al-Khaybar rezidencia - Adar Ishir Nagykövetség

A rezidenciát kovácsoltvas kapu választja el az utcától, előtérben egy kis bevezető kerttel. Az épületbe belépve az előtérből nyíló fogadócsarnokban fogadják a vendégeket, amely egy belső, zárt kertre néz. Meleg időkben a vendégek fogadása a kertben történik, mely a legforróbban tűző napos idő esetén is hűvös árnyékot ad.
Kisebb ösvények vezetnek a családtagok lakosztályai felé, a kert hátsó részébe, amely elválasztja, de mégis összevonja a családot. Külön helység van az imádkozáshoz és szeparált fürdőház is található a növénykert mellett, ahol a Tartományok híres növényeit, főleg rózsát nevelnek.
A rezidenciában edzőtér, lovarda, és madárház is található, ahol a méltán híres sólyom fajokat tartják és tenyésztik.
A főépület alatt nemcsak pincék, tárolóhelyek, hanem tömlöc is található, hűen követve az eneydrosi hagyományt.

*Amelián már látja, hogy neki leesett a tréfa, s Ovido felé kellett fordulnia, hogy el ne nevesse magát ideje korán. Aztán Kathleen kacag fel halkan Ethyrlin pillantásától és meglepve észleli, hogy papíros húz elő.*
~ Mi az, vers van nála?~ *Most rajta a sor a pislogás terén, de aztán nem derül ki mi van a papíron, úgy sejti, a szövege a köszöntőhöz, de nem biztos benne, mert mire mindenki elcsendesül, már a papírt sem látja a kuzinjánál. Végén még arra kell gondolnia, hogy most küldött valakinek szerelmes levélkét. A beszédre figyel megemelt, édes vörösbort tartalmazó poharával a kezében. A szokatlan és egyedülálló szavaknál kell a diplomatikus, falat maga elé emelő arca, hogy ne tükröződjön rajta semmi, és ne pillantson az ifjú pár felé, se semerre, csak Ethyrlinre. Hát ő nem biztos, hogy ezeket a szavakat használta volna. A folytatás, hogy szerencse vagy pech, hogy alig ismerte őket, az sem szerencsés, de pókerarccal, halovány, udvarias mosollyal hallgatja. Nem feltételezi kuzinjáról, hogy gonoszkodni akart, nem olyannak ismeri ő Ethyrlint, s meglehet, egyedül csak Kathleen gondolt más értelmű jelentést a teljesen ártatlan szavak mögé. A vége, a hajós hasonlat legalább szép lett, ezzel a dombtaviak, mint egykori és félig-meddig jelenleg is hajós nép, különösen egyet tudnak érteni.*
- Az ifjú párra! *Mondja immár az emelt fal nélkül, mosolyogva, őszintén kívánva, és kortyol pár nagyobb kortyot a borból. Már nagyon szomjas volt, de megmarad az illendőség határain belül. Legalábbis dombtavi szemmel, a többit ki tudja? Azt is eldönti, hogy holnap elmegy a templomba, talán mind a kettőbe, az a biztos, s elmond egy-egy imát az Isteni Párhoz, hogy tényleg boldog legyen Elena és Rhaj.*
- Ne haragudj, elismételnéd? Valahol a csónakoknál álomba ringatóztam... *Mosolyog Ethyrlinre, amint helyet foglalt és felé fordult. Természetesen huncut mosolyú pillantás visszajár. S ezzel a pillantással néz el arra, ahol Naram ül, talán megérezve, hogy épp figyelik. Finom mosollyal, még a huncutul csillanó szemekkel biccent neki aprót, aztán figyelmét máris elirányítják az ételekre. Neki elhatározása, hogy kizárólag adar ishiri ételeket fog megkóstolni, mert dombtaviakat máskor is ehet. Választásaival maradéktalanul elégedett, ami abból is kitűnik, hogy nem is hagy maradékot. Semmiből sem vett mondjuk sokat, inkább többet megkóstolt kis adagban, melyekről úgy vélte, nem fognak összeveszni benne. Nem szeretne rosszul lenni, még a végén Elena megharagudna rá, mert a nagy napján elvonja róla a figyelmet :). Nagy ritkán pillant csak Naram felé, elrejtve a vendégsereg pásztázásába, s reménykedik, majd a bál résznél tudnak szót váltani. Táncolni... Nem, az most lehetetlen, múltkor is csak mázlija volt, mert épp a közelben állt a férfi és amúgy is ellenőrizni akarta a lázát az orvos, s most még az orvos is gyenge a tánchoz. De álmodozni lehet... Addig is vidám beszélgetésbe fog kuzinjaival, egyéb rokonaival, asztaluknál ülőkkel, nem véve tudomást arról, hogy karja az álcázott kötés alatti sebnél húzódik, de a fájdalomcsillapító még hat.*

- Majd talán vacsora után lesz lehetőségünk közelebbről megszemlélni, milyen hangszerek is azok... *Jegyzi meg, de aztán el is hallgat, mert elér hozzá Ethyrlin jelzése a pohárköszöntővel. Gyorsan körbenéz, vajon fel kell-e állni hozzá, vagy ki mit csinál? Többnyire csak a poharaikat fogják meg a vendégek, de nem állnak fel, így Tsitsa is ehhez alkalmazkodik: facsart gyümölcslevével teli poharát emeli meg és hallgatja Ethyrlint.*
~ Szép beszéd lett.~ *Ő nem érez benne semmi rosszat, s neki nem tűnik fel, hogy nem ismeri annyira a férfi saját kuzinját, a vőlegényt vagyis immáron ifjú férjet mégannyira sem. Mintha a pároson is mosoly lenne, így Tsitsa szerint minden a legnagyobb rendben.*
- Az ifjú párra! *Mondja ő is a többi egybegyűlttel kórusban, mosolyogva, poharát emelve, majd kortyol belőle pár aprót. Ethyrlin helyet foglalása után bölcsen kivárja, lesz-e még felszólaló, de mikor látja, hogy az asztalnál mindenki nekilát a kihozott ételeknek, akkor kezd ő is szedni magának. Először egy zöldséges leves-félét vesz magának.*
- Jó étvágyat! *Mosolyog mind Rhaere, mind a közelben ülőkre, s aztán kóstolja meg a levest. Dombtavinak hitte, aztán kiderült az első falat után, hogy ez valami egészen más, eneydrosi lesz, de ízletes.*
- Ez nagyon finom, főleg a cukkini benne, meg a fűszerezése. Kár, hogy nem tudom, mi is ez... *Alapvetően Rhaehez intézi szavait, mégis a szembe-szomszédtól fog előbb válasz érkezni, melyből megtudja, hogy a lefordítva az adar ishiri szót, selyemleves nevezetű ételt választotta Tsitsa.*
~ Legalább ezzel nem gond, ha leeszem magam...~ *Humorizál magában, holott ez nagyon meglátszódna a selyemruháján. A leves selyem megnevezése talán lágy krémessége miatt van. Egyébként meg úgy is szörnyet halna, ha leenné a ruháját. A másodiknál viszont Tsitsa beleválaszt. Szembe-szomszédjukról nem tudja eldönteni, hogy adar ishiri-e vagy sem, mert bőre Rhajéhoz hasonlóan kreolos, de öltözete más. Talán csak világot járt ember, mindenesetre nagy ínyenc lehet, mert gasztronómiai kalauzként lépett fel az asztaltársaságnál. Sajnos nem Tsitsa választottjával kezdte, így mire odaért, a lány a harmadát el is fogyasztotta, mire kiderült, hogy a sajtos-burgonyás köretű birkahúsból készült étel húsrésze készítéskor bizonyos alkoholos italban volt pácolva. Tsitsa eddig is a különös fűszerezést, zamatot találgatta magában, várta, mikor ér hozzá a sor, hogy megtudja, mit eszik, de most hirtelen már megbánta. Egy hosszú pillanatra meg is áll kezében a két evőeszköz - amelyekért korábban Rhae hálás pillantást kapott, hogy ismét segített választani -, s magában vacilál, folytassa-e az evést vagy mi legyen?*

