al-Khaybar rezidencia - Adar Ishir Nagykövetség

A rezidenciát kovácsoltvas kapu választja el az utcától, előtérben egy kis bevezető kerttel. Az épületbe belépve az előtérből nyíló fogadócsarnokban fogadják a vendégeket, amely egy belső, zárt kertre néz. Meleg időkben a vendégek fogadása a kertben történik, mely a legforróbban tűző napos idő esetén is hűvös árnyékot ad.
Kisebb ösvények vezetnek a családtagok lakosztályai felé, a kert hátsó részébe, amely elválasztja, de mégis összevonja a családot. Külön helység van az imádkozáshoz és szeparált fürdőház is található a növénykert mellett, ahol a Tartományok híres növényeit, főleg rózsát nevelnek.
A rezidenciában edzőtér, lovarda, és madárház is található, ahol a méltán híres sólyom fajokat tartják és tenyésztik.
A főépület alatt nemcsak pincék, tárolóhelyek, hanem tömlöc is található, hűen követve az eneydrosi hagyományt.

-Az ifjú pár boldogságára. – koccint Kathleennel, majd kortyol párat. Szomjas is, de ha hirtelen issza meg, akkor az rövid idő, míg itt lehet, még rövidebb lesz.
Boldogságot és hosszú boldogságot kíván gondolatban. Olyat, mint amit már régen érzett és ismét érez, éppen a mellett, aki itt ül mellette. Még ha tartózkodóan is.
-Mondja ki nyugodtan. A balesetem és a betegségem. A nyilvánvalót minek kerüljem? – mosolyog Kathleenre. – de mosolya nem a riposztot jelzi. Ahhoz ő boldogabb most.
-Szeretek gyógyítani. – fény csillan tekintetében, jelezve, hogy így gondolja. – De ha gyengén gyógyítok, a beteget veszélyeztetem, így vissza kell fogni magam.
A játékos felhívásra halkan felnevet. Arca szürkesége is tűnni látszik. Mintha.
-Mondhatnám, hogy elesett vagy leesett. A csuklóból ítélve. Mivel azonban tudta mozgatni, ezért más sérülés lehet. – felfelé tekint, elgondolkodva, de egyben szemeiben az a fény gyúl, mint mindig, ha gyógyítással foglalkozik.
-Zúzódást lehet másként is kendőzni, így talán… sebes… Hogy sérült meg? – vált aggódásra a tekintete. – És miért nem… ~pihen.~ - halkan felnevet ismét.
-Bagoly mondaná verébnek. Azt hiszem… most értettem meg, mit mondott akkor.
Egy ideig hallgat, kortyolva az italból.
-Sebre gondolok, sérülés. Azt viszont így nem tudom megmondani, hogy mitől.

-Még az illemen belül volt. - mosolyog biztatóan.
Meghökkenve pillant Tsitsára.
-Hogy értve, hogy én zenélek? Hiszen gyakorolsz. Nem értem. Hogy értve, nem lesz zenénk?
Finoman érdeklődik, de az értetlenség megjelenik tekintetében. Nem tudja, mit szeretett volna ezzel Tsitsa mondani.
Élvezettel suhan Tsitsával a parketten és látja, hogy a lány is élvezi. Mosolyogva nézi, majd halványodik a mosoly, ahogy letekint maga elé zavartan.
-Igen? – a mosoly eltűnik, érdeklődés van tekintetében.
~Megint elrontottam valamit…~
-Máris levezetlek a parkettről. – de nem akármilyen módon. A lépéseket úgy igazítja, hogy feltűnés nélkül jussanak ki a parkett szélre, majd el tudjanak vonulni, ahol nagyon nem hallják őket.
-Valami gond van? Nem jól érzed magad? – aggódik, de inkább azon, hogy Tsitsának vele van baja. De el fogja fogadni a korholást.

*Sosem hitte volna, hogy eljön az az idő, mikor utálni fogja a báli kesztyűt. Korábban imádta, mert viselése azt jelentette, eljut végre egy bálra, s van esélye táncolni, még ha ez nem is jött össze Elena eljegyzési bálját kivéve. Most viszont szívesen levenné a kesztyűt, hogy a kézcsók idejéig érezhesse bőrén Naram érintését.*
- Köszönöm szépen. *Foglal helyet hát finom, rá jellemző visszafogott mosollyal. Ő meg rögtön kiszúrja, mit szúrt ki Naram tekintete, magában nevet s bosszankodik egyszerre, de nem szól semmit. Még.*
- Örülök, hogy elnyerte a tetszését. Magam is így vélem, s remélem ők ketten is éppilyen jól összehangolódnak majd. *Pillant el kuzinja felé, aki épp rámosolyog Rhajra azzal a mosollyal, amit ismer már Kathleen rokonjától és látta már párszor, hogy az a mosoly mennyire tetszeni szokott azoknak a táncpartnereinek, akiket ezzel kitüntetett Elena. Innen nem látja, mert hátast van neki Rhaj, hogy visszamosolygott-e. Visszafordul Naram felé.*
- Nagyon kedves, köszönöm. *Veszi át az egyik poharat. Orrához emeli finoman beleszagolva.*
- Mmm, bodzabor. *Mosolyodik el, szereti ezt az italt, csak mértékkel kell inni.*
- Az ifjú pár boldogságára? *Emeli poharát koccintásra a férfinak. Szívesen megkérdezné, milyen az elfeknél az esküvői ceremónia, de hogy lehet erről úgy mesélni, hogy az elf ne a sajátjára gondoljon annak minden későbbi szomorúságával? Nem akarja elszomorítani Naramot, ehelyett inkább reagál arra a másként villanó szemekre.*
- Örömmel és némi bosszúsággal észlelem, hogy az Ön éles látására nem volt kihatással a.. gyengélkedése. *Találja meg a megfelelő szót, ugyanakkor az is látszódik, hogy a bosszúság már közel sem az a fajta, mint megismerkedésük elején volt. Inkább valami öröm.*
- Csak nem hagyják még, hogy gyógyítson, előbb Önnek kell meggyógyulnia? Ha így van, gondolom hiányzik már Önnek a gyógyítás, így e jeles napon kivételes alkalommal szolgálok kis játékba bújtatva: Találhat mondjuuuk... kettőt, mi történt a karommal. Vagy ne legyek ilyen szigorú, s legyen három? Ha helyes a válasza, akkor elmondhatja, mint gyógyító, hogy mit javasol és ígérem, szót fogadok majd, mintha megfogadott orvosom lenne. *Kathleentől ritkán látható huncut mosollyal néz pohara fölött Naramra, ahogy belekortyol az italba.*
~ Vajon benne lesz-e a játékban?~ *Valahogy úgy is meg akarná tudni a férfi, miért a rejtett kötés a karján, és el akarná mondani, mit lehetne tenni. Bosszantó, így miért ne lehetne ezt valami szórakoztató formába önteni?*

