al-Khaybar rezidencia - Adar Ishir Nagykövetség

A rezidenciát kovácsoltvas kapu választja el az utcától, előtérben egy kis bevezető kerttel. Az épületbe belépve az előtérből nyíló fogadócsarnokban fogadják a vendégeket, amely egy belső, zárt kertre néz. Meleg időkben a vendégek fogadása a kertben történik, mely a legforróbban tűző napos idő esetén is hűvös árnyékot ad.
Kisebb ösvények vezetnek a családtagok lakosztályai felé, a kert hátsó részébe, amely elválasztja, de mégis összevonja a családot. Külön helység van az imádkozáshoz és szeparált fürdőház is található a növénykert mellett, ahol a Tartományok híres növényeit, főleg rózsát nevelnek.
A rezidenciában edzőtér, lovarda, és madárház is található, ahol a méltán híres sólyom fajokat tartják és tenyésztik.
A főépület alatt nemcsak pincék, tárolóhelyek, hanem tömlöc is található, hűen követve az eneydrosi hagyományt.

-Rezidencia? – megjegyzi és majd úgy tekint körbe. A magyarázat elég egyértelmű, meg is jegyzi. – Érdekes város lehet, teljesen más hangulata van, mint az ederthini házaknak. Én sem tudom. – pirul el kissé, amikor a mutatott irányba tekint.
Tsitsa kérésének megörül.
-Dehogy is van ellenemre, sőt, örülök neki. – mosolyog rá. Ígyekszik úgy bevonni Tsitsát a beszélgetésekbe, hogy egyben támogassa is. Ismét sok új arcot lát, de egyben meg is jegyezgeti a nevekkel.
-Szerencsére nem vagyunk rokonok, így biztosan nem szükséges segédkeznünk. – súgja vissza halkan, miután meghallja a kérdést.
A helyüket elfoglalva várakoznak. Elena megjelenése csodálatos. Igazi nemeshez illő megjelenés. Halvány mosoly jelenik meg az arcán. Neki biztosan nem lesz esküvője. Ki menne hozzá, azok után, aki. Már éppen kérdezné, hogy miért a menyasszony jelenik meg előbb, de rápillantva a kártyára, megérti.
-Kíváncsi vagyok a szertartásra. – tekint Tsitsára és megjegyzi, hogy Tsitsa megjelenése is van olyan jelenség, ami mögött mások elbújhatnak.

- Neked hála! *Pirul el a bókra, s őszintén hálás érte Rhaenek. A ház és a ruhák tarkasága őt is meglepi, s egyszersmind lenyűgözi.*
- Szerintem ez rezidencia. Legalábbis így emlegetik. A kúriát azt hiszem inkább a vidéki, nagy földbirtokon lévő épületekre használják. A városiak a rezidenciák. Többnyire. *Súgja vissza Rhaenek kisegítve őt legjobb tudomása szerint.*
- És igen, nagyon szép. Milyen hangulatos város lehet, ahol minden épület ilyen... Nem is tudom, milyen boltozat az ott. *Pillant egy cseppkőboltozatra tanácstalanul. Talán Nephir tudná, mint építészetben jártasabb személy. Tsitsának úgy tűnik, hogy Rhae úgy mozog az esküvői vendégforgatagban, mintha évente többször venne ilyenen részt, s ezt nagyon tudja irigyelni tőle, még ha nem is szép dolog az irigység, akkor is. Az italok közül míg várakoznak alkoholmenteset fogad el, mint mindig. Sosem iszik alkoholt, mint megfogadta. Ő belekarolva marad Rhaevel a bekísérés után is, legalábbis erre vágyna.*
- Ellenedre volna, ha veled maradok amíg tart a szertartás? *Többet nem mer, meg amennyire tudja, nem is illik kérni, de most biztonságérzetet ad neki Rhae karja, s Rhae személye, magabiztos viselkedése. Ettől ő is nyugodtabban viselkedik, kedvesen mosolyogva köszönti azokat, akik őket is köszöntik, és érdeklődnek felőlük, kik ők, miként kötődnek a menyasszony családjához. A kártya amúgy is csak zavarba hozza.*
- Vajon lesz olyan rész, ahol nekünk is valami módon közreműködnünk kell? Vagy elég, ha nézzük és élvezzük? *Kérdezi halkan Rhaetől, mikor épp senki nem beszélget velük és remélhetőleg nem hallja a kérdést sem. A helyüket viszonylag hamar megtalálják a kedves navigálásnak hála, valahol hátrafelé van nekik kijelölve, hiszen elől a családtagok ülnek. Elena megjelenésekor még ajkai is elnyílnak a csodálkozástól, egyszersmind megnyugszik, hogy véletlenül sem sikerült túlöltözni a menyasszonyt. Elenánál ma senki nem tud szebb lenni.*
- Lenyűgözően szép... *Hajtja fejét kicsit közelebb Rhae-éhez, és úgy súgja a szavakat neki.*