Egész jó a hangulat, és ő is kezd feloldódni. Egy keveset. Elena belekarolása mosolyt vált ki belőle, és a feszültsége is alább hagy. Elvégre neki is kényelmetlen az egész. És most már annyira nem lesznek szem előtt, elvégre vacsora után tánc. Bár abban is van számukra kijelölt táncok, de az már nem vészes. Utána meg eltűnhetnek.
-Valóban. – teszi kezét Elenáéra, már joga van hozzá, sőt, most kötelessége, hát él is vele. – Jól választottunk. – mosolyog Elenára, még ha ő maga egyáltalán nem segédkezett az előkészületekbe.
Ezután a szőke srác feláll és elmondja a köszöntőt. Legszívesebben ráborítaná az asztalt. De nem fog jelenetet rendezni és a rokont sem most fogja megleckéztetni. Míg az ölében nyugvó keze lassan ökölbe szorul, arcán mosoly jelenik meg és még mintha a tekintetében is az lenne. De csak jöjjön el egy edzésre a fiú és helyre teszi, függetlenül attól, idősebb-e és hogy rokon.
A poharat maga is felemeli Ethyrlinre és kortyol belőle.
A menü bőséges, az ishiri vadételek és gyümölcsök, zöldségek özöne mellett az itteni ételek is jelentősen képviselve vannak. Kedvencét, a tarrint veszi magához, abból vesz jelentősebb adagot. Hogy Elena mit eszik, azt rábízza, de ha megkérdezi, mit javasol vagy rákérdez valamire, válaszol.

A vacsorát többek között azért is várja, mert addigra túljut egy fontos dolgon. Szereti jártatni a száját, de a köszöntők nem az erőssége. No persze, itt is tud lukat beszélni más hasába, de ez egy esküvő, két kultúra egyesítése és a többi bla-bla-bla. Ezért sokszorosan elbambulva hajol Kathleenhez és kapásból válaszol.
-Ja! Az nagyon hosszú volt. Hogy mi? – pislog. A vers nála altató és annyira talán nem aludt be… majd meglátja Kathleen arcát és tekintetét. Egy sokat sejtető arccal és pillantással válaszol, de már húzza is ki belső zsebéből a papirost, amire a kulcsszavakat írta fel, ami kötelezően benne kell, hogy legyen egy ilyen beszédben és már áll is fel, hogy poharát finoma megkocogtatva késével, megvárja, míg elcsendesedik a vendégsereg. A teli poharát emeli bal kezébe, a papiros nagyon jól látható, de csak általa.
-Tisztelt egybegyültek! Az én tisztségemre maradt, hogy az ifjú házaspárt köszöntsem azon alkalomból, hogy egy olyan frigy köttetet, ami szokatlan és egyedülálló. – na igen, változott a férj és hirtelen történt az esküvő is. Ki ne hallaná ki a kétértelmű szavakat. – Hogy szerencsémre vagy pechemre, de nem nagyon ismertem eddig a két említettet, de annyit mondhatok, hogy amennyire az elmúlt idők alatt megismertem őket – Rhajjal eddig két szót se váltott -, úgy vélem, a sors szeszélye néha jó irányba tereli a folyók sodrát és két olyan csónak került egymás mellé, amelyek egymást támogatva, bár máshonnan érkeztek és más céllal, előre fognak jutni az élet viharos sodrában. Kívánok minden jót nekik és hogy találják meg egymás mellett a boldogságot és őrizzék meg végig! Az ifjú párra! – emeli fel poharát üdvözlésként és kortyol belőle.
Néha ugyan ránézett a papírra, de annyira mégsem volt szüksége rá. Ha szót kap, az mindig elindul és se vége, se hossza.
Amikor helyet foglal, csak egy kis idő múlva fordul Kathleenhez, egy ismételt képet vágva, de huncutsággal a szemében. Most már jobb ízűen fog hatni az étel. Neki is kezd, neki mindegy, csak hús legyen. De előtte azért szorongva fordul Liához.
-Ugye, jó voltam? – és az első falatokig nem is diskurál nagyon, csak a vége felé kezd el feloldódni és felébredni is.

Bár jött volna hamarabb a vacsorára hívó gong. Persze tudom, hogy a gratulációk végére időzítették, ahogy az utasítás szólt, de az utolsó pár tucat vendéget már alig bírtam mosollyal. Már majdnem fizikailag fájt az arcomnak a ráfagyott mosoly, legalább amíg átsétálunk a helyünkhöz, nem kell ilyen feltűnően mosolyognom. Megnyugtató Rhajba karolnom, már csak azért is, mert ha nem ajánlotta volna fel, akkor máris pletykák tucatjai kaptak volna szárnyra a kapcsolatunkról, vagyis a nem létező kapcsolatunkról.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy kicsit jó lehet nem a teljes figyelem kereszttüzében lenni. Most mindenki el van foglalva az asztalszomszédjával, jó munkát végeztem, senki nem fintorog a szomszédja miatt. Ovidióra pillantok, de jól viseli az esküvőt, Amelia lefoglalja, legalábbis úgy néz ki, aztán lehet teljesen máshol járnak a gondolatai, mint általában, most meg pláne. Legyen bármilyen furcsa is, hogy nem a bátyám tartja a pohárköszöntőt, nem számít. Nem biztos, hogy könnyedén végig tudná csinálni, mert megcsinálná, ha nem lenne más.
Rhajra pillantok, mondanék neki valamit, de megint elbizonytalanodok. Fogalmam sincs mit mondhatnék neki, ami nem közhely. Rámosolygok és inkább gyorsan az asztaldíszt kezdem tanulmányozni.
Hm, be kell látnom, hogy a néma ücsörgésnél még a közhelyek is jobbak.
- Nagyon szép a zene és pont kellemes hangerőn játszanak.
Egy nagyon kicsit Rhaj felé hajolok, míg beszélek, aztán visszaegyenesedek székemben. Ajánlom, hogy Ethyrlin ne húzza már sokáig az időt, a közhelyek jelen esetben mégse jobbak.