- Csak nem elegáns. *Súgja vissza mosolyogva, némileg megnyugodva, hogy Rhae nem vette észre mi volt a hirtelen rávágott Igen mögött.*
- Hát, nincs sok időm, de tudod, hogy azon vagyok, hogy minél több legyen, még ha ez most furcsán hangzik is. *Somolyog.*
- Másrészt hogyan gyakoroljak nálad, ha te zenélsz? Vagy nem lesz zenénk? *Annak meg örül, hogy megnézik közösen majd a tánc a végén a hangszereket. Élvezettel adja át magát a zenének és a táncnak. Rhaevel táncolni többszörösen felemelő érzés. Nemcsak érzelmei miatt, hanem ha azokról meg is tud feledkezni, akkor is szinte olyan, mintha nem a lábain járná a táncot, hanem láthatatlan szárnyai lennének, s kecsesen, elegánsan repülne, levegőben úszna. Rhae elég jól vezet ahhoz, hogy Tsitsa még olykor-olykor pár hosszú másodpercre lehunyja szemeit és így élvezze. Egyik alkalommal, mikor kinyitja a szemét, körbepillant a forduláskor a teremben. Pont elkapta egyszer Amelia pillantását feléjük, így gyorsan lepillant maga elé zavartan, el is pirulva. Eszébe jut a beszélgetésük, a Lili által adott tanácsok. Ő képtelennek érzi magát afféle játszmákra, még ha hasznosak is lennének vagy célt érne velük Rhaenél. Ugyanakkor más is eszébe jut, amit még az előtt kéne megejteni, hogy táncpartnere Amelia kezei közé kerülne, s tőle tudná meg.*
- Öhm... *Pillant fel Rhaere komolyan.*
- A tánc után tudnánk beszélni, még a hangszerek megnézése előtt? Négyszemközt? *Nekik úgy sem kell a párral táncolniuk, legalábbis biztos nem az első pár körben. Lehet se Elena, se Rhaj nem akar velük táncolni. Akárhogy is, amíg ez kiderül, addig valahova félre tudnak remélhetőleg húzódni és megbeszélni valamit.*

Már érti, miért kötötte a lelkére anyja, hogy legalább köszönje meg. Az a mosoly nagyon szép… mikor fognak ők összerázódni? Egyáltalán, akarják majd? Egyelőre továbbra is rossz álomnak tartja, és abból szeretne felébredni.
Szét kell válniuk, másokkal is táncolniuk kell és bájmosoly, bájcsevej tömkelegét kell végigszenvedni. Elena mosolya biztosan el fogja most már kísérni. Egy mosoly kíséretében válik el tőle. Kezet nem fog csókolni, azt… minek.
Nem túlzottan örül az egésznek, de hamar túl vannak rajta, mikor ismét összefuthatnak. De akkorra már meg is szomjazik. Az asztalhoz lép, hogy igyon valamit. Keresi közben Elenát, mennyire van kedve hozzá csatlakozni. Anyja kérte, hogy legyen lovagias. Legalábbis, ahogy ők értelmezik ezt. Hát, hogy ő adjon frissítőt párjának? Azt nem. Fordítva elvárja.

Hatalmas megkönnyebbülés terül szét arcán. Azért olyan nagy baj nem lehet. De most jobb, ha egy ideig nem kerül a pár szeme elé, így inkább kihagyná az első tánc örömét. Még ha kéne is. Vagy menjen táncolni? Lia végül is eldönti neki a kérdést.
-Egy kis séta. Az jót tenne. – tele a hasa, de azt szereti, inkább eltűnne.
-Abertin? Láttam pedig. – néz körbe, de nem látja az öreget. Vagyis… annyira nem tűnik öregnek.
-Nincs kiszemeltem. Azt hiszem, mindenkinek csapni fogom a szelet. Csakazértis. Kert?
Arra veszik az irányt, ha Lia beleegyezik. Jobb is, hiába van bent is némileg friss levegő, amit nem ért, mert bentre kéne rekednie a melegnek.

