencséje, melyből ismét használt egy adagot. Akár kudarccal is végződhetett volna. Kitart, vigyorral. ~Vacsinak néztél, haver? Ahhoz korábban kell felkelned…~
    Ellen és befeszít, majd amikor már nem mozdul, egy nagyot ránt, amivel hátrafeszíti a fejet, ahogy tudja, hogy eltörje a nyakat, vagy legalább a lég- és nyelőcsövet. Szenvtelenül, együttérzést mellőzve teszi.
    Csak ekkor veszi észre a felé mozduló árnyat. Nem figyelt. ~Rohadj meg!~ az addigi lendületet igyekszik felhasználni, hogy ha más nem, de kettejük közé rántsa fel valahogy az iszonyat nehéz dögöt, amely még nehezebb, hogy már nincs benne élet. Már látja, hogy ez is kérdőjeles, így már csak a kezét igyekszik a láncból felemelni, hogy útjára engedjen egy varázslatot, ami nem könnyű, mivel a súly nagy, a lendülettel együtt. De talán a kettő együtt sikerül. A kihívástól még inkább olyan kifejezést ül képe, amit bárki, ha látna, inkább meggondolná, akar-e közeledni felé. Élvezi a halált, és annak kihívásait, orrcimpái kitágulnak az élvezettől.
    Erre azonban már nem kerül sor, mert hallja a pendülést majd a vessző közeledő sikolyát, majd a megtörő mozdulatot. Csíkot húzva ér eléjük a dög. Kicsavarja a láncból a kezét, már nem szükséges a lengősúly, de a láncot nem engedi el. Az öt lovasra tekint. ~Kellemetlen. ~ arca már rendeződik közben. És most jön valakinek eggyel, mert megmentette az életét. Ezt azért vitatná, de amennyire élvezi a halál kihívását, annyira észben tartja ezeket a helyzeteket.
    Mivel azonban nem véletlen, hogy valakit életben tartsanak, jó lesz másra is címmel, és főként magából kiindulva, a megfelelő irányba ránt egyet a láncon, amitől enged a lánc a dög nyakán és készenlétbe helyezi, egyértelműen jelezve: ~Kösz, de résen is vagyok.~
    Hogy útitársai és a most érkezők közé álljon, mint hős lovag? Van eszében. Hősködjön, aki akar.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-07-16, 00:21

    *Soha rosszabb testőrt, mint a szőke hajú ifjú, ki a szó legszorosabb értelmében véve, olyan sebességgel gázol át áldozatán, mint egy ragadozó elől menekülő rőtvad a csermelyen. Nem volt épp a leglovagiasabb diadal, de kétségtelen tény, hogy a siker koronát érdemel, mert az első hirish többé már nem tart a falkával egyetlen vadászatra sem.
    Kisvártatva már pattan is lováról, hogy ezután a nyeregtáskában lévő fegyveréért nyúljon, ami igazság szerint még barátok között sem nevezhető kardnak, sokkal inkább egy nyeles tűhöz hasonlít... némi költői túlzással persze. Mindenesetre ez az a céltárgy, mi után most kutakodik, hogy a következő pillanatban belevesse magát a harcokba. Rést ütve a támadás falán, úgy véli a legjobb, ha Sallyhez csatlakozik be, ketten talán gyorsabban és könnyebben végeznek a döggel, kiben aztán van spiritusz, mert nem rest támadni, legnagyobb melléfogására.

    Amilyen sietősen, erőből támad, a másik oldalon ezzel egyenes arányban válik védtelenné megannyi létfontosságú szervénél védelme, pláne úgy, hogy a lány szablyája sem díszként szolgál. A bemutató elég hatásos, gondolatébresztő és mindenképp legalább három lépés távolságra sarkallja a támadó felet, hisz a határozott csapott könyörtelenül nyesi le a bestia mancsait, ki ezek után abbahagyja a kemény támadást és mintha visszavonulót fújna. Illetőleg csak szeretne, mert időközben Massi is megérkezik, méghozzá lendületből, elég nagy bizonyítási vággyal ahhoz, hogy ne hozzon szégyent sem saját magára sem pedig a csapatra. A mancs nélküli meglepődött hörgése, hiányosságaira, teljesen elveszik a figyelmét, így nem igazán reagál a fiú érkeztére, ami elég nagy hibának bizonyul, mert több dobása neki sem lesz ebben a játékban. A bökő úgy halad át a hirish csontos testén, mintha nem is vadon edzette testtel találkozott volna, hanem egy háztáji baromfiéval. A mágia ezután már csak hab a tortára, mert igazság szerint még megfogan, hacsak az utolsó pillanatban Sally véget nem vet a létrehozásnak, a többit ezután már megoldja a gravitáció.

    Amelia a fővezérrel találta magát szemben, melyet a körülményekhez képest igencsak jól kezel. Ügyes elképzelés, kiváló helyzetfelismerés, és a szorult helyzet olyannyira oldódik, hogy egyenesen ő lesz az, ki nem is egy, hanem legalább két lépéssel kerül közelebb a győzelemhez. Tekintély ide vagy oda, egyszerűen elméje, akármennyire is szeretné, nem engedi útjára, nem ereszti lépteit a hölgy felé, valami megfoghatatlan erő blokkolja elméjében a pontot, miből elég bátorságot meríthetne a támadáshoz. Kis területen millió meg egyszer jár fel alá, morog és vicsorog, ahogy csak tud, ám többre nem képes. Túl erősen vannak gátolva támadó érzékei, így a vadászból egy szánni való kis áldozat válik, kit gyerekjáték lesz abból a távolságból lenyilazni.*
    A lövés pontos, mondhatni halálpontos, hisz nem hagy nyitott kérdéseket, elvarrja az összes szálat, tiszta és hörgésmentes, mestermunka.*

    A legnehezebb helyzetben minden résztvevő közül talán Thalassa van, ki hisz saját erejében, összpontosításában és nem remeg meg a karja még akkor sem, mikor egy ádáz fenevad les rá a fák koronájának takarásából a megfelelő pillanatra várva az ugráshoz. A lánc suhogása a levegőben hergeli a tehetetlenül egy helyben tipegő nyáladzó szörnyet, kibe fele annyi bátorság sem szorult, mint az ezóta már az avarban heverő cimboráiba, így nem csoda hát, hogy körülményessége meghozza számára azt, amitől minden hirish retteg. A fogságot. Szorító hurokként tekeredik nyakára a fém, minden egyes körnél egyre jobban szorítva nyakát, mely kiszorítja a levegő mellett testéből az erőt is, mely nem éppen a diadal felé vezető útra lépteti. Annál is inkább, mert az egyre több láncszem, egyre kevesebb önálló elképzeléshez, mozgáshoz vezet, mit kénytelen-kelletlen a következő percekben saját bőrén is megtapasztal mikor úgy borul a földre, akár egy gabonával megtöltött zsák. Próbál szabadulni, kapálózik mi erejéből telik, szabadulna, de nem megy, levegője és ideje fogy, feje előbb vöröslik, majd lilul, végül a heves mozgás alább hagy és nem marad más hátra, mint Thalassanak, mint élet és halál egyedüli urának meghozni a döntését.

    Míg a férfi feltehetően gyorsan eldönti mitévő lesz támadója vergődő testével, a lesben álló utolsó hirish szökken, hogy néhány méter múlva bevégezze azt, mit társaival néhány perce elterveztek. A lánc foglalt, a többiek túl távol vannak és mindemellett egy ilyen hirtelen sorozat kivitelezéséhez már kevés az idejük, olybá tűnik Thalassa nem ússza meg sérülés nélkül...
    ...illetve úszná... feltéve, ha elérné célját a vérmes dög, ami abban a másodpercben válik problémássá, mikor egy nyílvessző suhogása hallattja magát és találja telibe a vérre szomjazót a torkán. A mozgása innentől koordinálatlanná válik, az élettelen test pedig fél méterrel a láncos férfi és lova mellett csapódik a földbe.
    A megmentő szerepében nem más, mint Samuel Essex, ki lova hátáról mentette meg Thalassa bőrét, mögötte pedig négy lovasa, mint kísérője érkezik. Egyelőre azonban csak Massimiliano az, ki ismeri a sötét hajú körszakállas, köpenyes férfit éjfekete lova nyergében.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-07-11, 22:09

    Levegő után kapkod a földön fekve, de a hirish súlya miatt nem tudja igazán megtölteni tüdejét friss levegővel. Igaz, friss levegőre a szörny ilyetén közelsége folytán nincs kilátása, mert hát a bundás nem rózsavízzel fürdött a kristálytiszta erdei patakban, egyszóval büdös. Mondjuk a szagnál nagyobb problémát jelent a hirish súlya, illetve a zsibbadás, ami miatt egyelőre nem tud kardjáért se nyúlni. Az üvöltésre megfagy szinte a vér is az ereiben, sikítozni a korábbi okokból kifolyólag nem bír, csak valamiféle nyöszörgéssel kevert vinnyogásra futja. Minden reménye a varázslatban van, ami ugyan érzése szerint sikeres volt, de a nyakán lefolyó nyál inkább másra utal. Undorodva próbál még elszántabban kimászni a hirish alól. Ki gondolta volna, hogy egy kis nyál új erővel tudja eltölteni. A bűzös leheletre bukfencezik gyomra, ami miatt már-már dühöt érez, mert hát az élete veszélyben van, a szervezete meg ilyen semmiségek miatt borul ki.
    Amint nem érzi mellkasán a súlyt, rögtön tudja, hogy sikerrel járt az imént. Feltápászkodik és felméri nagyjából csapatuk helyzetét, de végül csak a nagy kavarodást látja, elemezni viszont nincs ideje, van neki társasága, aki megköveteli figyelmét. Mivel most fél tőle a hirish, nem lenne értelme karddal nekirontania, mert csak valamiféle morbid fogócska kerekedne belőle, legalábbis míg eszébe nem jut a szörnynek, hogy ő nem is fél gyertyalánghajú lánytól.
    Pankához megy, hogy leoldja íját. A rémült hátas hűsége erősebb volt hát, mint félelme. A művelet közben szemmel tartja személyes hirishét, ami még így is néha felé kap mancsával. Igyekszik, nehogy elmúljon a varázslat, vagy újabb szörny tévedjen felé. Tegezét még mindig zsibbadó vállára kanyarítja, egy nyílvesszőt kivesz és szembefordul a jelenleg félős támadójával. A zsibbadás ellenére próbál a lehető legjobban célozni, nyaktájékra. Ha ezen túl lesz, valahogy meghálálja Linnek, amiért nem hagyta, hogy abbahagyja az íjászat gyakorlását.

