Üdvözlünk!

Éppen időben érkeztél Vándor!

Háború közeleg és elkél minden tenni vágyó erős kéz, forgasson akár fegyvert, vagy használja a mágia hatalmát.
Ne aggódj, ha nem állsz még készen, hőssé formálnak majd a kalandok.
Fedezd fel a világot, kelj útra, kalandozz sivatagon, kietlen tájakon, havas hegyek legmélyén, dögletes mocsáron és a mindig veszélyt rejtő tengereken át. Küzdj ádáz szörnyekkel, élj nemesi életet, vívd ki a hősnek járó tiszteletet, vagy rejtőzz árnyak közé és vedd el azt, ami neked jár!
Gyűjts hát magad köré szövetségeseket és formáld saját belátásod szerint a változó világot!

Az oldal alapítása:
2012.10.01.

Belépés

Elfelejtettem a jelszavam!

Kaland

Fejedelmi játszma című kalandban a reagkör határideje:
04.09. 21:00

Latest topics

Ederthin várostérkép

A dombtavi időszámítás szerint jelenleg 616-ot írunk.

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs


[ View the whole list ]


A legtöbb felhasználó (12 fő) 2016-10-11, 18:26-kor volt itt.

Statistics

Jelenleg összesen 3473 hozzászólás olvasható. in 143 subjects

Összesen 55 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Shycor N'ylwenn

Szerzői Jogok

Az oldalon található egyedi alkotások az alkotó(k) tulajdonát képezik!
A Világleírás és a helyszínek, helyszínek leírásai az oldal készítőinek szellemi terméke, így a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően használható fel szabadon.

    Zord-hegység

    Share
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Zord-hegység

    Témanyitás  Montea on 2013-02-25, 11:32

    First topic message reminder :


    A Zord-hegység keletről határolja a Dombtavi-fejedelemséget s természetes határt képez a dombtaviak és a nomádok között. A hegyvonulat nem véletlenül kapta a nevét: sziklaképződményei és a hegyen uralkodó gyakorta ködös idő legtöbbször annyira megnehezíti a közlekedést rajta, hogy az átkelést nagyon kevesen kockáztatják meg, inkább vállalják az időigényesebb megkerülést.
    Akadnak mégis vállalkozók, akik a magasba törnek, a hegyen élő griffek gyógyító erejű tollait és nagy értékű tojásait megszerezzék. Ez azonban nem veszélytelen, nemcsak a griffek őrzik féltékenyen a területüket, de a hegyvidéken könnyen bele lehet futni worgur- és hirish-csapatba és hegyi sárkányba is. A hegyen sok a barlang, itt a barlangi rovarkígyó és a zirinnis okoz nem kis kalamajkát a bemerészkedőknek.

    A Zord hegység északi részénél található portál egyben a bejárat is az elfek által lakott Ezüst-völgybe, következésképpen ha látni nem is mindig látni, de állandó elf felügyelet alatt áll.
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-06-12, 21:12

    *Ahogy az alkony egyre csak közeledik, a hangulat ezzel egyenes arányban fokozódik, annál is inkább, mert néhány perccel később, hála az ismeretlen vendégeknek, a falu színe java a közösségi ház közvetlen környezetében van. Sugdolóznak, beszélgetnek, van ki egyszer-kétszer az érkezettek felé is mutat halk mondandója közepette, amivel szórakoztatja közvetlen hallgatóközönségét. Az idő múlásával a fáklyák fénye egyre nagyobb hangsúlyt kap, a távoli erdő sötét képe fölött pedig megjelennek az első csillagok is a nyári égbolton, jelezve, hogy már a küszöbön az este.*
    - Részemről a megtiszteltetés hölgyeim és uram. *veszi fel a mosolygós szemkontaktust mindenkivel, Lysienél egy másodperccel tovább időzve, ám nem akarja megváratni a többieket, és az igazat megvallva pletykává sem szeretne válni a faluban... bár ez utóbbinak már lehet rég befellegzett.*
    - A lovakat bízzák csak a Ralfra és Rolfra, a falu lovászaira, kik a legnagyobb örömmel látják el hátasaikat minden földi jóval. *mutat a kicsit oldalt álló, láthatóan odarendelt, két még véletlenül sem mosolygós fickóra, kikre muszáj egy kissé szélesebben mosolyognia, hátha akkor veszik a lapot és igazi vendéglátóként végzik a dolgukat.*
    *A két tősgyökeres azonban nem igazán akar barátkozni, fapofával végzik a dolgukat, feltéve, ha megkapják a lovakat tulajdonosaiktól és már viszik is az istálló felé.*
    - Attól tartok az urat félreinformálták, hiszen Essex Úr kastélya már régen nem _olyan_ kastély, mint, amilyen a többi környékbeli uraság otthona. Nem lakják szolgálók, nincsen igazság szerint ott senki, csupán a közelben egy ház, ahol néhány felvigyázó strázsál, nehogy lába keljen a bevitt eszközöknek. *válaszol tiszteletteljesen Thalassanak, mert ez a kérdés teljesen jogos volt, a válasz viszont nem magyarázkodó, sokkal inkább tényeket közlő.*
    - Ellenben remélem nem okoz gondot, hogy itt kell megszállniuk ezen az éjszakán... külön Önöknek, helyi specialitásokat kértem vacsorára. *intézi szavait immáron mindenkihez.*
    - Kérem kövessenek. *hogy Sally kérdésére válaszoljon, kissé közelebb lép hozzá.*
    - Sajnos hölgyem, arról fogalmam sincs mi vár Önökre odabent, de annyi biztos, hogy nem mindennapi dolgokkal fogják ott szembetalálni magukat. *szavai őszintének tűnnek, olyannak, mint, akinek tényleg halvány lila gőze sincs arról mi vár a kalandorokra.*
    - Nem rég érkeztem Essex úr hívására egyenesen Crestiasból, így én is csak levélben értesültem érkeztükről és az Úr távollétéről is. *apró vállvonás és ajakbiggyesztés, mert szívesen súgna ő, ha tudna miről, de olybá tűnik a Ház ura nagyobb titokban tartotta attól ezt az egészet, mintsem beszéljen róla bárkinek is.*
    *Cessi eközben nagyon élvezi a rivaldafényt, a kislányok nem különben, hívják, próbálják közel csalni, egy kis dögönyözésre, a felnőttek ennek persze nem igazán örülnek, sőt van, ki csemetéjét elhúzza a középpontból, még véletlenül se csalja oda a városi macskát, még a végén a nyakukon marad...*
    - Az itteniek rendes emberek... *hagy némi időt, hogy szavai súlyt kapjanak.* - Igen, bármilyen hihetetlen is, a helyiek aranylelkűek, és csak azóta ilyenek, mióta azt a pletykát hozta a szél, hogy Essex Úr "boszorkányos" játékokkal csalja ide az unatkozó városi népeket. *erre csak legyint, mert jót nem tud, rosszat pedig nem akar jelen pillanatban mondani erről az ostoba elképzelésről. Mindenki tudja, hogy efféle kis közösségekben a babonának és a pletykának óriási jelentősége van... amit az ábra is jól illusztrál.*
    - És már itt is vagyunk. *tárja szélesre az ajtót a vendégek előtt. Odabentről szinte kirobban a vakítóan ható sárgás színű gyertyafény. Amolyan fény az éjszakában jelleggel, ami odakintről hiányzott, az idebent bőségesen megtalálható és minden formában látható az asztalokon, függőkön, ablakpárkányon. Fényességben nincs és nem is lesz hiány.*
    *A benti rész egy teljesen egybenyitott, városi fogadó és csehóhoz hasonlító egyveleg, kissé népiesebb jelleggel és berendezésekkel. Ami először szembetűnik az a pult, gyönyörűen faragott, minőségi fából készült, időtálló bútordarab, mely látott már mindent, amit csak lehetett azalatt az idő alatt, mióta jelen van odabent. A pult mögött egy korántsem karcsú középkorú, telt keblű hölgy méri az italokat, melyet nem a szokásos csapolóból, hanem egyenesen hordóból mér. A pult mögötti polcokon, italtól kezdve, süteményig, minden megtalálható, minden, amit a helyiek készítettek és a köz szolgálatára bocsájtottak. A hely ütött, kopott fa burkolata majdnem minden lépés alatt megnyikordul, megrecseg, de hát néhány fröccs után kinek tűnik fel, az amúgy teljesen idegesítő hangzás. A pulttal szemközt egy kis emelvény szolgál színpadként, előtte néhány szék, a többi részen a pulthoz hasonlóan, precíz kezek által készített asztalok és székek sorakoznak, várva, a ma esti összegyűlést, ami a vendégsereg miatt elképzelhető, hogy nem igazán fog összejönni. A falakat nem díszítették túl, valahogy az ügyes asztalosokon kívül mintha nem fordult volna meg a faluban más mesterember, mert sem a falak, sem egyéb nem tanúskodik arról, hogy szakszerű kezek készítették volna.
    A helyiségből nyílik egy kisebb konyha és a főzőhelyiséghez hasonlóan egy apró kamra rész, néhány szoba, és itt be is zárultak a lehetőségek.*
    - Hosszú idő után, Önök itt az első vendégek, mert hiszen megszálltak itt különböző, messzi földről érkezett mesterek, kik a kastélyban fellelhető különlegességeket rakták össze, csinosították és így tovább... *halkabban folytatja.* - valószínűleg innen ered a helyiek ellenszenve... félinformációk... telebeszélték a fejüket és rémtörténeteket meséltek. *fejcsóvál.*
    - Kérem! *a fogadóban aztán újból nagyobb hangerővel folytatja.* - Essex Úr vendégei, fogyasszanak bátran, amit csak szeretnének, amennyit csak szeretnének. *máskor valahogy jobban hangzik egy ilyen felszólalás, főleg, akkor, mikor nem visszhangzik odabent a tér az ürességtől kongva.*
    - Ha szeretnének lepihenni csak szóljanak, egyelőre sajnos csak szerény szobáinkat tudjuk felajánlani szállás gyanánt, folyamatban van a kastély melletti kalandszállás építése. *próbál abból az információmennyiségből gazdálkodni, amit az orrára kötött Samuel, így a keresztkérdéseket nem biztos, hogy megtudja majd válaszolni.*
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-06-12, 16:55