- Köszönöm, Amelia. A bálterem csodás lett, s csak azért merem ezt így szerénytelenül kijelenteni, mert igazából Elena érdeme. Ő döntött, én legfeljebb csak néhány javaslattal segítettem hozzá, meg összegeztem az elgondolásokat, hogy lássuk, ne maradjon ki semmi. *Mosolyog vissza Ameliára a kedves szavai után, s nem szerénykedik, az ő munkája tényleg nem volt több. Nem volt rá szükség, Elenának kitűnő ízlése van, s elég akaratos, hogy az úgy is legyen. Kathleen nem ellenkezett, elvégre ez Elena esküvője, másrészről nem mondott semmi olyant kuzinja, ami miatt sürgős és erélyes közbeavatkozást kellett volna tenni valamelyik esküvői előkészületben.*
- A ruhájára vagyok kíváncsi. Az anyagot tudom, milyen lesz, de többet sehogy nem volt hajlandó elárulni. *Márpedig Kathleen azért volt annyira kíváncsi, hogy furfangos megközelítésekkel próbálja kicsalni kuzinjából a részleteket a ruhát illetően. De Elena a meglepetésre akar építeni láthatóan, ezért volt a köpeny is. Sokat nem beszélgethetnek Ameliával, mert már odaérnek hozzájuk egy kártyával. Kathleennek ez ismerős lesz, de azért végigolvassa figyelmesen, hogy hátha közben történt valami módosítás. Szülei kérdésére megfelel pár dologra a szertartást illetően, illetve édesanyja kérdésére a díszítéssel kapcsolatban fejt ki ezt-azt. Míg helyükre haladnak észreveszi a magas elfet... végre.*
~ Milyen sápadt még mindig... De milyen gyönyörű.~ *Egy pillanatig elidőzik tekintete a férfi kedves mosolyán, amellyel megfelel a tőle érdeklődőknek. Valószínűleg nem is találkozik a tekintetük, de Kathleen bízik benne, hogy később ő is odamehet hozzá érdeklődni és élőben is megköszönni a sok szép virágot, amit küldött. De most előbb a szertartás. El is foglalja családja a helyüket, s várják a pár színre lépését. Elena már meg is érkezik, s sok szempár fordul most felé, hogy végigkísérjék a lépteit. Nagyon halk, de izgatott suttogás hallatszódik innen-onnan, felfedezve a menyasszony ruhájának újszerűségét, s máris találgatnak, ez talán az Adar ishiri hatás volna már? Megoszlik a vélemény abban a tekintetben, hogy követik-e majd ők is ezt a divatot vagy sem. Kathleen a maga részéről az utóbbi csoportba sorolja magát, édesanyja még nem döntött. Abban viszont egyetértenek, hogy Elena több mint csodásan néz ki!*
~ Szép, mint mindig.~

- Remek. Köszönöm.
Egyébként sem vagyok az az ömlengős típus, de az idegesség miatt úgy tűnik már csak az egy szavas válaszok mennek. A kínált ételre és italra csak rápillantok, és máris ugrik egyet a labdányira összeugrott gyomrom. Inkább újra a tükörképemet nézem, a képtől majd hamar megnyugszik a gyomrom. Pedig tényleg hosszú lesz a ceremónia, lényegében két szertartás egymás után, lehet tényleg ennem kellene valamit. Inni nem merek, féltem a ruhámat. Leszakítok egy szőlőszemet, furcsa ebben az évszakban, kicsit másabb is az alakja, biztos valami különös fajta. Még három szemet megeszek ennél többet nem tudok. Elkezdem felmondani magamban az eskük szövegét, tudom, hogy nem fejből kell mondani az egészet, de ez megnyugtat, segít kizárni minden mást.
Kissé összerezzenek az érintésre, de nem kapom el a csuklómat. Leendő anyósomra... talán jobb lenne mostantól már csak simán anyósomként gondolni rá, szóval ráemelem pillantásomat és bólintok egyet.
- Rendben.
Elkezdődnek az óráknak tűnő percek ketyegni. Az ajtóhoz lépek, nehéz jelen feszült idegállapotomban megállapítani, mennyi idő telt is el. Várok.
Ennyi idő elégnek kell lennie, hogy mindenki elfoglalja a kijelölt helyét, szóval ideje indulnom. Intek a két szolgálónak, hogy nyissák ki nekem az ajtót és elindulok a belső udvarra.
Itt végre megnyugszok, a vendégsereg jó hatással van rám. Annyira leköt az, hogy minden mozdulatom, rezdülésem tökéletes legyen, és tökéletesnek is látszódjon, hogy nem érek már rá idegeskedni. A mosolyom ragyog, nem nézek rá közvetlenül senkire, vagyis olyan mintha, pedig nem látom őket igazán, csak elmosódott foltok. Csak a kijelölt helyemet látom tisztán, amit elérve se lankad a mosolyom. Oké, Rhajnak van fél perce megjelenni, hogy ne csússzon a szertartás kezdése.