    Használt csel: Célzófegyverek - Célzott lövés
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-11, 19:03

    - Férfiakat rabláncon? Nekem máris tetszik a kastély! Ha ez lesz az új divat, tuti beszerzek párat otthonra én is! *Nem is Sally lenne, ha nem akarná a maga kaján és kacér humorával átfordítani a néni szavait, hogy ne legyen olyan borongós a hangulat, mint az idő. Azt tudja, hogy a legtöbb babonának van alapja, így nem árt majd figyelni, de azért nem tesz az sem jót, ha mindent készpénznek vesznek.
    Látja a korábbi tűz okozta sebet a maga hirishén, s ez máris segít neki megerősíteni eddigi szándékát: a tűz a legtöbb élőlény ellen hatásos, s egy olyan ellen, amelyiknek vannak már kellemetlen élményei tűzzel kapcsolatban, különösen igaz. A fejvétel nem fog összejönni, Sallyt még egy darabig védi mágikus páncélja, mely egész bőrfelületét beborítja, de persze nyakára nem szeretne ettől még egy vágásnyomot, ami ha fejvételt nem is, de torokvágást lehet jelentene. Hirishen még sosem próbálta a varázslat védelmét. Pengék ellen tökéletes, de most kockáztatnia kell. Nem engedi olyan közel a hirisht, az a szablya karjának meghosszabbítása lesz, mely arra hivatott, hogy a karmoló mancsfejek egyikét lecsapja és így bírja támadóját jobb belátásra. Ezt támogatja meg új varázslata is (vagy éppen a vágások terelik a figyelmet a varázslatról, mert mégiscsak a mágia Sally elsődleges fegyvere), mellyel csókoltatja a hirisht és annak szüleit a Nap által. Kellemetlen érzés lesz, ha összejön a mágia, s remélhetőleg esélyt teremt majd Sally számára, hogy leszámoljon támadójával és besegítsen a többieknek, ahova éppen kell majd.*
    Használt mágia: Tűz mágia - Nap csókja
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-07-11, 17:14

    ~Rohadék…~ szívja a fogát. Lovával már egészen jól összeszoktak ilyenekben, de neki sincs mindenhol szeme. Azt látja, hogy a szőkeség a földre kerül, azután lepattan róla a támadó, így ismét a saját állatocskájára figyel. A közben fára settenkedő és onnan lopakodót legfeljebb csak meghallani tudja, mivel felfelé már nem lát és hiába igyekszik sokfelé is figyelni, a saját támadójára kell legfőképpen figyelnie.
    A mágiát sajnálja rá használni, no meg aztán hatásos előny, hogy még nem tudják, ehhez is ért. Ráadásul sokkal élvezetesebb a lánccal fojtogatás. Nem tagadja, imádja azt, amit rendszeresen tesz. Most már nem akar késlekedni, ideje az a láncvéget útjára engedni, így a ritmusnak megfelelően lefelé lendíti, kihasználva a kínálkozó alkalmat, ha a dög úgy fordul. A láncnak a nyakra kellene tekerednie, amennyiben sikerül mindez. Ekkor szándéka szerint nagyot ránt rajta, miközben a ló is éppen a húzás irányába lép, hogy ezzel is segítsen lovasának. Hogy eközben a settenkedő mit tesz, fogalma sincs.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-07-09, 20:47

    *A hirish falka meglepetés szerű támadása kellőképp meglepte a kastély felé igyekvő csapatot és, ha eddig még nem utálták volna meg az itteni sötét erdőséget, akkor ez a mostani fejezetben bizony be fog következni. Csoportosan támadó bestiákról egyelőre nem szólnak a krónikák lapjai, ám a hamisíthatatlan, szem előtt lévő tények, melyet a támadás elszenvedői a legkevésbé sem akartak saját szemükkel látni és bőrükön tapasztalni, mást mutatnak.

    Massimiliano nem egy hadvezér típus, inkább amolyan helyzet szülte harcos, ki életében nem volt csatában és csak a dédapja hőskölteménynek is beillő meséiből ismeri az összecsapások velejáróit. Fegyvert azért tud forgatni, bár tudása némiképp hiányos és mozgása is -amit jelen pillanatban nem látni- hagy némi kívánni valót maga után. Mindig is lenyűgözték a régi idők csatái, a hősök és a hősnők tettei, no meg ki ne akart volna fiúgyerekként szörnyezredeket szecskába vágni. Talán éppen innen támad az az elvetemült ötlete, hogy személyes hőssé válik, konkrétan Lysie személyes testőrét eljátszva, dacolva a hirish fojtogatással és nem törődve a lovára pályázó pengeéles karmokkal rendelkező haramiával.
    A rémülettől hátráló lovát sarkai sűrű, ritmikus bökéseivel biztatja önbizalomtól duzzadó indulásra, majd a gyeplő egyértelmű utasítást ad a vágtára gyorsításhoz. "Személyre szabott" ellenfele néhány másodpercig bambának beillő ábrázattal figyeli, hogy a kora reggeli húsos falat a gazdájával együtt megpróbál kereket oldani, hirtelen nem is tudja hova tenni a dolgot, hisz ő küzdelemre számított, nem pedig rövid távú futóversenyre... hagyja is a dolgára futni, mert hiszen a közelben az egyik kollégája épp kiszemelt egy igazán ínycsiklandó falatot Thalassa hátasának személyében, így neki nem marad más, mint a láncát bőszen pörgető férfi a nyeregben... de erről egy kicsit később...
    Massi és lova akár egy rövidtávú versenyügetésen, olyan eszeveszett sebességgel érkezik a Lysiere támadó döghöz, hogy annak eszmélni sincs ideje. Még javában a szemtelenül, de annál hatásosabban védekező Fátyolra vicsorog, mikor oldalra pillantva azt láthatja, hogy bizony meglesz az első áldozata ennek a kora reggeli támadásnak... és nem éppen a forgatókönyvük szerint zajlanak majd az események. Hamarosan egy patkót érez pofájának csapódni, majd testének több pontján is földbe döngölő nyomást érez, melyek akkorák, hogy esélye sincsen túlélni ezt a löketet. A svung akkora, hogy a ló elhaladása után, a tehetetlen hirish test még jónéhány métert forog az avarban, míg a végén néhány rándulást követően megáll.

    Thalassa, Massi hősködésének köszönhetően a jelenleginél is szorultabb helyzetbe kerül, mert immáron nem egy, hanem egyenesen két vicsorgó fenevadnak fáj a foga az oly vonzó, láncot forgató kezére... jobban mondva, csak az egyikőjüknek, mert a másik még mindig az ügyesen sergő-forgó lovat szeretné felfalni. Nincs sok idő tétovázni, addig kell élni a lehetőséggel, míg nem ocsúdik föl az ellenfél, ennek megfelelően pedig a szőke fiú nem éppen kellemes hagyatéka, már kapaszkodik is a fára, hogy onnan lendüljön majd egy óvatlan pillanatban a fickó nyakába. Ügyesen bújik meg a fatörzs túloldalán, melyen fölfelé kúszik, csak néha tekint ki a jótékony takarásból pár hörgős pillanatra, de hamarosan az ugrómagasság szintjén lesz és nem lesz rest a mélybe vetnie magát. Ezalatt az idő alatt odalent támadó részről komédia folyik, ugyanis a négylábút kívánó erdőmélyi szörnyeteg nem elég bátor ahhoz, hogy akár sérülést is bevállalva, megtámadja és elkapja a nyakát a kívánatos hátasnak. Mintha csak átpasszolta volna a lehetőséget a lépésre Thalassának...

    A szablyával hadakozó lányra igazi kihívásként tekint az aktuális kihívó ugyanis régi emlékeket ébreszt elméjében ez az eset, hisz már nem az első eset, hogy emberekbe botlik. Sok sok évvel ezelőtt, mikor épp az egyik távoli tanyavilág baromfiudvarában fosztogatott, tűzzel égették meg testének jobb oldalát, minek nyomait azóta is kénytelen magán viselni. Ekkor vált kitaszítottá és érlelte magában a bosszút, melyet most Sallyre próbál rázúdítani. Karmai ölésre termettek, borotvaélesek és csak ritkán hibáznak, szemét azonban elönti a bosszú és a bizonyítási vágy, okos küzdelemmel akár könnyedén is legyűrhető, ha viszont a lány a nehezebb útra lép megizzadnak majd egymással.
    A varázslat sikeres, a vágás azonban nem. Robosztus ám mégis fürge teremtéssel van dolga az ébenhajú hölgynek, ki nem riad vissza a támadástól egyes, kicsit odébb küzdő fajtársaival szemben. Két lábra állva indul Sally felé, hogy a mellső lábain lévő karmokkal megpróbálja rövidre zárni ezt a küzdelmet és fejét venni ellenségének.

    Mindeközben a földön is zajlik az élet-halál küzdelem, méghozzá a forradásos, vezetői tisztségnek örvendő hirish és Amelia között. Szegény lány, a földre érkezve nem elég, hogy tüdejéből kiszorul a levegő, és vállai is zsibbadtak, még az otromba szörnyeteg is félig a felső testén támaszkodik. Hirishekre oly jellemző, diadalittas üvöltéssel tudatja társainak, hogy bizony az első emberi áldozat az ő karmaitól fog hamarosan kimúlni. Csorgó nyála a hölgy nyakán ér célba, míg a varázslat előtti utolsó pillanatban bűzös lehelete is megcsaphatja a nem ehhez szokott Ameliat.
    A mágia megfogan és az előbb még bőszen őrjöngő támadó hangja alábbhagy, sőt mit több, mint, aki hirishnek félelmet okozó szellemet látna, úgy szökken odébb a sanyargatott testről és kezd tisztes távolból mancsaival leendő áldozata felé kapni. Közelebb merészkedni azonban egyelőre nem mer, az ok egyértelmű, de ő maga nem tudja, hogy elméje bűbáj hatása alatt áll.*
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-07-06, 16:40