Érzem, hogy repülök a táncparketten Rhaj karjaiban. Nagyon élvezem a táncot, a zenekar valóban kiváló, megszolgálják a bizalmat, amit megszavaztam nekik. Mondjuk ilyen ajánlólevelek után, ha nem teljesítenének jól, akkor az ajánlókat kapnám le a tíz körmükről.
Tisztában vagyok vele, hogy sugárzik rólam a boldogság, tánc közben nem is lehet másképp. Azt sajnálom, hogy megérkezik több pár is, így már nem csak a miénk a parkett. De, végülis bármikor bejöhetünk ide máskor is. Remélem fogunk is. Egy-két zenész biztos kapható, hogy húzza nekünk a talpalávalót.
- Nagyon szívesen.
Újra ráragyogtatom mosolyomat, örülök neki, hogy neki is tetszik az este. Milyen jó modorú, hogy megköszöni. Egyáltalán nem veszi magától értetődőnek a fáradtságos - örömteli, ámde fáradtságos -munkámat, pedig mintha valaki azt említette volna, hogy ezek a sivatagi népek magától értetődőnek veszik a nők munkáját. Biztos csak meg akart ijeszteni.
- Én is köszönöm.
Súgom vissza mosolyogva. A tánc euforikus színt kölcsönöz hangomnak. Kellett Rhaj is az est lebonyolításához, úgyhogy végülis nem sajnálom tőle a jó szót.

- Elég.
Kegyesen megadja Linnek a megbocsájtást. Igazából kevés olyan dolog van, amit ne adna meg a testvérének, még akár kérés nélkül is.
- Kérek, de csak amennyiben nem ropnád inkább máris valakivel a parkett közepén. Nekem mindenféleképp szükségem van néhány környi sétára, hogy tánc előtt lemozogjam a vacsorát. Élvezem ezt a táncrendnélküliséget.
Lin felé villan mosolya, miközben megsúgja titkát. Azután inkább arra koncentrál, nehogy rálépjen valakinek az uszályára. Néha pillant csak a táncoló párokra, a Tsitsa-Rhae párost hamar kiszúrja, őket kereste. Ezek szerint Tsitsa megfogadta tanácsát, helyes. Linnek nem szól, mert nehezen kerülné ki a nagy hírt, amit Lili legnagyobb bánatára nem oszthat meg szárnysegédjével.
- Csak Abertinnek ígértem táncot, de őt nem láttam az érkezésünk óta. Mindenesetre el vagyok rá készülve, hogy végigtáncoljam az éjszakát. Neked mik a terveid? Van már kiszemelt szerencsés?

A szolgáló, ki vele jött, nagyon érti a dolgát, a látóhatárból eltűnik, de tudja, hogy nincs nagyon messze.
Pihenni szeretne, de Kathleen meglátására mintha felélénkülne. Mosoly költözik arcára és amint látja, hogy hozzá indul és megszólítja, feláll. Kezét nyújtja egy kézcsók kíséretében, szokás szerint nem érintve a kezet, majd a kanapéra mutat.
-Örülnék neki, kérem, csatlakozzon hozzám.
Nem fogja tudni felkérni táncolni, ott helyben rogyna össze a táncparketten, ettől a jelenettől mindenkit megkímél. És egyben nagyon sajnálja is.
Hálás mosoly gyúl tekintetében, amikor Kathleen nem azzal rohanja le, miként érzi magát. Ahogy odafordul, tekintete kiszúrja, amit ki kell. Nem szól, mert nem szeretné megsérteni Kathleent. De figyelme néha másként is fog villanni.
-Az ederthini szokásokat ismerem valamennyire, de az ishirit nem ismerem annyira. Szép volt így együtt, a hely és díszítés kellemes, a pár gyönyörű. A szertartást szépen összehangolták. Önnek hogy tetszett? – fordul érdeklődve Kathleen felé, de egyben az egyik tálcán frissítőket szolgálónak intve, majd leemelve két poharat, egyiket Kathleennek nyújtja át.

Elmosolyodik a válaszra, Tsitsa táncol vele.
-Kérem. – hajol meg. – Jó volt az első is… - suttogja közben, mosollyal.
Jó érezni maga mellett Tsitsát. Mindig megnyugszik és teljesnek érzi magát mellette. Ha kis ritmus vagy ellépés történne, korrigál, igyekezve úgy, hogy Tsitsa ezt ne vegye észre. Van benne gyakorlata, de most izgul.
-De ez csak azért van, mert nem jössz hozzám gyakorolni. – feddi mosollyal. És némi aggodalommal. Reméli, hogy pihen és eszik eleget, azon kívül is, hogy figyel rá. Megnézhetjük. Kíváncsi vagyok rá, érdekes hangjuk van és nem mindet ismerem fel a hangja alapján.
A hadarásra mosolyog. Akármennyire is szokatlan környezet ez Tsitsának, nagyon jól alkalmazkodik.
Táncolnak tovább és nagyon jó érzés, hogy karjai között tarthatja Tsitsát. Nem érdekli és el is tűnik a környezet számára, csak arra szeretne figyelni, hogy Tsitsa itt van vele.