    A falu felé közeledve visszanöveli inkább a távot. Szereti kifigyelni a személyeket, sok mindent megismer közülük. Például: ismerős a fekete haj és ismerős a szőke haj. A tartással együtt. ~Nocsak-nocsak, kik járnak az én utcámban?~
    Magában ördögi kacajjal léptet közelebb a csoporthoz.
    -Tán önöket is a kastélyba hívták? – tekint rájuk. – Szép napot.
    A kedvesnek tűnő mosoly azonban kissé higgadtabb lesz, amikor a szőke fiúhoz fordul.
    -A kastélyba hívtak minket és nem ide. Ha az úr távol van, akkor is fogadnia kell a személyzetnek a kastélyban. – nyugodt, de hideg hang, mely kevéssé enged ellenkezést.
    Szíve szerint továbblépne, de előbb megvárja a fiú magyarázkodását, láthatóan továbbra is várva, hogy nem mondanak neki nemet. A csődület és annak hangulata nem érdekli. Lehet morogni, de ők aztán nem bántották őket, addig meg nyugvás van.
    Az irányt az első mondat után már veszi is a kastély irányába. Nemleges válasz esetén egyrészt jelezve, hogy nem fogadja el a magyarázkodást, másrészt… ami jár, az jár. Jelen esetben kastélyi vendéglátás.
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-06-12, 11:34

    Sally és Lysie találkozásáról szóló rövid elbeszélésnek is köszönhető, hogy most Lili kíváncsian fürkészi új ismerősét. Az illendőség határain belül marad, az első benyomások alapján szimpatikus neki, és nem csak azért, mert triójukon kívül mindenki rosszallóan, fintorogva méregeti őket.
    - Szólíts nyugodtan Lilinek, nem szükséges a kisasszony megszólítás.
    Rámosolyog Lysiere, ébenhajú barátnőjük megjegyzéséből leszűri, hogy igencsak belé nevelték a kisasszonyozást. Lili megszokta, hogy így szólítsák, de most szeretne nem stenere lányként mulatni ebben a kastélyban… vagy kínjában sírva nevetni, ha a falubeliek hangulata kiterjed a kastélyra is. Mindenesetre, ha Lysie továbbra is kisasszonyozza, nem fog többet szólni, őt végülis nem zavarja, és ha másik lánynak így kényelmesebb, hát legyen.
    - Ott a pont.
    Egészen el van képedve egyébként a helyiek viselkedésétől. Emlékeiben a falusiak mindig kedvesek, mosolygósak…
    ~ Csak azért voltak kedvesek, mert a család birtokai dolgoznak?~
    Lili nem tudja, de nem hagyja abba a köszöngetést, ő is a megszokások, belénevelt szokások rabja, de már csak biccentésre futja. Kivéve a gyerekeket, ha rájuk téved pillantása, mosolya újra szélesebbé válik.
    Mélységesen megkönnyebbül, mikor kedvesen szólítja meg őket a közeledő szőke férfi. Hajáról rögtön Lin jut eszébe. Az első benyomásai ennek tükrében nagyon is pozitívak. Megjegyzi nevet, közben leszáll ő is Panka nyergéből. Mikor Sally bemutatja, akkor biccent egyet Massimiliano felé és köszönti. Elkapja Sally jelentőségteljes pillantását, amire szapora pillogással és elfojtott somolygással válaszol. Látja ő is, amit látni kell.
    Kíváncsian várja a válaszokat, ha nem derül ki az elbeszélésből, ami őt még mindig érdekli, akkor felteszi kérdését.
    - Más vendégek is vannak már itt vagy jönnek még?
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-06-11, 14:04