    *Mosolyogva legyint Lilinek, jelezve, szóra sem méltók a hóbortjai. Ha majd barátságosabb környéken lesznek, egyszer elmeséli, milyen rossz szokása magában beszélni, olyan állatokhoz és tárgyakhoz, amik nem értik és nem is felelnek. Most inkább egy ásítást elnyomva megköszöni és elteszi az útravalót, jelenleg még nem éhes, inkább az útra tartogatja az elemózsiát. Elköszön Gizelltől, aztán már siet is Fátyolhoz, a csomagjait fogva megölelgeti, röviden ellenőrzi, jól van-e. Örül neki, hogy igen. Halkan duruzsolva hozzá felköti a cókmókjait a nyereg mögé. Ugyanúgy néz ki, mint tegnap, csak a felsőjét cserélte le egy tiszta, sárga ingre. Oldalán még érintetlen kardja csüng, inkább csak dísznek, és a haját is összefogta. Elrakja a Gizelltől kapott ételt is, csak aztán kapaszkodik fel a nyeregbe.
    Értetlenül figyeli az Ameliát letámadó öregasszonyt, de a hangja dörmögésén túl nem tudja rendesen kivenni a szavait, így inkább nem hallgatózik. Thalassa egyébként is elvonja a figyelmét - van egy hátborzongató kisugárzása a férfinek, amitől Lysie jobbnak látja, ha inkább nem próbál meg barátkozni vele így, kora reggel. Miután az asszony elment, azért küld egy kérdő, "minden rendben?" tartalmú pillantást Lilinek, mielőtt még elindítaná Fátyolt. Kíváncsian hallgatja a Sallynek adott választ, és eltöpreng, a babonán túl mi okuk lehet ennyire gyűlölni azt a kastélyt az ittenieknek, a látogatóival együtt. Van egy olyan sejtése, hogy többről van itt szó, mint azt ők hiszik.
    Az úton leginkább ásítozik és töpreng, hol az elmúlt nap eseményeit rágja át újra, hol azt próbálja kitalálni, mi vár rájuk a kastélyban. A táj nyugtalansága egy idő után rá is átragad, egyre türelmetlenebbül mocorog a nyeregben, a füldíszét babrálva. Amikor Fátyol ideges prüszköléssel megugrik alatta, először arra gondol, a saját nyugtalansága ragadt át az állatra, szóval igyekszik nyugodt hangon, mosolyogva duruzsolni neki.*
    - Messze még a kastély? *érdeklődik Massitól, bár van egy olyan érzése, hogy nagyon is. Jobb szeretne mielőbb odaérni, nem tetszik neki ez a környék. Ám lova nem nyugszik, az erősödő neszezés meg pont elég ahhoz, hogy Sally javaslatára szaporán bólogasson.
    Cselekedni azonban nincs idő, hirtelen oldalirányból több hirish ront rájuk. Lysie szíve akkorát bukfencezik, hogy egy pillanatra azt is elfelejti, hol van, és szereplője egyáltalán e történetnek, vagy csak nézője - de amint észhez tér, kapaszkodnia kell, mert Fátyol már ágaskodik is, patáival célozva a bestiát. Hogy a hátán lévőt akarja-e védeni, vagy épp hogy lerázná, hogy menekülhessen, esetleg a csattogó állkapcsoktól szeretné menteni magát, az lovasa számára nem egyértelmű, de nincs is ideje ezen gondolkodni, mert ahogy Fátyol újra négy lábon, már elő is rántja a kardját. Próbál, nagyon próbál emlékezni arra, édesapja hogyan kardozott, és mit áradozott neki a kardforgatás gyönyörű művészetéről, de szinte semmi nem jut eszébe azon kívül, amikor a kardhüvellyel a fejére koppintottak, amiért titokban elcsente a nevelője kardját, hogy ő azzal játszani akar, de már az előhúzásnál elvágta vele a tenyerét.
    Fel sem tűnik neki, hogy a védekezés szempontjából ellentétes utasításokat ad: rövidre rántott szárakkal, finom sarkjelekkel forgásra, váltott irányú kiskörökre készteti lovát, közben viszont ügyetlen, de lelkes suhintásokat mér a bestia felé, már amikor hozzáfér, és még suttog és morog is hozzá, tss-seg, ahogy otthon a tyúkokat kergetik, leginkább azért, hogy távol tartsa maguktól, míg agya végre túljut a riadalmon és működésbe lép egy jobb terv kitalálásához.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-07-05, 19:56

    Félrebiccentett fejjel figyeli Thalassát, ahogy az útravalójuk miatt morgolódik. Úgy tűnik, különleges képessége van ahhoz, hogy mindig találjon valamit, ami nem tetszik neki. Majdnem kicsúszik ajkain, hogy igazán magában tarthatná a bosszankodását, mert egyrészt ha állandóan ezt csinálja, akkor egyáltalán nem lesz már hatása a társak körében… másrészt ők aztán végképp semmit nem tudnak tenni, panaszkodjon majd a vendéglátójuknak, annak lenne egyedül értelme. De nyelvébe harap, nem szól, mert saját gondolatain lepődik meg, ő maga nem szokott ilyen ingerlékeny lenni… biztos az egerek és a kialvatlanság tehet a dologról, de még idejében megfékezte magát. Nem gázolt bele más lelkivilágába.
    Enyhén elpirul, mikor Sally a sikkantást emlegeti. Végképp örül, hogy nem szólt az előbb, túlságosan rávetülne most a rivaldafény. Felmarkolja az egyik csomagot és inkább elköszönve távozik a fogadóból. Panka látványára felderül, végre egy ismerős, megszokott és biztonságot adó lény van a közelében. Felcsatolja a nyeregtáskákat, nagy számuk miatt elég sokáig tart a művelet, ráadásul most az íját sem a hátán akarja vinni, így azt is hozzá kell erősítenie a nyereghez. Megpaskolja Panka nyakát, amiért türelmesen tűrte a dolgot. Ekkor kapja el a karját az öregasszony, aki korához és alkatához képest meglepően erősnek bizonyul. Ez a néni eléri azt egy pillanat alatt, ami Massinak az este színjátékkal kísérve se sikerült.
    - Várjon, várjon… miért mondja ezt?
    Szól utána, de nem nagyon hiszi, hogy visszafordulna a néni majd egy kellemes teára invitálná meg őket, hogy ott kifejtse a dolgokat. Lili megborzong, szeretné azt hinni, hogy csak a hajnali sötétségnek és hidegnek köszönhető a dolog. Körbepillant, de az emberek nem nagyon foglalkoznak a jelenettel, ami valójában meglehetősen rövid volt. Talán a néninek nincs ki mind a négy kereke… azért nem foglalkoznak vele. Az éjszaka után most egészen közel kerül ahhoz, hogy Panka nyergébe pattanva hazainduljon, de Sally megnyugtató hangjára megrázza magát. Felszáll a nyeregbe és megindítja lovát. Próbál úgy fogalmazni, hogy ne ijessze meg szavaival Lysiet.
    - Á, biztos semmiség, csak annyi, hogy a falusiak tényleg nem szeretik ezt a kastélyt, ahol a gonoszság lakik, férfiakat rabláncon tartva.
    Talán az építési munkálatokon dolgoznak falubeliek, akiknek jól megy ott soruk, ezért nem akaródzik nekik hazajönni a nagymamához látogatóba. Ez a gondolat sokkal megnyugtatóbb, el is fogadja egyelőre Lili, de azért a fogadtatás után inkább nem feledi el teljesen a figyelmeztetést. Legfeljebb majd otthon jót nevet azon, milyen hiszékeny volt.
    Útközben nem igazán figyel fel a figyelmeztető jelekre, kalapja széles karimája egyrészt behatárolja látóterét, másrészt próbál a nyeregben relaxálni kicsit, hogy pótolja valamelyest az alvás óráit. Csak Sally és Thalassa szavaira néz körül, de akkor már késő. Nem foglalkozik a többiek helyzetével, mert egy igazi, nem könyvlapon illusztrált hirish-sel néz farkasszemet életében először, míg a fenevad felé ugrik. Pulzusa megemelkedik, ahogy életbe lép túlélési ösztöne. Íja a nyereghez van kötve, de ha kéznél lenne, már akkor se menne vele sokra, mert már zuhan is kifelé a nyeregből. Ahogy háttal földet ér, kiszorul tüdejéből a levegő, így aztán sikítani se tud. Nem is ér rá. Kézzel-lábbal próbál rúgva és ütve védekezni a hirish éles karmai ellen, ha az ugró szörny nem repült le róla lendületből. Ebben a szerencsés helyzetben kardot ránt és próbál felkelni, mert a földön fetrengeni ilyenkor nem ajánlott. Egy varázslattal próbálkozik, akár sikerült kardot rántani, akár nem, még akkor is, ha a hirish rajta maradt, ezzel talán sikerül időt nyerve elijesztenie a támadástól a bestiát.

    Használt varázslat: Asztrál mágia - Félelem kiváltása
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-07-03, 13:51

    - Én jól, köszönöm, bár sokszor megébredtem. *Felel, miután gyorsan magához tért, hogy ne nézzen olyan nagyon Lysiere az egerekkel való beszélgetés hallatán.*
    - Majd ha visszafele itt kell megszállni, megoldjuk. *Kacsint egyet Ameliának, akin látszik, hogyan aludt.*
    - Te sikkantottál, igaz? *Vigyorog rá Thalassára. Tippje szerint persze Amelia volt, de sokkal mókásabb a férfit megvádolni ezzel. Aztán már Massimilianora figyel.*
    - Na, ez jól hangzik! *Örül, hogy nemsokára Samuel is csatlakozik és a kastélynál lesznek. Reméli, ő nem lett kevésbé mosolygós, különben nehéz lesz elszámolnia két magával hívott barátnőjének.*
    - Szép napot! *Köszön el Gizelltől, azért arra az ajtócsukódásra és zárkattanásra kicsit hátranéz, majd mosolyogva vállat von. Az élelmiszeres motyó még így is több, mint amire számított, el is teszi, s mosolyogva simogatja meg az elővezetett Viharfelhőt.*
    - Mit mondott neked? *Fordul Ameliához kíváncsian már lova hátán ülve, miután egy öregasszony mondott a nőnek valamit. Sally nem hallotta, ahhoz ő túlzottan ember és messze volt és túl halk az öregasszony. Közben Cessi is felugrik Sally ölébe, s elindulnak hát.
    ~ Sok-sok Eric...~ *Pillant fel a varjakra elmosolyodva. A férfi azt mondta neki, hogy az ő népe nyelvén varjút jelent a családneve. Nem gondol itt még rosszra, csak mikor lova kezd idegesebb lenni, s Cessi is furcsán ül fel a nyeregben és figyel.*
    - Lehet vágtára kéne fognunk... *Mondja a többieknek, mert jellemzően ő ritkán vállal összecsapást bármivel vagy bárkivel, sokkal egyszerűbb kitérni előle. Az életben maradási esélyeket is javítja. De mielőtt erre sort keríthetnének, ha egyáltalán meg lett volna szavazva, Cessi leugrik a nyeregből és a legközelebbi fa egy magas ágára iszkol fel.*
    ~ Ajjaj.~ *Épp csak megállapíthatja, hogy veszélyes és nagyobb darab lesz, ami jön, és arra fordulhat, amerre Cessi hátát domborítva felborzolt szőrrel, hogy aztán következő pillanatban már lássa is a saját támadóját. Abban a pillanatban ránt szablyát és mormol el varázsigét, ami segít számára, hogy ha a hirish el is éri őt, a karmok és fogak alig ártsanak neki. Egy ideig. Ebben a magabiztosságban ugrik le a lováról a hátas és a hirish közé, vágva a szablyával a hirish felé. Szeme sarkából érzékeli, hogy valaki nyeregből zuhan le, de nincs idő és lehetőség most odanézni, hogy ki az? Lysie? Amelia?*
    Használt varázslat: Föld mágia - Kőpáncél
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-07-02, 11:59