Akkor sem zavartatná magát Fatima, ha Elena esetleg ki is mutatná, hogy valami nem tetszik neki, úgy van vele, hogy majd megszokja. Amiben természetesen segítenek és Rhajnak is a lelkére beszélt, ami nem volt más, mint anyai kedvesség és szigor együttesen, hogy segítse, még akkor is, ha ő a ház ura náluk. De majd úgyis megtapasztalja fia, hogy ha valami nem úgy van, ahogy a nej szeretné, akkor pokol lesz az élete. Viszont azt is elvárja, hogy illően viselkedjen a leendő nej, mármint, a szokásaiknak megfelelően. Sokat jelentő pillantással tekint férjére, jelezve, hogy legyen segítségére a leendő rokonságnak, mert különben éjjel elmarad a jutalom.
-Ó drágám, jobban nem is mehetett volna. Csodálatosan szerveztél meg mindent. – és megjegyzi, hogy ugyancsak akaratos a leendő menye, kíváncsi, mire fog menni Rhajjal, aki köztudottan a saját feje után megy.
-Csodálatosan nézel ki, drágám. - ~Csak az csipke… mintha nagyon is átlátszó lenne benne a válla….~ de nem jegyzi meg hangosan. Figyelembe veszi, hogy Elena ruhájánál tiszteletben tartották a szokásaikat és ha most ezen kezd el óbégatni, akkor fuccs mindennek.
Ahogy beérnek a lakosztályra, szolgák hada állnak Elena rendelkezésére, ruhájának, hajának, küllemének felfrissítésére. Fatima kedves duruzsolása és villogó tekintetének együttese hatékony. A hárpiát sosem tanácsos belőle kihozni, mert az az égi veszedelemhez képest nyári napsütés. De most jókedvű és nyugodt arca jelenik meg. Frissítőt is hoznak, tálcán.
-Egyél igyál nyugodtan kedves. – mutat a tálcákra. – Hosszú lesz a szertartás.
Egy szolgáló jelenik meg, megáll az ajtóban. Az idő elérkezett, ideje indulni.
-Elena drágám. – teszi finoman kezét Elena csuklójára bizalmasan. – Előre sietek és pár perc múlva te jössz.
Sokat jelentő tekintettel néz Elenára, majd elviharzik, miután a szolgálók hada meghajol.
Rhajhoz siet.
-Gyere csak el az ablaktól. Még meglátnak. – kezdi máris, aggódva lép beljebb. Még valaki rontást küld a fiára, mielőtt elkezdődne a szertartás.
Rhaj nem mozdul az ablaktól elsőre, de tudja, hogy most aztán tényleg nem érdemes anyját felmérgesíteni. Minél előbb túl van mindenen, annál boldogabb lesz.
-Dharim fog majd jönni érted. Minden rendben, mindent tudsz? – lép oda fiához, megigazítva az amúgy rendben lévő ruháját és turbánját. Igazi férfi lett az ő fiából. Talán túl hamar is. De adjon hálát, hogy meglesz az esküvő és ilyen csinos párja lesz. Büszke rá, látszik a tekintetén is.
-Megyek, sok még a tennivaló. – azzal már viharzik is el, ékszerei csörögnek csak rajta, jelezve, merre is halad.
~Nagyszerű…~ vág fancsali képet Rhaj. Kezd ideges lenni. Mindjárt elkezdődik a szertartás.

Már látom is, ahogy Fatima lobog felém, jól áll neki ez a ruha. Még mindig fegyelmeznem kell magam, mikor megpuszil, hogy ne hőköljek hátra, hanem viszonozzam a levegő cuppantást. Nincs személye ellen kifogásom, csak olyan szokatlan ez. Tudom, tudom, pár óra és már a családjához tartozok, és természetesnek kell vennem az egészet. Majd megszokom. Csak a ruháimat hagy tartsam meg.
- Minden rendben ment?
Az üdvözlés után kérdezem, közben érzem, hogy mosolyom kezd idegessé válni. Azt látom, hogy a külső díszítés tökéletes lett, megérte annyit rajzolni. Felveszem lépteinek ütemét és követem a megbeszéltek szerint. Nem pillantok hátra családomra, csak felszegett fejjel haladok előre. A már megérkezett vendégeket sem köszöntgetem egyesével, annak nem most van itt az ideje.
A lakosztályban kioldom köpenyem szalagját, majd hagyom, hogy lesegítsék rólam. Árgus szemekkel nézem a frizurámat, ahol kell újra megtűzetem kiszabadult szálakat.
Lecövekelve állok az állótükör előtt, nincs az a pénz, hogy leüljek, pedig egy nagyon kicsit remegnek a térdeim. Csak tudnám miért, jó régóta készülök erre a napra. Igyekszek, hogy ne látszódjon rajtam, hogy most már izgulok.

Rhazim a leendő rokonság idősebb tagjaival vált pár szót, figyelve mindenre, ami a környezetében történik. Fesztelen, csak némi izgalom tűnik fel néha szemeiben. Tisztában van azzal, hogy sokat kell a rövid idő alatt tenniük, hogy a híresztelések végül elcsituljanak. Jól ért az időzítésekhez és a megfelelő mondatok tálalásához. Miután jó ideig elbeszélgetett a szülőkkel, a vendégseregben vegyül el, hogy szóval bírja az egybe gyűlteket.
Mindenki kap emlékeztetőül egy kis lapocskát, amiben a szertartásrend kerül felsorolásra, diszkréten segítve a rokonságot és a vendégeket az eligazodásban. Először az ederthini szokások szerint történik meg az esküvő, kivétel annyi, hogy előbb a menyasszony fog megjelenni. Ezzel egybeolvasztva a két kultúra szokását.
E közben Rhajhoz egy szolgáló érkezik, meghajlás után szólal csak meg.
-A menyasszony és családja megérkezett. – azzal ismét meghajol és távozik.
Felpattan a hírre, de tudja, hogy még nem érkezett el az idő, hogy elinduljon, de már nagyon szeretne túllenni a ceremónián. Így csak az ablakhoz lép, onnan tekint le a belső udvarra, ahol a sátrak védelme alól a vendégsereg színes forgataga látszódik ki néha-néha.

Még szép, hogy a húgiba kapaszkodik, vagyis fordítva az üdvözlések után. Had egye a fene az összegyűlteket, hogy milyen szép partnerrel vannak. Na persze, sokan tudják, hogy testvérek, de egy kis bosszantás mindig jól jön. És megnyugtató is, hogy Lia mellette van.
Arcán csak némileg tükröződik vissza, hogy a rezidencia nem éppen a szíve csücske lett így hirtelenjében, de még nem ítél első pillantásra, előbb látni akarja, mi is van belül. Beljebb haladva azonban el kell ismernie, kellemes a környezet és az idő is nekik kedvez. Azt viszont már hessegeti a fejéből, hogy vajon az ő esküvőjén milyen lesz az idő és egyáltalán hol is fogják megtartani. Két poharat ragad meg és nyújtja át az egyiket Liának, majd még egyet felkap és Kathleennek nyújtja, amennyiben elfogadja. Tekintete azonban már a többi vendég felé irányul, keresve egyrészt Bibircsókékat, másrészt a kínálatot tekinti meg. Hölgyekben.