Lin másik oldalán ül az asztalnál. Szemrevételezi a díszítést és a terítést is. Emlékszik rá, hogy Kathleen mesélt valamit a virágdíszekről és a szalvétáról, ezért ezeket alaposabban megszemléli. Neki kicsit zsúfoltnak tűnik az asztal a virágdísszel, de alapvetően szép az összhatás.
Kicsit előrehajol, hogy jobban rálásson kuzinjára, mikor az ajándékozás és verselés kerül szóba. Zavarba jön, hogy lemaradt ezekről, pedig az adari szertartást figyelte is, igazán. Már épp szóvá is tenné, de fegyelmezi magát, mert a kérdés nem neki volt címezve. Elkezdi furcsálni, hogy pont Linnek lett szánva a kérdés... Kezd derengeni neki, hogy miről lehet itt szó. Hirtelen nagyon fontos lesz neki, hogy mondjon valami Ovidiónak, mielőtt elneveti magát. Azért fél füllel figyel a másik oldala felé is, hogy nyomon kövesse a beszélgetést. Kíváncsi a végkifejletre.
Az ételekről diskurál Elena bátyjával, alapvetően nyitottan áll az új ételekhez, így el van készülve rá, hogy megkóstolja majd az adari különlegességeket. Már ha nem lesz furcsa a kinézetük, vagy a szaguk... habár a kinézettel még ki tud békülni. Igen, el is határozza, hogy a látszatra nem fog adni.

Megkönnyebbülten foglal helyet a helyére kijelölt asztalnál. Nagyon hálás, hogy figyeltek arra, az ülőhely megfelelő legyen. Vesz egy mély levegőt, és egy pohár víznek kezd neki, amitől sápadt arca kissé felélénkül. Van pár ismerős arc az asztalnál, amúgy sem mutathatja meg, hogy mennyire kimerült. A közelben lévő kísérője felé vet egy pillantást, jelezve, hogy minden rendben. Az érkező ételeket alaposan megtekinti, látványos tálalás és felszolgálás. Hagyja, hogy mások vegyenek, keveset vesz egy zöldséges ételből, éppen annyit, hogy ne tűnjön kevésnek. Kell, hogy kibírja a mai estét, de sokat még mindig nem tud enni egyszerre.
Beszélgetések indulnak meg asztalnál, finoman érdeklődve hogyléte felől, amelyet udvarias válasszal fogad, közben tekintete néha végigpásztáz a vendégseregen, kifejezetten csakis Kathleent keresve, ha megtalálja, egy kedves mosollyal biccent neki, de azután visszatér az asztaltársak beszélgetéséhez, néha azért oda-odapillantva felé.

-Én is remélem, hogy nem kerülünk messze egymástól.
A csoporttal együtt vonulnak az asztalokhoz. Rengetegen vannak, mégis úgy rendezték el, hogy kényelmesen elférjenek. Kissé sokan vannak, amire magában nyel egyet. A hátsó részek felé tartanak, nem szeretne máshová ülni.
-Igen? – tekint kérdőn Tsitsára, majd visszatekint, de ő már nem látja a gyertyát.
Keresi a neveket, és nagy örömére egymás melletti részen találja meg, egyúttal el is gondolkodik rajta, hogy mennyire lehet véletlen. Aztán csak arra gondol, hogy egy házból érkeztek és talán azért tették egymás mellé őket.
Segít helyet foglalni Tsitsának, majd ő is leül. Az önkéntelen felkiáltásra elmosolyodik, de el is csodálkozik. Rengeteg étel, nagy sürgölődés, szinte beleszédül. Kicsit más, mint a bál volt.
Zenére felfigyel, hallgatja, mielőtt odafordulna, Tsitsa kérdésére felé fordul, majd amerre tekint.
-Igen, ezek más hangszerek. Sokkal… melegebbek és örömtelibbek. – kíváncsi lett a hangszerekre, de nem mehet oda illetlenül, így inkább majd máshogy fog ismerkedni a hangszerekkel. Ezeknek a hangját még sosem hallotta és a lelkéig érnek el. Elmerül benne, majd hirtelen pillant fel, amikor a tálcákat eléjük is elhozzák. Mosollyal köszöni meg, majd az ételt figyelve, finoman jelzi Tsitsának, melyik evőeszközöket fogják majd használni.

*A gratulációkat követően odébb áll családjával, hogy a többiek is tudjanak gratulálni. Ez idő alatt van lehetőség nézelődni, nagyon-nagyon lopott pillantásokat vetni Naramra, aztán a gratulációkat szintén befejező kuzinjaival együtt fáradnak át a vacsorához előkészített terembe. Megvárják, míg az ifjú pár helyet helyet foglal, magában Kathleen megállapítja, hogy Elena fenségesen néz ki a finom ízléssel díszített székek és asztalok között, ahogy az egyik főhelyt elfoglalja.*
~ Tényleg jobb, hogy a szalvéták nem aranybarnák lettek.~ *S örömmel nyugtázza, hogy a kívánt virágok is pont most nyílnak, nincsenek hervadófélben. A megfelelő helyre ül le, pontosan tudva, hogy itt nem lesz olyan szerencséje, mint az Ezüstgriffben volt, hogy Naram mellett ülhessen, de innen látni fogja, s beéri egyelőre ezzel. Nem is rossz ez így tulajdonképpen. Talán még egy táncra is futja majd, bár karja ezt nehezen engedi majd. De hátha. Itt az ideje eldönteni, hogy jó kedvvel néz elébe az est hátralévő részének.*
- Hogy tetszett a szertartás Ethyrlin? Nem az esküt követő egymás megajándékozása volt a legmeghatóbb rész? Főleg a vers! *Fordul a tőle megszokott finom, kissé kimért, de kuzinjai felé mindig azért oldottabb mosolyával rokonához. Ó, nagyon jól tudja, hogy ott nem volt semmi ajándékozás, vers mégannyira sem. De látta szeme sarkából rokona hirtelen moccanását, s ismeri annyira, hogy tudja: Ethyrlin számára kisebb rémálom lehet csenden és nyugton ülni, s ha nem elég látványos a nézni és hallgatni való, akkor el is pilledhet. Kihasználja a helyzetet is, Ethyrlin figyelmét javarészt leköti talán az eléjük kerülő tálcányi ételek sora. Ezzel próbálja kicsit most sarokba szorítani, fültanúja úgy is csak szűkebb rokonságuk lehet, hisz Kathleen nem beszél soha hangosan. Ha leesik Ethyrlinnek a csíny, vagy ha bedől neki, egy lesz az eredmény: Kathleen szemei huncutul csillannak meg és a férfira szélesen mosolyog, ahogy a sápatag rokonjukat ritkán láthatják.*