    - Ó, mindig elfelejtem! *biggyeszti le az ajkát szomorkásan, mikor Sally emlékezteti rá, hogy már megint kisasszonynak szólította, holott az első találkozásukkor is megígérte, megpróbál leszokni róla. Odahaza megszokta a kisasszonyozást, és egy berögzült szokást nagyon nehéz levetni - csalódottsága hamar tova illan, amikor új áldozatot talál magának, akit boldogíthat.* Igen, Lysie vagyok. Nagyon örvendek, Amelia kisasszony! Nahát, Cessi is itt van! *köszön Sally fehér cicájának is, nehogy ő kimaradjon.
    Túlzás lenne azt állítani, hogy amikor Sally említette Samuel úr meghívását, akkor egy díszesen felöltözött fogadóbizottságot, kedveskedő ajándékokat, pazar szállást és terülj-terülj asztalkámat várt, de egy kis vendégszeretetben azért reménykedett, épp ezért izgatottan várta, hogy a faluba érjenek. A falusiak ellenséges pillantásai, gesztusai ellenben hamar letörik a lelkesedését, s egyre inkább megszeppenten ül a nyergében, nem tudja, hogy mozduljon, hogy minél kevésbé tüntesse fel magát rossz színben, minél kevésbé tűnjön ellenszenvesnek, ráadásul feszélyezi, hogy így bámulják őket.*
    - Remélem, nem! *suttogja egy árnyalatnyit sápadva, mikor Sally megemlíti, hogy valószínűleg jó sokáig szaftos pletykatémát nyújtanak az ittenieknek. Nem szeret ennyire a középpontban lenni. Zavartan fészkelődik a nyergében, tekintetét makacsul Fátyol sörényére szegezve, csak néha les fel egy-egy szívdobbanásnyi pillanatra, akkor is inkább az épületeket, a tájat veszi szemügyre. Hiába erőlködik, úgy látja, a falusiak fogadtatásán nem javít, ha összehúzza magát, ahogyan az sem, ha büszkén kidülleszti a mellkasát, így inkább a homlokát ráncolja értetlenül, s megpróbál az útitársaira koncentrálni. Sally kérdésére tanácstalanul megcsóválja a fejét, s inkább maga is kérdéssel felel.*
    - Biztos, hogy jó helyen járunk? *Kételyére hamarabb választ kap, mint hitte, egy teljesen más irányból. A kellemes férfihang gazdáját kezdi keresni a tekintetével - a manőver nem tart sokáig, a feléjük utat törő fiú mosolygós arca ugyanis szöges ellentéte a falusiakénak, vidítóan hat rá e kellemetlen fogadtatás után. Érdeklődve hallgatja a fiú szavait, s közben határozottan megkönnyebbül attól, hogy kényelmük, szórakozásuk és biztonságuk őrá lett bízva, ez kicsit kárpótolja az emlegetett Essex úr távollétéért is. Egy, a többiekhez hasonlóan mogorva és ellenszenves házigazdától lehet, hogy az életkedve is elszállna egy ilyen nyomasztó helyen.
    Vidám mosolyt küld Ameliának és Sallynek, az ő jókedvét visszahozta és megalapozta Massimiliano. Épp készülne leszállni a nyeregből, amikor segítő kezet kap, amit ugyanilyen ragyogó mosollyal fogad el és köszön meg fentről, majd a sikeres lehuppanás után még egyszer, szemmagasságban is.*
    - Köszönöm. Örülök, hogy megismerhetlek *Mivel Sally bemutatja, csak ennyit fűz hozzá. Leemeli a lova hátáról a csomagját, a vállára veszi, Fátyol szárait pedig összefogja a torkánál, készen arra, hogy vigye, ha megmondták, hova kötheti ki. Egy kicsit félti, nem szívesen hagyná magára azok után, amit látott a faluból és a benne élőkből, de bízik benne, hogy a fogadónak és Massinak gondja lesz a jószágokra.*
    - És az itteniekről? *fűzi hozzá halkan Sally kérdéséhez. Nem akarja megbántani az idesereglett tömeget, csak kíváncsi, van-e valami oka a viselkedésüknek.*
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-06-06, 14:41

    - Nemrég érkezett a városba, s én igazítottam útba, merre találja a követségüket, illetve jobbféle fogadókat, ahol megszállhat. Egyik helyre el is kísértem, s út közben beszélgettünk, majd meghívott egy italra. Kalandvágyónak tűnt, gondoltam, miért ne? *Meséli el Ameliának, miként is találkoztak Lysievel. Őrá nem is kell sokáig várniuk, hamar fel is tűnik az úton.*
    - Ó, nézd csak! Ő lesz az! *Mind lova, mind a nyeregben a macska előbb hallotta, hogy érkezik valaki, utóbbinak előbb fülecskéje mozdult az irányba, majd követte a feje s tekintete. Sally nem emelkedik ki a nyeregből, de ettől még lelkesen, magasba lendült kézzel, vidáman integet vissza.*
    - Még mindig nem kisasszony! *Vigyorog hozzá, mert sose szerette, ha kisasszonyozzák. A falunak meg itt a szélén szolgáltatják addig is műsort.*
    - Szia, Lysie. Nem, mi is most érkeztünk, alig pár perce. Ah, nagyszerű, be se kell mutatnom titeket egymásnak. *Elégedetten nyugtázza, hogy Amelia máris bemutatkozott, így ezt vélhetően megoldják egymás között.*
    - Nos, onnan tudjuk majd, hogy rájuk is ilyen szépen néznek majd, mint ránk. *Felel meg Amelia kérdésére, kék szemei már a falubelieket pásztázzák, akik korántsem értékelik kedvezően három ilyen csinos hölgy feltűnését. Hogy a mögöttük lassan előbukkanó Thalassára csúnyán néznek vissza, azt nem csodálná, mert hát nem egy csupamosoly fickó.*
    - Gyanítom, vagy három napig pletykatéma leszünk, s minden itt töltött nappal ez duplázódni fog. *Jegyzi meg halkabban, de mosolyogva.
    - Induljunk befelé, aztán majdcsak kiderül, kik jönnek még kastélynézőbe, meg hol szállhatunk meg. *Indítványozza a két nőnek, s ha ez így rendben van, mennek is beljebb a faluba. Cessi, a fehér macska élvezi a rivaldafényt, s olyan elegánsan ül ott a nyeregben, mintha nem valami befogadott utcai cica lenne, hanem macskarisztokrata. Sally rámosolyog a lánykákra és a fiúkra is, utóbbiak az ő ébenfekete Viharfelhőjét is szívesen nézegetik. A felnőttek meg... szemrángás, nemtetszés, köpés ide vagy oda, Sally nekik is kedélyesen odabiccent és mosolyog. Attól, mert a falusiak itt nem szeretnek mosolyogni, ő mosolyoghat és érezheti magát jól. Valahol mulattatja is ez a hely.*
    - Szerintetek az aranyos gyerekekből mikor lesznek ilyen mufurc felnőttek? *Fordul két társához, s mivel kéne még ma szállás, vagy útbaigazítás, halkan tesz efféle megjegyzéseket. Felvonja aztán szép ívű szemöldökeit, mikor meghallja a kellemes hangot és üde színfolt lesz a mosolygós integetés.*
    ~ Na most vagy Samuel embere, vagy ő is vendég, de hogy nem idevalósi, az biztos.~ *Jut erre a megállapításra, ahogy figyeli a közelebb jövő fiút. Megállítja a lovát, s le is száll róla, mégse a ló magasából beszélgessenek.*
    ~ Ez nem indul jól.~ *Gondolja, mikor a fiú még csak ott tart, hogy elnézést kell kérnie Samuel nevében. Maga is elnézést kérően néz barátnőire, hogy rögtön kis fennakadással indul a kalandjuk, s ahelyett, hogy a kastélyba mennének, élvezniük kell a hely... khm, vendégszeretetét.*
    - Köszönjük, Massimiliano. A hölgy Lysie.. *Mutatja be előbb a lányt, mert gyanús volt neki az a pillogás a félelf lány felé. Kíváncsi, talál-e viszonzásra? S egyúttal Amelia felé is néz, ő miként látja a helyzetet, ezt pedig jól elrejti a bemutatáshoz szükséges odapillantásba.*
    - A másik hölgy Amelia, én pedig Sally vagyok. A lovakat hova köthetjük ki? *Kérdi még a fiút, majd szemügyre veszi a fogadót, mely úgy néz ki, estére a szállásuk lesz.*
    - És tudsz mesélni a kastélyról, mi vár ránk? *Kíváncsiskodik, ha már... A macskája közben leugrott a nyeregből és a lánykák felé sétált el. Picit óvatosan, mert hátha bántanák, de azért nyitott egy kis kényeztetésre.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-06-05, 18:57