~ Nem táncol, akkor valahol ülni fog.~ *Siklik át tekintete a táncolókon és körülötte ácsorgókon, néhol oda-odabiccentve és mosolyogva valaki kedves ismerősnek, vagy távolabbi rokonnak, esetleg Elena révén új rokonnak Eneydrosból. De felkérni senki nem akarja őt, s ezen már meg sem lepődik. S nagyon már nem is fáj.*
~ Remélem, nem ment még haza.~ *Igazán csüggedne, ha nem lenne már itt a férfi, márpedig nem látja, pedig már majdnem körbeért a teremben. A legrosszabb az lenne, hogy a csüggedést ki sem mutathatná.*
~ Áh, hol máshol, mint a nagy zöld növény mellett...~ *Mosolyodik el aztán, mikor meglátja a férfit, s ha nem lát senkit ott, akivel éppen beszélne, akkor odamegy hozzá. Ellenkező esetben kénytelen lesz valami hitelesnek látszó elfoglaltságot találnia, míg felszabadul a férfi, ne legyen olyan feltűnő, hogy rá várt.*
- Szép estét, uram. Megengedi, hogy Önnel együtt koptassam le a mintát erről a kanapéról? *Noha megtartja azt három lépésnyi távolságot a férfitól, mint mindig, mikor a fala mögé bújik, de azért mosolyogva néz a férfira, majd az apró mintás huzatú ülőalkalmatosságra. Ha megengedi, hogy csatlakozzon, illő távolságot megtartva - pedig lemondana róla - ül le, hogy pletykára ne adjanak okot, óvatosan eligazítja a szoknyát, még ha sután is a húzódó kötözött karja miatt. A sasszemű gyógyítót aligha téveszti meg az a három fej rózsa és tenyérnyi széles fehér selyemszalag, amivel a kötést próbálták elrejteni.*
- Örülök, hogy újra láthatom, s immáron a követség területén kívül is. Hogy érezte magát eddig? *Tapintatosan inkább az után érdeklődik, hogy tetszett a férfinak az este, az esküvő, s nem az állapotáról. Tudja, hogy a frissen felgyógyultat csak ilyen kérdésekkel árasztják el, hogy végül már fásultan felelgeti az "igen, jól vagyok már, köszönöm" frázisokat, minimálisra redukálva a betegsége rövid történetének elmesélését. Így viszont meghagyja a lehetőséget Naramnak, hogy állapotára akkor térjen ki, ha akar.*

~ Nem gondolok a táncra. Nem gondolok a táncra... Igen!~ *A kérdés hallatán felcsillannak a szemei, Rhae számára is jól látható módon, de lehet ezt még a terem túlsó végében is látták, ha nem is hallják a választ.
- Igen!! *Kapja fejét Rhae felé, s vágja rá a választ pillanatnyi gondolkozás nélkül, egyidőben a gondolattal, szerencsére nem hangosan, avagy annak az esete, miként áruljuk el magunkat, hogy erre a táncfelkérésre vártunk.*
- Akarom mondani, khm... Igazán megtisztelő, s köszönöm, igen, uram. *Kap észbe s pirul el, s immáron az illemnek megfelelőbben válaszol és pukedlizik, ahogy kell. A pirulás nem múlik el egyhamar. Hogy is múlhatna, ha Rhae keze a derekán van, s nem kezét nyújtotta? Hogy ez a finom érintés mennyire jólesik, az még őt is meglepi. Tánctartást felveszi, megfogja Rhae kezét, míg másikja a vállára kerül és hála az Isteni Párnak, Rhae jól vezet, mert Tsitsa zavarában rögtön a férfi lépését tette volna meg előre indulva, nem hátralépve, s koccantak volna középen, miközben megtiporja szegény elfet. Kis zökkenővel ezt elkerülték, s immáron szépen táncolhatnak, mint táncoltak legutóbb.*
- Nem is volt régen az eljegyzés, de szinte már el is felejtettem, mennyire szeretek táncolni. Tánc után volna kedved megkörnyékezni a zenészeket s megnézni, miféle hangszereken játszanak? Nem siettetni akarom a tánc végét, szó sincs róla, csak kérdeztem! *A végét már hadarja, mint mindig, ha zavarban van és sietne valamit kimagyarázni attól félve, félreérti őt a férfi. Gondolatban pedig feljegyzi, hogy valamit majd meg kell beszélnie Rhaevel, mielőtt Ameliáékkal összesodródnak.*

A parketten már mintha másképp viselkedne Elena, vagy csak túl sok bort sikerült innia és nem zavartatja magát. Számol magában. Csak két pohárral ivott, győzött a tortavágásban. De a parkettre jöhetnének már. Nem így képzelte el az egészet. De ha most morcogni kezd, azzal semmit nem ér el. Viszont… Elena jól táncol.
Na, végre, jönnek többen is. Elveszhetnek a tömegben, nem mindenki őket fogja már bámulni.
-Köszönöm. – súgja oda Elenának. Hogy mit és miért, igazából fogalma sincs. Jóanyja adta a tanácsot, hogy fejezze ki kedvességét már az első táncnál. Csak vállat rántott rá, és megígérte. A szeretlek szó durva lett volna, de legalább egyikőjük sem rendezett jelenetet. Az a szerencse, hogy csak éjfélig kell jelen lenniük. Azután eltűnhetnek a vendégsereg szeme elől.