- Nem tudom én sem, mit jelenthet. Majd később megkérdezzük valakitől... *Súgja vissza, aztán gratulálnak az ifjú párnak az utolsók között - itt örömmel veszi észre, hogy Rhaj mintha mosolygósabb lenne, biztos csak izgult az előbb -, majd ismét Rhaehez fordul.*
- Igen, azt hiszem, ezt jelzik a gongok. Remélem, nem kerülünk egymástól távol. *Nem akar ráakaszkodni Rhaere, de ebben az idegen környezetben, ahol mindenki olyan elegáns és előkelő, nagyon idegenül tudja érezni magát. S komoly félelmei vannak, hogy sok-sok villa meg kanál lesz, ráadásul olyan ételek, amire csak nagyokat fog pislogni. Meg fogja enni, bármi kerül elé, csak izgul, hogy megbotránkoztatja a többieket, ha nem a megfelelő evőeszközzel lát hozzá ehhez a tevékenységhez.*
- Úgy látom teljesült a kívánságod, a gyertyájuk még mindig ég. *Távozóban ebből a teremből a vacsora helyszíne felé még hátrales a matrio-gyertya felé, s vidám mosollyal közvetít Rhaenek a látottakról. Ha az egyes ülőhelyekhez vannak ültetőkártyák, akkor elindulnak felfedezni, nekik hol lesz a helyük. Tsitsa kapásból az ifjú pártól távolabbi helyek felé fordul, úgy sejti, neki valahol arrafelé lesz a helye. S nagyon bízik benne, hogy Rhae lesz szomszédja vagy szembeszomszédja, de egyben kíváncsi is, ki fog még a közelében ülni. Ha nem találkozik nagyon morcos és szigorú pillantásokkal, akkor egy félénkebb mosollyal köszön a közelben ülőknek, főleg, ha korábban nem beszéltek velük. Megigazgatja a ruháját is, ne gyűrődjön, s nehogy az alja valakinek a széklába alá kerüljön.*
- Hű, mennyi... *Szalad ki a száján önkéntelenül is, de szerencsére halkan, mikor meglátja mennyi szolgáló mennyi tálcával sorjáz ki egy másik teremből, talán a konyhából. Aztán felfigyel a zenére, picit nyakát nyújtogatva próbál arrafelé lesni.*
- Ezek egészen másféle hangszerek, mint amiket te mutattál. *Mondja Rhaenek, amennyiben a közelben ül. Közben leveszi a kesztyűket a kezeiről, mikor látja, hogy a dombtavi hölgyek is így tesznek. Ennek örül, vacsorázni kényelmetlen lehet benne.*

Egészen jól viselte a szertartást, Elena is. A gyertya egész végig égett, annak külön utánanézett, hogy ennek mi a jelentése. Nem lesz vita a házasságban…. Jó lenne.
A gratulációknál szülei megölelgetik, a szuszt is kinyomva belőle. Ekkor esik le neki, hogy most már férj és feleség Elenával. Nem lett ettől jobb kedve, de azt már észrevette, hogy amint kevésbé lett közömbös a hangja, a hangulat is némileg változott. Még szerencse, hogy az ő ceremóniájuknál nem kell beszélni.
Sorra köszöni a gratulációkat, arcán már mosoly is honol. Kell a külcsín. Jegyezgeti az arcokat, főleg azokat, akik először jönnek. Most már legalább tudja, hogy ki közeli rokon és ki nem a másik oldalról.
A gratulációk végeztével megszólalnak a lakomához hívó gongok. Elsőként nekik kell helyet foglalniuk, így karját nyújtja Elenának, hogy a helyükhöz kísérje. A vacsorát, amint a vendégsereg nagy része helyet foglalt, tálcákra helyezve kezdik el kihordani és letenni az asztalokra. A zenészek több helyen foglalnak helyet és kezdenek el háttérzenét játszani.

-Áhá, értem. – feleli vissza csendesen. Ezek után még inkább örül, hogy nem segített be az esküvő szervezésébe. Ezek az össze-vissza logikázások. Az eskü szövegének idejére annyira elpilled, hogy a szemei ugyan nyitva vannak, de belül bizony alszik.
A zenére felriad, de csak hirtelen moccanás jelzi és pár pislogás.
-Igen, észrevettem. – támasztja állát tenyerébe, miközben átkarolja magát a másik karjával.
~Na, nem is rossz ez a szertartás. Bár érteném is, hogy miről szól…~ megforgatja kezében a lapot, de addigra már Lia érkezik is a válasszal. Nagy vigyor jelenik meg a képén.
-Ellesznek ő életük végéig is azt hiszem. – feleli halkan.
Gondolatban azonban már a menün gondolkodik. ~Vajon az is ilyen kevert lesz? Ugye lesz, rendes ederthini kaja is…~
Aztán az elsők között állnak sorba Liával, hamar túl akar esni a bájolgáson, az egészből csak az étel és a tánc érdekli. Mind a mellett, hogy valóban minden szép, és sajnálja kettejüket, nem választhattak. És áldja szüleit, hogy ennyire megértőek. Bár Dorothea után…
-Gratulálok! Szépek vagytok együtt, sok boldogságot.
Továbbra is együtt érez velük. Rhajt megölelgeti, Elena kap két puszit, ahogy náluk szokás.
És várja a vacsorát.

Már hajolna Linhez, hogy fülébe suttogja, hogy fogalma sincs, miért Elena jön a vőlegény előtt. Aztán eszébe jut Elena kis fejtágítása, amire igazán megpróbált odafigyelni, elvégre ez a család és a kuzinja felé a kötelessége is, de olyan nehéz volt nem a kinti napsütéses vidékre gondolnia. Arra, ahogy Panka nyergében bejárja a dombos vidéket, a még kellemes időben. Emlékszik, hogy pont azt számolta, hogy hány hét lehet még addig, hogy a délelőtti lovaglást reggelire kell cserélnie a nagy hőség miatt, mikor erről volt szó.
- Adar Ishirben így szokás, és mivel a dombtavi szertartás lesz előbb, ezért ezt a kompromisszumot kötötték.
Különösebb egyéni érzelmi felhangok nélkül nézi végig mindkét ceremóniát, nem képzeli el, hogy ő is elmondja valakinek az eskü szövegét - lehangoló lenne egy arctalan férfit elképzelni- és azon sem kesereg, hogy elmaradt az ő esküvője. Utóbbinak ugye kifejezetten örül is. Esetleges vénlánysága miatti szorongását a szobájában hagyta, ahol aztán remélhetőleg az majd magától el is oszlik, mire hazaérnek az esküvői bálról. Az ederthini ceremóniához nem fűz kommentárt, Rhaj ruháját tanulmányozza, azután az ishiri rokonság ünnepi ruháit, már akire rálát. A második ceremónia aztán jobban leköti a figyelmét.
- A zenével az isteneik figyelmét hívják fel.
Súgja bátyjának, aztán azt is elkotyogja, hogy itt nem lesz eskü, mármint kimondott eskü. Ezt egyébként nem is tartja rossznak Lili, az emberek úgyis olyan sokszor nem tartják be az ígért szavukat. És hallva a nem sikeres házasságokról... az istenek előtt megfogadott szót megszegni nagyobb bűn, jobb inkább nem is mondani semmit.
- Ez azt jelenti, hogy Elena a ház ura... de Rhaj rendelkezik.
Lelkesen tudósít, tetszik neki ez a szertartás, sokkal jobb, mint az elmondottak alapján elképzelte. Ha belehabarodna egy ishiribe, ő biztos kérné, hogy csak az ottani ceremónia szerint esküdjenek, az szebb. Aztán elpirul, ez tiszteletlen gondolat volt az Istennő felé, gyorsan bocsánatot kér, mert indulniuk kell gratulálni.
- Gratulálok, sok boldogságot kívánok!
Rámosolyog Rhajra, aztán Elenának célzottabb dicséreteket is mond, emlékszik mennyire ki volt hegyezve a fejtágító a tökéletességre és igazán nem sajnálja a jó szót kuzinjától az ő nagy napján.
- Gyönyörű vagy és a szertartások is nagyon szépek voltak.