    *A faluban és közvetlen környezetében már javában zajlanak az ilyenkor szokásos földi munkák, melynek csak az este beköszönte vet véget. A faluba, a nap utolsó bágyadt sugarai közepette indulnak vissza a javarészt férfiakból álló kis csoportok, melyek családi, jóbaráti vagy esetleg szomszédi társulások erre az időre. Vállukon kapák, gereblyék és különböző speciális eszközök, melyeket az évek alatt finomítottak, tökéletesítettek, hogy a lehető legpraktikusabbak legyenek az efféle munkákhoz. Már a falu határában nagy feltűnést keltett a kis csapat, külön-külön is pletyka válik majd felbukkanásukból, együtt meg aztán pláne, főleg, ha majd korán reggel tovább állnak. Kitűnő melegágya lesz majd munka közben az alaptalan felvetéseknek itt létük. Essex Úr és a hölgyek ismeretsége, Essex Úr és a barátai, mind-mind öregasszonyoknak való csacsogásra ad okot... de hát nem sok szórakozása van az itteni embereknek.
    Ahogy az utazók a falu belseje felé közelednek, az út mellett maszatos arcú gyerekek jelennek meg a "prériől", melyek közül a lánykák leginkább a Sally közelében lévő macsekra mutogatnak mosolyogva. Errefelé még a macskák is szürkék, a cirmoson kívül nincs túl sok egyéb, amolyan világos úrias szőrrel rendelkező. A lovak meg aztán a kisfiúknak tetszenek, ahogy elképzelik magukat hátukon ülve, miközben A sárkány ellen harcolnak, hogy megmentsék a mesékből annyiszor hallott királylányt. A felnőttek már nem olyan boldogak, talán csak a helyi "máj" az ivót magába foglaló közösségi ház tulajdonosa vigyorog a legjobban, hisz tudja, hogy minden egyes vendég csengő aranyérmékkel a zsebében érkezik. Ő nem arra gondol rögtön, hogy "nincs jobb dolguk, hogy errefelé terelte őket a sors", de még csak nem is arra, hogy "minek jöttek ide? Csak rombolják a közösséget." Van ki rezzenéstelen arccal méregeti a kastélyba igyekvőket, van kinek szemét az ideg rángatja párszor, majd jókorát köp a földre, ami mindent elmond véleményéről.
    Amelia felé nagyjából annyi kedves gesztust küldenek, ami megközelíti a nullát, ezidáig elég maguknak való lakosokkal találkoztak, valószínűleg saját gondolataik is akörül járnak, hogy nem biztos, hogy majd odabent is túlon-túl meleg fogadtatásban lesz részük.
    Miután a kezdeti hangulatalapozás ilyen kellemetlenre sikerült, igazi színfoltként hathat a néma csöndben egy kellemes férfi hang. Egy magas, szőke hajú fiatalember, fülig érő vigyorral integet már messziről, lerí róla, hogy nem idevalósi, hiszen tud mosolyogni, és nem utolsó sorban úgy fogadja őket, ahogyan senki más a környéken.*
    - öhm...elnézést, bocsánat... *furakodik előrébb, két lapátnyelet támasztó bámészkodó között, hogy odaférjen és megfelelőképp köszöntse a faluba érkezetteket. Ezalatt már igen szép számmal összesereglett a falu népe, de egyelőre szavukat sem hallani, mindenki figyel, mintha várna valamire.*
    - Üdvözlök mindenkit szerény kis otthonunkban. *hajol meg kissé, hogy megfeleljen az elvártaknak és, míg beszél mindenkivel próbálja tartani a szemkontaktust.
    - Samuel Essex Úr üzenetét tolmácsolnám, miszerint a legmélységesebb elnézésüket kéri távolmaradásáért, de halaszthatatlan ügyben kellett elutaznia a kastélyból, így kényelmük, szórakozásuk és itt létük biztonságáért én felelek hazatértéig. *kedves arcú, olyan húsz év forma, életvidám fiú, kinek mozdulataiban is látszik, hogy nem csupán szavakban próbál tenni azért, hogy kellemesen töltsék az itt töltött idejüket a vendégek.*
    - Kérem, ne is töltsenek el idekint több időt, kerüljenek beljebb, kezd lehűlni a levegő, még a végén megfáznak, és akkor mit szól majd Essex Úr... *mosolyogva már lép is Lysiehez, hogy lesegítse a lóról.*
    - Ha bármire szükségük van, csak Massimilianot hívassák, és már jövök is. *árulja el a nagy izgalomban elmaradt nevét egy ilyen kis trükkel, majd ezek után már nyújtja is kezét Lysie felé, kivel reméli újból összefut pillantásuk.*
    avatar
    Amelia il Contevilla

    IC hozzászólások száma : 384

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Amelia il Contevilla on 2013-06-04, 21:11