-Hff.. – nyög egyet és leejti vállait. – Ha most azt mondom, hogy szeretnék ici-pici lenni, az elég bűnbánat? – ami egyáltalán nincs benne, de a család az család.
Hagyja megigazgatni a haját, mivel rájön, hogy simán felborzolta, szokása szerint. Oda kell figyelnie. Kezd durcás kisfiúvá válni belül, nagyon nincs kedve most így hirtelenjében semmihez, de hogy műsort csináljon ezért… inkább vigyorog.
-Köszönöm. Arra nagyon készültem.
Az étellel konkrétan dugig ette magát és boldogsága is visszatért.
-Kérsz kíséretet, vagy már jelentkeztek fess úriemberek, hogy taperolják csodaszép és okos hugimat? – tekint érdeklődve Liára.

Apró falatokat veszek a számba, rendkívül sokszor kell megrágnom, mire le tudom nyelni. Legszívesebben minden egyes falatot egy korty itallal csúsztatnám le, de félek, akkor még ennyi étel se férne belém. Pedig régen volt már az a pár szem szőlő, villára tűzöm a következő falatot. Gyerünk, Elena, menni fog ez, nyisd ki szépen a szád! Úgy, és most rágd, és most nyeld le! Ehh, hosszú lesz ez a vacsora. Iszok egy kortyot, muszáj. Amúgy az kizárt, hogy túl szoros lenne a fűzőm és amiatt nem tudok enni, inkább az idegesség miatt. Kár, hogy a kitűnő diagnózisomtól még nem tűnik el gyorsabban, ami a tányéromon van. Kénytelen vagyok meghagyni valamennyit, mert helyet kell hagynom a tortának.
Felvillanyoz a látványa, talán egy fél szeletet meg tudok enni belőle. Rhajra nézek, nicsak, milyen jókedvűnek tűnik. Ezek szerint biztos szereti az édességet. Ki gondolta volna, hogy tényleg a hasukon keresztül lehet eljutni a férfiakhoz. Kezemet a kezére teszem és szinkronban mozgatom én is a kezem. Szerencse, hogy ő vágja fel igazából, én még kenyeret se szeleteltem soha, mit kezdenék vajon egy ilyen tortával? Jobb nem is belegondolni.
A szelet háromnegyedét sikerült megennem, azt hiszem, kezdem egyre jobban érezni magam. Lehet már az is a baj volt, hogy túl régen nem ettem, ezért volt a sok hangulatingadozás. Iszok pár korty vizet, mielőtt elindulnánk a táncparkettre. Innen már nem lehet semmi gond, tudom, hogy jól tud táncolni. Ha valaki mégis részegen jelenetet rendezne, azt már úgyse tudom befolyásolni. Átadom magam a zene ritmusának, végre, nem kell gondolkodnom, Rhaj jól is vezet. Szerencsére több táncunk is lesz, Ovidio is jól táncol, sőt a legtöbben jó táncosok akikkel ma este táncolnom kell, Hyber bácsit meg valahogy majd csak kibírom.

- Igaznak igaz, de tudod, ilyenkor mondják, hogy hallgatni arany. De ne aggódj, ez csak egy ici-pici része volt az amúgy tökéletes köszöntődnek.
Majd ha felkelnek az asztaltól, megigazgatja Lin haját vagy egy tükör elé tessékeli, mindenesetre nem hagyja, hogy a szülők így lássák meg elsőszülöttjüket.
- Nekem nagyon tetszett, különösen a csónak-motívum beemelése.
Néhány logikai ugrás után elgondolkodik azon, hogy hajóval kellene-e felfedezni a világot vagy inkább Panka nyergében, megmaradva a szárazföldön? Szerencsére nem most rögtön kell kitalálnia a választ, így nyugodt szívvel koncentrál a mennyei vacsorára. Régi étvágyával eszi végig a fogásokat, legnagyobb sajnálatára csak igazán kis adagokat ehet, a báli fűző a világ legkegyetlenebb dolog a világon… egy kis egészséges túlzással legalábbis. A tortából is meg tudna enni egy egészen méretes szeletet, ha a selyemruha helyett az egyik egyszerű ingében lenne.
Amennyire lehetett teleette magát, így az már biztos, hogy nem fog tolongani az első táncért. A táncrend nélküliséget is egy igen szimpatikus eneydrosi szokásnak tartja, elsunnyoghatja, ha szerencséje van, senkit nem bánt meg vele. Inkább csak sétálna körbe a tánctér körül, egyedül vagy valamelyik rokonba karolva, akinek hasonlóképp nem volt ínyére az ifjú párhoz csatlakozva táncolni.

A köszöntőre faarccal, nyugalommal hallgatja a köszöntőt, belül azonban kissé derül. A fiatalembernek ugyan van még mit tanulnia, de szépen tudja csavarni a szavakat, el kell ismernie.
Az ételből csak módjával vesz, étvágya nagyon kevés van, viszont nagyon finomak és figyeltek azokra is, akik nem esznek húst. Asztaltársaságában egy kissé tömöttebb hölgy tartotta szóval végig a társaságot, a csacsogása elszórakoztatja.
A tortából keveset eszik, az sok lett volna, de illemből úgy veszi, hogy illik.
Még nehéz a figyelem, így a vacsora eléggé kimerítette. A táncra feltételezi, hogy senki sem fogja felkérni, így az egyik pihenőhelyet célozza be, miután megnézte az első kört a táncból.
Tekintete ugyan keresi Kathleent, de innentől kezdve már csak illemből fog egy órát maradni, azután pedig távozik.