    -Miféle vendéglátás ez? A kastély ura biztosan nem ezt kérte… - emeli fel az egyik batyut. Elgondolkodott rajta, hogy pofátlanul leül és megeszi, de még a megrágásába is kár az étel. Egyedül a borsó és a cseresznye az, amiben megbízna, ha látná a batyu tartalmát, feltehetően hamarosan, mert az biztos, hogy szét fog kenődni a nyeregtáskában, ahogy betuszkolja. A zár kattanása nem érdekli, a mogorva fogadósra is csak egy pillantást vet. Kibontja a csomagot és a cseresznyét kiveszi, kárba ne menjen. Körbekínálni? Ugyan minek.
    -Valóban? – elég sokat jelentős hangsúllyal felel a szőke fiúnak. Az nem tehet róla, hogy a kastély ura ilyen. Na meg, ja, elhiszi, ha valóban találkozni fog a kastély urával. Már ha az valóban a kastély ura lesz. Hogy ettől inába szálljon a bátorsága? Ugyan, annál nagyobb móka lesz…
    Ahogy az öreg megszólal, benne hideg viharként tombolásra indul egy féktelen kacaj, mely talán öreganyámat is eléri. ~Nem kell ahhoz a kastélyba menni, banya…~ tekintetében csak felparázslik ez az érzés, aztán kihuny.
    Még tekintetével sem búcsúzik el a falubeliektől. Amilyen a fogadj isten, olyan az adjon isten. Szerinte. A köröző vészmadarakat érzékeli. ~Dög van a közelben. Szép fogadtatás. Biztos a falubeliek marasztalták…~ Éjszín csak a fülét csapja hátra a közeledő bármire is. Nem egy betojós állat, de a veszélyre reagál.
    -Ennyit a kellemes fogadtatásról… - dünnyögi az orra alatt.
    A láncot keresi, amelyet pörgetni is tud és fojtani is. Talán éppen annyi ideje van, hogy elővegye. Éjszín nem fog ugrálni és pattogni, védekezni és pörögni viszont igen, amit arra szükség van. Ha elő tudja kapni a láncot, pörgetni kezdi a feje felett, hogy a kellő időben lendíteni tudja a pofája vagy nyaka felé, szándéka szerint, ha sikerül és támad, akkor fojtani és visszatartani legalább tud.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - II. fejezet: Hajnali csemege

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-07-01, 23:03

    *A lovak jól viselték az éjjeli vihart, mondhatni észre sem vették, hiszen, ha egy kicsit szőrös szívűek akarnánk lenni, akár azt is mondhatnánk, hogy jobb dolguk volt, és jobb ellátásban részesültek, mint a falu vendégei. Viszont hozzá kell gyorsan tenni, hogy a helyieknek a hátasokkal, semmi gondjuk, a fő problémájuk az idegenekkel volt, és van is, mindaddig, míg kámforrá nem válnak a hajnali sötétben.
    Ne ringassa magát senki sem egy túlságosan finom és kimerítő reggeli gondolataiba, vagy, ha úgy jobban tetszik, ne álmodjon róla az utolsó átaludt órájában mert, ha ez megtörténik, sajnos a valóság annál kiábrándítóbb lesz. Az útravaló készen várja a vendégeket, nagyjából akkora szeretettel készültek, mint a kása, a csomagolás viszont rendben van, lerí róla, hogy mindennapos cselekedet, rutinszerű, ámde mégis mutatós. A kis kötés tartalma nem valami sok, némi hideg élelem, egy kis cseresznye és néhány hüvely borsó, mert most épp szezonja van. Kulacsnyi víz, és már kaphatja is az első az asztalról. Könnyes búcsút senki se reméljen, nem, mintha bárkinek is a szíve csücske lenne Gizell, mogorva ábrázattal várja, hogy mindenki elkészüljön, majd a kikísérés után már kattan is a zár, amolyan "vissza ne gyertek" gyorsasággal.
    A lovászok elővezetik az állatokat, és, ha nincsenek kérdések, akkor újra a szőke fiú veszi a kezébe az irányítást.*
    - Hajnal hasadtára a kastélynál leszünk, reményeim szerint addigra Essex Úr is megérkezik. *kapaszkodik fel lova nyergébe, ami után a kis csapat élére léptet, nem más szándékkal, csupán útmutatás okán. Nem az a vezető beállítottságú egyén, sosem szeretett szerepelni, de valahogy mégis úgy hozta a sors, hogy eddig mindig valamiféle központi figurát játsszon. Legutóbb a városban is ő volt a szó szóló, tegnap is, és nem utolsó sorban Samuel is lát valamit a fiúban, Massi nem éppen nagy örömre... már, ami a szónokolást és a vele járó dolgokat illeti.*
    - Pár perc és indulhatunk. *szól a közérdekű közlemény, ugyanis már csak néhány minutum és a sötét lassan oszlani kezd szemük elől, mutatva ezzel az utat a kis csapatnak az erdőn át a dombon lévő kastély felé.*
    *Eközben persze a földi népek újból összegyűltek, de korántsem olyan elcsigázottak, mint a városi hölgyek, hogy is lennének, hamarosan teljes erővel kell dolgozniuk a földeken és a legjobb még szinte vak sötétben kiérni a földekre... a nap gyilkosan forró sugaraiban senki sem tud úgy dolgozni, ahogy kellene.
    Az egyik teljesen átlagosnak mondható pillanat, nagy valószínűséggel némi színt fog vinni Amelia álmos pitymallatába és kellőképp felébreszti ebben a hűvöskés időben. Mielőtt a hölgy hátasára felkapaszkodhatna egy hajlott hátú öregasszony kapja el karját és húzza magát közel.*
    - Ne menjetek a kastélyhoz, ott csak a gonosz lakozik... a megtestesült gonoszság... elragadta fiainkat és nem ereszti vissza hozzánk... *a ráncos arcú, szebb napokat is megélt vénasszony mondata után már halad is tovább, nem vár választ, vagy épp kérdéseket. Talán már így is többet mondott, mint azt a falu közössége elegendőnek gondolt volna.*
    - Induljunk! *biztatja indulásra szavával a kis csapatot, lábaival pedig hátasát.*
    *A faluból kifelé vezető út oly némaságban telik, mintha halottat kísérnének, a falubeliek nem szólnak, csak lopva pillantanak a kastély felé igyekvők után. Néhányan fejüket rázzák, páran lemondóan legyintenek egy-két összesúgott szó után.*

    *A vadon még kora hajnalban is elég ijesztő, az erdő ébredése, a korai madarak vészjósló üdvözlő éneke, nem beszélve a fejük fölött köröző varjakról, kik akár a keselyűk, lesben várják a finom falatot... mintha sejtenének valamit... valamit, a bokrok és a sötétség mélyéről érkezőt...
    Pillanatokkal később a lovak kezdenek nyugtalanná válni, nem feltétlen szeretnék teljesíteni azt, amire vezetőjük kéri őket, jobb szeretnének messze futni, vágtatni, vissza a faluba.*
    - Hóó, nyugalom, nyugalom... *a szöszke fiú próbálja nyugtatni lovát, és bár nagyon jól tudja, hogy hajnalban a farkasok és egyéb ragadozó állatok nem vadásznak, most mégis azt reméli, hogy talán egy farkasfalka az, mi megriasztotta őket.*
    *A gond akkor kezdődik, mikor Thalassa közelében, az egyik bokorcsoport mögül olyasféle morgás hallatszódik, ami egyértelművé teszi, itt bizony nem farkasok állnak lesben. Magasabb és érdesebb, hívószónak is betudható hang, ami oly húsba vágón éri a melegvérű lényeket, hogy csak a legedzettebb lelkűeknek nem fog lúdbőrözni a hátuk.
    Mintha vihar készülne feltámad a szél, az ágak ringani kezdenek, a leveleket pedig magával sodorja az éjszakát sirató hideg fuvallat. Az egyre közelebbről érzékelhető egyre csak erősödő neszezés pedig további aggályokat szülhet báránylelkű utazók szívében és gyomrában egyaránt.
    A fokozás azonban nem emelkedik olyan magasságokig, mint Massi, késő esti történeténél, attól gyorsabban és kíméletlenebbül érkezik a végkifejlet, hogy pofáját mutatva lakmározzon majd a vendégek testéből.
    A támadók nem várnak, a többes szám nem véletlen, mert mindenkire jutni fog egy, ki az életére tör. Számuk nem véletlen, már hosszú percek óta követték a csapatot és mindegyikőjük kiválasztott egy áldozatot magának. A lovak mellett, a lovas is érdekli őket, rég ettek már rágós, erdei állatokon kívül igazán fogukra való étket. Amint megindul a vezérnek kikiáltott "bukott" Hirish azonmód támadni kezd a többi is. Oldalirányból rohannak a kitaposott ösvényen haladókra, a fák és bokrok közelsége nekik hazai terepnek mondható, fürgén és otthonosan mozognak. Ádáz dögök, kik nem ismernek kegyelmet. Sallynek és Massinak szerencséje van, az ő Hirishük vonzóbb falatnak találja lovukat, mint őket magukat, így az első támadás a hátasokat éri. Lysie és Thalassa már másabb, egy két állkapocs csattogtatás után, vérmes hörgések közepette próbálja felmérni az ugrás lehetőségét a bestia... Ameliának pedig lehetősége sincs, mert egy az egyben kibillenti a nyeregből a forradásos pofázmányú vezető, kivel a földön fekve, közvetlen közelről nézhet farkasszemet.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-06-27, 15:31

    Ha lenne benne bármiféle érzelem a káröröm, a mások feletti uralmának örömén kívül, akkor most vállon veregetné a fiút, hogy oda se neki, elhúznak innen és máris jobb lesz. Így azonban csak elégedetten nézi, ahogy a szegény fiú fő a saját levében.
    Egyhangúan kanalazza a kását és közben sűrűn emlegeti a meghívójukat, minimum egy nagy tál szaftos, zamatos húsos tál, eszményi borok, puha székek dukálnak nekik, erre meg ez…. így aztán a mese tulajdonképpen el se jut hozzá.
    Az ajtó kicsapódásra dünnyögéssel leteszi a kanalat, majd Gizellel egy időben lépnek az ajtóhoz. Még az a kevés meleg is kimegy, inkább legyen állott szag.
    Sally megjegyzését nem hallja meg, ha meghallaná, se tenne semmit. Beszélni mindent szabad és a nő piszkálódó megjegyzései sem tudják meghatni.
    Éjjel a mocorgó szőrmések nem tudják zavarni, nem is azért van félébren. Megszokás, hogy ilyenkor nem alszik teljesen. Reggelre sorra sorakoznak a palacsintává taposott jószágok, ahol érte őket, de mivel ő ugyan ezért fel nem kelt, ráadásként a döglött fajtárs a hatékony elűző fajtárs, nem is rúgta arrébb őket, őt pedig nem zavarja.
    Teljes nyugalommal frissíti fel magát a hideg vízben, amit ha nincs még este kér, ekként találkozik a többiekkel.
    -..’reggelt.. – mormogja. Nála is voltak, pár másodpercig aztán egy reccs és csönd. Élvezte azt a hangot, nem tagadja.
    Lysiere úgy tekint mint ha kételkedne, hogy a lány felébredt-e egyáltalán. Akkor ezek szerint a sikkantás a szőkeségtől érkezett. No, ezt is figyelembe kell vennie. De hogy csupa csajjal van. Kenegetné máját, de nem éppen bálra készülnek…
    És reggeli se ártana. Meg útravaló. Mert hogy ha a kastélyban nem fogadták őket, ott se kaja, se víz…
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-06-27, 14:43