Lili ruganyos léptekkel indul meg szülei után a fogadócsarnok felé miután udvariasan köszöntette az al-Khaybar családfőt. Linbe is belekarol, ha kézközelben maradt bátyja az üdvözlések után. A ruganyos léptekből persze semmi nem látszik szoknyája miatt, de nem baj, sőt, nem is kell/szabad annak látszódnia. Pláne, hogy báli cipellőjében ez nem is fog egész éjszaka így maradni, akkor majd jól jön jótékony takarás. A gyertyalánghajú lány ugyanis egészen el van készülve rá, hogy most már végigtáncolja az éjszakát, de úgy, hogy a cipője talpa elvásson. Elvásott talpú cipőben pedig nem lehet ruganyosan járni.
Az jár a fejében, hogy milyen szép idő van, igazi ederthini tavasz, ennél szebb időpont nincs is egy esküvőre. Elena maximalizmusát tekintve az esküvő tekintetében, Lili szerint ez nem is lehet véletlen választás. Azonban egyik gondolatát se mondja ki hangosan, az egyik túl elcsépelt, a másikba még összeesküvést hallana valaki. Helyette inkább Kathleenhez fordul, mielőtt a nagy zsibongásban elsodródnának egymás mellől.
- Nagyon szép lett a díszítés, igazán kíváncsi vagyok, hogy a bálteremmel mit csináltatok.

Nyugalommal feszeng a tömegben. A tömeget nem szereti, csatatérre és kiképzőtérre emlékezteti, a nyüzsgés is, de ezt a meghívást nem volt szíve visszautasítani. Megjelenni nem lett volna annyira köteles, de elég régóta ismeri a családot, hogy eljöjjön. Egyenruhájában díszeleg, hivalkodás nélkül. Annyira megszokta az ünnepi egyenruha felvételét jelentősebb eseményekkor, hogy nem is gondolkozott azon, mit is vegyen fel. Pipája zsebében lapul, dohánnyal és tűzszerszámmal együtt, majd amikor alkalom adódik, pöfékelni is fog. Egy kedves hölgy foglalja le éppen, akivel csak hümmentésekkel jelzi egyetértését. Nem a szavak embere, ebben sosem volt jó.

Kezére támaszkodva ül a hintóban, a másikat, mely sérült, az ölében pihenteti. Lélekben jobban fel kell készülnie a mostani ünnepre, mint gondolta. Nem beszélik át ismét, hogy mikor jelzi a távozás vagy a segítségkérés jeleit, Rhynell elég régóta van vele.
A hintóból kiszállva nem kéri a segítségét, nem akarja magát gyengének láttatni. Mivel egy vendég a sok közül, ezért az ott fogadók útmutatásait követve jut el a fogadócsarnokba. Arcán a kedves mosoly és nyugalom őszinte, szemei érdeklődve pásztáznak körbe, feltérképezve a helyet. Egészen más, mint az ő világuk, mégis van benne valami, ami megfogja. A belső lényegét tudja megmutatni egy ház, és ehhez tud alkalmazkodni a beszélgetések során.
Elfogadja a poharat, almalét, az alkohol most hamar kiütné. Tekintete végigsiklik a vendégseregen, kifejezetten egy személyt keresve, miközben már érkeznek is hozzá az első érdeklődők. Kedvesen fogadja őket, de rövidre zárja. Sejtette, hogy ez lesz, de a fénypont most az két egybekelő, ehhez mérten is viselkedik.

Szemközt ül Tsitsával, hogy elférjen a ruhájával. Nem tud vele betelni, gyönyörűen néz ki. Halvány mosollyal figyeli, ahogy vigyáz a ruhájára. Az egyszerűbb hintó sem éppen a legegyszerűbbek közé tartozik, de örömmel fogadta el a szerényebb hintót. Valahol élvezi, hogy nem kell már minden egyes hajtincsre figyelni, minden egyes ruharáncra.
-Gyönyűren fogsz kinézni. – mosolyodik el.
Az, hogy miként is történt az esküvő, elég sokat gondolkodott. Nincs sokkal messzebb attól, mint az ő helyzete volt. Csak ezt házasságnak nevezik. Együtt érez Elenával, csendben. A hintóból kilépve elámul. A palota teljesen más, mint amit megszokott, alaposan végigtekintene rajta, de az őket fogadók ruhája és fogadásuk elvonja figyelmét erről. Rhaj ruhája köszön vissza benne. Kiszállás után meghajol, üdvözölve a fogadókat. Olvasott az esküvőkről, amennyit idejébe szorítani tudott, mégis bátortalan. Még sosem volt esküvőn. Másoknak természetes lehet, neki nem az, igyekszik úgy tenni, mintha ilyen helyen forgolódna mindig is. A megszokás rabjaként nem tudja levetkőzni azt, hogy mindenhol úgy viselkedjen, hogy abban hiba ne legyen.
-Üdvözletem.
Karját nyújtja Tsitsának és a sor végére állnak, elfoglalva a családban a helyüket és ezt jelezve a fogadóknak is.
-Szép a … kúria, rezidencia? – súgja oda neki, nem tudva betelni a ház szemrevételezésével és nem tudja eldönteni, melyik is illik pontosan rá.