Jó érzés, ahogy Tsitsa belekarol, és úgy társalognak a többi vendéggel. Amikor helyet foglalnak és Tsitsa megköszöni, elpirul. Jól érzi magát Tstisa és ez a fontos.
A szertartást elgondolkodva figyeli. Szép lenne, de a pár között nem látja azt, mint némelyik vendégénél, akiknek párjuk fontos volt. Finoman odahajol Tsitsához, ahogy a fülébe suttog.
-Á, értem. – súgja vissza halkan. – Kívánom, hogy égjen végig a szertartás alatt.
~Nekem nem lesz ilyen úgysem. Kit érdekelne egy kapcarongya?~ Az utóbbi időben, amennyire másokra figyelt, most úgy foglalkozik egyre többet magával és maga az esküvő is furcsa érzelmeket hoz elő belőle. A szertartás szép, de nem érzi magáénak.
A kérdésre jobban figyelni kezd, majd amikor Elena kiveszi a fekete követ vagy valamit lát a kezében, akkor megsúgja Tsitsának. Az értelmét ugyan nem tudja, de talán.
-Egy fekete követ vagy üveget, nem tudom, kivett az edényből. Mit jelenthet?
Sokáig nem állnak fel, eléggé hátul vannak, így bőven van idejük beszélgetni.
-Szép volt mind a kettő. Teljesen eltérő a kettő, mégis szép. – főleg az tetszik neki, hogy a két szertartást megtartották.
Már előzetesen megnézte, hogy miket illik mondani az ifjú párnak. Az egész szokatlan neki. Az is lehet, hogy nem is kéne odamenniük, mert nem rokonok és nem is annyira ismerősök?
-Gratulálok és kívánok sok boldogságot.
Továbbhaladnak, hogy mások is gratulálhassanak, a két ünnepeltet azonban önkéntelenül megnézi közelebbről, amikor gratulálnak.
-Merre tovább? – nézi a lapot. – A vacsora lesz, lassan helyet foglalhatunk.

Csendben ül végig, a szék azonban kényelmetlen számára. Túl kicsi neki és a sérülése miatt nem tud kényelmesen elhelyezkedni sem. Zokszó nélkül tűri. Rhaj ruhája ismét érdeklődést vált ki belőle, az ederthini öltözködés is szokatlan neki, mind a mai napig. Egy ideig öltözködött az itteni ruházatnak megfelelően, aztán inkább visszatért a saját öltözködésükhöz, amelyet sokkal kényelmesebbnek talált.
Mindkét szertartás tetszik neki, habár nagyon szeretne már inkább felállni, arca szürkülése is jelzi, hogy eléggé kényelmetlen.
Végül a második szertartás is befejeződik, amely ugyan kissé hosszabb, de a szertartás némasága furcsa neki, ugyanakkor nagyon szép is, mint ahogy az előzőnél a szöveget nagyon kedvelte. Megvárja, míg rá kerül a sor, hogy kellőképpen gratulálhasson a párnak.
-Gratulálok és sok boldogságot kívánok, minél több örömöt.
Majd arrébb húzódik, némi friss levegőt és frissítőt keresve. Gyönyörűen néznek ki együtt, a szertartás alatt a saját volt és a gyermekei esküvőire gondolt. És arra, hogy talán, reméli, számára is lesz még egy. Reménykedik. A múlt fájdalmas, de ha visszaemlékszik, sokkal több öröm volt benne, főleg, amikor megoszthatta azt azzal, akit szeretett. Most ismét belépett az életébe valaki, akivel szeretné megosztani ezeket az örömöket.

Miközben átlépünk a másik szertartáshoz, halkan megköszörülöm a torkom. Teljesen felesleges, itt már nem kell beszélnem, de nem árt előre gondolni a gratulációk megköszönésére. Nem kalandozhat el sokáig a gondolatom, a pap már el is kezdte. Fura, hogy férfi ad össze minket, olyan... fura. De elképesztően kellemes ennek a selyemsálnak az érintése a kezemen. Tudtam, hogy lesz ez a kendő és majd összekötik a kezünket, de azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor lehet leoldani majd, vagy egész este így kell mászkálnunk? És vajon meg lehet tartani? Mondjuk, ha meg is lehet tartani, nem hiszem, hogy jó szemmel néznék, ha a vállamra teríteném, pedig tudom, hogy tökéletesen illene legalább három nyári ruhámhoz is.
Kis markomba nem fér túl sok árpa, nem baj, nem próbálok erőmön, vagyis kézméretemen felül többet fogni, mert aztán meg szétszórom. Így is majdnem sikerül a tál mellé dobnom, annyira a következő mozzanat izgatja a fantáziámat. Amint elénk kerül a kerek szájú edény, rögtön lecsapok, csak azért nem vagyok gyorsabb, mert azért számít az elegancia, nem emelhetem fel csak úgy a kezemet. Ujjaimmal a gyorsan beletúrok a magok közé, remélem nem piszkolódik be a kezem. Mondjuk megéri, máris érzem az üveggolyó hűvösségét, rákulcsolom az ujjaimat és kiveszem. Rhajra nézek, de nem látok rajta túl nagy bosszúságot/csalódottságot. Ajaj, lehet, hogy ő nem tartja magát ehhez a babonás játékhoz? Pedig már azt hittem nyert ügyem van. Habár lehet csak jól titkolja, még a körbe-körbe sétálás közben is ezen agyalok. Mondjuk azt hiszem majd kiderül ez hamarosan.
A gratulációk sorát az örömszülők kezdik persze, de lényegében mind olyan egyforma, hát megint egyformán válaszolok, megköszönöm és mosolygok. A gyermekáldásokra elpirulok, tudom, hogy fura lenne, ha nem pirulnék el, de akkor is zavar. Nem akarok paprikapiros arccal ácsorogni, de nagy sokára majdcsak elfogynak ezek a kívánságok, meg az összes többi is.