    Jól szórakozik a történeten, igazán színesnek találja. Ehhez képest az ő szellemhistóriáik tényleg nagyon gyermetegek és egysíkúak voltak, igaz ők maguk is gyerekek voltak még. Külön élvezetesnek találja a színészi körítést, tányérja úgy ürül ki, hogy szinte észre se veszi. A végét székén kényelmesen hátradőlve hallgatja, felkészül a szörnyű végkifejletre, de az ajtócsapódására nem készült fel. Szeme sarkából ugyan észrevette a kivágódó ajtót, mégis összerezzen a hanghatástól. Ijedtsége kérészéltű, Sallyvel egyszerre nevet fel.
    - Ezt kár lett volna kihagyni.
    Helyesel ő is, miközben felkel székéről, legalább a nehezen induló kezdet után költözött némi vidámság az estére.
    - Vagy kettő.
    Súgja vissza Sallynek vidoran, mielőtt belépne szobájába. Elköszönését azonban már hangosan mondja, hisz mindenkinek szól.
    - Jó éjszakát.
    A vihar hangjai nem zavarják, míg a lefekvéshez készülődik, sőt azután se, hogy eloltotta gyertyáját. Az egerek színre lépését viszont a sötét szobában riadt sikkantással észleli. Meggyújtja újra gyertyáját és igyekszik lecsillapodni. Megrója magát, amiért ilyen semmiségtől így megijedt. Hogy akar kalandor lenni, ha ennyi elég neki, hogy ne tudjon elaludni. Pedig tisztában van vele, hogy az egerek feltehetően jobban megijedtek sikításától, mint ő tőlük. Azért ha lehetséges, jobb fogadókban fog megszállni, nem fűlik a foga ahhoz, hogy az egerek társaságát szokja meg.
    Azt már most látja, hogy nem fog jót aludni, inkább felöltözik - minél több réteg ruha van rajta, annál jobb alapon gondolkodva - és a megnyugodás gyorsításáért elmajszol jó pár süteményt, amit magával hozott. Alig sikerül így is egy-két órácskát aludnia. Massinak viszont ébresztenie kell, magától nem tudna felkelni ilyen korán. Az öltözéssel nincs gondja, haját fonja be újra csak. Az éjjeli nassolásnak köszönhetően nem éhes, mikor csomagjaival egyetemben elhagyja a szobáját, és csatlakozik a kis csapathoz.
    - Jó reggelt!
    Látszik rajta, hogy nem pihente ki magát az éjjel, sötét árnyékok húzódnak szemei alatt. Nem is válaszol a kérdésre, mert épp elfojt egy ásítást.
    - Átjöhetett volna vadászni hozzám is... - Lysie válaszára elkerekedik a szeme. - Elbeszélgettél velük?!
    Rácsodálkozik a dologra, ilyenről még nem hallott, nem is tudja, hogyan kéne ezt elképzelnie pontosan. Igaz, legszívesebben nem is képzelné el, egyáltalán nem akar egerekre gondolni.
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-06-26, 22:14

    *Örül az ölébe telepedő Cessi társaságának, eldajkálgatja vacsora alatt, sőt, amikor a szakácsnő nem figyel, nagylelkűen még egy falat kásával is megkínálja az asztal alatt, bár valószínűleg a cica kifinomult ízlését nem fogja elnyerni az étel. Lysienek nincs baja vele, az utolsó cseppig befalja, majd a székén hátradőlve Massira és a rémtörténetre figyel. A történet kellemesen borzongatja, keze egyenletesen jár a cica hátán, néha megáll pár pillanatra az izgalmasabb részeknél, de amúgy töretlenül babusgatja, a dorombolása nyugtatólag hat rá. Már épp büszke lenne magára, hogy egészen jól kiállta a próbát, amikor a végkifejlet megfejeli az estét - Lysie szíve egy pillanatra leáll, ahogy sikkantva átöleli Sally közelebb eső karját. A történet vége önmagában nem ugrasztotta volna ki a bőréből, de így, hogy az ajtó teljesen váratlanul kivágódott mellé... Ez a hanghatás már több volt, mint elég, sikerült ráhozni a frászt annyira, hogy bele akarjon bújni Sally vállába. Massi jókívánságára csak rámereszti nagyra kerekített őzikeszemeit, amolyan "Nyugodalmas? Ezek után?" kimondatlan kérdéssel.
    Cessit és Sally karját nyomorgatja, míg a többiek befejezik a vacsorát, vagy míg valamelyikük le nem rázza magáról, ebben az esetben átdől Lili felé. Segít asztalt bontani, és mosolyogva, vidáman integetve elköszön a többiektől.*
    - Jó éjszakát! Reggel találkozunk! *biccent Massinak, s akkor az oldalán indul el vele. Jól esik az előbbi riadalom után a fiút hallgatni. Mielőtt nyugovóra térne, csacsog ő is egy keveset, s felajánlja, hogy tegeződjenek.
    Az éjszakája meglepően kényelmesen telik, könnyen elalszik, bár ugyanolyan könnyen fel is ébred. Szerencsére az egerekkel nincs baja, elbeszélget velük, szép szóval megkéri őket, távozzanak, és ha nem, barátságosan félretessékeli őket, aztán alszik tovább. A neszek annál ijesztőbbek, de van annyira álmos, hogy ne foglalkozzon velük. Massi ébresztője sokkal hamarabb jön el, mint képzelte, kicsit úgy érzi öltözködés és készülődés közben, mintha alig aludt volna valamicskét.
    Egy fertályóra alatt összekészül, épp lófarokba próbálja kötni a haját, ahogy a csomagjaival karöltve, álmosan pillogva csatlakozik a többiekhez.*
    - Jó reggelt! *köszönti mosolyogva a csapatot, illetve akit ott talál. Sally kérdésére úgy felel, hogy közben a kiszabadult, őzbarna fürtöket próbálja hegyes füle mögé lapítani.* Egész jól. Nálam volt pár egér, éber perceimben elbeszélgettem néhánnyal. Te hogy aludtál? *dobja vissza a kérdést kíváncsian, s amint a haja végre jól áll, és választ is kapott, érdeklődve Massi felé fordul, várván a feleletet Sally kérdésére.*
    - A lovak jól vannak? *szúrja a végére a saját kérdését. Bízik benne, hogy hátasaik jó ellátásban részesültek, és az éjjeli vihar egy kicsit sem érintette meg őket. Aggódik Fátyol miatt.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-06-25, 18:54

    - Oh, már értem. Hát nyugtasson a tudat, hogy a rémtörténetek java csak erre van: ijesztgetésre. Nem igazak. *Mosolyog nyugtatóan Lysiere, de úgy tűnik, Massimiliano így is enged a kérésnek, s megkapják a rémtörténetet, ami kevésbé olyan szörnyűséges, bizonyára mert tekintettel volt a félelf lányra. A cica egyébként jóllakva előkerül a konyhából - ki tudja mi finomsággal rövidítette meg a fogadósnőt - s röviden végignéz a jelenlévőkön, végül Lysien állapodik meg a tekintete és felé indul el. Különös macska Cessi, nagyon jól érzi, sőt az embernek az a határozott érzése támadhat, hogy látja is, miként éreznek mások. Olyanokat is meglát, amit emberek s elfek nem. Invitálás nélkül is helyet fog foglalni Lysie ölében, ha a lány is hagyja, és főleg, ha fekete a nadrágja. Imádja a fekete holmikat Cessi, főleg ha mosdani akar a fehér macska.
    Kellemes meglepetés, hogy micsoda színészi tehetséggel van megáldva a fiú, ráadásul azzal az igyekezettel, hogy egymaga pótolja az egész falu vendéglátását. Tetszik neki a történet, a menekülés, a boszorkányok meg pláne! Biztos saját kis beceneve miatt. Lúdbőrözni nem tud ettől még, ahhoz ennél több kell egy magafajta tapasztaltnak, de attól még élvezi. Az előadás közben beálló kis csendekben az ég morajlásán kívül a cica halk dorombolását is hallani, mint ellenpólus. Lágy és nyugtató. Szemei is csukva, így össze sem téveszthető a sárgálló szemű gonosszal. Az ajtó kicsapódásra hirtelen fog felülni a cica, füleit mozdítva, majd visszahelyezkedik kényelmesen. Sally pont szemben ült az ajtóval, legalábbis rálátott, így hirtelen nyílódását látta, s nem ijesztette meg a csapódás.*
    - Ez aztán a hatásos végszó! *Neveti el magát Sally, s megeszi az utolsó kanál kásáját is. Vélhetően megvárják egymást a vacsorával, legalábbis a hölgyek, Thalassa meg ki tudja, lehet már megkereste a szobáját. Vele vagy együtt, de asztalt bontanak.*
    - Jó éjszakát mindenkinek! *Mondja Sally is, s figyeli, ahogy Massi máris Lysiet kalauzolja elsősorban. Legalább Sallynek van lehetősége Ameliához hajolni menet közben és odasúgni.*
    - Lehetne egy bátyja, nem? Vagy a másiknak egy mosolygósabb testvére. *Mosolyog kajánul Thalassára célozva a végén. Nem lenne rosszképű, például egy-egy mosoly határozottan sokat javítana a fizimiskáján. Csomagját aztán leteszi a kijelölt szobában, még egyszer jó éjszakát kíván, s nekikészülődik az alváshoz. Neki nem lesz gondja az egerekkel, Cessi meg kinevezi ezt a helyet a legkirályabb fogadónak. A vihar sem zavarná, de a mindenféle neszezés... Ha nem is fél miattuk, de megébred rá, így nem olyan pihentető az alvás. De nem ezek azok a dolgok, amitől félni tud. Az valami egészen más, ami miatt inkább egész éjjel az ablakban állna és hallgatná a vihart, s a múlt árnyai kísértenék. Kész szerencse, hogy az éjszaka hangjai között nem volt sikoltás.
    Massimiliano ébresztője már ébren találja, és már felöltözött nagyjából olyan ruhákba, mint amiben tegnap is volt. Összekészített mindent, s éppen reggelijét költi, amit nem Gizelltől szerzett be, hanem a magával hozott élelmet fogyasztja inkább. Lent megvárja a többieket.*
    - Jó reggelt! *Mindenkit mosolyogva köszönt. A lányokat kedves mosollyal, a hallgatag félelf férfit meg kaján pimasszal.*
    - Hogy aludtatok? Nálatok is volt egér? Cessi nekem reggelre hármat is ott hagyott ajándékba, de a nyomokból kiindulva többet előtte elfogyasztott. *Majd a vendéglátó szőke fiúhoz fordul.*
    - Indulhatunk a kastélyba? Remélem a vihar nem tette tönkre a mókánkat.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-06-24, 22:18