*Igazán hálás szüleinek azért, amiért megérkezésük óta, s most a kocsiban sem érdeklődnek az után, hogy itt a fővárosban megakadt-e Kathleen szeme valakin? Nem is tudná, mit válaszoljon, mert az igazat nem lehet elmondani. Vagy inkább a másik kérdés, hogy akadt-e meg valakinek Kathleenen a szeme? Szerencsére nem kérdik ezt sem, talán a helyzetre való tekintettel. Ha nem Elena esküvője lenne, biztos terítékre került volna a téma. Így csak Rose, Kathleen édesanyja magában drukkol, hogy talán most a szertartáson vagy az utána lévő fogadáson és bálon érkezik el a kívánt alkalom és személy. Állítólag Rhaj igen jóképű, vonzó megjelenésű fiatalember, talán a többi Adar ishiri is ilyen fess legény és jelen is lesznek. De minthogy erről nem kerül szó, megmarad gondolati szinten, másról beszélgetnek út közben, s amennyiben Ethyrlinnel és Ameliával (na meg szüleikkel) egy kocsiba kerültek, úgy velük beszélgetnek. Hölgyeknél inkább valami nőiesebb téma kerül terítékre, míg a férfiaknál férfiasabb, mint vadászat vagy hasonló. Valahogy Kathleen utóbbi csoportot szívesebben hallgatja, bár édesanyja kap néha egy-egy "Figyelek!" mosolyt és pillantást.
A helyszínre érkezve először a hölgyek szállnak ki a hintókból, majd utána az urak, s Kath nem, de szülei érdeklő kíváncsisággal néznek hol az őket üdvözlőkre, hol az épületre, mely magán hordozza a másik kultúra jegyeit. Kathleen már látta sokszor az esküvői előkészületek miatt, most ha vadászna is tekintete valamire, az az eneydrosi rózsa lenne. Biztos a szabadban még nem virágzik, vagy valami belsőbb udvarban lehet, mert még nem találta meg. Szeretettel gondol a sajátjaira, melyekből már csak egy-egy van meg lepréselve, az utoljára kapott csokor elhervadt, mire a család érkezett - megspórolva Kathleennek egy alapos magyarázatot -.*
- Üdvözlöm Önöket! *Köszön előbb Cesare meghajolva, majd Rose és Kathleen pukedlizve a házigazdáknak, nem mellesleg az örömapának és -anyának. Cesare fogadja leginkább felderülő arccal a frissítő ötletét, mert szíve szerint ingben lenne, sok még így nappal neki ez a meleg felöltő. Követik Rhazimot a fogadócsarnokba, Rose keze férje kezében, ahogy bevezeti őt, míg Kathleen mögöttük. Utóbbi még lehet magában somolyogva veszi tudomásul, ha kíváncsi, találgató pillantások vetülnek a rózsákkal úgy-ahogy palástolt kötésre a karján. Ugyanakkor kíváncsi is. Például a másik kultúra szertartására, s arra, hogy eljön-e Ő is?*

*Az egyik hintóban zötyög el a helyszínre Tsitsa is. Több hintót kellett igénybe venni. Helyből egy külön jár a menyasszonynak, mert az öltözet, az egész ceremónia része a hatásos érkezés, így a legdíszesebb, legszebb hintó neki járt. Egyszerűbbek a többieknek, s a legegyszerűbb nekik, Rhaenek és neki. A hölgyek ruhái miatt is kellett ennyi jármű, s Tsitsa legalább annyira vigyáz csodaszép selyem ruhájára, mintha minden szem majd őt nézné és keresné a legapróbb ráncot vagy élt a ruháján. Nem hiúságból teszi mindezt, csupán nagyon vigyázni akar egy csodaszép ruhakölteményre, amiért nem lehet elég hálás Rhaenek.*
- Bele se merek gondolni, hogy érezhet most Elena kisasszony. Én izgulok, pedig nem vagyok menyasszony, nem az én esküvőmre megyünk. Mi lesz majd velem, ha egyszer oda jutok?! De ahogy lejött a lépcsőn, ő olyan nyugodt volt, nem tudom, hogy csinálja. *Mondja Rhaenek, míg leér a kocsijuk a Felsőnegyedből a követség elé. Az említett izgatottság, hogy mindent jól csináljon, s ne hozzon szégyent a családra - pláne nehogy elrontsa Elena nagy napját! - megmutatkozik erősen, mikor lassít a hintó és megáll végül, hogy aztán ajtaját kinyissák, mielőtt Tsitsa nyitotta volna ki, nem tudván mi a szokás. Egy pillanatra izgatottan harapja be alsó ajkát, kész szerencse, hogy neki nem kell sminkre ügyelnie, mert abból egy gramm nem sok, annyi sincs rajta. Kesztyűs keze elfogadja a szolgáló segítségét, és kilép a hintóból felfogva a szoknya alját. Hogy nem szokott ehhez az is jelzi, hogy maga elé néz, hova lép, nem megy ez neki lepillantás nélkül, mint a Contevilla-hölgyeknek. Kint megvárja Rhaet is, s ismét belé karol, ha szabad ezt itt is továbbra is, s nem két különböző irányba lesznek terelve a nők és a férfiak is. A családfő üdvözlésére pukedlizik, zavartan sütve le szemeit.*
- Üdvözlöm Önöket! *Köszönti őket ő is csendesen, de azért hallhatóan.*