    - Lehet kérdeztem már, de honnan is ismered Lysiet?
    Kérdi Sallyt, mikor elérik a falu közepét és a legtöbb "csajos" témán már átrágták magukat. Míg a válaszra vár, figyelme osztatlanul barátnőjéé, azután újra a környezetükre terelődik pillantása. Ha valamelyik falusi feléjük jár és szemkontaktust is teremt az idegenek esetleges bámulása közben, akkor Lili szóval vagy egy mosollyal és intéssel köszönti.
    Panka nyergéből viszont nem akar leszállni, míg Sallyvek úgy nem határoznak, hogy inkább a helyi ivóban várakozzanak. Aranyfakó lova türelmesen álldogál, míg el nem dől a dolog. Ellenőrzi, hogy nyeregtáskái rendben vannak-e, mert éppen hogy csak sikerült becsatolnia mindkettőt. A két váltás ruha, füzete, szénceruzái, egy hátizsák (hátha kirándulni szottyan kedvük, akkor kényelmesebb ebben vinni a motyót... talán Lili kicsit túlgondolta ezt a kis kalandot...) valamint Szeplősné elemózsiás csomagja igen nagy helyigényű. Kabátját és két összegöngyölt takarót hátulról erősített a nyereghez.
    Lili maga fehér inget visel, aminek ujjai könyökénél érnek redőzött véget. Barna nadrágjához sötétebb árnyalatú, szintén barna csizmát vett fel. Az utazás esetleges veszélyei miatt bőr vértet és alkarvédőket is felvett. Fekete kalapjának nincsenek védelmi funkciói, hacsak széles, kissé hullámos karimája szemét nem védi a tűző napsugaraktól. Nem divatkalapról van szó, habár egy fényes fekete szalag körbefut rajta. Gyertyalángszín haját befonta, egészen jobb halántékától kezdve, bal tincseit csak a copfba fonta bele, amit végül kalapszalagjához hasonló szalag fogott össze. Fekete fegyvertartó övén egy gladius és egy hárítótőr. Hátán egy tegez tucat nyílvesszővel és egy rövid íj.
    - Szép napunk van bizony. Lysie, igaz? Amelia vagyok.
    Bemutatkozásához integet is. Visszamosolyog az újonnan érkezőre, mindig szeret új ismerősökkel találkozni.
    - Várunk még valakit? Honnan fogjuk tudni egyáltalán, hogy várunk-e még valakire?
    avatar
    Yalela Lysie

    IC hozzászólások száma : 59

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Yalela Lysie on 2013-06-04, 15:37

    *Még friss élményként él benne a nagy utazás minden mozzanata, Enoldar csapadékos vidékéről Ederthin meleg, s jóval sűrűbben lakott városába, ahol minden egy kicsit másabb, mint az otthoni, megszokott környezetben. Bár naiv ötlet volt azt gondolni, itt majd hasonló arcok fogadják, de azt hitte, kevésbé lesz számára idegen az új környezet. Szülei pátyolgató és oltalmazó kezének eleresztése 41 megélt tavasz után sem volt könnyű, így mi sem természetesebb, hogy még a kicsomagolás előtt már rögtön belevetette magát minden, a város által kínált lehetőségbe. Ilyen lehetőség volt Sally is, kiben rövid ismertségük ellenére egy szoros barátság kezdetét látja, s mivel ő jóformán az első, akivel sikerült rendesen szóba elegyednie, gondolkodás nélkül igent mondott a meghívására. Csak utólag jött rá, hogy átgondolni azért nem ártott volna a dolgot - hisz alig érkezett meg, máris újfent lóra szállt, egy olyan úti cél és program felé, amiről szinte csak annyit tud, hogy izgalmas lesz. Ahogy az oldalán fityegő, egyszerű, egyenes hosszúkardra pillant, amit ön- és vagyonvédelmi okokból szerzett be még otthon, indulás előtt, máris elbizonytalanodik azt illetően, mennyire lesz hasznos tagja a csapatnak. Van nála egy sima tőr is, bal csizmája magas szárába rejtve, ahogy apjától látta - kényelmetlen is egy kicsit. Sebaj, talán a gyógyászati ismereteivel, és anyjától örökölt, éles eszével jó kis kaland elé néznek. Hozott magával néhány kenőcsöt, leginkább az oda- és visszaút miatt aggódva, valamint vizet és ételt is, tanácstalanságában leginkább gyümölcsöt, s nem túl sokat, abban reménykedve, vendéglátójuk a feladványok mellett a jólétükről is gondoskodik majd. Ugyanilyen jóhiszeműséggel válogatott ruhát magának, öltözete inkább Inalagol Ananair Erimhir kultúráját tükrözi, mintsem Ederthinét: szép szabású, finom anyagú inget visel, ujjait könyék alá tűrte, színben hozzá illő, sötétszürke nadrágot választott, lábszáraira tökéletesen simul magas szárú, fekete csizmája. Az otthonról hozott bőrvértben kényelmetlenkedik, de az idegen terep miatt szükségesnek látta, ahogy a bőr alkarvédőket is. Ékszerek terén visszafogta magát, bal fülében gazdagon díszített füldísz ékeskedik, ujján karikagyűrű. Hátközépig érő, barna fürtjeit nem volt ideje fonatba rendezni, így szabadon lógva hagyta.
    Sallyéknek a találkaponthoz érkezés után csak pár percet kell várniuk, mire feltűnik szürke kancája hátán. Az ismerős arcot kiszúrva Lysie egy pillanatra kiemelkedik ügetés közben a nyeregből, hogy vidám kiáltással, mohón kalimpálva odaköszönhessen, ha nem lenne így is elég feltűnő a jötte.*
    - Kisasszony! Hahó! *Amint elég közel ér, lovával lépésre vált, s a nyeregben kissé előre dőlve, ragyogó mosollyal üdvözli újfent a két nőt.* Szép napunk van, ugye? Sajnálom, sokat kellett rám várnotok?
    avatar
    Thalassa Y'arioth

    IC hozzászólások száma : 98

    Játék az élet – I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Thalassa Y'arioth on 2013-06-03, 15:24

    Ha ő bárhova meghívót kap, az felettébb kellemetlen dolog. De, ha ő szerez, az már természetesen teljesen más. Ebben a tudatban ül lova nyergében is. Ami jár az jár.
    Fekete ló, fekete ing, fekete csizma és fekete bőrnadrág. Csak hogy változatos legyen. Kesztyűt is vett, az olyan nagyon hatásos tud lenni. Nem mintha neki bizonygatnia kéne, hogy kicsoda is. Bár jobban szereti, ha nem tudják.
    Lánc, kötél és alkarvédőiben fojtóöv található. Szereti halmozni az élvezeteket és jóbarátait nem hagyná otthon.
    Unatkozik egy ideje és jó mókának tűnt a híresztelés, így úgy döntött, belevág.
    Faarccal halad az úton, amikor észrevesz két alakot és követni kezdi őket. Már egészen közel jár hozzájuk, de elég messze, hogy még esetleg ne forduljanak hátra az előtte járók.
    avatar
    Sally Wentworth

    IC hozzászólások száma : 212

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Sally Wentworth on 2013-06-03, 11:46