- Büszke vagyok rá. *Mosolyog Ameliára.*
- Örömömet leltem benne, te meg másban, jól van ez így. *Nyugtatja meg kuzinját, még ha érzékeli is, hogy nincs szükség itt a lelkiismeret nyugtatására. Nem ítéli el érte Ameliát, ahhoz túlságosan kedveli.
A szertartás... Rhaj ruháját is alaposan megnézik, s bár idegen tőlük a kultúra, elegánsnak találja Kathleen a viseletet. Az eskü részétől félt a legjobban az egész szertartásból. Tudta, hogy fel fogja kavarni, de azt nem, hogy ennyire.*
~ ...Ki nélkül sosem lehetek már egész.. Az Isteni Pár színe előtt fogadom, hogy Téged egész életemben szeretni, tisztelni és becsülni foglak...~ *Szerencse, hogy ülnek, így nem tud kicsit sem hátrafordulni, hogy Naramot keresse tekintete, ha már magában úgy is ismétli a szöveget a férfinak mondva. Saját szavaival ezt és többet is ennél már úgy megfogadott, de fennhangon sosem mondhatja majd el. Nyelvére kell harapnia, hogy a fájdalom elvonja a gondolatait, és nehogy elsírja magát. Kár a fájdalomcsillapítókért, most jó lenne, ha sajogna a karja. Ki kell majd találnia valamit, mert ebbe idővel belebetegszik vagy beleőrül. Kényszeríti magát, hogy a ceremóniára figyeljen. A vőlegény, lassan férj érzelemmentes hangja neki is feltűnik, s szomorúan pillant Elenára. Azt nem állíthatná, hogy olyan nagyon rajongana kuzinjáért, de szurkol annak a gyertyának, hogy égve maradjon tényleg a legjobbat kívánva neki. Csodálja is őt, hogy végig tudja csinálni ezt az érdekházasságot. Kathleen képtelen lenne rá, és valószínűleg szégyent hozna a családjára azzal, hogy ha minden ellenkezése ellenére kényszerítenék, hogy így ideálljon, mint Elena, s ő meg ruhája alját felkapva rohanna világgá. Nem mintha Elena ellenkezett volna. De boldognak sem látja.*
~ Csak el ne aludj te kis gyertya...~ *Nézi szomorú zölden a gyertyát, mikor áttérnek a másik ceremóniára. A lapos fekete üveggolyó is meglesz, méghozzá Elena találja meg, s ezen többen halkan derülnek a vendégek közül, Kathleen is elmosolyodik.*
~ A parancsolgatást erre hivatkozva biztos élvezni fogja!~ *Mosolyog már a tekintete, s ismerve kuzinját, próbálja lesni, mennyire lesz elégedett az arca vagy tekintete, hogy ő találta meg a kis üveggolyót. Aztán az oltármegkerülések jönnek, ahol Rhaj visszaveszi az uralkodást. Vagy nem. Jól el fognak ők csatározni még ezzel, csak boldogok is legyenek közben. Visszasandít a gyertyára. Ha még mindig ég, akkor minden rendben lesz a babona szerint. Ugye még ég?
A család ennek az ágából előbb Kathleen szülei lépnek oda az ifjú párhoz, hogy gratuláljanak és jókívánságukat fejezzék ki. Ebből Cesare szavai emelhetőek ki, mint ilyenkor elhangzó útravalók az ifjú párnak.*
- Népünk tisztelt állata a griff, mely az égen magasan szárnyal, s kit Conchita Maini adott szerelme jeléül Caprac Arconak, így bizonyos értelemben a szerelem szimbóluma is lett. Szerelem, ha az egyik a másikat repülni hagyja, de ha zuhan, fél szárnyát kölcsön adja. *Elhangoznak még az általános sok boldogságot kívánó szavak a pár részéről, kik most is egymásba karoltak, s bár Rose továbbra is neheztel férjére a reggel történtekért, de egységet alkotnak. Az ő házasságuk is érdekházasságnak indult, de aztán más lett belőle. Ezt kívánják Rhajnak és Elenának is, ha nem is így kimondva.*
- Hadd gratuláljak én is neked, kuzin, s Önnek is Rhaj! Örömömre szolgál, hogy immár a családunk tagjaként köszönhetem. Szabad kérnem így már, hogy tegeződjünk, ha nincs ellenére? *Lép aztán oda Kathleen is mosolyogva a kettőshöz, s ha engedik mind a ketten, egy-egy öleléssel köszönti őket és gratulál. Ehhez mondjuk bal karját nem nagyon veszi igénybe, alig emeli meg, mert dacára minden fájdalomcsillapítónak, ilyen mozdulatoknál érzi. Ám arcán ennek nyoma sincs, s jelenleg még csak olyan hűvösnek sem tűnik. Nem húzza sokáig az időt, ha nem segédkezett volna a vendéglista összeállításában és az ülésrend kisakkozásában, azt is mondhatná, hogy számtalan családtag és egyéb vendég vár arra, hogy gratulálni tudjanak. Elhangzik majd számos jókívánság még, hol komolyabb, hol viccesebb, melyben közlik Elenával és Rhaj-dzsal, hogy a házasságban gyermekáldásban is teljes legyen a siker, ezért kívánják, hogy legyen iker, és sok más hasonló.*

- Köszönöm. *Visszamosolyog Rhaere, mikor elfogadja, hogy belekarolva maradhasson. Még mindig nem tudja, mit és mennyit fogadjon meg Amelia okításából, mivel fejezze ki finoman, csaknem észrevétlenül az érzéseit. Talán erre a lépésre helyeslően bólogatna barátnője, de Tsitsa nem ezért csinálta. Biztonságot érez Rhae mellett, holott veszély nem fenyegeti őt, és jó érzés vele lenni. Ezért kérte meg. S milyen figyelmes most is Rhae, hogy a beszélgetésekbe bevonja őt is. Helyük felé haladva megköszöni ezt is neki. Azon meg elkuncogja magát, hogy szerencsére nem rokonok, mert ezt akár félre is érthetné az, aki hallja.*
- Én is! Mind a kettőre! *Súgja vissza Rhaenek. Érdeklődve figyeli a szertartást. A matrio-gyertya gyújtásánál finoman odahajol Rhae hegyes füléhez, bár arca továbbra is előre néz és halkan suttog neki, hogy mást ne zavarjanak vele.*
- A hagyomány úgy tartja, ha a szertartás végéig égve marad a gyertya, a házasság jó és boldog lesz. Ha eloltódik közben, akkor sokat fognak veszekedni. *Osztja meg Rhaevel az érdekességet, hátha nem tudja a férfi. Ez magyarázza azt is, miért nézik olyan sokan és sokáig érdeklődve a gyertyát. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy a szülei esküvőjén vajon elaludt-e a gyertya? De nem tudja, hogy dombtavi szokások szerint is meg volt-e tartva, csak azt tudja, hogy az ezüstelf követségen végül érvénytelenítették az elfit, és édesanyja azután soha többé nem ment el oda. Az eskü szövegét kíváncsian hallgatja feledve előbbi borús gondolatait. Szépnek találja, s bármilyen furcsa, hiába szerelmes a mellette ülőbe, nem képzeli el kettejük esküvőjét. Leragad a figyelme a jelenlegi esküvőn, s azon, hogy vajon csak ő képzeli bele, vagy Rhaj tényleg kissé... fásult? Elena fátyolos hangja meggyőzi Tsitsát, de Rhaj... Bizonytalanul Rhaere pillant, de aztán folytatódik a másik ceremónia. Ez is szép és érdekes, ilyent sem látott még, így ez is az újdonság varázsával hat.*
- Mit keresnek a tálban? *Kérdezi halkan, s a kártyát fürkészi egy picit, hátha abból kiokoskodhatja, mit csinálnak ott elől. Innen nem látja, mit raktak bele és mit vettek ki. Aztán már körbejárnak háromszor majd még egyszer. Szép ez a szertartás is. Nem áll fel addig, amíg a többi vendég nem teszi, vagy Rhae. Ők úgy is csak a végén gratulálnak, elsők a családtagok, a befolyásosabb vendégek.*
- Nagyon szép volt mind a két szertartás, te hogy látod? Különösen tetszett a dombtaviaknál az eskü szövege. Azt hittem, az Adar ishiri részen is lesz eskü. *Csacsogja Rhaenek, míg lassan-lassan ők is odacsordogálnak gratulálni.*
- Gratulálok Önöknek és nagyon boldog és hosszú házasságot kívánok! *Őszinte mosollyal kívánja, még ha nem is tudja, mi mást mondhatna még az ifjú párnak. Ha Rhae is gratulált, utána átengedik a lehetőséget másoknak is.*