Egy halvány, kedves mosollyal válaszol Tsitsa gondolatolvasására. Annak kellett lennie. És elég sokáig, hogy már szinte részévé váljon.
-Ez a torta óriási. De kell is, hogy ennyien vagyunk. Nagyon szép a díszítése. – időzik el tekintete a torta külsején. Nem veszi észre, hogy mi is zajlik a késsel kapcsolatban, de még nem is látott ilyet. Szép szokásnak tartja.
-Igen.
Jobban elmosolyodik a tortaszelettel kapcsolatos jelzésre. Nem sokkal utána már a táncterem felé igyekeznek, segít felhúzni Tsitsának a kesztyűt és eligazítani.
Nem tudja, hogy Tsitsa elígérte-e már magát a táncokban, ezért néha lopva rátekint, hátha valakit keres a tömegben, várva, hogy odalépjen hozzájuk. Ilyet azonban nem lát, de még jó párt elenged, elvégre ők nem fontos vendégek itt és talán nem illene egyből csatlakozni. Csak ez után fordul Tsitsa felé.
-Szabad egy táncra, hölgyem? – mosolya és szemeiben a remény csillan. Nem nagyon szeretne mással táncolni, de ha Tsitsának vannak még ígért táncai, akkor átadja a terepet.
Igenlő válasz esetén átfonja kezével derekát, majd a parkett felé indulnak, már tánclépésben.

- Nem szükséges, a hangod pont olyan kellemesen álmosító. *Mosolyog Ethyrlinre.*
- Leköteleznél. De elég ha egy mondatban összefoglalod. *Kuncog kicsit, főleg a kacsintás hatására, aztán hagyja a rokonát Ameliához fordulni. Ő addig szüleivel, Ethyrlinék szüleivel és Ovidioval vált néhány szót. Fogás fogást követ, végül a tortához érnek. Igen ügyes volt a cukrász, aki elkészítette.*
~ Szinte nem is sütemény ez már, hanem költemény, műalkotás.~ *Állapítja meg, s már-már sajnálja az ő tányérjára jutó kis díszrészletet tovább aprítani. De csak szinte, mert a torta nagyon íncsiklandozóan néz ki, s gondoltak a fűzőt viselő kisasszonyokra is: véééékony szeletet kaptak, amit madarak módjára elcsipegethetnek. Így is kénytelen a felét a tányéron hagyni, pedig nem szokása, mert a torta krémje nagyon telíti. Kortyol hozzá keveset, s beszélgetve kivárja, míg asztalt bont a társaság és a jelzésre mindenki a másik terembe megy. Visszaveszi a kesztyűit, bár táncolni úgy sem fog. Ja de, édesapja majd biztos felkéri őt is. Talán még egy-két rokon. De szégyen szemre ismét csak ennyi marad. Kötve hiszi, hogy az al-Khaybarok részéről, ismeretségéből bárki felkérné a túlzottan sápadtnak és törékenynek kinéző nőt, akinek a karján kötés is van, hiába próbálták álcázni rózsákkal. Legalább jó illatuk van. Nem bánja igazán, csak egy valakivel való táncra vágyik, még ha nem is lesz soha köztük semmi.*
~ Tulajdonképpen szép pár ők ketten. Azt hiszem, szebbek is, mintha a báty vette volna el, de lehet csak a kisebb korkülönbség miatt, mert kellemes modorú volt Ibrahim is.~ *Gondolkodik, míg nézi Elenát és Rhajot együtt táncolni. Aztán mellette apja fordul anyjához.*
- Tudom, hogy haragszik rám, kedvesem, de azt is tudom, hogy azt előbb megbocsátja nekem, mint azt, ha nem kérem fel erre a táncra. Szabad? *Megnyerő mosollyal együtt hajol meg Cesare. Tudja, hogy ez felesége kedvenc báli tánca, s amúgy is kötelessége felkérni őt, hát összeköti a kellemest a hasznossal.*
- Nem gondolja, hogy túlzottan elbizakodott? *Meghajlásra Rose részéről illő pukedli a válasz, s ugyan neheztel a férjére, de a táncot szereti. Világ életében szerette. Cesare hát a táncparkettre vezeti Kath viselkedéséből nagyon is ismerősen hűvös asszonyát, de nem felejt el picit hátrasandítani és odakacsintani a lányának. Kathleen ezen somolyog, s figyeli egy darabig kettejük táncát is. Aztán körbeles, lehetőleg természetesen, mintha nem keresne senkit, s el is indul az egyik irányba találomra. Ha Naram mégis táncol, méreténél fogva hamar kiszúrja majd. Ha viszont nem táncol, akkor talán el tudja csípni pár szóra. Kell, szüksége van pár szóra legalább, mint virágnak a napfényre.*