    *Érdeklődve vette át a futártól a levelet, s egyre szélesedő mosollyal olvasta el azt.*
    ~ Hát mégis megcsinálta, nemcsak a levegőbe beszélt!~ *Mivel a meghívó úgy lett megfogalmazva, hogy hozhat magával mást is, hát élt a lehetőséggel, nem foglalkozva azzal, vajon tényleg így van vagy csak udvarias levélbeli fordulat volt. Eric elfoglalt volt erre az időpontra, ezt már tudta korábban is, így nem is fáradt azzal, hogy őt megkérdezze, hanem egyenesen a Contevilla-rezidencia felé vette az útját, mihelyst kiderítette, hol is van. Legnagyobb örömére Amelia ráért, jó kis kalandnak ígérkezik, még ha nem is igazi kalandnak. Ahogy Samuelt ismeri - elég felületesen mondjuk - az alapján úgy sejti, fejtörőkkel, kis csapdákkal, ijesztgetésekre számíthatnak, de mind ártalmatlan igazából. Nem is kalandnak, hanem a Mulatónegyed kihelyezett szórakozási lehetőségének tűnik. Ezek után már csak meg kellett beszélni mikor indulnak és hol találkoznak, aztán már csak várták a napot.
    Találkozott időközben Lysievel is, s mivel szimpatikus, kalandvágyó félelfnek találta, hát őt is elhívta, csak a megbeszélés alapján vele már a kérdéses falu közelében találkoznak.
    A városban is egyes részeken erősen javallott a fegyver viselése, s bár jól kiépített az erődrendszer a Fejedelemség határain, az óvatosság sosem árt. Arra nincs kapacitás, hogy a szörnyeket kiirtsák, főleg, hogy nem is szabad, kellenek ők a természet egyensúlyához. Így Sally is jobban felöltözött, mintha csak a városban kóricálna. A szemeihez illő mélykék inghez fekete, bővebb szabású nadrágot vett fel, puha őzbőr csizmák simulnak lábfejeire. Hogy ne csillogjon, kormozott fémpikkelyekkel borított bőrvértet visel. Veretmentes fegyvertartó övén egy szablya és egy görbe ívű, recés élű kés. A nyeregben előtte hófehér, sárga szemű macska ül, még nem teljesen felnőtt. Láthatóan élvezi a cica, hogy a fekete ló hátán ülve lovagolhat. Sally adar ishiri módi szerint combközépig érő, finom ezüst- és fekete-fonállal hímzett kabátot is hozott magával, azt egyelőre csak vállaira terítette. Ébenfekete haja kibontva omlik vállaira, s egy ezüstlánc villan meg a nyakában, de a medált rajta nem látni, elrejti a ruha. A bal kézfején most is ott indulnak mutatóujjtól a hennaminták. Nyeregtáskában váltóruha, kulacs víz és némi élelem. Sok vándorláshoz szokva ezek is aszalt, szárított ételek, így megromlásuktól nem kell félni. Egy kötelet is rögzített a nyereghez. Nem számol vele, hogy kelleni fog, de volt már rá példa, így hozta. A falu közelében lassít a lova léptein, majd megállnak.*
    - Elvileg, ide beszéltük meg Lysievel a találkozót... Kíváncsi vagyok, hányan leszünk? Ennyien maradunk vagy hárman leszünk? *Mondja Ameliának, s egyszerre les az útkereszteződés felé, merről tűnik fel a félelf lány - hacsak nem ő vár már rájuk alapból -, s a falu felé is, könnyen kiszúrva a legnagyobb épületet, elvégre, az a legnagyobb.*
    - Remélem lesz szabad szobájuk. Ahogy Samuelt ismerem, annyira átalakította a kastélyát, hogy oda hiába is indulnánk tovább, ágy nem lesz benne. *Jegyzi meg mosolyogva, míg várakoznak. Sally nem is sejti, hogy még egy ismerőst fog még erre sodorni a szél.*
    avatar
    Eric Crow

    IC hozzászólások száma : 115

    Játék az élet - I. fejezet: A falu

    Témanyitás  Eric Crow on 2013-05-31, 20:37

    *A hírek futótűzként terjedésének, melynek csupán a távolság szabhat határt, jelen esetben az a fél nap, amelyet a kis csapat tagjai már maguk mögött tudhatnak és ezzel második csapatként vehetnek majd részt egy nem mindennapi játékban, az "üresen" álló főúri kastélyban.
    Az első pár fős csoport néhány nappal, amolyan teszt jelleggel próbálhatta ki a messzi földön készíttetett maketteket, furmányos fejtörőket, és a legkülönbözőbb szerkezeteket, melyet a kastély ura, az ifjú Samuel Essex csillagászati áron szerzett be, hogy ígéretének eleget téve, a vidék legszórakoztatóbb időtöltésével rukkoljon elő. Az első résztvevők a kastélyhoz tartozó faluból kerültek ki, kik voltak olyan merészek, hogy bemerjenek lépni a teljesen átalakított, hátborzongató elemekkel teletűzdelt kastélyba. Köztudott, hogy Essex úrfi nem rajong a régimódi épületekért, az örökséget gyorsan szétosztotta illetve nem kevés részét ebbe a valóra váltott álmába invesztálta, ő maga pedig valahol máshol él. A helyik szinte sosem látták, sem gyermek korában, sem pedig most, hogy megboldogul atyja ráhagyta a családi vagyont.

    Hogy miképp juthatott el ez a hír a szűk környéken kívül először hőseinkhez, arról talán Sally mesélhet a legtöbbet, hiszen az Essexel való ismertségükről, illetve a pár nappal korábban érkezett levél tartalmáról csak ő és Samuel tud... hacsak nem mesélte már azóta másnak is a történetet.

    A kis csapat alkonyatkor érkezik a dombokkal tarkított eldugott kis helyhez, melyet a báróknál és nemesi főuraknál jól megszokott sűrű erdő ölel körbe, abból a célból, ha netán vadászni szottyanna kedve az uraságnak. Ez a falu csak egy a jónéhány közül, mi a környéken fellelhető, de ezt is, úgy, ahogyan a többit is, kétkezi munkások, kézművesek, iparosok és olyan népek alkotják, kik nem vetik meg a munkát, ha arról van szó. Nincs közöttük naplopó, hisz, ha így lenne, gyorsan kinéznék maguk közül, mert csak rontaná a közösség összetartó erejét. Körülbelül 13-15 leginkább sárból, vályogból vagy egyszerűen fából készített kunyhó alkotja a lelkét ennek a falucskának. Az agy, vagy, ha úgy tetszik a máj, egy nagyobb épület, mely közösségi házként, ivóként és pletykáldaként is kitűnően funkcionál. Itt vitatják meg a kérdéses dolgokat, itt döntenek mindenről, ami a falubelieket érinti, ezen a helyen ünnepelnek és szelektálnak a beilleszkedni vágyókból, ha arról van szó. Egymást nagyon, az újonnan érkezetteket és az átutazókat azonban nem szeretik, kinézik még az utcáról is, kevesen barátkoznak, még annál is kevesebben beszélnek az itteni dolgokról, igazi kemény dió, ha ismerkedni próbál valaki.
    A közösségi ház nyújt szállást a vendégeknek, persze nem szabad sokat várni a helytől, összeeszkábált fából készült ágyak és kenderzsákba tömött szalma jelenti azt a luxust, amivel a megszállót kényeztetni tudják. A falak gyér díszítésűek, itt-ott egy-egy kisebb keretbe foglalt rajz díszít, sötétedés után viszont csak az olajlámpások és a különböző helyeken lévő fáklyák hoznak némi fényt a nyugodt kis falu éjszakájába.
    A házak között veteményesek, a földút egyik oldalán disznók henyélnek, hemperegnek a földön, a másikon birkák bámulják bambán a tájat, az úton magán pedig különböző baromficsaládok fogadják harsogva a kastélyba igyekvőket. Szomorú hír azoknak, kik nem kedvelik a nyirkos helyeket alvás gyanánt, hogy csak holnap érkezik vissza halaszthatatlan útjáról a báró, így az éjszakát a faluban kell tölteniük a résztvevőknek.
    Néhány helybéli már távolról kiszúrja az idegeneket, ami azt jelenti, hogy pillanatok alatt az egész falu tudni fog érkeztükről, ami annyit jelent, hogy csak a vendégeken múlik merre mennek, mit csinálnak és az, hogy a "nem kedvelem" alapról merre billentik majd a mérleg nyelvét.*
    avatar
    Adminisztrátor
    Admin