Fatimah már napok óta csak vagy pöröl, vagy kedves nevetése csendül fel. Szeretné, ha minden tökéletes lenne az esküvőn és a fogadáson is. Rhajt többször meglátogatta, hogy megbizonyosodjon arról, minden rendben van. Most azonban a bejáratnál várakozik a Rhazim mellett és a szolgálók között. Szerencsések, hogy így sikerült elrendezni a házasságot. Amikor megjelennek az érkezők, illően üdvözlik őket, ő maga azonban csakis a menyasszonnyal fog foglalkozni, Rhazim az érkező többiekkel. Itt ma ő fog irányítani és nem hagyhatja, hogy bármi gond legyen. A szolgálók kinyitják a hintókat és lesegítik a hölgyeket.
Mindketten a hagyományos adari öltözetben vannak, Fatimah kendőjét is felvette a fejére, amely keretezi arcát.
-Üdvözlök mindenkit! – ő bizony puszit ad, illetve kétoldalról hozzáérinti magát Elenához, vigyázva a ruhára, hajra, mindenre. – Jöjj velem, készülődni. – azzal már mutatja is az utat.
Közben árgus szemekkel figyel mindenre és mindenkire. Alaposan megjegyezte, hogy ki miként öltözködött, miközben üdvözölte őket egy-egy kedves köszöntéssel. Boldog és izgul egyszerre. Az egyik lakosztályba mennek, ahol szolgálók segédkeznek, hogy a csinosításokkal végezzenek, mielőtt a menyasszony színre lép.
Rhazim a többieket fogadja. Ő maga azonban egyáltalán nem ideges, noha kissé feszült.
-Kérem, kövessenek. Mielőtt elkezdődik a szertartás, egy kis felfrissülésként italokat szolgálunk fel.
Azzal a fogadócsarnok felé veszi az irányt, ahol már vannak jó páran, így az érdeklődő tekintetek az ízlésesen feldíszített helységben feléjük irányulnak. Ő maga bölcsen menekült fiával solymászkodni, még csak hallani sem akart a perlekedésekről, vitákról, amelyek a készülődésekkel jártak.

Azt hiszem, egy nagyon kicsit izgulok. Idáig nem is éreztem, vagyis inkább csak nem volt időm olyasmivel foglalkozni, mint az érzelmeim elemzése. Ami azt illeti, lehetőségem se volt az elmélyedésre. Valaki mindig volt a közelemben, aki valamilyen válaszra vagy utasításra várt tőlem. Vagy legalább egy tükör volt kézközelben, hogy a megjelenésem ellenőrzésével foglalkozhassak, de itt most csak ülnöm kell és semmi se foglalja le a figyelmemet. Persze úgy kell ülnöm, hogy a ruhám nem gyűrődhet meg, de úgy igazgatták el a szolgálók, miután beszálltam a hintóba, hogy ha felborul a hintó, még akkor se... najó talán akkor meggyűrődik, szóval erre sem kell nagyon ügyelnem.
Legalább ha Ovidio itt lenne, nem sokat beszélnénk, nem szoktunk túl sokat, de a jelenléte megnyugtatna. De a mamának van persze inkább szüksége rá. Meg amúgyis egyedül kell végigmennem ezen az úton. Ó, micsoda kettős értelem!
Inkább sorolom fel újra az összes pontot a listámról, hogy mi romolhat el az esküvőn, semmint ilyen badarságokra fecséreljem a gondolataimat. Nem harapdálhatom a számat, úgyhogy a szám belsejét kezdem rágcsálni.
1. Otthon marad a fátyol, elszakad a fátyol.
2. A ruhám szakad el.
3. Kibomlik a frizurám.
4. Valaki leönt borral... pezsgővel... gyümölcslével... pörkölttel.
5. Nem gyullad meg a...
Ó, megérkeztünk. Remek, már majdnem véresre haraptam a számat. Mély levegőt veszek, azután lassan kifújom. Szélesen elmosolyodok abban a pillanatban, amint kinyílik a hintó ajtaja. Tartom magam a menetrendhez, szóval máris a leendő anyósomat keresem a tekintetemmel, miközben kiszállok. Ő fog fogadni, leendő apósom a rokonságot.

Ideges csendben hagyja, hogy öltöztessék. Eleve nem szereti, ha öltöztetik, de a hagyomány miatt erre most muszáj hagyatkoznia. A legelső réteg felső ruházat már rajta van, ami szerinte bőven elég lenne, de csendben tűr tovább. A fehér ruházatra sorra kerül fel a többi réteg is, majd végül felkerül a világos aranybarna, arany hímzésű felsőkabát. A nyakától már most fullad, pedig hozzá lett igazítva a nyak. A turbánért nagyon morog, nem igazán van most éppen abban a kedvében, hogy felvegye, de csendben marad, hagyva, hogy az is a fejére kerüljön, jelezve társadalmi rangját és az alkalmat. A mélybordó turbán aranyos hímzésekkel számára a felesleges csicsa csúcspontja. A csizmának örül a legjobban, elég rendesen elmondta, hogy ha azt a borzalmas papucsfélét kell viselnie, akkor balhét csap.
A vendégsereg meghívása, a lista összeállítása nem tartozik a tennivalója közé, anyjára bízta, ő csak azokat a neveket véste fel, akiket maga meghívna, mint barátokat, ismerősöket. Minden bizonnyal ezt egyeztették Elena szüleivel is, ha ott is ez a hagyomány. Nem tudja, hány százan jönnek végül is, mint ahogy azt is csak részben látta, hogy miként fog kinézni a fogadótér és az esküvő színtere, amit a belső kertben fognak megtartani, a lakomával együtt, hogy onnan vonuljanak át a lakrészükbe. Az ételek sem érdeklik, nincs étvágya, annyira feszült.
Mire elkészülnek, addigra már ékszerek is bőven vannak rajta. Visszafojtja a káromkodást. Végre készen vannak, szótlanul meghajolnak és távoznak, közben egy szolgáló hoz egy adag teát, amit habozás nélkül felhajt, kitikkadt egy kicsit. Leül az egyik székre várakozás közben, miközben egyre nyugodtabb lesz. A benti csendet nem zavarja meg nagyon a kinti készülődés zaja. Nem sokára ugyan le kell majd mennie, előbb a leendő menyasszonynak kell megérkeznie, hogy a vendégsereg csodálhassa, nem sokkal utána kell neki is megjelennie, hogy elkezdődjön a szertartás, aminél úgy döntöttek, hogy vegyesen fogják megtartani. Hosszú lesz. A csendben végre idegessége és gondolatai is lenyugszanak. Eszébe jut Elena. Vajon ő hogy érzi most magát?