    *Szegény Massi nem győzi magán oltogatni a kigyulladt inget, persze csak képletesen szólva, hisz nem kapott lángra egyetlen ruhanemű sem, csupán testében emelkedett meg a hőmérséklet a helyiek mérhetetlen bárdolatlansága miatt. Egyszerűen kifejezve úgy ég, akár egy darab rongy, miután valamelyik falubéli kinyitotta a száját, hogy szóljon némi "jószót" a vendégekhez. Java részük már közönséges viselkedésével elásta magát, és összességében az ifjúnak sem az efféle megnyilvánulások lettek ígérve Essex Úr felől. A fiúnak szánt levelében azt írja, hogy egyszerűek, de végtelenül kedvesek és segítőkészek a helyiek, abból a kevésből is osztanak, amijük nagy nehezen adatott meg nekik... e helyett a szomorú valóság az, hogy ő egyedül a házigazda, sehol egy szikrányi derű vagy valamiféle cselekedet, amit méltányolni lehetne az itteniektől. Mindenki elvonult, még a szakács-felszolgáló is olyan távolságból figyel, mintha átkozottak, de minimum leprásak lennének az asztalnál ülők.
    Bájcseverészésre nem lehet számítani, mert a szőke fiú nem az a jópofizós figura, társasága pedig nem feltétlenül vevő az alakoskodásra. Az étel lassan fogy, így itt az idő valamit tenni, hacsak nem akarja, hogy az este totális kudarcba fulladjon. Nehezen menthető, de azért megpróbál porondmesterként közönséget szórakoztatni úgy, hogy az a többségnek megfeleljen és ez esetben Lysie kisasszony legalább 3-t ér. Tehát jön a rémtörténet, amivel nem biztos, hogy mindenki egyetért.
    Egy kis torokköszörülés után úgy dönt, a hatás kedvéért állva folytatja és mintha újból megtörténne a cselekmény színészkedni kezd az alacsony létszámmal bíró, de reményei szerint annál kiválóbb közönségnek. Lehet illetni pojáca vagy szerencsétlen balek jelzővel, viszont egy valamit nem lehet senkinek sem a fejéhez vágni: szórakoztatni próbál, és olyan felvezetést adni a holnapi naphoz, hogy ne szenvedjen túl nagy kárt a jelenlévő kis csapat. A percek telnek, a történet szép ívben halad a tetőpontja felé, ahogy telik-múlik az idő úgy melegszik egyre jobban szerepébe az ifjú, és nem elég, hogy meséje egy helyi történet észrevehetetlen kiszínezése, még a színészi játéka sem olyan szörnyű, mint azt az elején gondolni lehetett. Van itt minden, farkasok, menekülés, rejtőzés és gonosz boszorkányok, kik az erdő mélyén laknak. Kisdedeknek biztos lenne az álmatlan, verítékben úszó éjjel, felnőtteknek talán valamelyik porcikája fog lúdbőrözni, mindehhez a háttérmorajlás egyre erősödése és a totális némaság, mi komor hátteret fest a levegővételnyi szünetekben.*
    - ...és a végén... mikor sárgálló szemekkel az ajtóban állott a gonosz, a gyermekek moccanni sem mertek a vészjósló sötétben. A léptek zaja megszűnt, majd a következő pillanatban nagy dübörgéssel vágódott a nyirkos falnak az ajtó, mi úgy hangzott, mintha csak az ég szakadt volna a levegőtlen kis helyiségre... *emeli mondata végén hangját, fokozva az izgalmakat, de most jön a nem várt para, mert hiszen az odakint egyre erősödő vihar szele abban a pillanatban nyomja be a közösségi házikó ajtaját, mikor a leghatásosabb a jelenetsor.*
    *Nem elég a nagy robaj, a falnak csapódó vasalt faajtó, a hűvös szél kisöpri azt a maradék jókedvet is bentről, amit a nem túl tartalmas kása melegsége hagyott maga után. Néhány gyertya megadja magát és hűs szél elfújja lángját, ám a legtöbb lobogva ugyan, de állja a sarat. Talán Gizell az, kit a legkevésbé lepett meg a történés, mintha számolt volna ezzel, viszont ő az első, ki ugrik, hogy visszazárja és be is reteszelje a rakoncátlan ajtót.*
    - ...nos... *szólal meg Massi kisvártatva.* - nyugodalmas jó éjszakát kívánok mindenkinek. *ha valakinek ezek után van még kedve enni vagy inni, Gizell nem szívesen, de áll bárki szolgálatára, aki viszont úgy gondolja jobb lesz erre az egész estére aludni egy nyugtatót, az nagyon téved, hogy fog... azaz, annak jó éjszakát kíván a mosolygós szőke fiú és szívesen megmutatja a kinevezett ágyát. a Lysie nevű széphölgyeknek pedig nem választható, hanem a "csomag" része az idegenvezetés.*
    - Kisasszony. *asztalbontás után rögtön az őzbarna hajú szimpatikus lány felé fordul, hogy kicsit fontoskodva meséljen még ezt-azt mielőtt nyugovóra tér.*

    *Miután végleg csönd és sötét telepedett a helyre, mindenféle neszezés hangját hozta a viharos erejű szél... beszéd és csörtetés, fémes csörgés és csaholás a bokrok között. Elképzelhető, hogy az este hallott rémes mese okoz efféle fantáziát egyeseknél, ám az is lehet, hogy nem csalja meg a fület és nem vezeti meg az agyat a képzelet. Az viszont igaz, hogy bátorságát senkinek sem erősíti a szobába besurranó cincogó egerek, kik mindenre és mindenkire fölmásznak, csak azért, hogy megnézzék kiről is van szó.
    Néhány órával később azonban indulniuk kell, az első arc, ha csak nem voltak egész éjjel éberek egyesek, a Massié lesz, ki egyénenként ébreszt mindenkit óvatos fölrázással és sok-sok elnézéskérés közepette. Odakint még sötét van és szokatlanul hűvös. A föld átázott, a fű nedves, csodás idő egy kiránduláshoz a kastélyhoz.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-06-22, 00:05

    Ezek szerint, mégse a rémtörténetek unalmasságáról van szó, nem is fogja Lili ezután erőltetni a dolgot, pedig szeretett volna szórakozni egy kicsit. Sebaj, csak egyet kell aludnia és állandó szórakozásban lesz része. Thalassa bemutatkozására ő is felvonja szemöldökét.
    - Biztos a különleges kisugárzásodnak köszönhető, mert a nevemet én is megmondtam, mégis neked mutatkozott csak be.
    Fűzi tovább Sally szavait vigyorogva, nincs hangjában se sértettség, ami miatt Thalassa neki nem mutatkozott be. Eléggé el volt foglalva akkor azzal a férfi, hogy a kastélyba akar eljutni mindenféleképp. Mindenesetre úgy néz ki, hogy tényleg lesz mit figyelniük Sallyvel titkon, talán háromszereplős lesz a játék, párbajjal meg mindennel.
    Kényelmesen elhelyezkedik székén és csendesen várja a vacsorát. Lilinek a kóstoló szó tűnik fel, miért csak kóstolót kapnak? Vagy csak szófordulat lenne? Gizellt elnézve a gyertyalánghajú lány arra jut, hogy örüljenek, hogy egyáltalán kerül valami az asztalukra. Az mindenesetre tényleg leszűrhető már a tányér tartalmának látványából, hogy nem a Griffben vannak, ahol a 4-5 fogásos vacsorák mindegyik fogása remekmű. De éhes, ráadásul ha messzi földek konyhájától nem fintorgott, akkor a földijei ételét is megeszi.
    - Jó étvágyat!
    Csendesen eszik, nem csatlakozik a rémtörténet-kéréshez, erről korábban már magában döntött. A közeledő vihar hangjait hallgatja, míg nincs más, amit hallgathatna.
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-06-21, 12:20

    *Csalódott sóhajjal konstatálja, hogy Ameliaban nem lelt partnerre a rémtörténetektől való ódzkodást illetően, így hát beletörődőn vállat von. Ha a többiek szeretnék, akkor ő is szívesen végighallgatja őket, legfeljebb majd magához csalogatja Cessit, hogy legyen kit szorongatni és legyen kihez odabújni közben.*
    - Engem édesapám ijesztgetett folyton rémtörténetekkel... Szeretett bolondozni, állandóan a frászt hozta rám *meséli duzzogva, felfújt arccal, mielőtt még lepakolna a Lili által választott asztalhoz, s helyet foglalna. Thalassanak biccent, jelezvén, megjegyzi a nevét, Sally kérdésére meg csak értetlenül pislog, s elmereng, vajon mi különlegeset csinálhatott az előző pár percben, amire már most nem emlékszik.*
    - Csak megmondtam a nevem... *feleli elbizonytalanodva, mosolya hegyes füleiig szalad. Nem tudja, Sally mivel próbálkozhatott, ami miatt nem sikerült, de hát tényleg semmi különlegeset nem művelt az előbb, mint bemutatkozott - azt is meglehetősen hanyagul, ha már így visszagondol rá.
    A kiérkező vacsora ugyan nem mosolyog, Lysie ellenben igen, hisz illatra nem tűnik rossznak, nem pulzál, nem akar elmászni, szóval az ő igényeinek máris megfelelt. Megköszöni a szakácsnőnek a tálalást, hátha az ő jókedvéből átragad egy kevés rá is.*
    - Jó étvágyat! *Még az evéshez is mosolyog, látszólag letörölhetetlenül, holott a kint készülő vihar és a rémtörténetek így együtt nem sok okot adnak az örömre. Fél szemét a konyhaajtón tartja, hátha felbukkan a fehér cica, akit magához édesgethet - addig sem Gizellt boldogítja.
    Tétován biccent Sally kérdésére, acélszürke szemeivel azonban Massit méregeti, azt találgatván, tízes skálán mennyire ijesztő történeteket várjon tőle, ha végül beadja a derekát.*
    - Légy velünk kíméletes, kérlek! *dörmögi szerényen, hosszabb szünetet tartván két falatnyi kása közt. Nem akar ő félősnek tűnni, de ha az apja történeteiből indul ki, lesz itt még sikoltozás.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-06-20, 09:51