Sokáig nem tud elmerülni Elena látványában, kezdetét veszi a szertartás. Kettő lesz, tiszteletüket kifejezve a másik fél iránt. A pálcát meggyújtja a saját gyertyájáról, hogy aztán egyszerre, közösen gyújtsák meg a harmadikat. Sikerül, az ütemezés is megfelelő. Eloltja a pálca lángját, majd pedig elismétli a házasságkötés szavait. Hangja nem remeg, elég erős. Az alkalom ihletettsége viszont egyértelműen hiányzik belőle. Az, akit választani szeretett volna, már a saját családjánál van, ishirben. Még azt sem engedték meg neki, hogy legalább második feleségnek vegye el, tiszteletüket fejezve ki a Contevilla család felé. De nem tudja utálni Elenát és családját sem érte. Így hozta a helyzet. Az érdeklődés lángja ezekre a gondolatokra lejjebb csökken, az előbbi csodálat is a semmivé foszlik.
- Házastársamul fogadlak Téged e percben! Társamul egész életemre, halálomig vagy halálodig, sőt, azon túl, míg vissza nem térünk! Testem s lelkem része leszel, Ki nélkül sosem lehetek már egész! Az Isteni Pár színe előtt fogadom, hogy Téged egész életemben szeretni, tisztelni és becsülni foglak! Együtt leszünk jóban, s rosszban, egészségben, s betegségben! Kérjük az Istennőt, hogy áldja meg azt az utat, amelyre most közösen lépünk, melyről fogadjuk, hogy soha le nem térünk!
Az isteni pár és az istennő szavaknál érezhető az emelkedettség hiánya, de derekasan továbblendül rajta. Az áldásvarázslat és a füstölőgyújtás után pedig a másik helyre lépnek, ahol egy kisebb láng van, rajta kis edény.
A pap mögéjük lép, halkan csendül fel a szertartás zenéje és éneke, majd egyre hangosabb lesz, hogy az istenek figyelmét magukra hívják. Egy selyemkendővel köti össze az egymást fogó kezüket. Tart attól, hogy amikor megfogja Elena kezét, elrántaná, de ezért nem szorítja meg. Nem fog jelenetet rendezni. Miután a másik kezükkel árpát szórtak a kis edénybe, áldozatul az isteneknek. Majd egy széles szájú agyagkorsót tesznek le eléjük, amibe az árpaszemek közé egy fekete lapos üveggolyót ejtenek. A szokás szerint, aki megtalálja és kiveszi belőle, az lesz a ház tényleges ura. Jelképes ugyan, de a szokások nagyon ősiek és az ishiriek eléggé babonásak tudnak lenni fontos eseményekkor. Mindketten egyszerre nyúlnak bele az edénybe, de Elena megelőzi és megtalálva az üveggolyót, jelképesen a ház ura lett. Érdekli is.
Az utolsó rész az oltár megkerülése. Háromszor ő megy Elena után, fogva továbbra is kezét, majd pedig megfordulnak és ő vezet, jelezve ezzel, hogy a rendelkezés joga a házasságban az ő jogköre.
A szertartás itt is véget ér, a zene még hangosabb lesz, jelezve az örömöt. Az étkezésig van még idő, hogy a gratulációk elhangozzanak.

26...27...28... A vendégek újfajta susogásából, na meg a Conchita-papnő szemének villanásán is látom, hogy jövendőbelim -ahh- megjelent. Nagyon jó, tehát Rhaj pontosan érkezik, nem vagyunk csúszásban. Kíváncsi vagyok, hogy néz ki, már előre készítem magam a turbánja látványára. Innentől túl nagy baj nem lehet már, megnyugszok, már ugye a lehetőségeimhez mérten, mondjuk ez úgyse látszik rajtam, már csak azért se, mert háttal állok a násznépnek, meg idáig is teljesen nyugodtnak mutattam magam. Rhajra mosolygok, mikor mellém ér, vagyis az arcomra ragadt mosollyal fordulok felé. Még nem kell egészen szembe állnunk egymással, majd csak a gyertyagyújtás után. Rápillantok, de bármilyen hihetetlen, nem tudnám megmondani, milyen ruhában van. Rajta van egyáltalán a turbán? Csak a szemeire emlékszek. Idáig is ilyen világosbarnák voltak, mint az awinziai olvadt karamella?
Sokáig nem nézek felé, a papnő kellemes hangján már köszöntötte az egybegyűlteket és elkezdte a felvezető beszédet a házasság szentségéről. Nagyon figyelek a végszóra, amikor meg kell gyújtanunk a házasság-, vagyis matrio-gyertánkat. Idáig nem is ellenőriztem, de ég mindkettőnk kis gyertyája, amiből a lángot kell vennünk a kis gyújtópálcával, hogy azután meggyújtsuk a matrio-gyertyát, így lészen kettőnk lángjából egy, ahogy ketten eggyé váljunk a házasság szentségében. Most megfogom, Rhajra sandítok, nagyjából egyszerre csináljuk. Jó. Ezután arra ügyelek, hogy a kezem ne remegjen, míg a matrio-gyertyát meggyújtjuk. Utána meg arra, hogy a kis gyertyám mellé kihelyezett vizes serlegbe juttassam ezt az égő pálcikát, mielőtt meggyújtana. Mondjuk szerintem még percekig kéne ácsorognom a kezemben vele, hogy elégje magát hozzám a láng.
Na ezzel megvolnánk, ha ezután valaki huzatot mer csapni, ami eloltja a lángot, azt saját kezűleg fojtom meg. Talán nem túl szerencsés ilyeneket gondolni az esküvőmön, na mindegy. Most Rhaj felé fordulok és nyújtom kezeimet, hogy kezeibe fogja. Közben a papnő már a Rhaj-dzsal közösen mondandó eskünk előtti bevezetőt mondja. Próbálom kicsit megköszörülni a torkomat észrevétlenül, hogy hangom erős és határozott legyen, de esélytelen.
- Házastársamul fogadlak Téged e percben! Társamul egész életemre, halálomig vagy halálodig, sőt, azon túl, míg vissza nem térünk! Testem s lelkem része leszel, Ki nélkül sosem lehetek már egész! Az Isteni Pár színe előtt fogadom, hogy Téged egész életemben szeretni, tisztelni és becsülni foglak! Együtt leszünk jóban, s rosszban, egészségben s betegségben! Kérjük az Istennőt, hogy áldja meg azt az utat amelyre most közösen lépünk, melyről fogadjuk, hogy soha le nem térünk!
Hangom nem volt olyan erős, mint akartam, de ennyi fátyolosságot nyugodtan lehet a meghatottságnak tulajdonítani. A lényeg, hogy túl vagyunk ezen, Rhajra mosolygok, nem olyan ragyogó, mint az előbb, ez nem olyan merev, ellenben sokkal őszintébb. Érzem. Már csak meg kell várni a papnő áldásvarázslatát, majd áldozatul a füstölőt kell meggyújtanunk a matrio-gyertya lángjánál és jöhet gyorsváltásban a másik ceremónia. Kezdem újra érezni a gombócot nőni a torkomban, meg a gyomromban is. Ettől a résztől jobban félek, nem ismerem, mosolyom kezd megint merevvé válni.