Nem csak a fáradtságot, de a tekintetben megbúvó, az örömre egyáltalán nem utaló jeleket is felfedez Ibrahim szemeiben. Hagyja, hogy bemutatkozzanak egymásnak, közben agya lázasan jár. Az illem úgy kívánná, hogy maradjanak mind a ketten. Azonban egyértelműen látszódik, hogy a négyük közül háromnál nem éppen ez a legelfogadhatóbb gondolat. Éppen az ilyen helyzetektől borsódzik a háta. Mégis veszi a lapot és a két hölgy felé fordul.
-A kelmékhez örömmel visszakísérem önöket. – tekint rájuk.
Úgy véli, hogy talán nem lenne illő, ha a problémás kérdést előttük rendeznék el.
Ha így lesz, akkor visszakíséri őket.
-Bármire szükségük lenne, kérem, szóljanak Harminnak. – áll meg mögötte az egyik szolga, meghajolva.
Amennyiben viszont távozni szeretnének, kint elbúcsúzik tőlük.
-Örülök, hogy találkozhattunk ismételten, és örülök, hogy megismerhettem, Kathleen kisasszony. – meghajol, de nem csókol kezet.
Ez után tér vissza oda, ahol bátyja van. Nem tudja, közben mivé alakult a megérkezés, ezért csendben marad, felmérve a helyzetet.

Pislognom kellene, de olyan mintha képtelen lennék rá fizikailag. Egy ilyen emberhez akartak hozzáadni? Rá se bírnék nézni a sebhelyes arcára... igaz, most még nem bírom levenni róla a pillantásomat. Nagy levegőt veszek és lesütöm tekintetemet. Borsódzik a hátam, de azt legalább nem láthatja senki más. Arcvonásaimra nagyon ügyelek, nehogy kiüljön rá a borzadály. Teljesen érzelemmentesnek sem tűnhetek, az ugye jó hír a leendő-családomnak, hogy hazatért. Felpillantok, de elsősorban Rhajra nézek. Nem keresem kifejezetten a tekintetét, csak egyszerűen a bátyja után jó ránézni. Óvatosan mosolygok. Szinte imádattal nézi a bátyját, nem tudom, hogy mit jelent ez majd nekem, mennyi időt kell majd vele töltenem.
Csak a bemutatáskor emelem újra Ibrahimra pillantásomat. Pukedlizek majd a kezemet is nyújtom a kézcsókra. Ez meglep, pedig nem kéne, elég régóta él itt, hogy ismerje a szokásainkat... mégis furcsa egy ilyen sápadt, betegnek tűnő embert udvariasnak látni. Gondolom nem beteg, csak fáradt, vagy hát fene se tudja, hogy hol járt, lehet mindkettő.
- Örvendek a találkozásnak, igazán. Aggódtunk önért.
Nem merek többet mondani, a végén kicsúszna, hogy milyen jó, hogy ennyit késett, hogy lekéste az eljegyzésünket. Azt érzékelem, hogy több ideig néz engem, mint Kathleent, jó lesz mihamarabb távozni innen. Kathleenre majd Rhajra pillantok.
- Azt hiszem, nekünk ideje indulnunk, hogy ne zavarjuk a családi ünneplést.
Nagyon remélem, hogy nem az lesz a válasz, hogy már én is családtag vagyok és feltétlen maradnom kell. Ha Rhaj azt mondja, hogy maradnom kell, akkor zokszó nélkül maradok az oldalán. Legyen ez most az ő kedve szerint és akkor remélhetőleg nem fog eszébe jutni esetleg érvényteleníteni az eljegyzésünket a bátyja javára. Igaz, ahhoz a szülők engedélye is kell.

*Csendben vár a háttérben, s egy ideig figyeli a két fivért, de sűrűn sandít - lehetőleg észrevétlenül - kuzinjára is, hogy viseli ezt a helyzetet. Ó, micsoda bonyodalom lesz még itt, ha meglátja Elena arcán vagy tekintetében a rajongást az idősebb fivér iránt! Vagy Ibrahim arcán a leendő-sógornő iránt... Vagy most ismét fordulni fog a kocka és egy eljegyzés felbontódik, a régi újrakötődik? Nem mellesleg ő legszívesebben eltűnne a színről, nehogy a végén az süljön ki, ha már itt van kéznél még egy eladósorban lévő Contevilla-lány, hát kiosszák őt is egy al-Khaybarhoz. Nem mintha ez csak jelenlétével lenne megoldható, hisz Elena jelenléte sem kellett az eljegyzés elintézéséhez. Mit van mit tenni, mint kíváncsian figyelni Ibrahim arcát, mikor be lesznek neki mutatva. Elegáns főhajtással köszönti őt neve elhangzásakor, s látván, hogy kézcsókra lép közelebb a férfi, nyújtja neki meglepően hideg kezeit. Vagy nem is olyan meglepő elnézve a betegesen sápadt, de szép arcot.*
- Örülök, hogy megismerhetem és hogy épségben hazatért, uram. *Finom, de Kathleenre jellemző hűvös és enyhe mosoly is jár a köszöntéshez. Nincs benne ellenségesség vagy ellenszenv, csak mintha tartózkodóbb lenne. Az viszont nem kerüli el a figyelmét, hogy Ibrahim tekintete és figyelme hosszasabban időzik el Elenánál, s kivételesen erre most féltékeny se tud lenni Kathleen. Nagyon is érthető. Elenára néz maga is, majd Rhajra pillant, finoman kérdőn. Jobb volna-e ha ők visszahúzódnának a selyem- és egyéb szövetminták közé vagy mára távozóra fognák a dolgot? Vagy... maradjanak?*