    IC hozzászólások száma : 49

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Adminisztrátor on 2013-03-04, 23:32

    * Rowon kimetszi a farkaslény lábából a nyílvesszőjét, és a többi mellé teszi. Ezek után a társa mellet ő is megszemléli a nyomokat melyek, továbbvezethetik őket a cél felé. *
    - Az egyik jómadár megpróbált hamis nyomokat hagyni. - * Mutatja a Kószának, a jeleket. *
    - De a társai nem sokat törődtek vele. Jól látható hogy az utunk arra vezet. - * Ért egyet a Kószával az irányt illetően. Talán az emberrablók vezetője próbált ravaszkodni, de a társai ügyetlensége fölöslegese tették erőfeszítéseit. *
    - Indulhatunk. - * Jelenti ki aztán, és neki is indul.*

    Noldor Halbarad

    IC hozzászólások száma : 22

    A Zordhegység dél-nyugati csücskében

    Témanyitás  Noldor Halbarad on 2013-03-01, 18:09

    Fordulás után még épp látja, ahogy társa bevégzi a rátámadó lény életét. Biccent egyet, mintegy elismerésül, de nem lazít védelmén: azonnal fülel, kutat, keres, rejt-e még támadót a környező bozótos. Néhány rövid perc elég arra, hogy felmérje a helyzetet, s bizton állíthassa, jelenleg nincs több veszély. Rowon felé fordul.
    - Nem, valóban nem volt. - válaszolja társának.
    - És úgy tűnik, egyelőre többüknek nem kell meghalni... - mosolyog sokat sejtetően.
    Felveszi íját s a második vesszőt, majd elindul, hogy megkeresse az elsőt is, amelyik csak súrolta a szörnyet. Meg is találja jó pár lábnyira a lény hullájától, a földbe beleállott vesszőt. Felveszi, majd megtisztítja a vértől, s elrakja a többi mellé.
    Még kicsit elidőzik a dulakodás nyomaival, hiszen meg kell találniuk az irányt, amerre innen továbbhaladt a kompánia.
    - Azt hiszem, erre. - Mondja, mikor végre megvan a jó út. Ha Rowon is kész van, indulhatnak is...
    avatar
    Adminisztrátor
    Admin

    IC hozzászólások száma : 49

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Adminisztrátor on 2013-02-27, 15:43

    * A nyílvessző a lény jobb mellső lábát sebesíti meg, de még le sem lassítja az acsarkodó rohamát. Rowon, miután eleresztette az íjhúrt, már dobjad is le a lőfegyvert, és sebesen kardot ránt. Amint a bestia megközelíti, egy sebes oldallépés közben alulról meglendíti a kardját, és egy mély vágást ejt a szörnyön, amely a nyakánál indul és végigszánt a fején. Karmai közel húznak el ugyan Rowontól, de sebest nem sikerül ejtenie. A súlyos vágástól a földre rogy, és miközben a vére elkeveredik a földel, szép lassan kiszenved. Rowon, a Kósza felé fordul, és látja hogy ő is végzett ellenfelével.
    - Ne sok esélyük volt. - * Mondja mosollyal a szája szögletében, harcostársának, de azért figyel, hátha vannak még többen. *



    Csel: Sújtás fel (Szúró-, vágófegyverek)

    Noldor Halbarad

    IC hozzászólások száma : 22

    A Zordhegység dél-nyugati csücskében

    Témanyitás  Noldor Halbarad on 2013-02-27, 10:59

    Rowon figyelmeztetését hallja, de odafordulni nem tud, hiszen saját ellenfelével van elfoglalva. Valami mégis azt súgja neki, hogy nem kell aggódni, társa tapasztalata biztosíték a sikerre.
    A felé haladó bestia épp abban a pillanatban rugaszkodik el, mikor a Kósza elengedi a nyílvesszőt, így az csak súrolja a lény hátát. A farkasszerű állat egy lépésre kerül Noldortól, s máris támadásra kész. Azonban az Északi hidegvérrel cselekszik. Amint látja az elrugaszkodásra utaló jeleket, eldobja íját és a második nyilat, s máris kardot ránt. Mire a szörny elé kerül, Noldor már kivont karddal, készen várja a támadást. A bestiának egy támadásra marad ideje, de a harapást a Kósza könnyen kivédi. Kardjának lapjával egy erős oldalirányú ütést mér a fejére, majd a következő pillanatban egy mély vágással felszántja a lény mellső vállát, s a torkát metszi. Még nyüszíteni sincs ideje, elterül a köves talajon.
    Noldor egy pillanat alatt társa felé fordul, készen arra, hogy segítségére siessen, ha szükséges.

    Csel: Vágás (Szúró-, vágófegyverek)
    avatar
    Adminisztrátor
    Admin

    IC hozzászólások száma : 49

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Adminisztrátor on 2013-02-26, 15:38

    * Rowon is megszemléli a Kósza által talált nyomokat, melyek a lány szökési kísérletét bizonyítják számukra. *
    - Igen így történhetett. -* Ért egyet társa szavaival. Maga is talál néhány hosszú barna hajszálat a közelben. Ekkor az útitársa a fegyverérét nyúl, amelyek majd egy időben Rowon is meghallja a neszezést. Ő is a íját ragadja meg és befordul egy derék magas szikladarab mögé, amely ott árválkodott a közelében. Méretes farkasszerű fenevad jelenik meg, és nem teketóriázva feléjük indul. Rowon elméjébe szökken a gondolat, hogy a hasonló lények ritkán támadnak egyedül, pláne ha két ellenfele is van. Még szinte végig sem suhant eme gondolatsor agytekervényein, amikor mögüle újabb zajok kélnek, és egy hasonló lény ugrik elő egy fa mögül és rohan feléje. *
    - Párban vannak. - * Figyelmezteti a Koszát is, és mialatt Társa az első fenevadra lő, ő a második felbukkanó felé indítja nyílvesszejét. *