    *Mosolyogva bólint Massimiliano szavaira, hogy ő is velük tart majd. Legalább lesz alkalmuk titkon megfigyelni Améliával - mert úgy látta, partner lenne az ilyenben -, hogy vajon Lysie körül fog-e sertepertélni a szőke a fiú, s vajon milyen fogadtatásra talál majd a lánynál. Amélia felé fordul és Thalassa után ő is válaszol, csak egy kicsit bővebben.*
    - Igen, összefutottunk még Ederthinben. Igazán... megnyerő volt. *Hamiskásan villanó kék szemeiből látszik, hogy ez irónia volt. Ezalatt Thalassa és Massimiliano is lemeccseli egymással, érdemes-e a kastély kertjében éjszakázni vagy sem, a hölgyek addig beljebb kerülnek a fogadóba a - mint mondták - kifinomultabb konyha reményében.*
    - Cessi! Cicc! *Szól a macskájának, de hiába. A fehér macska kihasználja az alkalmat, míg Massimiliano szól a szakácsnőnek elterelve ezzel a figyelmét. Elég egy-két másodperc, s a macska máris a nő mögött van és már surran is be a konyhába. Sally csak röviden fejét csóválja, de bízik a macskában, hogy tud vigyázni magára. Különleges kis teremtés ő. Sally addig is lerakja motyóját az Amelia által választott asztal mellé és leül ő is. Hasonlóan meglepetten néz Lysiere, hogy unalmasnak találja a kísértet történeteket. Miféle történetek vannak az elfeknél, hogy az emberek kísértettörténetei unalmasak nekik?*
    ~ Ha visszaérünk, erről sürgősen ki kell kérdeznem Deira barátnőmet!~ *Határozza el, aztán figyel Amelia emlékére.*
    - Ilyeneket mi is csináltunk! *Jót mosolyog azon, hogy nem csak ő rosszalkodott kiskorában. Aztán meglepve néz előbb Thalassára majd Lysiere.*
    - Ejha! Nem semmi vagy, Lysie. Én a múltkor vagy egy fél órán át mentem az agyára, de a nevét nem tudtam meg, mi több, alig szólt pár szót. Hogy csinálod? *Érdeklődik, s közben a vacsorájuk is megérkezik. Nincs baja az egyszerű étellel, még ha meg is szokta az utóbbi időben a minőségi ételeket. Azért féloldalasan szemöldök-felvonva, s mosolyogva felsandít Massimilianora, hogy ez lenne a kifinomult konyha? Hát a konyha biztos kifinomult, de az nem az ételekre értve.*
    - Jó étvágyat! *Mondja a többieknek, mikor már Thalassa javában eszik, s nekilát Sally is. Az első falat után mondjuk nekilát megsózni.*
    - Szerintem beérjük a te meséléseddel is... Igazam van? *Sandít el először a mogorva szakácsnő felé, aki a nagy mesemondó. Hát az biztos, hogy az ő előadásában a hideg futkározna mindenki hátán! Így aztán a kéréssel Massimilianohoz fordul - s tud Sally kobaltkék szemeiben valami delejes lenni, amiért nehéz neki nemet mondani -, majd megerősítésért Ameliára és Lysiere néz. Pont kellemes hátteret adna a történetnek a készülő vihar morajlása. Reméli, az a két lovászfiú érti a dolgát, mert az ő Viharfelhője ilyenkor van igazán elemében. Ha nem kapnak mesét, akkor viszont vacsora után valóban asztalbontás lesz valószínűleg. Kíváncsi, mi vár rájuk holnap.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-06-19, 10:02

    ~Szép!~ morog egyet magában.
    -Köszönöm a szíves tájékoztatást.
    Lysie felé fordul, elvégre bemutatkozott neki. Legalábbis egy nevet hallott felőle.
    -Thalassa.
    A rémtörténetek nem érdeklik, azt nem hallgatja, hanem csinálja. Bogarat ültetni élesben mások fejébe, csavarni a dolgok menetén.
    Ledobja magát az egyik padra, vagy székre nem érdekelve, hogy a többiek állnak még. Nem úrigyerek, hogy hajbókoljon. És mivel a rossz napja még rosszabbul alakul, mivel utálja, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy ő szeretné, nem veszi elő kedvesebbik felét, igaz, nem is duzzog, vagy morcos, inkább hideg.
    ~Kása? Há’ mivagyokén? Fogatlan banya?~
    Jobb, mint a semmi, ha úgy veszi, de a kastély ígéretében az omlós, szaftos húsfalatok és finom borok helyébe ezen nyámmogni…
    Sóhajt egyet, majd belapátolja az ételt. Előtte azonban ellenőrzi, nehogy valami altató vagy egyéb gyanús szer legyen benne. Mindet nem ismeri fel, de a töbiek arcából azért tud olvasni és érzékelni is dolgokat. Vendéglátója kontójára veszi a meghívást, így nem fog fizetni. Azonban még nem megy fel a szobájába. De ha uncsi bájcsevej lesz, akkor két perc múlva elhúz aludni. Az eszébe sem jut, hogy talán neki is tenni kéne ezért valamit.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-06-17, 21:25

    *A nép, ha nem is a szó szoros értelmében, de oszlásnak indul, mikor azt látják, hogy jelenlétük hiábavaló, az imént érkezettek nem, hogy nem akarnak elmenni a falujukból, hanem még meg is szállnak, pontosan, ahogyan azt megsejtették. Ki morogva, kik sutyorogva, kik fülig érő mosollyal az úri cicának is beillő macsek látványa után a távozás mezejére lépnek és az est leszálltával behúzódnak házaikba, hogy a fennmaradó időt családjukkal töltsék.*
    - Természetesen, én magam is nagyon kíváncsi vagyok Essex Úr elméjének gyümölcseire. *válaszol a szőke fiú Sallynek, majd röviden Lysiere pillant, hogy lássa mi a hölgy véleménye ötletéről.*
    - Erre tessék. *invitálja jó fogadóshoz hűen a vendégeket, még a marcona férfit is, ki hamarosan újból megtalálja egy ötlettel.*
    - A kastély kapuja zárva van, a közeli épületnek pedig csak a falai állnak még, így az éjszaka kellően hűvös lesz, ha úgy dönt kint tér nyugovóra. Az időjárás könnyen rosszra fordulhat, vagy esetleg vadállatok támadhatják meg. *vázolja teljesen visszafogottan, nyugodt hangon a lehetőségeket, mert igazából nem állhatja útját erőszakkal az úrnak, ha menni készül. Az más kérdés, hogy nem is akarja, mert mindenkinek a saját döntése, hogy hajtja álomra a fejét.*
    *Amennyiben Thalassa mégis úgy dönt, hogy távozik, minden további nélkül megteheti, az istállóhoz végig kell menni a főutcának is nevezett szélesebb, kitaposott földúton, majd balra. Ott találja lovát és a lovászfiúkat is, kik éppen munkájuknak tesznek eleget és ápolgatják a megfáradt párákat.*
    - Attól azért kifinomultabb az itteni konyha, de értem a célzást. *mosolyog Sallyre, mert a vak is láthatja, hogy nem kedvelik túlságosan a helyiek a kis csapatot, és talán ez még finom szó is volt az érzelmeikre.*
    - Gizell! *fordul a pultnál álldogáló mogorva, tenyeres-talpas nő felé, ki jelen pillanatban Cessi elijesztésével foglalkozik, ki nem véletlenül ácsorog a konyha bejárata előtt. Odabentről, némiképp korábban elkészített étel gőzölög a bográcsban, azért van aki készült, illetve készítették Massinak hála, mert étel nélkül azért csak nem várhatják a vendégsereget.*
    - Hozna a vendégeinknek egy kis kóstolót? *mosolyogva szól a nagydarab nőhöz, megpróbálva ezzel egy kis mosolyt csalni mélabús orcájára... sajnos nagyon kevés sikerrel.*
    - Errefelé az egyszerű étkeket jobban szeretik az emberek, mint, amihez fényűzőbb helyeken szokhattunk. Laktató, de mégis tápláló ételek kerülnek minden este terítékre, igaz, akkor nem csupán ennyien vagyunk, mint most. *kissé kényszeredett vigyorral tárja szét karjait, mint, aki be szeretné keríteni a kis társaságot az Amelia által kiszemelt asztalnál. Restelli magát, hogy ilyen fogadtatásban kell, hogy részesüljenek a második csapatnak, kik részt vesznek Samuel túráján.*
    - Rémtörténeteket akarnak? *pillant végig huncut ábrázattal az asztalnál ülőkön, majd kissé közelebb hajol, amolyan bizalmas formába és óvatosan a pultnál tüsténkedő asszonyságra tekint.*
    - Úgy hallottam, hogy ő a nagy mesemondó, a helyi rémtörténetek koronázatlan királynője. *mozgatja komiszul szemöldökét, mert reméli kellően felkorbácsolta a kedélyeket, abban azonban egészen biztos, hogy senki nem fogja kikérdezni a mindig "minek vannak ezek itt" nézésű szakácsnőtől a legfrissebb rémtörténeteket. Ha egy kicsit gonoszabb lenne Massi, akkor kitalált volna a nőszemély főszereplésével egy rögtönzött mesét, mert, ahogy elnézi, könnyen szereplőjévé válhatna az egyik éjszakai rémálomnak dús fekete szemöldökével és gyilkos sötétbarna szemeivel.*
    *A vacsora hamarost tálalva lesz, nyakvastagságú karjára az összes tányér egyszerre ráfér, így nem kell kettőnél többet fordulnia. A második kanyar is csak a kellőképp hideg kútvízért és a poharakért történt meg. Az étel valami kásaféle, az illata kellemesen csábító az éhes gyomornak, színre és ízre mindenki eldönti maga mennyire válik szíve csücskévé, de tápértékben nem marad hiányban, aki fogyaszt belőle.*
    - Jó étvágyat kívánok... *mossa ki udvariatlan szakács és pultosnőjüket újból Massi, ki szócsőként mondja ki az illő szavakat.*
    - Reggel korán fogunk kelni, a kakas majd arra riad, hogy a kastélyhoz indulva elsuhanunk a szemétdombja mellett. *két kanalazás közt beszél az ifjú, ha nem lenne téma, több mint kellemetlen ez a nagy csend... kicsit olyan, mint a vihar előtti csend, ami nem is olyan képletes, mert már hallani az éjszakára érkező vihar morajlását az üres helyiségben.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-06-17, 10:53

    Amelia felé biccent, éppúgy Lysie felé is. Sally fogadására azonban csak ránéz, szótlanul.
    -Találkoztunk. – feleli a szőke lánynak, kinek nem is oly rég még jósolt. Mangdel néniként. Nevethetnékje támad, az a jó, sötét és elégedett nevetés. Sallyre függeszti vissza a tekintetét, majd már pár lépést megy, amikor a fiú megállítja. Végigméri a fiút.
    -Nem a kényelemért megyek oda. – feleli hidegen. Utálja, ha ellentmondanak neki. A falu ellen azonban egyszál maga kevés, így nem léptet tovább.
    ~Crestias..~ Leugrik a lóról. Mielőtt elvezetnék a lovat, a nyeregtáskát azért leveszi. Vannak benne dolgok, amit más kezében nem akar látni.
    Belépve, körbenéz. ~Hát innen információt nem szerzünk, az biztos. A fenébe…~ Szívja a fogát magában. Legalább nép volna, akiktől el lehetne hallani ezt azt. Kedve szerint máris visszaindulna a lováért és a kastélyba menne.
    -Mondd csak, fiú. Mi az istenért maradnánk itt, ha szívesen se lát a nép, és nem is ide szól a meghívónk? Hmm? Ennyi nekem elég volt. Viszlát hölgyeim a kastélyban. Ennyi erővel ott is jobb lenni.
    Bepróbálkozik. Hirtelennek mutatja magát, aki okoskodik. Szereti másnak mutatni magát, hogy aztán át tudjon verni másokat. Most a hitetlen Tamás és a hirtelen fej a döntés eredménye. Az eddig kapott híreket amúgy is hazugságnak veszi, mindig csak abban hitt, ami valóban valós is volt. Közben fondorlatosan figyel, mi történik, ahogy kilép az ajtón.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-06-16, 21:20