Fontos előkészületek, perdöntő kérdések

Alaposan szemügyre veszi bátyját. A szája fülig ér, szemeiben az öröm csillan. Bátyjára mindig is feltekintett, számos utazásai során átélt kalandokkal nem tudott megtelni. Él. De jól is van? A sápadtság nem kerüli el figyelmét. Újból megöleli, ezúttal röviden, majd pedig elengedi. Továbbra sem érdekli nagyon, hogy kik veszik körbe.
- Örülök, hogy itthon vagy. Minden rendben van?
Szeme sarkából azonban látja a két Contevillát is. Így a válasz után feléjük fordul.
- Szeretném bemutatni Elena Contevilla és Kathleen Contevilla kisasszonyokat.
Jobb túllenni az egészen. Számára most az a fontosabb, hogy Ibrahim itt van mellette.

Kathleen felé fordulok és teszek is felé pár lépést, mintha a listára szeretnék vetni néhány pillantást. Nagyon nem töröm magam, hisz úgyis felolvassa. Khm, csak olvasná. Egészen jókor jött végülis ez a közjáték, egy kis gyümölcs jól fog esni. A kendőket nem igazán értem, most abba a gyümölcsöt kell megmosni, vagy a kezemet? Elfojtok megint egy feltörni készülő sóhajt, mennyi külön szokásuk van ott a sivatag közepén. Fene se gondolta volna, hogy a nagy melegben ilyenekre van idejük. Rhajra mosolygok, mikor a tálcához lép és nemet intek fejemmel, miközben mellélépek.
- Köszönöm, nem kérek inni.
Nem kérek tőle gyümölcsöt, én akarom kiválogatni, amit majd megeszek. Nem tapogatom végig, hogy melyik a legérettebb gyümölcs, nem illene, és már úgyis szemre látom. Kathleen felolvasására nem figyelek. A kendők még mindig elbizonytalanítanak, mit kéne velük csinálni, de az újabb inas belépése eltereli figyelmemet. Majdnem kicsúszik nem épp szépirodalmi Mivan? kérdés a számon a hír hallatán. Rhajra pillantok rögtön kérdőn, pont mint az eljegyzésünk estéjén, vajon Ibarhim hazatérése mit jelent? De azt hiszem most nem is nagyon lát engem, nem ugyanaz foglalkoztatja most, mint engem. Próbálom a helyébe képzelni magam, hogy Ovidio van ilyen furcsa módon ilyen sokáig távol... de nem sikerül a helyébe képzelnem magam.
- Csak, ha nem zavarunk.
Szinte egyszerre mondom Kathleennel, szóval megyünk. Ismét Rhajba karolok. A folyosón sétálva nem szólalok meg, de most nem a korábbiak miatt vagyok szótlan... úgy tűnik a váratlan hírek hallatán egyből magabiztosabb vagyok - egészen ki is pirultam, érzem. Habár ettől még nem akarok a szobában most az előtérbe kerülni, jó itt Kathleennel hátul. Van lehetőségem tanulmányozni a fivéreket.

- Máris nézem... *Veszi fel a listát tartalmazó papírt, ami nem egy kis cetli. Rhajban felmerülhet, hogy lehet már órák óta itt ülnek a hölgyek, mert meglepően szép nagy tekercs van Kathleen kezeiben, melyet most tüzetesen átnéz egy időre el is némulva. Kell a koncentrálás, nem volna jó, ha valami véletlenül kimaradna. Akármennyire is van benne szíve mélyén kis féltékenység, amiért Elena előbb révbe ér, mint ő, pedig Elena a fiatalabb, Kathleen nem gonosz, s őszintén kívánja, hogy kuzinjának az esküvője tökéletes legyen, akárcsak a házassága. Így aztán időt és energiát nem spórol el tőle, se a lista alapos átnézésétől.*
- Oh, köszönöm. *Pillant fel előbb az inasra, majd a frissítőkre, aztán vissza a papírosba.*
- Köszönöm. Két kanál mézzel legyen kedves... Már csak a... *Itt elakad, mert ekkor érzékeli, hogy Rhaj nem mozdult már az elején, hogy dombtavi szokásoknak megfelelően töltsön a hölgyeknek már az italok mellett állva, hanem csak aztán állt fel. Itt fordítva lenne szokás? Vagy önkiszolgálás van? Mindenesetre Kath igyekszik tovább siklani a dolog fölött, és visszafordul Elenához, hogy megmondja, mi van még hátra, mikor újabb inas fut be, mely sikeresen némítja el Kathleent. Meglepetten néz először az inasra, majd tekintete átugorja Rhajot és Elenára néz rögtön, ő hogy van e hír hallatán.*
- Igen, persze. *Teszi le a papírost, italt, ha közben kezébe lett nyomva, és feláll az ülőhelyéről. Persze csak ha Elena is menni akar, de próbálja neki jelezni tekintetével, ha nem akarna, hogy illene Rhaj-dzsal tartani. Rhaj jobb karját fenntartja Elenának, ahogy illik, ő a bal oldalára sorol be, és így mennek Rhaj-dzsal. Ott aztán rögtön elengedi a férfit, s finom mosollyal figyeli, amint a testvéréhez siet a férfi. Magában eltűnődik, hogy vajon Isabel jönni fog-e az esküvőre? Jó lenne látni őt, hiányzik a nővére, s nagyon kellene már valaki, akivel őszintén beszélhet... Ha Ibrahim feléjük fordul, akkor egy elegáns főhajtással köszönti őt, ahogy korábban Rhajot. Egyébként addig is figyeli, milyen lett volna Elena majdnem-férje.*