    Csel: Rövid távú lövés (Célzófegyverek)

    Noldor Halbarad

    IC hozzászólások száma : 22

    A Zordhegység dél-nyugati csücskében

    Témanyitás  Noldor Halbarad on 2013-02-25, 19:26

    Elindulnak hát. Lassú léptekkel, mindenütt nyomok után kutatva halad előre társa mellett. De jódarabon semmi változás, az eddig is követett féltucatnyi talpnyom tűnik fel itt-ott. Látható mód megpróbálták eltüntetni őket, de vagy siettek, vagy nem értettek eléggé hozzá. A fő, időnként megbizonyosodhatnak arról, jó felé mennek.
    Az egyik bokron néhány piros szövetszál kiált némán az ég felé újabb nyomként. A bokor körül megsokasodnak a nyomok. Noldor megáll, s lehajol, hogy jól körbenézzen.
    - Itt kisebb dulakodás folyt. Talán megpróbált elszabadulni a lány.
    Lép néhányat, ahogy követi a jeleket.
    - Itt kisebb hempergés történt. Gondolom elfutott a lány, de hamar utolérték, s földre teperték...
    Kis vérnyomot is talál. Rowonra pillant, egyetértést keresve. Hirtelen zajt hall a háta mögül: valami vagy valaki neszezését hozza a szél a közeli bokrokból. Azonnal íjáért kap, s máris egy vessző simul a pattanásig feszülő íjhúrra, miközben a legközelebbi fa mögé lép. Innen kutat a zaj forrása felé. Kisvártatva egy négylábú bestia lép elő a bozótból. Megáll a nagyobb farkas méretű lény, körbeszimatol, majd a két vándor felé fordul, s rohamra indul. Az Északi nem vár semmit, azonnal elengedi a nyílvesszőt a lény felé, s azonnal készíti is a következőt, hogyha nem sikerül leteríteni a vadat, legyen még egy esélye...

    Csel: Rövid távú lövés (Célzófegyverek)
    avatar
    Adminisztrátor
    Admin

    IC hozzászólások száma : 49

    Re: Montea vadonja

    Témanyitás  Adminisztrátor on 2013-02-25, 14:11

    * Kölcsönkapott lova nyergében léptet a Kósza mellett, akivel együtt egy új kalandra vállalkozott. Amint a terep egyre sziklásabb és meredekebb lesz, Rowon egyetértően bólint társa szavaira. Le is száll a hátasáról és a szürke kanca mellé vezeti, majd leellenőrzi felszerelését, ami sokban hasonlít a Kószáéra. Kardja az oldalán, Tőre az övében pihen. Rövid íj és tegez kerül le a lova nyergéről. Hátizsákjának élelem, víz, gyújtósnak való kiszárított szövetdarabok, tűzszerszám, fáklya, valamint összetekert kötél, hátha szükség lesz rá itt a sziklás terepen. Kötszernek való is lapul a zsákjában, valamint egy kevés szárított gyógynövény keverék, ami segíti a vérzések csökkentését. Amint mindent rendben levőnek talál, Bólint Társának.*
    - Indulhatunk. - * És már kezdődhet is a hajsza az Lányrablók után.*

    Noldor Halbarad

    IC hozzászólások száma : 22

    A Zordhegység dél-nyugati csücskében

    Témanyitás  Noldor Halbarad on 2013-02-25, 12:03

    Az Ederthin-Crestias utat hamar megtették, s a Fejedelemség harmadik legnagyobb városát a hátuk mögött tudhatják. A Voda-tótól egyre északabbra haladnak immár, az Azzo-dombság és a Zordhegység határán járnak. Noldor szürke köpenyt visel, barna mellénnyel és barna nadrággal. Lova, Gratia - a barna kanca, akit attól a crestiasi gazdától kapott sajátja helyett váltólóként, hogy azonnal indulhassanak -, szakadatlanul halad felfelé az egyre meredekebbé váló, s egyre csak szűkülő ösvényen...
    - Hamarosan le kell szállnunk, s gyalog kell, hogy folytassuk... - szól oda a Rowonnak is csak "Kósza" néven bemutatkozott Noldor a még mindig alig ismert társának, akivel két napja találkozott Ederthinben. A másikról szinte semmit sem tud, csak a nevét. A feladatot persze azonnal elvállalta, mint ahogy Rowon is azonnal rábólintott. Végül ketten jöttek, de ha a másik fele olyan jó csak, mint ahogy az bemutatkozásából kiderült, akkor ketten is elegen lesznek. Reméli semmi sem jön közbe...
    - A kapitány elmondása szerint ezen a vidéken több tucat rejtekhely is lehet. Nem lesz egyszerű megtalálnunk a rablókat... Ha egyáltalán erre rejtőznek. - Kis gondolkodás után hozzáteszi:
    - Bár, ez szinte teljesen biztos... messzire innen nem mehettek, ha váltságdíjat akarnak maguknak... csak kérdés, jó ösvényen jöttünk-e fel? A nyomok mondjuk erre vezettek, de az akár másoktól is származhatott.
    Megállítja lovát, majd könnyűszerrel lepattan róla. Nem tudnak tovább lovon haladni. Innen gyalogolniuk kell. Egy fához vezeti a barna kancát, s magához veszi az íjat és a teli tegezt, meg a hátizsákot, melyben madzag, két tőr, fáklya, gyújtószerszám, némi víz és élelem található, nah meg kötszer. Kezét végighúzza az oldalán levő kardon, majd, mikor megbizonyosodott róla, hogy mindene megvan, Rowonra néz.
    - Mehetünk?
    avatar
    Montea
    Admin

    IC hozzászólások száma : 3

    Zord-hegység

    Témanyitás  Montea on 2013-02-25, 11:32


    A Zord-hegység keletről határolja a Dombtavi-fejedelemséget s természetes határt képez a dombtaviak és a nomádok között. A hegyvonulat nem véletlenül kapta a nevét: sziklaképződményei és a hegyen uralkodó gyakorta ködös idő legtöbbször annyira megnehezíti a közlekedést rajta, hogy az átkelést nagyon kevesen kockáztatják meg, inkább vállalják az időigényesebb megkerülést.
    Akadnak mégis vállalkozók, akik a magasba törnek, a hegyen élő griffek gyógyító erejű tollait és nagy értékű tojásait megszerezzék. Ez azonban nem veszélytelen, nemcsak a griffek őrzik féltékenyen a területüket, de a hegyvidéken könnyen bele lehet futni worgur- és hirish-csapatba és hegyi sárkányba is. A hegyen sok a barlang, itt a barlangi rovarkígyó és a zirinnis okoz nem kis kalamajkát a bemerészkedőknek.

    A Zord hegység északi részénél található portál egyben a bejárat is az elfek által lakott Ezüst-völgybe, következésképpen ha látni nem is mindig látni, de állandó elf felügyelet alatt áll.

    Sponsored content

    Re: Zord-hegység

    Témanyitás  Sponsored content


      Pontos idő: 2017-10-24, 04:11