    - Szép napot Önnek is! Igen, oda tartunk mi is. A nevem Amelia, örvendek.
    Csapatuk bővülni látszik, de az új tag nem olyan mosolygós, mint Lysie. Kár, erre a helyre jól jött volna még egy vidám arc. Határozottnak viszont határozott, az biztos. Kíváncsi, hogyan fog reagálni Massimiliano szavaira. Nem kezdi azonban hosszasan tanulmányozni, Sally szavai vonják el figyelmét.
    - Ismeritek egymást?
    Úgy tűnik nincs olyan a városban, akit ébenhajú barátnője ne ismerne. Kérdése költői, de ha esetleg Sally kifejti, honnan is ismeri a férfit, úgy még jobb lenne. Elnéz visszafelé az úton, de újabb közeledő, potenciális vendéget nem lát. A lányok után lép a lovászokhoz, nem szívesen adja át Pankát, egyiknek se. Lassan oldja le holmiját, mosoly nélkül. Csak mikor elvezetni készülnek aranyfakó lovát, mosolyodik el, hátha ezzel jobb benyomást ér el s ezzel jó bánásmódot a lovaknak, de nem fűz igazán túl sok reményt a dologhoz.
    Massimiliano szavaira odafigyel, de nem szól közbe. Magában jegyzi meg, hogy még szerencse, hogy a szőke férfi ideért Crestiasból még idejében, kellemetlen lett volna, ha se Essex úr, se ő nincs itt. Habár csak volt valami elődje, de ki tudja, az milyen lett volna.
    Próbálja figyelmen kívül hagyni a falusiak mutogatását és inkább kíváncsian várja, hogy beérjenek a fogadóba. Érdeklődve néz körbe, nem azért jött el, hogy visszariadjon néhány morcos helybélitől, hanem a kaland és szórakozás kedvéért. A rémtörténetekhez Sallyhez hasonlóan áll hozzá.
    - Engem is érdekelnek a történetek. Az egyik unokatestvéremmel, amikor még kislányok voltunk és nálunk voltak a téli szezonban, fennmaradtunk néha éjszaka és kísértethistóriákat meséltünk egymásnak, míg a szülők valamilyen estélyen voltak. Telecsöpögtettünk viasszal a szalon padlóját, úgyhogy mindig lebuktunk.
    Vigyorogva meséli, boldog nosztalgiázió sóhajjal a végén. Aztán eljut a tudatáig Lysie ellenkezése. Kíváncsi honnan származik, ugyan hol unalmasak a rémmesék? Néha rémítőek, de többnyire szórakoztatóak, de csak a nagyon rosszak unalmasak. A helység légkör alapján itt nem lehet unalmas. Míg a szőke lány a színpadot tanulmányozza, Lili kipróbál egy apró mágikus trükköt, hátha nem a származás van a dologban.
    - De ha nagyon unnád, majd játszunk valamit.
    Végül mosolyogva szól Lysiehez, akár sikerült a varázslat, akár nem, mert azt semmiféleképp nem szeretné, hogy rögtön az első este rosszul érezze magát egyikőjük, akármilyen okból kifolyólag is.
    - Vacsorázzunk először, korgó gyomorral nem lehet jót aludni.
    Egyetért a lányokkal, előbb megvacsorázna ő is. Ha Massimiliano nem mutat esetleg nekik egy előre elkészített asztalt, akkor megcéloz egy szimpatikus méretűt, ami mellett mindannyian kényelmesen letelepedhetnek. A csomagjait a szék lábához teszi, hacsak nem viszik előbb a szobájukba.

    Használt varázslat: Empátia
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-06-16, 14:41

    *Nem tölti el túl nagy nyugalommal, hogy itt kell éjszakázniuk, de bízik benne, hogy a falusiak hamar megszokják a jelenlétüket. Lovát dögönyözi Massi válaszait várva, mikor csatlakozik hozzájuk egy férfi, talpig feketében, mintha csak Lili kérdésére érkezett volna feleletként. Sally reakciójából azt szűri le, hogy ismerik egymást, így még inkább örül, hogy nem csak hárman néznek a kastélyi móka elébe.*
    - Önnek is! *biccent széles mosollyal neki, majd lovát az egyik lovászra bízza, arra, akin a mosoly és jókedv csipetnyivel több jelét véli látni, vagy akin jobban el tudja képzelni. Előtte persze leveszi a csomagjait, és egy búcsúcsókot nyom Fátyol orrára, így engedi útjára, ezáltal csak fültanúja a közben lezajló eseményeknek. Nem reagál rájuk, jogosnak véli a férfi szavait, de számára nem nagy tragédia, hogy Samuel egy éjszakára megváratja őket. Crestias említésekor csatlakozik újra a beszélgetésbe, egyelőre Sally mellé húzódván, hisz őt ismeri a legjobban, ő a legbiztosabb pont a csapatban. Szívesen kifaggatná szőke vendéglátójukat a kereskedővárosról, de inkább csendben hallgatja az itteniekre vonatkozó történetet, talán majd vacsora közben lesz alkalma kérdezősködni, a tudását és - amúgy meglepően gyér - helyismeretét gyarapítani. Egy kicsit aggasztja, hogy Massi sem túlinformált a rájuk váró izgalmakat illetően, azonban Sally mosolygó tükörtojásai eloszlatják a riasztó gondolatait, elkuncogja magát.
    A fogadó elnyeri tetszését, fényes és barátságos a kongó üresség ellenére is, sőt, még jól is esik egy kis csend és nyugalom a kintiek ellenszenves sugdolózása után. A pulttal szemközti emelvényt méregeti kíváncsian, azon törve a fejét, hogyan szórakozhatnak itt a helybéliek, amikor Massi megemlíti a rémtörténeteket, Sally meg lecsap a témára.*
    - Biztos unalmasak, szerintem nem akarjuk hallani őket... *rebegteti meg a pilláit ártatlanul az ébenhajú, majd Lili felé, hátha ő is hasonlóan gondolkodik. Nem biztos, hogy jót tenne egy átvirrasztott éjszaka Essex úr próbatételei előtt, rémtörténetekkel a fejében ugyanis nem tudna egykönnyen nyugovóra térni, főleg, ha bekerül a képbe egy itt elhunyt falusi, aki minden éjjel visszatér az erre járókat kísérteni... Nem-nem, ha Sally és Lili nem szeretné, hogy Lysie az éjszaka közepén besunnyogjon hozzájuk a kispárnájával, akkor jobb, ha ezt a témát ugorják. Mielőtt a feltett kérdésre felelne, kíváncsian Massira sandít, érdekli, ő is velük tart-e holnap.*
    - Én lefekvés előtt még megkóstolnám a helyi specialitásokat, de ha Lili vagy az úr másként gondolja... *veti fel félhangosan. Kész alkalmazkodni a többiekhez, ha ők mást szeretnének. Csak most jön rá, hogy frissen hozzájuk csapódott társuk nevét még nem is tudja, így e hiányosság pótlásaként a kezét nyújtja egy kézfogás reményében a férfinak, vagy ha túl távol állna tőle, akkor barátságosan odaint.* Egyébként Lysie vagyok, örvendek!
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-06-13, 10:40

    *Mosolyog Lysiere, jelezve, hogy nem haragszik a kisasszonyozásért, s jót derül azon, hogy Amelia lett a következő áldozat. Ő legalább hozzá van szokva, Sally egyáltalán nem nemesi sarj. Ameliával találkozik a pillantásuk, sokatmondóan, s belül nyelvére kell harapnia picit, el ne vigyorodjon, mert ezt most meg nem tudná magyarázni Lysienek, ha rákérdezne. Ezek szerint, jól látta, amit látott. Massi válaszaira figyel, főleg, mikor Amelia felteszi a kérdést, amit ő elfelejtett. Aztán egy hangra lesz figyelmes, melyet nem sokszor hallott, de annál emlékezetesebb. Thalassa felé fordul hát.*
    - Nézzenek oda, kinek hozta vissza a cica a nyelvét! *Vigyorog rá a férfira utalva múltkori szófukarságára, s nem szól, hogy ő elindul a kastély felé. Massimiliano majd jelez neki, amúgy meg Sally szívesen kárörvendene azon, ahogy visszakullog, mert ott nem lel majd kényelmes ágyat. Az alapján, amit felvázolt Samuel, ezzel a fogadóval kell beérni és reggel tovább menni. Ő addig is míg Thalassa dönt, rábízza lovát Ralfra. Vagy Rolfra. Szóval az egyikre. Épp csak leveszi róla kevés motyóját, Cessi meg visszacsatlakozik Sallyhez, érdeklődését már a fogadó köti le.*
    - Helyi specialitások? *Azonnal széles vigyor jelenik meg az arcán.*
    - Hadd tippeljek: két tojásból tükörtojás, szalonnacsík mosollyal. *Kevésbé groteszk ételt nem talált ehhez a helyhez, ahol a falusiak nem, de az étel mosolyog rá. Azt meg kénytelen tudomásul venni, hogy nem tudnak a fiúból több szót kicsikarni arról, mi vár rájuk odabenn.*
    ~ Még jó, hogy nem jött Eric. Ha itt is elkezdett volna Boszorkánymesterasszonynak becézni, a szabad ég alatt aludhatnánk a falun kívül.~ *Jut erre, meg arra, hogy lehet lesznek valami mágia hatását megidéző szerkezetek, vagy olyan furcsa, torz tükrök, s egy régi kastélyban mindig lehet egy-egy ablak, amelyen áthúz kísérteties hang kíséretében a huzat. Aztán eltereli a gondolatait a fogadó barátságos hangulata, még ha kissé kong is. Őszintén szólva, nem bánja. Az utcán sétálás még hagyján, de vacsora közben azért csak idegesítené már őt is, ha folyamatosan rosszallóan néznék.*
    - Rémtörténetek? Mifélék? *Kérdezi még, nem aggódva, inkább szórakozva. Majd útitársnői felé fordul.*
    - Mi legyen? Vacsorázzunk és aztán foglaljunk el egy szobát, s találkozunk reggel? Apropó, te is velünk tartasz a kastélyban majd, vagy édes négyesben leszünk a szerintem innen származó úrral? *Utolsó kérdés már Massimilianonak szól, de a végén Thalassára utalt. Őt se látta még mosolyogni, lehet tényleg helybéli.*
    ~ Kalandszállás? Samuel tényleg nem normális.~ *Cessi eközben már a pult és a konyha körül sündörög, mi ehető van? Sally bevárja a többiek válaszát, s aszerint megy fel aludni, vagy marad a többiekkel idelenn vacsorázni.*

    Sponsored content

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-11-24, 00:54