*Rhae segítségére van a felállás tekintetében is, s később is, mikor önkéntes gasztronómiai kalauzuk felvilágosítja Tsitsát az alkoholos tartalmú ételről. A dilemma látszódhat Tsitsán, de egyedül Rhae ismeri ennél az asztalnál annyira a lányt, hogy tudja, mi a gond, bár nem tudja hirtelen Tsitsa, mondta-e valaha is neki. Azt lehet mondta, hogy alkoholt nem iszik, az okát nem valószínű. Mondjuk könnyű kikövetkeztetni. De hogy ez így az arcára legyen írva!*
- Lebuktál. Ideje bevallanod, hogy gondolatolvasó vagy. *Jegyzi meg halkan, mosolyogva, kicsit leszegett fejjel, picit pirulva.*
~ Bárcsak én is tudnék gondolatot olvasni...~ *Pillant a férfira, miközben ő folytatta a főfogását megnyugodva az alkohol-tartalmát illetően, de Rhae abbahagyja az evést. Nagyon szeretne mondani valamit, rákérdezni, de itt az asztaltársaságuknál nem meri. Befejezi ő is nem sokkal később az ételét, s kortyol a gyümölcslevéből.*
- Hűűű, ezt nevezem aztán tortának! *Kerekednek el a szemei, mikor behozzák a szerinte döbbenetesen nagy méretű tortát. A többi jelenlevőre pillant, de ők nincsenek így meglepődve, ezek szerint egy esküvői torta ilyen körökben ekkora. Figyeli, ahogy felvágják az első pár szeletet Elenáék.*
- Milyen aranyos, hogy együtt vágják. *Mosolyodik el a szerinte romantikus jeleneten. Később hozzájuk is elér egy-egy szelet.*
- Jaj de jó, hogy ilyen vékony szelet. Nagyobbat nem bírnék már megenni. *Mondja halkan Rhaenek, s míg megeszik a szeletet, addig az ételekben nagyon is otthon lévő asztaltársuktól megtudják, miféle torta ez.*
~ Hogy csinálja vajon, hogy mikor ránézek, mindig beszél, de mégis fogy az étele?~ *Tűnődik el, Rhaere sandít, s ha elkapja a pillantását, akkor pajkosan rámosolyog.
Aztán felcsendül a zene, s a szomszédos terembe sereglik át mindenki, hogy megcsodálják az ifjú házasokat, miként táncolják el az első táncukat. Tsitsa is visszahúzza kezeire a kesztyűit út közben.*
~ Rhaj milyen jól ismeri a dombtavi táncokat. Vagy Adar Ishirben is ilyenek vannak?~ *Figyeli őket mosolyogva, közben ismét van alkalma megcsodálni Elena ruháját. Aztán figyeli, ahogy kezdenek párok becsatlakozni a táncba, megvárván illően, hogy az első "kört" megtegyék egyedül a fiatalok. Ő is szívesen táncolna, de nem ám akárkivel. Nem lett időközben olyan önelégült, hogy bármilyen partner ne felelne meg neki, csupán csak szíve Rhae felé húzza. Milyen kár, hogy csak az utolsó táncnál van hölgyválasz, addig várni kell reménykedve.*
~ Nem gondolhatok rá, az túl árulkodó, hátha mégis gondolatolvasó. Mondjuk akkor már mindegy. Régen mindegy. Jaj. Nem gondolok a táncra. Nem gondolok a táncra. Nem gondolok a táncra. Nem gondolok a táncra... Így végig arra gondolok!~ *Aprót sóhajt.*

Amint meghallja Elena kifakadását, az ökölbe szorított keze azonnal enged szorításán, magára ébred. Tehát nem csak ő van így vele. A mosoly, a művi, némi kárörvendő felhangot is kap. Szorulni fog a kapca az öcskösön. De hamar véget ér szerencsére a beszéd, következhet az étel. Inkább belemerül az ételbe, nem nagyon foglalkozik azzal, hogy Elena mit eszik. Még nem.
Az ételt komótosan fogyasztja, majd várakozik, a torta még hátra van. Nem foglalkozik azzal, hogyan néz ki a torta. Nem vele vághatja fel, így olyan mindegy, hogy néz ki, nem a boldogságról fog szólni.
Amikor megérkezik a torta, természetesen maga lesz a vágófőnök, s hagyja, hogy Elena keze az övére kerüljön. A mosoly és álvidámság megvan, a macera nagy részén túl vannak.
Miután felvágták a tortát, az első szeletek után átadják a staféta botot a szolgálóknak. Maga pár falatot eszik a tortából, inkább valami gyümölcsös krémet enne.
Megkönnyebbülten sóhajt egyet, amikor a táncparkettre hívó zene felcsendül. Ederthini mód szerint kéri fel Elenát táncra és vezeti a szomszédos terembe, hogy megtegyék kötelességüket nyitótánc ügyén.
Tanult ederthini táncokat, amikor idejött, ismernie kell az illemet. De sosem gondolta volna, hogy az esküvői tánca is ez lesz. Keze Elena derekára csusszan és felajánlja másik kezét is, hogy a zene ütemére végigsuhanjanak a parketten.

Nagyon elégedetten ül le, jó volt a köszöntő, még Rhaj is mosolyog, meg talán Elena is. Akkor nagyszerűen ment! Vigyorog magában.
Játékos morcanással fúj egyet egy piha szóval, de a vigyor nem lohad le a képéről.
-Ringassalak, kedves kuzin? Elmondhatom még egyszer. – kacsint rá.
Lia véleménye azonban azonnal lelohasztja a vigyort és az elégedettséget.
-Hát de nem így van? – kérdezi félkomolyan, majd ráncolja homlokát egy kicsit. – Akkor, azt nem kellett volna mondani? – vakarja meg zavartan szőke üstökét. Így annyi a szépen fésült hajnak.
Akkor mégsem volt jó…. kissé komorabban kanalazza a levesét, ami tart nagyjából két percig, hogy aztán feledve ezt a gondot, élvezze az ételt. Illemmel eszik, elvégre esküvőn vannak, de azt nem fogja takargatni, hogy ő bizony mindegyikből eszik valamennyit, mert kíváncsi. Amikor mindegyiken túl van, közben ugyan tesz megjegyzést a finom ételekről, de inkább élvezi az ételt, óvatosan a szék háttámlájának dől. Diszkréten, éppen hogy csak érintse.