Anyja túlbuzgósága és szigora egyszerre kedvetleníti el és mosolyogna. A házaséletbe nem enged már majd beleszólást neki, amiből volt egy nagy vita és sárdobálás, miután anyja látszólag belenyugodott, de aztán újra pengetni kezdte a szálakat. Ezért is szeretett volna elköltözni, de úgy vélte, jobb, ha inkább párja itt marad a családdal, hogy segítsenek neki, és legyenek vele, ha esetleg ő távol van.
Dharim megjelenik, de már előtte tudta, hogy Elena éppen most vonul be. Szeretné látni, de szeretne túllenni az egészen. Megpattanna, de abból nagy botrány lenne.
Felsóhajt, majd torkában dobogó szívvel halad mögötte. Majd az ajtó előtt még gyorsan megigazítja a felsőkabátot. Az ajtószárnyak kitárulnak, és neki is végig kell vonulnia. Szívesen visszafordulna, de nyugodtan és mosolyt az arcára téve vonul végig. Csak előre figyel. És…
Elena ruhájától és megjelenésétől eláll a lélegzete. Csodálatosan néz ki. Lassan mellé ér és már nagyon szeretné látni elölről is. Az esküvői helyzet kissé háttérbe szorul, most inkább csak Elenát látja.

Hagyja, hogy a lányok cseverésszenek és egymást bátorítsák. Kathet amúgy is kedveli, a maga karót nyeltségével is. Őszinte és ragaszkodik elvekhez. Ezt mindig is tudta becsülni másokban. És törődik másokkal, mert akkor az esküvő szervezéséért a kisujját se mozdította volna. Ujjong, Bibircsókék nincsenek itt, reméli, hogy éppen egymással vannak elfoglalva, nagy bőszen. Ennek örömére fel is húzza a pohár tartalmának a felét.
A lapot megkapva nézegeti. Még szerencse, hogy ezt kiosztották, különben nagyon szépen belelépne a ceremónia kellős közepébe.
-Hol? – majd megpillantja. Ennek azért örül. Reméli, többet nem fog úgy fölé kerekedni. Olyan magas, hogy kisebbségi érzése van, ha melléáll. Pedig jófejnek tűnik, csak ne lenne annyira merev és állandó bűbáj, figyelmesség. Egyszer biztos be fogja rúgatni. Feldühíteni nem.
-Látom. Az csak jó, legyen minél előbb jobban. – azt nem feledi soha, hogy Liát meggyógyította, hálás neki ezért.
Elena hatásos belépővel jelenik meg. Jól néz ki, bár ő mindig is ad arra, hogy néz ki. Az biztos, hogy étkezés vagy ivás közben biztos nem fogja felkeresni Elenát. Még a végén megpecsételné a sorsát.
-De miért a menyasszony jön előbb? – csak suttogva meri kérdezni, mert már megint nem stimmel szerinte valami.

- Legyél csak te is büszke a végeredményre. Különben is, így is sokkal többet tettél ezért az esküvőért, mint én.
Hangjában nincs bűnbánat, egy cseppet se bánja, hogy nem vetette bele magát a nagy segédkezésbe. Átveszi a poharat testvérétől, egy széles mosollyal köszönve meg a figyelmességet. A díszes vendégsereget nem mustrálja úgy, mint Lin, de azért átfuttatja az arcokon tekintetét, akinek elkapja pillantását, annak biccent is, amúgy csak felméri a jelenlévőket. Abertinnek még egy pukedlivel is kíséri a mosolygós biccentést, ha már a múltkor megismerte a férfi egyik nemes jellemvonását, vagyis hogy messzemenőkig udvarias, erre pedig csakis hasonló szintű udvariassággal kíván válaszolni.
- Nahát, azt hittem, legalább te láttad.
Visszavezeti kuzinjára meglepődött pillantását. Ezek után most már az ő egészséges mértékű kíváncsisága is kezd növekedni a menyasszony ruhája iránt. Vajon mitől ilyen szupertitkos? Nem boncolgathatja tovább a kérdést, mert ideje leülniük. A helyére menet fedez még fel ismerősöket, barátokat, akik már elfoglalták a helyüket.
- Nézd csak, itt van Naram, úgy tűnik gyorsan gyógyul.
Ezt a megjegyzését Linnek mondja, ahogy a szüleik mögé besorolva haladnak székeik felé. Örül, hogy gyógyítója már olyan jól van, hogy megjelenhet egy társasági eseményen. Azután Elena megjelenése teljesen magára vonja a figyelmét. Észreveszi az új divatelemet, ami az ő meglátása szerint jól áll kuzinjának, de nem teljesen érti a fene nagy titkolózást a ruha körül. Csak emiatt a ... ... valami miatt lenne különleges? De még így is csak ugyanolyan hófehér ruha, mint az összes menyasszonyi ruha, amit idáig életében látott. Gondolatban megvonja a vállát, a nadrágnál kényelmesebb nem lehet, úgyhogy neki aztán mindegy, hogy elterjed-e vagy sem.

Egyre többen vannak, és végül megpillantja a Contevilla családot. ~Nemsoká’ kezdődik a szertartás is akkor…~ ha bármelyikőjük felé pillantana, akkor egy rövid és határozott fejbiccentéssel üdvözli, de még nem megy oda hozzájuk. Ez a nap a Contevilla és a Khaybar családé. Hall kósza híreket, de mivel eddig leányszöktetés nem történt meg, túl nagy gond nem lehet. Ez a baj az érdekházasságokkal. De bízik benne, hogy a két fiatal majd összemelegszik. Milyen szerencse, hogy neki boldog házasság adatott meg.
De aztán már áll is a helyére, és figyeli, ahogy Elena megjelenik. ~Hatásos.~ nem mai gyerek már, de azért Elena csinosságában nem kételkedik.

Megfelelő időben érkezett, a pár érdeklődő nem fárasztotta ki, mikor jelezték, hogy a szertartáshoz foglalják el a helyüket. Megpillantja még Kathleent. Vonzza a tekintetét, nem is tudja levenni róla, szíve is nyugtalanabb lesz és egyben örömtelibb is. ~Eljött!~ Természetes lehetne, de tartott attól, hogy éppen nem jól van, ezért nem tud eljönni. Szerencsére éppen háttal van neki, így nem hinné, hogy észreveszi. De még egyelőre nem közelít hozzá, tudja, hogy közvetlen rokonként sok tennivalója van Kathleennek.
Érdeklődve tekint végig Elena ruházatán, amely előnyére válik a menyasszonynak. Náluk más szokások léteznek és kíváncsi, milyen is egy vegyes esküvő itt. A hagyományaik ugyan szigorúak, de kellő mértékkel racionálisak is. Az ilyen nyitottságban van még mit tanulniuk az ederthiniektől, ám megfontolásból nem nyitnak olyan könnyedén.