Azt hiszem az egész esküvőmből annyira fogok majd emlékezni, hogy milyen érzelmi hullámhegyeim-és völgyeim voltak. Rhaj mosolyától és érintésétől újra megnyugszok, mint mikor belé karoltam idefele sétálva. Most már nem érzem feszélyezőnek - legalábbis egyelőre - a csöndet kettőnk között a válasza után. Azon a kis ragozásbeli tévesztésen nem húzom fel magam, sőt, ha jobban átgondolom, nem bánom ezentúl se az ilyesmit, amíg úgy lesznek a dolgok, ahogy én akarom. Mint most. Visszamosolygok rá.
Lélegzetem visszafojtva figyelem, ahogy Ethyrlin felkel. Nem olvashattam el előre a beszédét, enyhén égni kezd a halántékom, már megint ideges vagyok. Próbálok megnyugodni, végülis úriember, nem ronthatja el.
..tisztségemre maradt.. Mi az, hogy maradt? Talán felkértek, vagy nagy megtiszteltetésemre. Ethyrlin! ..szokatlan és egyedülálló.. Persze, aki még nem hallotta, hogy kicserélték az eljegyzés napján a vőlegényt, tudja meg az is. Ethyrlin!! ..szerencsémre vagy pechemre, de nem nagyon ismertem eddig a két említettet.. ETHYRLIN!!
- Az Istenekre!
Alig hallhatóan csúszik ki ajkaimon az elkeseredett sóhaj. Nem merek Rhajra nézni, sőt senkire se. Kuzinom - aki jobban teszi, ha nem kerül a kezeim közé- feje felett kiszúrtam egy pontot és most azt nézem, a köszöntő végét próbálom nem meghallani. Néha jobbra vagy balra elrebben a tekintetem, nehogy azt higgye a násznép, hogy sokkot kaptam a pohárköszöntőtől. Pedig de.
Próbálom feldolgozni az iménti perceket. Nem figyelek rá, hogy mi kerül elém. Már kiválasztottam napokkal ezelőtt, hogy mit akarok enni, a pincérek is tudják. A sok ismeretlen étel közül, ha tudom is, hogy mi a menü, hogy melyik nevű étel milyen, de ha nem tudom hogy néz ki, akkor aztán szenvedhetnék a csípős ételekkel és a végén magamra haragítom új családomat, hogy nem ettem meg az ő ételüket.

A pohárkocogtatásra a hang irányába fordul, egyébként is megadná ezt a tiszteletet a pohárköszöntőt mondónak, de így, hogy bátyja a szóló, még jobban figyel. Tetszik neki a köszöntő, egyedül egy helyen emelkedik meg szemöldöke a szerinte nem megfelelő szóhasználat miatt. Arcvonásait gyorsan kisimítja, hátha másnak nem tűnt fel a furcsaság, akkor ne az ő arcjátéka legyen a nyomravezető.
- Az ifjú párra!
Mosolyogva emeli poharát ő is, kívánsága szívből jövő.
- Nagyon jó voltál, megérték a pénzüket azok a szép beszéd órák. Talán csak azt nem kellett volna taglalnod, hogy most szerencse vagy pech, hogy nem ismered Elenáékat igazán.
Nem az a fajta, aki pont a hozzá legközelebb álló elől is eltitkolná véleményét. Hangjában nincs megfedő árnyalat ezért az apróságért.
- Jó étvágyat!
Finom, különleges fűszerezésű zöldséglevest választott, ami legnagyobb megkönnyebbülésére ízlik neki. A második fogásnál is könnyű ételt választ, hogy ne nehezüljön el a gyomra.

-Tervezem. – mosolyog vissza.
A pohárköszöntőre Tsitsára tekint, majd finoman odahajol.
-Nem kell felállni. – ezt még a zajban sikerül odasúgnia, miközben érzi Tsitsa illatát.
~Még hogy Ethyrlin nem lenne jó diplomata.~ Hallott már tőle hasonló kijelentést, de a mostani szavai alapján a virágszavak és utalások során nem erre következtet. A poharát ő is felemeli, hogy azután igyon belőle pár kortyot.
-Jó étvágyat! Köszönöm. – vesz pár ételt, szerencsére gondoltak azokra is, akik nem ehetnek húst, legfeljebb köretet evett volna. Párolt zöldségek és gabonafélék, talál libatopot és amarántot is. Illedelmes mennyiségűt vesz csak, majd Tsitsa felé fordul.
-Sajnos én sem. Ízletesnek néz ki.
Amikor felvilágosítják Tsitsát, megjegyzi a nevet. A feleletre látja, hogy Tsitsa szinte megáll az étkezésben. Ismét finoman odahajol.
-Az alkoholt kifőzik, párolják belőle, csak az íze miatt teszik bele, nincs benne alkohol. – nagyon halkan suttogja és senki sem hallja meg, ebben biztos. Bátorítóan mosolyog Tsitsára.
Csak módjával vesz az ételből. A tömeg, a zaj, a sok beszéd eléggé szokatlan neki, úgy érzi, hogy minden szem rá vetül. A gondolatra, hogy talán tőle is vannak itt, megremeg a keze és minden étvágya elmegy. A kedve csak Tsitsa miatt nem, de legszívesebben felállna és a szobájába zárkózna.